Tartalom
Következő

10. PRÉDIKÁCIÓ

IN ILLD TEMPORE MISSUS EST ANGELUS GABRIEL A DEO: AVE GRATIA PLENA, DOMINUS TECUM LUCAE. (LK 1, 26/28)

 

Ezeket írja Szent Lukács: "Abban az időben az Isten elküldte Gábriel angyalt." Melyik időben? "A hatodik hónapban", mikor Keresztes János anyja testében volt. Ha megkérdeznék tőlem: miért imádkozunk, miért böjtölünk, miért végezzük cselekedeteinket, miért lettünk megkeresztelve, miért lett Isten ember, ami a legtöbb volt – erre azt mondanám: azért, hogy Isten beleszülessen a lélekbe, a lélek pedig beleszülessen Istenbe. Ezért íródott az egész Írás, ezért teremtette Isten a világot s valamennyi angyali természetet: hogy Isten a lélekbe, a lélek Istenbe beleszülessen. Célja szerint minden mag természete búza, minden fém természete arany, minden születés ember. Ezért mondja egy mester: nem találni olyan állatot, amelyikben ne volna valami közös az emberrel.

"Abban az időben." Kezdetben, mikor valamely szó elmémben befogadásra lel, annyira színtiszta és annyira finom, hogy igaz is – mielőtt gondolatommal elképzelném. Harmadszor, külsőleg kiejti őt a szám, ekképp pedig semmi más, mint a belső szó kinyilvánítása. Így ejtődik ki belsőleg az örök ige is, a lélek szívében, abban, ami a legbensőbb, ami a legtisztább, a lélek fejében, amiről nemrég beszéltem, az értelemben: ott belül megy végbe a születés. Akinek efelől csupa sejtése s erre csupa reménye volna csak és semmi más, annak jó megtudnia, hogyan esik meg ez a születés, és mi vezet el hozzá.

Azt mondja Szent Pál: "Amikor elérkezett az idők teljessége, elküldte Fiát" (Gal 4, 4). Szent Ágoston megmagyarázza, mi az idők teljessége: "Ahol már nincs semmi idő, az az idők teljessége." Akkor telik ki a nap, ha már a napból nem maradt semmi. Úgy kell annak igaznak lennie: minden időnek el kell tűnnie, ahol ez a születés megkezdődik, mert nincs semmi, ami ezt a születést annyira zavarná, mint az idő és a teremtmény. Bizonyos igazság az, hogy az idő természettől fogva nem képes érinteni sem az Istent, sem a lelket. Ha az idő megérinthetné a lelket, a lélek nem volna lélek, s ha Istent érinthetné az idő, Isten nem volna Isten. Ha viszont úgy lenne, hogy az idő megérinthetné a lelket, akkor Isten soha többé nem tudna megszületni benne, s ő sem tudna soha többé megszületni Istenben. Ahol Isten meg akar születni a lélekben, ott le kell hullania minden időnek, vagy a léleknek kell lehullania az időről akaratával vagy vágyával.

Egy másik értelme az idők teljességének: ha valaki birtokolná tudományát és hatalmát annak, hogy az időt és mindazt, ami hatezer év alatt valaha is történt és ami még az idők végezetéig történni fog, össze tudja vonni egy jelenbéli pillanatba, az volna az idők teljessége. Ez az örökkévalóság pillanata, amelyben a lélek Istenben mindent újként, frissen és jelenbélien ismer meg, s olyan örömmel, mint ahogy most, e pillanatban jelenlévők előttem. Nemrég azt olvastam egy könyvben – bárcsak valaki is meg tudná fejteni az értelmét! – , hogy Isten a világot most alkotja, mint az első napon, amikor a világot teremtette. Ezt birtokolja Isten, ez Isten birodalma. Az olyan lélekről, amelyikben Isten meg akar születni, le kell hullania az időnek s neki az időről, és fel kell rugaszkodnia s meg kell maradnia Isten eme gazdagságának szemlélésében: itt tágasság van tágasság nélkül, szélesség szélesség nélkül, itt a lélek megismer mindent és tökéletességben ismeri meg.

A mesterek azt írják, nem hihető, ha valaki megmondja, mekkora az ég, azonban a legcsekélyebb erő, amely a lelkemben lakozik, nagyobb, mint a tágas ég, hogy az értelemről ne is beszéljek, tág tágasság nélkül. A lélek fejében, az értelemben, ott ahhoz a helyhez, amelyik ezer mérföldekre van a tengeren túl, éppoly közel vagyok, mint ahhoz a helyhez, ahol most állok. Istennek ebben a tágasságában és ebben a gazdagságában ismer meg a lélek, itt nem hullik le róla semmi s nem veti szemét immár semmire.

"Elküldte az angyalt." A mesterek azt mondják, az angyalok sokasága minden számok fölötti szám. Olyan nagy a sokaságuk, hogy semmilyen szám sem tudja átfogni őket, még csak elgondolni sem lehet az ő számukat. Aki a különbözőséget szám és sokaság nélkül tudná megragadni, annak száz annyi volna, mint egy. Volna bár az istenségben száz személy akár: aki a különbözőséget szám és sokaság nélkül volna képes megragadni, az mégsem ismerne föl többet, mint egy Istent. Hitetlen emberek s némely tanulatlan keresztények csodálkoznak ezen, s még némelyik pap is olyan keveset tud róla, akár egy kő: az ilyenek hármon három tehenet vagy három követ értenek. Aki azonban képes rá, hogy a különbözőséget Istenben szám és sokaság nélkül ragadja meg, az felismeri, hogy a három személy egy Isten.

Az angyal annyira magasan áll, hogy a legjobb mesterek azt mondják, minden egyes angyal egész természettel bír. Mintha csak volna egy ember, aki mindazzal bírna, amit az emberek valaha is birtokoltak, amivel most bírnak és valaha is bírni fognak, hatalomban, bölcsességben és mindenben, az csoda lenne, s mégsem volna más, csak egy ember csupán, mert ennek az embernek ugyan birtokában volna mindaz, amit az összes ember birtokol, de az angyaloktól mégis igen távol lenne. Így tehát minden angyal egész természettel bír, s a másiktól teljesen elkülönült, mint egyik állat a másiktól, amelyik valamely másik fajtából való. Isten az angyaloknak ezt a sokaságát bírja, s aki ezt felismeri, az Isten birodalmát ismeri fel. Ez a sokaság láttatja Isten országát, ahogyan egy urat lovagjainak sokasága láttat. Ezért hívják úgy: a Seregek Istene-Ura. Bármennyire fenséges is az angyaloknak ez a sokasága, ha Isten a lélekben újraszületik, közre kell működniük és segíteniük kell, azaz: örömüket, kedvüket és boldogságukat lelik a szülésben, de tenni eközben nem tesznek semmit. Teremtmény végezte cselekvés ilyenkor nincs, mert ezt a szülést egyedül Isten végzi, az angyalok dolga eközben, hogy szolgáljanak. Mindaz, ami benne közreműködik, szolgálat.

Az angyalt Gábrielnek hívták. Tenni is úgy tett, ahogyan hívták. Olyan kevéssé hívták őt Gábrielnek, mint Konrádnak. Az angyal nevét nem tudhatja senki. Ahol az angyal nevén neveződik, oda mester vagy értelem még nem hatolt be soha, talán nincs is neki neve. Nincsen neve a léleknek sem. Amilyen kevéssé lehet voltaképpeni nevet találni Istennek, éppolyan kevéssé lehet voltaképpeni nevet találni a léleknek, még ha erről vaskos könyvek íródtak is. Amennyire azonban cselekedetekre fordítja figyelmét a lélek, annyiban nevet adnak neki. Az, hogy "ács", nem az ő neve, ezt a nevét sokkal inkább a tevékenységéről kapja, amelynek mestere. Azt a nevet, hogy Gábriel, tettéért kapta, amiért hírnök volt, mert Gábriel annyit jelent: erő (vö. Lk I, 35). Ebben a szülésben Isten erőteljesen hat vagy erőt hat. Mire irányul a természet valamennyi ereje? Arra, hogy önmagát újranemzze. Az én apám a maga apai természetében apát akart létrehozni. Amikor erre nem volt képes, létre akart hozni valamit, ami hozzá mindenben hasonló. Mikor erejéből erre sem futotta, létrehozta a lehető leghasonlatosabbat, amire csak képes volt: ez pedig egy fiú volt. Ha azonban még kevesebbre telik az erőből, vagy valami félresikerül, akkor egy még kevésbé hasonló embert hoz létre. Istenben viszont teljes erő lakozik, ő az ő szülésében ezért hasonmását hozza létre. Ami Istenben hatalom, igazság és bölcsesség van, azt teljesen beleszüli a lélekbe.

Azt mondja Szent Ágoston: "Amit a lélek szeret, ahhoz lesz hasonló. Ha földi dolgokat szeret, földivé lesz. Ha Istent szereti – kérdezhetné az ember – , akkor Isten lesz?" Ha ezt mondanám, az hihetetlenül hangzana azoknak, akik túl gyenge értelemmel bírnak, s ezt nem fogják fel. Ágoston azonban azt mondja: "Nem én mondom ezt: sokkal inkább az Írást állítom elébetek, amely azt mondja: Azt mondtam, istenek vagytok (Zsolt 82, 6)." Aki a gazdagságból, amelyről az előbb beszéltem, csak valamit is birtokolna, egy pillanatát vagy akár csak reményét vagy bizodalmát is, az megértené ezt! Soha születés által annyira rokon, annyira hasonló vagy annyira eggyé vált nem lett semmi, mint ahogy a lélek lesz az ebben a születésben Istennel. Ha úgy fordul, hogy valamiben akadályozódik, és a lélek nem lesz mindenben hasonlatos hozzá, akkor az nem Isten hibája; annyira, amennyire tökéletlenségei lehullanak róla, hasonlatossá teszi magához. Hogy az ács a szúette fából nem képes szép házat építeni, az nem az ő hibája, a fa a ludas benne. Így van ez Isten hatásával is a lélekben. Ha akár csak a legalsó angyal is képes volna belehelyezni képmását a lélekbe vagy újraszületni benne, ahhoz képest ez az egész világ is semmi volna, mert az angyalnak egyetlenegy szikrácskájától is zöldell, lombba borul és fénylik minden, ami csak a világban van. Ezt a születést azonban Isten maga hozza létre, az angyal ehhez nem tehet hozzá mást, mint egyedül szolgálatot.

"Ave" – ez azt jelenti: "fájdalom nélkül". Aki teremtmény nélkül való, az fájdalom nélkül és pokol nélkül való, s aki a legkevésbé teremtmény s akiben teremtményből a legkevesebb van, abban van a legkevesebb fájdalomból is. Azt mondottam olykor: aki a világból a legkevesebbet birtokolja, az birtokolja belőle a legtöbbet. Senkinek sem olyan sajátja a világ, mint annak, aki az egész világot föladta. Tudjátok, mi által Isten Isten? Isten azáltal Isten, hogy teremtmény nélkül való. Ő sohasem nevezte meg magát az időben. Az időben teremtmény van, bűn és halál. Ezek bizonyos értelemben rokonok egymással, s mivel pedig a lélek aztán lehullott az időről, ezért ott nincsen sem fájdalom, sem kín; igen, még a gyötrelem is örömmé lesz ott számára. Ha az ember mindazt, ami gyönyörűséget és örömöt, boldogságot és kedveset valaha is elképzelhetne, összeveti azzal a boldogsággal, amelyik ebben a születésben rejlik, akkor mind az előbbi már nem is öröm.

"Kegyelemmel teljes." A kegyelem legkisebb műve is magasabb, mint valamennyi angyal a maga természetében. Szent Ágoston mondja, hogy valamely tett, amely Isten kegyelméből való – így, ha egy bűnöst megtérít és jó emberré tesz – , az nagyobb, mintha egy új világot teremtene. Istennek annyira könnyű megfordítania az eget vagy a földet, mint amennyire nekem az megfordítanom egy almát a kezemben. Ahol a kegyelem ott van a lélekben, ott annyira tiszta, annyira hasonlatos és annyira rokon Istennel s a kegyelem annyira cselekvés nélkül való, mint amennyire nincsen cselekvés a születésben, amelyről az előbb beszéltem. A kegyelem nem cselekvésben hat. Szent János ugyan nem vitt véghez egyetlen csodát sem. Az a tett azonban, amit az angyal Istenben tesz, olyan magas, hogy soha mester vagy értelem nem volna képes eljutni odáig, hogy ezt a tettet megértse. Erről a tettről azonban lehullik egy szálka – mint mikor egy gerendáról hullik le egy szálka, mikor faragják – , egy felvillanás, éspedig ott, ahol az angyal legalsó létrétegével érinti az eget: ezáltal zöldell és virágzik és él minden, ami ezen a világon van.

Olykor két kútról szoktam beszélni. Bármilyen csodásan hangzik is, nekünk a mi értelmünk szerint kell beszélnünk. Az egyik kút, amelyikből a kegyelem fakad, ott van, ahol az Atya szüli ki egyszülött Fiát; éppen ebből fakad a kegyelem, s éppen itt árad ki a kegyelem ugyanebből a kútból. A másik kút ott van, ahol a teremtmények áradnak ki Istenből: ez attól a kúttól, amelyikből a kegyelem fakad, olyan messze van, mint az ég a földtől. A kegyelem nem hat. Ahol a tűz a maga természetében leledzik, ott nem is árt, nem is vet tűzet. A tűz heve az, ami e földön lángra lobbant: S még maga a hév is ott, ahol a tűz természetében rejlik, ott nem gyújt meg és nem is ártalmas. Igen, ott, ahol a hév a tűzben rejlik, ott a tűz igazi természetétől olyan messze van, mint az ég a földtől. A kegyelem nem hoz létre művet, túl nemes ahhoz; a cselekvés olyan messze áll tőle, mint az ég a földtől. A kegyelem benne-levés, hozzá-tapadás és eggyé-levés Istennel, s itt "Isten veled van", mert közvetlenül utána ez következik.

"Veled van az Isten" – itt történik meg a születés. Senki számára sem tetszhet lehetetlennek, hogy ide jusson. Mit árthat nekem, ha mégoly nehéz is, ha egyszer ő teszi? Könnyű betartanom valamennyi parancsát. Parancsolhatna nekem bármit, amit csak akarna, azt én mind semmibe veszem, az mind csekélység nekem, ha kegyelmét is hozzáadja. Vannak, akik azt mondják, ők nem kapták meg. Erre én azt mondom: "Sajnálom. De vágyol-e rá?" – "Nem!" – "Ezt még jobban sajnálom." Ha birtokolni nem birtokolhatod, akkor legalább vágyjál rá a vágyódásért. Dávid mondja: "Lelkem eleped a vágytól, mert folyvást törvényed után vágyakozik" (Zsolt 118, 20).

Hogy mi is vágyjunk arra, hogy bennünk megszülessék, abban segítsen minket az Isten. Ámen.
Tartalom
Következő