Tartalom
Kolofon
A SZERZŐ RÖVID UTÓSZAVA

Lehet, hogy olvasóimnak most jó néhány gond nyomja szívét. Félek azonban, nem tudok segíteni. Be kell ugyanis vallanom, ezt az egész történetet én emlékezetből írtam le, úgy, ahogyan magam is hallottam. Személyesen se a kis Momót, se a barátait nem ismertem. Nem tudom, további sorsuk hogyan alakult, és ma miképpen élnek. Ami a nagy várost illeti, magam is csupán föltevésekre hagyatkozom.

Az egyetlen, amit meg szeretnék jegyezni, a következő:

Abban az időben épp úton voltam (s vagyok ma is), amikor egy éjszaka furcsa utassal osztottam meg fülkémet. Furcsa volt annyiban, hogy teljesen lehetetlen volt a korát megállapítanom. Eleinte azt hittem, aggastyánnal ülök szemben, de hamar észrevettem, hogy igencsak csalódtam, hiszen útitársam egyszerre csak nagyon is fiatalnak tetszett. De ez a benyomásom is csakhamar tévedésnek bizonyult.

Mindazonáltal elmondta nekem az éjszaka folyamán ezt a történetet.

Amikor a végére ért, kis ideig mindketten hallgattunk. Aztán a furcsa útitárs még hozzátett egy mondatot, amit nem hallgathatok el az olvasó elől.

– Úgy meséltem el magának mindezt – tette hozzá ugyanis –, mintha már megtörtént volna. Mesélhettem volna úgy is, mintha csak a jövőben történnék meg. Nekem ez nem nagy különbség.

Alighanem kiszállt a következő állomáson, hiszen egy idő után észrevettem, hogy magam vagyok a fülkében. Sajnos azóta sem találkoztam a mesélővel.

Ha netán még egyszer összehozna vele valahol a véletlen, azt hiszem, nagyon sokat kérdeznék tőle.