Fénelon: A leányok neveléséről
IV. FEJEZET.
Káros utánzások.
A gyermekeket tudatlanságuk ingataggá és mindannak az utánzására hajlamossá
teszi, amit látnak, mert az agyvelejükre még semmi sincs ráírva és még
nincsenek szokásaik. Éppen ezért döntő jelentőségű az, hogy jó mintaképeket
állítsunk eléjük. Csak olyan embereket engedjünk közelükbe, akiknek példája
követésre érdemes; mivel azonban lehetetlen, hogy minden óvatosságunk mellett
is ne lássanak sok helytelen dolgot, azért idejében fel kell hívni a
figyelmüket bizonyos gonosz és oktalan egyének szemtelenségére, akiknek a
hírnevét sem kell kímélni: és meg kell mutatni, hogy az ember mily lenézett és
érdemes is, hogy az legyen, mily nyomorult, ha szenvedélyeinek rabja és ha nem
műveli értelmét. Igy anélkül, hogy hozzászoktatnánk őket a gúnyolódáshoz,
fejlesztjük ízlésüket és érzékennyé tehetjük őket az igazi tisztesség iránt.
Még attól sem kell idegenkednünk, hogy általánosságban előre tájékoztassuk őket
bizonyos fogyatkozásokról, bár félni lehet, hogy rátereljük figyelmüket az
emberek gyöngeségeire, melyeket kímélniök kell; mert azonfelül, hogy nem lehet
remélni, de nem is helyes dolog őket megtartani az ezekre vonatkozó helyes
szabályokat illető tudatlanságukban, egyébként a legbiztosabb mód megtartani
őket mások tisztelésében az, hogy meggyőzzük, hogy el kell viselnünk mások
hibáit, sőt, hogy nem szabad könnyelműen ítélni róluk, mert azok gyakran
nagyobbaknak látszanak, mint amilyenek valójában; hogy más előnyös
tulajdonságok kárpótolnak azokért és mivel semmisem tökéletes a földön, meg
kell csodálnunk azt, amiben a legkevesebb a tökéletlenség; végre, bár
óvakodnunk kell az ilyen nagyon messzemenő kioktatásoktól, mégis el kell őket
látni a helyes elvekkel és vissza kell tartani attól, hogy utánozzanak minden
rosszat, amit látnak.
Ugyancsak meg kell akadályozni őket abban, hogy a nevetséges embereket
utánozzák; a tréfás és nevetséges viselkedésekben mindig van valami
alsórendűség és a jóérzéssel ellenkező: ügyelni kell, nehogy a gyermekek
elsajátítsák azokat, mert képzelőtehetségük elevensége és testüknek
alkalmazkodása társulva víg kedélyükkel nagyon könnyen lehetővé teszi, hogy
magukra vegyenek és mutogassanak minden nevetségeset, melyet látnak.
A gyermekeknek ez az utánzásra való hajlama igen sok bajt okoz, ha
kiszolgáltatjuk őket gyönge jellemű embereknek, akik nem nagyon feszélyezik
magukat előttük. De az Isten éppen ezen hajlandóság révén beléoltotta a
gyermekekbe azt, hogy belenyugodjanak szívesen mindenbe, amit nekik a jó
érdekében mutatunk. Gyakran elég volna csak szó nélkül másokban megmutatnunk
azt, amit szeretnénk, hogy megtegyenek.