Fénelon: A leányok neveléséről
XI. FEJEZET.

A nők tájékoztatása kötelességeik felől.

      Térjünk most át azoknak a dolgoknak részletezésére, melyeket a nőnek tudnia kell. Melyek ezek a foglalkozások? Kötelessége gyermekeinek nevelése; a fiúké egy bizonyos korig, a leányoké addig, amíg férjhez nem mennek, vagy apácák nem lesznek; cselédeinek, azok helyes életének, szolgálatának irányítása; a kiadások elosztása, annak ellenőrzése, hogy minden gazdaságosan és becsületesen történjék; rendszerint még haszonbérletek kötése és a jövedelem kezelése.

      A nők tanultsága, épúgy mint a férfiaké, szorítkozzék a tevékenységükhöz tartozó dolgok elsajátítására; elfoglaltságuk különbsége szabja meg tanulmányaik különbségét. A nők oktatása szorítkozzék tehát azokra a dolgokra, melyeket az imént mondottunk. A kíváncsi nő azt fogja mondani, hogy ez szűk határokat szab az ő érdeklődésének: csalódik; nem ismeri azoknak a dolgoknak fontosságát és terjedelmét, melyeknek tanulmányozását javaslom.

      Milyen ítélőképességre van szüksége, hogy mindenik gyermekének természetét és szellemi képességét megismerje, a velük való legalkalmasabb bánásmódot megtalálja, kedélyvilágukat, hajlamukat, képességüket felfedje, a velükszületett rossz hajlamaiknak elejét vegye, a legjobb életszabályokról őket meggyőzze és hibáikat meggyógyítsa! Micsoda bölcseségre van szüksége, hogy felettük a tekintélyt megszerezze és megtartsa anélkül, hogy szeretetüket és bizalmukat elveszítené! De nincs-e szüksége arra is, hogy alaposan megfigyelje és megismerje azokat az egyéneket, akiket melléjük ad? Kétségkívül. Tehát egy családanyának tökéletesen tájékozottnak kell lennie a vallásról és kell, hogy érett, határozott és figyelmes szelleme és a vezetésben tapasztalata legyen.

      Lehet-e kétség az iránt, hogy a nőknek maguknak kell mindezeket a gondokat vállalniok, minthogy ezek természetszerűleg már uruk életében rájuk háramlanak, aki a családon kívül van elfoglalva? Még közelebbről kell azokkal szembenézniök, ha özvegyek lesznek. Végre Szent Pál az ő üdvösségüket gyermekeik nevelésével általában annyira összekapcsolja, hogy arról biztosít, hogy általuk üdvözülnek.

      Nem fejtem ki itt mindazt, amit az anyáknak gyermekeik nevelése érdekében tudniok kell, mert ez az emlékeztetés eléggé fogja velük éreztetni azoknak az ismereteknek terjedelmét, melyekkel bírniok kellene.

      Számítsd ehhez a neveléshez a háztartást. A nők nagyrésze elhanyagolja azt, mint valami alsórendű foglalkozást, mely csak parasztoknak vagy majorosoknak, legfeljebb vendéglősöknek vagy valami gazdaasszonynak való: főkép a kényelemben, bőségben vagy tétlenségben nevelkedett nők közömbösek és kényesek ezen aprólékos dolgok iránt; nem találnak nagy különbséget a falusi élet és Kanada vadjainak élete között. Ha beszélsz velük a gabona forgalmáról, a földek megmunkálásáról, a különböző természetű jövedelmekről, az évi járandóságok összegyüjtéséről és más földesúri jogokról, a bérbeadás legjobb módjáról vagy a pénzbeszedők felfogadásáról, azt hiszik, hogy hozzájuk nem méltó foglalkozásokra akarod őket kényszeríteni.

      Azonban csak a tudatlanságra vezethető vissza, hogy megvetik a gazdálkodás tudományát. A régi ügyes görögök és rómaiak nagy gonddal merültek abba bele: a legkiválóbb szellemeik a saját tapasztalataik alápján könyveket írtak róla, melyek még ma is megvannak és amelyekben a földmívelést a legkisebb részletéig tárgyalták. Tudjuk, hogy hódító hadvezéreik nem röstelték a földet művelni és diadalmenetükből visszatérni az ekéhez. Ez a felfogás oly távol áll a mienktől, hogy el sem hinnénk, ha a történelemben valami ürügyet találnánk, hogy kételkedhessünk benne. De nem természetes-e, hogy az ember csak azért gondol hazája védelmére és nagyobbítására, hogy azt békésen gondozhassa? Mire jó a győzelem, ha nem arra, hogy összegyüjtsük a béke gyümölcseit? Végre is a szellem szilárdsága abban áll, hogy pontosan ismerjük azt a módot, amelyen az emberi élet alapjául szolgáló dolgok végbemennek; a többi összes lényeges dolgok ezen fordulnak meg. Az állam ereje és jóléte nem abban van, hogy sok rosszul gondozott földünk legyen, hanem hogy a birtokunkban levő földből kivegyük mindazt, ami a nagyszámú nép táplálására szükséges.

      Kétségkívül sokkal fejlettebb és szélesebbkörű értelem kell ahhoz, hogy tájékozottak legyünk mindazokban az ismeretekben, melyek a gazdasággal kapcsolatban vannak és hogy egy kis köztársaság-számba menő családot jól tudjunk nevelni, mint ahhoz, hogy játszunk, csevegjünk a divatról és gyakoroljuk magunkat a társalgás apró finomságaiban. A lenézésre nagyon érdemes fajtája az a szellemnek, amely csak arra törekszik, hogy jól beszéljen: mindenütt találkozunk nőkkel, akiknek beszéde tele van életelvekkel, de akiknek viselkedése, mivel nem nevelték őket, csupa léhaság.

      De óvakodj az ellenkező hibától is: a nők szinte minden dologban szélsőségesek. Helyes dolog gyermekkoruktól fogva hozzászoktatni őket, hogy valamit irányítsanak, számadást vezessenek, lássák a vásárlás módját, és azt, hogy miként kell valamit használhatóvá tenni. De vigyázz, nehogy a takarékosság fösvénységgé fajuljon; mutasd meg minden részletében ennek a szenvedélynek nevetséges voltát. Ügyelj, mert a fösvénység keveset szerez, de nagyon megbecstelenít. Az észszerű gondolkodásnak a hasznos és szorgalmas életben nem kell mást keresnie, mint hogy elkerülje a szégyent és az igazságtalanságot, mely együtt jár a pazarló és pusztító életmóddal. Csak azért kell tartózkodni a fölösleges költekezésektől, hogy módunkban legyen minél könnyebben megtenni mindazt, amit az illem, a szeretet vagy az irgalmasság sugall. Nagy nyereség az, ha a maga helyén tudunk veszíteni: bizonyára a helyes beosztás és nem a piszkos takarékoskodás tesz szert haszonra. Ne mulaszd el rámutatni a nők azon bántó hibájára, hogy örömmel takarítanak meg egy szál gyergyát, de eltűrik, hogy a gazdatiszt minden fontos ügyben becsapja őket.

      A tisztaság érdekében is azt tedd, amit a takarékosság érdekében. Szoktasd hozzá a leányokat, hogy semmi piszkosat, semmi rendetlent ne tűrjenek, a legcsekélyebb rendetlenséget is vegyék észre a házban. Tereld rá a figyelmüket arra, hogy semmi sem járul hozzá jobban a takarékossághoz és a tisztasághoz, mint az, ha mindent a helyén tartunk. Ez a szabály szinte semmiségnek látszik, de sokat jelentene, ha pontosan megtartanánk. Szükséged van egy tárgyra? egy pillanatot sem veszítesz el a keresésével; nincs zavar, nincs vitatkozás, sem felfordulás, amikor szükség van rá; rögtön ráteszed a kezedet; és amikor már használtad, tüstént visszateszed arra a helyre, ahonnan elővetted. Ez a szép rend a tisztaság egyik főrésze; igen kellemes a szemnek az ilyen pontos rend látása. Egyébként az a hely, melyet minden egyes tárgynak adunk, azoknak mindenkép előnyére van nemcsak a kedvesség és a szemek gyönyörködtetése szempontjából, hanem a tárgyak megőrzése érdekében is, mert azon a helyen kevésbbé pusztulnak el, mint másutt; véletlen következtében egy tárgy a maga helyén nem törik el; ott tisztábban is tarthatjuk: mert például egy virágtartó nem lesz poros, sem nem lesz kitéve az eltörés veszélyének, ha használat után mindjárt vissza tesszük a helyére. A rend szelleme, mely megköveteli, hogy a helyére tegyük, azt is magával hozza, hogy tartsuk tisztán. Fűzd hozzá azt is, hogy ezen szokás révén a szolgákat megóvod a lustaság és a zűrzavar szellemétől. Azonfelül sok az, gyors és könnyű kiszolgálást kívánni, de egyúttal kitenni magát a türelmetlenkedés kísértésének a késedelem miatt, mely abból áll elő, hogy alig találjuk az össze-visszarakott tárgyakat. De egyúttal kerüld a rend és a tisztaság túlzásait. A tisztaság, ha mérsékelt, erény; de ha az ember túlságosan a maga ízlését követi, lelki kicsinyességgé válik. A jóízlés irtózik a túlzott kényességtől; a kis dolgokat kicsinyekként veszi és nem sértődik meg miattuk. Tréfálkozz tehát a gyermekek előtt azokon az ócska cifraságokon, melyeket némelyik nő oly nagyon szeret és amelyek őket észrevétlenül kellemetlen kiadásokra késztetik. Szoktasd őket az egyszerű és könnyen fönntartható tisztasághoz: mutasd meg nekik a dolgok elvégzésére a legalkalmasabb módot, de mutasd meg főkép azt, hogy miként kell nélkülözni azokat. Magyarázd meg nekik, hogy milyen lelki kicsinyesség és durvaság veszekedni egy rosszul fűszerezett leves, egy rosszul összehajtott függöny és egy nagyon magas vagy alacsony ülőhely miatt.

      Kétségkívül sokkal jobb lelkület tudatosan nyersnek, mint túlérzékenynek lenni az ilyen kevéssé fontos dolgok miatt. A helytelen érzékenység, ha az arra hajlamos nőkben nem nyomjuk el, sokkal veszedelmesebb a társalgásra nézve, mint bármi másra: a legtöbb ember nekik száraznak és unalmasnak, az udvariasság legkisebb hiánya szörnyűségnek látszik; mindig gúnyolódók és kellemetlenkedők. Jókor meg kell velük értetni, hogy misem oktalanabb, mint valakiről a viselete alapján felületesen ítélni ahelyett, hogy alaposan megvizsgálnók a lelkületét, érzelmeit és más hasznos tulajdonságait. Mutasd be különböző tapasztalatok alapján, hogy egy darabos, vagy akár nevetséges megjelenésű vidéki ember a maga kellemetlen bókjaival, ha jó szíve és tiszta lelke van, a becsülésre sokkal érdemesebb, mint egy világfi, aki a kifogástalan finomság alatt hálátlan, ravasz, mindenféle képmutatásra és aljasságra hajlamos szívet rejteget. Értesd meg azt is, hogy mindig van valami lelki gyöngeség azokban, akik nagyon hajlamosak a kényeskedésre és az idegenkedésre. Nincsenek olyan emberek, akiknek társalgása annyira rossz volna, hogy abból valami jót ne lehetne tanulni: ha az ember választhat, mindig a legjobbat kell választania, de ha a választásban korlátozva van, vigasztalódhat, mert arról beszélteti az embereket, amiről tudnak beszélni, és az okos emberek mindig tudnak valami okulást szerezni a legkevésbbé értelmesektől is. De térjünk át azokra az ismeretekre, melyekre a leányokat tanítanunk kell.