Isaac Asimov - Lidércnyomás


    
     A tizenhárom esztendõs Edward Keller már negyedik éve rajongott a sci-fiért. Erõsen túltengett benne a galaktikus lelkesedés.
     Clara nénikéje; aki megboldogult nõvére drága emlékének adózva zordon szigorral nevelte az ifjút, jó esetben türelemmel, rosszabb perceiben némi keserûséggel viseltetett eme hóbort iránt. Viszolyogva figyelte, ahogyan Edward egyre jobban elmerül a fantázia világában.
     - Eddie, térj már vissza közénk - szokta neki mondogatni indulatosan.
     A fiú ilyenkor rendre csak bólintott egyet, de azért folytatta:
     - És azt álmodtam, hogy üldöznek a marslakók, tudod? Volt nálam egy speciális sugárfegyver, de az atomtöltet túl gyenge volt, és…
     Reggelire a tojás, a pirítós meg a tej mellé a nénikének minden másnap kijárt egy-egy ilyen álom.
     Aznap Clara néni egészen komoran válaszolt:
     - Te Eddie, figyeld csak meg, egyszer nem fogsz tudni felébredni az álmodból. Ott fognak! Akkor mi lesz?
     És szögletes arcával egészen közel hajolt a fiú arcához, és mélyen belenézett a szemébe.
     Eddie-t furcsamád igencsak elgondolkoztatta a nagynéni figyelmeztetése. Az ágyában feküdt, és a sötétséget bámulta. - Nem szerette volna, ha ott fogják álmában. Mindig olyan jó érzés volt felébredni az utolsó pillanatban. Például amikor a dinoszauruszok üldözték…
     Egyszer csak eltûnt az ágy, eltûnt a ház, és Eddie kint állt a gyepen, és tudta, hogy megint álmodik.
     Mialatt ezt gondolta, a messzeségbõl mennydörgést hallott, és egy árnyék takarta el elõle a napot. Döbbenten felnézett az égre, és egy emberi arcot látott a felhõk között.
     Clara néni volt az! Fenyegetõen hajolt le hozzá a rémséges magasságból, felemelt mutatóujja árbocrúdként meredt felfelé, és érthetetlen torokhangon hörgött valamit.
     Eddie megfordult, és hanyatt-homlok menekült elõle. És akkor egy másik dörgõ hangú Clara néni szörnyeteg alakja derengett fel elõtte.
     Eddie újra irányt változtatott, és bukdácsolva, zihálva menekült kifelé, kifelé…
     Felért a hegytetõre, és ott rémülten megtorpant. Messze a távolban száz Clara néni torony menetelt az égen. Ahogy az alakok elhaladtak elõtte, a Clara nénik mind-mind feléje fordították a fejüket, és mennydörgésszerû hörgésük-dörmögésük szavakká formálódott:
     - Eddie, térj vissza közénk! Eddie, térj vissza közénk! Eddie zokogva a földre vetette magát. Könyörgöm, kelj már fel, nógatta magát, nehogy itt fogjanak ebben az álomban!
     Mert ha most nem ébred fel, akkor utoléri a legszörnyûségesebb sci-fi vég. Ott fogják, ott fogják õt az áriás nagynénik világában.

Hajdú Gábor fordítása