Nemere István: Létezik-e bioenergia?  (Tvr-hét 1998/46)

A kérdés talán meglepő lehet manapság, amikor Magyarországon is elszaporodtak
azok a természetgyógyászok, akik éppen ezzel a rejtélyes energiával
gyógyítanak.
  Mégis jogos a kérdés, hiszen akik megkérdőjelezik a bioenergia létezését,
azok néhány országban már úgy teszik fel a kérdést: "Használ-e a
természetgyógyászat?" És hajlamosak összekeverni annak különféle ágazatait és
módszereit, csakhogy kimutathassák: csak a hagyományos, műszeres-vegyszeres
orvostudomány tud igazán segíteni a bajbajutottakon.
  Néhány kelet-európai országban ezt a megcsömörlés jeleként is felfoghatjuk.
Mind az orvosoknak, mind a lakosság egy részének elege lett mára a sok igazi és
hamis természetgyógyászból. Bizony, nem tízet és százat kaptak rajta, hogy nem
is volt semmilyen képességük, vagy csaló módszerrel dolgoztak.
  Sokan alkalmazták a következő trükköt: a várószobájukba beültettek egy-egy
jól fizetett személyt, aki azt mesélte a betegeknek, hogy őt is a mester, a
gyógyító hozta rendbe, pedig már a rákos daganat is kifejlődött a testében,
vagy egyenesen a halálán volt. Állítólag egyik másik gyógyító ilyen "szöveggel"
megbízott személyeket küldött szerte az országban, akik tömegközlekedési
járművön, váróteremben, piacon és más nyilvános helyen propagálták a szóban
forgó gyógyítót.
  Van-e tehát bioenergia, és leheti vele gyógyítani? Lengyelországban a csak az
orvostudományban bízó szakemberek szerint évente hatezer rákos beteg hal meg
azért, mert a modern technika helyett a természetgyógyászt választja, utána
viszont már nincs idő a gyógyításra az orvostudomány eszközeivel. Ezt majdnem
negyvenmillió lakosra kell érteni; Magyarországon ugyanilyen arány esetén évi
ezerötszáz rákos beteg halálát kellene regisztrálni ilyen okból. És mivel ez
nem így van, gyanúsak a lengyel "szakértők" adatai. Hiszen mindkét országban
- és szerte a világban - gyakran éppen fordítva történik a dolog. Azok
jelentkeznek a természetgyógyásznál, akiken a hivatalos tudomány már nem tud
segíteni, akiről az úgymond "levette a kezét". Ezért nem olyan fényes a
természetgyógyászok statisztikája sem.
  Bioenergia létezik: a biológiai folyamatok is energiát használnak fel és
termelnek. Az agy, a szív és a többi szerv működése elektromos áramot indukál,
és számos más folyamattal van ez így a szervezetben. Egy másik lengyel felmérés
szerint azonban a betegek legalább negyven százaléka a kezelés előtt, alatt
vagy után igénybe veszi a bioenergiával gyógyító természetgyógyászok segítségét
is. Ha az nem is használ, a betegeknek legalább a fele akkor is pozitívan
vélekedik a hatásáról. Elsősorban azért, mert itt a beteg választja ki a
gyógyítót, a folyamatnak nincs mellékhatása, nem kell vele kórházba vonulni, a
gyógyító meghallgatja a panaszát, és szemmel láthatóan törődik vele, jót akar
neki.
  Az egyik amerikai tudományos szaklap megbízásából huszonegy
természetgyógyásszal végeztek kísérletet; mindegyik legalább egy évtizede vagy
régebben foglalkozik ilyen gyógyítással. Bekötött szemmel kellett
megállapítaniuk, mikor kerül a kezük alá beteg, aki állítólag kisugároz valamit
a testével, amit ők bioenergiának éreznek. Az eseteknek csak negyvennégy
százalékában jelezték biztosra a gyógyítók, hogy beteg testet éreznek a kezük
alatt. Csak az a baj, hogy nem ez a lényeg! A hatás éppen fordított: a
gyógyítók testéből áramló energia segíthet a betegen.
  Bioenergiával jelenleg a világ hetvenöt országában tanítanak gyógyítani
egyetemen. Csak az USA-ban több mint negyvenezer főt képeztek ki rá. Nem árt
összevetni két dolgot: Kelet-Európában olyanok vetették rá magukat a módszerre,
akiknek semmi közük nincs az egészségügyhöz. Kis túlzással bárkiből lehetett
gyógyító, ha erre tehetséget, hajlamot érzett. Nyugaton inkább azok
foglalkoznak vele, akiknek már van egészségügyi képesítésük.
  Ez utóbbi tény is bizonyítja, hogy léteznie kell ennek a gyógyításra is
használható energiának. Nem tanulta volna meg világszerte százezer ember oly
sok egyetemem, és nem alkalmaznák ma kórházban is - ha nem is létezne...