Nemere István: Élő szobrot ne bolygass! (Tvr-hét 1998/11) Az emberiség történetében nemegyszer megesett már, hogy - különösen a régi korokban az ember készítette képmásoknak és szobroknak mágikus erőt, hatalmat tulajdonítottak. A kezdet kezdetén még maga a képmás volt az isten, őt imádták és nem hitték róla, hogy az csak egy tárgy. Vannak népek, amelyek körében ez a hiedelem a mai napig él. Különösen akkor erősödik meg ez a hit, amikor valami olyan történik, ami úgy tűnik, ezt támasztja alá. A déli-tengereken, a Csendes-óceán elszórt szigetvilágában élő polinézek között már az európaiak odaérkezése (a XVIII. század vége) előtt voltak olyan kőszobrok, amelyeket a bennszülöttek varázserővel ruháztak föl. A bennszülöttek annyira komolyan veszik az "élőnek" nevezett szobrokat, hogy azt hat lépésnél jobban soha nem közelítik meg. És senki, semmilyen módon nem bírhatná rá őket, hogy egy-egy ilyen szobrot kézzel megérintsenek, helyéről elmozdítsanak. Arról pedig szó sem lehet, hogy - mondjuk - elvigyék máshová. Ott kell maradnia mindnek, ahová valaha az ősök állították. A polinézek ráadásul kétféle szobrot különböztetnek meg, ezek azonban az idegen szemlélő számára teljesen egyformának tűnhetnek. Az egyik valóban csak kő és nincs varázsereje, az "élő" viszont ma is hat, és - mint állítják - félni kell tőle. Steven Higgins vitorláshajó-kapitány 1935. december 12-én Francia-Polinéziában mindezt nem vette elég komolyan. Az egyik távoli kis szigeten, Raivavaen felfedezett két szobrot, melyet elég értékesnek ítélt ahhoz, hogy a matrózaival felrakassa a hajójára és a fővárosba, a Tahitin található Papeete-be vitesse. Az egyik férfi-istent ábrázolt, két méternél magasabb volt, és kilencszáz kilogrammot nyomott. A polinéz nyelven tiki-nek nevezett szoborpáros másika nőt ábrázol, az is kétméteres, de két tonnát nyom, és ősi lélek lakozik benne, akit Moanának hívnak. Az a lélek a helybéliek hite szerint folyamatosan erőt ad a szobornak. Olyan vörösbazaltból van, mint a húsvét-szigeti kőfejek. Pár nappal később Higgins hajója elsüllyedt, azok a matrózok mind odavesztek, akik részt vettek a két szobor be- és kirakásában. Maga a kapitány ugyan megmenekült a hajótörésből, de néhány héttel később ismeretlen betegségben lelte halálát. Aztán, különös módon, de igen rövid idő alatt meghaltak mindazok, akik Papeete-ben részt vettek a szobor új helyre (múzeum elé) állításában. Mint említettük, a bennszülöttek nem mertek részt venni az akcióban, még a szobrot is csak tisztes távolból figyelték. 1965-ben azonban a múzeum melletti telekre, épp oda, ahol a két szobor is állt, kórházat akartak építeni. A szobrok útban voltak, el kellett őket távolítani onnan. Am egész Tahitin nem találtak egyetlen munkást sem, aki hajlandó lett volna a munkát elvégezni, vagy legalábbis segédkezni az elszállításukban. Mindenki jól tudta, miféle tiki az, amelyik Moanát ábrázolja. Az építésvezető végül az egyik távoli, eldugott kis szigetről hozatott tíz munkást, és velük vitette el Moanát és társát a Papeete-től ötvenöt kilométerre lévő helységbe. Moana ismét megmutatta, mire képes! Két nappal az áthelyezés után az építésvezető, teljesen váratlanul, infarktusban meghalt. Addig egészségesnek ismerték, orvos nem látta, és soha azelőtt nem panaszkodott a szívére... A helyettese ugyanazon a héten kiment a lagúnához horgászni. Soha többé nem látták, nyomtalanul eltűnt, és még csak a holtteste sem került elő. Elragadta a tenger. (Vagy valami másféle erő végzett vele?) Az az előmunkás, aki a szobrok elszállítását felügyelte, nem sokkal később motorkerékpárjával felborult, és olyan szerencsétlenül esett, hogy kórházba szállítás közben meghalt a mentőautóban. Attól kezdve azonban nem történt több baleset. Moana, a jelek szerint, megbocsátott. Vagy ennyi áldozatot elégségesnek tartott az őt ért sérelem fejében? Nem tudni. Az viszont tény, hogy a tahiti bennszülötteket csak megerősítette hitükben ez az egész eseménysorozat. A polinézek azóta is azt mondogatják a turistáknak: "Ha bárhol ember formájú követ vagy kavicsot látsz - ne is nyúlj hozzá! Mert lehet, hogy él, lelke van, és ezáltal hatalmas, soha nem látott erőkkel van összefüggésben." Amelyek erejét a jelek szerint jobb meg sem tapasztalni...