Nemere István: Beszélő növények (Tvr-hét 2000/43) Már sokszor hallottunk arról, hogy a növények éreznek, és érzelmeiket különféle, tudományosan is mérhető módon jelzik a környezetüknek. E hasábokon évekkel ezelőtt ismertettünk ezzel kapcsolatos kísérleteket. Ám most még ennél is érdekesebb fejleményekről érkeztek hírek. A 2000-es év egyik szenzációja - amit sajnos az intézményes, mondhatni "vaskalapos" tudomány továbbra sem akar figyelembe venni - a növények beszédét felfedező kísérletekről szól. Elfelejthetjük azt a nézetet, hogy a növények egyszerűen csak élnek, feldolgozzák a talaj, a víz, a levegő anyagait, a napsugár hatására kémiai átalakításokat végeznek. és ebből áll egész életük. Miután az 1970-es években igen meggyőző kísérletekben bizonyították, hogy érzelmeik vannak, és félelmüket, örömüket vagy aggódásukat kisugározzák, most egyéb kommunikációs lehetőségre, tulajdonságokra derült fény. Három országban, Nagy-Britanniában. Izraelben és az Egyesült Államokban végzett egyidejű, egymást is ellenőrző kísérletek során bizonyítást nyert, hogy a növények egy bizonyos hullámtartományban beszélnek. Hanghullámokról van szó, amelyeket azonban az emberi fül nem érzékel, de vannak erre szolgáló műszerek. A fotoakusztikus módszerrel mért hangok a kisérletbe bevont több mint száz növényből származtak, és kétségtelenül tőlük eredtek. Muskátli, szegfű, liliom, és több mezőgazdasági haszonnövény, például a cukorrépa vagy a kukorica is "beszél". A kutatások jelenlegi állása szerint ezekkel a hangokkal a növények feltehetően egymás között kommunikálnak. Természetesen - egyelőre - fogalmunk sincs arról, hogy mit "mondanak" egymásnak. Tulajdonképpen nem is hangokról, hanem rezgésekről van szó. Ezek megfejtése még sokéves munkát kíván. A különböző napszakokban, évszakokban, sőt vegetációs időszakonként is eltérő rezgések feltehetően egy sajátos nyelvet, a növények egymás közti információcseréjének eszközét szolgáltatják majd. Nem titok, hogy a legtöbb növény bizonyos hangokra kelletlenül vagy éppen fordítva, örömmel reagál. Már közhelyszámba megy az a tudományosan bizonyított tény, hogy a növények szeretik a klasszikus zenét, míg irtóznak a rockzenétől. Ezt bárki otthon is kipróbálhatja: ha heteken át rockzenét sugároz a növényeinek, azok az ellenkező irányba "menekülnének", majd elsorvadnak, míg Mozart, Vivaldi, vagy más klasszikus szerzők zenéjére szemlátomást kivirulnak, jól érzik magukat. Ám a beszédük felfedezése szédületes távlatokat nyithat. Például ha a mezőgazdászok, virágtermelők a jövőben készülékeik segítségével érthetik, értelmezhetik majd a növények beszédét, akkor még akár kétoldalú kommunikáció is létrejöhet. A növények mindenképpen közölhetik majd termesztőikkel, milyen gondjaik vannak, mikor vágynak például öntözésre, gyomirtásra vagy egyébre. És talán az az idő sincs már olyan messze, amikor az emberek ilyen módon is befolyásolhatják a növények életét, a terméshozamot vagy bármi mást.