Vissza a fõoldalra Vissza a novellákhoz

NEMERE ISTVÁN  VIDEO-EMBER

  Drag pislogva állt a teraszon. A fény nagyon erôs volt, szinte vakító. Pedig tudta jól: olyan ez, mint más délutánokon. Ahogyan errefelé ilyenkor nyáron szokott sütni a nap. Semmi rendkívüli... Legfeljebb azon csodálkozott, hogy kijött. Estig szokta nézni a videot, a filmeket. Már el sem tudta képzelni az életét video nélkül. Délelôtt a munkában, délután otthon. Hitte: a filmek jobbak, szebbek, mint az igazi élet. Különben is - ki mondhatná meg, mi az igazi élet?
  A kávéház teraszán a fehér asztalok mellett kevés vendég ült. Drag tulajdonképpen egyedül érezhette magát. A nagy fényben kisebb lett hirtelen, törpe egy négyszögletes lapon, kerek foltok mellett. Mintha magasról látná önmagát, egy közelítô kamera adta képen. Mostanában gyakran voltak ilyen gondolatai.
- Parancsoljon - jött a pincér. Drag jégbehûtött kávét kért. Egy perc, és elôtte állt az asztalon a magas pohár. Akár egy geodéziai rajzon, az átlátszó pohárfalon át szemügyre vehette a fagylalt és a jég rétegeit. "Mint múltkor abban a cowboy-filmben, ott a kanyonban" - jutott eszébe.
  Kortyolgatta a folyadékot és egyre jobban érezte magát. Kipihenhette a féléjszaki filmnézést; no és a munkáját is. A filmellenôrzô bizottság tagjaként Drag hetente legalább tizenöt filmet nézett meg a hivatalában is. Ki kellett szûrnie a kemény pornót, naponta legalább egy betiltást eszközölt.
  Ült hát a teraszon és nézte a tájat. A város egy völgyben feküdt, számos háztetô barnállott a távolabbi dombokon az erdôk zöldje elôtt. Drag egyszercsak a homlokához nyúlt, megdörzsölte. Valami történt az agyában, vagy a látásával? Miféle villogás ez?... Baloldalt, majd a látvány alján fehér villogást látott, például a közeli nagyobb szürke épületen. Nem kell mindjárt pánikba esni, korhollta magát. De mielôtt igazán megnyugodott volna, döbbenten észlelte: betûket lát. A levegôben bukkantak fel, szabályos távolságra egymástól és kissé csillogott a szélük. Drag még mindig nem tudta, mire vélje a jelenséget. Ugyanakkor azt is látta, hogy az írásjelek összeállnak, szavak lesznek belôlük... Akár egy fôcím. Valamelyik filmben. Lényegében... minden film elején. A betûk értelmes szavakat formáltak:

  Az idô múlását Drag attól kezdve szinte sejtjeiben érezte. Két perc, nem több. A vidolejátszókon folyadékkristályos kijelzô mutatja, mennyi idô telt el eddig a filmbôl. Itt két perc, vagyis százhúsz másodperc lesz mindössze. Biológiai idômérôk áramlottak Drag vérében. A látványról közben eltûnt a felirat. Azt látta "filmjén", amit a valós táj nyújtott. Utca, házak, forgalom. Drag fékcsikorgást hallott. Egy autó állt meg elôtte, de közelebb a szemközti nagy épülethez, ahonnan éppen akkor lépett ki néhány sötét felöltôs férfi. Az autóból álarcos alakok ugrottak ki és a kezükben tartott géppisztolyokból tüzelni kezdtek. Elviselhetetlenül hangos volt a fegyverzaj, bántóbb, mint a filmeken. És kicsit nevetségesek is a mozdulatok. Ezt nem rendezte meg senki?... A felöltôs urak a járdára zuhantak. Az ajtóban álló egyenruhás ôr pisztolyt rántott, de ôt is lelôtték. Az üvegezett forgóajtó szilánkokra törött. Négy vagy öt mozdulatlan test maradt a véres aszfalton.A látvány igen éles volt - Drag agyában is. A járdán is.
  Aztán a tettesek visszaugrottak kocsijukba és elhajtottak. Az utcán eleinte senki sem mozdult, de valaki hosszan-rémülten sikoltott. Majd több ember futott ki az úttestre, a tettesek eltûnô autója után nézve. Valahol megszólalt egy sziréna, közeledett. Drag látványképébe mások is befutottak oldalról, egy fehér ruhás pincér például itt a terasz szélén, nagyon közel hozzá. Nem volt rendezô, aki ôt onnan kiparancsolta volna. Nem volt?... Vagy már lejárt a kettô perc?
  Drag mozdulatlanul ült. Nem érzékelte azt a világot, csak a képet nézte. Szeme elôtt újabb felirat tûnt fel:

  Drag érezte, visszatér a meleg, a szék háttámlájának nyomása, a pohár hûvös falától nyirkosak voltak az ujjai. Ismét érezte szájában a kaávés fagylalt ízét. A film - világ lett, a világ - film. Neki is volt szerepe, hitte erôsen.
- Látta? Micsoda idôk! - szólt egy vendég.
- Szörnyû! Világos nappal gyilkolnak! - így a pincér. A bámészkodók összefutottak. Csak Drag nem mozdult. Tudta, nincs már ott látnivaló, hiszen VÉGE volt.
  Megérkeztek a rendôrök, lezárták az utcát. Visszanyomták az izgatott tömeget. Rövidhullámú adóvevôk antennáin csillant a napfény. Dragot mindez már nem érdekelte; nem video volt. Pénzt dobott az asztalra és lassú léptekkel távozott.
  Semmit sem értett a történtekbôl.
  Délutánra elege lett a városból, a feje is megfájdult. Pihenni szeretett volna. Hazament hát. A lakás csöndja megnyugtatta, bársonypuhának tûntek a szônyegek, ágyak. Itt minden biztonságot sugall, hitte. Lefeküdt az ágyra, de úgy, hogy a széles ablak a szeme elôtt legyen. Jó érzés volt most a kellemes háttérbôl mint egy szinházi páholyból nézni odkünn az égboltot, a szemközti magas házat a csillogó ablakaival. Talán aludt is. Furcsa fél-kábultság vett rajta erôt, még sohasem tapasztalta. De jólesett pihenni. Amikor ismét kinyitotta a szemét, már alkonyodott. A nap vöröslô sugaraival már csak a magas ház lapos tetejét világította meg. Drag szomjazott. A hûtô elôtt töltött magának egy kis ásványvizet, ettôl rögtön jobban érezte magát. Lassan ballagott az ablak felé...
  Tulajdonképpen már nem csodálkozott, amikor újra felbukkant az a villogás. Az általa látott kép vörösessárgán fénylô keretet kapott, a felirat nagyon rövid ideig volt látható. Éppen csak átesett a tudatküszöbön, Drag agyába hatolt:

  A szeme ráállt a célra. Mintha közelítene az objektív a felvevôkamerán. A széleken elhomályosult a látvány, a kép a magas ház tetején az egyik sarokhoz összpontosított. A tetô szélén a korlátnál egy nô állt. Gyenge szél lobogtatta haját, ruháját. Egyik kezével a korlátot fogta, a másikban cigarettát tartott. Idônként a szájához emelte. Hang is volt - a lenti utca felcsapó, förtelmes moraja. Akárha egy betonkatlanból dübörögne fel.
  A nô sem hallotta hát a lépteket a háta mögött. Egy barnabôrû, de csaknem fehérhajú férfi osont a tetôn, folyton a nô háta mögött. Már nem volt tôle messze. A nô egyre idegesebben szívta a cigarettát. Drag jól látott mindent, közelkép volt. A legszívesebben rákiáltott volna a nôre: "Vigyázzon!..." De ez csak szándék volt a szívében, vagy még az sem. Nem kiáltott akkor sem, amikor videot nézett. HA VIDEOT NÉZETT.

  Alant autók, buszok zúgtak, hangszórók reklámokat harsogtak. Felcsapott a zajtenger tajtéka. A férfi már egészen közel volt a nôhöz, most is a háta mögött osont, az áldozat pedig még semmit sem sejtett. Drag nem tudhatta, miért ment fel a tetôre, mit akart látni, hová nézett? Mert nem érdekelte az utcák látványa, egyszer sem nézett le. Talán a naplementében akart gyönyörködni? Bárhol lakott a városban, aligha láthatta a vörösen haldokló gömböt. A lentiek számára már beállt az este. De itt fent még élt a nap. Olyan volt a vöröses fény, akár a westernfilmekben. Drag gyakorlott NÉZÔ volt.
  A lopakodó férfi ekkor már közvetlenül a nô mögött volt. A képállás is változott,a láthatatlan kamera elúszott jobbról balra. Most a nôt látta Drag, szemközt. Éppen eldobta a cigarettát, talán elege volt a látványból, fordult volna egész testtel...
  A férfi eltûnt. Annyira mögötte volt, hogy onnan nem lehetett látni. Lehajolt. Megragadta a nô bokáit. Nagyon erôs lehetett.
  A nô arca, közelrôl. A rémület leírhatatlan, elmondhatatlan pillanata. A szeme... Most vág bele a tudat: ez a vég! Semmit sem tehet. Szétcsapta karjait, aztán az egyikkel mégis elkapta a korlátot. Közeledett a kamerához, üvöltött, biztosan üvöltött. A gyilkos elszántan és egyetlen pillanatnyi habozás nélkül emelte lábainál fogva, a test már a korlát fölött volt. Nem volt megállás. Drag most megpillantotta a férfit is. Hideg, mozdulatlan arca volt. Szinte közömbös. Végezte a dolgát. És Drag akkor már értette: a férfi nem ismeri a nôt. Bérgyilkos lehet, kôszikla-magabiztos szakember. Elvállalt egy munkát, és azt végzi éppen. Ehhez hozzátartozik a lopózás, az elszántság. A könyörtelenség. Egy terv elkészítése és pontos végrehajtása. Lehet, elôzôleg ô hívta a nôt a tetôre valami ürüggyel?
  A súlypont már átlendült a korláton és nem volt erô, amely visszahozhatta volna a nôt. Drag a hûvös pohárral kezében állt és nézte. NÉZTE. A nô karja nem bírta a súlyt, a megterhelést. Zuhant. Biztosan üvöltött. A férfi nem is nézett utána. A tervét teljesítette: és nem vesztegethetett idôt. Futott a tetôn, eltûnt a lejáratnál.
  A kamera függôlegesen "zuhant", követte a nô testét. Az többször is átfordult a levegôben. Legalább száz méterre volt a járda és az úttest. De nagyon gyorsan esett. Úgy ért az aszfaltra, hogy valójában észrevehetetlen volt az a pillanat. A járókelôk is megmerevedtek, minden mozdulatlanná vált - az emberek, a fák lombja, az imént még vidáman lobogó színes reklámzászlók. Valaki leállította a gigantikus videot:

  Drag másnap reggel bement munkahelyére. Megnézett néhány ócska szexfilmet, párszavas jelentést írt róluk a fônökének. Úgy vélte, egyik sem háboríthatja fel az erkölcscsôszöket, és aránylag kevés erôszakos jelenet volt bennük. Nem kételkedett, hogy a fônöke kiadja majd a terjesztési engedélyeket. Lassan dél lett, és végre mehetett ebédelni.
  Igyekezett nem gondolni a történtekre, de azért egy és más megfordult a fejében. Furcsa és még megmagyarázhatatlan tulajdonságra tett szert. Azt nem tudta, milyen jelentôsége van a dolognak általában, és neki magának mit érhet mindez. Hasznosíthatja-e?... Ha például nem lenne ez az egyidejûség... Ha csak a jövôben bekövetkezô eseményeket látná? Vagy másféle módon "látná" ôket, nem úgy, mint az utcai lövöldözést vagy a szerencsétlen nô meggyilkolását? Valahonnan távolról, de a történéssel egyidôben?
  A másik kérdése az volt, honnan lett ez a tulajdonsága? Kik tették ezt vele? Halványan élt benne egy gyanú,a mi talán több is volt ennél. Idegen akarat kelt benne életre, idegen volt az egész, ami történt. Fel nem foghatta és tudta már: nem is fogja megszeretni.
  Leült egy parkban, pihenni. Egyáltalán, tegnap óta kissé fáradtnak érezte magát. Mi történt? - kérdezte hangtalanul. Tudata tanácstalanul hallgatott. A parkban kevesen jártak. "Talán túl sok filmet néztem mostanában? Sôt, biztosan így volt. Megterhelhette az idegrendszeremet. Pihennem kellene", nyugtatta magát. A fák lombja közt szél dalolt, melegen sütött a nap. Távolabb gyerekek játszottak gondtalanul. Drag behunyta a szemét. Képzelôdés, biztosan az...
  És szinte azonnal eléje ugrott a látvány. Nagyon éles volt a kép, jobb, mint bármelyik filmen. És persze azt is érezte, hogy filmet lát. Mestermunkát. Behunyt szemhéja, vagy tán szemgolyóiés agyi idegdúcai kapuvá váltak, esetleg felvevôkamerává? Ennek a filmnek nem volt címe. Lehet, nem is film volt, és talán nem is neki vetítették.
  ...Ûrhajó közeledett a Földhöz. A kép a hajóból láttatta a bolygót. Egészen olyan volt, mint az ûrhajós-videofilmeken, amiker Drag régebben látott. A Föld forgott, egyre nagyobb lett, felhôfoszlányok tünedeztek fel. A hajó - ha ugyan az volt - töretlen irammal száguldott és semmi jele nem volt, hogy fékezni fog vagy irányt változtat. Drag nyugtalan lett. Mi van, mi lesz?... Kétségbeesetten próbálta felismerni, melyik földrészhez közelednek. De csak fehér felhôkbôl kibontakozó hegyeket látott, távolabb egy tengert, aztán erdôs domboldalak alján házak, sok ház. Egy város. Drag szeme elôtt a látványra célkereszt vetült. A négy vonás közepén egy nagyobb ház látszott. És máris célbaért a kép, vagy az ûrhajó. Vagy a lövedék?...
  A detonáció lökéshulláma csaknem levetette a parki padról. Álomból ébredt, kegyetlenül. Felállt és félig kábultan nézett körül. Nôk és gyerekek futottak sikoltozva, füst terjengett. A tér szélén álló nagy épület romokban hevert, a tégla- és betonhalmok között üvegablakok cserepei csillogtak. Biztosan sokan vesztek oda, gondolta gépiesen, érzelmek nélkül. Szirénázó mentôautók érkeztek, valahol egy elszakadt villanyvezeték szikrázott kékesen. "Gáz! A gázcsô robbant fel biztosan!" - kiáltotta valaki. Drag imbolygó léptekkel ment el onnan. Ijedten futkosó emberek ütköztek neki.
  ...Késôbb a lakásában fedüdt és meredten nézte a mennyezetet. Az iménti eset is valóság volt, és egyidejû. És közeli - tapasztalhatta. Ha igaz a vége, igaz az eleje is - vagyis a lövést, a támadást a Földrôl kívülrôl indították. De még mindig nem értette a saját szerepét. Ha ugyan van ilyen. Lehet, az idegenek nem szemelték ki ôt, hogy figyelmeztesse az embereket a veszélyre. Senkit sem választottak ki, ez ellentétes lenne a terveikkel. talán valahogy mégis az agyába sodródnak az információk, képek?...
  Késôbb elaludt. Amikor felébredt, érezte: közben történt valami. Rárohant az emberre és háromdimenziós lett. Drag most megkapta, amire tudat alatt vágyott: távoli eseménynek lett szemtanúja. Nézôje. Valahol a városban ketten beszélgettek. Talán férfiak. Csak a hangjukat hallotta, körvonalaikat látta a több mint félhomályban. Garázs, autók, suttogás:
  "Nem szabad nyomot hagynunk. Az elmékben, az emlékezetekben sem."
  "Rendben van. A kísérlet sikerült, mehetünk tovább."
  "De ezt még el kell intézned."
  Egy kis tárgy cserélt gazdát. Autó indult. Valaki valahová elhajtott. Drag érdeklôdve figyelte a filmet. A város utcáit felismerte, bár nagyon különös szemszögbôl mutatta ez a "kamera": szinte az aszfalt szintjérôl. A jármû hangtalanul suhant saroktól sarokig, a járdáknál a parkoló autók házként magasodtak fel. A vezetô minden sarkon fékezett - vette észre Drag - ott is, ahol elônye volt és szabadon roboghatott volna. Mintha nem ismerné a közlekedési jeleket.
  Aztán kis, keskeny utcák következtek, jellegtelenek - Drag nem tudta, merre járnak. Valahol megállt a kocsi, a kamera a jármû alól mutatta, hogy két cipôs férfiláb lép ki az aszfaltra. Nem csapódott a kocsiajtó, csupán halkan kattant bele a zárba, félig. A léptek távolodtak. Az az ember nem szeretné, ha mások felfigyelnének közeledésére vagy ittlétére - értette meg Drag, és kényelmesen elhelyezkedett az ágyon. Most határozottan érdekelte a film, bár halvány, ösztönös nyugtalansága nem múlott el: a filmnek ezúttal nem volt címe. De aztán ezen is túltette magát. Az idegen lábak lépcsôkön mentek. Olyan közelrôl mutatták a képet, hogy nem ismerhette fel a helyszínt. Az az ember - ha ugyan ember volt, furcsán lépkedett. Mintha ismeretlen lenne neki ez a mozgásmechanizmus, még az izomtónusok sorrendje is. De azért haladt felfelé. Valahol egy másik film is ment, ebbôl is érkeztek képek Drag agyába, egymásra vetültek a látványok, egybehangzottak a párbeszédek.
  "Interferencia... áthallások vizuális sávokban is..."
  "Meg kell szüntetni. Az okot már ismerjük, de az eddig akaratlanul is kiszivárgott információk veszélyesek lehetnek..." Léptek a lépcsôn. "A helyi szokások nagyfokú ismeretében... köznapi esemény benyomását kelti majd..."
  Drag kezdte élvezni a filmet. A horror mindig is az egyik kedvenc mûfaja volt, és úgy vélte: akik ezt a "filmet" készítették, értenek hozzá. Vagy nagyon is ösztönösen dolgoznak?... Közben a képen már nem az idegen lábait látta. Valami fény villant, csaknem vakítóan, egy ajtó pattant fel elôtte.
  Drag tudatában a zavart a filmen kívüli világ okozta. A szobában váratlan fény gyúlt, csak egy pillanatra. De a férfi már kizökkent, bár tudatában ott pergett még AZ A FILM is...
  Video volt, kétszeres. Nagyon életszerû. Amikor Drag felugrott az ágyról, a filmbéli idegent látta maga elôtt. Ott állt Drag szobája közepén, nem volt arca, elôre tartotta a kezét... Drag egyszerre látta a szemével és a tudatában pergô filmen is. Önmaga is ott volt, szereplôje a játszmának.Valakik tévedtek, vagy rosszul mértek fel valamit. Még rabja volt tudatának, VIDEO-kép és hang, lélektelen figura...
  Az idegen felemelte a pisztolyt. Drag mellére célzott. A férfi nem mozdult, nem menekült. Ez volt a szerepe? Drag már nem tudta megkülönböztetni, mi a video, mi a valóság. A fegyver csövébe nézett. Csak a fekete lyukat látta, belerepült egész tudatával, a homály maga az Ûr volt. Fénysebességgel rohant a világító pontok felé, amelyeket úgysem érhetett el, soha. Az ûr az örökkévalóság egy dimenziója volt, ahol az idô már nem játszik szerepet.
  A távolban egy galaxis közeledett, mind jobban ragyogva. Aztán váratlanul szétrobbant, milliárd szupernova, tele lett vele az ûr. Talán világok születtek... De nem Drag számára. A lövés pillanatában véget ért a videofilm is. Az utolsó töredékgondolata az volt: itt már nem fogja meglátni a feliratot: VÉGE.
  És igaza lett.