Vissza a fõoldalra Vissza a novellákhoz

RICHARD LAYMON  ROSSZ HíR

 Csendes, napsütéses reggel volt. paul az ajtót félig nyitva hagyva, a kõlapokból kirakott járdán kiszaladt a kocsibeállóig. Oldalazva ment el a Granadája mellett, s egyaránt vigyázott arra, nehogy belépjen a harmatos fûbe, s a köpenye se érjen hozzá az autó maszatos oldalához.
 Ahogy elérte a kocsi végét, észrevette a földön heverõ Hírmondót.
 Jó. Senki nem lopta el.
 Nagyon gyakran, különösen hétvégeken, valaki rendszeresen ellopja az újságot. De ma nem sikerült neki. Érdemes korán kelni. Az újság, vastagra összetekerve, gumiszalaggal átfogva, ott hevert a gyepen, Paul kocsibejárója sarkánál.
 De az már Joe Applegate füve.
 Lehajolt, hogy felvegye, s közben átnézett a szomszéd udvarára, s tornácára.
 Nem látta sehol Applegate újságját.
 Talán már bevitte, gondolta. hacsak nem azt lopta el valaki.
 Remélem, az a rohadt fafej nem gondolja azt, hogy ez az övé.
 Paul felállt, az újságot a hóna alá cxsapta, és elindult visszafelé az autója és a fû közötti szûk ösvényen.
 mikor beért, bezárta a bejárati ajtót. Az újságot a kávéasztalra dobta, és arra gondolt, hogy az újság mintha megmozdult volna.
 Ránézett.
 A Hírmondó mozdulatlanul feküdt az asztal üveglapján.
 Kicsit összenyomódott ugyan, de csak azért, mert a hóna alatt hozta be. A billegés biztosan a hajtás lendületébõl eredt.
 valami megvillant.
 Paul hátrahõkölt.
 Egy patkány-szerû orr kandikált ki az összetekert újságból. Fehér, csupasz bõre volt, amely olajosan fénylett. Piros szemeivel a férfire nézett, és kivillantotta a fogait.
 - Jézusom!- nyögte Paul, mikor az izé kirontott, és felé kezdett rohanni. A karmai kopogtak az üvegen, s fogait csattogtatni kezdte a férfi felé.
 Paul hátratántorodott.
 Mi a szar ez?
 A lény nedves nyomot hagyott az üvegasztalon. Nem állt meg a szélénél, leugrott a szõnyegpadlóra. Tompa puffanással érkezett le, és azonnal Paul lába felé kezdett rohanni.
 A férfi elugrott auz útjából. A lény is hirtelen irányt változtatott, és követte. Paul a karosszéke felé hátrált, és felugrott rá. A lábai besüllyedtek a rugós kárpitba. A férfi billegett, egyensúlyát kereste, majd megfordult, és a szék párnázott karfájára térdelt.
 Figyelte a felé rohanó izét.
 nem egészen patkány. Rágcsáló-szerû feje volt, de a vékony nyak után lövedék alakú test következett: Tömzsi, fénylõ, fehér henger, mintegy tíz-tizenöt centi hosszúságban. A hátsó lábai után nem volt semmi elvékonyodás. A fara olyan volt, mint egy kerek lap. Farka nem volt.
 Karmait belemélyesztve a szék lábába, felfelé kezdett mászni.
 Paul lerántotta a mokaszinját a lábáról. Gyenge fegyver, de jobb minta asemii. Ráütött vele az állatra. A laza bõrcipõ csattant az izé oldalán, de nem sikerült elûzni vele. Tovább mászott felfelé a széken, miközben le nem vette szemeit Paulról.
 A férfi bedugta a kezét a mokaszinba, és azzal taszigálta az állatot. Az beleharapott a cipõ orrába, és egy darab bõrt kirágott belõle. A férfi kirántotta a kezét a cipõbõl, és leugrott a székrõl. Futás közben visszanézett és látta, hogy a mokaszin a lénnyel együtt leesik a földre.
 A kandalló elõtt felkapott egy hegyes, kovácsoltvas piszkáltó. Szembefordult az álattal. Az ott haygta a cipõt, és támadott. A férfi felemelte a piszkavasat.
 Valami hozzáért Paul bokájához. Valami szõrös.
 Jack, a macska.
 Jack Timmy szobájában szokott aludni, összetekeredve a kedvenc takaróján, a fiú ágyán. A nyugtalanság biztosan felkeltette az érdeklõdését.
 - Ne!- szakadt ki Paulból.
 A cica, mint egy miniatûr oroszlán ugrott rá a lényre.
 Hülye macska! Ez nem egér!
Paul csak a macskát látta. Elhajolt, megpróbált egy jobb szögbõl rálátni az eseményekre, és meglátta az izé tompa farát, vékony lábait, kilógni Jack szájából.
 - Kapd el a szemetet!- zihálta.
 Jack keményen dolgozott a fogaival, közben a farkát csavargatta.
 - Paul? Mi történt?- kérdezte Joan álmops hangon.
 Mielõtt még válaszolhatott volna, a macska keserveset nyávogott, és felpúposította a hátát.
 - Paul!- mondta, most már riadtan a nõ.
 jack elnémult. A négy mancsán állt mozdulatlanul, majd az egyik oldalára feküdt. A végbele kidülledt. A lény véres feje tûnt fel a nyílásban.
 Paul némán bámult, hogy az izé elõmászott Jack testébõl. Elindult, és barnás-vöröses pép hagyta el zömök farát.
 - Úristen!- motyogta, miközben folyamatosan hátrált.- Joan! Ne gyere ide! Fogd Timmyt! Vidd ki ebbõl a rohadt házból.

 - Mi tört...?- A szó Joan torkára fagyott, mikor elment az étkezõasztal mellett. Meglátta Pault, ahogy a köpenyét a kanapéra dobja, és a piszkavassal a padlót csépeli. A kampós végével majdnem sikerült eltalálnia egy gusztustalan valamit, amit egy pillanatig patkánynak nézett.
 Ilyen patkányt még soha nem látott.
 Meglátta a macskát, és a faránál lévõ alvadt vértócsát.
 - Óh, Istenem- motyogta.
 Paul levegõ után kapkodott, és igyekezett elugrani a felé rohanó állat elõl.
 Joan tett néhány lépést elõre, segíteni akart a férfinek, de hirtelen megtorpant. Nem volt semmi fegyvere. Mezítláb, a hálóingében állt ott.
 - A francba!- Paul felugrott a kanapéra, forgott, és a piszkavasat a feje fölé emelte. Az izé rohant felfelé a kárpiton.
 - Csináld azt,a mit mondtam! Vidd ki innen Rimmyt. Hívj segítséget, az Isten szerelmére! Hívd a rendõrséget!
 Az apró állat hirtelen megtorpant.
 Ránézett Joanra.
 Hideg futott végig a nõ hátán.
 Megfordult és rohanni kezdett, egyenesen Timmy szobájába. A kisfiú felébredt, mikor az anyja kikapta az ágyából. - Mami?- A hangja rémült volt.
 - Minden rendben van- mondta, miközben kirohant a melléhez szorított gyermekkel. Csak egyik kezével tartotta, mikor az asztalról felkapta az erszényét. A konyhába viharzott, és csak addig rakta le kicsit, ameddig kinyitotta a hátsó ajtót. Kirohant a gyerekkel.
 - Mi a baj, anyu?- kérdezte a kisfiú.- hol van apu?
 - Minden rendben van- mondta, miközben ráültette a Granadára.- Van egy kis probléma a házban. De apu mindent elrendez. - Az erszényében mataott. kivette az autó kulcsát, és kinyitotta vezetõ melletti ajtót.- Most várj itt egy kicsit- mondta, miközben beemelte a fiút az ülésre.- ne gyere ki. Mindjárt visszajövök.- Becsapta az ajtót.
 Ott állt a kocsibejáró sarkánál.
 most mit csináljak?
 Menjek vissza segíteni?
 Ott van neki a piszkavas. Mit tudok kezdeni egy konyhakéssel?
 Levágom a farkát.
 De ez nem egér.
 Azt mondta, hogy hívjam fel a zsarukat. Óh, persze. Elmondom nekik, hogy egy izé kergeti a férjemet a ház körül. Tíz-tizenöt perc, mire ideérnek...
 Joan Applegate háza felé fordította a fejét.
 Applegate, a fafejû fegyver-mániás.
 Lehajolt, és benézett az autó ablakán. A fiú nem volt buta. Tudta, hogy vaélami nagy baj van benn a házban. A szemei nagyra nyíltak, és rémültek voltak. Joan torka összeszorult.
 Legalább te biztonságban vagy, drágám, gondolta.
 Mosolyogni próbált a fiú felé, majd elfordult, és sûrû sövényen keresztül, átpréselte magát Applegate udvarára. A bokrok összekarcolták a bõrét és megszaggatták a hálóingét. Kijutott az udvarra.
 Felugrott a tornácra.
 Applegate ajtaján mûanyag táblácska volt. Rajta a felirat:

EZT A HÁZAT
A SMITH AND WESSON BIZTOSíTJA

Micsoda seggfej, gondolta.
 Remélve, hogy itthon találja, megnyomta a csengõ gombját.
 Bentrõl halk harangjáték szûrõdött ki.
 Joan végignézett magán, és megrázta a fejét.- A hálóing Valentin-napi ajándék volt Paultól. Jól megmutatta amit altakart.
 Applegate-nek biztosan tetszeni fog, gondolta. A francba!
 Hol van?
 - Gyere már, gyere- motyogta. Néhányszor még mgnyomta az ajtócsengõt, aztán ököllel kezdte verni a bejáratot.- Joe!- kiáltotta.
 Nem jött válasz. Lépések zaját sem hallotta bentrõl.
 - Az anyádat- mondta. A tornác széléhez sietett. Lelépett, majd néhány lépést megtett a harmatos fûben. meg akarta nézni, hogy a függönyök nyitva vannak-e. Be szokta húzni õket, ha elutazik.
 Joan kaméliák között taposott, mikor kezét a szeméhez tartva benézett az ablakon.
 A nappaliba besütött a reggeli napfény.
 Applegate itthon volt. Csakhogy a földön, egy vértócsa közepén, szétterülve feküdt.

 Paul leugrott a kanapé végérõl. Egy ugrásra volt a bejárati ajtó.
 A francba innen!- gondolta.
 És ezt meg itthagyom? Visszajövök, és még csak meg sem találom.
 Meg kell ölnöm a szemetet.
 Félrelépett, mikor a lény leugrott a kanapé karfájáról. nem volt elég gyors, és egy pillanat múlva súlyt érzett a köntöse aljáról. Az izé karmaival belekapaszkodott a köntös anyagába, és elkezdett felfelé mászni. Paulk kibontotta az övet, és lerázta magáról a köntöst. Az egyik ujja fennakadt.
 Elengedte a piszkavasat, hogy a köntös ujja le tudjon csúszni a karjáról. A szerszám tompán puffant a szõnyegen. A másik kezével eldobta a ruhadarabot. Leesett egy halomba, maga alá temetve az állatot.
 Felkapta a piszkavasat. Egy pillanatra azon gondolkodott, hogy azzal fogja csépelni a földre dobott ruhadarabot. De túl vékony volt ahhoz, hogy biztosan eltalálja vele az izét.
 Hangos- ANYÁD!- kiáltás közben, mindkét lábával ráugrott a köntösre. Taposott rajta. Borzongás futott végig a lábain, és úgy érezte, mintha jéghideg ujjak markolásznák a herezacskóját. A háta lúdbõrös volt. Tudta, hogy a szõr feláll a tarkóján. Mégis tovább táncolt és taposott a ruhadarabon.
 Addig, amíg rá nem talált egy dudorra.
 Felkiáltott- Iiigen!- és leugrott.
 Apiszkavasat felemelte és lehajolt, készen arra, hogy üssön.
 A köntös túl vastag és gyûrött volt ahhoz, hogy Paul meglássa a dudort, amire rátaposott.
 Biztos megdöglött, gondolta. Agyonnyomtam.
 Aztán rájött, hogy nem érezte hogy szétment volna.
 Megpiszkálta a köntöst a szerszámmal. Bámulta. Semmi nem mozdult. Ismét megbökte. Gyûrõdéseket simított ki a piszkavassal.
 Nem érzett semmi mást a szerszámmal, csak a köntöst és a padlót.
 Paul kicsit messzebb lépett, elõrehajolt, és kinyújtotta a karját. A piszkavas végét bedugta a ruha alá, majd lassan megemelte.
 Aköntös által eltakart terület egyre zsugorodott, miközben feljebb emelte a ruhadarabot.
 Nincs alatta.
 Mikor már a köntös széle is a levegõben volt, a lény még mindig nem tûnt elõ.
 Hirtelen végigrohant a vékony piszkavason, egyenesen a férfi keze felé.
 Paul sikoltott.
 Elhajította a fegyverét, és rohanni kezdett.

 Miközben Applegate hátsó bejárata felé rohant, Joan azon gondolkodott, mi lenne, ha megpróbálná a szomszédos házat. Egy idõsebb házaspár lakott ott, akiket nem ismer. Azonkívül, lehet, hogy õk is halottak, ugyanúgy, mint Applegate.
 Lehet, hogy fegyverük sincs.
 Applegate-nek van egy csomó. Tudták róla. Õ és Paul egyszer már jártak a lakásában, ami elég volt ahhoz, hogy rájöjjenek, nem az õ emberük. Egy istenverte republikánus. Szûklátókörû, sörvedelõ fafej, aki ellene van az abortusznak és a nõi jogoknak. Támogatja a halálbüntetést és a nukleáris elrettentést, és azokat a dolgokat, amelyeket õ és Paul megvetnek.
 Viszont van fegyvere.
 Rohanás közben Jean felkapott egy, az udvaron heverõ gereblyét. Felelõtlenül, fogakkal kifelé hagyták a fûben. A gereblyével a hátsó ajtó felé iramodott.
 Megcsúszva állt meg az elhúzható üvegajtó elõtt. A gereblye nyelével betörte az üveget. Szilánkok szóródtak mindenfelé, s egy borotva-éles lyuk maradt az üvegen. Benyúlt a lyukon, és kinyitotta az ajtót. Mikor húzta vissza a karját, egy kiálló szilánk felsértette a kézfejét.
 - Bassza meg- motyogta.
 Nem több mint egy karcolás, igazán, de vér mégis kibuggyant a sebbõl.
 Felsértem itt magam, gondolta, de aztán eszébe jutott, hogyan nézett ki Applegate, s az is ahogy Paul ugrándozott a bútorokon, sarkában azzal a szörnyeteggel.
 Õ is úgy végezheti mint Joe, ha nem sietek, mondta magának.
 Miért nem dobja ki a házból azt a szart?
 Elhatározta, hogy nem törõdik a vérzõ kezével, és felrántotta az atót. Görgõkön gurult. Eltolta, és átlépett az üvegcserepeken.
 A szoba túloldalán volt a fegyverállvány. Odarohant, s közben a gereblyét maga elõtt tartva, szemügyre vette a padlót.
 És ha Applegate-et nem is egy ilyen izé ölte meg? Csak azért, mert nálunk van egy... Lehet, hogy meggyilkolták, és a gyilkos még mindig...
 Egy ilyen szörnyûség futott ki az egyik fotel alól, és Joan lába felé tartott.
 Lesújtott a gereblyével.
 Meg van.
 A fogak nem szúrták keresztül a síkos bõrt, de a bestia beszorult két vasfog közé.
 Joan ledobta a gereblyét.
 A fegyverállványhoz rohant. Egy rettenetes külsejû bútordarab volt, amin a fegyverek feküdtek. A lábai szarvasnak vagy õznek a lábaiból készültek. Homlokát ráncolva, levette a legfelsõ fegyvert, egy duplacsövû vadászpuskát.
 Megfordult vele, s az állat éppen abban a pillanatban csúszott ki a két fog közül.
 A puskatust az oldalához szorította, és az izé felé fordította a csövet. Felhúzta, majd elsütötte a fegyvert.
 A dörrenés néhány pillanatra megsüketítette.
 A fegyver majdnem letépte a karját.
 A gereblye szétrepült.
 Az állat darabjai vöröses-barna foltokat hagytak a fapadlón.
 - Jézusom- motyogta Joan, majd elmosolyodott.

 Paul becsapta a fürdõszoba ajtaját, majd elfordította a kulcsot.
 Egy pillanattal késõbb hátraugrott, mikor az izé nekirohant az ajtó túloldalának.
 Most kapj el, gondolta.
 Halk ropogást hallott. Mint mikor törik egy darab fa.
 - Az anyád!- kiáltotta, és az ajtó aljába rúgott.
 Látta maga elõtt, ahogy a bestia apró fogait belevájja a fába.
 Ha nem hagyta volna el a piszkavasat, akkor szét tudná zúzni a dög fejét, mikor átdugja a hasadékon.
 A szekrényhez ugrott, és fegyver után nézett. Borotválkozni lehúzóval szokott. Felkapott egy körömollót. Jobb mint a semmi. De tudta, nem térdelhet le az ajtóhoz, hogy megtámadja a lényt. Ez az olló csak néhány centi.
 Ha lenne egy fegyvere.
 Ha feltûnnének a rendõrök.
 Kíváncsi volt, vajon sikerült-e már Joannek felhívni rendõrséget. Rengeteg ideje volt arra, hogy használja a szomszéd telefonját. Applegate maga is átjöhetne egy megtöltött fegyverrel, ha Joan megkéri rá.
 Az ajtó halkan recsegett a keretben, ahogy az állat rágta át magát rajta.
 kell itt lennie valami használhatónak.
 A szennyestartó. Ráborítom a dögre.
 Paul lehajolt a kosárért. Fonott. A francba! Néhány héttel ezelõtt még egy másik volt, ami vastag mûanyagból készült, de Joan meglátta ezt a Pier One-ban. Ez a szemét kirágja magát egy pillanat alatt belõle.
 Ránézett az ajtó aljára, és két apró hasadékot vett észre. A fa néhány centi hosszúságban kidudorodott, végighasadt, majd emelkedni kezdett.
 Egy tompa dörrenést hallott. Mintha egy közelben lévõ autónak utógyújtása lett volna.
 A faforgácsok már lehulltak. Az állat átdugta az orrát.
 Paul megfordult. A fürdõkádhoz rohant, és bemászott. A fürdõlepedõ a kád szélére volt terítve. Ledobta a földre.
 A zuhanyfüggöny a kád végénél volt. Az alja a kádba lógott.
 Nincs rongy, sem függöny, így nem tud felmászni az izé.
 Remélte.
 Akármilyen ügyes, gondolta, akkor sem tud felkapaszkodni a kád külsõ oldalán.
 - Csak próbálja meg- motyogta, miközben az izé végigfutott a kõpadlón. Megállt a fürdõlepedõn, és ránézett a férfire. mintha vigyorgott volna. Felugrott, és Paul elordította magát. De az ugrás rövidre sikeredett, nekiütõdött a kád szélének, néhány centire a peremtõl. Egy pillanatra a karmai megtartották a csmpén. Aztán leesett, rá a fürdõlepedõre. Megrándult, és ismét a lábain állt.
 Paul a szájába vette az ollót és lekuporodott. Mindkét kezével megnyitotta a vízcsapokat. Víz ömlött a kádba. Mikor már körülfolyta a lábát, bedugta a dugót. Kivette az ollót a szájából, felállt, és a padlóra nézett.
 A dög eltûnt.
 Hol...?
 Felborult a szennyeskosár, és a rózsaszínû törölközõk szóródtak szét a padlón.
 - Azt hiszed, okos vagy?- kiáltott Paul. Nevetni kezdett. Topogott a lábával, s a vizet felfröcskölte a lábszárára.- TUDSZ TE ÚSZNI, MI? LÁSSUK, MILYEN A TECHNIKÁD, TE KIS SZAROS.
 A kosár egy méterre volt a kádtól, mikor az állat felugrott rá. Megkapaszkodott a feldõlt kosár fonott oldalán. Paul feléje dobta az ollót. Elvétette. Az állat ismét ugrott.
 A férfi hátrahõkölt, mikor az izé a kád szélén landolt, és a hasán belecsúszott a vízbe. LEsüllyedt.
 - EZ AZ!- ordította.
 A férfi kiugrott a kádból, majd a bestiát ámulta. Még mindig a víz alján volt, és lassan mászott.
 A férfi kirántotta a függönyt a kádból, s az most kifelé lógott.
 Az állat feljött a felszínre, és körbepillantott. Észrevette Pault, és felé kezdett úszni.
 - Gyere, és megfulladsz- mondta.
 Elérte a kád oldalát. A mancsai a zománcon próbáltak megkapaszkodni. Ugyan nem tudott felmászni a kádon, de nem tûnt úgy, hogy fulladás fenygetné.
 Paul ellépett a kádtól.
 A mosdókagyló melletti polcon Timmy törpös fogkeféje állt mûanyag tartójában. Odarohant, és kiragadta, a fogkefét a törp kezébõl.
 A kád mellé térdelt.
 Az állat még mindig a kimászással próbálkozott.
 Paul megbökte. A fogkefe végével lenyomta az állat fejét a víz alá. De az izé kiúszott a fogkefe alól, és felszínre tartott. Mielõtt még kidughatta volna az orrát, Paul ismét lenyomta.
 - Meddig tudod visszatartani a lélgzetedet, seggfej?
 Ismét lenyomta, és nevetett.
 - Ezt figyeld.
 Az állat ismét kiszabadult a fogkefe alól, és a felszín felé tartott.
 Paul lenyomta, s mikor az ökle belemerült a vízbe, víz fröccsent a szemébe. Miközben pislogott, valami beleharapott az ujjába.
 Kirántotta a kezét.
 Velerántotta az állatot.
 Sikoltozva elrohant a kától, és rázni kezdte a karját, miközben az izé a csuklójára csimpaszkodott. Fogait egyre mélyebbre vájta a bõrbe.
 A másik kezével sikerült lesöpörnie. Egy darab húst harapott ki a férfi alkarjából, s most a másik karján futott végig. Tûhegyes, piros pontokat hagytak a karmai.
 A férfi megfordult, és a falhoz vágta a karját. Az állat abban a pillanatban a másik oldalra iramodott. Most fejjel lefelé a hónalja felé futott.
 - PAUL!
 Joan lenyomta a kilincset. A fürdõszoba ajtaja zárva volt. Szörnyû sikoltást hallott bentrõl.
 Becélozta a zárat, és elsütötte a vadászpuskát.
 A dörrenõ fegyver hátralökte, s egy ökölnyi lyukat ütött a fában. Az ajtó felszakadt.
 Paul, aki alsónadrágba állt a fürdõkád mellett, sikoltozott. A bal karját vér borította. Jobb kezének maradékával az állatot tarttotta.
 Észrevette a nõt, akinek szemében vad tûz lobogott.
 - Lõdd le!- ordította, és karját felemelte a feje fölé. Vér csorgott végig a karján.
 - De a kezed!
 - nem érdekel!
 Felhúzta az egyik csövet, becélozta a férje felemelt, vérzõ kezét, és elsütötte a fegyvert. Egy csattanás volt a válasz.
 - Istenem, lõj már!
 Felhúzta a másik csövet, célzott, majd elhúzta a ravaszt. Az ütõszeg lecsapott. A fegyver nem sült el.
 - TÖLTSD ÚJRA. AZ ISTEN SZERELMÉRE, TÖLTSD ÚJRA!
 - Mivel?- kérdezte siránkozva az asszony.
 - IDIÓTA!- Betömte a szörnyet a szájába, beleharapott, megrántotta, és ledobta a földre a lefejezett testet. Vér spricell a testbõl, as elérte Joan vállát is.
 Paul kiköpte az izé fejét, letérdelt, és lehányta.

 A nappaliban magára kapta a köntösét, majd mindketten kirohantak a házból.
 Timmy türelmesen várt az autóban, s arcát az üvegnek nyomva figyelt egy asszonyt, aki hajcsavarókkal a fején, rózsaszín hálóingben vonaglott a járdán.
 Minden irányból szomszédok futottak össze a kiabálások és lövések hangjára. Paul szirénákat is hallott. Sok szirénát, de még messze voltak.
 - Istenem- motyogta.
 Figyelte a gyepet, mikor Joan kinyitotta az autót, és kiemelte a gyereket. A nõ térddel belökte az ajtót. A kisfiúval a karján az autó hátuljához ment.
 - Hol jártál?- kérdezte Paul.
 - Applegate-nél. gyere, ott biztonságosabb.
 - Talán.- Követte a nõt a szomszéd háza felé.