Fénelon: A leányok neveléséről
XIII. FEJEZET.

A nevelőnőkről.

      Előre látom, hogy ez a nevelési terv sokak szemében ábrándnak fog látszani. Azt fogják mondani, hogy értelem, türelem és rendkívüli képesség kell annak végrehajtásához. Hol vannak az arra alkalmas nevelőnők? De még inkább, hol vannak azok, akik tudják azt követni? De kérem, lássuk be, hogy amikor valaki a gyermekeknek adható legjobb nevelésről szóló munka megírására vállalkozik, nem állíthat fel tökéletlen követelményeket: nem szabad tehát rosszat találni, amikor az ember a kutatásban a legtökéletesebbet tartja szem előtt. Természetes, hogy a gyakorlatban nem mehetünk oly messzire, mint gondolataink mennek, melyeket misem állít meg a papiroson: de végre is, ha az ember ebben a munkában nem is juthat el a tökéletességig, nem lesz hiábavaló, ha azt megismeri és törekszik elérni; ez a legjobb mód arra, hogy megközelítsük. Egyébként ez a munka a gyermekekben távolról sem tételez fel tökéletességet és az összes legszerencsésebb körülmények találkozását a tökéletes nevelés elérésére: ellenkezőleg, arra törekszem, hogy orvosságot adjak a rossz és elromlott természetek gyógyítására; feltételezem a nevelés általános tévedéseit és a legegyszerűbb eszközökhöz fordulok, hogy azokat részben vagy egészen, amint éppen szükséges, helyrehozzuk. Tény, hogy ebben a kis munkában nem találjuk meg azt, hogy mit tehetünk az elhanyagolt vagy rosszul irányított nevelés megjavítására; de lehet ezen csodálkozni? Nem a legtöbb-e az, amit óhajthatunk, hogy találjuk meg a helyes gyakorlati nevelés legegyszerűbb szabályait? Bevallom, hogy kevesebbet tehetünk és állandóan még kevesebbet teszünk a gyermekek érdekében, mint én itt javaslom; de nagyon is látjuk, hogy mennyit szenved a fiatalság ezen hanyagságunk miatt. Az az út, melyet mutatok, bármily hosszúnak lássék is, a legrövidebb, mert egyenesen oda vezet, ahová törekszünk; a másik, a félelem és a lélek felületes műveltségének az útja, bármily rövidnek lássék is, nagyon hosszú; azon ugyanis az ember sohasem éri el a nevelés egyetlen igazi célját, azaz az értelem meggyőzését és az erény őszinte szeretetének sugalmazását. Az ezen úton nevelt gyermekek nagy része még a kezdetén van, amikor a nevelésük már befejezettnek látszik; miután a világba való lépésük első éveit eltöltötték úgy, hogy helyrehozhatatlan hibákat követtek el, kénytelenek a tapasztalat és a saját elmélkedésük útján megtalálni azokat az életszabályokat, melyekre az óvatos és felszínes nevelés nem tudta őket rávezetni. Meg kell még figyelni, hogy a gyermekek számára szorgalmazott ezen első gondoskodások, melyeket a tapasztalatlan emberek terheseknek és végrehajthatatlanoknak találnak, sokkal bosszantóbb kellemetlenségektől kímélnek meg és elhárítják azokat az akadályokat, melyek egy kevésbbé alapos és szigorú nevelés után le nem küzdhetőkké lesznek. Végre figyeljük meg, hogy ezen nevelési terv végrehajtásánál nem igen van szó olyan dolgokról, melyek kiváló képességet kívánnak, mint inkább arról, hogy elkerüljünk olyan hibákat, melyeket itt részben feltártunk. Főkép azt szorgalmazom, hogy ne kényszerítsük a gyermekeket, legyünk gyakran velük, figyeljük őket, neveljünk beléjük bizalmat, apró kérdéseikre feleljünk nekik világosan és szívesen, természetük minél alaposabb megismerése érdekében hagyjuk azt megnyilatkozni és ha tévednek vagy hibát követnek el, javítgassuk őket türelmesen.

      Nem volna helyes dolog azt gondolnunk, hogy jó nevelést rossz nevelőnő irányíthat. Kétségkívül elég szabályokat adni, hogy a nevelés egy közepes képességű egyén fáradozása révén sikeres legyen; nem sok, ha azt kívánjuk tőle, hogy legyen jó érzéke, megértő lelkülete és istenfélelme. Az ilyen nevelőnő ebben az értekezésben nem fog találni sem elmésséget, sem gyakorlatiatlant; ha nem értené meg azt egészen, felfogja a lényeget, és ez elég. Légy rajta, hogy többször olvassa el; végy fáradságot, és olvasd vele együtt; hatalmazd fel őt, hogy megállíthat, ha valamit nem ért meg, és amikor úgy érzi, hogy nem tudtad őt meggyőzni; ezután vezesd be őt a gyakorlatba és amint a gyermekekkel való foglalkozása közben látod, hogy szem elől téveszti ezen értekezés elveit, melyeknek követésében megállapodtatok, figyelmeztesd őt tapintatosan négyszemközt. Ez a gond kezdetben terhes lesz neked, de fontos kötelességed, ha atyja vagy anyja vagy a gyermeknek: egyébiránt nem sokáig lesznek nagy nehézségeid; mert ha ez a nevelőnő érzékkel és jóakarattal van megáldva, a gyakorlat és a te magyarázataid révén többet tanul egy hónap alatt, mint hosszú okoskodások révén; mihamar magától halad a helyes úton. A magad helyzetének könnyebbségére meglesz még az az előnyöd, hogy ő ebben a kis könyvben egészen készen meg fogja találni azokat a párbeszédeket, melyeket a főbb tudnivalókról a gyermekekkel folytatnia kell, valamennyit annyira kidolgoztam, hogy szinte csak el kell mondania. Igy a szeme előtt lesz egy társalgási gyüjtemény, melyet a gyermekkel folytatnia kell, hogy a legnehezebb dolgokat megértesse vele. Ez a gyakorlati nevelésnek egy neme, mely a nevelőnőt szinte kezénél fogva vezeti. Igen jól felhasználhatod még a Történelmi Katekizmust, melyről már beszéltünk; szorgalmazd, hogy az így irányított nevelőnő olvassa el azt többször, és főkép törekedj jól megértetni vele a bevezetést, hogy ebbe a tanítási módszerbe jól beleélje magát. Mégis be kell vallanom, hogy ritkán találhatók ilyen közepes képességű alkalmazottak, amilyenekre én hivatkozom. De végre is kell valaki a neveléshez, mert a legegyszerűbb dolgok sem mennek maguktól, és az avatatlan egyének mindig rosszul végzik azokat. Keress tehát vagy a házadba, vagy a birtokodra, vagy a barátaidhoz, vagy a jól megszervezett rendházba egy leányt, akit alkalmasnak tartasz arra, hogy kiképezheted; igyekezz őt erre a hivatásra korán előkészíteni, és tartsd egy ideig a környezetedben, hogy megfigyelhesd, mielőtt ilyen kényes dolgot rá bíznál. Öt vagy hat ilyen módon kiképzett nevelőnő tud majd hamarosan több mást megtanítani. Talán csalódni fogunk némelyikben; de a sok között akadnának olyanok, akik kárpótolnának, és nem lennénk oly nagy zavarban, amilyenben most állandóan vagyunk. A szerzetesnői és a világi rendházak, melyek a szabályaik szerint a leányok nevelésére vannak hivatva, elfogadhatnák ezt a javaslatot nevelői intézeti és iskolai nevelőnőik kiképzésére.

      Bár nagyon nehéz nevelőnőket találni, valljuk be, hogy van még egy nagyobb nehézség is; ez a szülők fegyelmezetlensége: minden hiábavaló, ha ők maguk nem akarnak versenyezni ebben a munkában. Mindennek az az alapja, hogy ők maguk adjanak helyes életelveket és épületes példát gyermekeiknek. Ezt azonban csak nagyon kevés családtól lehet elvárni. A legtöbb házban csak zavart, nyugtalanságot és egy sereg cselédet lehet látni, akik éppen olyan fonák lelkűek, mint amilyen visszásság van gazdáik között. Mily szörnyű iskolája ez a gyermekeknek! Gyakran az olyan anya panaszkodik komoly hangon, hogy leányai nevelésére nem tud rendes nevelőnőt találni, aki az egész életét játékban, színházban és illetlen társalgásban tölti. Milyen hatása lehet akár a legjobb nevelésnek is az ilyen anya mellett? Gyakran látni még olyan szülőket is, mint Szent Ágoston mondja, akik maguk viszik el gyermekeiket olyan nyilvános látványosságokra és más szórakozásokra, melyek elveszik a kedvüket a komoly és tevékeny élettől, melybe maguk ezek a szülők akarják őket irányítani; így keverik bele a mérget a jó táplálékba. Csak okosságról beszélnek; de a gyermekek csapongó képzeletét hozzászoktatják a szenvedélyes előadások és a zene által előidézett erős vigalmakhoz, melyek után ezek nem tudják többé magukat összeszedni. Megkedveltetik velük az izgalmakat, és fanyaroknak mutatják az ártatlan örömeket. Mindezek után még azt akarják, hogy a nevelés eredményes legyen; (*) és szomorúnak és ridegnek tekintik a nevelést, ha nem tűri a jónak és a rossznak ezt az összevegyítését. Nem annyi-e ez, mint eltelve lenni a gyermekek jó nevelése után való vággyal anélkül, hogy ennek a gondját is vállalni akarnák, vagy a legszükségesebb követelményeknek alávetnék magukat?

(*) Proverb. XXXI. 19. et sequ.
      Fejezzük be azzal a képpel, melyet a bölcs fest a derék nőről: Az értéke olyan, mint azé, aki messziről és a Föld végéről jön. Férjének szíve rábízza magát; nem szenved hiányt a zsákmányban, melyet ura hoz neki győzelmeiből; mindennap tesz valami jót, de sohasem rosszat. Keresi a gyapjút és a lent: okos kézzel dolgozik. Mint valami megterhelt kereskedőhajó, messziről hozza az élelmiszereket. Éjszaka felkel és kiosztja az eledelt a cselédeknek. Megnéz egy szántóföldet és megszerzi munkájával és kezének gyümölcsével; ültet bele szőlőt. Derekát erővel övezi, megedzi karjait. Megízlelte és meglátta, hogy a munkája mily hasznos: a lámpája nem alszik ki éjszaka. Keze hozzászokik a durva munkához és ujjai megfogják az orsót. Keze mégis kinyílik a nyomorgó előtt, kitárja azt a szegénynek. Nem fél sem a hidegtől, sem a hótól, minden cselédjének két ruhája van: maga szőtt ruhát magának, finom lenből és bíborból vannak a ruhái. Az ura kiváló a kapukban, azaz a tanácskozásokban, ahol együtt ül a legtiszteletreméltóbb férfiakkal. Ő készíti a ruhákat, melyeket elad és az öveket, melyeket kimér a kánaánbelieknek. A szépség és az erő az ő ruhái, és nevetni fog halála napján. Bölcseségre nyitja a száját és a kedvesség törvénye van a nyelvén. Mindent megfigyel házában, még a lábnyomokat is, és nem eszi meg kenyerét tétlenül. Gyermekei felkelnek és boldognak mondják őt: az ura hasonlókép felkel és magasztalja őt: ezt mondja: Sok leány szerzett gazdagságot, de te valamennyit felülmúltad. A kedveskedések megcsalnak, a szépség semmis: az istenfélő nőt kell dícsérni. Add neki kezemunkájának gyümölcsét és a kapukban, a nyilvános gyűlésekben a saját munkájáért dícsérjék őt!

      Bár a szokások nagy különbsége és a képek tömörsége és merészsége ezt a nyelvezetet első tekintetre homályossá teszi, mégis oly kifejező és erőteljes az, hogyha jobban megfigyeljük, mihamar elbűvölőnek találjuk. De még inkább kívánom, érezzük meg a legbölcsebb embernek, Salamonnak erejét; érezzük meg a Szentlélek hatalmát, akinek szavai oly magasztosak, amikor csodálatot váltanak ki egy előkelő asszony szokásainak egyszerűsége, takarékossága és munkája iránt.