Nemere István: Ki írja életünk programját?  (Tvr-hét 2002/47)

Ha a halott mégsem él, pedig ott vannak benne mindazok az anyagok, amelyek
percekkel ezelőtt, még élő korában jellemezték, akkor nyilván valami több volt
benne a halála előtt. Ez nem lehetett anyagi jellegű. Akkor hát mi volt?

A tudata, mondják. De mi a tudat? A tudomány azért nem tudott mindmáig választ
adni erre, mert csak materialista alapon közelíti meg a dolgot. Azt magyarázza,
hogy ami bennünk, az agyunkban zajlik, az csak agysejtek egymás közti
kommunikációja, a test, az agy terméke a gondolkodás. Így közelítve a dologhoz,
szinte természetesnek tűnik, hogy nincs elme vagy lélek, csupán az agy létezik.
Így tanítják gyerekeknek és felnőtteknek, de ezt a hamis tételt szerencsére nem
mindenki fogadja el. Ma már tudományos berkekben sem. Neves agykutatók állnak
ki amellett, hogy igazából az agykutatás legnagyobb feladata ma a tudat
kérdése, kutatása (lenne).

Egyszerűsítve úgy is felfogható a dolog: ha egy rózsára gondolunk, rózsát
látunk magunk előtt. Ha illatozó rózsára gondolunk, érezni véljük az illatát
is. Hogy ezt hogyan tudná produkálni néhány ezer agysejt, azt senki nem tudja.
Nem is tudhatja, mert nyilván ennél magasabb rendű dologról van szó. Az pedig
már teljességgel érthetetlen, miképpen válhatna az anyag önmagáról gondolkodó
lénnyé? Márpedig ez zajlik bennünk, nap mint nap, percről percre érzékelhetjük.
Az agykutatók egy része ma már az agytól független dolgot sejt a jelenség
mögött. Mind többen vélik úgy - sok évtizedes munka után -, hogy a neurológiai
magyarázat nem elégségséges.

Azt mondják, létezik egy, az anyag fölött álló elme, amit érzékszervek nem
tapasztalhatnak, csak a működése árulja el létét. Ez a mentális tevékenységek
színtere, kiváltója. Ha azt kérdezzük: vajon a puszta anyag a sejtek, molekulák
és elektromos kisülések révén létrehozhat-e valamit, ami tudatában van
önmagának - nemmel kell válaszolnunk. Akkor is, ha a mai "hivatalos" tudomány
erre igennel felel.

Mások úgy vélik, hogy van egy felsőbbrendü tényező, ami tudatossá teszi az
emberi testet. Akik szeretik a számítógépes hasonlatokat, nevezhetik a testet
hardvernek, az agyat szoftvernek. De felmerül a kérdés: ki a "számítógépbe"? Ki
készíti a programot, és miért teszi olyanná, amilyen?

Ezek hatalmas kérdések. Az emberiség számára sorskérdések, mert a nem is távoli
jövőben meg kell fejtenie, kitől és miért kapott olyan agyat és tudatot, amely
sokkal többre képes, mint amennyire az állatvilágban élt ősembernek annak
idején szüksége lehetett. Valaki hosszú távon megtervezte az emberi agyat és a
tudatot, programot ültetett belé, amelynek révén jutottunk ide, ahol most
vagyunk. Ezt nem hozhatta létre maga a holt anyag. Itt nyilván sokkal többről
van szó. De miről?