HATVANY LAJOSNAK,
aki hideg szeretetével is több volt hozzám bárkinél,
hívőbb
és jobb, adom s ajánlom ezt a talán utolsó verseskönyvemet.
Érmindszent, 1910. november 30.
Kérem az én régi s egyetlen asszonyomat:
fogadja el
jajgató szolgájától ezeket az olykor fölujjongó, de mindig
síró,
mindig a régi s mindig miatta kelt énekeket.