Tartalom
Következő

13. PRÉDIKÁCIÓ

VIDETE, QUALEM CARITATEM DEDIT NOBIS PATER, UT FILII DEI NOMINEMUR ET SIMUS. JOH. (1 JN 3, 1)

 

Tudni való, hogy egy és ugyanaz: Istent megismerni és Isten által megismertnek lenni, Istent látni és Isten által látva lenni. Azzal ismerjük meg és látjuk Istent, hogy, ő megismerővé és látóvá tesz minket. S miként a levegő, amelyik megvilágítódik, nem más, mint az, hogy megvilágít, mert éppen azáltal világít meg, hogy megvilágítódik, akképp ismerjük meg, hogy megismerődünk s hogy Isten megismerővé tesz minket. Ezért mondta Krisztus: "Viszontláttok majd engem", azáltal, hogy látóvá teszlek benneteket, ismertek meg engem, majd azt mondja: "s akkor örvend majd szívetek", vagyis: látásom s megismerésem okán, "s örömötöket nem veheti el tőletek senki sem" (Jn 16, 22).

Azt mondja Szent János: "Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: az Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk." Nem csupán azt mondja: "hívnak minket", hanem többet is: "vagyunk". Ugyanígy mondom én is amilyen kevéssé lehet az ember tudalmas tudás nélkül, éppolyan kevéssé lehet fiú Isten Fiának fiúi léte nélkül, hacsak nincsen meg benne Isten Fiának ugyanaz a léte, amely megvan Istenben is – éppen úgy, mint ahogy tudalmas lét sem lehetséges tudás nélkül. Ezért, ha Isten fia akarsz lenni, nem lehetsz az, csak ha megvan benned Istennek ugyanaz a léte, amelyik megvan Isten Fiában is. De ez "most rejtve van előttünk", ami után pedig ez áll írva : "Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk" (1 Jn 3, 2). És mit tudunk mi? Azt, amit még hozzátesz: "s hasonlók leszünk hozzá", vagyis: ugyanazok, ami ő, ugyanaz a lét, ugyanaz az érzék, ugyanaz az értelem, s mindenben ugyanazok, ami ő lesz akkor, mikor "látni fogjuk őt, amint Istenként van". Ezért mondom: Isten nem vihetné végbe, hogy Isten Fia legyek és ne legyen meg bennem Isten Fiának léte, éppoly kevéssé, mint ahogy nem tehetné azt sem, hogy tudalmas legyek és ne rendelkezzem tudalmas léttel: Hogyan vagyunk Isten gyermekei? "Még nem tudjuk; még nem nyilvánvaló", csak annyit tudunk róla, amennyit ő mond: "Hasonlók leszünk hozzá." Vannak bizonyos dolgok, amelyek ezt lelkeinkben elrejtik s ezt az ismeretet eltakarják előlünk.

Van a lélekben valami, az értelemnek egy szikrácskája, amely nem huny ki soha, s ebbe a szikrácskába mint az érzület legfelső részébe helyeződik a lélek képe, s van aztán lelkünkben egy külső dolgokra irányuló megismerés is, az érzéki és az értelmi megismerés, amely képzetekben és fogalmakban való, s amely amazt eltakarja előlünk. Hogyan vagyunk "Isten Fiai"? Azáltal, hogy egy létünk van vele. Ahhoz azonban, hogy abból, hogy Isten Fiai vagyunk, megértsünk valamit, meg kell értenünk, mi a külső és mi a belső megismerés. A belső megismerés az, amelyik az értelem szerint van megalapozva lelkünk létében. Ez azonban nem a lélek léte, hanem sokkal inkább: benne gyökeredzik s része a lélek életének; ha azt mondjuk, hogy ez a megismerés a lélek életének része, akkor az értelmes életre gondolunk, s ebben az életben fog az ember Isten Fiaként s az örök életre megszületni; s ez a megismerés idő és tér, Itt és Most nélkül való. Ebben az életben minden dolog egy, minden dolog egymással, és minden mindennel egyesült.

Mondok egy hasonlatot. A testben a test minden része egyesült s úgy egy, hogy a szem a lábhoz, a láb a szemhez hozzá tartozik. Ha a láb beszélni tudna, azt mondaná, hogy az a szem, amelyik a fejben ül, inkább tartozik hozzá, mint az, amelyik a lábban ülne, s viszont csak ugyanezt mondaná a szem. S ugyanígy vélem azt is, hogy mindaz a kegyelem, ami Máriában van, inkább és sajátabban tartozik az angyalhoz és inkább van benne – az, ami Máriában van – , mintha őbenne lenne meg vagy a szentekben. Mert mindaz, ami Máriáé, az a szenteké is, s inkább az övék, s a kegyelem, amelyik Máriában van, inkább ízlik neki, mintha őbenne volna.

Ez az értelmezés azonban még mindig túl durva és túl testi, mert testi hasonlathoz kötődik. Ezért mondok nektek egy másik értelmezést is, mely még tisztább és még szellemibb. Azt mondom: a mennyországban minden mindenben való, minden egy és minden a miénk. Ami kegyelme a mi Asszonyunknak van, az mind megvan bennem is – ha ott vagyok – , de nem úgy, mint ami Máriából kifakad s kiárad, hanem: mint bennem levő, mint sajátom, s nem idegenből eredő. S így mondom azt is: amije ott az egyiknek van, az megvan a másiknak is, s nem mint olyan valami, ami a másiktól volna vagy a másikban, hanem benne magában levőként, olyanképp, hogy a kegyelem, amely az egyikben van, teljesen benne van a másikban is, aminthogy megvan benne az ő saját kegyelme is. S ekképp van a szellem is a szellemben. Ezért mondom, hogy nem lehetek Isten Fia anélkül, hogy ne bírjak ugyanazzal a léttel, amellyel Isten Fia, s azzal, hogy ezzel a léttel bírunk, leszünk hozzá hasonlók s látjuk őt, amint Istenként van. De "az még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk". Ezért mondom: ebben az értelemben nincsen hasonlóság és nincsen különbözőség: minden különbözés nélkül leszünk ugyanaz a lét, ugyanaz a szubsztancia és természet, ami ő maga is. De "most ez még nem nyilvánvaló", akkor lesz csak nyilvánvaló, ha "látjuk őt úgy, amint Istenként van".

Isten megismerteti magát velünk, s megismerőként tesz minket is megismerővé, s léte az ő megismerése, s ez ugyanaz, mint hogy ő engem megismerővé tesz s hogy én megismerek. S az ő megismerése ezért az enyém, amint a mesterben is ugyanaz, hogy ő tanít, s a tanítványban, hogy tanítják. S mivel az ő megismerése az enyém, s az ő szubsztanciája megismerése és természete és léte, ebből következik, hogy az ő szubsztanciája és léte és természete az enyém: S ha az ő szubsztanciája, léte és természete az enyém, akkor én Isten Fia vagyok: "Nézzétek" – testvéreim – , "mekkora szeretettel van irántunk az Atya: az Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk."

Vegyétek eszetekbe, hogy minek révén vagyunk Isten Fiai: azáltal, hogy rendelkezünk ugyanazzal a léttel, mint a Fiú. Hogyan Fia az ember Istennek, vagy hogyan tudja, hogy az, mikor Isten nem hasonlit senkihez sem? Ez ugyan igaz. Izajás azt mondja: "Kihez hasonlítanátok az Istent, és milyen képmást alkotnátok róla?" (Iz 40, 18). Mivel Isten természete, hogy senkihez sem hasonlit, úgy szükségszerően arra kell jutnunk, hogy semmi vagyunk – avégett, hogy ugyanabba a létbe helyeztethessünk, ami ő is. Ezért, ha arra jutok, hogy magamat nem képzelem bele semmibe s magamba sem képzelek bele semmit, s ami bennem van, azt kivetem, akkor áthelyeződhetek Isten puszta létébe, ez pedig a szellem tiszta léte. Ekkor ki kell őznöm mindent, ami hasonlóság, hogy Istenbe áthelyeződve egy legyek vele, egy szubsztancia, egy lét és egy természet s Istennek Fia. Miután pedig ez megtörtént, Istenben nem lesz semmi rejtett, ami ne volna nyilvánvaló vagy az enyém. Akkor bölcs leszek és hatalmas és minden, ami ő, s vele egy és ugyanaz. Akkor Sion igazán látnok lesz, "igazi Izráel", vagyis "Istenlátó ember", mert előtte nincs rejtve Istenben semmi. Ekkor az ember bevezetődik Istenbe. De ahhoz, hogy előttem semmi se maradjon rejtett Istenben, ami ne volna nyilvánvaló, nem szabad bennem lennie semmi hasonlónak és semmi képnek nyitottan, mert semmi kép sem nyitja meg nekünk sem az istenséget, sem az Isten létét. Ha még valamilyen kép vagy valami hasonló benned maradna, addig sohasem lennél Istennel egy. Ezért ahhoz, hogy Istennel egy legyél, nem szabad lennie benned semmilyen be- vagy kiképzelt dolognak, vagyis nem szabad lenni benned semminek sem eltakarva, ami ne lenne nyilvánvaló és kivetett.

Vedd eszedbe, mi is a tökéletlenség! A semmiből ered az. Ezért: ami semmi az emberben van, azt ki kell irtani, mert amíg ilyen tökéletlenség van benned, nem vagy Isten Fia. Az, hogy az ember siránkozik és panaszos, mindig is csak a tökéletlenségből ered. Ezért kell kiirtani és kiőzni mindent ahhoz, hogy az ember Isten Fia legyen, hogy ne legyen benne semmi sirám és semmi panasz. Az ember nem kő és nem is fa, mert ezek tökéletlenek és semmik. Nem leszünk hasonlók hozzá, ha ezt a semmit nem őzzük ki, hogy minden legyünk mindenben, ahogyan Isten minden mindenben.

Kétféle születés van az emberben: egy a világba és egy a világból, azaz: szellemileg bele Istenbe. Tudni akarod, hogy gyermeked megszületik-e és hogy kiürül-e, azaz, hogy Isten Fiának lettél-e teremtve? Amíg szenvedés van a szívedben bármiért is, még ha bőnért is, addig a gyermeked nem született meg. Ha szívbánatod van, akkor nem vagy anya, sokkal inkább vagy vajúdó s vagy a születéshez közel. Ezért ne ess kétségbe, ha magadért vagy egy barátodért szenvedsz: ha még nem is született meg, azért már közel van a megszületéshez. Teljesen azonban csak akkor született meg, ha az ember semmiért sem érez már szenvedést szívében: akkor az emberben megvan az a lét, az a természet, az a szubsztancia, az a bölcsesség, az az öröm és minden, ami megvan Istenben. Akkor Isten Fiának léte a miénk is lesz, bennünk is lesz, s eljutunk Istennek ugyanabba a létébe.

Azt mondja Krisztus: "Aki engem követni akar, az tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen" (Mk 8, 34; Mt 16, 24). Azaz: vess ki szívedből minden szívfájdalmat, hogy ne legyen benne semmi más, mint szüntelen öröm. Így aztán megszületett a gyerek. Ha viszont megszületett bennem a gyermek, s akkor szemem láttára megölnék atyámat és valamennyi barátomat – szívemet az sem indítaná meg már. Viszont ha ez még szívemet megindítaná, akkor a gyermek nem született meg bennem, de talán közel van a megszületéshez. Azt mondom nektek: Istennek és az angyaloknak akkora örömük van egy jó ember minden egyes cselekedetében, hogy ahhoz nem hasonlitható semmilyen öröm sem. Ezért mondom: ha megtörtént, hogy a gyermek megszületett benned, akkor olyan nagy örömöd lesz valamennyi jó cselekedetben, ami csak a világon történik, hogy örömöd a legnagyobb állandósághoz jut, s nem változik. Ezért mondja Krisztus: "Örömötöket nem veheti el tőletek senki." S ha igazán áthelyeződtem az isteni létbe, akkor Isten és mindaz, amije neki van, az enyém lesz. Ezért mondja: "Én vagyok az Isten, a te Urad" (Kiv 20, 2). Akkor igazi az örömöm, ha nem tudja elvenni sem szenvedés, sem kín, mert ekkor áthelyeződtem az isteni létbe, ahol nincs helye szenvedésnek. Hisz láthatjuk, hogy Istenben nincsen sem harag, sem bánat, hanem egyedül csak szeretet és öröm. Ha úgy látszik is, hogy időnként megharagszik a bőnösökre: nem harag, hanem szeretet az, mert a nagy isteni szeretetből ered, akiket szeret, azokat bünteti, mert ő a szeretet, ami a Szentlélek. Így viszont Isten haragja a szeretetből fakad, mert ő keserűség nélkül haragszik. Ezért, ha odajutsz, hogy nem támadhat sem szenvedésed, sem aggodalmad semmi miatt sem, hogy tehát a szenvedés számodra nem szenvedés, s minden színtiszta békesség benned, akkor a gyermek valóban megszületett. Ezért serénykedjetek, hogy a gyermek ne csak készüljön megszületni bennetek, de meg is szülessen, miként megszületett és születik Istenben is a Fiú mindenkoron.

Hogy ezt megérjük, segítsen bennünket abban az Isten. Ámen.
Tartalom
Következő