Fénelon: A leányok neveléséről
IV. FEJEZET.

Káros utánzások.

      A gyermekeket tudatlanságuk ingataggá és mindannak az utánzására hajlamossá teszi, amit látnak, mert az agyvelejükre még semmi sincs ráírva és még nincsenek szokásaik. Éppen ezért döntő jelentőségű az, hogy jó mintaképeket állítsunk eléjük. Csak olyan embereket engedjünk közelükbe, akiknek példája követésre érdemes; mivel azonban lehetetlen, hogy minden óvatosságunk mellett is ne lássanak sok helytelen dolgot, azért idejében fel kell hívni a figyelmüket bizonyos gonosz és oktalan egyének szemtelenségére, akiknek a hírnevét sem kell kímélni: és meg kell mutatni, hogy az ember mily lenézett és érdemes is, hogy az legyen, mily nyomorult, ha szenvedélyeinek rabja és ha nem műveli értelmét. Igy anélkül, hogy hozzászoktatnánk őket a gúnyolódáshoz, fejlesztjük ízlésüket és érzékennyé tehetjük őket az igazi tisztesség iránt. Még attól sem kell idegenkednünk, hogy általánosságban előre tájékoztassuk őket bizonyos fogyatkozásokról, bár félni lehet, hogy rátereljük figyelmüket az emberek gyöngeségeire, melyeket kímélniök kell; mert azonfelül, hogy nem lehet remélni, de nem is helyes dolog őket megtartani az ezekre vonatkozó helyes szabályokat illető tudatlanságukban, egyébként a legbiztosabb mód megtartani őket mások tisztelésében az, hogy meggyőzzük, hogy el kell viselnünk mások hibáit, sőt, hogy nem szabad könnyelműen ítélni róluk, mert azok gyakran nagyobbaknak látszanak, mint amilyenek valójában; hogy más előnyös tulajdonságok kárpótolnak azokért és mivel semmisem tökéletes a földön, meg kell csodálnunk azt, amiben a legkevesebb a tökéletlenség; végre, bár óvakodnunk kell az ilyen nagyon messzemenő kioktatásoktól, mégis el kell őket látni a helyes elvekkel és vissza kell tartani attól, hogy utánozzanak minden rosszat, amit látnak.

      Ugyancsak meg kell akadályozni őket abban, hogy a nevetséges embereket utánozzák; a tréfás és nevetséges viselkedésekben mindig van valami alsórendűség és a jóérzéssel ellenkező: ügyelni kell, nehogy a gyermekek elsajátítsák azokat, mert képzelőtehetségük elevensége és testüknek alkalmazkodása társulva víg kedélyükkel nagyon könnyen lehetővé teszi, hogy magukra vegyenek és mutogassanak minden nevetségeset, melyet látnak.

      A gyermekeknek ez az utánzásra való hajlama igen sok bajt okoz, ha kiszolgáltatjuk őket gyönge jellemű embereknek, akik nem nagyon feszélyezik magukat előttük. De az Isten éppen ezen hajlandóság révén beléoltotta a gyermekekbe azt, hogy belenyugodjanak szívesen mindenbe, amit nekik a jó érdekében mutatunk. Gyakran elég volna csak szó nélkül másokban megmutatnunk azt, amit szeretnénk, hogy megtegyenek.