Tartalom Következő 8. PRÉDIKÁCIÓ
UNUS DEUS ET PATER OMNIUM ETC. EPH. (EF 4, 6)
Mondottam néhány szót latinul, Szent Pál mondja őket levelében: "Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat és mindenben benne van." Veszek még egy másik mondatot is az evangéliumból, ezt a mi Urunk mondja "Barátom, emelkedj följebb, menj magasabbra." (Lk 14, 10)
Az első idézetben, amit Pál mond: "Egy az Isten, mindnyájunk Atyja", elhallgat ő egy szócskát, amelyik változást foglal magába. Mikor azt mondja: "Egy az Isten", azt akarja mondani, hogy Isten Egyként van magában és elkülönülve mindentől: Isten nem tartozik senkihez, és hozzá sem tartozik senki; Isten Egy. Boethius azt mondja: Isten Egy és nem változó. Amit Isten valaha is teremtett, azt mind mint a változásnak alávetettet teremtette. Ami dolog teremtve van, az mind a változás lehetőségét hordja hátán.
Ennek pedig az az értelme, hogy Egynek kell lennünk, s magunkban elkülönültnek mindentől, s Istennel egynek állandóan és rendíthetetlenül. Istenen kívül nem létezik semmi sem, csak a Semmi. Ezért nem lehetséges, hogy Istent valamiféle változás vagy átalakulás érhetné. Ami magán kívül, valami más hely után kutat, az változik. Istenben minden dolog benne van maradéktalanul, ezért ő magán kívül nem kutat semmit, hanem csak abban a teljességben, ami Istenben benne van: Úgy, ahogyan Isten magában hordja, egyetlen teremtmény sem képes felfogni.
Másik tanítás, mikor is azt mondja: "Mindenek Atyja, aki mindeneknek fölötte vagy." Ez az ige már magába foglalja a változást. Ha azt mondja: "Atya", akkor abba beleért minket is. Ha ő nekünk Atyánk, akkor mi neki a gyermekei vagyunk, s így dicsőítése és becsmérlése, amivel illetik őt, nekünk is szívűnkig hatol. Ha a gyermek belátja, mennyire kedves ő Atyjának, akkor tudja, miért tartozik neki azzal, hogy annyira tisztán és annyira ártatlanul éljen. Emiatt kell tisztán élnünk nekünk is, mert maga Isten mondja: "Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent" (Mt 5, 8). Mi a szív tisztasága? Az a szív tisztasága, ami elkülönült s megvált minden testi dologtól, ami magában összefogott és zárt, s ami aztán ebből a tisztaságból Istenbe veti magát s egyesül vele. Azt mondja Dávid: azok a cselekedetek tiszták és ártatlanok, amelyek kijutnak, s a lélek fényében teljesülnek be, de még ártatlanabbak azok, amelyek megmaradnak odabenn s a szellemben, s nem jutnak ki: "Egy az Isten, és Atyja mindeneknek."
A másik mondat: "Barátom, emelkedj följebb, juss magasabbra." Egybeveszem a két mondatot. Ha azt mondja az Írás: "Barátom, emelkedj följebb, juss magasabbra", akkor a lélek társalog Istennel, s ezt a választ kapja: "Egy az Isten, és Atyja mindeneknek." Egy mester azt mondja: a barátság nyitja az akarat. Mindaddig, amíg a barátságnak az akarat a nyitja, nem egyesít. Mondottam már nektek, hogy a szeretet nem egyesít; egyesít ugyan a cselekedetben, de nem a létben. Csak ezért mondja: "Egy az Isten", "emelkedj fel, juss magasabbra". A lélek mélyére nem juthat be semmi más, csak a színtiszta isteniség. Még a legfelsőbb angyal is legyen Istenhez bármilyen közel s vele bármennyire rokon is, s legyen benne Istenből bármennyi is cselekvése állandóan Istenben való, a létben és nem a cselekvésben egyesült Istennel, s Istenben állandóan benne marad: bármennyire nemes is az angyal, s bizony csoda ez a lélekbe mégsem juthat be. Azt mondja egy mester: minden olyan teremtmény, amely különbözőséggel bír, méltatlan arra, hogy maga Isten hasson benne. A lélek magában van, ott, ahol fölötte van a testnek, s itt annyira színtiszta és annyira nemes, hogy nem fogad be semmit, csak a puszta, színtiszta isteniséget. S még maga Isten sem férkőzhet be hozzá, csak akkor, ha lehullott róla minden, amit neki tulajdonítottak. Ezért kapta a lélek a választ: "Egy az Isten."
Azt mondja Szent Pál: "Egy az Isten." Az, hogy Egy, még tisztább, mint a jóság vagy az igazság. Jóság és igazság nem tesznek hozzá semmit, csak a gondolatban, ha valaki elgondol valamit, azzal hozzátesz. Az Egy azonban, ott, ahol Isten, mielőtt kiárad a Fiúba és a Szentlélekbe, magában van, nem tesz hozzá semmit. Ezért mondja az Írás: "Barátom, emelkedj magasabbra" Egy mester azt mondja: az Egy a tagadás tagadása. Ha azt mondom, hogy Isten jó, azzal hozzáteszek valamit Istenhez. Az Egy tagadása a tagadásnak és nemlegelése a nemlegelésnek. Mi az, hogy "Egy"? Egy az, amihez nincs hozzátéve semmi. A lélek úgy veszi Istent, ahogy magában megtisztultan van, ahol nem tevődik a lélekhez semmi és nem gondolódik hozzá semmi. Az Egy tagadása a tagadásnak. Minden teremtményben rejlik valamennyi tagadás; az egyik tagadja, hogy ő a másik volna. Az egyik angyal tagadja, hogy ő egy másik lenne. Isten azonban a tagadás tagadása, Egy és tagad minden mást, mert Istenen kívül nincsen semmi. Minden teremtmény Istenben létezik, s valamennyi az ő színtiszta istensége, ez pedig, amint fentebb mondottam, a teljességet jelenti. Ő az Atyja az egész istenségnek. Azért mondom, hogy egy istenség, mert belőle nem szüremlik ki semmi, nem is érintődik meg, nem is gondolódik el semmi. Azzal, hogy Istentől megtagadok valamit például megtagadom tőle a jóságot, igazában persze semmit sem tagadhatok meg tőle , azzal tehát, hogy valamit megtagadok Istentől, olyasvalamit tagadok meg, ami nem ő, s éppen ennek kell eltűnnie. Isten Egy, ő a tagadás tagadása.
Egy mester azt mondja, az angyal természete nem hat sem erőre, sem cselekvésre, jóllehet, tudni nemcsak Istenről tud. Ami másként van, arról ők nem tudnak semmit. Ezért mondja Pál: "Egy az Isten, Atyja mindeneknek", "Barátom, emelkedj följebb". Vannak a léleknek erői, amelyek kívülről fogadnak be, mint a szem; fogadjon be bármennyire finoman is, s válassza le a legdurvábbat is, akkor is csak kívülről fogad be valamit, ebben pedig kötődik az itthez és a mosthoz. A megismerés és az értelem azonban lehánt mindent, s azt fogadja be, ami nem ismer sem ittet, sem mostot, ebben a tágasságban érintkezik az angyali természettel. S mégis befogad az érzékektől is: az értelem befogad abból is, amit az érzékek kivűlről juttatnak be. Az akarat ezt nem teszi, ezen a ponton nemesebb, mint az értelem. Az akarat nem merít semmiből, egyes-egyedül a tiszta ismeretből, ahol nincs sem itt, sem most. Isten azt akarja mondani: legyen az akarat mégoly magasan, legyen mégoly tiszta is, még magasabbra kell emelkednie. Válaszol az Isten, amikor azt mondja "Barátom, emelkedj följebb, juss magasabbra."
Az akarat üdvöt akar. Azt kérdezték tőlem egyszer, milyen különbség van a kegy és az üdv között. A kegy, ahogyan mi ebben az életünkben találkozunk vele, és az, amelyik később, az örök életben lesz részünk, úgy viszonyulnak egymáshoz, mint virág a gyümölcshöz. Ha a lélek egészen eltelt keggyel, s mindabból, ami benne van, nem marad meg semmi, ami nem a kegyet valósítaná meg s vinné tökélyre, akkor azért abból, ami a lélekben van, mégsem minden fejti ki úgy a hatását, hogy a kegy mindazt, amit a lélek el akar érni, beteljesítené. Mondtam már azt is: a kegy nem tesz semmit, a kegy minden gazdagságot teljesen átömleszt a lélekbe, ez a teljesség a lélek birodalmában. Azt mondom: a kegy Istennel nem egyesíti a lelket, hanem sokkal inkább elvezeti hozzá egészen; ez az ő műve, hogy visszavezeti a lelket Istenhez. Ott a léleknek része lesz a virágból nőtt gyümölcs. Az akarat, amennyiben üdvét akarja és Istennel akar lenni s amennyiben ennyire fölemelkedett egy ilyen tiszta akaratba Isten bizony beoson, s amennyiben az értelem éppolyan tisztán szemléli Istent, ahogyan Isten igazság, annyiban Isten bizonyára beoson az értelembe is. Mihelyt azonban behatol az akaratba, az akaratnak följebb kell emelkednie. Ezért mondja Szent Pál: "Egy az Isten", "barátom, kapaszkodj följebb."
"Egy az Isten": abban, hogy Isten Egy, teljesedik be Isten Istensége. Azt mondom nektek, Isten sohasem tudná megszülni egyszülött Fiát, ha nem volna Egy. Abból, hogy Egy, merít Isten mindent, amit a teremtményekben és az istenségben tesz. Azt mondom továbbá: egyedül Isten bír Egységgel. Isten jellegzetessége az egység, ebből meríti Isten azt, hogy Isten, másként nem volna az. Ami szám, az mind az Egytől függ, az Egy pedig nem függ semmitől sem. Isten gazdagsága, bölcsessége és igazsága Istenben mind egészen egy; nemcsak egy, de egység is. Istennek mindene, amije van, az Egyben van, Egy benne. Azt mondják a mesterek, az ég azért halad körbe, hogy valamennyi dolgot elvezesse az Egybe; ezért halad olyan sebesen. Istennek minden teljessége Egyként létezik, s Isten természete mindenével ezen van, a lélek üdvössége pedig, hogy Isten Egy, ékessége és dicsősége egyaránt. Így szólt a mi Urunk: "Barátom, emelkedj magasabbra, akkor dicsőségben lesz részed." A lélek ékessége és dicsősége, hogy Isten Egy. Isten úgy tesz, mintha azért volna csak Egy, hogy tessék a léleknek, s mintha avégből ékesítené föl magát, hogy a lelket magába bolondítsa. Ezért akarja az ember hol ezt, hol azt; egyszer a bölcsességben gyakorolja magát, másszor meg a művészetben. Mert nem birtokolja az Egyet, azért nem lesz a léleknek sohasem nyugalma, míg minden Egy nem lesz Istenben. Isten Egy; ez a lélek üdvössége, ékessége és megnyugvása. Azt mondja egy mester: Isten valamennyi tettében szem előtt tartja az összes dolgot. Az összes dolgok ez a lélek. Ami a lélektől lejjebb valamennyi dologban a legnemesebb, a legtisztább, a legmagasabb, azt Isten mindenkor átárasztja bele. Isten minden és Egy.
Hogy mi is ennyire Egyek legyünk Istennel, ahhoz segítsen bennünket az "Egy Isten, Atyja mindeneknek". Ámen.
Tartalom Következő