A fordítás az alábbi kiadás alapján készült Clifford D. Simak: City
   Ace Books, Inc. New York (c) 1952 by Clifford D. Simak FORDÍTOTTA KUCZKA PÉTER
   A fedél Jantner János munkája Második kiadás
  
   (r) Kuczka Péter, 1970 Hungarian translation
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
   Scootie emlékének, mert ő volt Nathaniel
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
   A KIADÓ ELŐSZAVA
  
  
   Ezeket a történeteket a kutyák mesélik, amikor magasan lobog a tűz, és fúj az északi szél. Ilyenkor összegyűlnek a családok a kandallókőnél, a kölykök csendben ülnek és figyelnek, és mikor vége a történetnek, rengeteget kérdeznek.
   - Mi az az ember? - kérdezik. Vagy például:
   - Mi az a város? Vagy:
   - Mi az, hogy háború?
   Határozott választ nem adhatunk e kérdésekre. Vannak feltételezések, akadnak elméletek, akad számos intelligens találgatás, de válasz nincs.
   Családi körben sok mesemondó volt kénytelen a régi magyarázathoz folyamodni, állítván, hogy mese az egész, olyasmi, mint ember vagy város nincsen, és hogy az egyszerű mesékben nem kell igazságot keresni, be kell érni a gyönyörűséggel, és kész.
   Az ilyen magyarázat talán megfelel a kölyköknek, de valójában mégsem magyarázat. Mert az ilyen egyszerű mesékben is az igazságot keressük.
   A mondakör nyolc történetből áll, és megszámlálhatatlan évszázad óta mesélik. Amennyire megállapítható, történelmi alapja nincs, kialakulásának körülményeit megállapítani a legaprólékosabb tanulmányozással sem sikerült. Kétségtelen, hogy a mese az évek során stilizálódott, de nincs módúnk nyomon követni és felderíteni e stilizálódás irányát.
   Régiségét és azt, hogy, mint egyes írók állítják, bizonyos részletei nem kutyai eredetűek, igazolni látszik a sok értelmetlen halandzsa szavak, kifejezések, és ami mindennél rosszabb: ideák-, melyekkel a történetek telis-tele vannak tűzdelve, és melyeknek ma semmi értelmük sincs, de lehet, hogy sosem volt. A számtalan újra- és újramesélés során ezek a szavak és kifejezések polgárjogot, sőt a szövegösszefüggésben bizonyos tetszőleges értelmezést kaptak. De nincs módunk megtudni, hogy a tetszőleges értelmezés, akár csak hozzávetőleg is, megközelíti-e vajon a szavak eredeti értelmét.
   A mondák e kiadásában nem kívánjuk felsorolni a szakvéleményeket az ember létéről vagy nemlétéről, nem soroljuk fel a város rejtélyével vagy a háborúval foglalkozó elméleteket, sem azokat a kérdéseket, melyek a kutatót kínozzák, aki bizonyítékot keres arra, hogy a mondakör igazságai megfelelnek-e valamely alapvető vagy történelmi igazságnak.
   Kiadásunk célja kizárólag a mondák teljes, csonkítatlan közlése, úgy, amint azok végleges formájukban ma ismeretesek. A fejezetekhez fűzött jegyzetekben rámutatunk a kapcsolódó elméletek főbb pontjaira, anélkül hogy bármilyen végső következtetést kívánnánk levonni. Akik mélyebbre akarnak hatolni a mondák megértésében, vagy részletesebben kívánnak foglalkozni a velük kapcsolatos számos meggondolással, azoknak bőségesen állnak rendelkezésre a jelen kiadás szerkesztőjénél sokkal illetékesebb kutyák írásai.
   Nemrég feltártak néhány töredéket, mely egy valaha kiterjedt irodalom létére utal, és e töredékekből merítik azt az újabb érvet, mely szerint, legalábbis a legenda egy része, a mitologikus (és vitatott) embertől és nem a kutyáktól származik. De mindaddig, míg be nem bizonyosodik, hogy az ember valóban létezett, az az érvelés, mely a felfedezett töredékeket az embertől származtatja, nélkülözi a komolyságot.
   Különösen figyelemreméltó, illetve a nézőponttól függően zavaró az a körülmény, hogy az irodalmi töredék címe ugyanaz, mint az itt közzétett mondakör egyik meséjének címe. Maga a szó természetesen teljesen értelmetlen.
   Az első kérdés tehát az, hogy létezett-e valaha az ember nevű teremtmény. Jelen pillanatban, valódi bizonyítékok hiányában, a józan megítélés csak az lehet, hogy a mondakörben szereplő ember nem létezett, és kizárólag népköltészeti invenció szüleménye. Az ember a kutyai kultúra korai időszakában valami képzeletbeli lény, faji istenség lehetett, melyhez a kutyák segedelemért, vigaszért fordulhattak.
   E józan következtetéssel szemben némelyek valóban létező, ősi istent látnak az emberben, aki valamilyen misztikus országból vagy dimenzióból érkezett, itt volt egy ideig, segített, azután visszament oda, ahonnan jött.
   Ismét mások úgy vélik, hogy ember és kutya, mint két együttműködő állatfaj, együtt haladt, kiegészítette egymást a kultúra kialakításában, míglen az idő egy távoli pontján útjaik szétváltak.
   A mondákban szereplő zavaró tényezők közül (és sok ilyen van) legzavaróbb az ember iránti mélységes tiszteletre történő utalás. Az átlagolvasó nehezen fogadja el ezt a tiszteletet egyszerű mesének. Sokkal többről van szó, mint a törzsi istenségnek kijáró kötelező vallási imádatról: szinte ösztönösen érezni, hogy gyökerei nagyon mélyre nyúlnak, valamilyen ma már elfeledett hitbe vagy rítusba, fajtánk történelem előtti korából.
   Nos, ma már természetesen nem sok remény van arra, hogy a legenda körüli számos ellentmondásból bármelyiket megfejthessük.
   Átnyújtjuk hát a mondákat, olvassa ki-ki ízlése szerint, tekintse szórakozásnak, kutasson benne történelmi alapra utaló részlet vagy rejtett mondanivaló után. A legjobb útravaló, amit az átlagolvasónak adhatunk: ne vegye szívére az egészet, különben a teljes zűrzavar, ha nem az őrület leselkedik rá.
  
  A következõ fejezet