HU ISSN 0238-3063
ISBN 963 11 6421 7
Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest
Felelõs kiadó: Sziládi János igazgató
Zrínyi Nyomda (88.1450/66-15) Budapest, 1989
Felelõs vezetõ: a Zrínyi Nyomda vezérigazgató-helyettese
Felelõs szerkesztõ: Futaki József
Mûszaki vezetõ: Szakálos Mihály
Képszerkesztõ: Gáspár Imre
Mûszaki szerkesztõ: Rucsek Andrea
Terjedelem: 14,11 (A/5) ív. IF 6268

Madárfejûek társasága, 2002

Az ütközet után kétharcos maradt a csatamezõn: a fekete lovon feszítõ, pallosát lóbáló sötét meg a fakó ménen ülõ mongol. Mindkét férfi számos sebet kapott a viadalban, mégis szilárdan tartották magukat nyergükben, a völgy két oldalán. Szerteszét száz és száz tetem hevert, az elesettek mindkét seregbõl.

– Nem maradhat, csak egyetlenegy! – De hogy a távol-keleti vitéz meghallotta, megértette-e, az sem testtartásából, sem mozdulataiból ki nem derült. Suhintott párat a levegõbe ívben hajló pengéjével, hogy kiûzze karizmaiból a merevséget. A szablya megfejthetetlen fénytávíró-üzeneteket küldözgetett a dombkaréj felé.

A Kurgan elvigyorodott. Ez a mongol lesz a harmadik halhatatlanja... Emlékezetébe idézte tanítómestere, az arab szavait: "Ne feledd, ha magadhoz hasonlóval találkozol, tüstént a fejét kell venned! Ha nem teszed, idõt adsz ellenfelednek, aki a századok során mind több harci tapasztalatra tesz szert. Ha megint összeakadtok, bánhatod, hogy nem fejezted le az elõzõ alkalommal... És újra találkoztok majd, ebben biztos lehetsz. Ha nem a közeljövõben, a végsõ Gyülekezéskor mindenképp. Az idõ is fegyver: sose engedj idõt ellenfelednek, hogy erõben, ügyességben gyarapodjék!"

A mongol, mit sem törõdve a szürkéje patái alá kerülõ testekkel, máris lefelé rúgtatott a völgy hosszában. A Kurgan két marokra kapta pallosát. Megfigyelte, hogyan küzd ütközetben a mongol: minden összecsapás elõtt ágaskodásra sarkallta lovát, hogy annak feje az õ testét védelmezze. A Kurgan ereje végsõ megfeszítésével lelkileg készült az iszonyú párviadalra.

Támadója lendülete a kezére játszik majd, ám az idõzítésnek a lehetõ legpontosabbnak kell lennie. A Kurgan természetfeletti cselekedetre vállalkozott, s noha képesnek tartotta magát az efféle cselekedetek véghezvitelére, tudta, a teljes összpontosításon túl szellemi, fizikai tartalékaira is szüksége lehet.

A mongol elé indult, folyamatosan ösztökélte .lovát, míg az elnyúló testtel vágtatott; sörénye, farka fekete korbácsként csattogott a szélben. Patái dübörögtek az orosz sztyepp véráztatta földjén. A csataló pofájából már verítékkel elkeveredõ tajték szállongott, foszlányai a Kurgan vadállatfej-forgójú, vert bronz sisakjának csapódtak. A hátasok tüdeje kiszikkadt bõrtömlõ gyanánt csikorgott, orrlikaikból páragomolyok lövelltek.

A Kurgan harsány csatakiáltással nekihuzakodott nyergében, s pallosával átmetszette a szürke ló torkát. A súlyos penge keresztülhatolt húson és csonton, leválasztotta a fakó mén fejét. Lendülete tovaragadta a Kurgant, s továbbcikázott vele pallosa is: éle a mongol nyakát érte, lemetszette fejét. A két fej – emberé és állaté – csaknem egy idõben ért földet, nyomukban rúgkapáltak az összegabalyodott lábak.

A gyõztes Kurgan megzabolázta a lovát. Torkából az áhítat hördülése szállt a derült égbõl villámok cikáztak alá testébe. A statikus elektromosság perceken át környékezte, energiája átáramlott roppant tagjaiba:

MacLeodot érdekelni kezdte a közelgõ összecsapás, ám figyelmét részben még mindig a ringet gyûrûbe vonó közönségnek szentelte, régi ismerõsök arcát kereste a sokaságban. Eljött-e közülük valaki ma este...?

Felbukkanásukra mindig, mindenütt számíthatott. Sosem engedhette el magát egészen, ez könnyen vesztét okozhatta volna. Most megdörzsölte kétnapos borosta árnyékolta állát. A mûsorközlõ épp csendért esedezett a féktelen hangzavarban.

– ...Egy pohárköszöntõt a keleti partról! Az Egyesült Államok Broad Streetjérõl! – rikoltozta.

Szavait elnyomta a közönség bömbölése. Miután a pankrátorok egyikét bemutatták, az hirtelenében keresztülnyargalt a ringen, s fejét az egyik sarokpárnába verte. Nõk pattantak fel helyükrõl, néhányan éljeneztek, mások szabálysértést kiáltottak, hovatartozásuktól függõen. Cirkusz volt, semmi egyéb. De épp erre áhítoztak. Azért fizettek, hogy ilyesmiben legyen részük.

Szinte tapintható volt a levegõben. Vérontás mégsem lesz itt semmiképpen: ez színjáték, semmi egyéb. Ha az igazi élvezet elérhetetlen, akkor jön az ember efféle helyre, ahol ügyes színleléssel elégítik ki igényeit. A dolog valójában eléggé ártalmatlan.

MacLeod persze másfajta összecsapásokat is megélt, olyanokat, ahol patakokban folyt a kiontott vér, a harasztost áztatta, Skarlátszínre festve a növények zöldjét-bíborát... Akadtak szemlélõi e látványosságoknak is – a tábort kísérõ csõcselék –, ám ezek mindig sokkal kevesebben voltak, mint a fegyverforgatók. E helyen azonban ezer bámészkodó jut egyetlen küzdõre. Gladiátorviadal...

Töprengésének a gong kondulása vetett véget. Figyelte a pankrátorokat, akik nyomban egymásnak rontottak. A Tonga Kölyökgyomron vágta, felnyalábolta, elcipelte ellenfelét, s az egyik sarokpárnának lódította. Azután hosszú; fekete hajába markolt, öklözni kezdte a fejét. Míg a bíró figyelmét ez az összecsapás kötötte le, a Mozsár jókorát rúgott a Szöszke Gerinctörõbe: állon találta, kirepítette a ringbõl. A tömeg a bíróval ordítozott, a bíró a pankrátorokkal bömbölt, azok meg egymás közt acsarkodtak. Hús húsnak, csont csontnak feszült. Minden csapás gyilkos erejûnek tetszett. Látszólag minden karfeszítésbe colos gerendák szétroppantásához elegendõ izommunkát fektettek. A küzdök mégis szétváltak, nekigyürkõztek újra meg újra.

– Nyírjátok ki õket! – süvöltötte a MacLeod mellett ülõ férfi. Hogy kiket is kellene tüstént kinyírni, nem részletezte. Nyilván beérte volna annyival, ha valaki valakit kinyír. A buzdítást nyomban felkapta a Garden közönsége, ("Nyírd ki! Nyírd ki!") a kántálás alkalmanként részletezõbb kívánságoknak adott helyet, ezek csonkításokra s ismét csak vérontásra buzdítottak. Akadtak olyanok, akik beérték az ósdi, elcsépelt frázisokkal, ám akadtak találékonyabbak is, akik a megtöretett testek utáni vágytól sarkallva költõi erényeket csillogtattak.

MacLeod összerezzent ültében; amint a szavak tudatáig jutottak. Megriadt egy pillanatra, de azután ismét lazított: egy kínait kezdett figyelni, akinek képe elárulta, hogy még a trikóját is a Tonga-Szöszke páros gyõzelemre tette fél. Míg a csata dúlt, arckifejezése hol elégedettséget, hol elkeseredést tükrözött. Úgy tetszett, maga is megszenvedi a kedvenceire zúduló pofonokat. Idõrõl idõre mellényzsebére tapintott, ahol-ehhez szemetnyi kétség sem férhetett – pénztárcája lapult.

A Szöszke Gerinctörõ most épp magasan a feje fölé emelte ellenfelét, nekikészült, hogy a szõnyegre teremtse. Az asszony és a kínai egyként "Rajtá!"-t kiáltottak: kívánták, hogy az a másik alázuhanjon, nagyot nyekkenjen, és jó ideig fekve is maradjon. A bíró a két csatázó óriás közé ékelõdve kapkodott levegõért.

MacLeod a kapuk felé sandított, de kifelé vagy befelé egy lélek sem tartott. Hangtalan égiháború gyanánt vakuk sokasága villant most a stadionban; a négy pankrátor egyetlen vonagló kupacban fetrengett a küzdõtér közepén. A bíró igyekezett lélegzethez jutni, s minden kétséget kizáróan ilyesmiben mesterkedtek maguk a birkózók is.

MacLeod biccentett, kiszabadította magát. A csata változatlan hevességgel dúlt tovább odalent, a kiáltások mordulásokkal, szórványosan szállongó, "A jó édesanyátokat!"-szerû frázisokkal keveredtek a tömeg bömbölésének lélegzetvételnyi szüneteiben.

Alacsonyan állt a nap a glenfinnani dombok felett, elnyúló árnyakkal, sötétlõ bíborszínnel csíkozta a völgyeket. Egy jókora sziklaorom felett sas körözött. MacLeod gyanította, a fészke rejtõzik odafent.

Két társa, vérrokona, Dugal és Angus MacLeod felé fordult, tekintetük nem a sas röptét kísérte. A szemközt tornyosuló sziklákat fürkészték inkább, s Conner érezte a levegõben a nyugtalanságot. A MacLeod-klán idén, az 1536. esztendõben határozott úgy, hogy elsimítja nézeteltéréseit a Fraserekkel. Mindhárom harcos készen állt hát egy rajtaütésre, mely hazavezetõ útjukon bármikor megtörténhetett.

Lovukat szõrén ülték meg, vaskos lábuk inas mének oldalát szorította. Klémorjukat^* és kerek pajzsukat mindhárman jobbjukban vitték, baljuk lazán tartotta a gyeplõszárat.

– Sose tévedsz, Angus – mondta Dugal. – Azzal, hogy tévedtél, sose vádolhatunk... – Így beszélt, de közben nem fordult Angus felé, s az idõsebb férfi fészkelõdni kezdett ültében, hogy láthassa arckifejezését. Sosem lehetett biztos benne, mikor bolondítják. Dugal most komoly képet vágott, ám szája sarkában makacsul remegett egy izom.

Conner, aki jól tudta, hogy rokona ezúttal is gúnyolódik, elmosolyodott a megjegyzésen, vigyázva, nehogy Angus észrevegye. A klánbéliek készek voltak egymással is megverekedni, ha kellett, noha a Fraserek bármelyik percben rájuk ronthattak... "Rühellem a rokonomat, de én meg a rokonom egymásnál is jobban rühelljük az idegeneket!" Valahogy így hangozhatott a MacLeodok életelve. Harcias népség volt ez; s szükségképpen az: õriznie kellett birtokait, kunyhóit a skót felföldön portyázó fosztogatókkal szemben.

Conner hátasa váratlanul összerezzent. Angus máris megtorpant, jókora orrával a levegõbe szimatolt.

A sziklatorlasz mögött néhány fenyõ meredezett, meg valami csalit: ahhoz épp elég nagy, hogy egy maroknyi rajtaütésre készülõdõ férfinak fedezéket nyújtson. Conner lova most oldalvást lépegetett, világosan érezte gazdája zavarodottságát. A napkorong egy csúcs mögé hanyatlott, sebesen halványult a fény. Conner figyelt, de csak egy patak csobogását hallotta, a víz a közelben tört magának utat a tõzegen át.

– A fák... – Angus ismét körülszimatolt. Azzal dicsekedett, hogy negyed mérföldrõl kiszagol egy Frasert, s Conner gyanította, hogy az idõsebb férfi kissé süket már, ezért hagyatkozik szaglására, valahányszor látásának nem veheti hasznát.

Ebben a pillanatban felbukkantak a támadók; nem a fák közül, hanem a lenti sziklák mögül jöttek. Öten voltak, mindannyian a Fraserek tartánját^** viselték, s , harci kiáltásaik a nagyothalló Angust is majd megsüketítették.

Conner alacsonyra tartotta pajzsát, hogy lova combját, oldalát védelmezze, hisz a Fraserek gyalogosan támadtak. Egyikük-vad tekintetû, rõtes szakállú alak – súlyos léptekkel vágott keresztül a pázsiton, hogy lecsaphasson a hátas fejére. Conner visszarántotta lovát. Klémorja széles ívben a Fraser felé lendült, az azonban túlságosan fürge volt az ilyen suhintáshoz: idejében emelte védekezésre a maga pengéjét. A fegyverek összecsendültekor mindketten megremegtek. Conner lova elhõkölt, rágázolt a Fraser lábára. A szakállas alak felhördült, pajzsa domborulatával csapott az állat pofájába.

E pillanatban fejsze találta az ifjú MacLeod vállát. Erejét vesztett csapás volt: a támadó ágaskodni kényszerült közben. Hátrafordulva Conner az alig tizenöt esztendõs süvölvényt, Ian Frasert ismerte fel. Nekieresztette lovát: az ütés ereje a földre döntötte a kölyköt.

Az ifjak egyike, félig egy sziklatöredékre borulva, holtan hevert. Társai szétszaladtak már, kivéve azt a férfit, aki elõször rontott Connerre. Õ épp felfelé tartott a kaptatón, Angus azonban lováról leszállva fürgén a nyomába eredt. A Fraser elveszítette sapkáját: elõtûnõ tar koponyája felfénylett az esti homályban. Angus vágása a térde felett érte, felbukott. MacLeod kardja lecsapott másodszor is, a földhöz szegezte a vonagló áldozatot. A Fraser torkából kurta sikoly tört fel, szájából vér freccsent, azután ismét elcsendesedett minden.

– Ha elég idõsek ahhoz, hogy elbírják a fegyvert, nem fiatalok a harchoz se – vélekedett Dugal. Conner nem szólt, Lóháton elõrehajolva a sziklán heverõ ifjút bámulta. Úgy ereszkedett alá a sötétség, mint holmi fekete szemfödél. Conner a néhány napja leölt disznóra gondolt, emlékezetébe idézte, hogyan tágult kerekre az állat szeme az iszonyattól, amint a dárda a torkába hatolt. A Fraser kerekre tágult szemei e szemekre hasonlítottak: élete odalett, akár a hangára hulló víz, s ez elszomorította Connert.

– Nekem gyütt, ember! Nem kérdezgettem én a korát: klémor vót a kezibe, azt néztem, nem a képit! Nem az én hibám vót, egyedül az övé! – Kardja hegyével a rézsûn heverõ tetem felé bökött.

Conner a vállát dörzsölgette ott, ahol a csatabárd eltalálta. A ruhája sem szakadt el, ám tudta jól, reggelre akkora véraláfutás éktelenkedik majd ott, mint Angus ökle.

Közeledtükre az egyik tõzegtéglából, kõbõl összerótt hajlékból egy alak tekintett ki: ott állt a halovány gyertyafényben. Mikor Conner és két társa elügetett a település közepén lobogó tábortûz elõtt, az az alak megiramodott, úgy kiáltotta:

Kate kifulladva érkezett, megmarkolta hátasa gyeplõszárát. Conner lepillantott rá, elmosolyodott. A lány sovány arcát huncut mosoly ragyogta be.

Felemelkedett ültébõl, a megzavartak legnagyobb bosszúságára utat tört magának a sor vége felé. Ügyet sem vetett a szitkozódókra, akik hamarosan tovább kiáltoztak, bömböltek a többiekkel.

Amint elérte a kijáratot, lefelé indult a föld alatti parkolóba, ahol kocsiját hagyta. Leérve megtorpant, végigtekintett a sárgás Fényben fürdõ, néma jármûsorokon. A garázs néptelennek tûnt, ám Conner nem volt bizonyos benne, hogy csakugyan az. Agya egy szegletében nyugtalanító gyanú fészkelt. Néhány lépést tett elõre: valami megreccsent a lábánál. Lepillantva nyugtázta, hogy egy kiürült kólásdobozra taposott. Belerúgott, a doboz végigkacsázott a betonon, s a falnak csapódott a túloldalon. Conner továbbhaladt a kocsisor hosszában, szeme még mindig a sötét sarkokba kémlelt. Igyekezett távol maradni az oszlopoktól: az átjáró közepén lépkedett, odakintrõl jól hallotta a New York-i utcai forgalom zaját, egy rendõrségi sziréna távoli vijjogását. Egy Chevrolet mellett hirtelen megtorpant, sarkon fordult. Fémen súrlódó szövet surrogására figyelt fel. Az egyik oszlop árnyékából egy férfi lépett elõ, s aztán csak állt, bámult egy darabig, mielõtt megszólalt:

A skót oldalt ugrott, lebukott, így a penge csupán néhány hajszálát metszette le, ahogy átcikázott felette. Most rajta volt a sor: felpattant hát, megragadta Fasil csuklóját, igyekezett kicsavarni markából a fegyvert. Összekapaszkodva küzdöttek néhány másodpercen át. Fasil lehelete fokhagymától bûzlött. MacLeod megpróbálta lábát ellenfele két lába közé csúsztatni, hogy kibillenthesse egyensúlyából. A kard kettejük közt, karmagasságba emelve fenyegette a mennyezetet...

MacLeod utóbb eleresztette a csuklót, és teljes erejébõl Fasil arcába sújtott. A nagydarab férfi hátratántorodott, de a fegyvert nem engedte el. A fejét rázta, azután mozdulatlanná merevedett, végül ismét nekilendült.

MacLeod lenyúlt kabátja gallérja mögé, meglelte saját fegyvere markolatát: Fasilénál rövidebb penge került elõ: elefántcsont markolatú szamurájkard.

Kibújt kabátjából, gyakorlottan váltott kardtartó kezet, azután úgy tartotta maga elõtt, a kabátot, mint gladiátor a vetõhálót.

Míg a két férfi farkasszemet nézett, valahol megpattant egy fénycsõ, s egy szakaszon kialudt a világítás. Fasil ekkor elhajította a kabátot, mely paplanként MacLeod fejére borult: A skót szabad kezével félredobta; ismét ellenfelére tekintett, fogása mit sem lazult fegyvere markolatán. A kard hegye Fasil torkára mutatott.

– Akkor hát... – dörmögte Fasil olyan hangon, mintha holmi labdajátékról lett volna szó. MacLeod felé sújtott, aki hárította a csapást: fémnek ütközõ fém csendült, visszhangzott a katakombaszerû parkolóban. Fasil technikája – melyet még a szaracénok közt, a keresztes hadjáratok idején sajátított el – jobbára kaszáló, vágó mozdulatokon alapult. A tagbaszakadt férfi nem volt "döfõember"; mesterei is elõnyben részesítették handzsárjuk élét a hegyével szemben. MacLeod tisztában volt ezzel, ügyelt rá, hogy a kettejük közti távolság megmaradjon, nem merészkedett Fasil kardforgató karjának hatósugarán belülre.

E küzdelembõl csak egyikük kerülhetett ki élve. Nincs megállás az elsõ vér után, nincs irgalom, mintha egy képzeletbeli római császár hüvelykujja máris lefelé fordult volna.

Fasil Connerre rohant, csaknem vaktában osztogatta csapásait. MacLeod ismét hárított, s vállával egy parkoló kocsinak lökte ellenfelét. Kardja átcikázott a levegõn, ám Fasil fürgén oldalra gördült, hogy a szamurájpenge a jármû ajtaját érte, s a visszapillantó tükörnek vágódva szikraesõt szórt szanaszét.

MacLeod Fasilra vetette magát, a kocsi oldalához szorította. Egyikük sem tudta azonban egyhamar szabaddá tenni kardforgató karját. Fasil rúgott, s MacLeod talpa alól eltûnt a beton: a kocsi hûtõjére zuhant.

Fasil kettejük közé, a talajra köpött, majd mindketten a kocsik közti átjáróba oldalaztak. Néhány pillanatig csak méregették egymást. Kölcsönösen tisztában voltak gyengéikkel, s ez a-tisztánlátás lehetõvé tette, hogy a baklövéseket kiküszöböljék. MacLeod ellenfele szemébe nézett, a következõ lépésre, mozdulatra utaló jelre lesett. Fasil tekintete megrebbent, ahogy egy bivaly lendületével nekilódult, pengéje a levegõt hasította. MacLeod a helyén maradt, bõsz csapásváltásba bocsátkozott vele; mindkét férfi jó alkalomra várt. Fasil, megtermettebb, súlyosabb lévén, hátra, a garázs egyik sarkába szorította MacLeodot. A pengék összecsendültek, afféle ritmusaláfestéssel szolgáltak, monoton ismétlõdésük más hangszerek belépését kívánta.

Ott, ahol a skót a rázúduló súlyos csapások közepett egyensúlyát megõrizni igyekezett, olajfolt sötétlett a betonon. Conner megcsúszott, megtántorodott: elhajolva, kígyózva hárította a támadásokat, hátát a falnak vetette.

Fasil, ellenfele megingását látva, megkettõzte lendületét. Ajkán halovány, diadalmas mosoly derengett fel. Minden csapásnál mordult egyet, akár a bokszoló, aki állja. Két marokra kapta most kardját. Elszánta magát, nem engedi meg, hogy MacLeod kitörjön a sarokból, s elõnyösebb pozíciót vegyen fel.

A biztosítékszekrény a beton felett jó háromlábnyira, MacLeod feje mellett árválkodott a falon. Ezen a ponton haladt el a garázs fõ villanyvezetéke. Fasil pengéje a kábelt átmetszve a biztosítékszekrény drót- és csatlakozásrengetegébe csapódott.

Szikrák pattogtak, villanások követték egymást. A levegõt sziszegés, elektromos sercegés töltötte be, MacLeod orrába égõ gumi, mûanyag csípõs bûze tolult. Fasil vonaglott. Testét remegések sorozata rázta, a hús szorosan arccsontjaira feszült, akár a gravitáció erejével küzdõké. Szemei kiguvadtak, miközben a magasfeszültség felperzselte idegvégzõdéseit. Kezei füstölni kezdtek, felhólyagzott, kicsattant rajtuk a hús. Fasil üvöltött. A fények kihunytak.

MacLeod, noha az elszabadult kábelvég ott kígyózott felette, igyekezett talpra állni. Hallotta, hogy Fasil fogai megcsikordulnak, érezte az égõ hús átható bûzét. Feltápászkodott, s a nagydarab férfi mögé került.

Fasil éppen akkor szabadította ki pengéjét a biztosítékszekrénybõl, mikor a szükségvilágítás bekapcsolt. Sarkon fordult, ismét szembenézett ellenfelével. Kezei még parázslottak, mégis készen állt a harc folytatására, olyan áramütés után, amely egy szempillantás alatt megállította volna egy köznapi ember szívét. Szemeiben ott izzott a fájdalom, ám erejét láthatóán nem vette el. Háta mögött az átvágott kábelvégek még mindig szikrákat köpködtek. MacLeod elérkezettnek látta a pillanatot, hogy némi magassági elõnyre tegyen szert: elõbb egy kocsi hûtõjére, azután a tetejére szökkent. Fasil fölébe magasodott, aki felismerte a veszélyt, s vadul Conner lába felé suhintott. Az alacsonyra sikerült csapás a szélvédõt zúzta be, üvegszilánkokkal hintette meg a nagydarab férfit,

MacLeodon volt a sor, aki Fasil fejét vette célba. Széles ívet írt le, lefelé lendült a szamurájkard, ám a civilizáció ezúttal Conner ellen fordult. A borotvaéles penge egy gõzcsõbe metszett, ahonnét forró pára süvöltött a skót arcába. MacLeod felkiáltott, hátrahanyatlott, lezuhant a földre, egy oszlopnak ütközött. Fasil kardja a másodperc töredékével lemaradva cikázott a nyomában, elhibázta, éle hüvelyknyire hatolt az oszlop betonjába.

A még mindig szikrázó, füstök okádó biztosítékszekrény váratlanul lángra lobbant; a tûz végigkúszott a kábelen, egész a sarokban éktelenkedõ olajfoltig. Riasztócsengõ bágyadt hangja hallatszott. Azután eleredt az esõ, vízözön zúdult az elkeseredetten küzdõ férfiakra: az oltóberendezés mûködésbe lépett.

Olyan volt, mint viharban harcolni; márpedig a skót jó néhányszor csatázott efféle mostoha körülmények közt. Szülõföldje, a felföld nem az állandó napsütésrõl voltnevezetes... Conner harcolt már szitáló esõben, ködben, záporban és zivatarban, bokáig érõ ingoványban úgy, hogy egy alkalommal sem látott messzebbre néhány méternél. Az esõcseppeknek hála, máris otthon érezte magát, felfedezte ellenben, hogy Fasilt nem tölti el hasonló örömmel az odafent sorakozó szórófejekbõl spriccelõ víz. A nagydarab férfi ajkai vonaglottak – MacLeod számára ismeretlen nyelven átkozódott. A padozat olajfoltjaival elkeveredõ oltóanyagban tocsogva mindketten igyekeztek talpon maradni. MacLeod testközelbe került, s kardja markolatával Fasil arcába vágott. Fasil vért köpött a szeme közé, azután Conner mát csak egy ütést érzett a csuklóján, mely kitépte kezébõl fegyverét. A szamurájkard egy kocsinak ütközött, visszapattant az oldaláról, és Fasil lábánál csörrent. A nagydarab férfi jókorát rúgott bele, mire a kard az olajos, síkos talajon egy másik jármû alá, a garázs távoli végébe kacsázott.

MacLeod jól tudta, vissza kell szereznie kardját. Verheti Fasilt a kulccsal egész álló éjszaka, az mégis egyre rohamozni fog... Megfékezésére egyetlen mód kínálkozott, ehhez pedig vágószerszámra volt szükség. A fájdalom zavaró tényezõnek számított csupán: kard hiányában a magukfajták csak erre szorítkozhattak.

Fasil hátraszaltókat hányva haladt a központi átjáróhosszában: célja nem a menekülés, inkább a lendület megõrzése lehetett, nem szólva arról, hogy ilyen módon egy-egy futó pillantást vethetett a jármûvek alá. Conner, míg kisportolt ellenfele akrobatamutatványát figyelte, egy lökhárítóba kapaszkodva igyekezett magát távol tartani a talajtól. A mennyezetrõl patakzó víz, az átmetszett csövekbõl elõsüvöltõ gõz, a recsegõ kábelekbõl záporozó szikrák meg az elárasztott garázs sekélyesében szaltózó ellenfél látványára hajlott már a gondolatra, hogy a harc cirkuszi mutatvánnyá alacsonyodott. Halvány mosolyt engedélyezett magának.

Halk csobbanás. MacLeod látómezejében Fasil lábszárai tûntek fel, ahogy a nagydarab férfi közeledett a kocsi túloldalán. Conner, fél arcát a vízbe merítve, némán hevert. Miközben Fasil körútra indult, lassan bekúszott a jármû alá. Ujjai a szamurájkard markolatára fonódtak. Fasil lábszárai végigvonultak a szeme elõtt, majd eltávolodtak a központi átjáró irányába.

MacLeod közelebb lépett; a pengék ismét összecsaptak. A skót ezúttal ellenfele fegyverének hegyét ütötte el a magáéval. Fasil marka nyirkos lehetett, mert a kard kifordult a kezébõl, s a víz borította padlón kötött ki. MacLeod pengéje maris a nagydarab férfi torkát érintette.

Fasil meglehetõs nyugalommal fogadta a fordulatot. Szemei MacLeodra szegezõdtek, de nem esdekeltek irgalomért. Ajkát nem hagyta el könyörgõ szó. Nem számított kegyelemre. Conner leküzdötte magában a szánalmat. Ha most megkönyörül, az eredmény egy újabb s aztán egy újabb találkozás, összecsapás lenne, amíg egyikük holtan nem marad a másik lábainál. Elbocsátani Fasilt – ez csak elódázná az elkerülhetetlent. A nagydarab férfi ismét felkutatná, s a következõ alkalommal talán neki, MacLeodnak kellene Fasil irgalmára hagyatkoznia. Conner pedig tudta, hogy ilyesmit nem várhatna tõle. Csak egyfajta végkifejlet lehetséges...

A szamurájkard ívben hátralendült. Úgy tetszett, a penge magába gyûjti a fényt, ragyogás áramlik bele. Conner minden erejét a csapásra összpontosította. Fasil szemei még mindig az övébe meredtek, amint a kard leválasztotta az õsz fejet széles válláról. A fej végiggördült Fasil mellén, átgurult MacLeod szétvetett lábai közt, néhány méterrel távolabb állapodott meg. A sebbõl magasra fröcskölt a vér azután a tetem, mintha kicsontozták volna, a padlóra omlott, vízzel permetezte be Conner nadrágszárát. A sekélyes lassan rózsaszínre vált: az oltóanyag áradatába vörös patakok vegyültek.

MacLeod sarkon fordult, szemügyre vette a lemetszett fõt. Az arc másfelé fordult, ennek örült. Ahogy a víz a lefolyók felé áramlott, Fasil fürtjei szanaszét lebegtek.

Ekkor elkezdõdött. Ahol egy pillanattal korábban a garázs mennyezete nyújtózott, most mély sötétség honolt. Ebbõl az ûrbõl cikázott Conner felé az életerõ, a megszolgált energia ,melyet Fasil legyõzésével érdemelt ki. A skót érezte, hogy az energianyalábok testébe hatolnak: beleborzongott. Fájt, fájt, fájt – ám az élet kínja volt ez, nem a haldoklásé. Connert átjárta az energia, ereiben tüzelt, idegein kúszott végig szívébe, agyába. Minden ízében remegett, a kéken sercegõ, éltetõ energia pedig bevilágította a garázst, Connerben lelve meg az érintkezési pontot a földelést. Az erõ áthullámzott a kocsik tetején, le az oszlopokon, végig a vízfelszínen. Szédítõ ragyogása elkápráztatta Connert, ahogy mindegyre áradt, fehér fénnyel perzselve testét. Elméjében színek villództak...

Conner a gyönyör, az agónia kiáltását hallatta. Testében hordozta a töltést, épületek, kocsik megmozdításához elegendõ erõ bizsergett tagjaiban...

A közelében álló kocsikba áramlott át a Connerbõl kicsorduló energia. Végigaraszolt a jármûvek fém küszöblécein, lökhárítóin. Dísztárcsák hullottak le, ajtók pattantak fel, olvadt a gumi, ahogy a hõ végigsepert a karosszériákon. A motorok beindultak, egyik a másik után; a fényszórók, a rádiókészülékek; ablaktörlõk, fûtõrendszerek, elektromos ablakhúzók mind-mind önállósították magukat, mert a kívülrõl jött energia utat talált áramköreikhez; utóbb túlterhelte, robbanásig hevítette õket. Fülsiketítõ zajjal zúzódtak be a szélvédõk, a ragyogó kristályszemcsék úgy szállongtak, akár a hópelyhek a viharban.

A skót elérte a sarkot a garázs végében, befordult. Saját kocsija a központi szektortól jókora távolságban parkolt. Fényszórói világítanak, motorja járt. Szellõzõnyílásaiból dõlt a gõz. Az átjárókon most erõs szél sepert végig.

Azután MacLeodnak eszébe jutott a kardja. Visszarohant Fasil teteméhez, s meg is lelte a fegyvert, pengéjével az oszlop oldalában, ahová a lefejezéskor vágódott. Kiszabadította; majd hüvelyestül a fenti csõszerkezet szövevényébe rejtette. Figyelmesen végignézett Fasil fejetlen testén, azután Porchéjához futott.

A terméskõbõl összerótt tornyokkal, magas sáncokkal büszkélkedõ Glammis-kastély a MacLeod-birtok szívében, a Glenfinnan-fennsíkon állott. Az út, amely kapuját meg a falut összekötötte; egyetlen kitérõt tett csupán a Loch sötétlõ vizéhez. Érintette a kicölöpözött partot, mintha a tavat magát szándékozna átszelni; az utolsó pillanatban fordult el onnét. Elhanyagolt út volt, számos gödör éktelenítette, egy helyütt pedig a mélyben heverõ sziklák miatt. úgy ívelt fel, akár a cethalgerinc, kellemetlen meglepetést tartogatva a magasan rakott kordék számára. Telente, mikor a tó felõl sodródó köd rászitált, csaknem láthatatlanná vált, a nyári záporok idején viszont ingovánnyá változott.

A menet élén haladók egyike dudás volt: hangszerébõl különös, érdes – és csupán a pibroch dallamtalan muzsikájához szokott füleknek kellemes – melódia szállt. A másik egy lépéssel lemaradt, és dobján a felföldiekhez leginkább illõ ütemet verte.

Utánuk egy pap következett, akit a falubeliek Rainey atyaként emlegettek. Kérges markában embermagas, durván faragott fakereszt. Rainey atya munkás pap volt, nem riadt vissza attól, hogy az ekeszarv mellé álljon, büszkeségével összefért, hogy egy halászcsónakkal evezzen ki a tóra. Harcos pap volt, kiállt a csatamezõre is, és ha a helyzet úgy kívánta, készséggel sietett nyája segítségére a küzdelemben, s úgy szomorkodott tõrt szorongató jobbja vétkei miatt; mintha bizony másvalakié lett volna az a kar.

A dudás megállt, hagyta, hogy a csutora kiforduljon a szájából. A dobos leengedte kezeit. Rainey atya a tóparti kövekre hágott, ahol hálók száradtak épp a napsütésben. A klánbéliek köré gyûltek.

– Hozzon a mi Urunk 1536. esztendeje gyõzelmet a MacLeod-klánnak! – kiáltotta.

E szavak után hosszú hallgatás következett, melyet még az izgatott gyerekek sem törtek meg. Néhány asszony összenézett: szemükben félelem. Tudták, hogy emberük esetleg nem éri meg az estét, mikor a nap alábukik a bíborfényû tó felett. Néhány asszony ágya hideg marad, egymaguk hevernek benne fájó, kiürült szívvel.

– Ne beszélj sületlenséget, ember! Én magam belepisá'tam a szoknyámba, amikor elõszõ' a csatába mentem!

Conner lova mellett egy fiúcska szaladt el az úton, a kastély felé. Conner megfordult a lován, úgy figyelte; visszaemlékezett saját gyermekkorára, s arra, milyen; izgalmasnak találta akkor az ütközet gondolatát. Oly türelmetlenül várta a férfikort, a lehetõséget, hogy bebizonyítsa rátermettségét övéi közt! Fohászkodott, úgy múljanak az esztendõk, akár a napok... És most? Már nem érezte magát ennyire magabiztosnak. Angusnak persze igaza volt. Csakugyan félt. Bolond, aki másképp érez. A félelmet nem ismerõ emberek rövid életûek a felföldön, ahol ez az érzés szükséges az óvatosság ébrentartásához, a vér megbizsergetéséhez. Könnyen halálát lelheti az, aki nem szimatol veszedelmet minden szikla mögött.

Hátuk mögött a Glammis-kastély lassanként párába burkolódzott, mint valami öregasszony, aki kendõt borít csontos vállaira. Egy nõ iramodott most feléjük onnét, kiáltozva, integetve, a gyalogos klánbéliek közt.

Conner megrántotta a gyeplõt, engedte, hogy a lány lépést tartson vele. Kate kék szeme ragyogott, ajkán bátortalan mosoly tûnt fel. Tartott valamit a márkában, kezét a fiú felé nyújtotta. Apró virágcsokor volt nála, a hegyoldalban szedhette. Az érzékeny, havasi növénykék kissé megfonnyadtak már a fennsík melegében.

– Emlékezz-mondta a lány-, Isten a te oldaladon lesz a harcban, Conner! Épségben megõriz nekem!

– Nem, nem a virágok óvnak! A csokrot tõlem kaptad... Csak az Isten oltalmaz meg a bajtól. Megértetted, Conner MacLeod?

Mikor a Loch Shiel túloldalára értek, késõ délután volt már. A seregtõl keletre Conner szétszaladó szarvascsapatot pillantott meg – mintha az állatok máris vért szimatoltak volna a hangán. Kecsesen mozogtak; a fiú legszívesebben leszállt volna lováról, hogy velük vágtasson. Lenyûgözte a könnyedség, mellyel a karcsú testek száguldottak.

A jelvényhordózók a magasba emelték a fekete bikafejes gonfalont. A klánbéliek lelkében indulatok mocorogtak. Félelem is munkált bennük, szent igaz, ám rendre felidézték régi sérelmeiket, a felégetett kunyhókat, a meggyalázott asszonyokat. A Fraserek! Bosszú! Mindannyian az õsellenség vérére szomjaztak. A dolgok rendje szerint egy Frasert majdhogynem alsóbbrendûnek tekintettek egy angolnál is, Majdhogynem.

A horpasz túloldaláról ellenfeleiket méregetõ Fraserek közt egy férfi feszített fekete ménjén: Nem a Fraser-tartánt viselte, mint a körütötté nyüzsgõ klánbéliek. Bozontos állatbõr köntöse sem rejtette el roppant alakját. Oldalán a klémor helyett jókora pallost hordott, fején meg valami furcsa fenevad koponyájából készített sisakot: A fenevad agyarai kétoldalt fekete szeme sarkáig íveltek. A férfi bõre durvább és egy árnyalattal sötétebb volt, mint harcostársaié, ráadásnak sebhelyek csúfították, akárha valaha himlõt kapott, azután felgyógyult volna. Telt, vérbõ ajka számos csatában forgácsolt fogakat rejtett.

Különös idegen volt, új jövevény a Fraserek közt. Azt ígérte, segít nekik a MacLeodok elleni küzdelemben. A Fraserek nem kívánták el, hogy bizonyítsa erejét: a férfi tekintetében izzó önteltség meggyõzte õket. Jó egy fejjel lehetett magasabb a legmagasabb helybélinél, s a Fraserek egytõl egyig rettegtek tõle. Segítségéért cserébe csupán egyetlen csekélységet kért, ezt épp ekkor készült megnevezni.

– Elkezdõdött... – mormolta Murdoch. A magasba emelte klémorját. – Halál a MacLeodokra! – Társai üdvrivalgással jutalmazták.

A két sereg egymás felé nyomult a horpasz középének mocsaras földjén. A laza talaj számos MacLeodnak és Frasernek kínált nyughelyet, még napszállta elõtt. A lóháton rohamozók igyekeztek megõrizni egyensúlyukat, a gyalogosok szilárdabb zsombékokat kutattak a posványban.

Kardja egy gyalogosra sújtott, a penge a Fraser nyakszirtjét értea A férfi zuhantában Angus bokája után kapott, holtában is igyekezett kibillenteni nyergébõl az ellenfelet. Angus egy rúgással kiszabadította magát, a szerencsétlen áldozat arccal az ingoványba roskadt, s nem moccant többé.

Hátulról most egy Fraser rontott Angus lovának. A MacLeod mögé pattant, torkon ragadta. Rövid küzdelem után mindketten a földre zuhantak. Angus a gatyakorcába nyúlt tõréért, melyet a Fraser gyomrába, azután a szívébe döfött.

Közelében egy MacLeod tántorodott hátra: a lándzsa, mely keresztüldöfte mellkasát, a gerincoszlop mellett bukkant elõ. A férfi kirántotta testébõl a nyársat, tántorogva indult elõre a küzdõk között. Ujjai közt, melyeket sebére szorított, valami hólyagszerû szürkeség látszott: Tálán négy lépést tehetett meg, mielõtt egy fejszecsapás leterítette.

A Kurgan keresztülvágtatott az ingoványon, támadójának rontott, hatalmas pallosával végzett vele. Két suhintással másik két MacLeodot ölt meg, azután rájuk gázolt, lovával a mocsárba tiportatta õket.

A Fraserek sorai szétváltak, átengedték, a harcosok rendre-más ellenfelet választottak. Még akkor is kitértek a küzdelem elõl, ha az ifjú közelebb kerülve megsebezte némelyiküket.

– Bocsáss meg! – kiáltotta Rainey atya, míg a Fraser fegyvere kiszabadításával veszõdött.

Nem fért a fejébe, miért nem akarja vele senki összemérni a kardját. Úgy tûnt szinte; mintha megbûvölték, láthatatlanná változtatták volna, mintha az ellenfél irtózott volna a bûvhatalom játékszerével való küzdelemtõl. Körös-körül hallatszott a csatazaj, a sebzettek, a haldoklók nyögése.

A sötét lovas Connerhez ért, fölébe tornyosult, arcáról, telt ajkairól, fénytelen szemeibõl csak úgy sütött a gõg és a könyörtelenség. Szemei istentelen szemek voltak. Conner holmi pokolbéli démont látott benne, olyat, akit a Sátán az elkárhozott lelkekért szalajt.

A roppant alak kardforgató karja felemelkedett felette, s Conner épp csak hogy felemelhette pajzsát, hogy kivédje a csapást. A kard olyan erõvel zúdult le, hogy vállig elzsibbasztotta a fiú karját, lábai megroggyantak. '

A férfi felröhögött, és megint lecsapott. Conner hanyatt zuhant a sáros ingoványba; s mielõtt feltápászkodhatott volna, támadója leszökkent már a nyeregbõl. Óriás volt, csakugyan! Conner megpróbált felállni; ám igyekezetében védtelenül hagyta egész testét. A roppant alak elõrelépett, hatalmas kardját az ifjú gyomrába döfte.

"Végem! – gondolta Conner. – Már az elsõ ütközetben utolért a halál!" Szívét marokra fogta a rémület, fegyvereit elejtette, a testébe hatoló pengéhez kapott.

Egy másik MacLeod bukkant most fel, s a sötétbe öltözött harcos figyelme másfelé fordult: mellbe szúrta támadóját. A MacLeod egy sóhajjal a földre zuhant, nem mozdult többet. Conner a szemeire ereszkedõ vörös ködön át látta, Angus lohol feléje. Az idõsebb férfi siettében átgázolt egy Fraseren, aki az útjába került, de nem torpant meg, nem is lassított.

E pillanatban azonban Dugal – a fürgébbnek bizonyult rokon – Conner támadójának rohant, az ingoványba taszította. Villám cikázott harmadízben is, mikor a nagydarab férfi feltápászkodott, ám ekkorra a MacLeodok kiragadták már Connert a veszedelembõl, elcipelték a csatamezõtõl,

Alkonyatkor, míg a nap a Loch Shielt övezõ hegyek mögé bukott, a lápon még ott hevert a rokonok által temetetlenül hagyott számos elesett véres tetemé: A naplemente sötétvöröse jól illett a gyep színéhez. Az elesettek közt óvatosan lépdelt, egy vadmacska, itt-ott megállt, megszimatolt egy-egy alvadt vérrel fedett sebet. Ahogy leszállt a sötétség, az állat elérte a helyet, ahol a Kurgan állt. Körülszaglászott, mozdulatlanná dermedt, azután továbbhaladt, eltûnt az éjszakában.

Conner MacLeod Porschéjához ért. A fényszórók még mindig ragyogtak, a motor járt. A skót beugrott a volán mögé, sebességbe kapcsolt, és elporzott a garázskijáró irányába. A kanyarban bezúzódott szélvédõk törmeléke ropogott az abroncsok alatta Hatvan kilométeres tempóban hajtott a kijáró rámpájára: szemközt felragyogtak a város fényei. Amint a lámpa tetejére ért, felbukkant egy rendõrautó, és keresztbe fordulva elzárta az utat. MacLeod csapdába esett. Csak ült és várt, miközben újabb rendõrautók fékeztek az elsõ mögött. Szirénáik egyre bömböltek. Odakint az utcán tovább özönlöttek a jármûvek, mintha mi sem történt volna.

A MacLeod útját elzáró kocsiból szikár zsaru kászálódott elõ. Egyik karja az oldala mellett. Másik kezének hüvelykujját pisztolya mellett, övébe dugva tartotta. Megállt a maga jármûvénél, úgy kiáltotta:

MacLeod nézte. Fontolgatta, megpróbálja-e félretaszigálni útjából a rendõrautót, hogy elmeneküljön, de úgy döntött, nem teszi. Túl sokan vannak. Másképp kell kivágnia magát...

– Szálljon ki abból a nyavalyás kocsijából! – kiáltott ismét a rendõrtiszt. Keze most fegyvere agyára tévedt, szétvetette lábait, készenléti pozíciót vitt fel.

Több rendõr is a skót felé indult, vigyázva, ahogy egy harapós kutyához szokás közeledni: A Connerrel szemben álló tiszt kezében megvillant a fegyver, a férfi megnedvesítette ajkát, elviselhetetlennek érezte a feszültséget. Fegyvere csöve megint moccant egyet.

Ismétlés... Amit az ember nem érhet el puszta hangerõvel, azt elismétli. És ha õ, MacLeod külföldi lenne? Netán süket? Süket, mint az ágyú? Számolnának-e ezzel a lehetõséggel a zsaruk, vagy egyszerûen tüzet nyitnának rá, mert nem érti, mit akarnak tõle? Mulatságos szituáció kerekedhetne a dologból, csakhogy a közelben tartózkodó bámészkodók megsérülhetnének... Egy másik rendõr a Porsche túloldalán állt, a tetõ felett célzott a skótra. MacLeod futó pillantást vetett rá.

Elég közel járt már ahhoz, hogy megérintse MacLeodot. Kinyúlt hát, galléron ragadta és a kocsi oldalának taszította. MacLeod felnyögött. A zsaru most a csuklóit kapta el, tenyérrel lefele fordított kezeit a Porsche tetejére csapta. Conner erõs rúgást kapott a bokájába.

– Tedd szét a lábad, fickó! Netán süket vagy?

– Gyerünk, gyerünk! – mormolta a hekus, s bizonyára forrón remélte, lel majd valamit eldugva az esõkabát alatt. MacLeod örült, hogy mégsem hozta magával a szamurájkardot. Esetleg használni kényszerült volna, hogy el ne vegyék. A legkevésbé sem vágyott azonban arra, hogy megsebezzen holmi kívülállót.

– Lássunk valami igazolványt, testvér... – sziszegte, miközben MacLeod belsõ zsebébe nyúlt. Kiemelte a skót tárcáját, átböngészte tartalmát, de emberét is éles szemmel figyelte közben. Társa átszólt neki:

A másik zsaru átsétált a Porsche túloldaláról, most Haggerty mellett állt. Haggerty megragadta MacLeod karját, bilincset kattintott a csuklójára, azután penderített rajta egyet, hogy felerõsítse a karikát a másik csuklóra is. MacLeod megelégelte, hogy ez az alak csak úgy taszigálja ide-oda, mint engedetlen kutyát a kiképzõiskolában. Szabad kezével megragadta Haggerty gallérját, ellökte a hekust.

MacLeod ezúttal a zsaru kabáthajtókáját kapta marokra, újra ellökte az okvetetlenkedõt. Egy másik rendõr ugrott oda, fegyverét a skótra emelte:

– Ne mozdulj, haver... Levegõt se végy…!

A fekete-fehér jármûbe tuszkolták Connert. Haggerty hátraült, fegyvere csövét a fogoly bordái közé nyomta, társára bízva a volánt. Odakint New York fényei viharzottak el. MacLeod kibámult a klubok és bárok környékén õdöngõ vagy épp hazafelé tartó, sem jobbra, sem balra nem pillantó emberekre. Mennyi ember...! Látott olyan idõket, amikor sokkalta kevesebben voltak. Ám még akkor is úgy tûnt, nincs elegendõ hely a világban: folyvást harcoltak egymással valami földdarabért. Egy nap talán kivész e hagyomány. De nem akkor, ha a Kurgan lesz a Gyülekezõ egyetlen túlélõje. Akkor persze nem...

Magányos dudás állt a Glammis-kastély sáncán, gyászos dallam szállt az esti levegõben. A tó menti úton, ott, ahol a mai nap használatlanul maradt halászhálók még mindig kiterítve hevertek a köveken, fel-alá jártak az emberalakok.

– Bárki vót, remélem, nem látjuk többet, Dugal MacLeod – mondta Rainey atya, miközben a kunyhóba lépett.

Az elébe táruló látványtól mindjárt gombócot érzett a torkában, noha hozzászokhatott már az efféle képekhez. Kate a szalma derékalj mellett görnyedt, embere oldalánál. Conner homlokát cirógatta. Szemei könnyben úsztak, de látnivaló volt, hogy a haldokló miatt elfojtani igyekszik érzelmeit. Rainey atyára pillantott most, mintha tõle várna támogatást. Kate nemigen bízott a csodákban. Tudta, csak idõ kérdése, és elveszíti Connert. Amit a paptól várt, nem ígéret volt; hogy az embere élni fog. Valami más, ami segíthet elviselhetõbbé tenni a veszteséget.

Rainey atya gyengéden talpra állította a lányt, azután maga hajolt a fekhely fölé. Conner arca szürke volt, akár a hideg hamu, nehezen vette a levegõt. Szemhéjain, szája két sarkában veríték száradt. Lassan kinyitotta szemét, egy pillanatra a pap arcába mered ; azután szemei megint lecsukódtak.

– Mennem kell – mentegetõdzött a papa – Sok férfi halódik ma éjjel...

Angus kifelé indult. Még egy pillantást vetett hátra, aztán kiment. Lesétált a tópartra; egy kõre telepedett, úgy bámulta a csillagfényt tükrözõ fodrokat. Ahogy üldögélt ott, a dudaszó a szívébe markolt; elmerengett hát, megérte-e néhány Fraser elpusztítása klánbéli társai, köztük Conner halálát. Nem lett volna egyszerûbb abban megegyezni, hogy mindkét fél leöldös párat a sajátjai közül...? Az eredmény ugyanez lenne. Életet életért. De olyan értelmetlennek tûnt most... Mégis tudta, hogy újból megtörténik majd. Mindig úgy alakult. A sérelmek felgyülemlenek majd a klánbéliek szívében, s minden kezdõdik elölrõl. Úgy látszik, nincs mód megfékezni az eseményeket. A dolgokon változtatni tán csak a becsületérzés elaltatásával lehetne, márpedig egy felföldi számára éppoly drága a becsülete, mint... Igen, minta rokona élete.

Dugal tûnt fel Angus oldalán.

– Nem kéne elmennünk, azt szétnéznünk a többi sebesût között? Semmit se tehetünk má' Connerér', nem hinném, hogy újból magáhó' térne...

Dugal komoran bólintott. Emberek hullanak, de az élõknek erõ kell, hogy folytathassák a harcot.

Brenda Wyatt törvényszéki szakértõ született New York-i volt. Egész a legutóbbi idõkig apjával, egy órásüzlet tulajdonosával lakott együtt. Az öreg ugyanazzal az ellenszenvvel figyelte a kvarcórák térhódítását, mint hajdanán a lovassági tábornokok a gépfegyvereket. Végül visszavonult. Floridába, idejét antik fegyverek iránti vonzalma kielégítésével meg az azonos nevû, XVI. századi angol költõhöz fûzõdõ rokoni szálak felderítésével töltötte.

Brenda új lakása épp csak hogy elérte a "viszonylagos rend" stádiumát, amikor a késõi hívás befutott. Gyilkosság a Madison Square Gardenben... A lány elég nehezen találta meg azt, amit munkaruhának nevetett. Mikor végre megfelelõen felöltözött, áttaxizott a városon. Közben mérgelõdött. A körlet zsarui értékelték a külsejét, ám rendre elfeledkeztek róla, hogy voltaképp a szakértõjük, vonzó megjelenését ezért sokkal inkább átoknak, mint áldásnak érezte. Elszánta magát: rákényszeríti õket, hogy szolgálatait hivatalos szemszögbõl is értékeljék.

Miután kifizette a sofõrt; a rámpán lesétált a Garden földalatti parkolójába. Odalent aztán megtorpant, ámulva pillantott körül. A garázsban mintha bomba robbant volna: körös-körül kocsironcsok, sötétlettek: Különös, de mind szép rendben parkolt...

Az egyenruhás és civil hekusok; mint kaptárban a méhek, nyüzsögtek mindenütt. Egy fiatal zsaru – Brenda még sose látta – elõrelépett, megakadályozandó az illetéktelen behatolást, ám a lány pillantása minden igazolványnál hatásosabbnak bizonyulta A zsaru megtorpant, úgy tett, mintha egy lábánál beverõ dísztárcsa érdekelné leginkább.

Frank Moran hadnagy egy oszlop mellett álldogált, a gyomrát dörgölte. A fekélye kínozza megint, gondolta Brenda. Ha a fekély egyszer elkap egy zsarut, ugyancsak bajos tõle szabadulni: Rendszertelen étkezések, gyorsbüfémenük végeláthatatlan sorozata a rendõr élete: A lány persze tudta, hogy Moran igyekszik betartani a diétát, de hát a munkaköre ellene dolgozik...

– Uramisten... – szólt Brenda, és a következõ pillanatban a legszívesebben leharapta volna a nyelvét. Utált kívülállóként viselkedni kollégái elõtt. Felesleges volt azonban aggódnia; Frank képén ugyanaz a kifejezés terült szét.

– Vagy úgy, ezek...? Isten tudja. Úgy fest, mintha forgószél dühöngött volna, mi? Lehet, hogy valami banda a ludas, nem tudjuk. Ez a Nash viszont nem egy rugósbicskás fiatal huligán. Régiségkereskedõ, üzlete van a Hudson Streeten.

Brenda megint a tetemet bámulta. Az pillanatról pillanatra vesztett valószerûtlenségébõl. Az ismerõs hamar megszokottá válik...

Frank elfordult, beszédbe elegyedett egy közelben állórendõrrel. Brenda megérezte, hogy felbukkan valaki a könyökénél. Bedsoe volt az. Majdnem összejött kettejük közt valami nemrég, ám Walter túlontúl ragaszkodónak bizonyult, s a lány alig tudott szabadulni. Megfelelt volna neki egy alkalmi viszony, de elég hamar rájött, hogy Walter túl komolyan áll a dologhoz. Az a fajta volt; aki ha egyszer bedugja egyik mancsát az ajtón, már maradni készül. Brendának le kellett volna vágnia azt a bizonyos mancsot, hogy egy csöppet egyedül lehessen, márpedig életének ezen a pontján nem szándékozott efféle nyûgöt a nyakába venni.

Amint Brenda odaért, Garfield neki is az arcába nevetett. Moran fintort vágott.

Bedsoe elõrehajolt, hozzáért Brenda karjához. A lány elhúzódott, mire Walt Moranhoz fordult:

– Egen. Én meg azt gondoltam: a fenébe is, ilyen ez a Jersey – mormolta Moran. Megint a gyomrát dörgölte. Brenda épp odébb ment, mikor kirobbant belõle a feszültség: – Garfield, takarják már le azt a fejét!

A fegyver láttán felülkerekedett benne a mûvészi munka avatott csodálója. A régi fegyverek, fõként vágószerszámok iránti technikai érdeklõdést apjától örökölte, képes volt átlátni, értékelni a szakértelmet, melyet a kezében tartott kard kidolgozásába fektettek. Oly gyönyörû volt a fegyver, hogy szinte még halálos rendeltetését is feledtette: A pengén még mindig ott ragyogott egy kevés a rávitt fegyverzsírból. Vért Brenda nem látott rajta: Ez meglepte. Végighúzta ujját a szépmívû markolaton.

– Tán egymillió dolcsit... A Hudson Street bármelyik régiségkereskedõje megmondhatja! – Brenda Moranra sandított, s a hadnagy képe elárulta: megtalálta végre a bûntett indítékát. Brenda korántsem volt ennyire biztos a dolgában. Walt említette azt a másik lefejezést, odaát Jerseyben. Csak nem kapott rá az a fickó, hogy fegyverkereskedõket öldössön...? Nem stimmel a dolog. Mégis úgy döntött, nem szól. Tönkretette volna Frank estéjét, pedig Moran már nem masszírozta a gyomrát.

Bent a körletben Moran szólt Garfieldnek, állítsa elõ a cellából a Nash nevû fickót. Bedsoe a kihallgatóhelyiség ablakának párkányára telepedett, Moran fel és alá járt az íróasztal elõtt. Éles fájdalmat érzett a gyomrában, fontolgatta, elszalajtson-e valakit egy pohár tejért, aztán úgy döntött, nem teszi. Nem volt abban a hangulatban, hogy végighallgassa az efféle kéréssel együtt járó csipkelõdést. Felesége, Alice persze nyaggatta: egyék valamit indulás elõtt, ám Moran, szokás szerint, elengedte a füle mellett.

Garfield érkezett, maga elõtt taszigálta az õrizetest. A szõke, borotválatlan férfi viszonozta Moran pillantását, s tekintetében túlságosan sok volt a magabiztosság ahhoz képest, hogy gyilkosság elkövetésének gyanújával hozták ide.

Moran Bedsoe-ra biccentett, aki kiment, s kisvártatva az áttetszõ mûanyagba csomagolt karddal tért vissza. Nash elé tette az asztalra... A gyanúsítotthoz még mindig nem szólt egyikük sem. Moran a nyilvántartóhoz ment, kiemelt egy dossziét. Kinyitotta, egy fotót lökött Nash elé.

Nash felnézett, de nem látszott rajta, hogy felismeri a nevet. Pillantása inkább kíváncsinak tûnt.

Nash összehúzta magán az esõkabátot, akárha a ráncokat akarná kisimítani. Mikor ismét felnézett, meglepettnek látszott, hogy Moran még mindig a válaszára vár.

Hangsúlya harcias volt. Moran uralkodott magán, és nem jött ki a sodrából. A dühöngés sosem használ a Nash-féléknél. Az embernek minimális respektussal kell kezelnie õket, másként egészen elzárkóznak, pofázhat a semmibe az ember egész éjjel...

Moran megkerülte a székét.

Moran felegyenesedett. Ez az átkozott trükk csak a moziban eredményes. A valóságban sose dõlnek be neki.

– Ugye, maga homokos, Nash? – érdeklõdött.

A szomszédos helyiségbõl emberek bámultak befelé az üvegen át. Találgatták, mi okozhatta a felfordulást. Az ügyeletes tiszt körülpillantott, jönni készült, de Moran leintette.

– Letartóztat tán? – érdeklõdött Nash.

Amikor másnap reggel – bizonyítékok hiányában – szabadlábra helyezték, MacLeod holtfáradtnak érezte magát. Egész álló éjszaka ugyanazt a mesét ismételgette: régiségkereskedõ, Nash a neve, a Gardenbe ment, hogy lássa a pankrátorokat. Elunta a dolgot, lifttel ment le a parkolóba., Nem hallott, nem látott semmi rendkívülit. Mivel a lift nem, arra a részre nyílt, ahol a tetemet megtalálták; a rendõrök nem tarthatták bent. További bizonyítékok nélkül semmiképp.

MacLeod találgatta, vajon ráakaszkodnak-e, de három háztömb után megbizonyosodott róla, hogy nem követik. A rendõrök nyilván úgy gondolták, birtokukban a gyilkos fegyver. MacLeod sejtette, hogy ugyancsak ámuldoznak a vér hiányán. Egy gyilkos nyilván tisztára törölheti a pengét, de vajon be is zsírozná utána...?

Elsõ dolga volt visszaszerezni a maga fegyverét, elhozta a csövek közül, mielõtt a rendõrök visszamennének körülnézni. Taxival ment a Gardenig, legyalogolt a rámpán. Voltak lent páran egy kocsiban, de hamarosan. elhajtottak. MacLeod a gerendázathoz futott, felnyúlt a fegyverért. A kard megvolt persze, ott feküdt hüvelyében. A skót a hátára szíjazta, azután megint felöltötte esõkabátját

Húszas évei végén, harmincas évei elején járó nõ volt a jövevény: Mozdulataiban volt valami, ami meglapulásra késztette a férfit. Úgy tûnt, a lány keres valamit: tekintete ide-oda rebbent, a padlótól a falakig. Odaért, ahol korábban a tetem hevert. Elidõzött néhány pillanatig. Azután a legközelebbi oszlopra pillantott. Odalépett, ujjaival tapogatta végig élét. Keze mozdulatlanná vált, ahogy az ujjak elakadtak valamiben. A lány csipeszt szedett elõ a táskájából, a lelt résbe kotort. MacLeod látta, hogy valami csillogót emel ki onnét, s egyenest egy mûanyag tasakba helyezi.

A skót rájött, hogy a jövevény meglelte a helyet, ahol a szamurájkard, a múlt éjjeli harc hevében, az oszlop oldalába vágódott. Ki lehet ez a lány? Valami zsaru? Most felemelte a mûanyag tasakot, felkattintott egy ceruzalámpát, annak fényénél tanulmányozta zsákmányát. MacLeod ebbõl rájöhetett, mi is az: kardpengéjének néhány szilánkja. Nyilván akadtak még szilánkok Fasil körül, sõt magán a tetemen is. Lehetséges, hogy megvizsgálták ezeket, mialatt õt kihallgatták? Hisz nem derülhetett ki belõlük semmi... Esetleg mégis?

A skót, talpa alatt a kólásdobozzal, mozdulatlan maradt. Hallotta a lány sietõs, távolodó léptéit. Mikor elérte a kocsifelhajtót, bizonyára megfordult és visszanézett. Azután továbbhaladt odafent az utcán.

MacLeod utána iramodott. Az utcára érve elõbb balra nézett, azután, hogy nem lelte a nõi alakot, jobbra. A lány épp befordult egy sarkon. Conner keresztülfurakodott a bevásárlók tömegén. A saroknál megtorpant, majdnem felbukott: a lány éppen újságot vett a standnál. Utóbb továbbsietett, átvágott az úttesten, a metró felé igyekezett.

Estefelé visszatért a lány lakásához. Úgy döntött, becsönget a mesével, hogy egy címet keres, ám mire az elõcsarnokba ért, a lány már jött is kifelé.

– Hello, Brenda! – A bárpult mögött ügyködõ srác, a lányhoz lépett. Egy poharat törölgetett éppen.

MacLeod megfordult, szembenézett vele. A lány szemei valószínûtlenül szépek voltak.

A lány elfordult, menni akart, de aztán ismét szembenézett a férfival. Valaki épp bejött a bárba, ettõl, úgy látszik; máris nagyobb biztonságban érezte magát.

A kijárat felé indult. MacLeod felhajtottá italát, elindult utána. Látta, hogy a lány kapkodva hátrasandít, aztán továbbsiet. A nyomába eredt a járókelõk között. Valaki beleütközött és ráhorkant:

– Nincs szeme, hé?! – MacLeod meg se hallotta. A következõ sarkon megtorpant és visszament a vendéglõbe. Újabb italt rendelt Philtõl. Ahogy a srác kitöltötte, megjegyezte:

– Aha. Labor-asszisztens, vagy micsoda. Tudja, kis kémcsövek, szõrszálak, miegymás. Kilel a hideg, ha rágondolok... Tudja; mi az ábra, nem? Hová nem nyúlnak azok a kis kezek! Azért rendes lány, komálom is...

Leszállt az éj. A Kurgan New York szegénynegyedeiben cirkált kocsijával. Kedvelte az efféle helyeket. Tolvajok, kurvák, piti bûnözõk: elveszett emberek valamennyien. Gyengeségük saját erejére emlékeztette. Hosszú élete során több embert ölt meg, mint amannyi most odakint lézengett. Kellemes tudat volt ez. Fizikai és szellemi esendõségük dacára mégis az éjszaka népét kedvelte inkább. Még úgy is öltözött, mint õk: viseltes, bõ fekete bõrjakóba. Hatásosnak találta. Amellett illik az egyéniségéhez.

Közelebb kormányozta kocsiját a járdához, úgy figyelte a lézengõket. Egy forrónadrágos lány lejtett oda a kocsijához. Lehetett vagy tizenöt éves.

A Kurgan azonban nem szórakozásra vágyott, egyszerûen új lakást keresett. Rávigyorgott a lányra.

Nem mintha a Kurgan bensõjében nem lappangtak volna sötét területek, de úgy gondolta, hogy e sötétség halandókban és halhatatlanokban egyaránt ott lakozik.

– Hé, ember, kibököd a zsebemet, úgy bámulod!

– Játsszatok szépen ugróiskolát! – javasolta az óriás, azzal elporzott onnét. Ahogy továbbhaladt a keskeny utcákban, életre pofozta az autórádiót: Jármûvét betöltötte a hírolvasó hangja:

– Én tudom a nevét – mormolta a Kurgan, Nyilván a rendõrség döntött úgy, hogy egyelõre titokban tartja Fasil kilétét. A tömeghisztériától tartanak persze, márpedig egy köznapi ember számára egy ismeretlen személy végzete sokkal kevésbé ijesztõ, mint egy megnevezett, családos, állással bíró alaké. Sokkalta nehezebb egy azonosítatlan tetemmel azonosulni. A legtöbben azt gondolják majd, a gyilkosság a bandák közti leszámolás része volt. Mint ilyen, nem tartozik õrájuk, ezért nem félnek majd az utcákra lépni.

"Ez megfelel – gondolta nyomban. – Királyi méretû nyoszolyák aligha akadnak benne; királyi méretû tetvek sokkal inkább, mégis jó lesz." Ideálisnak találta a környéket. Nemigen törõdött azzal, hogy ideiglenes szállásai kényelmesek legyenek. A fényreklám hirtelen áldozatául esett valami áramingadozásnak: a felirat hunyorgott egy darabig, mielõtt újból felragyogott. Valaki bekapcsolt egy szükség-energiatelepet. Korlátozott energiamennyiség. A Kurgan nem kedvelte e kifejezést. Korlátlan energia – ez sokkal inkább megfelelt az ízlésének. Visszaemlékezett múltjából azokra, akik korlátlan hatalom birtokosainak hazudták magukat. Varázslók, mágusok, boszorkánymesterek; sarlatánok voltak mind. Jó néhányuktól megszabadította a világot akkoriban. Elpusztításukban örömét lelte. Az efféle cselekedetek növelték tekintélyét azok közt, akikkel épp együtt élt. Õ, épp õ szállt szembe a sötétség erõivel...

Kiragadta a poggyászát a csomagtartóból, azután a magát szállónak nevezõ nyomortanya koszos elõterébe lépett. A pult elõtt a deres szakállú, vén néger az újságjába temetkezett. A pult mögött egy fiatalember bóbiskolt, akinek legalább három zuhanyozásra lett volna szüksége a rárakódott mocsok eltávolításához. Éppen mogyoróhéjat pöckölt a televízió képernyõjén vonagló énekesre. A hangot korábban levehette; egyenest az énekes tátogó szájára célzott.

– Szobát! – mordult a Kurgan, megzavarva õt épületes tevékenységében. Felkapott egy tollat kitöltötte a bejelentõt. Az ügyeletes székestül körbefordult, szemügyre vette a bejegyzett nevet.

A Kurgan börzekéje zsebébe nyúlt, elõhúzta a bankóköteget, Lehámozott egy húszast, odadobta a pultra. Kenny szeme kiguvadt. A srác megnyalta ajkát, amint a köteg ismét eltûnt a Kurgan zsebében.

– Izé, hé... Úristen...! Ha bármi kéne, tudja; fiúk, csajok vagy ilyesmi-kacarászott-, tárcsázza a nullát!

– Nem szó'tam én semmit, fõnök...

A Kurgan faképnél hagyta a vitatkozókat. Késõbb talán elszórakozik majd valami nõvel. Egy nõ segíthet elütni az idõt. Hányadik következnék most? Számolni illett volna a századokon át. Érdekes szám lehetne. Hány nullával a végén?... Lehetetlen megmondani.

Az ágyra hajította kézitáskáját, kinyitotta. Elõtûntek a vörös bársonyhuzatú rekeszekben heverõ fémdarabok, a hatalmas pallos alkotórészei. A Kurgan nagy áhítattal nekifogott, hogy összerakja a fegyvert. Egyik részt a másik után csúsztatta össze; míg markában csillogott a fegyver. Ezt a fegyvert vagy három évszázada készítette neki valami lángelme... Azelõtt nem tekintették bolondnak a férfit, ha nyíltan efféle fegyvert hordozott. Manapság, ha pallossal az övén róná az utcákat, bizonyára megbámulnák és pár lépés után a bolondokházába csukatnák.

Két kézre kapta most a kardot, gyakorlásképpen suhintott vele néhányát. A pengén megcsillant a fény. Õ, Kurgan, a legerõsebb! Õ marad életben, õ marad utolsónak!

– Végre-valahára – mormolta. A Gyülekezõ!

A Kurgan elégedetlen volt az eredménnyel. Talán, töprengett, túl sok volt már... Rég elmúlt már az idõ, mikor az aktus néhány pillanatnyi gyönyörnél többet jelentett a számára. A bensõjében fészkelõ sötétség terjedni látszott. Figyelnie kell, teásként teljesen elvész ebben a feketeségben... De miért épp ilyenkor vesz erõt rajta ez a félelem? Miért kelti életre néhány asszonnyal töltött perc azokat a mélyben lappangó, nevenincs érzéseket, melyek még képesek elrémíteni õt? Olyanfélék ezek az érzések; akár a fekete ragadozó madarak: belülrõl marcangolják azt a sötét semmit, amely ott tátong a lelke helyén...

A nõ engedelmeskedett. Hozzászokott már, hogy a dolog végére megutálják. Ó; elõtte persze csúsznak-másznak, hogy megkaphassák, amit akarnak, utána meg õt hibáztatják, amiért megkívánhatták. Miután kifáradtak, kiürültek, ahogy ez itt; erõt vesz rajtuk a kiábrándultság, mert az aktus nem felelt meg elvárásaiknak...

Begombolta a blúzát, azután kiment, táskájában a pénzzel. A Kurgan nézte, ahogy elmegy, csak aztán jutott eszébe, hogy elrendezze a ruhát saját, forradásos testén. A nõ nem kérdezte, honnét származnak a sebhelyek, bélyegek. Nyilván épp elég vietnami veterán traktálta már történeteivel, elegen kuporodtak üvöltözve a falhoz, ha felidézték mindazt, amin keresztülestek.

A Kurgannak eszébe ötlött a kurtizán, akivel Firenzében akadt dolga, a Borgiák idejébe. Valaki lemetszette a lány mellbimbóit, csak sebhelyek fehérlettek a helyükön. Kezével takargatni igyekezett õket, mert tartott attól, hogy a férfi kineveti. Mikor a Kurgan megmutatta saját sebhelyeit, mégis leengedte kezét, azt hitte, lelki rokonra lelt. A Kurgan kiröhögte persze, de aztán arra bátorította, hogy a lány is kinevesse õt. Az óriás nem nélkülözte a humorérzéket.

A Kurgan otthagyta, hadd gondolkodjék. Kocsijába ült, és MacLeod lakásához hajtott. Ott ült és várt elhatározta, követi Mr. Nasht egy olyan helyre, ahol megverekedhetnek. Nem maradhat, csak egyetlenegy! A végkifejlet közel... A Gyülekezõ. Végre!

MacLeod, néhány perccel azután, hogy Brendáról kérdezõsködött; eljött a vendéglõbõl. Úgy tetszett, nincs miért aggódnia. A lány a szakértõknél dolgozik. Talált egy-két szilánkot a szamurájkardból. Bizonyára semmit sem jelentenek neki. De ha mégis...

MacLeod álldogált pár pillanatig P. J. vendéglõjének bejáratánál, mélyen beszívta a langyos éjszakai levegõt. A város pezsgett az élettõl. Még a járda is remegett a skót talpa alatt. New York, akár a legtöbb nagyváros, igazán sosem szunnyad el. MacLeod számos nagyvárost látott már: Rómát, Londont, Párizst, Moszkvát... E városok roppant szíve sosem hagyott ki, nem pihent se nappal, se éjszaka.

Conner nekilendült, úgy döntött, a legrövidebb úton tér vissza otthonába. Egy építkezési területen kellett eközben keresztülvágnia, s amint az állványzatok árnyékába ért, bánta már, hogy nem hozta magával a kardját. Õrült könnyelmûség!

A következõ pillanatban észrevett egy alakot, és meglapult a sötétségben. Az alak közeledett, megtorpant, bizonytalanul körülpillantott. MacLeod várt.

– Egy lélek sincs itt! Mit képzel... – Hangja higgadtnak tûnt, de miközben beszélt, elhátrált a férfitól. A következõ, pillanatban jókora puffanással közibük huppant valaki odafentrõl. MacLeod megsejtette a vágást, sikerült kitérnie az útjából. A támadó pengéje a csõszerkezetet érte a feje felett, hajába szikrák záporoztak.

Lábánál körülbelül méternyi hosszú, súlyos kábeldarab hevert. MacLeod felragadta, visszahúzódott a Kurgan elõl, kábelét lengetve igyekezett felfogni a csapásokat. A Kurgan felmordult, és újra támadott, elkapta a kábelt, és szinte kiszakította a skót markából.

A skót azonban sarkón fordult és futásnak eredt, remélte, hogy elterelheti Brendáról a Kurgan figyelmét. Amint biztonságban tudja a lányt, – menekülhet majd õ is... Micsoda õrültség volt kard nélkül elindulni! Elintézhetnék az ügyüket most nyomban...

MacLeod egy teherkocsi mögé húzódott, a Kurgan a karosszéria fémjét csapkodta, annak reményében, hogy elérheti ellenfelét. A skót mosta teherautó alá hemperedett, és a túloldalon bukkant elõ. Á Kurgan mögé került. A csõvel fejbe vágta az óriást; aki elejtette fegyverét, félretántorodott, azután megfordult, szembenézett Connerrel. A fiatalember ismét nekilendült, a csövet a Kurgan gyomrába döfte. Nekihuzakodott harmadszor is. A Kurgan ezúttal karjával hárított, azután megragadta a csövet, kicsavarta MacLeod kezébõl.

A csõ a térdét találta, s MacLeod leroskadt. A hátára hemperedett. A Kurgan, még mindig mosolyogva, megállt felette.

Miért nem menekült el a lány? Mire vár még?

Hasba rúgta Connert, azután hátralépett, hogy felemelje a kardját. MacLeod ekkor ismét felragadta a csövet, úgy tartotta maga elõtt, mint valami rácsrudat. A Kurgan pengéje szikraesõt verve siklott le a fémrõl, s az óriás felháborodását fényesen bizonyították a szitkok; melyekkel e fordulatot fogadta.

Váratlanul szél kerekedett, a levegõben zaj dübörgött. Fény gyúlt ki a küzdõk felett, egy pillanatra mindkettejüket elvakította. A rotorok dunnyogását megafonból áradó hang harsogta túl:

"Igaz is, hol a nyavalyában lehetnénk, még?" – töprengett a skót.

A lány színlelt ártatlansággal pillantott rá, és csengõ hangon így szólt:

A túloldalon hagyták el az építési területet. MacLeod leintett egy taxit. Brenda nem szólt többet, Conner meg nézte, hogyan távolodik vele a kocsi, hogy a város szívébe röpítse. Miután eltûnt, hazafelé indult õ is, be-berándított éles szemével a sikátorokba, a gyér fényû árkádok alá, ahol régi ellensége meghúzódhatott.

Hazaérkezése után kávét készített, azután elõszedte rejtekhelyérõl a szamurájkardot. Egy olajjal átitatott ronggyal törölni kezdte a pengét, meglelte a helyet, ahol az éle az oszlopba vágódva kicsorbulta Köszörûkövet keresett, élezni kezdte a pengét, hogy ismét borotvaéles legyen. Csodás fegyver volt ez: két és félezer éves, de nem akadt párja a legmodernebb gyártmányok között se. Conner örökölte valamikor barátjától, aki a tanítómestere volt...

Hagyta, hadd lármázzon a készülék. Biztos volt benne, hogy nem Rachel keresi, márpedig e pillanatokban tán csak vele akart párt szót váltani... Egy idõ után a lárma abbamaradt.

Conner MacLeod a dudaszóra fülelt, várta, hogy a hangok egyszerre elhalkuljanak, ahogy a halálba szédül: A gyomrán ejtett seb egyre tüzelt még, de a fájdalom furcsamód nemhogy csillapult volna, inkább erõsödött. Igaz, mondták, így megy ez a halál küszöbéti. Az érzékek még egyszer, utószor, fellángolnak az elmúlás elõtt. Az emberi test végsõ cselfogása ez, mielõtt a benne lakozó lélek az éterbe rebbenne. Igen, bizonyára ez okozhatja... A növekvõ kín az érzékek istenhozzádja csupán. A fellángolást rövidesen kioltja az Úr láthatatlan keze.

MacLeod kinyitotta szemét. Kate virrasztott még, lehajtott fejjel kuporgott az ajtó mellett egy zsámolyon. A hajnal elsõ napsugarai végigaraszoltak a döngölt padlón. MacLeod érezte a faluban gyújtott tüzek füstjének szagát, és… Igen, érezte a reggelire sülõ hal illatát is.

A nyílásba, a nyílás köré alvadt vér rakódott. Conner undorral kaparni kezdte: a fedõréteg darabokban vált le. Mire a nagyját letisztogatta, felfedezte, hogy sebe összezárult. Helyén valami mélyedés sötétlett, olyasféle, mint egy második köldök. De semmi más. Megtapogatta magát a túloldalon is, és nem talált egyebet.

A lány mereven egyenesedett fel, tekintetében csak egy pillanatig csillant öröm. Ezt egykettõre félelem váltotta fel. Nem, rettegés! Kate rémültnek látszott:

– Sokakat meggyógyított az Úr – suttogta. – Láttam felépülni férfiakat iszonyú sebekbõl. De egyik seb se volt olyan iszonyú, mint a tiéd, Conner MacLeod! És egyik se zárult be egyetlen éjszaka alatt!

Amint kilépett a kunyhóból, elömlött rajta a nap melege; hálás volt, hogy tovább élhet. A tavon ott táncolt a fény, vert ezüst lemezzé varázsolta a víz tükrét. A kerekded dombok, melyek a sötétség óráiban mintha összehajoltak volna, most szétváltak, köztük láthatóvá lettek a mély völgyek. A közeli istállók felõl friss tej és széna illata szállongott. Mindezt az a fekete óriás csaknem örökre elrabolta tõle, Connertõl. De õ – az Úr segedelmével persze – kijátszotta a halált...

– Láttad a sebit te is, Angus! Meg kellett vón’ halnia!

– Hogy sikerût visszatérned, Conner MacLeod? – kérdezte most Dugal.

– Húsz éve élünk, akár a testvérek! – kiáltotta. Együtt nõttünk fel. Nézd azokat a dombokat! – mutatott ki az ajtón. – Együtt kóboroltunk köztük, a sasok tojásait kajtattuk. Nyúlra vadásztunk. Ezzel a két kezemmel – mutatta oda Dugatnak két tenyerét húztalak ki a tóból, mikor beszakadt alattad a jég., Azt akarod mondani, hogy ezek elátkozott kezek? Ezek a kezek, amiknek az életedet köszönheted?

– Nem tudom... Nem imádkoztam csodáért. Arra kéltem az Urat, óvja lelkedet a nagy úton: Conner MacLeod, az életedért nem lett volna helyénvaló könyörögnöm. Halálos volt a seb, a saját szememmel láttam. Csak egyetlen ember jöhet vissza a halálból, és te nem lehetsz Õ, te... – Elhallgatott, zavartan félrenézett.

– Jobb, ha elmégy, Conner – mormolta a fõnök.

Mondott volna egyebet is, de Dugal fejbe vágta egy korsóval, hogy kábultan a padlóra hanyatlott. Érezte, a hóna alá nyúlva felemelik, kivonszolják a falu fõterére. Ködön át látta az alakokat, akik a kunyhókból szállingóztak elõ: asszonyokat és gyerekeket, akik mind a testébe költözött ördögöt megbámulandó gyûltek köré. Durván rángatták, valamit a vállára kötöztek, nehogy megmozdíthassa karjait. Mikor egészen magához tért, rádöbbent: egy járom az. Amint felnézett, megpillantotta Kate-et. A lány arcát még mindig ocsmány grimasz éktelenítette. Odatörtetett, erõsen oldalba rúgta a fiút.

Szeme fénylett, mint a gyertyaláng. Vágy csillant bennük: a vérontás vágya. Kate most olyan volt, amilyennek Conner még sosem látta, pedig ez a vonás is ott lappangott a lány tudata mélyen. Ha az ördög valakibe beleköltözött, hát kétségtelenül Kate-et választotta, Conner ráébredt, hogy az érvek hatástalanok. Szavakkal nem hathatott többé kedvesére. A lány egészen kivetkõzött valódi mivoltából.

Errõl volt szó tehát! Kate attól rettegett, hogy magával az ördöggel hált, s hogy benne is szárba szökkenhet a gonoszság csírája. Ahogy Conner a szemébe nézett, el is tudta hívni, hogy így történt.

A falubeliek elõretaszigálták tehetetlen prédájukat, az asszonyok, a gyerekek kövekkel hajigálták. Conner futni próbált, felfelé iramodott egy kaptatón, ám a falubeliek követték. Csak úgy záporoztak a kövek. Rainey atya végül felkiáltott:

Megint megragadtak, levonszolták a csapáson, vissza, a falu széléig. Ott aztán meglátta a póznát, alatta a fahasábrakással. Térdei megroggyantak a rémülettõl, ám a falubeliek tovább rángatták. Igyekezett szétrugdosni õket: a szívébe markoló félelem új erõvel töltötte el. Viszonzásképp addig ütötték, míg elernyedt.

A szánalom azonban elmenekült, elillant valamerre, a hangába rejtõzött talán. Aligha mutatkozik majd itt a nap folyamán, ezek közt az emberek közt, akik mindenképp hallani óhajtották a lángok moraját, érezni akarták a megpörkölt hús bûzét, hallani óhajtották a démon sikolyát, a démonét, akit neki való ellenszerrel fogadtak maguk között.

Angus eléje ugrott, eltaszította kínzóját. Csalódott kiáltások harsantak, a tömeg fenyegetni kezdte a deres szakállú fõnököt, õ azonban kitartott, szembenézett vélük. Noha nem akármilyen harcos volt, a tömeges õrület közepette igencsak bátor lélekre vallott viselkedése.

A kiáltozás abbamaradt, ám a hangulat pattanásig feszült. Conner nagy nehezen feltápászkodott térdelõ helyzetébõl, szédelegve állt Angus oldalán.

– Angus... Megégetjük, ugye? – Connernek úgy tûnt; szinte esdekel. Úgy érzi, megfosztják itt valamitõl, amihez pedig joga van. Márpedig ha egy Kate-féle nõ becsapva, megrövidítve érzi magát, bármiféle hozzáférhetõ fegyvert igénybe vesz, hogy bosszút állhasson. Igazságosztásnak tekinti ezt, noha bosszúról van szó. Szeretett Connerje alakját felöltve elcsábította õt az ördög. Kacagott hiszékenységén, s bizonyára meg is fertõzte démoni magjával…!

Conner a fõnök arcába bámult. Fáradtnak, elgyötörtnek látszott most az idõs ember. Az esztendõkön át dúló háborúk sem vették annyira igénybe, mint az elmúlt pár óra eseményei.

És Conner elbotorkált onnét, felfelé indult az ösvényen, mely a hegyek közé vezetett. Igyekezett olyan nagy utat megtenni napszálltáig, amennyit csak bírt, mert bizonyos volt benne, hogy az éj leszálltával néhányan az üldözésére indulnak majd. A járom jócskán nehezítette dolgát. Az egyik hegytetõrõl vetett még egy pillantást hátrafelé, azután továbbcipelte terhét; a csapáson felfelé.

Reggel dél felé indult, megevett néhány gyökeret, hogy talpon maradhasson. Hosszadalmas, kimerítõ gyaloglás után egy tanyához ért. Egy fiatal lány épp tehenet fejt az udvaron. Conner odasietett.

– Itókát itt nemigen tanász. Tej az akad; ha épp adok belõle… – Conner felépítését mustrálta. A fiatalember kihúzta magát:

A balta máris a gyepes talajba vágódott a lába elõtt. Több szót nem ejtettek: Conner elindult a kunyhó oldalához halmozott hasábfák felé. A lány pár perc múltán egy csupor tejet meg pár zabpogácsát hozott neki.

– Köszönet a jóságodért, Heather McDonald! Késõbb Heather, a kunyhóban elköltött kiadósabb étkezés közben mintegy mellékesen megkérdezte: – Marad egy darabig, ugye?

– Ó! – tört ki belõle. – Valami hasznát biztosan vehetjük ugye, apám?

A vén McDonald elhunyta nagyon megviselte Heathert: egy esztendõbe is beletelt, míg fájdalma annyira csillapult, hogy életük a normális mederben folyhatott tovább. Connernek is hiányzott olykor a nyakõs öreg skót, noha Heather oldalán igazán felhõtlennek érezte életét. Persze nem voltak felhõtlenül boldogok, ahhoz túlságosan nehéz volt a munka. De szerették, s ami fontosabb, tisztelték egymást. Eléd jól kijöttek ahhoz, hogy ne lássák állandó szükségét a beszédnek. Átérezték, hogy a hallgatás olykor szorosabbra fûzhet egy kapcsolatot az üres, csevegésnél. Vitáztak is olykor, kimutatták szellemük függetlenségét, melynek hiányában férfi, asszony egyként társa jármát viseli.

Egy szép nyári napon Conner éppen mûhelyében ügyködött. Jobbjával tüzes patkót kalapált: a munkadarab épp az imént került elõ a szénparázsból. Lassanként a várakozó igásló patájának megfelelõ alakot öltött. A fiatalember ekkor térdei közé kapta az állat egyik hátsó lábát, csettintgetve nyugtatta a lovat. A még mindig izzó patkót a helyére illesztette: orrát elfintorította, hisz torkát kaparta az átható bûzû füst. A patát vízzel teli vederbe merítette, várt, hagyta szétoszlani a gõzt. Mihelyt a sziszegés elült, helyére szegelte a patkót.

A közelükben lópaták dübögtek, aztán hirtelen átrepült valami kettejük fele felett. Az érkezõ lovas megzabolázta hátasát, megfordult, lepillantott rájuk.

Ámélkodva meredtek rá. Széleskarimájú, jókora bokrétával ékes kalapot viselt az idegen, a szalagok csapkodtak az enyhe szélben. Vállaira pávatollakkal díszített köpeny borult, színei csak úgy villództak a napsütésben. Öltözékét skarlátszín ujjas, fekete szaténkesztyû és magas szárú lovaglócsizma egészítette ki. Széles övében Conner olyan kardot pillantott meg, melyhez hasonlót sosem látott még. Faragott, fehér markolata ugyanolyan hosszúvolt, mint maga a penge.

– Üdv nektek! – rikoltotta a lovas, s kalapját lekapva gálánsan köszöntötte Heathert. – Juan Sanchez Villa-Lobos Ramírez vagyok, V. Károly spanyol király legfõbb fegyvermestere!

– Heather... vannak dolgok, amikrõl jobb nem tudnod...

Akkor elment a lány, s miközben a hátasló mellett elhaladt, olyan pillantást fett a rajta ülõ spanyolra, hogy az remélni kezdte: egyik sem teljesedik be a lány agyában lappangó óhajokból. Rámosolygott Heatherre, még a kalapját is megbökte.

– Pattanj föl mögém! – mondta.

A skót tétovázott egy darabig, aztán elfogadta a segítõ kezet. A ló kettõs terhével kezdett felfelé kaptatnia domboldalon, el a tanya mellett. Conner a magát Ramíreznek nevezõ idegen vállába fogódzott, minden zökkenõnél maroknyi pávatoll szállongott rá.

– Ember vagy, valóban. Olyan, akár én, csakugyan. De nem olyan, mint más emberek! Mi különbözünk tõlük, MacLeod! Ezt csak érzed, nem?

Az idegen szavai felébresztették Conner kíváncsiságát; noha a válaszokat nem találta kielégítõnek. Némelyik még meg is rémítette. Ha nem olyan, mint a többi ember, akkor másféle, ez kétségtelen. De miféle vajon?

– Ki tudná pontosan megmondani? Én sem ismerem a választ minden kérdésre. Ezer ember közül egy lógó szájúnak vagy kancsalnak születik. Egymillió ember közül egy férfi vagy nõ lángésznek. Ki tudja, miért? Nem állíthatom, hogy megsúgta nekem az Isten... És...

– Azért választottam éppen ezt a számot, mert elég nagynak tûnik. A pontos értéket nem ismerem. Túl sokat kérdezel. Várnod kell...!

– Nem kell elbújnunk – mondta a spanyol. – Erre a viharra vártam, jó néhány héten át. Ma reggel láttam, hogyan vonul felfelé délrõl... Azt szeretném, ha a fejed fölé emelnéd a karodat!

Néhány pillanattal késõbb lecsapott a villám, s a fiatalember karján, testén átcikázva érte el a földet. Connert statikus elektromosság telítette. Ott vibrált körülötte, ott rezgett tagjaiban, fájdalmas rángást elõidézve világította be egész lényét. Minden idegszála megfeszült. Reszketett. Szemei elõtt sosem látott színek villództak. Koponyájában sugárzó, fehér fény lobbant. Látta immár, hogy a dombok lélegeznek, hallotta, hogyan gyûjti a szelet tüdejébe a föld. Talpa alán lüktetett a talaj, hegynyi szívek dobbantak egy ütemre az övével.

Azután a földre roskadt. Elõbb gyengének érezte magát, ereje azonban fokozatosan visszatért.

Brenda Wyatt nem az a nõ volt, aki a különös eseményeket csak átéli, anélkül hogy igyekezne kideríteni, mi a fene folyik körülötte valójában. A Brenda lényében rejlõ acélos elszántság szinte fedezékbe kergette a legtöbb férfit. Kivéve természetesen a Bedsoe-féléket, akik vagy mazochisták voltak, vagy elsõ hangos szavára késznek mutatkoztak kereket oldani.

Az ám, csakhogy MacLeodnak nincs is bûnözõképe. Persze tévedhet is az ember. Õ, Brenda, tévedett már azelõtt is, ha férfiakról voltszó, csakhogy... Ó, a fenébe, mi haszna a találgatásnak?! Lehet, hogy mindkét pasas a bolondokházából szökött. Az a nagydarab – Jézusom, hát persze! – beillett volna ápoltnak bármelyik elmegyógyintézetbe... Ha legalább belesandíthatna Nash aktájába...

Miközben a hadnagy beszélt, Brenda szétnézett az asztalon. Felfedezett egy dossziét. Felemelte volna, de Moran a sarkánál fogva visszahúzta, mondván: "Ez bizalmas anyag..." A kagylóba meg így mormogott:

– Menj elõre, Frank, majd lenn találkozunk!

Átnézte a többi dokumentumot is, aztán helyretette a dossziét. Csöngeni kezdett a telefon: A lány sejtette, hogy Moran hívja odalentrõl: nyilván arra kíváncsi, hol késlekedik... Nem vette fel a kagylót; kisietett az irodából.

– El kellett intéznem egy telefont. Bocs...

MacLeod megkereste a betûrendes, könyvtári katalógust. Meglelte a keresett mikrofilmtekercset, és az olvasókészülékbe helyezte.

Hazavitte a könyvet, és olvasni kezdte. Az elsõ fejezet negyedénél felrezzent. A legutolsósorban ez állt: ...a fegyver egyensúlya..."

Ramírez evezett, a csónak könnyedén siklott a tó csöndes vizén. Conner, aki még mindig nem fogta fel egészen, miért kereste fel a spanyol, épp azon töprengett, mi dolguk errefelé. Villámlás készül megint? Az égbolt tisztán kéklett. Mennyire bízhat vajon e fura jövevényben...? Ma legalább magával hozta a saját kardját. Ha a spanyol újabb trükkökkel próbálkoznék, egy jól kiegyensúlyozott pengénél többre lesz szüksége, hogy mentse a bõrét!

Conner nem minden féltékenység nélkül idézte fel, milyen könnyedén sikerült Ramíreznek Heather jóindulatát megnyernie. A lánynak tetszik ez az alak! Elõzõ este, míg a tûz mellett üldögéltek, a spanyol különös emberekrõl, messzi országokról mesélt: Heather csak ámult. Ramírez lágy, simogató hangja, gesztusai valósággal hipnotizálták. Modorát elragadónak találta. Hogy ez az ember megpróbálta hamuvá égetni az õ Connerjét...? Fátylat rá! Ramírez ELBÛVÖLÕ úriember!

– És vég nélkül panaszkodsz – sóhajtott Ramírez. Pávatollakkal ékes köpönyege alól ezüstszelencét húzott elõ. Felnyitotta, egy csipetnyi fehér port szippantott belõle.

– Ez undorító – jegyezte meg, azután hátravetette fejét, és jókorát tüsszentett, A csónak erõsen billegett, Conner csaknem a vízbe zuhant. Pánikba esett, le akart ülni, de a csónak úgy mozgott, hogy állóhelyben egyensúlyozni kényszerült.

– A modorod – mondta erre Ramírez, az egyiptomi spanyol –, akár egy kecskéé! Úgy bûzlesz, akár egy trágyadomb, és ráadásul fogalmad sincs, mire vagy képes! Most aztán – kiáltotta; a csónakot jócskán megdöntve – kifelé!

Kapálódzva és csapkodva alámerült ismét. Zöld víz kavargott körülötte, meg egy csomó buborék, rengeteg fehér buborék. Küszködése szülte õket. Megint a felszínre bukkant, mert félelmében úgy csapkodott lábával, mint még soha.

Conner nyelte, nyelte a vizet, lassan a tó fenekére süllyedt. A homályos közeg mind hidegebb és hidegebb lett. Közönyös, a legkevésbé sem kíváncsi halak cikáztak körös-körül. Mikor Conner az iszapos fenékre ért, mindent eltakaró löszfelhõt kavart fel. Akkor aztán érdeklõdni kezdtek a halak! A Conner áltál felkavart iszapban értékes tápanyagmorzsák lebegtek. Legalul kövek hevertek. Conner elrugaszkodott az egyikrõl, ismét felfelé tartott. Újra a víztükör fölé bukkant, azután, anélkül hogy lélegzetet vett volna, alámerült megint. Ezúttal nem süllyedt egész a fenékig, valahol félúton lebegett. Az áramlás továbbsodorta kissé; s egy idõ után ráébredt, hogy bár tüdejében ott pislákol a fájdalom zsarátnoka, fellángolásától nem kell tartania. A feje tiszta volt. Élt!

Világéletében úgy hitte, a haldoklás fájdalmas lesz. Inkább olyannak találta, mint az elszunnyadást: mellkasában valami kellemetlenül hûvöset érzett. Semmi többet. Az igazi agónia elmaradt.

Meg-megragadott víz alatti növényszárakat: a fenék mentén a part felé indult. Lehetséges volna, hogy életben marad? Lehetséges volna, hogy fulladásos halált halni lehetetlen? Az emberek bizonyára úgy tudják; megfulladhatnak, és félelmükben halnak meg. A rémülettõl eláll a szívverésük. A víz alatt igenis LEHET lélegezni. Ezt csinálja õ is éppen... Az emberek csakugyan olyanokká lehetnek, mint a halak, ha egyszer rászánják magukat!

Juan Sanchez Villa-Lobos Ramírezre meglepetés vár... Éri majd valami hamarosan. Conner, aki épp az imént jött rá, hogy megél a víz alatt, rögvest próbára teszi az egyiptomi-spanyol piperkõcöt: vajon sebezhetetlennek bizonyul-e egy skót klémorral szemben?

Amikor a fiatalember végre kilábolt a vízbõl, Ramírez a hátát matatta neki. A felföldi ellenfeléhez botorkált a köveken, kivonta kardját. A spanyol magában motyogott:

– Esetlen vagy, és lassú, klánbéli! – jegyezte meg Ramírez. – A támadásod nem volt veszedelmesebb, mint holmi ügyefogyott gyerkõcé. Derekasabban kell próbálkoznod!

Conner lehuppant, a földet nézte. Számos dolog akadt, amire magyarázatot várt. De, átkozott legyen, ha magyarázatot kér ettõl a Ramíreztõl! Hallgatott. A spanyol levelet szakított egy bokorról, a vízbe hajította, nézte, ahogy tovalebeg.

– Amíg a fejünk a nyakunkon van, igen. Akad azonban sebezhetõ pontunk. Ez az Achilles-nyak... – tette hozzá ajakbiggyesztve.

– Nem volt az félnótás! A Kurgan volt az, és egy kicsit eljátszadozott veled. Ó, végül a fejedet vette volna persze, ha a rokonaid el nem cipelnek! Semmiképp se nevezhetjük félnótásnak õt. Inkább fekete lelkû; hatalomra áhítozó bugrisnak!

– Megmondtam: mindent a maga idején. Akadnak közöttünk hozzám hasonló, nagyszívû, nagyszerû fickók, akik szeretik a pajtásaikat. Hogy marad-e belõlünk hírmondó a Gyülekezõig, majd meglátjuk... – Elvigyorodott, fejébe nyomta lengedezõ karimájú, ostoba kalapját.

– Miért kel és nyuszik a nap? – mutatott Ramírez széles mozdulattal kettejükköré. – Avagy meglehet, hogy a csillagok tûhegynyi lyukak csupán az éj függönyén...? Ki tudná megmondani? Csak azt tudom, hogy amiért másfélének születtél, az emberek rettegni fognak tõled, igyekeznek majd elüldözni maguk közül, ahogy falubeli rokonaid tették. Gyere, hazamegyünk; Heather már vár a fõztjével...

Késõbb, estefelé, a tûzhely kékeszöld lángnyelveit bámulva tovább beszélgettek. Conner számos kérdést tett fel, ám Ramírez nem tudott mindre választ adni:

Heather elébük rakta a pástétomot. Mind ez idáig odakint ténykedett, semmit nem hallott. Ramírez már korábban azt tanácsolta Connernek, ne említse a lány elõtt különleges képességét, legalábbis egyelõre.

Miután Heather nyugodni tért, Ramírez közelebb telepedett a tûzhöz, olvasgatni kezdett a fénynél. Connerben felébredt a kíváncsiság.

– Ez a kard könyve – felelte a spanyol. – Egy olasz írta, a firenzei Cesare Lorenzo de Orazio. Megtalálhatók itt a kardcsiszárok legféltettebb titkai: hogyan finomítható a fém, hogy minõsége a velenceiekével vetekedjék, hogyan edzhetõ gyémántkeményre a penge... Lenyûgözõ munka!

– Ülj le, ülj csak le! Csak nem esel nekem a saját házadban? Heather odafent alszik! Lesz módod arra, hogy próbára tedd az ügyességedet. Nemsokára. Hozd magaddal azt a vasdarabot, amit a kardodnak hívsz, én majd a magam fegyverét használom. Meglátjuk, melyik állja tovább a próbát. Egyébiránt... – a spanyol hangja suttogássá halkult – ... jó lesz megtanulnod, hogyan használd ki különleges adottságodat, urává kell válnod minden képességednek, legkésõbb a Gyülekezõ idejére!

A rákövetkezõ hónapok folyamán Ramírez beavatta tanítványát a kardforgatás, valódi mûvészetébe. Ügyessége Conner minden elképzelését felülmúlta.

– Temérdek idõm és megszámlálhatatlan oktatóm volt-felelt a spanyol. – Mestereim olyan országok fiai voltak, melyeknek neve mit sem jelentene neked.

– Ha a halhatatlanok a Jutalomért küzdenek, bár azt mondtad, magad sem tudod, miféle Jutalom az, akkor idõvel elkerülhetetlen lesz, hogy mi ketten is megverekedjünk. Miért segítesz hát nekem?

– Jó kérdés... Bizonyos nem vagyok benne, de gyötör egy érzés... Valami azt súgja, hogy én már nem leszek ott a Gyülekezõn. Benyomásom ez csak de határozott. Egyike leszek azoknak, akik az útfélen maradnak. Azt hiszem, máris túl sokáig éltem: Az élet nem tartogat nekem több meglepetést...

– Túlságosan nem vagyok elragadtatva tõle, de tudom, hogy hasznos célt szolgál. Néha úgy érzem, mi vagyunk a szerencsétlenek, mi, a természet torzszüleményei, hisz tovább szenvedünk, minta közönséges emberek: És most-tette hozzá, hüvelybe dugva kardját – következzék a szokásos vágta a tengerparton!

A szurkálódások mindig megtették a magukét, noha a fiatalember sejtette, hogy épp ezért folyamodik ilyesmihez Ramírez. Skót lévén azonban nagyobb igyekezetre sarkallták a büszkeségét sértõ, ingerlõ szavak. Egy klánbéli becsülete érzékeny jószág, a spanyol sorozatos támadásai könnyen bemocskolták. Conner csak rohant, rohant és rohant...

– Ha kettõnkre kerülne a sor – kezdte evés után –, a fejemet vennéd?

– Akkor majd harcolnunk kell – mondta Ramírez –, míg csak egyikünk marad. Ez minden, amit tudok. Ha nem küzdesz velem, nem lehetsz te az egyetlen túlélõ!

– Micsoda beszéd ez! – fakadt ki Heather. – Nem is értem! Hisz barátok vagytok! Ezt még a félszemû birge is láthatja! Vívjatok csak, amennyit akartok, ha egyszer muszáj, de szót se többet a gyilkolásról! Miért nem ölelkeztek össze, ahogy testvérekhez illik, miért nem mutatjátok ki az érzéseiteket? Miért tesztek úgy, mintha ellenségek volnátok? Rajta, két fajankó!

Conner elõrelépett, s a férfiak összeölelkeztek.

Két napra rá a két férfi megint a parton loholt. Az erdõszéltõl egy szarvas figyelte õket.

Conner összpontosított, s néhány pillanat múltán elméjét elöntötte a száguldás gyönyöre. Fáradtsága elillant, lábait, tüdejét friss erõ töltötte el. Az õ szíve szarvasszív, a szarvastüdõ az õ tüdeje!

És megismerkedésük óta elsõ ízben Conner megelõzte a spanyolt!

– Ez az, ez az végre! – kiáltozott Ramírez. – Megfelelõ lelkiállapot kérdése az egész! Most, pendejo, most!

– Kipróbáljuk-e, mivé fejlõdtél? – kérdezte Ramírez, azzal támadásba lendült. A pengék egymásnak feszültek... Conner egyszerre hátralépett, kitért, és kiütötte a spanyol markából a fegyvert. A szamurájkard átcikázott a levegõn, hegye a fövenybe fúródott. Conner ellenfele torkának szegezte fegyverét. Így álltak pár pillanatig. Akkor a skót leengedte kardját és kezét nyújtotta Ramíreznek.

Jedburgh a Déli Felföldre vezetõ utak elágazásánál, a Cheviot-domboktól északra feküdt. Havonta egyszer vásárt tartottak itt, a környéklakói pedig mérföldekrõl idezarándokoltak kupeckedni és csereberélni. Még az angolok is – hisz a határ nem volt túl messze –felhajtották olykor marháikat meg juhaikat. Heather szerette a vásárnapokat. Csupa élet, csupa. zaj volt ilyenkor a vidék. Mindent megkaphatott, amihez hozzájutni egyébkor bajos lett volna. Szövetet is! Efféle anyag csak nagyritkán jutott a Felföld falvaiba. A két férfitól közrefogva árustól árusig járt hát a fiatalasszony, örömmel alkudozón a kínált cikkek mindegyikére.

Keresetlenségét Ramírez nyilvánvalóan elbûvölõnek találta, hisz ideje nagyobb részét azzal töltötte, hogy Connerrel vitázott, megvehetné-e ezt vagy amazt Heathernek?

– Értem én! Nem mutathatom ki hálámat a vendégszeretetéért, ugyebár? Egyem tán tovább a fõztjét, anélkül hogy megköszönném?

– Mert te ronda vagy, És hogyan hódíthatnám el tõled Heathert, ha megtiltod nekem, hogy ajándékokkal halmozzam el? Az ifjúságomat már bajosan kínálhatom neki, csak a tele erszényemmel hathatok rá!

– Ne próbálj engem megalázni a sima nyelveddel, Ramírez! – fenyegetõdzött Conner. – Vagy úgy jársz, mint az a két kölök ottan!

– Az attól függ, mennyire járatosak a felek a kardforgatás mûvészetében. Ha csak rozsdás klémorokkal vagdalkoznak, ahogy az urad is tette valamikor, akkor azt mondom, igen, az barbár dolog. Ám ha egy magamfajta vív egy hozzá hasonlóval, párbajuk pompás, mozgalmas tablók sorozata, melynek láttán da Vinci tüstént az ecsetjéért nyúlna, hogy vásznán örökítse meg õket.

Conner elõbb azt hitte, barátja ugratja, ám Ramírez képe elárulta, hogy ezúttal nem errõl van szó. A fiatalember megzavarodott. Miért kéne elhagynia Heathert? Elmagyarázta Ramíreznek: ígéretet tett a lánynak, hogy örökre vele marad.

– Amikor Shakiko meghalt, bennem minden összeomlott. Téged szívesen megkímélnélek ettõl a fájdalomtól.

– Heather mindenképp szenvedni fog. Te fiatal maradsz, õ pedig megvénül. Az öreganyáddal akarsz együtt élni? Gondolod, hogy ez tetszeni fog neki? Ha egyszer elborítják arcát a ráncok, a te képed meg sima és ifjonti marad, még meg is gyûlölhet téged. Erre nem gondolsz?

– Nem, és nem is számít. Ha most elhagynám, tüstént meggyûlölne. Úgy látszik, nem gyõzhetek. Szeretem, mert olyan, amilyen...

– Megtettem minden tõlem telhetõt. Nem hibáztathatlak. Én ugyanígy éreztem. Három ízben követtem el ugyanazt a hibát. Azt reméltem, te erõsebb leszel, de ugyanolyan erõtlenek vagyunk mindketten.

– Úgy van, de ne gondold, hogy e gyengeség minden halhatatlan sajátja! A Kurgan például magáévá teszi a nõt, de utána nyomban elvágja a torkát, ahelyett hogy maga mellett tartaná.

Egy alak furakodott oda, egy ketrecaljára való kacsát kínált nekik: Conner a fejét rázta; és elhessegette az árust. Arra a pillanatra gondolt, ott, a csatamezõn, amikor szembe találta magát a Kurgannal.

– Meglesz a lehetõséged – válaszolta Ramírez. – Mégpedig hamarosan. Még ha újabb ezer évet kell is várnod, úgy telik majd el, akár egy pillanat! A Kurgan miatt kutattalak fel éppen.

Miután Heather megvette a ruhának valót, felkerekedtek, visszaindultak a tanyára. Szállingózott a hó, közeledett a tél. A földeken itt is, ott is foltok fehérlettek, lágyabbá; barátságosabbá formálták a szilaj tájképet. A dombok asszonyi kontúrokkal dicsekedve gömbölyödtek. A szarvasok délnek, legelésre alkalmas földek felé tartottak, hangtalanul rúgtattak a fehéren alázúduló hófüggönyön át. A leveleiket vesztett fák komor csoportokban magasodtak. Az örökzöldek õrizték körvonalaikat a fehér lepel alatt. A vidék tiszta volt, mintha épp most gyónt volna, s befelé fordulván lerázta volna magáról a világ minõen szennyét. A dombok közt az elzárkózás áldozatai – állatok, madarak – éhes csoportokba verõdtek.

– Ennyi elegendõ?

Mire hazavetõdtek, a tél acélkemény szorításába kapta már a hófödte tájat. A fagy beálltával meggémberedett a világ. Conner vadászni indult, kettesben hagyta Heathert meg Ramírezt, hadd etessék meg a jószágot, rakják meg a tüzet.

A tanya egy ódon erõsség, horzsakõbõl összerótt kilátóféle köré épült. Valami õsi skót népcsoport húzódott ide valaha, miután a római légiók kiûzték õket völgyeikbõl. Bizonytalan tákolmány volt, de a széltõl védett, alkalmas volt arra, hogy rossz idõ esetén menedéket nyújtson az állatoknak is. Nem kétséges, dicsõbb napokat látott már: düledezõ falain kívül és belül egyaránt össze-összecsendültek a fegyverek; Kijutott neki a sérülésekbõl, védelmében emberek hullották. A vén kõfalak most pókok, denevérek búvóhelyéül szolgáltak, óvtak a hidegtõl, a tömbök közti repedésekbe, résekbe szívós növények gyökerei kapaszkodtak. Félhomályos menedék volt, kõ csigalépcsõ vezetett tetejére, a keskeny kilátóablakokig. Heather nemigen szeretett egyedül idõzni itt, tartott a szellemektõl, ezért Ramírez segített neki szétteregetni a szénát a hideg padlón, segített megrakni a tüzet is, mely messzire ûzte a réseken bemerészkedõ telet.

Heathert kissé aggasztotta a férfiak titkolózása, s elszánta magát, kideríti, mi folyik, míg Conner odavan. Tudta, hogy emberét kifejezett céllal kutatta fel a spanyol, egy darabig ennyiben is hagyta a dolgot, ám mostanra komolyan aggódott kettejük jövõje miatt. Attól tartott, Ramírez egy nap magával viszi Connert. Tudni akarta; mi oka lehet rá, hogy ha arra kerül a sor, egyenlõ feltételekkel küzdhessen érte. Ez a Ramírez olyan befolyást gyakorolt Connerre, ami túllépett már a barátság hétköznapi keretein. Különben sem voltak igazi barátok, nem emiatt jöttek össze. Meglehet, idõközben barátok lettek, ám ez nem szándékuk szerint, inkább a körülmények folyták alakult így. Heather a valódi szándékra volt kíváncsi. Milyen megfontolás, milyen terv késztethette Ramírezt, hogy ekkora utat tegyen meg az õ embere kedvéért?

– De nem mondtál semmi különöset? – erõsködött a lány. – Semmit, amit nekem is elmondanál?

Ramírez befejezte a köszörülést, és felállt. A lányhoz ment, átölelte a vállát. Heather érezte karja súlyát, de az ölelés gyengéd, bátorító gesztus volt, semmi több. A lány tovább babrált a tûzzel, a szalmarakást bámulta. Most! A spanyol valami szörnyûséget készül mondani. Máskülönben nem viselkedne így. Tréfálkozna, mint mindig, valahányszor elbeszélgettek. Heather szíve szaporábban vert. Ó, Istenem, ne engedd, hogy valami szörnyûséges legyen! Nem akarom elveszíteni az én Conneremet. Ha ölt, hadd bûnhõdjünk együtt, Uram! Ha beteg, melléje fekszem és vele halok. Csak hadd legyünk együtt, édes jó Istenem, hadd maradjunk együtt!

– Tudnom kell, miért! – Kezei jócskán remegtek már, csak üggyel-bajjal tudta folytatni a házimunkát. A legszívesebben a piszkavassal csapott volna a spanyolra. Meg kellene ölnie, hogy el ne ragadhassa mellõle Connert!

– Heather, õ meg én rendkívüli emberek vagyunk. Torzszülöttek. Az igazság az, hogy nem halhatunk meg, természetes úton legalábbis nem. Nem öregszünk tovább; Conner néhány száz évig is elélhet, ha óvatos. Arra intettem, hagyjon el téged, mert tudom, mit érez majd, míg te megvénülsz és meghalsz, miközben õ fiatal és egészséges marad. Átéltem már ezt az iszonyatot. Mindkettõtöket meg akartalak kímélni ettõl a kíntól.

– Hát Conner? Igazat adott neked? Menni akar...?

– Sajnos nem, kedves Heatherem... Nem akar megválni tõled. Az azonnali elválás éles, hamar múló fájdalma helyett az együttéléstartós kínját választja, pedig tudván tudja, hogy nem halhattok meg együtt...

– Számítottam rá, hogy így érzel majd. Ki vágna bele abba, ami késleltethetõ, különösen, ha élete végéig késleltetheti? Nem hibáztatlak. Sajnállak ugyan, de nem hibáztatlak. Tudod-e, hogy Conner képtelen gyermeket nemzeni?

– Soha nem beszélek többé gyermekekrõl neki.

– Csakugyan nem örülök. Nagyon szerettem volna gyermeket Connertõl. Mindkettõnkért vágytam rájuk. De ha Conner nem tud gyermeket nemzeni – sóhajtott –, meg kell lennünk nélkülük. Sokaknak súlyosabb megpróbáltatásokat kell kiállniuk, hogy együtt maradhassanak...

– Ne! – kérte Heather. – Önzõk vagyunk, ez minden. A szerelem önzõvé tesz. Bensõjében nagyobb boldogtalanság támadt annál, amit hajlandó volt kimutatni, ám akaraterõben ugyancsak bõvelkedett. McDonaldnak született, s klánja tagjai sosem hátráltak meg a nehézségek elõl. Megkerültek, áthidaltak minden akadályt.

– Nem így történt. A pap nem tudta összeegyeztetni pogány hitét keresztény tanításaival. Végignézte volna, ahogy megégetik, ha kínlódva is. Számára legalább olyan szerencse, hogy nem került rá sor. Élete hátralevõ részét gyászban tölthette volna, abban a meggyõzõdésben, hogy pokolra jut.

– Igenis odajut majd! – kiáltotta Heather mérgesen.

– Jó párszor, kedvesem... – kacagott Ramírez. – Egy alkalommal egy magamfajtától kellett egy hölgyet megmentenem. Olyasvalakitõl, aki az életemre tört. Tudod, elpusztíthatjuk egymást, de hogy hogyan, nem árulom el:

– Akkor felolvasztjuk, sõt, fel is Forraljuk! – Ramírez kiment, a lány hallotta csizmatalpa alatt ropogni a havat. Heather megkönnyebbülést érzett, most, hogy a nehezén túlesett. Nem lesz könnyû mindennek tudatában élni, de végeredményben rosszabbra számított. Attól tartott, hogy a megsebzett vetélytárs, akirõl Conner érkezésekor beszélt, meghalt, s a falubeliek; most az õ emberéért jönnek, hogy felakasszák. Persze a párviadalt Conner csak kitalálta, nyilván nem akaródzott beismernie, hogy övéi ördöngösséggel vádolták... Igaza volt: ha beismeri, az öreg biztosan elzavarja. Így meg kitûnõen elboldogultak egymással, noha Heather apja nehéz ember hírében állott...

– Nem, nem hiszem, hogy baj érte. Élemedett korom, hisz több mint kétezer esztendõs volnék, kifinomította ösztöneimet, de vajmi keveset árul el e megérzések okairól. Lehet, hogy nincs semmi vész... Hajtsuk fel a bort!

Mielõtt a spanyol felelhetett volna, deszkaropogás hallatszott, s az ajtó korhadt gerendái közt hatalmas kardpenge tört magának utat. A deszkákra egymás után zúdultak a csapások, s az ajtó beszakadt. Heather felsikoltott. A nyílásban, éles kontrasztot formálva a háttér hófehérjével, hatalmas termetû, feketébe öltözött férfi állt. Mosolygón.

Összeérintették fegyverüket, s megkezdõdött a küzdelem. Heather a sarokba kucorodott, míg a csapások körülötte cikáztak. Rémületet érzett. Ki ez a szörnyeteg? Mit akar Connertõl?

A pengék ismét összecsaptak, a Kurgan valami különös nyelven átkozódott közben, Heather nem értette. A tûzhely beomlott, ahogy a kardok a téglákba ütköztek. Forró gulyás ömlött végig a földön, egy juh leroskadt, mikor a Kurgan pengéje lemetszette egyik hátsó lábát. Az állat szánalmasan bégetett egy darabig, aztán egy második, Ramíreznek szánt csapás széthasította a koponyáját. A jószágok szétszaladtak, páran a torony falait igyekeztek megmászni, a többi az ajtónyílás felé iramodott.

Míg a harc folyt, tomboló hóvihar kezdõdött odakint, s hogy a felfordulást növelje, a szél hópelyhek tömegét sodorta be, táncoló kristályokkal árasztva el a torony belsejét.

Ramírez, a Kurgan magassági fölényét kiegyenlítendõ, feljebb hágott a kilátóba vezetõ kõlépcsõn. Ellenfele módszeresen feljebb és feljebb szorította az ablakok mellett, melyeken hó özönlött befelé. A látási viszonyok egyre romlottak, Heather csak homályosan vehette ki a lépcsõn küzdõ férfiak mozdulatait. Látta, hogy Ramírez torkon rúgja a Kurgant.

– A vágásom jót tett a kiejtésednek! – rikoltotta Ramírez. – Trillázol, barátocskám! Nem éppen úgy, mint egy énekesmadár, de a fejlõdés kétségbevonhatatlan!

A Kurgan megvadult, kardjával a torony falait csapkodta, fém csendült, szikrák záporoztak. Minden vad csapás újabb támasztékot döntött ki. A növekvõ foghíjak miatt már az egész torony összeomlással fenyegetett... Emberderéknyi kõtömbök gördültek alá a lépcsõkön, hullottak a hóba odakint. Az égbolt feltárult a küzdõk elõtt, s a hóvihar belevetette magát az ütközetbe, ott kavargott, tombolt a cikázó pengék körül. Heather látta elvonulni a sötét fellegeket az ellenfelek feje felett: Ramírez és a Kurgan immár a lépcsõ legtetején vagdalkoztak. Sorra-rendre leomlottak a falak, kiszolgáltatva õket az elemek dühének.

Ramírez egyik döfése váratlanul utat talált, s a penge az óriás gyomrába mélyedt. A Kurgan felordított, de erõs bal kezébe kapta, visszatartotta a szamurájkardot.

A kard megint villant, s valami aláhullott Heather mellé. A lány elõször azt hitte, egy újabb kõ, oldalán holmi fûcsomóval. Aztán megpillantotta az elõremeredõ, vak szemeket, és felsikoltott. Ramírez feje volt. A hó fehérjén feketének látszó haj vékonyan terült szét, a nyak rángatódzott még.

Egy messzi fenyõfacsoport felé szaladt, mikor a villám belecsapott a megrokkant toronyba, megfékezve a Kurgant. Heather megtorpant és visszanézett, azt remélte, az istennyila végez a férfival. Ám a Kurgan, noha megtorpant minden villámcsapásra, továbbra is a lány nyomában maradt. Úgy tûnt, a villámok nem tesznek kárt tenné, sõt, ereje-mintha gyarapodott volna minden találat után. Meglehet, az Úr Heather oldalán állt, igyekezett meggátolni, hogy az óriás kezébe kerüljön, erõfeszítései azonban elégtelennek bizonyultak. A szörnyeteg egyre közeledett.

– Ó, el is felejtettem! Hisz nincs meg a teste. Be kell érned az enyémmel. Úgyis különb vagyok, mint õ... – Leszaggatta a lány ruháját, hanyatt lökte a hóba, Heather vacogott.

– Egy nagydarab ember ölte meg. Fekete ruhában volt. Ramírez Kurgannak nevezte. Úgy harcolt, mint az eszeveszett. Azt hittem, maga az ördög. Õ volna az, Conner? Az ördög maga?

– Elfutottam, amikor összecsaptak. A Kurgan keresett utána, de jól elrejtõztem. Aztán elment, hála az égnek!

Ramírezt másnap a torony padlata alá, jeltelen sírba temették: Itt is kemény volt a föld, de nem vaskemény, mint odakint. Heather imát suttogott, és magában megátkozta a Kurgant azért, amit a spanyollal és vele mûvelt. Igazán örült annak, amit Ramíreztõl megtudott: nevezetesen, hogy a halhatatlanok képtelenek gyermeket nemzeni.

A Kurgan sosem tért vissza Skócia déli Felföldjére, így Conner és Heather békésen, zárkózottan élhetett a tanyán. Connernek évrõl évre látnia kellett, hogyan öregszik az õ Heatherje: a kemény élettõl sokkal gyorsabban vénült, mint a módosabb sorú asszonyok. Heather is beláthatta, hogy embere csakugyan nem változik: ifjú, lendületes, életerõs marad. Mégsem szólt. Conner olykor-olykor megfeledkezett a korkülönbségrõl, hosszú sétákra vitte õt a dombok közt, alig várta, hogy elérje ezt vagy azt a magaslatot. Akkor vette csak észre, hogy asszonya milyen nehezen lélegezve, mennyire lemaradva vánszorog a nyomában.

Egy napon – Heather haja már megõszült, arca is megfonnyadt már – Conner az istállóban, a fejõedény mellett heverve lelte õt. A kunyhóba vitte törékeny testét, s arra az ágyra fektette, melyet saját kezével készített kettejüknek. Heather feltekintett, mosolygott rá, a haját cirógatta, akárha az anyja lett volna.

– Ó, én erõs uram! – suttogta. – Ígérd meg, hogy nem bánkódsz túl sokat a te Heathered után…

– Nézz rám! – mondta. – Vénasszony vágyok. Te életed virágában jársz, Conner MacLeod. Én nem kívánok tovább élni. Elég idõt töltöttünk el együtt, s ez csodálatos volt. Ne tegyük tönkre a megbánással. Isten adott egymásnak minket, tõle kaptalak ajándékba. Most, hogy mennem kell, köszönetet gondok Neki, hisz, hálás vagyok, mert engedte megismernem az igaz szerelmet...

– Nem úgy. Mennem kell. Hát nem érted? Valamikor csak meg kell történnie. Nem maradhatok örökké. Nem hasonlítok hozzád. De várni foglak, én uram, Conner. Találkozunk majd megint. Ezer, de tízezer esztendõ is egy pillanat csupán ott, ahová én készülök. Ne felejts el, Conner MacLeod. Akadnak majd más asszonyok...

Azután ásóért ment, és újabb sírt ásott a spanyolé mellett, Az éjszaka folyamán, egy olajlámpa fényénél, fenyõfa koporsót ácsolt, belefektette Heather testét. Végül keresztet vésett a torony egyik kövébe, s a kettõs nyughely fölé helyezte.

Akadtak asszonyok is, ám Conner visszafojtotta az erõs érzelmeket. Azok mellett döntött, akik – tudta jól – egykettõre ráunnak majd; hogy odébbálljanak egy másik fiatalemberrel.

Brenda Wyatt érdeklõdését persze felkeltette Nash, alias MacLeod – esetleg MacLeod, alias Nash? –, és az is foglalkoztatta, hogy vajon mi áll a lefejezések, a New York-i utcákon zajló párbajok hátterében. Nem döbbent rá, de magának sem vallotta volna be, hogy nagyon is érdekli a jóképû régiségkereskedõ. Meggyõzte magát, hogy kutató elméjét csupán a véres talány foglalkoztatja.

Semmi különös nem látszott a Hudson Streeti bolt kirakatán. Éppolyan volt, mint más régiségkereskedéseké. Ha illegális tevékenység leplezésére szolgált, igencsak jól álcázták, A lány látott is egy-két üzletet létrejönni az elmúlt órában. Vajon mit takargathatnak? Miért ölik egymást az emberek? Ha kábítószerügy húzódik meg a háttérben, és az árut régiségekkel együtt vagy azokban elrejtve csempészik az országba, miért ódon pallossal rendezik a nézeteltéréseket? Miért nem teszik el egymást az útból úgy, ahogy a bandaharcokban szokás? Autóbalesettel vagy a jól bevált, koponyába küldött golyóval? Miért tartják magukat a XVIII. századi párbaj formaságaihoz? Elképzelte, amint Nash ilyesféléket magyaráz neki: "Egy történetkedvelõ társulat tagjai vagyunk, a kardpárbajok érdekelnek bennünket leginkább. Eredetiben szeretjük a dolgot. Végigcsináljuk..."

Brenda belépett az üzletbe, és körülnézett. Nash nem volt sehol, csak egy nõ ült a pult mögött.

Ebben a pillanatban megszólalt a telefon, és a Rachel nevû nõ egy "Pardon!" kíséretében felemelte a kagylót. Rövid párbeszédet folytatott valakivel, azután újra Brenda felé fordult.

Rachel enyhén zavartnak tûnt, papírokat kezdett tologatni, asztalán.

– Épp ezt kell mondania a látogatóknak! – Nash Brendához fordult. – Mindenféle csodabogár bevetõdik ide, vacakokkal, amikrõl azt hiszik, milliókat érnek. Rachel a szûröm. Ne nehezteljen rá, amiért füllentett magának. Láthatja az arcán, milyen nehezére esik!

A lány elfordult, felemelt egy elefántcsontból készült afrikai szobrocskát. Sima volt, és meglepõen könnyû. Aztán letette, mert ráébredt, hogy Nash még mindig a válaszára vár.

Rachel, aki mind ez idáig ott állt és figyelt, hirtelen felragadott egy rakás irományt, és a bolthelyiség túlsó végébe indult. Bejött egy vásárló, s Brenda érezte, Ellenstein kisasszony fenntartás nélkül örül neki, amiért kimenti kellemetlen helyzetébõl.

– Mostanában elég gyakran. Jó, hagyjuk ezt. Mi a véleménye egy idõszámításunk elõtt 600-ból származó japán kardról? A penge fémanyagát kétszázszor hajtogatták!

Brenda növekvõ ingerültséget érzett.

A lány agya lázasan dolgozott. Megbízhat vajon ebben az alakban? A fenébe is! Valami nagyon furcsa ügybe keveredett. Hogy megnyerõnek találja a férfit, még nem elég ok arra, hogy megbízzon benne. Segítségre, fedezetre lesz szüksége...

Miután Brenda Wyatt távozott, MacLeod visszament a szobájába, és folytatta a számlák átvizsgálását, amiben a lány érkezése megzavarta. Ügyelnie kellett az üzletmenetre is.

Ebédidõben a lakására meni. Egy bevetõdõ idegen könnyen azt hihette volna, hogy a lakó nem különíti el üzleti dolgait a magánéletétõl. A nagyszoba kör alaprajzú volt, a falak mentén könyvespolcokkal és olyan tárgyakkal, melyek elsõ pillantásra régiségeknek látszottak: Valójában személyes emléktárgyak voltak MacLeod pályafutásának korábbi szakaszaiból. A kávézóasztalon álló rózsafa dobozban Heather egyetlen ékszerét õrizte: egy feszületet, apró bronzkeresztet, beledolgozott féldrágakövekkel. MacLeod maga készítette, a féldrágaköveket maga szedegette fel egy patakmederbõl Ben Law lejtõjén, ahol marokszám hevertek, akár a kavicsok. A keresztet mûhelyében kovácsolta. Heather imádta a feszületet, és szavát vette, hogy megtartja, ahelyett hogy vele temetné.

MacLeod a konyhába ment, kávét készített. Volt idõ, mikor hûtlen volt Heatherhez abban az értelemben, hogy ritkán gondolt rá, s ha mégis felötlött benne az emlék, elfojtotta, mert fájdalmas volt visszatekintenie. Mostanában azonban visszatalált régi álmaihoz, azokhoz, amelyek közvetlenül Heather halála után gyötörték. Vajon miért alakult így? Egyik kezében kávéspoharával a rózsafa dobozkához meni, elõvette a feszületet, és nézegetni kezdte. Milyen otrombának tûnt most a kidolgozás! Mégis, valahányszor a kezében tartotta, elárasztották a múlt emlékei. Újból érezte a Felföld semmihez sem hasonló illatát, az ajtóban hozzásimuló Heather tartánjának érdes mintázatát. Együtt álldogáltak ott gyakorta, a hegyeket nézték, el-elismételve, milyen szerencsések, hogy a Felföldön születtek. Conner újból érezni vélte a füstszagot a lány hajában, meg testének illatát, miután durva szoknyáját felhajtva szeretkezett vele odakint valami rejtett zugban.

Most felsóhajtott. Romantikus ostobaságok, gondolta. Elfeledkezel persze a kemény telekrõl, az ínségrõl, a pokoli tetvekrõl... Az efféléket századok múltán; New York-i lakása kényelmében hajlamos volt kivetni emlékei közül:

A kislány persze nem értett angolul, de a szavak zenéje – ahogy késõbb elmondta – megnyugtatta.

Ekkor egy SS-egyenruhát viselõ német tiszt rontott be az ajtón, gépfegyverét célzásra emelve, Tétovázás nélkül, a gyerekkel mit sem törõdve tüzet nyitott. Rachel szerencséjére felfelé: a golyók MacLeod felé süvítettek, három közülük a mellébe fúródott. A skót sóhajtva omlott a földre.

A tiszt a helyén maradt. Talán elege volt már. Ha a halottak is talpra állnak, az ember eltöpreng, miféle ellenséggel áll szemben, s hogy hogyan a nyavalyába gyõzhetne a fekete mágia ellenében...

– Nein! – A tiszt eliramodott az ellenkezõ irányba, mit sem törõdve a ténnyel, miszerint saját fegyvere veszi célba.

Rachel a tetemet nézte, mintha arra számítana, hogy az bármelyik pillanatban felpattanhat, ahogyan MacLeod az imént tette. Vajon megtörténik újra a dolog, csak épp megfordítva? Késõbb bevallotta a skótnak, hogy azt gyanította, varázslat történt. S mikor a férfi úgy érezte, felkészült már – jóval azután, hogy adoptálta a lányt –, elmondta neki, valójában kicsoda-micsoda.

– Nem tévedtem – mondta Rachel. – Varázslat volt! MacLeod úgy nevelte fel, akár a saját lányát, magányos életének új célt adott a szülõi szerep. Rachel mostanra csaknem kétszer olyan idõsnek tûnt, mint õ. Conner mindent elmondott neki Heatherrõl is, s ez egyszer jólesett a vallomás, jó volt beszélni valakinek a múltról, olyasvalakinek, akiben tökéletesen megbízhatott. Olyan volt, mint újra együtt élni Heatherrel, e kapcsolatból azonban hiányzott a feleség, a szeretõ elvesztésének tudata. MacLeod persze tudta, fájdalmas lesz elveszíteni Rachelt, de nem olyan fájdalmas, mintha a szíve összetörne: Könnyebb lesz talán az elválás...

Kopogást hallott most odakintrõl. Conner az ajtóhoz ment, kibámult a kukucskálónyíláson. Rachel volt az.

A férfi a bárszekrényhez ment, mindkettejüknek töltött a skót whiskybõl. Mikor megfordult, észrevette, hogy Rachel furcsán néz rá.

– Megtennéd; hogy egy pillanatig csak rám figyelsz? – Leült, hosszú, fekete fürtjein, sötét szemeiben megcsillant a. fény. – Elõlem hiába titkolod az érzéseidet – mondta. – Túl régen ismerlek már!

– Milyen érzésekrõl beszélsz? – kérdezte Conner halkan. Nem kívánta hallani Rachel mondókáját. Úgy érezte, tudja, mi következik.

Brenda Wyatt nem szégyellte igénybe venni a testületet saját biztonsága érdekében. Mi értelme a zsaruknak dolgozni, ha attól is visszariad az ember, hogy kihasználja õket...? Morant nem akarta zavarni, úgyhogy félretette a büszkeségét, és Bedsoe-hoz ment.

– Nem kéne elõbb ezt feltörölni?

– Ó, persze, persze...! – A férfi papírtörülközõket kotort elõ, és felitatta velük a kávé nagyját. Az átázott rongycsomókat a szemétkosárba hajította, aztán nyugtalanul felegyenesedett, fegyvertáskáját babrálta.

– Egy szívességet szeretnék kérni tõled, Walt.

Nyolc órakor, mikor kinézett az ablakon, nyugtázta, hogy Walter kocsija ott áll már az utca túloldalán. A jó öreg, megbízható Walt... Brenda bûntudatot érzett, amiért így kihasználta. Igaz, Bedsoe számtalanszor végzett már hasonló munkát. Számára akár üdülésnek tûnhet az egész.

Az ajtócsengõ nyolc óra tizenhét perckor szólalt meg.

– Keverne egy-egy italt? – kérdezte a lány. – Én befejezem addig a vacsora elõkészületeit!

Azzal Brenda a konyhába ment. Kicsit késõbb Nash kihozta neki a martinit, mire õ azt mondta, köszönöm. Mikor elkezdte becipelni az ételt a nappaliba, a férfi már az ablaknál állt, lebámult az utcára... Mit csinálhat, a fene enné meg? Hát azt tudod-e, hogy te mit csinálsz – tette fel magának a kérdést.

– Szép a kilátás – jegyezte meg a férfi. Brenda, kicsit túl csilingelõn, felnevetett.

– Csak három hónapja lakom itt – magyarázta a lány. – Még ügyködöm a berendezéssel. Azelõtt az apámmal laktam, de õ most visszavonult. Floridában él.

– Köszönöm... – A férfi újabb adag konyakot töltött, Brenda meg kezdte kiporciózni a vacsorát. A fickó nagyon is könnyen bedõlt a mesének. Lehet, hogy mégsem lesz ez olyan nehéz meló? Ha megkaparinthatná ezt a kardot... Apja extázisba esne. Eltöprengett rajta, vajon mit jelent a fegyver Nash számára, ha egyáltalán az õ birtokában van. De ha az övé, emlékeztette magát, akkor õ ölte meg Fasilt a Garden parkolójában. Akkor pedig gyilkos, hacsak... Hacsak nem önvédelembõl cselekedett, ugyanúgy, mint amikor a pallossal felfegyverzett óriás rontott rá. Brenda szívesebben hitte volna el ezt a változatot. Meglehet, Nash épp hazafelé tartott, vagy az üzletébe, a karddal. Arra járt azonban egy alak, akinél történetesen volt egy Toledo-Salamaca, s aki úgy döntött, kirabolja... Ó, a nyavalyába, hát hinni AKARTA, hogy ez a Nash rendes fickó! A részletek azonban csak nem akartak összeállni.

Végeztek az elsõ fogással, s a lány kibontott egy üveg bort, hogy majd elfogyasszák a másodikhoz.

– Ez különös pohárköszöntõ lesz. Én inkább erre a konyakra innék – mondta, poharába szimatolva. 1783-ban palackozták!

– Az 1783-as nagyszerû esztendõ volt-felelte Nash csendesen. – Mozart megírta a Rekviemet. A Montgolfier testvérek felszálltak elsõ légballonjukkal, Anglia pedig elismerte az Egyesült Államok függetlenségét.

– Miért meredezik akkor – kérdezte Nash – a kopasz rendõr odakint? Miért figyeli a lakását?

Ez az ember kihúzogatta a fiókokat, belenézett a szivardobozba, míg õ a konyhában bíbelõdött a vacsorával! Érezte, nincs joga hozzá, mégis vádló hangot ütött meg:

– Mert az a fegyver egyszerûen nem létezhet! Egyike a régi világ mítoszainak! – Brenda hangjából kiütközött a szenvedély. – A kormeghatározás szerint a szilánkok idõszámítás elõtt 600-ból származnak. A fémet kétszázszor hajtogatták össze.

– És a japánok nem készítettek ilyen kardokat, egészen a középkorig! Honnan a nyavalyából származik ez akkor? Ha bebizonyíthatnám, hogy az a fegyver, létezik... ez olyan lenne... mintha felfedeztem volna egy Boeing-747-est, ezer évvel azelõtt, hogy a Wright testvérek elõször repültek!

– Ez õrültség! – Nash felállt, gyorsan megfordult és az ajtó felé indult. Brenda hirtelen méregbe gurult. A fenébe, ez az alak meghívatja magát vacsorára, és még a második fogásba is alig kezdett bele! És hátravan még a barackos lepény...

– Nem én. Biztos a lifttel ment. Én a lépcsõn jöttem... – Csak állt ott, játékkutyaszemével méregette a lányt.

– Ha már itt vagy – kezdte Brenda –, nem ennél egy kis barackos lepényt? Rendszerint elrontom, de most az egyszer és éppen ma jól sikerült. A vendégem meg itt hagy, mielõtt feltálalhatnám...

Miután Brenda Wyatt lakásáról eljött, MacLeod egyenest egy bárba sietett, és rendelt egy whiskyt. Kísérõnek a konyakhoz, gondolta. Eltöprengett, vajon mit tett volna Brenda, ha rájön, hogy a kard mindvégig ott lapult az esõkabát alatt... Ramírez, öreg barátom, a fegyvered több gondot okoz nekem, mint az eretnekeknek a spanyol inkvizíció.

Conner otthagyta a bárt, földalattira szállt. Ilyen késõ éjjel különösképp a lefejezések óta, alig néhány utas akadt csak. Felszállt az elsõ szerelvényre, mely egy bizonyos Sanchez Domingo tulajdonában állt, legalábbis a belsejét éktelenítõ irkafirkák tanúsága szerint. Conner tetszését elnyerte a munka, melynek zömét fantasztikus hátterekre mázolt pufók betûk alkották. Sejtette, hogy a firkálás az ellenõröknek nem csekély fejfájást okoz. A Domingo névvel persze találkozott már más szerelvényeken is, és megsejtette, hogy úgynevezett "városszerte-mûvész" az illetõ, akt szereti minden létezõ vasúti kocsiban viszontlátni a nevét.

A következõ megállónál beszállt valaki a kocsi túloldalán. Népviseletbe öltözött fekete pasas, valamelyik afrikai országból: További két megálló után egy fiatalkorú banda dülöngélt be. Heten voltak.

– Ezek szerint ti volnátok a Caligulák – bólintott MacLeod a többiek felé. Az egyik véznább srác rugós kést vett elõ, azzal kezdte lekaparni a mázolmányokat. – Elég ijesztõ név!

– Akkor mér' üldögélsz még mindig itten, ember? Nem érted, mirõl pofázok?! Ez is – rúgott a Conner által elfoglalt ülés párnájába – a Caliguláké! Értem?!

MacLeod a helyén maradt, nem törõdött velük. A suhancok nemigen tudták, mihez fogjanak legközelebb. Az emberek sok mindenre képesek, ha fenyegetve érzik magukat, de nyugodtan tovább üldögélni rendszerint nem szoktak.

– Igen, épp a múlt éjjel... De várjunk csak! Úgy tûnik, egy kis problémánk adódott...

– Hogy mifene? Hogy mi a kicseszett egyezkedés... – A suhanc böllérkést húzott elõ a zekéje alól. – Fölszeletelem a tököd...

MacLeod és Kastagir felugrottak, hátukat a falnak vetették. Megbizonyosodva arról hogy áldozataik fegyvertelenek, a suhancok közelebb nyomultak, fenyegetõen hadonásztak, szitkokat ordítottak feléjük. Vezetõjük vigyorgott, gyér szakáll keretezte képén vörös lékként virított szája.

– Hohó... – kezdte idegesen vigyorogva. – Tudom má', kifélék maguk! Az a! Olyanok, mint a "Városi bosszúállók"! Látták Bronsont is a Bosszúvágyban, mi? No nézzék, mink nem akarunk itten semmi bajt. Ezt szépen visszateszem... – Böllérkését visszadugta zekéje zsebébe. – Aztán ideülök – egy üres helyre zökkent –, és törõdök a saját dógommal, ember. Ha elszánták magukat, hogy fõszeletelnek, vagy akármi, csak tessék. Nem kapálózok én, ember...

A banda tagjai sietve rakták el fegyvereiket, hasonlóképp cselekedett a két halhatatlan is, mert a szerelvény már fékezett. Egy csapat színházlátogató szállt be itt, gyanakodva méregették a fiatalkorúak bandáját. Ám a suhancok csak ültek a helyükön, a padlót meg a mennyezetet bámulták, tán még a tej is megaludt volna a szájukban. A következõ megállónál leszálltak.

Kastagir. MacLeod legutóbb az 1879-es zulu háborúban akadt össze vele. Fekete Afrika lakói ez idõ tájt – Amerikában élõ, rézbõrû sorstársaik példáját követve – úgy határoztak, hogy elkergetik a francba a fehéreket. A zuluk azonban, tekintélyes létszámuknak; jól kiképzett csapataiknak köszönhetõen, ha rövid távon is, sokkal sikeresebbeknek bizonyultak a sziúknál. Hosszú távon csak a halál vagy az adók kergethették vissza a fehéreket oda, ahonnét jöttek.

A harmadik nap hajnalán azután megindult a végsõ roham. A zuluk, a Rourke's Driftnél szerzett tanulságokból okulva, úgy döntöttek, többé nem játsszák meg az úriembert. Nem látták okát, miért engedjék mindig futni ezeket az alakokat, akik még arra is képtelenék, hogy a klímának megfelelõen öltözzenek. Csaknem az utolsó emberig lemészárolták a tizenhetesek maradékát. Utolsónak MacLeod maradt. Mikor elült a por, s a zulukra már csak az eldobált fegyverek összegyûjtése várt, észrevették persze, hogy az egyik fehér ember valahogy életben maradt. A zuluk megcsodálták a kitartó katonát, s ketrecbe zárva magukkal cipelték. Háromnapos, erõltetett menettel értékel táborukat a bozótos mélyén, az afrikai galagonyák gyûrûjében. A foglyot persze nem cipelték egész úton, egy idõ után együtt kellett loholnia a többiekkel. Százötven mérföldet hagytak maguk mögött e három nap alatt, s Conner kimerült kissé, mire célhoz értek.

Éjszaka, míg ketrecében heverve aludni próbált, a tábor a gyõzelmi tánc robajától zengett. A bózótország kemény földjéhez talpak csapódtak, a dobok a diadal egyhangú ritmusát verték. A babérokat természetesen Cetewayo aratta le, noha személyesen meg sem jelent az ütközetben: A példát bácsikája, Chaka statuálta, s ugyanõ volt az, aki pár jelentéktelen törzset olyan nemzetté kovácsolt, melynek katonái rettenthetetlenségükben, kötelességtudásukban már vetekedtek a régi spártaiakkal. Kiképzésük tökéletes volt, Chaka és Cetewayo pedig úgy vélték, a babér minden körülmények közt a dalszerzõt, nem pedig az elõadót illeti.

Eltekintve attól az aprócska kígyótól, amely ketrecébe lopódzott, MacLeod nyugodtan töltötte az éjszakát. Másnap reggel a tábor asszonyai érdeklõdésének középpontjába került. A nõk böködték õt a rácsok között, és fecsegtek valamit saját nyelvükön, melyet a férfiak sem ismertek. (MacLeod úgy vélte, kizárólag arra szolgált, hogy megtárgyalhassák szerelmi ügyeiket annak veszélye nélkül, hogy unalmasan maradi férjeik megneszelhetnék a dolgot.)

A fogolynak egy tányér megcsócsált élelmet meg némi vizet löktek: mindkettõt hamar elfogyasztotta. A következõ pár nap alatt, mivel az asszonyi érdeklõdés hamar elapadt, békében hagyták, csak táplálékát lökték rendre oda neki. Tûzött a nap. Úgy tetszett, a zuluknak öröme lelik abban; hogy ügyet se vetnek rá, és a skót megismerkedhetett az elfeledettség érzésével, melyet csak a középkori várkastélyok tömlöceibe zárt, a rácsok közt behulló szeméten tengõdõ foglyok tapasztalhattak.

A harcos izmos, inas testén számos forradás éktelenkedett. Néhány pillanatig egy úri szabó komoly érdeklõdésével tanulmányozta a skótot. Mikor elunta, MacLeod szemébe nézett, és elvigyorodott. Magára mutatott, azután a fogolyra bökött, azzal összefonta két hüvelykujját. Biccentett.

A hang megdöbbentette, nem azért, mert angol szavakat mondott, hanem mert ismerõsnek tetszett, pedig tollakkal körültûzdelt harcos támaszkodott összefont karokkal ketrecének.

Az éjszaka folyamán Conner nekiesett a rácsait tartó háncsoknak: fogaival marcangolta szét õket... Már csak kiszabadulni, menekülni akart. Egész éjszaka küszködött; egyenként rágta át a hurkokat, míg napkelte idejére sikerült az egyik rudat meglazítania.

Félretolta, s keresztülerõltette a résen hajlékony testét. Szerteszét szunnyadtak azok, akiknek nem akaródzott a kunyhókba vonulni: õk inkább a szellõsebb küszöböt kedvelték: Néhányan ezek közül gyermekek voltak; mindig õk keltek legelõször. Itt-ott máris testek moccantak a korai hõségben. Csirkék kapirgálták a kemény talajt, ott zajongtak az alvók körül.

A nap nagy vörös korongja felfelé kúszott a síkság felett: Megtépett, elefántok által lekopasztott fák látszottak, jó félmérföldnyire: Ezek felé indult Conner, remélve, hogy az elefántcsorda majd eltakarja a falubeli bámészkodók elõl.

Még egy tucat lépést sem tehetett, mikor egy gyerekhang játszani hívta. Conner integetéssel, mosollyal igyekezett elhallgattatni a kölköt, de az izgatottan szaladgált körülötte; sõt barátait szólította, hadd játsszanak õk is a ketrecbõl szökött emberrel.

Hamarosan az anyák is felébredtek, aztán az apák; s mikor MacLeod futásnak eredt, kinyitotta szemét, talpra szökkent az egész tábor: a zuluk átjárhatatlan fekete útvesztõvé tömörültek, s csapdába ejtették a skótot.

Minden harag nélkül, nevetgélve, tréfálkozva vitték vissza a ketrecébe. Az epizódot, mely a fogoly futkosásával, fejetlen csirke módján botladozó menekülésével, sarokba szorulásával végzõdött, ellenállhatatlanul mulatságosnak találták. A zuluk humorérzéke mindig csodálatos volt. Mikor megpillantották a szétrágott háncsfonatokat, vidáman közölték vele, hogy mivel már reggelizett; több táplálékra nem is lesz szüksége a küzdelem elõtt.

Délután kettõkor, valamivel azután, hogy a. nap elmozdult a zenitrõl, érte jöttek. Iszonyú volt a hõség. A zulu nézõközönség ideiglenesen emelt napellenzõk árnyékában hullámzott körös-körül. Cetewayónak és tisztjeinek természetesen díszpáholy dukált, mindenütt szolgák Futkostak. MacLeodnak, ha a király szelíd ábrázatát nézte, emlékeztetnie kellett magát arra, hogy ez az ember egész zulu hadseregeket vezényelt a szakadékokba, csak hogy hûségük felõl megbizonyosodjék. Olyan ember volt, akit aligha lehetett pusztán fizimiskája alapját megítélni.

A dobok, mint rendesen, döngeni kezdtek, s a skótot rabtartói a kijelölt terület közepére vezették. Markába, ahogy Kastagir elõre megmondta, rövid nyelû, széles hegyû dárdát, assagait nyomtak. MacLeod megforgatta a Cetewayo bácsikája, Chaka által kigondolt fegyvert, ujjával tette próbára az élét. Megállapította, hogy a dárdát készítõi közelharcra, döfésre, nem pedig vágásra szánták. A dobokat mostanra lázas tempóban verték, s a magas, inas férfi, akivel MacLeod korábban már szembenézett, melléje szökkent a gyûrûbe, s nekifogott, hogy körbetáncolja õt. A tömegbõl mennydörgésszerûen tört fel az üdvrivalgás; az õ bajnokuk volt ez, ráadásul félhold alakú, kettõs pengével ellátott fegyvert, afféle fejszét lóbált.

MacLeod hátáról már veríték csorgott. Mindketten lendületet vettek, aztán összecsaptak. A skót eleresztette a dárdát, igyekezett elragadni a fejszét, sikertelenül. Fegyvertelenné vált. A vigyorgó zulu újult erõvel támadott, a fiatalembernek kezeivel kellett védenie a csapásokat, számos sebet kapott közben.

A zulu egyre hajszolta. MacLeod oldalt lépett, gáncsot vetett. A fekete észrevette a cselt, és ugrott. Megfordult, nekilódult újból. MacLeod rávetette magát, a fejszéért másodszor is birkózás kezdõdött. A zulu inas, mozgékony fenevad – kisiklott a skót szorításából.

A fiatalember végsõ kétségbeesésében a maga fegyveréért rohant, felragadta, sarkon fordult, és a zulu mellkasába döfte.

A férfi elõrebotorkált, szája tágra nyílt. Ujjaival az assagaihoz kapott, egy utolsó alázatos pillantást vetett királyává, azután a földre bukott, és mozdulatlanul hevert.

Ezen az éjszakán, a sötétség leple alatt, kiszabadította ketrecébõl a skótot, és elkalauzolta észak felé, ahol brit csapatok állomásoztak. MacLeod ekkor látta utoljára, persze a New York-i földalattin történtek elõtt.

– Jó napot, Kastagir! – köszönt rá MacLeod.

– Legalább száz éve nem... És emlékezhetsz, mit mûveltél velem akkor, te széltoló!

– Hogy boldogultál? – érdeklõdött MacLeod.

A skót a fejét ingatta. Kastagir kiábrándultnak tûnt.

Pár gyerek szaladt át kettejük közt. Eleresztették egymást, és nem is fogództak újra össze. Olykor a bozótos felé sandítottak mindketten, bár tudták, a Kurgan bolond lesz rájuk rontani, míg együtt vannak, amikor elintézheti õket egyenként is.

– Szóval itt a Gyülekezõ... – mondta Kastagir. – Lassan itt a végkifejlet ideje is, haver!

– Te is belefáradtál tán az életbe? Valamennyien átesünk ezen tudod-e? Elkövetkezik az idõ, amikor már nem tartogat meglepetést az élet. Hiába az új és új felfedezések, a magunkfajta csak unatkozik tovább. Végignéztük a fejlõdést a kardoktól az atomrakétákig. Semmi nem izgat minket többé. De mégis élni szeretnénk, igaz-e, MacLeod?

– A feleségem volt, a mindenségem. Már csak felerészben élek õnélküle.

– Szóval így... Megértelek. Egy ízben magam is... – Ám nem akart egészen kitárulkozni MacLeod elõtt. Egy darabig csendben sétáltak tovább. Körülöttük családok, egyedülálló alakok barangoltak, párok, csoportba verõdött fiatalok, gyerekek és öregek nyüzsögtek. Nem tartoztak az õ világukba. Idegenek voltak ezek közt az emberek közt, nem születésük okán, hanem amiatt, ami valamikor azután történt velük.

MacLeod tudta, hogy az etiópiai valóban érti. Kastagir akkoriban valami keleti hercegnek adta ki magát, s egy alkalommal együtt báloztak egy bostoni bíró házában. A bor és a brandy meglehetõsen bõven ömlött, s MacLeod egyszerre azon kapta magát, hogy a város elsõ úriemberének – egy Bassett nevû gazdag hajótulajdonosnak – a neje a szerelmével üldözi.

Mr. Bassett kesztyûvel a kezében lépett a hálószobába. MacLeodhoz lépett, és arcul csapta vele.

MacLeod valahogy kibotorkált oda, ahol a párbajt megbeszélték. Szekundánsai nem voltak, és kijelentette, hogy nincs is szüksége rájuk. Túl akart lenni a dolgon, hogy az eszméletvesztésig tovább ihasson, vagy hazamehessen ledõlni.

Bassett hozott magával orvost, két szekundánst meg az inasát, Hotchkisst. A párbajtõrök is elõkerültek, Bassett választott közülük.

Próbára tette a fegyver erejét, hajlékonyságát. A szekundánsok megvizsgálták a talajt a vén tölgyfa alatt (bár ezerszer megvizsgálták már, hisz ez a hely hírhedett helyszínnek számított). Meggyõzõdvén arról, hogy kötelességüknek-eleget tettek, jelt adtak Bassettnek és MacLeodnak, noha az utóbbi nemigen hederített rájuk. Egy mátyásmadarat figyelt, amely éppen ott ült a tölgyfa ágán. Conner igen szépnek találta a kelõ nap fényében.

– Volna szíves akkor felvenni a fegyverét? Odakínálták neki a megmaradt pengét, a kardot. A tõrt Bassett vette el.

A pengék összecsaptak. Mr. Bassetté megvillant, MacLeod szívébe fájdalom nyilalt, ahogy a keskeny penge áthatolt rajta. (A fájdalmat valamelyest enyhítette a vérében oldott alkoholmennyiség!) A sértetlen gentleman elsétált a helyszínrõl.

– Biztosíthatom, Hotchkiss – sziszegte amaz –, hogy nem hibáztam el. Láttam, hogy a tõröm a mellébe fúródik. Biztosan nem ért létfontosságú szervet: Meg kell hát tennem újra!

Mr. Bassett pengéje, simán és tisztán másodszor is átjárta a szívét. MacLeod a földre rogyott. Bassett sarkon fordult, hogy távozzon, a vért törölgette pengéjérõl. MacLeod talpra állt. Hotchkiss felvisított. A szekundánsok elszédültek.

Ismét elõrelendült; és egyszer, kétszer, háromszor is MacLeod szívébe döfte tõrét. A skót mindannyiszor felbukott, de fel is tápászkodott megint.

– Ez az, Mr. Bassett! Oda meg oda! Ó, jaj! Talpra állt megint, uram! Próbálja újra! Így! Nem, lejjebb! A bordák alá! Nagyszerû, uram! De nem! Nem használ, attól tartok...

– Hagyja abba, uram! – kiáltott fel végül MacLeod. – Megkövetem önt. Elfáradtam, és ki is józanodtam kissé. Egyikünknek nyernie kell. Elnézését kérem, amiért himlõhelyes ribancnak neveztem a feleségét, és kívánok önnek jó napot...

Hotchkiss kiragadta a pisztolyt az egyik szekundáns kezébõl, és Bassett markába nyomta.

– Muszáj lelõnie, uram! – erõsködött Hotchkiss, gazdája körül ugrándozva. – Mielõtt lõtávolon kívülre ér!

Mr. Bassett ekkor csakugyan tüzelt, de a fájdalomkiáltást nem Conner, hanem az inas hallatta, aki a hátsójához kapott, úgy rohant, táncolt tovább a mezõn.

– Ne beszélj a gyengéinkrõl, Kastagir, amikor az erõmre van szükségem!

Egy darabig csendben folytatták útjukat, hirtelen rádöbbentek, hogy nem sok mondanivalójuk akad egymásnak száz esztendõ után. Ennyi idõ alatt túl kevés, avagy túl sok minden történt. Nem akadt mondanivalójuk többé. Felidéztek egy régi találkozást. Két régi találkozást, a párbajt is beleértve, s most nem mondhattak egymásnak semmi mást.

A Kurgan kedvelte a modern városokat. Csupa erõszak, lappangó, kitörni kész indulat feszítette valamennyit. Kedvelte az utcák lázas nyüzsgését, a New York-i utcákét különösképp. Itt minden a félszín közvetlen közelében zajlott. Ha fülelt, hallhatta a báros ezer meg ezer torokból feltörõ, ezer- meg ezerhangú sikolyát. Érezhette a feszültséget a levegõben. Érzékelhette, hogy a feszültség, bármely pillanatban kipattanhat. A csillogó külsõségek mögött mindig ott lappangott a kétségbeesés. A részegek, akik olykor-olykor megsejtenek valamit a mélyebben fortyogó indulatokból, megkísérlik néha figyelmeztetni a többieket, de a kutya se hederít rájuk. Az emberek úgy gondolják, az õ kezükben a gyeplõ. Aztán ha nagy néha történik valami – például pár nyakazás –, kiderül, hogy mégsem. Ilyenkor a hétköznapi, csendes pánik hisztériára vált.

– ...Így fest a napokban New York közérzete – szavalta a tudósító. – Dühös város ez, ott vergõdik a félelem szorításában! A rendõrség folytatja a nyomozást, egy sor ígéretes nyomon. Egy Fejvadász-Forródrót áll mindazok rendelkezésére, akik netán...

– Az a jó! – sziszegte a Kurgan, és talpra állította. Ekkorra a kereskedelmi ügynök felszívódott már, a jelenet egyetlen szemtanúja a bejáratnál üldögélõ öreg mólés volt. A Kurgan elcsörtetett mellette. Kenny utána bámult. Mikor az óriás hallótávolságon kívülre ért, utánabömbölte:

Az idõ tájt, mikor a Kurgan elhagyta a szállót, egy kocsi cirkált már New York utcáin. Csomagtartójában három Remington gépkarabély, négy vadászkés, egy 1911-es automata Colt, hét teli tár, meg egy Harrington-Richardson 32-es, visszarúgásmentes vadászpuska lapult.

Az elülsõ utasülésen egy Schmeisser MP-40-es félautomata gépfegyver hevert, mellette egy 303-as lövedékekkel teli harminckettes banántár, plusz egy másik a kesztyûtartóban. A kazettás magnó vietnami harci indulókat harsogott, s a sofõr együtt zümmögött vele a maga-ingerlékeny módján.

Kirk Matunasnak hívták, és széltiben ismerték, mint fegyverbuzit. Vietnami veterán volt, aki éppolyan veszedelmesnek minõsítette a New York-i utcákat, mint az ázsiai õserdõt, ahol valaha küzdött. Úgy találta, egy italbolti látogatás éppoly kockázatos, mint egy hosszú járõrözés a Vietkong területén. Tizenhétszer nézte meg a Rambót, ötször rágta végig a Fullajtárokat; kedvenc nótája a Viszlát, Saigon volt, Billy Joeltõl.

– Az ember sose lehet elég óvatos – mondogatta barátainak, szomszédainak és barátnõinek. – Ebben a városban védekezned köll! Itt mindennap ölnek...

Egy sor kurva mellett húzott most el, az öklét rázta feléjük. Odaát Saigonban olyan ajándékot kapott egy kurvától, amelytõl még a penicillinkúra ellenére is alig szabadult.

– Jobban teszik, ha nem kezdenek velem! – sziszegte maga elé. – Kettéfûrészelem a rohadékokat! Szíjat hasítok a hátukból. Majd jól meg...

Elakadt a szava, amint az egyik fegyveres a másik gyomrába rúgott, és belemetszett ellenfele bal karjába. Bár a küzdelem nem maradt abba, Matunas pár szemétkuka mögé vetõdött, hogy jobban áttekinthesse a terepet.

– Jézusom! – suttogta Matunas. Elõbb arra gondolt, hogy ez a két alak bolondja az önvédelmi sportnak. Melyik is a legkeményebb? A kendo? Lehet, hogy csak gyakorlás az egész... De látta, hogy megsebzik egymást, tehát nem errõl van szó... Komolyan gondolják! Beavatkozzon, és a legközelebbi rendõrhöz cipelje õket? Bármiért verekednek is, az amerikaiak nem így intézik az ügyeiket. Az importált harcmodor bosszantotta Matunast. A hazai módszereket részesítette elõnyben. Mi rossz van egy lendületes orrbavágásban? Ha pedig valakinek tartós sérülést akar okozni az ember, miért nem puffantja le az illetõt? Ez az ugrándozás, kézéllel pofozkodás, mezítlábas rugdosódás, bot- és kardvívás a buzeránsoknak való.

Miközben Matunas üvöltözött, észrevette, hogy az egyik fegyveres fáradni kezd. A néger. Háromszor vagy négyszer lecsapott ellenfelére, aztán megingani látszott. A nagydarab fehér pali diadalmasat rikoltott, elõrelendült, feje fölé emelte roppant pallosát.

Gyomra felkavarodott, a rosszullétet együtt küzdötte le a feltámadó rémülettel. Az életben maradt fegyveres rábámult odabentrõl. Matunas felállt, hátrált pár lépést. Felemelte a géppisztolyt, és kioldotta a biztonsági reteszt.

A szemtanúk nem mindig azt látják, ami valóban történik. Mikor valami rendkívüli megy végbe, az agy megtagadja annak tudomásulvételét, ami ott zajlik a szemek elõtt; azt fogadja el, amit valós és pontos képnek vél. Az agy olyan szerv, melyet az elvárható dolgok felfogására kondicionáltak. Lázas izgalmában azután Matunas is azt látta, amit látni akart. A huszonöt darab 303-astól átlyuggatott, nagydarab férfit látta a földre zuhanni, mozdulatlanul heverni korábbi ellenfele, fejetlen áldozata mellett. Ezt látta Matunas, aki nyomban ezután nekiindult, hogy szemügyre vegye az elesettet.

Matunas még mindig nem értette a dolgot. Megfordult, hogy tovább kérdezõsködjön, mikor valami furcsát érzett a gyomrában. Lepillantva látta, hogy a nagydarab fickó kardja beleszaladt. Az óriás még mindig mosolygott rá. Matunas, amint a fájdalom a tudatáig hatolt s fellángolt, elejtette géppisztolyát.

Matunas csak nyögött. Lábait lángolni érezte. Szeme elõtt fények villództak. Agya nem uralta teste többi részét.

E pillanatban a neonreklámok sikátorszeme felrobbantak, üvegtörmelékkel hintették be a bámészkodókat. A fényreklámok mögötti ablakok betörtek, a cserepek aláhullottak az utcára. Valahol elöl a levegõbe repült egy kanálisfedõ, mint valami rakéta; s forgott, akár egy felpöccintett érme.

A sikátor falai mentén villámok cikáztak, megmegperzselték a nedves téglákat. További fényreklámok robbantak szét. A közelben mûködésbe lépett, dobogni kezdett egy áramfejlesztõ. Utóbb felrobbant az is.

– Mi folyik ott, fiatalember? – érdeklõdött az asszony remegõ hangon.

– Hogy mi folyik? Épp most vágtam le egy alak fejét, ennyi az egész! – Kardjával feléjük bökdösött.

– Jaj nekem... – nyögte az idõs férfi, még mindig a volánt markolva. – Gondolom azt kívánja, hogy elvigyem innét!

– Mondhatjuk így is. De vezetni én akarok! – mondta a Kurgan. Benyúlt a kocsiba, galléron ragadta az idõs férfit, kiemelte a vezetõülésbõl. Átpenderítette a fején, és a tömegbe hajította. Az emberek úgy dõltek, akár a tekebábuk.

Az öregasszony felállt az utasülésen, a szélvédõ peremét markolta.

– Uramisten ezt nézze meg! – mondta. – Rókázni köll tõle, nem?

– Senkitõl se kérem, hogy fizessen nekem!

A képernyõn a tudósító arca tûnt fel. Gallérja felhajtva meredezett, bizonyítandó, hogy a kabát gazdája jó és rossz idõben egyaránt a terepre siet, hogy hírekkel láthassa el közönségét. Mikrofonját egészen magához szorította.

A csapos most rábámult; összehúzta szemét, úgy erõlködött; hogy jobban lásson a gyér fényben.

– Egen. Egyet-kettõt. Ellentmondásosakat; tudod...

– Mit tudunk az áldozatról? – kérdezte Bedsoe-t.

– Ezek az alakok a világ minden tájáról idegyûlnek! Mintha direkt azért repülnének New Yorkba, hogy itt valaki a fejüket vegye... Bár sejteném, mi folyik itt!

– A másik fickó, az, aki megsebesült, amerikai... – vágta ki Bedsoe, mintha nemzeti büszkeségét táplálta volna, hogy legalább az áldozatok egyike tõsgyökeres helybéli.

Azzal Bedsoe elindult, hogy visszabújjon hideg ágyába, Frank Moran meg hazament a feleségéhez. Az asszony ébren várta külvárosi lakásukon.

– Nagyszerû... A gyerekek alszanak?

A konyhába ment, behozta a kávét meg a vacsoráját. Leült a szõnyegre az asszonylábához, hátát a karosszék lábtámaszának vetette. Alice a nyakát masszírozta.

– Ez. klassz... – nyögte Moran. – Igazán klassz. Szegény öreg Walter. Láttam rajta, hogy semmi kedve hazamenni. Nem lehet könnyû egyedül élni az õ korában...

– Dehogynem, csakhogy én jóképû disznó voltam ám akkor! Nem tudtál ellenállni nekem. A külsõm kiegyenlítette az osztálykülönbséget...

– Elég jól – hangzott az erõtlen válasz. – Ahhoz képest, hogy másfél méternyi acélt toltak át a gyomromon...

Moran a zsebébe nyúlt, és elõhúzta Russel Nash fényképét. Odatartotta Matunas elé.

"A Fenébe is – gondolta. – Olyan biztos voltam benne, hogy õ az emberünk!"

– Ide figyelj! – nyögte Matunas. – Az a gané ki akart nyírni! Volt idõm, hogy megnézzem a pofáját, mégpedig rengeteg. Kinyúlhattam volna, megérinthettem volna azt az istenverte pofáját! Sose felejtem el...

Matunas beszámolt a felrobbanó neonreklámokról, a téglafalakat romba döntõ villámokról.

– Akadnak beszámolók – mondta Bedsoe –, amelyek megérõsítik ezt. És ott vannak a tárgyi bizonyítékok: a felrobbant fénycsövek. Ámbár lehet, hogy ezeknek semmi közük a dologhoz.

A számítógépek adta végeredmény különféle lehetõségeket vetélt fel. Brenda agyán átfutott, hogy MacLeod esetleg mégis régebben létezik az elvárhatónál, de nyomban el is vetette ezt a képtelen teóriát. Az emberek még szász évig se igen élnek, márpedig Nash nem öregember. Valami okból titkolja kilétét, ennyi elegendõ. Az emberek ezer és egy okból titkolhatják kilétüket, akkor is, ha nem bûnözõk.

Érkezésekor tombolt a kánikula. Taxiba ült, az üdülõsoron álló bungalóhoz hajtatott.

– Nem is tudom... – tûnõdött a lány. – Meg akartalak lepni, papa... Jól nézel ki! Lesültél!

– Most pedig – szólalt meg az öreg – elárulod végre, miért tetted meg ezt a hosszú utat? De nehogy családi érzésekrõl kezdj süketelni nekem!

– Nem, papa... Ezt nem értheted. Nem homályosult el a szemem. Ez valóban különös ember. Lehet, hogy belekeveredett egy gyilkosságba. Esetleg kettõbe. Álnevet használ. Valami titokzatosság lappang körülötte, körüllengi, mint a montanai por... Folyton új dolgok derülnek ki róla... Mintha valami furcsa összeesküvésnek volna a részese. És mégis, valami azt súgja, hogy megbízhatok benne!

– Nos, bárhogy legyen is, nem hinném, hogy ez eltorzítaná a képet! Azóta érzem ezt az ösztönös bizalmat iránta, hogy elõször találkoztunk. És ha most szeretem is, akkor még aligha szerettem! Érzem, jó szándékú ember, aki olyasmibe keveredett, amibõl képtelen kilábolni. Legalábbis egyelõre.

– Ha tõlem akarsz tanácsot, lányom, rossz helyre jöttél. Az én ösztöneim azt súgják, tartsd magad távol attól az alaktól. Maradj tõle jó messze! Az oltalmazó atya beszél belõlem ilyenkor. Se a végzet, se a szerelem nem érdekel, amíg a lányomat biztonságban tudhatom. Nem hiszem, hogy érdemes kockáztatni olyasvalamiért, mint a szerelem! Elég nagy baj, ha két ember igazán jól kiismeri egymást. És ha nem jön össze a dolog, tudod, jókora a valószínûsége annak, hogy legalább az egyikük piszokalak, akkor mi van?

Mindketten nevettek, azután Brenda bement, hogy kávét készítsen. Mikor újra kijött, apja épp az újságot böngészte. A kifutófiú hozta neki, míg a lány a konyhában idõzött.

– Naná! Itt közlik annak a fickónak a fantomképét, aki fejeket vagdos le nálatok... Micsoda ügy! Egy õrült fejszés kódorog New Yorkban, és a te rendõr haverjaid képtelenek a...

– Hé! – kiáltott fel az öreg. – Ez igencsak rossz modorra vall, ifjú hölgyem! Nem vagy még elég idõs ahhoz, hogy...

– Õ volt az – mondta lassan. – Kicsoda?

– Kemény fickónak néz ki a rohadék! A hun Attilát említetted. Épp itt bukkan elõ, New York kellõs közepén!

Aznap éjjel Brenda biztonságban érezte magát, amint álomra hajtotta fejét. Miamiban is virágzott a bûnözés, ez a hely mégis nyugodtabbnak tûnt. Lehet, hogy az apja jelenléte teszi...? Jobban érezné magát a papa szárnyai alatt...? Bármi keltette is a biztonságérzetét, Brenda készséggel átadta magát neki.

Kastagir tehát halott. Immár csak õ, MacLeod akadályozhatja meg a Kurgant a Jutalom megszerzésében...

A skót lassan öltözködött: Vajon miért hagyta éppen õt utoljára a Kurgan? Talán amiért egy ízben kicsúszott a kezébõl, összecsapásukra valami különlegeset tartogat? Sietségre semmi oka, hisz ketten maradtak.

MacLeod számára mindenesetre különleges nap volt ez. Az efféle napon, Heather születése napján nem szándékozott harcba bocsátkozni. Az asszony halála óta, ahogy megígérte, hogy évrõl évre gyertyát gyújt az emlékére, ehhez most is tartotta magát. Akár Afrikában, akár Európában vagy Ázsiában, Amerikában tartózkodott, valamiképp mindig betért egy templomba, hogy eleget tegyen ígéretének.

Ez alkalommal nyugodtan felkereshette a katedrálist, hogy elvégezze kötelességét. Nem csupán kötelességet, örömet is jeleltett persze a gyertyagyújtás. Mindig örömet okozott a szent hely csendjében, békességében felidézni a régmúlt emlékeit. Tudta azt is, hogy felszentelt helyen a Kurgan sem támadja meg. Az érintkezéseiket szabályozó egyetlen törvényt még õ sem hágja át...

MacLeod felhajtotta kávéját, aztán elhagyta a lakást, lement az utcára, a katedrálisig sétált. A lépcsõkön gyermekek játszadoztak, kifelé és befelé csak néhány asszony sietett. Fent, a homlokzaton madarak tanyáztak.

A napfény a déli oldalról világította meg az ólomüveg ablakokat, a kõpadlón ragyogó színek villództak. MacLeod eltöprengett, rebegjen-e egy imát Kastagirért... Vajon örülne ennek az etiópiai? Ártani semmiképp sem fog vele.

– Uram, mentsd meg õt a pokol tüzétõl! – suttogta Conner. Egyebet nemigen tehetett.

Hirtelen valami zsongást hallott a katedrális bejárata felõl. Hátrafordult zsámolyán, és észrevette a belépõ Kurgant. Egy-két öregasszony összesúgott jöttére, mert külseje nem volt épp mindennapi. Úgy festett, mint egy bandáját veszített ördögmotoros.

– Nem kevésbé, MacLeod! Ezúttal aligha bukkannak fel klánbéli társaid, hogy elcipeljenek; mielõtt a fejedet venném!

A Kurgan felkacagott, röheje visszhangot vert a katedrálisban. Egy-két imáiban megzavart apáca megütõdve tekintett fel.

– Hogyhogy nem igaz? Hisz már csak te maradtál!

– Csodálom az elszántságodat, MacLeod – mondta a Kurgan –, még sincs már sok idõd ezen a világon!

– Megerõszakoljam tán õket? – töprengett fennhangon a Kurgan. – Itt helyben megtehetném. Vajon nevetnének akkor? Én biztosan...

– Tehetetlen sznob volt a te Ramírezed! Térden állva halt meg. A fejét vettem, és megerõszakoltam az asszonyát, mielõtt a vére kihûlt volna!

E pillanatban a kórus halkan dalba fogott, gyakorlatképpen a mise elõtt. MacLeod úgy érezte, szívét jeges tõr járja át. Szegény Heather! Sosem mondta el neki.

Szemei úgy téptek a skót lelkébe, mint valami keselyû karmai, míg a madár frissen elhullott apróvadon lakmározik.

– Talán olyasvalamit kapott tõlem, amit tõled soha – folytatta a Kurgan. – És titokban folyton a visszatérésemre várt!

– Gondolod, hogy ezzel hatni tudsz rám? Semmit sem tudsz az emberekrõl, az emberi érzésekrõl! Majd én elmondom, mit érzett irántad Heather. Undorodott tõled. Tisztátalannak, mocskosnak érezte magát egész hátralevõ életében. Ezért nem említette soha, mi történt. Te nyomorult varangy! Még egy disznóval is szívesebben hált volna, mint veled. Te képtelen vagy szeretni egy asszonyt, te csak meghágod, mint a disznó. Gondolod, hogy akad olyan nõ, aki undor nélkül emlékszik vissza rád? El se tudod képzelni igaz?

Hátralépett, csak úgy rázta a röhögés, az egész katedrális visszhangzott tõle. Megbotránkoztatta a hívõket és a papokat. Egy pap összeráncolta homlokát, végigsietett az átjárón, oda, ahol az óriás állt.

– Hogyne törõdne! – hangzott a határozott válasz. – Értünk élte életét Jézus Krisztus. Értünk is halt meg!

A pap hátrált egy lépést. Heti feladatának megfelelõen foglalkoznia kellett elmegyógyintézeti ápoltakkal, s úgy érezte, most is ilyen emberrel áll szemben. A fiatalember azért viselkedik irracionálisan, mert beteg...

A pap nagyot nyelt, képtelen volt venni szemét a Kurgan arcától: Hipnotikus erõvel sugárzott onnét a gonoszság, megakadályozta abban, hogy elforduljon.

Az egyházfi végre kiszakította magát az óriás jelenlétének bûvöletébõl, a kápolnába sietett, hogy tovább imádkozzék.

Brenda Wyatt, mihelyt Miamiból hazaért, meghozta döntését. Bár nem számolt be apjának az érzelmekrõl, melyek MacLeodhoz fûzték, a családi környezetben töltött napok megérlelték elhatározását. Szerette MacLeodot – magában már így nevezte –, ennyit készséggel elismert. Hitt abban, hogy ha szereti, közölnie kell vele, hogy aztán a férfi is nyilatkozhassák érzelmeit illetõen.

Akadt persze egy lehetõség-igazában nagyón valószínûnek tûnt –, hogy MacLeod látni sem akarja. Eddigi találkozásaik nem az udvarias és érdekfeszítõ eszmecserék jegyében zajlottak, kisebbfajta ütközeteknek tûntek inkább. Brenda azonban tudta magáról, hogy viszonylag szép, elég okos, és csak nagy ritkán viselkedik boszorkányként. Lehet, hogy ennek a MacLeodnak is megtetszett egy kicsit... Csak egy mód kínálkozik, hogy kiderítse.

Leggyilkosabb ruháját vette fel. Azt, amelypék láttán Bedsoe szemei fennakadtak annak idején, mielõtt izzadni kezdett. Rendkívül szûk szoknya volt... Miután elkészült, Brenda taxiba ült, meg sem állt a régiségboltig. Nyomban beviharzott.

"Jézusom! – gondolta Brenda. – Isteni kezdet ahhoz képest, hogy szerelmet készülök vallani neki! Akkor se lehetne barátságtalanabb, ha fegyverrel próbálnám elrabolni tõle a családi ezüstnemût. Csakhogy... Gyenge szívû nõ soha el nem nyerheti egy hõs felföldi szerelmét!"

– Egy Nash nevû, halott pasast keresek – mondta. – Azt, aki rögtön a születése után halt meg a New York állambeli Syracuse-ban!

– Úgy értem, személyesen szereztem be mindet, mégpedig a gyártás idején. Ezt a klémort – mutatott Conner. a falon függõ egyik fegyverre – használtam a Fraserek ellen az 1536-os Loch Shiel-i ütközetben!

A lány rámeredt. Tréfál vajon? Úgy tûnt, nem... Nash komolyan beszélt. Õrült volna? Ha igen, Rachelnek tudnia kell. Illett volna figyelmeztetnie rá, mielõtt kettesben hagyta a férfival! Igaz, MacLeod nem látszott bolondnak. Fáradtnak, gondterheltnek tûnt inkább. Mit jelent ez az egész? Mennyit hihet el, és mi az, amit feltétlen el kell vetnie…?

– Persze nem hisz nekem. És miért is kéne hinnie? Abban a szellemben nevelték, hogy a halhatatlanság csak a porhüvely elhagyásával válik lehetségessé. Többnyire így igaz, de nem a magamfajták esetében. Mi a test csapdájában vergõdünk. Torzszülöttek vagyunk. A köznapi módokon nem halhatunk meg.

Conner a falhoz lépett, leemelt egy színezüst tõrt.

Brenda ekkor ráébredt, mit akar tõle a férfi. Azt kívánja, hogy õ döfje a szívébe ezt a tõrt!

Maga felé rántotta Brenda fegyvert szorongató kezét: a tõr mélyen a mellébe fúródott. Brenda felsikoltott: a tõr MacLeod szívéig hatolt. A lány azt várta, meginog majd, a padlóra zuhan. A férfi azonban szálegyenesen állt, a szemébe nézett. Brenda elereszthette végre a fegyver markolatát. MacLeod kirántotta mellébõl a tõrt. Vér alig csordult a sebbõl; noha ömlenie kellett volna, hamar elapadt: a seb szinte nyomban behegedt.

– Sajnálom, hogy így kellett bizonyítanom, kedves... Nem akartalak megrémíteni, de nem volt más lehetõség...! Tudom, idõbe telik majd, míg hozzászoksz a dologhoz; nem könnyû az ilyesmit elfogadni!

Engedte, hogy a lány kisírja magát, mielõtt mesélt volna neki az életérõl. Mesélt Heatherrõl, elmondta, hogy addig éltek együtt, míg az asszony meg nem halt.

– Ami azt illeti, még a héten meghalhatok. Lehet, hogy nem kell döntened. A Kurgan egykettõre véget vethet a hosszúra nyúlt játéknak. És ha teheti...

– Sajnálom, Conner... Mindez újdonság nekem. Magamnak akarlak persze, mindenestül, a legtitkosabb gondolataiddal együtt! Az imént nagyon önzõ voltam. Igyekezni fogok megértõbben viselkedni…

Eltaxiztak az állatkertbe, ketrectõl ketrecig jártak. Conner hirtelen megtorpant, és akkorát sóhajtott, hogy Brenda rájött, valami nincs rendjén.

Ezen az estén, hazafelé menet, Brenda Wyatt megérezte, hogy követik. Ki lehet az? Sarkon fordult; hátra nézett: Egy-két autó elhaladt ugyan a közelében, akadt pár gyalogos is, de egyikük sem foglalkozott vele. A sarkon egyenruhás rendõr állj, gumibotját lóbálta. A dolgok nem is lehettek volna ennél nagyobb rendben.

A lány átvágott az úttesten, dühösen kopogtatni kezdett az oldalsó ablakon. Az újságoldalak mögül elõbukkant a férfiarc. Gazdája letekerte az ablakot.

Brenda megvárta, míg Bedsoe elhajt, aztán elfordította kulcsát a zárban. Mikor belépett a lakásba, hirtelen megtorpant, beleszimatolt a levegõbe. Különös szag lebegett odabent, mintha nedves bõr szaga volna. Mivel bejárónõje épp aznap járt nála, Brenda úgy vélte, a szag valami bútorfényezõ anyagé lehet.

A fürdõszobába ment, hogy leöblítse az arcát. Vizet engedett a mosdóba, beszappanozta, leöblítette arcát, aztán megtörülközött. Amint kinyitotta a szemét, megpillantotta azt a másik arcot a tükörben.

– Kicsoda maga? Mit akar tõlem?

Brenda ezután inkább csendben maradt. Hagyta, hogy a Kurgan a kocsijához cipelje és betaszítsa. Várt, hátha alkalom nyílik a menekülésre, ha elindulnak. Hisz a tilos jelzésre muszáj lesz ennek a szörnyetegnek megállnia...! Senki sem képes valakit egy kocsiban fogva tartani, ha nincs nála lõfegyver. Márpedig úgy látszott, a Kurgannak nincs lõfegyvere.

Át-átszemtelenkedett a szembejövõ forgalom sávjába; a lány szíve veszettül vert. Nyugalmat színlelt, mintha az óriás vezetési stílusa teljesen hidegen hagyná. A városfényei vörösen, kéken, zölden, bíborszínben viharzottak el odakint. Mintha játszótérre tévedtek volna: minden siklott, pörgött és forgott, ingott; Brenda a rosszulléttel hadakozott, szédült, miközben a kocsi végigcsúszkált a felázott útszakaszon, olykor teljes köröket írva le.

Két hatalmas teherautó közeledett szembõl, az egyik épp elõzésbe fogott. A Kurgan padlóig nyomta a gázpedált, és szemberobogott velük. Brenda sikolya elveszett a dudabõgésben: a teherautó-sofõrök igyekeztek felhívni a Kurgan figyelmét a helyhiányra. Brenda rémülten látta a sebesen közeledõ reflektorokat. A Kurgan csak röhögött. Aztán a teherautók lassan – túlságosan is lassan – kétoldalra húzódtak, oldaluk az útkorlátnak súrlódott. A Kurgan folytatta útját kettejük között. A rés tágult, de nem volt elég a négyajtós számára: a kocsi a nagyobb jármûvek oldalának csapódott, az ütközés nyomán csíkok éktelenkedtek karosszériáján. A Kurgan valahogy kikormányozta a kocsit a túloldalon, de így is úgy vágódtak ki az útra, mint dugó a palackból.

– Hé! – ripakodott rá. – Álljon csak meg.

Alábecsülte azonban a Kurgant, aki nem ismert akadályt. Egyenként döntötte be az ajtókat. Három szobát vizsgált át így, a negyedikre Brenda búvóhelyéhez ért. Az ajtót öklével törte át, a szobába törmelék záporozott. A lány megpróbált kipréselni egy sikolyt, de erejébõl még mindig élesre, harsányra futotta.

– Hallgass! – kiáltott rá Brenda.

– Sikoltani aztán tud a kis barátnõd! Roppant szórakoztató. Figyelj csak, itt a címünk is... – És megadta MacLeodnak az Ezüstkehely sütöde pontos helyet.

– Itt várunk majd rád – fejezte be. – Ne késs sokat, mert még megerõszakolom ezt az asszonyodat is. Nem szeretném, ha ez a szokásommá válna...

Vállára dobta a lányt, a tûzlétrához ment, és elindult felfelé. Mikor fölértek, Brenda láthatta, milyen hatalmasak az EZÜSTKEHELY felirat betûi. Mindegyik vagy háromszoros embermagasságú volt. Az egész kompozíciót holmi csõszerkezetre, ötven méternél is magasabb állványzatra erõsítették. A Kurgan felmászott a csövek közé, vállán ott reszketett a lány.

Ahogy Brenda lebámult a sok emelet mélységbe, és megpillantotta a játékszerekként apró jármûveket, gyomra felkavarodott az iszonyattól. Már sikoltani se bírt.

Érezte, hogy a Kurgan felemeli, a csövekhez szorítja az irdatlan E betûnél, érezte, hogy csuklóit a fémhez kötözi. Alant ott nyújtózott a város, akár a fényekbõl szõtt meseország. Különös volt belegondolni, hogy odalent az utcákon az emberek járnak-kelnek, köznapi teendõiket végzik, s mit sem tudnak arról a drámáról, mely épp kibontakozik idefent. Elhinnék-e egyáltalán? Elhinnék-e, hogy két halhatatlan készül megütközni itt valamiféle meghatározhatatlan Jutalomért? Kész rémálom...

MacLeod rábólintott. Így igaz. Ez a végsõ ütközet: Meglehet, találkozik Heatherrel meg Ramírezzel, még hajnal elõtt. Nem is bánná. Hisz fáradt, rettentõen fáradt... Túlságosan régóta él...

Conner elõhúzta, végigmustrálta ragyogó pengéjét. A lakás erõs fényében jól látszottak a homályosabb foltok a fémen. Két gazdának tett, kétezer-ötszáz évi szolgálat után e pengére újabb feladat várt. Conner végighúzta ujját a markolat sárkányrajzolatán. Csodás munka! Magán a pengén is jelek sorakoztak: japán írásjelek. MacLeod persze ismerte jelentésüket: SENKI SE ÉLHET ÖRÖKKÉ. Milyen jellemzõ példája Ramírez humorának!

– Igen; hallom. És tudom, hogy az érdekemet tartod szem elõtt. De van egy lány is odakint. A Kurgan tétovázás nélkül megölné. Mennem kell. A helyet, az idõpontot õ választotta, mégis mennem kell!

– Ó, igen, igen... – Rachel zokogott a férfi vállán.

MacLeod a lifttel a földszintre ment. Porschéja ott parkolt a hátsó kijáratnál. Conner beült a volán mögé, beindította a motort, kilõtt a járda mellõl. Ugyanekkor indult el mögötte még valaki. MacLeod a visszapillantó tükörbe nézett, és megállapította; hogy Bedsoe követi.

Bedsoe lassan reagált, Connernek sikerült legalább három kocsit megelõznie a következõ elágazásig, Egy sikátorba kormányozta a Porschét; remélve, hogy Bedsoe Chevy-je túl széles ahhoz, hogy kövesse. Az volt – és mégsem. A zsaru kocaíjának oldala a sikátor falát súrolta, de Bedsoe-t ez nem fékezte meg. Igyekezetében még néhány kukát is felborított.

MacLeod, sebességfölényét kihasználva, átszáguldott a legközelebbi tilos jelzésen. Bedsoe, a törvény embere lévén, fékezni kényszerült, úgy bámulta, hogyan tesz szert nyugtalanítóan nagy elõnyre prédája. Mire MacLeod a következõ sarokra ért, üldözõjének hátránya már-már behozhatatlanná növekedett.

Vagy negyedóra múlva érte el az EZÜSTKEHELY épületét. A fényreklámtól eltekintve az egész területen sötétség honolt. Az építmény ablakai visszatükrözték az utcai fényeket, közönyösen bámultak a skótra. Árnyékok feketéllettek mindenütt: bármelyikben a Kurgan lapulhatott: Valahol odafent a kétélû pallos csak az õ nyakára várt.

MacLeod kiszállt a kocsiból, kivonta kardját: A Kurgan a tetõt említette, de egy szóval se mondta, hogy ott várja majd. Bárhol ráronthat útközben! A leginkább ésszerû útvonalnak a tûzlétra kínálkozott. Conner felfelé indult hát a rozsdás alkotmányon, azon igyekezett, hogy léptei zajtalanok maradjanak. Minden emeletnél megállt fülelni. A Kurgan minden bizonnyal hallotta a motorzúgást, Brenda tehát nincs közvetlen veszélyben többé. De jobb óvatosan utazgatni, mint a célt soha el nem érni...

Épp a tetõ alatt, tizenöt emelet magasságban, MacLeod egy ablaktáblára szorította kabátját, és kardja markolatával, amilyen óvatosan csak tudta, benyomta az üveget. Valahol az épületben felmordult egy kutya, aztán minden elcsendesedett.

A száz meg száz ablakon át holdfény tûzött a padlóra. Ijesztõ hely volt ez, de MacLeod belátott minden sarkába megbizonyosodhatott arról, hogy a lenyakazására készülõdõ Kurgan nem itt rejtõzködik.

Hogyan juthatna fel mármost a tetõre. észrevétlenül? Végignézett a termen. Egyik sarkában oszlopot vett észre, melyrõl kötél függött alá. Az oszlopfõ felett tetõablak látszott. MacLeod hüvelybe dugta kardját, kúszni kezdett felfelé a kötélen. Elérte a veszélyesen ingó oszlop tetejét, felkapaszkodott rá. A tetõablak zárja makacskodott kissé: félig elemésztette már a rozsda. Conner kivonta a kardot, és az oszlopon egyensúlyozva végighúzta pengéjét a keret mentén. Az ablak engedett.

Nem mintha számítana az ilyesmi. A végkimenetelhez nem férhet kétség. Mióta a Kurgan, több mint háromezer esztendeje, egy paraszt fiaként a világra jött a Kaszpi-tenger partján, több ezer ütközetben harcolt már. Õ volt a legöregebb a halhatatlanok közt, valamivel még a néhai Ramíreznél is régebben látta meg a napvilágot.

Hosszú élete során harcolt tatárokkal, kozákokkal, hunokkal, vandálokkal, gótokkal, alánokkal. Majdnem mindig a barbárok oldalán verekedett. Jobban kedvelte a hordákat, mint a civilizáltabb hadseregeket, mivel nem állhatta a megtervezett hadmozdulatokat. Szemében a háború zajos, szervezetlen, kaotikus valami volt, csupa por, csupa vér, csupa rohanás. A mongolok és a vikingek voltak a Kurgan ízlése szerint váló népek. Az istentõl – vagy inkább az ördögtõl – való félelmet plántálták ellenfeleik szívébe. Az európaiak mindig is túl tisztán intézték a háborúikat, és az amerikaiak is ugyanezt a hagyományt követték.

A Kurgan most végignézett a városon, látta a sötét területeket a fények rengetegében. Az õ bensõjében feketéllõ, kezdetek óta lappangó góc rövidesen eloszlik. Karnyújtásnyira csak a Jutalom. Régen vár már erre a napra, erre az éjszakára. A megmutatkozás ideje ez.

Agyában számtalan nap nem enyhítette számos régi emlék lappangott. A legelsõ ötesztendõs korából származott. Apja, aki nem akarta etetni tovább, egy kõvel zúzta be fejét, aztán otthagyta vérében, a farkasok, a medvék prédájául. A Kurgan persze magához tért; alig pár óra múltán. Követte apja nyomait a dombokon át, egész a táborig.

Megvárta, míg apja álomba merül, aztán elõbújt, és kikotort a tûzbõl egy kavicsot. Villás gallyat keresett, azon vitte; oly forró volt, hogy leégette a kérget.

Apja rendszerint nyitott szájjal aludt, mert orrsövényferdüléssel született. A fiatal Kurgan apja torkába hajította a tüzes kavicsot. A pásztor nem bírta kiköhögni: az belesült torkának lágy húsába, és megfojtotta. Fia a rákövetkezõ napon leterelte a nyáját a völgybe, a tanyára; és elmondta anyjának, hogy apját megtámadta és megölte egy medve.

Tizenkét éves korában elszökött hazulról, és beállt a banditákhoz, akik az India és a Mediterráneum közt közlekedõ karavánokat prédálták. Kitanulta a parittya kezelését. Egy szirten állva ritkította a kereskedõk kíséretét az általános támadás megindulása elõtt.

Huszonöt éves korában fejlõdése abbamaradt, testfelépítése állandósult. Ekkor ráébredt már, hogy nemcsak a kard, nyíl és buzogány ejtette sebek nem ölik meg, de nem is öregszik tovább. A folyamat valamiképpen abbamaradt.

Lehetõségeinek teljességét azonban mindaddig nem látta át, míg össze nem találkozott a sivatagi arabbal, egy beduval, aki az állította, ismeri a fajtája titkát. Az arab elmondta neki, kicsoda valójában, és hogy nincs egyedül. Akadnak társai a világban. Nem sokan, igaz, de mégsem egyedi jelenség õ. Az arab mágus kiokította a Kurgant, hogyan ismerheti fel a többi halhatatlant, s elárulta, hogy maga is közéjük való. Megtanította a Kurgant a Serkentés mûvészetére, nagyjából ugyanúgy, ahogy Ramírez tette MacLeoddal, századok múltán. Beszélt a Gyülekezõtõl, és megjövendölte, hogy a Kurgan egyike lesz a végsõ viadal két résztvevõjének.

A Kurgan gondolatait valami nesz zavarta meg. Üvegtörmelék roppant. Az óriás felállt, meghúzódott a csõszerkezet árnyékában, mely megszûrte a hold fényét. Felkészült.

A skót megfordult, s a Kurgan megpillantotta szemében az eltökélt ragyogást. Nem akármilyen ellenfél volt most! A Fraserekkel vívott ütközet idején még bámész fiúcska volt csupán, ám Ramírez készítette fel. A spanyol páva kitanította! Számos viadalban vett részt, legyõzte Fasilt. A Kurgan nem becsülhette alá ezt a teljesítményt.

Az él.

A vágóél. Conner érezte, hogy ereje a wakizashi-pengébe áramlik, végigrezeg a vágóél mentén, mely képes széthasítani a legsötétebb árnyakat is. Ereje a finom masame-rajzolatú ketóban rejlett: erezete akár a legnemesebb faanyagé...! A penge saját fényével csipogott, kápráztató ragyogása hûvösnek tetszett.

MacLeod megérezte az erõt ellenfele csapásában. Egyet tehetett, hogy levezesse: engedte, hogy a pengék szinte egybeforrjanak.

Mindketten tisztában voltak a lélektani hadviselés jelentõségével. Magabiztosabbnak, bölcsebbnek, hozzáértõbbnek tûnni fontos dolog, MacLeod tudta, hogy arca semmit nem árul el. Arca érzelemmentes. Olyannak kell lennie, akár a kõszikla. Keménynek. Megingathatatlannak. Mozdíthatatlannak. Olyannak kell látszania, ami századok óta nem moccant a helyérõl. Olyannak, ami minden vihart kiállt már, kitapasztalta az elemek dühét, visszavert minden támadást. Fontosnak érezte, hogy teste hajlíthatatlannak, erõtõl duzzadónak tûnjék. Csapásai biztosak, jól irányzottak, megfontoltak. Kétséget kell csepegtetnie a másik elméjébe: el kell hitetnie vele, hogy képtelen áttörni ezen a szilárd falon. A Kurgannak kételkednie kell saját tudásának felsõbbrendûségében. Egyetlen hajszálrepedés is szakadékká tágítható. A nagyobb magabiztosság verekedik felül. Neki, Connernek egyesítenie kell magában az ellenállhatatlan erõt és a mozdíthatatlan tárgyat: a kettõnek eggyé kell válnia.

– Ramírez jól kitanított – mondta a Kurgan. Nyúlfarknyi kommentár volt, ám MacLeod érezte, hogy sikerült meglepnie. A szamurájkard. markolatán ott érezte a szanszkrit nyelvû vésetet:

Elismételte magában, hogy szellemi ereje gyarapodjék. Ez annyit jelent; hogy a feladatot e1 keli végeznie. A végsõ feladatot. Szükséges minden energiáját, minden gondolatát, egész lényét e feladat végrehajtására összpontosítania. Minden egyéb gondolatot, vágyat, igényt, megfontolást háttérbe kell szorítania, míg át nem gázol a körülötte örvénylõ folyón. A következõ folyóra nem szabad gondolnia. Nem gondolhat Brendára, a lányt fenyegetõ veszedelemre. Csak a jelen pillanat folyóján való átkelésre összpontosíthat.

A pengék ismét összecsaptak. A Kurgan igyekezett a tetõ peremére szorítani a skótot. Valahonnét odafentrõl Brenda kiáltozott, de MacLeod nem figyelt rá. A csapások elhárítására koncentrált, és néhány ellencsapással válaszolt, hogy nyugtalanítsa ellenfelét.

Brenda felsikoltott.

Egy pillanatig úgy tûnt, a víztorony feléje dõl. Ingott egy darabig, gyengülõ lábánál a halhatatlanok küzdöttek, azután oldalra billent, a tetõre omlott. Vízáradat öntötte el a küzdõteret, tajtékos hullámok sodorták el a két férfit. A harcpillanatokra abbamaradt, mindketten a széthasadt tartályból ömlõ, habzó vízben gázoltak. Ezer és ezer köbméternyi víz csordult túl a tetõ peremén és tünékeny Niagarákat formált.

MacLeod, aki közelebb került az állványzathoz; mászni kezdett felfelé, hogy magassági elõnyre tegyen szert. A Kurgan kényszeredetten követte.

Nagyon fürgén mozgott. Amint Conner megpróbálta megvetni lábát az egyik emelvényen, máris a bokája felé suhintott. Pengéje szerencsére egy nagyfeszültségû kábelt metszett csak át, szikrák pattogtak, a levegõben fekete füst terjengett. A kábel szikrázó vége ott kígyózott a magasban. A Kurgan, bár a nagyfeszültség nem veszélyeztethette komolyan, elkerülte, hisz az áramütés lelassította volna a mozdulatait.

A Kurgan felüvöltött fájdalmában. Egy pillanatra úgy tûnt, a skót ki sem tudja szabadítani kardját, úgy megakadt a penge az óriás csontjában. Aztán mégis kirántotta.

MacLeod túl magasan volt már ahhoz, hogy kihasználja a Kurgan lezuhanásával kínálkozó lehetõséget. Látta, hogy ellenfele talpra áll, hamar összekapja magát. Nem tehetett egyebet, várt, hogy az óriás ismét felkapaszkodjon.

A Kurgannak azonban nem állt szándékában nekiindulni. Úgy határozott, õ hozza vissza a tetõre a skótot. Futásnak eredt a támasztékok mentén, és minden erejét összeszedve le-lecsapott a gerendákra. Az oszlopok rendre megingtak, ahogy a súlyos csapások szétroncsolták õket. Az EZÜSTKEHELY állványzata lassan kifelé dõlt. Brenda felsikoltott, kötelékeivel küzdött, igyekezett kiszabadulni.

Drótok csapkodtak, sziszegtek a levegõben. Kábelek pattantak el, akár, a túlfeszített húrok: az oszlopoknak ütõdtek. Az alkotmány recsegett-ropogott, egyensúlyát veszítette. Fémgyûrûk repkedtek az éjszakába: a nyomástól hirtelen szabadult csövek rázták le magukról õket.

Brenda, még mindig a csõdarabhoz kötözötten, a szilárd talajtól tán ötméternyire függött egy meghajlott támasztékon, e torz kereszten. Mihelyt megszabadult kötelékeitõl, viszonylag sértetlenül huppant le a tetõre.

Az üvegszilánkok, fémdarabok egyre potyogtak még. Kidöntött, szálegyenes fenyõk gyanánt dõltek a póznák mindhárom. ember körül.

MacLeod és a Kurgan átverekedték magukat a nemegyszer hihetetlen szögekben meghajlott csövek rengetegén, hogy , újra egymáshoz férjenek. Amint megfelelõ közelségbe értek, pengéik elõvillantak, olykor fémet, másszor kábelt találtak. Lehetetlen küzdõtér volt ez, tudták mindketten.

Tekintetük találkozott.

A pallos csapásai sebesen, keményen záporoztak, s MacLeod hátrafelé szorult; mát a stúdióra nyíló tetõablak keretéré hágott. Hirtelen az üvegen találta magát, lába megcsúszott. Kinyúlt, megmarkolta a Kurgan zekéjét, magával rántotta az óriást. Mindketten átestek az üvegen, és kézzel-lábbal hadonászva a stúdió padlójára zuhantak.

MacLeod fegyvere pár méterrel odébb gurult. A Kurgan elõbb térdre emelkedett, aztán talpra állt, mielõtt a skót felemelhette volna kardját. Az óriás most odébb rúgta a fegyvert, az elgurult az üvegcserepek között. Amint ellenfele közeledett, Conner egyik térdére támaszkodva szédelgett még. Megragadta a Kurgan csuklóját, mielõtt az lecsaphatott volna rá. Sikerült talpra állnia, lefogta az óriás karját. A Kurgan végül kiszabadította magát.

Ebben a pillanatban Brenda tûnt fel mögötte, és egy vascsõvel fejbe vágta. Az óriás eltántorodott. MacLeod nekiiramodott az üvegtörmelékkel teliszórt padlón, s meglelte kardját a holdfényben.

Karjában új erõt érzett. A Kurgan elõtt ott volt a lehetõség, de nem tudott élni vele: Most õ következik! Conner magabiztosan lépett elõre, Brenda a stúdió sarkának homályában keresett menedéket. A pengék újból összecsaptak.

Fintor torzította el a Kurgan vonásait. Képét mély ráncok szabdalták. A két penge szikrapattogás közepette feszült egymásnak. MacLeod továbbvezette a magáét, el a pallos markolata mellett: végigvágott a Kurgan bõrzekéjén. Érezte, hogy a fegyver éle a húsba hatol: Az óriás hátratántorodott, arckifejezése fájdalmat dühöt és bizonyos adag döbbenetet tükrözött.

A széthasított zeke szétvált, láthatóvá válta vöröslõ, vérzõ seb. A Kurgant megzavarta a vágás. Baljával odanyúlt, jobbjával eredménytelenül igyekezett hárítani az újabb csapást.

Kétségbeesett erõfeszítése azonban hatástalan maradt. A skót érezte a dühöt s a csapás bizonytalanságát. A gyõzelem közelségének tudata átjárta testét. Tudta már, e pillanatban már tudta, hogy a Kurgannak befellegzett. A vitalitás elillant hatalmas alakjából, A sebei foglalkoztatták. Belefeledkezett fájdalmába. MacLeodnak ennyi épp elég volt.

A hullámos gerincû wakizashi rövid kard a húsba hatolt. Átmetszette a Kurgan torkának lágy szövetét. Az óriás meglepettnek látszott.

MacLeod néhány pillanaton át bizonytalankodott, vajon elég mélyre sikerül-e vágnia...? Azután a Kurgan feje hátrabicsaklott. A vágás ott érte; ahol valaha Ramírezé, ám a penge ezúttal mélyebbre hatolt. Sokkal mélyebbre, Átvágta a nyakcsigolyát. A fejet csak egy vékonyka bõrdarab tartotta vissza a legördüléstõl. Ott függött hát, lengett a levegõben.

A Kurgan térdre rogyott. MacLeod elámult kitartásán. Még mindig fogódzott az életbe. Még mindig küzdött a halállal, noha feje ott csüngött egyetlen bõrszeleten. Még mindig igyekezett felegyenesedni. Az akaraterõ csodája volt ez.

Azután elöntötte a szégyenkezés. Nem egymaga jutott idáig. Többen segítették: Heather, Ramírez, Brenda. Mindannyiuknak szerep jutott. Ereje, Kurgannal szembeni fölénye abból származott, hogy képes volt megbízni másokban. A Kurgannak az volt a gyengéje, hogy egymaga maradt. Az árulástól való félelme. erõsebbnek bizonyult mindennél. Csak önmagában hitt, ez lett a veszte.

Az egész stúdió megremegett; Brenda a sarokban összekucorodva felsikoltott: a termen szilánkok áradata viharzott át. A levegõben jól látszott az üvegpor szitálásán átcikázó energia: Nyalábjai köröztek, örvényt formáltak. MacLeod érezte, hogy a töltés átáramlik rajta, ereiben lüktet, megperzseli szellemét. Egész lényét áthatotta a sikerrel kiérdemelt ragyogás.

Könnyûnek étezte magát. Felemelkedett a padlóról, és egyenest az örvény középpontjáig röppent: ott lebegett ég és föld között, Brenda szeme elõl is eltakarták az üvegpor fehérlõ, örvénylõ fellegei. Egybeolvadt tudatában kín és kéj. Agyában színek, fények villództak. Hallotta önnön sikolyát; a szél és az energiazápor egyre szaggatta testét. Istennek érezte magát, de el kellett viselnie a büntetését is. Aztán elveszítette az eszméletét.

Mindketten a Kurgan élettelen, az üvegtörmelék közt rossz bábuként heverõ testére pillantottak.

– Brendával mi lesz?

Az éjszakai géppel Glasgow-ba repültek. Érkezésük után kocsit béreltek, úgy folytatták útjukat Skóciában, az északkeleti partig. Kora délutánra jutottak a glenfinnani dombokig. Conner leállította a kocsit, kézen fogta Brendát, és a hangás domboldalon megfelelõ kilátóhelyre vezette.

– Amott játszadoztam kisfiú korombán, több mint négyszáz évvel ezelõtt. Alig változott a környék! Az a patak ott, nézd csak! Abból fogta ki a lazacot Dugal, amit a tizedik születésnapomon ettünk!

Conner tudta, hogy nem a levegõbe beszél. A táj csakugyan szép volt: Az alacsony, kerek dombokat uralkodói palástként borította a bíborszín hanga. Pár hófajd bóklászott itt-ott a fûben. A patak hosszú ezüstszalagja mély medret vágott a tõzegbe a völgy felé kanyarogtában. Sokarcú, csodás vidék volt ez. A festõi völgyön túl csupasz sziklafogakkal vicsorítottak a hirtelen magasba törõ hegyek. A hangás rét imitt-amott szarvasok menedékéül szolgáló fenyvesbe olvadt. Conner idáig átérezni se merte, mennyire vágyódott e táj után. A messzeségben a Loch Shiel csillogott.

– Ha eszembe jut, hogy ez valaha csatamezõ volt... – töprengett. – Hogy a völgyekben emberek hullottak, vér áztatta a füvet... Hisz olyan békésnek tûnik most minden!

– Tudom, de elmagyarázni aligha tudom majd... Nincs rá szó. Egy érzés az egész. Megváltoztam. Sose éreztem magam ennyire élõnek, ilyen hiánytalannak. Nem vagyok többé az, aki voltam, bár nem tudhatom biztosan, mi vagyok most. Végig kell nézned, hogy bírok ezzel a változással. Már ha mellettem maradsz...

– Jó év volt az 1976-os! Amerika a Nagy-Britanniától való függetlenség kétszázadik évfordulóját ünnepelte. A Száll a kakukk fészkére öt Oscar-díjat kapott, és... – Conner már nevetett – ...és Pittsburgh krikettválogatottja legyõzte Dallasét!

– És egy nagyszerû nõre, Brenda Wyattra, akit szeretek!

Többet nem mondott. Két régi gerendát keresett, s keresztet formált belõlük ott, ahol barátja, Ramírez és elsõ asszonya, Heather pihent. Napszálltáig maradt a neki kedves elhunytak társaságában, megbékélten a múlt árnyaival.