Nemere István: Csoda-e a szerelem? (Tvr-hét 1998/27) Kevesen tudják, hogy a katolikus egyháznak számos saját egyeteme van (nemcsak a Vatikánban, de főleg ott), és az ott dolgozó kutatókat bizony nagyon foglalkoztatja jó néhány úgynevezett paranormális dolog. Vagyis parajelenségeket is kutatnak, már amennyire szerény eszközeikből telik rá. Az ötvenes évek elején a pápai akadémián Pellegrino Ernetti olasz kvantumfizikus kísérletei közben azt akarta bizonyítani, hogy a szellemvilág, tehát a már halott emberek másképpen létező "tudata" képes kapcsolatba lépni a mi világunkkal. Ez a bizonyítás eredménnyel is járt! Korabeli kezdetleges magnószalagra sikerült felvennie a már halott személyek néhány mondatát. Gemelli fizikussal közösen tovább kutatott e téren. Mivel mindkét kutató egyben felszentelt pap is volt, valamennyi felfedezésükről informálták a pápát. XII. Pius pápa meglepődésükre nagyon érdeklődött az eredmények iránt. "Ez nem spiritizmus" - jelentette ki, és további kutatásokra buzdította őket. Az egyház ugyanis - enyhén szólva - nem kedveli a spiritiszta praktikákat. A pápa viszont hangsúlyozta, hogy itt "pártatlan" műszaki eszköz segítségével sikerült bizonyságot nyerni a túlvilág létezésére, és épp emiatt tartotta fontosnak Ernetti és Gemelli további ténykedését. De mivel a pápa titoktartásra kérte kutató papjait, így 1957-ig, tehát a még öt éven át folytatódó kutatásokról nem szivárogtak ki hírek, és egyetlen szaklapban sem közöltek róla cikket, tanulmányt. A csodákkal nem egyszerű a helyzet. Talán másoknak is feltűnt már, hogy az egyház általában nem siet sem megerősíteni, sem cáfolni a XIX. századi Lourdes-i, vagy a huszadik századi Fatime-i és medjugorjei eseteket. A legtöbbször a hivatalos egyházi intézmények szemet (s fület) hunynak, s nem vesznek tudomást az éppen aktuális "csodákról". Ugyanígy volt néhány évvel ezelőtt; amikor Olaszország-szerte véres könnyre fakadtak a a gipsz Mária-szobrocskák. Igaz, arra sem derült fény, hogy ha netán csalás lett volna a véres könny, ugyan milyen technika nyomán jöhetett létre. Erika Sauer "Das grosse Buch der magischen Krafte" (A mágikus erők nagykönyve) című művében szó esik olyan pap tudósokról, akik sok éven át kutatták, sőt kutatják ma is a paranormális jelenségeket a pápai tudományos intézményekben. Így az osztrák származású Andreas Resch is; aki a klinikai pszichológia professzora a lateráni egyetemen, és a "paranormológiai" tanszéket vezetve szerzett tapasztalatokat a csodák vizsgálata terén. A professzor arra figyelmeztet, hogy az emberek szívesen hisznek a csodákban, de legalább olyan káros, ha valaki nem a csodákban, hanem kizárólag a tudományban hajlandó hinni. Ez a fajta gondolkodás ugyanis arra kényszerít, hogy csak azt fogadjuk el létezőnek, amit tudományosan be lehet bizonyítani. Márpedig a világ nem ilyen egyszerű. Az átlagember, ha tudomást szerez valamely csodálatos és megmagyarázhatatlan gyógyulásról, amit szent személynek vagy szent helynek tulajdonítanak, így reagál: ha nem tudják megmagyarázni tudományosan, de nem is tagadják, hogy a jelenség valóban megesett - akkor az csak csoda lehet! Márpedig az egyház és kutatói attól tartanak: ha beismerik a csodákat, ezzel azt is elismerik, hogy ugyanolyan megmagyarázhatatlan dolgok történnek, mint amilyeneket a Bibliában írtak le, például Jézus paranormális tevékenységével és képességeivel kapcsolatban. Resch professzor munkáiban, előadásaiban igyekszik megnyugtatni az embereket: rengeteg olyan dolog létezhet, amit tudományosan nem lehet megmagyarázni; ám azok ettől még léteznek és mégsem számítanak csodának! Resch professzor itt egy - paptól talán szokatlan - érvet dob be: a szerelemre hivatkozik. "Jó pár ezer éve ismerjük - mondja -, de kérdem önöket: bárkinek sikerült-e már tudományosan meghatároznia, mi is az a szerelem? Ugye, hogy nem. Tehát nem tudjuk mi az - de attól a szerelem még létezik, és hat, méghozzá nagyon sokak életére. És aligha akad bárki is ezen a földön, aki azt merné mondani, hogy a szerelem nem létezik... A két dolog tehát nem okvetlenül összefüggő, és egyik nem feltétele a másiknak." Bár a szerelem valóban csodának tűnik a résztvevőknek, az azt érzők, átélők számára, talán a hasonlat nem egészen pontos. Annak viszont őrülünk, hogy számos, ma még érthetetlen dolgot olyanok is kutatnak, akik számára nem csupán az anyagelvű dolgok számítanak az életben.