[Így már] semmi esetre se gondolhatjuk igaznak, hogyha a végtelen űr korlátlan minden irányban, s számtalanul sok atom száll ott óriási tömegben, számtalanul sok módon, örök mozgásra csigázva, épp csak e Föld s csak ez ég egyedül lett volna teremtve, s annyi anyag-részből meg nem született odakint más. Főleg mert ez a lenti világ is emígy alakult ki; véletlen folytán ősmagvai összeütődvén céltalanul, vakon és számos módon tömörültek, míg eggyé mostak párat, melyek összekötődve nagy dolgok kezdő-pontjává lettek örökre: földnek, a víznek, az égnek, az élők bármi fajának. Ennélfogva megint el kell ismerni, ilyenképp vannak másutt is más sűrüsödések anyagból, mint ez, amit féltőn tart itt öleléssel a légkör. Mindezeken kívül; minthogy van bőven anyagrész és elegendő tér, nem gátolhatja meg immár semmi a fejlődésüket és dolgok születését. Nos, ha valóban olyan nagyszámu atom van, amelynek számbavevéséhez minden lény léte kevés lesz, és ha a természet törvénye örök, mely a dolgok magvait összeterelni akárhova képes, ahogy már így ide összeterelte, be kell ismerni megint csak: vannak más Földek még, más részében az űrnek, hol más emberi faj, más nembeli állatok élnek. Még ide tartozik az, hogy semmi sem egy a világon, mely egyedül születik, vagy akár egyedül növekednék, egy fajnak sem lenne a tagja, amelyben igen sok társa ne lenne. Amint ezt főleg az állati rendben láthatod: így a vadont járó sokféle vadaknál, így van e kétalakú fajtánknál, így van a néma pikkelyeseknél, és madaraknak népe között is. Épp emiatt ismét el kell ismerni, hogy égbolt, Föld, meg a Nap, vagy a Hold és tenger, s mind ami csak van, nem lehet így egyedül, sőt számuk számtalan inkább; minthogy mindezt léte határköve várja szilárdan, és szintúgy született testekből állnak, akárcsak minden egyéb más faj, bővelkedvén egyedekben. Fordította: Teravagimov Péter
|