Jujj! Utólag átvizsgálva, javítva és szégyenkezve a szöveget veszem észre, hogy a „papucs” itt már többedszer! De hisz akkor ez motívum! De hisz akkor ez művészet Még ilyet! Pediglen nem akartam. Talán szerencsés flótás vagyok – csak leírom, hogy ez meg az… és tessék: megint egy papucs! Amikor ezt mondom: művészet, nem magamat dicsérem, hanem a világot: hogy benne a papucsok úgy helyezkednek el, hogy belőlük előbb-utóbb motívum lesz. Ez így talán nem visszás. Mj.: a 38-as Smith és Wessont tréfából írtam.