Nemere István: AIDS nélkül él az indián (Tvr-hét 2003/01) Egy csaknem kilencven éves, európai származású, szaléziánus (katolikus) szerzetes, aki közel hetven éve (!) dolgozik Latin-Amerikában, és számos indián törzs között élt az Andokban és az Amazonas őserdeiben, nemrégen azzal a meglepő bejelentéssel lépett a világ elé, hogy létezik az AIDS elleni gyógyszer. Az évek során megfigyelte, hogy az indiánok minden betegségre az erdőből hozzák a (növényi) gyógyszert, hisz máshonnan nem is juthattak hozzá. A fehérek civilizációját messze elkerülték. A barát azt is észrevette, hogy ha az indiánok rendszeresen fogyasztottak bizonyos szereket, akkor egyáltalán nem betegedtek meg. Ha némelyik, még nem ellenálló gyerek mégis megbetegedett, akkor elmentek az erdőbe, hoztak valami füvet, kérget, főzetet, és meggyógyították a beteget. A szerzetes az évtizedek során az indiánok bizalmába férkőzött. Megtudta, hogy a rák ellen ugyanazok a szerek hatnak, amelyeket kígyómarás ellen használnak. Az idők során az is kiderült, hogy van hat olyan nővény a környéken, amelyeknek szerepük lehet az AIDS gyógyításában. Ami persze hihetetlenül hangzik nekünk, hisz tudjuk, hogy immár húsz éve a világ legnagyobb tudós elméi és legjobban felszerelt laboratóriumai dolgoznak a védelmet vagy gyógyulást eredményezö szer előállításán. A szerzetes ebben semmi különöset nem lát. Máskor is megesett már, hogy egy szert a Föld két különböző pontján majdnem egyidejűleg találtak meg. Az indiánok mentségére szolgáljon, hogy eddig nem is tudtak az AIDS létezéséről, tehát nem is keresték az azt gyógyító szert. Ám mivel a szerzetes és társai sokat meséltek nekik erről a kórról és tüneteiről, körülnéztek erdeikben, és előhozták azt a hat növényt, amely szerintük gyógyítja ezt a betegséget. A növényeket elvitték Limába, ott egy tudományos intézetben kivonatokat készítettek belőlük, azokat elküldték több világhírű klinikára, majd elkezdődtek az emberkísérletek. Amelyek legalább három éve tartanak, és nagyon biztató eredményeket mutatnak. A perui főváros, Lima utcáin naponta lehet látni azokat a volt AIDS-eket, akik e szerekkel gyógyultak ki a bajból. Úgy mutogatják őket, mint a remény megtestesítőit. És igazából azok is. Edmund atya azt állítja, rák elleni szerek is vannak az erdőkben, és az általa ismert indiánok azok ellenszerét is ismerik. A legtöbb esetben ezek bizonyos fák kérgéből készült főzetek, amelyeket a betegnek naponta háromszor kell innia, míg megindul a rákos burjánzás visszafejlődése, majd elhalása. A rákellenes növények között elsősorban az "una de gato"-t, a macskakaromnak nevezett fa kérgéből készült kapszulákat említette (ez már hazánkban is kapható), amely megelőzésre is szolgálhat. Edmund atya még nem adta közre az AIDS-ellenes szer hat összetevőjének latin nevét, nehogy élelmes emberek mohón kiirtsák ezeket a növényeket az őserdőkből. A szer összetétele tehát egyelőre titok, de talán már nem sokáig.