Fénelon: A leányok neveléséről
A LEÁNYOK NEVELÉSÉRŐL.
I. FEJEZET.
A leányok nevelésének fontossága.
Semmi sem annyira elhanyagolt, mint a leányok nevelése. A szokás és az anyák
szeszélye dönt el abban mindent: feltételezik, hogy a női nemet kevés
oktatásban kell részesíteni. A fiúk nevelése a közjóléttel való kapcsolata
révén a legfontosabb ügyek egyike gyanánt szerepel; bár ebben sem követünk el
sokkal kevesebb hibát, mint a leányok nevelésében, de legalább meg vagyunk
győződve, hogy sok okosságra van szükség, hogy sikert érjünk el. A
legtehetségesebb emberek igyekeznek a kérdésben irányításokat adni. Mennyi
oktatót és mennyi fiúnevelő intézetet látunk! Mennyi pénzt fordítunk könyvek
nyomtatására, tudományos kutatásokra, nyelvtanulási módszerekre és tanárokra!
Mindezekben a fontos tevékenységekben több a látszat, mint az érték; mégis
mutatják azt a magasabb gondolkodást, mely a fiúk nevelésében megnyilvánul. A
leányokról azt tartják, hogy nem kell tanultaknak lenniök, mert az érdeklődés
hiúkká és kényeskedőkké teszi őket; elég az, ha majd tudják vezetni a
háztartásukat és tudnak okoskodás nélkül engedelmeskedni az uruknak. Nem
mulasztják el rámutatni arra a sok nőről szerzett tapasztalatra sem, hogy
a tudomány nevetségesekké teszi őket; ennek következtében feljogosítva érzik
magukat arra, hogy a leányokat kiszolgáltassák a tudatlan és tapintatlan anyák
irányításának.
Tény, hogy ügyelnünk kell arra, nehogy nevetséges tudákosokat neveljünk. A
nőknek gyengébb és nyugtalanabb elméjük van, mint a férfiaknak; éppen ezért
nem helyes dolog olyan tanulmányokra fogni őket; melyek megzavarhatják. Nem
kell sem államot kormányozniok, sem háborút viselniök, sem a vallás szent
titkaival foglalkozniok; tehát meglehetnek kiterjedt államtudományi, katonai,
jogi, bölcseleti és hittudományi ismeretek nélkül. Sőt a mérnöki ismeretek
nagy része sem nekik való: könnyebb tevékenységekre vannak teremtve. Sem
testük, sem szellemük nem oly kitartó és erőteljes, mint a férfiaké; de
kárpótlásul a természet megadta nekik a kézi ügyességet, a rendszeretetet és a
gazdálkodást, hogy ezek legyenek otthonukban csendben a foglalkozásaik.
De mi következik a nők természetes gyöngeségéből? Minél gyöngébbek, annál
nagyobb szükségük van arra, hogy erősítsük őket. Nem kell-e nekik
kötelességeket betölteniök, még pedig olyan kötelességeket, melyek az egész
emberi létnek alapjai? Nem a nők döntik-e romba, vagy tartják életben a
családokat, irányítják a háztartás minden kicsiny részletét és ezen a réven
döntő szerepük van abban, ami egészen közelről érinti az emberi nemet? Tehát
az, övék a főrész szinte az egész világ jó és rossz tetteiből. A helyes
gondolkodású, szerény és vallásos nő lelke az egész háznak; rendet tart ott a
földi jólét és az örök üdvösség javára. Még azok a férfiak sem képesek a maguk
erejéből semmi hathatós jót elérni, akik a közéletben nagy tekintélynek
örvendenek, ha a nők nem támogatják őket munkájukban.
A világ nem árnykép; a családok összesége: ki finomíthatja azt kényesebb
gonddal, mint a nők, az ő természetes tekintélyükön és a családban való
állandó jelenlétükön túl, kinek van annyi veleszületett képessége, mint nekik,
hogy gondosak, figyelmesek, tevékenyek, példaadók és meggyőzők legyenek
mindenben? Vajjon a férfiak várhatnak-e valami jót a maguk számára az életben,
ha a legszűkebb környezetük, a családi életük keserűségbe fullad? S mi lesz a
gyermekekkel, folytatólag az egész emberiséggel, ha az ő zsenge koruktól fogva
az anyák útjukban állanak?
Ime a nők hivatása, akik tehát nem kevésbbé fontosak a nagy közösségben, mint
a férfiak, minthogy van háztartásuk, melyet vezetniök kell, van uruk, akit
boldoggá kell tenniök és vannak gyermekeik, akiket okosan kell nevelniök. Ne
hagyjuk figyelmen kívül azt sem, hogy az erény nem kevésbbé van a nők, mint a
férfiak számára rendelve: nem szólva arról a jóról vagy rosszról, melyet a
közéletben tehetnek, ők az emberi nem fele, melyet Jézus Krisztus megváltott
és amely örök életre van teremtve.
Azon a jón kívül, melyet a helyesen nevelt nők tehetnek, számba kell venni azt
a rosszat is, melyet a világnak okozhatnak, ha nincs olyan nevelésük, mely a jó
útján megtartaná őket. Bizonyos, hogy a nők rossz nevelése több bajt okoz,
mint a férfiaké, mert hiszen a férfiak hibái is rendszerint abból a helytelen
nevelésből erednek, melyet anyjuktól kaptak és azokból a szenvedélyekből,
melyekre későbbi korukban más nők szoktatták rá.
Sok cselszövést ismer a történelem, törvények és erkölcsök lábbaltiprását,
véres háborúkat, vallásújításokat, forradalmakat, melyeket asszonyi
féktelenségek idéztek elő. Ime a leányok helyes nevelése fontosságának
bizonyítékai; keressük a módjait.