Nemere István: Elárult kisgyerekek (Tvr-hét 2000/40-42) Mostanában egyre több alapítvány, szakember, kiadvány és sajátos segélykiáltás hívja fel a figyelmet egy olyan problémára, amely roppant fontos lehet a következő nemzedék számára, de amelyről Magyarországon szinte senki nem beszél. Pedig ami erről eddig a világon kiderült, az egyszerűen elrémisztő. Arról van szó, hogy a civilizált államokban egyre több gyermekkel szedetnek pszichiátriai szereket. Ezek az esetek többségében nem gyógyszerek, hanem függőséget okozó vegyi anyagok, ráadásul szedésüket egy hamis elv alapján rendelik el. Így a kár kétszeres. A dolog onnan indult ki, hogy az 1960-as években - gyakorlatilag már ennél korábban is - sok pedagógus és orvos betegnek hitte azokat a gyerekeket, akik hiperaktívak, egyszerre sokfelé képesek figyelni, nem igazán érdekli őket az iskolai tananyag, mert elméjük korábban kifejlődött, és már magasabb szinten jár, mint a nagy átlagé. Ismeretes, hogy az oktatási rendszerek mindig is hagyományosan a középszert tartották normának, és a fejlettebb gyermekeket is visszanyesték, lendületüket fékezték. Sajnos a világ legtöbb iskolájában ez ma sincsen másképpen. Ám néhány évtizeddel ezelőtt nagy változás történt ezen a téren - sajnos, negatív változás. A "különösen viselkedő" (bár szerintünk csak másképpen normális, de semmiképpen sem beteg) gyermekek "kezelésébe" bevonták a gyermekpszichiátriát is. Ezzel hirtelen minden korábbit meghaladó mértékűre nőtt a veszély. Ezek a szakemberek (számos nyugati kiadvány már csak idézőjelben használja esetükben ezt a szót...) gyógyszereket írtak és írna fel a "problémás" gyermekeknek. Két elgondolkodtató dolog van ezzel kapcsolatban. Az egyik az, hogy az aktív gyerekeket betegnek könyvelték el, akik kezelésre és gyógyszerezésre szorulnak. A másik, hogy olyan szerekkel tömik őket, amelyek drogoknak is minősülnek, és így a kiskorúaknál drogfüggőséget idéznek elő! Rengeteg számadat bizonyítja, milyen kiterjedt méretekben zajlik ma ez a tevékenység. Például az Egyesült Államokban egy kormányintézmény szerint 2000-ben már tízmillió (!) gyermek szedett ilyen szereket. Sok iskolában előre elkészített névsor alapján kötelezően osztják ki és vetetik be a szereket a gyerekekkel. Vajon kiket ítélnek erre a függőségre, sorsuk megrontására a gyermekpszichiáterek? A válasz: tízmilliókat. Amerikában és Nyugat-Európa számos országában, több ezer iskolájában zajlik a dráma. A következő héten megnézzük majd, mi történhet azokkal a gyerekekkel, akiket kineveztek "mentálisan rendellenes viselkedésűnek", majd erre hivatkozva vegyi alapú pszichiátriai szerekkel akartak és akarnak "megfékezni". A pszichiátriai szerekkel mérgezett gyermekek sorsa ma már sokakat érdekel Nyugaton és Keleten egyaránt. Mint annyi bajra, erre is először az USA-ban figyeltek fel. 1968-ban az új iskolai fórvénybe bevették a fogyatékosokat is. Egy ravasz csavarral közéjük sorolták a "mentálisan zavart" gyermekeket is. Akik - mint az előző részben megírtuk - voltaképpen nem beteg, még csak nem is zavart, hanem a többieknél élénkebb, sokoldalúbb gyerekek. Akik persze kilógnak a "szürkék" unalmas és érdektelen tömegéből, de az iskolai oktatásban jelenlétük zavaró. Erre a jelenségre csaptak le a gyermekpszichiáterek, és aknázták ki a maguk számára ezt az aranybányát. A tanárok is szívesen éltek a lehetőséggel, hogy a nekik ellenszenves, a monoton órákat akadályozó, a "szürkék" tanulási sebességét messze meghaladó gyerekeket speciális osztályokba, iskolákba írassák át. Amerikában az 1950-es években több mint száz, az 1990-es évekre már csaknem 400 ilyen "betegséget", rendellenességet neveztek meg. És persze gyógyítani is kellett őket. A különös viselkedésű gyerekeket más iskolákba terelték. Az ily módon a normális iskolákból eltérített gyermekek száma az 1980-as években az USA-ban még csak néhány százezer volt, az 1990-es évek közepére viszont már meghaladta a két és fél milliót! Hogy mi köze mindennek a rovatunkban megszokott tudományok határterületeihez, a tudományos élet visszásságaihoz, a rejtélyes jelenségekhez? Csak annyi, hogy feltehetően tudományos csalással állunk szemben. A jelenség folyamatosan mérgezi gyermekeinket, unokáinkat, a hivatalos tudomány pedig nem akar tudomást venni a gondról. Pedig a világ vezető szakemberei - köztük Thomas Szász, a szakma magyar származású nagy öregje is - már nemegyszer rámutattak erre a szélhámosságra. A legrosszabb talán az, hogy a gyermekek függőséget előidéző szerekkel való tömését minden úgynevezett "szakember" éppen a gyermekek iránti szeretetével magyarázza. Nem titok, hogy a legtöbb kábítószer orvosságként való alkalmazását elsőként éppen a pszichiáterek kezdeményezték, és miután a felnőtteket már ellátták e "nyugtató" szerekkel, hamarosan a gyermekekre is kiterjesztették kezelést. Ma már ott tartunk, hogy ilyen függőséget okozó szereket a világ csaknem hetven országában írnak fel az orvosok. Ezek között a legelterjedtebb a Ritalin. Ez a szer tudományos vizsgálatok szerint ugyan-olyan hatással van az agyra, mint a kokain, és később, amikor a gyerek már nem jár iskolába, kábítószer- függőséget alakít ki a szervezetében. Már nem titok az sem, hogy akiket gyermekkorukban Ritalinnal "kezeltek", azok között fiatal felnőttként háromszor annyian lettek drogosok, kokainisták, mint azok, akiknek az iskolapadban már sikerült elkerülniük ezt a szert. A tudomány tehát elárulta a gyerekeket. Persze nem az intézmény tette ezt, hanem azok, akik a nevében felléptek, fellépnek. Az előző két héten arról írtunk, milyen hatalmas kárt okoznak a fiatalok tízmillióinak azok a gyermekpszichiáterek, akik drogfüggőséget okozó tablettákat szedetnek az iskolásokkal a világ számos országában. Bár a jelenség Magyarországra még nem jellemző, azért nem árt az óvatosság. Jó. ha tudjuk, mi várhat gyermekeinkre! Sajnos kiderült az is, hogy akik Ritalint (vagy más, ehhez hasonló hatású) szert kaptak hosszabb időn keresztül, azok között sokkal többen kisérelnek meg öngyilkosságot, mint azok a gyerekek, akik vagy semmit sem szedtek, vagy egy- egy kísérlet során csak placebót (hatástalan álkészítményt) kaptak. Meg rosszabb, hogy egyértelműen bizonyítást nyert: ezek a szerek agresszivitást keltenek a gyerekekben. Az utóbbi években Amerikában és más országokban is többször előfordult iskolai lövöldözés. A társaikra és tanáraikra tüzet nyitó vagy késsel támadó gyermekek jelentős hányadánál kimutatható volt: előzőleg Ritalinnal kezelték őket. Arról nem is beszélve, hogy a szerek hatására a gyerekek szellemi színvonala romlik, személyiségük átalakul. persze nem a javukra. Amióta a gyermekpszichiátria ilyen nagy teret nyert szerte a világban, azóta érezhetően nőtt a gyermekek öngyilkossági aránya: az Egyesült Államokban negyven év alatt megháromszorozódott. Izraelben 183 százalékkal nőtt, és másutt is sokfelé hasonló a helyzet. Érdekes viszont, hogy Ausztráliában hamarabb átlátták a problémát. Amikor törvénnyel szorították vissza a gyermekek körében a pszichiáterek tevékenységét és a szerek adagolását kiskorúaknak, a fiatalok öngyilkossági aránya azonnal csökkenni kezdett, és azóta is csökken. Talán mégsem véletlenül mondta a szakma kiválósága, a magyar származású Thomas Szász, hogy a pszichiátria az a leginkább romboló erő, amely az elmúlt fél évszázadban hatást gyakorolt a társadalomra. Ahogyan megyünk előre az időben, még más rombolásokra is fény derül. Például arra, hogy nemcsak a szerek, hanem a pszichiáterek által hirdetett újfajta oktatási és társadalmi elvek hatására sok millió gyermek tanulási eredménye leromlott, személyiségük károsan változott, erkölcsi értékrendjük megbomlott, vagy már eleve ki sem alakult. Sajnos oldalszám sorolhatnánk a megrázó és tanulságos eseteket, és azokat a kutatókat is, akik rámutattak a gyermekpszichiátria efféle túlkapásaira. Egyes - talán szélsőséges - vélekedések szerint az egész pszichiátriát be kellene tiltani, mert hasznot nem, csak kárt okoz. Ebbe a vitába nem megyünk bele. Tény azonban, hogy a gyermekeknek adagolt szerek már sok tízmillió fiatal életére gyakoroltak végzetesen káros befolyást. Erős hát a gyanú, hogy itt egy társadalomellenes folyamatról van szó. Talán egy rosszul értelmezett tudomány és annak gyakorlói ártanak gyermekeinknek? - ezt a kérdést ma már egyre gyakrabban teszik fel a világban.