Előre látom, hogy ez a nevelési terv sokak szemében ábrándnak fog látszani.
Azt fogják mondani, hogy értelem, türelem és rendkívüli képesség kell annak
végrehajtásához. Hol vannak az arra alkalmas nevelőnők? De még inkább, hol
vannak azok, akik tudják azt követni? De kérem, lássuk be, hogy amikor valaki
a gyermekeknek adható legjobb nevelésről szóló munka megírására vállalkozik,
nem állíthat fel tökéletlen követelményeket: nem szabad tehát rosszat találni,
amikor az ember a kutatásban a legtökéletesebbet tartja szem előtt.
Természetes, hogy a gyakorlatban nem mehetünk oly messzire, mint gondolataink
mennek, melyeket misem állít meg a papiroson: de végre is, ha az ember ebben a
munkában nem is juthat el a tökéletességig, nem lesz hiábavaló, ha azt
megismeri és törekszik elérni; ez a legjobb mód arra, hogy megközelítsük.
Egyébként ez a munka a gyermekekben távolról sem tételez fel tökéletességet és
az összes legszerencsésebb körülmények találkozását a tökéletes nevelés
elérésére: ellenkezőleg, arra törekszem, hogy orvosságot adjak a rossz és
elromlott természetek gyógyítására; feltételezem a nevelés általános tévedéseit
és a legegyszerűbb eszközökhöz fordulok, hogy azokat részben vagy egészen,
amint éppen szükséges, helyrehozzuk. Tény, hogy ebben a kis munkában nem
találjuk meg azt, hogy mit tehetünk az elhanyagolt vagy rosszul irányított
nevelés megjavítására; de lehet ezen csodálkozni? Nem a legtöbb-e az, amit
óhajthatunk, hogy találjuk meg a helyes gyakorlati nevelés legegyszerűbb
szabályait? Bevallom, hogy kevesebbet tehetünk és állandóan még kevesebbet
teszünk a gyermekek érdekében, mint én itt javaslom; de nagyon is látjuk, hogy
mennyit szenved a fiatalság ezen hanyagságunk miatt. Az az út, melyet mutatok,
bármily hosszúnak lássék is, a legrövidebb, mert egyenesen oda vezet, ahová
törekszünk; a másik, a félelem és a lélek felületes műveltségének az útja,
bármily rövidnek lássék is, nagyon hosszú; azon ugyanis az ember sohasem éri
el a nevelés egyetlen igazi célját, azaz az értelem meggyőzését és az erény
őszinte szeretetének sugalmazását. Az ezen úton nevelt gyermekek nagy része
még a kezdetén van, amikor a nevelésük már befejezettnek látszik; miután a
világba való lépésük első éveit eltöltötték úgy, hogy helyrehozhatatlan hibákat
követtek el, kénytelenek a tapasztalat és a saját elmélkedésük útján megtalálni
azokat az életszabályokat, melyekre az óvatos és felszínes nevelés nem tudta
őket rávezetni. Meg kell még figyelni, hogy a gyermekek számára szorgalmazott
ezen első gondoskodások, melyeket a tapasztalatlan emberek terheseknek és
végrehajthatatlanoknak találnak, sokkal bosszantóbb kellemetlenségektől
kímélnek meg és elhárítják azokat az akadályokat, melyek egy kevésbbé alapos
és szigorú nevelés után le nem küzdhetőkké lesznek. Végre figyeljük meg, hogy
ezen nevelési terv végrehajtásánál nem igen van szó olyan dolgokról, melyek
kiváló képességet kívánnak, mint inkább arról, hogy elkerüljünk olyan
hibákat, melyeket itt részben feltártunk. Főkép azt szorgalmazom, hogy ne
kényszerítsük a gyermekeket, legyünk gyakran velük, figyeljük őket, neveljünk
beléjük bizalmat, apró kérdéseikre feleljünk nekik világosan és szívesen,
természetük minél alaposabb megismerése érdekében hagyjuk azt megnyilatkozni
és ha tévednek vagy hibát követnek el, javítgassuk őket türelmesen.
Nem volna helyes dolog azt gondolnunk, hogy jó nevelést rossz nevelőnő
irányíthat. Kétségkívül elég szabályokat adni, hogy a nevelés egy közepes
képességű egyén fáradozása révén sikeres legyen; nem sok, ha azt kívánjuk
tőle, hogy legyen jó érzéke, megértő lelkülete és istenfélelme. Az ilyen
nevelőnő ebben az értekezésben nem fog találni sem elmésséget, sem
gyakorlatiatlant; ha nem értené meg azt egészen, felfogja a lényeget, és ez
elég. Légy rajta, hogy többször olvassa el; végy fáradságot, és olvasd vele
együtt; hatalmazd fel őt, hogy megállíthat, ha valamit nem ért meg, és amikor
úgy érzi, hogy nem tudtad őt meggyőzni; ezután vezesd be őt a gyakorlatba és
amint a gyermekekkel való foglalkozása közben látod, hogy szem elől téveszti
ezen értekezés elveit, melyeknek követésében megállapodtatok, figyelmeztesd őt
tapintatosan négyszemközt. Ez a gond kezdetben terhes lesz neked, de fontos
kötelességed, ha atyja vagy anyja vagy a gyermeknek: egyébiránt nem sokáig
lesznek nagy nehézségeid; mert ha ez a nevelőnő érzékkel és jóakarattal van
megáldva, a gyakorlat és a te magyarázataid révén többet tanul egy hónap alatt,
mint hosszú okoskodások révén; mihamar magától halad a helyes úton. A magad
helyzetének könnyebbségére meglesz még az az előnyöd, hogy ő ebben a kis
könyvben egészen készen meg fogja találni azokat a párbeszédeket, melyeket a
főbb tudnivalókról a gyermekekkel folytatnia kell, valamennyit annyira
kidolgoztam, hogy szinte csak el kell mondania. Igy a szeme előtt lesz egy
társalgási gyüjtemény, melyet a gyermekkel folytatnia kell, hogy a legnehezebb
dolgokat megértesse vele. Ez a gyakorlati nevelésnek egy neme, mely a
nevelőnőt szinte kezénél fogva vezeti. Igen jól felhasználhatod még a
Történelmi Katekizmust, melyről már beszéltünk; szorgalmazd, hogy az így
irányított nevelőnő olvassa el azt többször, és főkép törekedj jól megértetni
vele a bevezetést, hogy ebbe a tanítási módszerbe jól beleélje magát. Mégis be
kell vallanom, hogy ritkán találhatók ilyen közepes képességű alkalmazottak,
amilyenekre én hivatkozom. De végre is kell valaki a neveléshez, mert a
legegyszerűbb dolgok sem mennek maguktól, és az avatatlan egyének mindig
rosszul végzik azokat. Keress tehát vagy a házadba, vagy a birtokodra, vagy a
barátaidhoz, vagy a jól megszervezett rendházba egy leányt, akit alkalmasnak
tartasz arra, hogy kiképezheted; igyekezz őt erre a hivatásra korán
előkészíteni, és tartsd egy ideig a környezetedben, hogy megfigyelhesd,
mielőtt ilyen kényes dolgot rá bíznál. Öt vagy hat ilyen módon kiképzett
nevelőnő tud majd hamarosan több mást megtanítani. Talán csalódni fogunk
némelyikben; de a sok között akadnának olyanok, akik kárpótolnának, és nem
lennénk oly nagy zavarban, amilyenben most állandóan vagyunk. A szerzetesnői
és a világi rendházak, melyek a szabályaik szerint a leányok nevelésére
vannak hivatva, elfogadhatnák ezt a javaslatot nevelői intézeti és
iskolai nevelőnőik kiképzésére.
Bár nagyon nehéz nevelőnőket találni, valljuk be, hogy van még egy nagyobb
nehézség is; ez a szülők fegyelmezetlensége: minden hiábavaló, ha ők maguk nem
akarnak versenyezni ebben a munkában. Mindennek az az alapja, hogy ők maguk
adjanak helyes életelveket és épületes példát gyermekeiknek. Ezt azonban
csak nagyon kevés családtól lehet elvárni. A legtöbb házban csak zavart,
nyugtalanságot és egy sereg cselédet lehet látni, akik éppen olyan fonák
lelkűek, mint amilyen visszásság van gazdáik között. Mily szörnyű iskolája ez
a gyermekeknek! Gyakran az olyan anya panaszkodik komoly hangon, hogy leányai
nevelésére nem tud rendes nevelőnőt találni, aki az egész életét játékban,
színházban és illetlen társalgásban tölti. Milyen hatása lehet akár
a legjobb nevelésnek is az ilyen anya mellett? Gyakran látni még olyan
szülőket is, mint Szent Ágoston mondja, akik maguk viszik el gyermekeiket
olyan nyilvános látványosságokra és más szórakozásokra, melyek elveszik a
kedvüket a komoly és tevékeny élettől, melybe maguk ezek a szülők akarják őket
irányítani; így keverik bele a mérget a jó táplálékba. Csak okosságról
beszélnek; de a gyermekek csapongó képzeletét hozzászoktatják a szenvedélyes
előadások és a zene által előidézett erős vigalmakhoz, melyek után ezek nem
tudják többé magukat összeszedni. Megkedveltetik velük az izgalmakat, és
fanyaroknak mutatják az ártatlan örömeket. Mindezek után még azt akarják, hogy
a nevelés eredményes legyen; (*) és szomorúnak és ridegnek tekintik a
nevelést, ha nem tűri a jónak és a rossznak ezt az összevegyítését. Nem
annyi-e ez, mint eltelve lenni a gyermekek jó nevelése után való vággyal
anélkül, hogy ennek a gondját is vállalni akarnák, vagy a legszükségesebb
követelményeknek alávetnék magukat?
(*) Proverb. XXXI. 19. et sequ.
Fejezzük be azzal a képpel, melyet a bölcs fest a derék nőről: Az értéke
olyan, mint azé, aki messziről és a Föld végéről jön. Férjének szíve rábízza
magát; nem szenved hiányt a zsákmányban, melyet ura hoz neki győzelmeiből;
mindennap tesz valami jót, de sohasem rosszat. Keresi a gyapjút és a lent:
okos kézzel dolgozik. Mint valami megterhelt kereskedőhajó, messziről hozza az
élelmiszereket. Éjszaka felkel és kiosztja az eledelt a cselédeknek. Megnéz
egy szántóföldet és megszerzi munkájával és kezének gyümölcsével; ültet bele
szőlőt. Derekát erővel övezi, megedzi karjait. Megízlelte és meglátta, hogy a
munkája mily hasznos: a lámpája nem alszik ki éjszaka. Keze hozzászokik a
durva munkához és ujjai megfogják az orsót. Keze mégis kinyílik a nyomorgó
előtt, kitárja azt a szegénynek. Nem fél sem a hidegtől, sem a hótól, minden
cselédjének két ruhája van: maga szőtt ruhát magának, finom lenből és bíborból
vannak a ruhái. Az ura kiváló a kapukban, azaz a tanácskozásokban, ahol együtt
ül a legtiszteletreméltóbb férfiakkal. Ő készíti a ruhákat, melyeket elad és az
öveket, melyeket kimér a kánaánbelieknek. A szépség és az erő az ő ruhái, és
nevetni fog halála napján. Bölcseségre nyitja a száját és a kedvesség törvénye
van a nyelvén. Mindent megfigyel házában, még a lábnyomokat is, és nem eszi meg
kenyerét tétlenül. Gyermekei felkelnek és boldognak mondják őt: az ura
hasonlókép felkel és magasztalja őt: ezt mondja: Sok leány szerzett gazdagságot,
de te valamennyit felülmúltad. A kedveskedések megcsalnak, a szépség semmis: az
istenfélő nőt kell dícsérni. Add neki kezemunkájának gyümölcsét és a kapukban,
a nyilvános gyűlésekben a saját munkájáért dícsérjék őt!
Bár a szokások nagy különbsége és a képek tömörsége és merészsége ezt a
nyelvezetet első tekintetre homályossá teszi, mégis oly kifejező és erőteljes
az, hogyha jobban megfigyeljük, mihamar elbűvölőnek találjuk. De még inkább
kívánom, érezzük meg a legbölcsebb embernek, Salamonnak erejét; érezzük meg a
Szentlélek hatalmát, akinek szavai oly magasztosak, amikor csodálatot váltanak
ki egy előkelő asszony szokásainak egyszerűsége, takarékossága és munkája
iránt.