Weöres Sándor - Pásztor Béla
1
Tűz a házam, ispiláng,
hegyes tornya rőzseláng.
Piros-sipkás emberke
mákot kaszál kertembe'.
2
Ha karodban elalszom,
hét tükörben nézd arcom.
Ha álmodban
meghalok,
csukj be hét nagy ablakot.
3
Anyám, ne űzz denevért,
minden köved engem ért.
Én sírtam
kiszegezve
ajtód fölött az este.
4
Fehér kígyó jaj de szép!
Fején a Hold gyöngye ég.
Sziszegése : zuzmarás
fülemüle csattogás.
5
Ha szerettél, eressz be,
ne tégy seprűt keresztbe.
Jaj, ne
hívjál templomba,
hívjál üres malomba.
AZ IFJÚ BOSZORKÁNYOK ÉNEKEIBŐL
A VÉN
BOSZORKÁNYOK ÉNEKEIBŐL
A HERKENTYŰK
ÉNEKEIBŐL
A GARABONCIÁSOK
ÉNEKEIBŐL
A FALAK
ÉNEKEIBŐL
A BOLONDOK
ÉNEKEIBŐL
A BOHÓCOK
ÉNEKEIBŐL
W. S.
jegyzete