Philip José Farmer - Az állatok királya

- A költségvetésből nekünk kiszabott összeg oly csekély - mondta a biológus előkelő vendégének, miután bemutatta neki az állatkertet és a laboratóriumot -, hogy egyszerűen képtelenek vagyunk belőle újrateremteni mindent fajt. Így tehát csak a fejlettebb, szebb állatoknak adunk életet. Azoknak, amelyeket felelőtlenségünk vagy butaságunk miatt brutálisan kipusztítottunk.
Egy pillanatra megállt, és a biztonsági árok fölött átnézett az erőtérrácsok mögött galoppozó, napfényben fürdő kvaggára. Odébb egy tengeri vidra dugta ki orrát a vízből, mellette egy gorilla bámult ki bambuszrúdjai közül. Galambok turbékoltak, orrszarvúk trappoltak, és egy zsiráf meresztette rájuk szelíd tekintetű szemét, majd tovább rágcsálta az előtte lévő fa leveleit.
- Az ott egy dodo. Nem valami szép, de kedves teremtmény. És nagyon gyámoltalan. Erre jöjjön! Megismertetem az újrateremtési folyamattal.
Egy óriási épület belsejében, hatalmas tartályok között haladtak. Az egyik előtt megálltak, és belestek a belsejébe. Valami kocsonyás anyag lüktetett benne.
- Ezek afrikai elefántembriók - szólt a biológus. - Úgy tervezzük, létrehozunk néhányat ebből a fajból, és a csordát az új állami rezervátumban eresztjük majd szabadon.
- Látom, élvezi a munkáját - jegyezte meg az előkelő vendég. - Szereti az állatokat, ugye?
- Én minden élettorma képviselőjét szeretem.
- És mondja, honnan kapják munkájukhoz a szükséges adatokat?
- Leginkább az ősi múzeumokban talált csontvázak és bőrök alapján dolgozunk, de a régészeknek sikerült előásniuk és lefordítaniuk néhány könyvet és filmet is. Ó, látja ezeket a hatalmas tojásokat? Az óriás moa csibéi növekszenek a belsejükben. Itt pedig nemsokára kifejlődnek a tigriskölykök. Ha majd megnőnek, elég veszélyessé válnak, de a rezervátumból nem tudnak majd kiszökni.
A látogató az utolsó tartály előtt megállt.
- Ebből csak egy van? Mi ez? - kérdezte.
- Szegénykém, olyan egyedül lesz! De őt szeretem a legjobban. Külön engedélyt kellett szereznem a létrehozásához - felelte a biológus elcsukló hangon.
- Olyan veszélyes lenne? - hajolt közelebb a látogató. - Veszélyesebb, mint az elefántok, tigrisek, medvék?
Hirtelen hátralépett.
- De hiszen ez... Hogy volt bátorsága?!
- Igen. Ez egy ember.

Szántai Zoltán fordítása