Nemere István: Aki látja a jövőt (Tvr-hét 1999/37) A parapszichológiai kísérletek lényegében már bizonyították, hogy ilyen jelenség vagy inkább emberi képesség létezik. A tudósoknak sok idejükbe tellett, amíg kitalálták azokat a módszereket, amelyek révén tudományosan és vitathatatlanul be lehet bizonyítani e képességeket. Az egyesült államokbeli Stanford laboratórium tudósai éveken át vagy negyven személlyel kísérleteztek, akik között volt eleve paraképességű és olyan is, aki előzőleg nem mutatott ilyen tulajdonságot. A kísérleti terep több négyzetkilométeres terület volt sok épülettel, úttal, kereszteződéssel, üres telkekkel. A legjobb alanynak egy Hella Hammid nevű személy bizonyult. A hölgy már régebben is kimutatta képességét. A kísérlet célja most az volt, hogy valaki időben és térben képes-e előre látni a bekövetkező eseményeket. A laborban ülő és a világtól elzárt Hellát megkérték, írja le egyik munkatársuk útját és célját. A kísérlet során a munkatárs véletlenszerűen kiválasztott útvonalon közelítette meg a több tucat cél egyikét valahol kint a terepen. Hellának tizenöt perc alatt le kellett írnia a célt, de azt csak öt perccel később választották ki, és erről ő nem tudhatott. De nem tudtak a vele beszélgető tudósok sem, mert mások másutt véletlenszerűen sorsolták ki a célt. A kísérlet azért rendkívüli, mert addig mindegyik kísérleti alany csak olyan célt tudott leírni, amelyik már ki volt választva. Hella a kísérlet elején tíz percig pihent, gondolkodott, majd öt perc alatt leírta, milyen épületet lát "lelki szeme előtt". Nem tudta, hogy a célt csak később választják ki. Több napon át zajlott így a kísérlet: reggel tízkor a munkatárs elindult a laborból. Volt nála tíz lezárt boríték. Mind egy-egy célpont nevét tartalmazta. Hogy hová kell mennie, maga sem tudta. Csak körözött kocsijával azon a pár száz négyzetkilométeres területen. Tíz óra harmincig csak körözött. Eközben Hella kis készülődés után leírta a célpontot - amelyet még ki sem választottak! Aztán a harmadik csoport, amelyik nem tartózkodott a laborban, sorsológéppel kisorsolt egy számot. A kisorsolt számot tíz óra harmincegy perckor rádión közölték a terepen kóválygó munkatárssal. Ebből tudta meg, hogy aznap például a nyolcas számú borítékot kell kinyitnia. (Ilyen borítékból több száz volt, és maguk a kísérletezők sem tudták, hogy reggel melyik tízet vitte el a munkatárs.) A terepen kocsijában robogó munkatárs megállt, kinyitotta a nyolcas borítékot, és a benne megnevezett célpontra hajtott. Általában tíz óra negyvenötkor ért oda, vagy pár perccel később. A célpont lehetett elhagyatott gyárépület, park szökőkúttal, másik labor, forgalmas utcasarok, erdei liget, folyópart vagy híd. Hella tíz óra tíz perckor kezdte leírni azt a helyet, amelyet ő az aznapi célpontnak tartott, és ahová a munkatárs csak harmincöt perccel később érkezett. Hella tíz óra huszonötre végzett is a hely leírásával - pedig csak öt perccel később, gépi sorsolás útján választották ki! Mivel még a kísérletet végző kutatók sem ismerték a célpontot, így kizárható bármiféle összejátszás vagy tévedés, csalás. Aki csak a logikára vagy a tapasztalatra hagyatkozik, nyilván azt várná, hogy egyszer vagy kétszer véletlenül eltalálja a helyszínt a kísérleti alany. Hella Hammid azonban az összes vele folytatott kísérletben mindig pontosan leírta a célpontot! Apró eltérés vagy bizonytalanság volt mindössze, mondjuk a gyárépületnél nem írta le a cél minden összetevőjét, de abból, amit elmondott, mégis egyértelműen azonosítani lehetett a helyet. Nem volt semmi kétség. Felmerül azonban a kérdés, amire a kísérletek során sem sikerült választ kapni: Hella olyan képességgel rendelkezik, amelynek révén előre látja az időben bekövetkező eseményeket, tehát "látta" a helyet, ahová fél órával később megérkezik a munkatárs - vagy másfajta, szintén létező képességgel befolyásolta a sorsolást végző gépet? Ez utóbbi esetben csak egy számot tudott volna, viszont hogy melyik számú borítékban melyik célpontot írták le; azt ő sem tudhatta. Nem kétséges, hogy Hellának is - mint oly sok embernek - van különleges, a tudomány által még meg nem fejtett képessége.