Fénelon: A leányok neveléséről
XI. FEJEZET.
A nők tájékoztatása kötelességeik felől.
Térjünk most át azoknak a dolgoknak részletezésére, melyeket a nőnek tudnia
kell. Melyek ezek a foglalkozások? Kötelessége gyermekeinek nevelése; a fiúké
egy bizonyos korig, a leányoké addig, amíg férjhez nem mennek, vagy apácák nem
lesznek; cselédeinek, azok helyes életének, szolgálatának irányítása; a
kiadások elosztása, annak ellenőrzése, hogy minden gazdaságosan és
becsületesen történjék; rendszerint még haszonbérletek kötése és a jövedelem
kezelése.
A nők tanultsága, épúgy mint a férfiaké, szorítkozzék a tevékenységükhöz
tartozó dolgok elsajátítására; elfoglaltságuk különbsége szabja meg
tanulmányaik különbségét. A nők oktatása szorítkozzék tehát azokra a dolgokra,
melyeket az imént mondottunk. A kíváncsi nő azt fogja mondani, hogy ez szűk
határokat szab az ő érdeklődésének: csalódik; nem ismeri azoknak a dolgoknak
fontosságát és terjedelmét, melyeknek tanulmányozását javaslom.
Milyen ítélőképességre van szüksége, hogy mindenik gyermekének természetét és
szellemi képességét megismerje, a velük való legalkalmasabb bánásmódot
megtalálja, kedélyvilágukat, hajlamukat, képességüket felfedje, a
velükszületett rossz hajlamaiknak elejét vegye, a legjobb életszabályokról
őket meggyőzze és hibáikat meggyógyítsa! Micsoda bölcseségre van szüksége,
hogy felettük a tekintélyt megszerezze és megtartsa anélkül, hogy szeretetüket
és bizalmukat elveszítené! De nincs-e szüksége arra is, hogy alaposan
megfigyelje és megismerje azokat az egyéneket, akiket melléjük ad? Kétségkívül.
Tehát egy családanyának tökéletesen tájékozottnak kell lennie a vallásról és
kell, hogy érett, határozott és figyelmes szelleme és a vezetésben
tapasztalata legyen.
Lehet-e kétség az iránt, hogy a nőknek maguknak kell mindezeket a gondokat
vállalniok, minthogy ezek természetszerűleg már uruk életében rájuk háramlanak,
aki a családon kívül van elfoglalva? Még közelebbről kell azokkal
szembenézniök, ha özvegyek lesznek. Végre Szent Pál az ő üdvösségüket
gyermekeik nevelésével általában annyira összekapcsolja, hogy arról biztosít,
hogy általuk üdvözülnek.
Nem fejtem ki itt mindazt, amit az anyáknak gyermekeik nevelése érdekében
tudniok kell, mert ez az emlékeztetés eléggé fogja velük éreztetni azoknak az
ismereteknek terjedelmét, melyekkel bírniok kellene.
Számítsd ehhez a neveléshez a háztartást. A nők nagyrésze elhanyagolja azt,
mint valami alsórendű foglalkozást, mely csak parasztoknak vagy majorosoknak,
legfeljebb vendéglősöknek vagy valami gazdaasszonynak való: főkép a
kényelemben, bőségben vagy tétlenségben nevelkedett nők közömbösek és
kényesek ezen aprólékos dolgok iránt; nem találnak nagy különbséget a falusi
élet és Kanada vadjainak élete között. Ha beszélsz velük a gabona forgalmáról,
a földek megmunkálásáról, a különböző természetű jövedelmekről, az évi
járandóságok összegyüjtéséről és más földesúri jogokról, a bérbeadás legjobb
módjáról vagy a pénzbeszedők felfogadásáról, azt hiszik, hogy hozzájuk nem
méltó foglalkozásokra akarod őket kényszeríteni.
Azonban csak a tudatlanságra vezethető vissza, hogy megvetik a gazdálkodás
tudományát. A régi ügyes görögök és rómaiak nagy gonddal merültek abba bele: a
legkiválóbb szellemeik a saját tapasztalataik alápján könyveket írtak róla,
melyek még ma is megvannak és amelyekben a földmívelést a legkisebb részletéig
tárgyalták. Tudjuk, hogy hódító hadvezéreik nem röstelték a földet művelni és
diadalmenetükből visszatérni az ekéhez. Ez a felfogás oly távol áll a mienktől,
hogy el sem hinnénk, ha a történelemben valami ürügyet találnánk, hogy
kételkedhessünk benne. De nem természetes-e, hogy az ember csak azért gondol
hazája védelmére és nagyobbítására, hogy azt békésen gondozhassa? Mire jó a
győzelem, ha nem arra, hogy összegyüjtsük a béke gyümölcseit? Végre is a
szellem szilárdsága abban áll, hogy pontosan ismerjük azt a módot, amelyen az
emberi élet alapjául szolgáló dolgok végbemennek; a többi összes lényeges
dolgok ezen fordulnak meg. Az állam ereje és jóléte nem abban van, hogy sok
rosszul gondozott földünk legyen, hanem hogy a birtokunkban levő földből
kivegyük mindazt, ami a nagyszámú nép táplálására szükséges.
Kétségkívül sokkal fejlettebb és szélesebbkörű értelem kell ahhoz, hogy
tájékozottak legyünk mindazokban az ismeretekben, melyek a gazdasággal
kapcsolatban vannak és hogy egy kis köztársaság-számba menő családot jól
tudjunk nevelni, mint ahhoz, hogy játszunk, csevegjünk a divatról és
gyakoroljuk magunkat a társalgás apró finomságaiban. A lenézésre nagyon
érdemes fajtája az a szellemnek, amely csak arra törekszik, hogy jól beszéljen:
mindenütt találkozunk nőkkel, akiknek beszéde tele van életelvekkel, de
akiknek viselkedése, mivel nem nevelték őket, csupa léhaság.
De óvakodj az ellenkező hibától is: a nők szinte minden dologban szélsőségesek.
Helyes dolog gyermekkoruktól fogva hozzászoktatni őket, hogy valamit
irányítsanak, számadást vezessenek, lássák a vásárlás módját, és azt, hogy
miként kell valamit használhatóvá tenni. De vigyázz, nehogy a takarékosság
fösvénységgé fajuljon; mutasd meg minden részletében ennek a szenvedélynek
nevetséges voltát. Ügyelj, mert a fösvénység keveset szerez, de nagyon
megbecstelenít. Az észszerű gondolkodásnak a hasznos és szorgalmas életben nem
kell mást keresnie, mint hogy elkerülje a szégyent és az igazságtalanságot,
mely együtt jár a pazarló és pusztító életmóddal. Csak azért kell tartózkodni a
fölösleges költekezésektől, hogy módunkban legyen minél könnyebben megtenni
mindazt, amit az illem, a szeretet vagy az irgalmasság sugall. Nagy nyereség
az, ha a maga helyén tudunk veszíteni: bizonyára a helyes beosztás és nem a
piszkos takarékoskodás tesz szert haszonra. Ne mulaszd el rámutatni a nők azon
bántó hibájára, hogy örömmel takarítanak meg egy szál gyergyát, de eltűrik,
hogy a gazdatiszt minden fontos ügyben becsapja őket.
A tisztaság érdekében is azt tedd, amit a takarékosság érdekében. Szoktasd
hozzá a leányokat, hogy semmi piszkosat, semmi rendetlent ne tűrjenek, a
legcsekélyebb rendetlenséget is vegyék észre a házban. Tereld rá a figyelmüket
arra, hogy semmi sem járul hozzá jobban a takarékossághoz és a tisztasághoz,
mint az, ha mindent a helyén tartunk. Ez a szabály szinte semmiségnek látszik,
de sokat jelentene, ha pontosan megtartanánk. Szükséged van egy tárgyra? egy
pillanatot sem veszítesz el a keresésével; nincs zavar, nincs vitatkozás, sem
felfordulás, amikor szükség van rá; rögtön ráteszed a kezedet; és amikor már
használtad, tüstént visszateszed arra a helyre, ahonnan elővetted. Ez a szép
rend a tisztaság egyik főrésze; igen kellemes a szemnek az ilyen pontos rend
látása. Egyébként az a hely, melyet minden egyes tárgynak adunk, azoknak
mindenkép előnyére van nemcsak a kedvesség és a szemek gyönyörködtetése
szempontjából, hanem a tárgyak megőrzése érdekében is, mert azon a helyen
kevésbbé pusztulnak el, mint másutt; véletlen következtében egy tárgy a maga
helyén nem törik el; ott tisztábban is tarthatjuk: mert például egy virágtartó
nem lesz poros, sem nem lesz kitéve az eltörés veszélyének, ha használat után
mindjárt vissza tesszük a helyére. A rend szelleme, mely megköveteli, hogy a
helyére tegyük, azt is magával hozza, hogy tartsuk tisztán. Fűzd hozzá azt is,
hogy ezen szokás révén a szolgákat megóvod a lustaság és a zűrzavar
szellemétől. Azonfelül sok az, gyors és könnyű kiszolgálást kívánni, de
egyúttal kitenni magát a türelmetlenkedés kísértésének a késedelem miatt, mely
abból áll elő, hogy alig találjuk az össze-visszarakott tárgyakat. De egyúttal
kerüld a rend és a tisztaság túlzásait. A tisztaság, ha mérsékelt, erény; de
ha az ember túlságosan a maga ízlését követi, lelki kicsinyességgé válik. A
jóízlés irtózik a túlzott kényességtől; a kis dolgokat kicsinyekként veszi és
nem sértődik meg miattuk. Tréfálkozz tehát a gyermekek előtt azokon az ócska
cifraságokon, melyeket némelyik nő oly nagyon szeret és amelyek őket
észrevétlenül kellemetlen kiadásokra késztetik. Szoktasd őket az egyszerű és
könnyen fönntartható tisztasághoz: mutasd meg nekik a dolgok elvégzésére
a legalkalmasabb módot, de mutasd meg főkép azt, hogy miként kell nélkülözni
azokat. Magyarázd meg nekik, hogy milyen lelki kicsinyesség és durvaság
veszekedni egy rosszul fűszerezett leves, egy rosszul összehajtott függöny és
egy nagyon magas vagy alacsony ülőhely miatt.
Kétségkívül sokkal jobb lelkület tudatosan nyersnek, mint túlérzékenynek lenni
az ilyen kevéssé fontos dolgok miatt. A helytelen érzékenység, ha az arra
hajlamos nőkben nem nyomjuk el, sokkal veszedelmesebb a társalgásra nézve,
mint bármi másra: a legtöbb ember nekik száraznak és unalmasnak, az
udvariasság legkisebb hiánya szörnyűségnek látszik; mindig gúnyolódók és
kellemetlenkedők. Jókor meg kell velük értetni, hogy misem oktalanabb, mint
valakiről a viselete alapján felületesen ítélni ahelyett, hogy alaposan
megvizsgálnók a lelkületét, érzelmeit és más hasznos tulajdonságait. Mutasd be
különböző tapasztalatok alapján, hogy egy darabos, vagy akár nevetséges
megjelenésű vidéki ember a maga kellemetlen bókjaival, ha jó szíve és tiszta
lelke van, a becsülésre sokkal érdemesebb, mint egy világfi, aki a kifogástalan
finomság alatt hálátlan, ravasz, mindenféle képmutatásra és aljasságra hajlamos
szívet rejteget. Értesd meg azt is, hogy mindig van valami lelki gyöngeség
azokban, akik nagyon hajlamosak a kényeskedésre és az idegenkedésre. Nincsenek
olyan emberek, akiknek társalgása annyira rossz volna, hogy abból valami jót
ne lehetne tanulni: ha az ember választhat, mindig a legjobbat kell
választania, de ha a választásban korlátozva van, vigasztalódhat, mert arról
beszélteti az embereket, amiről tudnak beszélni, és az okos emberek mindig
tudnak valami okulást szerezni a legkevésbbé értelmesektől is. De térjünk át
azokra az ismeretekre, melyekre a leányokat tanítanunk kell.