Nemere István: Bennünk az ördög? (Tvr-hét 1998/17) Kevesen tudják, hogy manapság, a huszadik század végén az ördögűzés, mint sajátos "szakma" vagy foglalatosság, bizony létezik, és semmi jel sem utal arra, hogy hamarosan vége szakadna. Egyes szavahihető források szerint jelenleg hozzávetőleg kétezer ember foglalkozik vele. Mindannyian keresztény lelkipásztorok, papok (más forrásból kiderült, hogy nemrégiben a Vatikánban maga a pápa hozott létre öttagú ördögűzö testületet). Ráadásul állandó hiány van belőlük, tehát túl kevesen vannak! Főleg azért, mert sok a vaklárma. A párizsi egyházkerület hivatalos ördögűzője elmondta a Paris Match tudósítójának, hogy az esetek kilencven százalékában nem ördögről van szó, így hát minden tíz ügyfélből kilenc fölöslegesen fordul hozzájuk. Ám ez azt is jelenti, hogy az esetek tíz százalékában valódi ördöggel került szembe a delikvens, illetve az ördögűző. Hihetetlen, ugye? De az ezzel foglalkozó szakírók - maguk is katolikus papok és ördögűzők - azt állítják, a lakosság tíz százalékát megérintette már a "Rossz", gyakran vagy időlegesen áll annak hatása alatt. Van olyan ördögűző pap olasz és francia földön, akinél az ügyfelek sorban állnak! Morand plébános püspöki engedély birtokában űzi az ördögöt. Azt állítja: az ördög természetesen nem valami fekete, piros nyelvű, patás állat. Nincsen szarva és nem hány tüzet, és a kénszagról szóló történetek is a mesék világába utalhatók. Mindazonáltal létezése reális, és a veszély elsősorban azt fenyegeti - a papok szerint -, aki "átadja magát a fehér vagy fekete mágiának, spiritizmusnak, jóslásnak és más efféle titkos praktikáknak", ezek ugyanis elveszejtik az ember lelkét. Senki sem tudja, hányan jelentkeznek az "ördög" tüneteivel az elmegyógyászati rendeléseken és kórházi osztályokon, és hányan kerülnek oda olyan tünettel, amely nem azonos a betegséggel - csak annak látszik? A kétféle baj tünetei ugyanis gyakran megegyeznek vagy nagyon hasonlóak. A megszállottság külső jegyeit igen nehéz egymástól elválasztani, megkülönböztetni. Az orvos biztosan a saját esetének tekinti azt, aki ilyen fura állapotban jelentkezik nála. Mik a tünetek? Az ördögűző ismerősnek tekinti, ha a páciens egy, addig általa soha nem ismert nyelven beszél vagy meglepő fizikai erőről tesz tanúbizonyságot, ismer addig nem tudott múltbeli történéseket, és előre lát meg be nem következett, jövőbeni eseményeket. És biztosan az ördög lakozik abban - teszik hozzá - aki irtózik a szenteltvíztől és a szentek képmásától. Abban, állítólag, egyetértenek a pszichiáterek, ördögűzők, parapszichológusok is, hogy ha valaki nagyon depressziós, ha olyan érzése van, hogy semmit sem tehet önmagáért, sorsa változtatásáért, mi több: úgy érzi, valaki más, egy idegen erő lakozik benne - akkor eljött az ő idejük, merthogy szükség van rájuk, de nagyon! Sok társadalomban hitték régebben - és részben ma is hiszik -, hogy az őrültek, epilepsziások, vallási eksztázisban szenvedők, transzba esők, mi több, még a költői ihlettől megáldottak is éppen valami ilyesmit élnek át. Idegen erő vagy lény költözik beléjük, ilyenkor nem is önmaguk. Még a legtöbb nyelv is követte ezt a gondolatsort, így született az efféle kifejezés: valaki "megszállott", "nincs magánál", "belébújt az ördög". Richard Cavendish: A mágia, okkultizmus és parapszichológia lexikonja című alapművében mindenféle belső pszichikai kényszert a megszállottság kategóriájába sorol, bár maga is elismeri, hogy "ez sok tudósnak és sarlatánnak ad kenyeret". Döbbenetes, hogy még a "művelt" Nyugaton is milyen sok ember hajlamos elfogadni a megszállottság tényét, mint az ördög művét. Amikor tízegynéhány évvel ezelőtt az Ördögűző című filmet bemutatták (később sok hasonló követte), rengetegen jelentkeztek orvosuknál hogy magukon is tapasztalták a filmbeli tünetek egy részét. Fejfájás, álmatlanság, túlérzékenység, hiperaktivitás, hirtelen harag, étvágytalanság - csak úgy sorjáztak a filmben is említett jelek. Persze, nem kell azt hinnünk, hogy a film nyomán az "ördög" is hiperaktív lett és tömegesen szállta meg a mit sem sejtő embereket. Hozzáértők szerint többféle tudat lapul bennünk, és előfordul, hogy soha nem ismerjük azt a másikat, vagy azokat a másikakat. Éljük egyszerű kis életünket, aztán egyszer csak (esetleg a műtét előtti altatás) felébreszti bennünk a másikat, amely majd ördögi megszállottság jeleit provokálja ki belőlünk. A törzsi varázslók és sámánok feltehetően képesek megváltoztatni tudatállapotukat, és így van az, hogy jósolnak a jövőből, "természetfeletti" módon gyógyítanak, paraképességet mutatnak. Mégis nehéz lenne bebizonyítani a démon, a sátán, az ördög létezését. Azt viszont senki sem tagadhatja, hogy mindannyiunkban bujkál valami rossz, amit le kell győznünk. A legjobb ördögűző pedig... mindenki saját maga lehet. Ha igazán meg akar szabadulni a "Rossztól".