Nemere István: Elveszett esélyek (Ufómagazin 1992/3) »Csak a tétlen nem téved« Sokan úgy vélik, az ember - különösen a műszaki találmányok felfedezések során - ugyanazt a módszert követi, amii a Természet alkalmazott sok milliárd éven keresztül: számtalan megoldást "dob fel", de amelyik alkalmatlannak bizonyul, azt könyörtelenül kiselejtezi, megszünteti, elfelejti. Nem kevés kutató szerint abból a sok millió fajtából, alfajból, élőlényből, amely valaha is élt a bolygónkon, a Természet legfeljebb minden ezrediket "tartotta meg", a többi, mint a Természet szempontjából használhatatlan, kihullott egy képzeletbeli, de azért nagyon is valóságos rostán. A próbák és hibák módszere a tudományban is elfogadott volt sok száz éven keresztül, és lényegében ma is ez a helyzet. Ismerűnk olyan találmányokat, amelyek megszületésük idején teljesen használhatatlannak bizonyultak, mivel megelőzték korukat. Előfordult, hogy a társadalom nem volt még elég érett az új felfedezések befogadására. Rendkívül érdekfeszítőek azok az esetek is, amikor maguk a feltalálók vélték úgy, hogy találmányuk nem szolgál senki javára... Köztudott, hogy Pompei városát Kr. után a 79. évben a Vezúv vulkanikus kitörése pusztította el. A település több méter láva és forró vulkáni hamu alá került, ahonnan csak a legújabb kori ásatások szabadították ki, és ma múzeum van a helyén. Nos, a hamuréteg alatt halott gyermekek társaságában találtak egy - játéknyomdát is. A művészien elkészített miniatűr kis nyomdát gazdag patrícius gyerekek használták, vagyis 'csak' játszottak vele. Ha akkor valakinek eszébe jut, hogy ebből a játékból komoly betűsokszorosítót is lehetne csinálni, és ezzel a módszerrel az írás, a nyomtatás elterjedt volna elsőként a római birodalomban, aztán hamarosan más kultúrákban is - a világ egészen másképpen nézne ki ma. Ez teljesen bizonyos. A könyvnyomtatás feltalálása így csaknem másfél évezredes késéssel (!) következett be, és ez rányomta bélyegét szinte mindenre. A zseniális Newtonnak is voltak melléfogásai. Egy ízben kijelentette: igaz, hogy láthatjuk az égitestek mozgását, még mérhetjük is azokat, de az idegen bolygók vegyi összetételét sohasem fogjuk megismerni... Hát bizony nagyot tévedett. Ma már nem is tudjuk elképzelni, hogyan merte kijelenteni bármiről is, hogy 'lehetetlen?' Hisz, ami lehetetlen az egyik korban, az akkori ismeretek szintjén; az lehetővé válik majd később, amikor szaporodnak ismereteink, új törvényszerűségeket, módszereket, lehetőségeket fedezünk fel. Az egész eddigi földi tanulmánytörténet ezt bizonyitja. James Watt (1739-1816) skót mérnök és feltaláló már 1769-tól készített gőzgépeket, és azokat mindinkább tökéletesítette. Nevezhetjük tulajdonképpen ezek feltalálójának is. 1775-ben megalapította a világ első gőzgépgyárát is. Ehhez képest igencsak furcsának tűnik, amit 1784-ben, tíz-egynéhány évvel azután jelentett ki, hogy megtette korszakalkotó nagy felfedezését: "Nem érdemes ezzel foglalkozni". Nemcsak maga mondott le a gőzgépekről, de másokat is próbált rábeszélni hagyjanak fel az egésszel. Írásba is adta, hogy a gőzgépekkel való foglalatosság csupán idő- és pénzveszteség, értelmes ember ilyesmivel nem tölti idejét. A legostobább dolognak nevezte, hogy valaki találmányokon törje a fejét. Igyekezett köznevetség tárgyává tenni azokat, akik az általa készített gőzgépet hajók meghajtására szerették volna alkalmazni. NAPÓLEON KIDOBTA FULTONT Húsz, évvel később Fulton jelentkezett Napóleonnál és bemutatta gőzhajótervét. A sok dologban valóban zseniális császár ezúttal azonban hatalmasat tévedett. Mielőtt a szó szoros értelmében rajzaival együtt kidobta volna az angolt, igen magas lóról kijelentette: "Füstölgő dobozok a tengeren...? Ezeknek sohasem lesz gyakorlati jelentőségük". Fulton sértődötten távozott, meg sem állt Amerikáig; ahol megépítette az első gőzhajót, és tudjuk, milyen karriert futott be ez a találmány a világban. Angliában nevetséges és egyben szörnyű dolgok előzték meg a vasútépítéseket is. Az az ember, aki a sínek szakértője volt, sőt erről egy könyvet is írt ("Hasznos találmány a sínutakról"), Nicholas Wood egész életében meg volt róla győződve, hogy a síneken a vasszerkezetek csupán csak egy gyalogos ember sebességével fognak mozogni! E tanulmánya végén meg is jegyezte: milyen nevetséges egyes felelőtlen lelkendezők reménykedése, hogy a vonatok egyszer netán tíz, sőt tán húsz mérföldes sebességgel fognak robogni a síneken...! Egészen ismert koponyák, a korabeli tudományos élet jelentős alakjai írták akkoriban a lapokban, milyen sors vár azokra, akik e "rettenetes sebességgel" száguldó vonatokon utasok lesznek... "A szétrobbanó mozdonyok kazánjainak darabjai lyukasztják ki testüket", jósolták e korabeli horrorszerzők. Mások szerint amerre lefektetik a vasutat, a tehenek rémületükben nem fognak több tejet adni, a madarak döglötten hullanak alá az égből a füst miatt, a tyúkok nem tojnak több tojást, a mezei állatok közül a rókák és fácánok is elpusztulnak a vasútvonalak mentén. Lovakra senkinek sem lesz többé szüksége, tehát senki sem vásárol majd zabot és szénát. A vendégfogadósok tönkremennek, ha mindenki vonaton utazik majd és nem országutakon... Egy, a maga korában rendkívül népszerű folyóirat, a Quarterly Review meg egyenesen "ostoba gondolatnak" nevezte, hogy egy mozdony kétszer olyan gyorsan is mehetne, mint egy postakocsi.. Amikor 1835-ben felavatták a Nünberg-Fürth vasútvonalat, a bajor orvosbizottság nyilatkozatot adott ki. Ebben mindenkit óva intettek attól, hogy vonaton utazzon, ugyanis a "túl nagy sebesség" miatt az utasok körében agybaj fog fellépni. De mivel a bizottság - helyesen - feltételezte, hogy ez nem riaszt el többekét az utazástól, hát javasolják, hogy az állam védje meg legalább azokat, akik csak látnák a mozdonyt. Ugyanis a tekintélyes tudorok szerint egy sebesen száguldó mozdony látványa is elég lehet ahhoz, hogy az emberek agybajt kapjanak. Javasolták tehát, hogy kötelező legyen a sínek mellé kétoldalt palánkot építeni. Edison arról volt nevezetes, hogy több mint ezer bejegyzett és hasznosított találmány szerzőjeként ismerték. Szokása volt, hogy amit egyszer elkezdett, nem hagyta abba, míg sikerre nem vitte a dolgot. És ez az ember, máig ismeretlen okból, a múlt század végefelé két hihetetlenül, nagy eredménnyel kecsegtető ügyben visszalépett és nem folytatta a kutatást. Pedig csak egy lépésre állt a mi huszadik századunk két nagy találmányától: a rádiózástól és a filmtechnikától. A telefonnal folytatott kísérletek során észrevette, hogy szikrákat keltenek egyes készülékek. Ilyen szikrajeleket küldött is egy vonaton elhelyezett vevőnek, és ez sikerrel járt. Ekkor ahelyett, hogy tovább kísérletezik és biztosan felfedezi a rádiót - csak feljegyezte, hogy a szikrákat valamilyen ismeretlen erő hozza létre -, és kész. Többé nem foglalkozott vele - pedig felfedezhette volna a rádiózást! A másik esetben a kinetoszkópot alkotta meg, és innen már csak egyetlen lépés volt; helyesebben lett volna, hogy rájöjjön a képeket vetítő szerkezet elvére. Pedig így is nagyon sokat tett az emberiséért. 1931 októberében, temetése perceiben az Egyesült Államokban szervezett áramkimaradást rendeztek, mindenütt kialudtak a fények egy teljes percig -, hogy tudják az emberek: most temetik azt, aki a villanykörtét, az izzót feltalálta. A tizenkilencedik század végén számos szakmunka látott napvilágot, amelyekben szerzőik tudományos tekintélyük egész súlyával azt bizonygatták, hogy a levegőnél nehezebb tárgyak nem repülhetnek. Amikor a repülés egyik jelentős úttörője, Otto Lilienthal 1896 augusztusában lezuhant és meghalt; e körök valóságos (de ízléstelen) diadalünnepet ültek. Egy amerikai újság akkoriban ezt írta: "Reméljük, ez a kudarc jó lecke lesz mindazoknak, akik repülőkarrierről álmodoznak. Mert hisz, ha a Mindenható úgy akarta volna, hogy az emberek tudjanak repülni, szárnyakat is növesztett volna nekik." GÖRING CSAK LEGYINTETT A Heinkel-művek 1939 júliusában egy újfajta repülőgépet mutatott be Hermann Göring légimarsallnak és a hitleri hadvezetés más főnökeinek. A gép... a világ első sugárhajtású (ahogy nálunk régebben mondták: lökhajtásos) gépe volt. Amikor a pilóta több mint egy teljes percig megtartotta a gépet a levegőben, a feltaláló már ujjongott és kijelentette: ez azt jelenti, hogy a légcsavaros gépek hamarosan történelmi emlékek lesznek csupán a műszaki múzeumokban - Göring jól legorombította és így egyetlen legyintéssel elintézték a sugárhajtású gépet. Nem is foglalkoztak vele éveken át, egészen a háború végéig. Akkor ugyan elővették ismét, de már későn. A háború vége közeledett, és nem tudták létrehozni az első sugárhajtású harci gépet. Az első világháború kitörése előtt Conan Doyle angol író Danger! ("Veszély!") című novellájában arról írt, hogy az ellenség tengeralattjáró-flottával veszi körül a Brit-szigeteket és azokat elvágja a külvilágtól. Az ügy az Admiralitás elé került, de a tisztes ősz tengerésztisztek ezt teljesen hihetetlennek, az írói fantázia termékének tartották és közölték: az ilyesmi lehetetlen. A sors iróniája: később mindkét világháborúban német tengeralattjáró-blokád vette körül Angliát... Az űrkutatásban sem hittek annakelőtte, és eme tekintélyek véleménye - ki tudja - mennyire késleltette az igazi űrkutatás megindulását...? 1953-ban egy ismert német csillagász kijelentette, hogy az asztronautika (űrhajózás) ugyanazon a szinten van, mint az asztrológia, vagyis a csillagjóslás. Természetesen sokkal több kompromittáló véleményt hallattak maguk a kutaták, a szakemberek is. Lord Rutherford - aki már 1919-ben végrehajtotta az első nukleáris reakciót, és akit az atomtudományok atyjának is neveznek -, nem hitt abban, hogy eljön majd az atomkorszak, sőt abban sem, hogy ezt a találmányt egyáltalán valaha is hasznosítani tudja az ember. Azokat, akik ebben hittek, álmodozóknak nevezte. Gondolkozzunk csak el mindezen. Mi késztetett egyeseket arra, hogy ne vegyék észre saját találmányaik jelentőségét, miért hagytak fel kutatásaikkal, miért vették el tőlük mások kedvét is? Nem tudjuk. Ez talán már a lélektan rejtelmei közé tartozik, és az sincs kizárva, hogy a kórlélektan területe. JÁTÉK A GONDOLATTAL De ami miatt ez a cikk idekerült lapunkba, az egy érdekes feltételezés. Játsszunk csak el a gondolattal: mivé lett volna a világ, ha a fenti példák másképpen alakulnak? Ha 79-ben - vagy később - valakinek a római felnőttek közül eszébe jut és 'megcsinálja az első igazi nyomdát?' Hiszen minden megvolt hozzá. Volt papír, ismerték az írást, volt már szépirodalom is. Minden együtt állt, mert lám, mint most megtudtuk, valójában feltalálták a nyomdát is. Mégsem akadt senki, aki összekötötte volna ezt a két dolgot, és elkezdett volna írást nyomtatni. Akkor hamar rájöttek volna a könyv formájára, alkalmazhatóságára, a könyvkötészet is felvirágzott volna. A sokszorosítás beláthatatlan lehetőséget nyújtott volna már akkor. Eszmék és ismeretek terjedtek volna, forradalom lett volna ez már a második vagy harmadik században! Több mint ezer évvel korábban! A másik - James Watt. Ha komolyan veszi saját munkáit, évek múlva egyre jobb és jobb, nagyobb teljesítményű gőzgépet készít, könnyebben meggyőzi a világot találmánya hasznosságáról és jövőjéről. Előbb terjednek el a gépek, előbb lesznek mozdonyok, vasutak, hajók... No igen, a gőzhajók. Ha a Korzikai nem olyan rövidlátó és elfogadja Fulton terveit, pénzt ad megvalósításukra, a francia hadseregnek gőzhadihajói lesznek és minden bizonnyal legyőzik a brit flottát is. Nem lett volna Waterloo, Európa térképe egészen másképpen nézne ki... ma is! Minden megváltozik, ha Napóleon győz. Nem akkor, nem azon okokból és nem ott, nem olyan eredménnyel zajlottak volna a világháborúk ezen a szerencsétlen földrészen. Ha a vasút ellen nem folyik valóságos szervezett kampány, és abban egyesek nem állítanak olyan emeletes ostobaságokat, akkor az is hamarabb terjed el, és megváltoztatja egész műszaki fejlődésünket. És ami ezzel jár: hamarabb épülnek a vonalak, gyorsabbak a vasutak; sokkal több ember jut él más országokba, megváltozik szemléletük. Megkockáztatom az állítást: sokkal előbb lett volna Egyesült Európa, éppen ilyen okok miatt. A repülés, az űrhajózás is előbb jutott volna el mai fejlettségi fokára, ha nem gáncsoskodnak, nem tartják vissza. És ha Göring 1939-ben átlátja a sugárhajtómű jelentőségét és elrendeli, gyártsanak belőle pár ezer darabot...? Nem tudjuk, mi okozta ezeket a pillanatnyi - bár olykor aztán évekig tartó - szellemi rövidzárlatokat. Tény, hogy világunk másképpen fejlődött volna. Más irányokba, más tempóban, és ezáltal természetesen ma sem lenne azon a ponton, hanem egy másikon. Érdemes elgondolkozni, hová jutottunk volna akkor, és miért alakultak a dolgok mégis így, ahogyan alakultak?