Kéri Katalin
VADÁSZAT A MUZULMÁN
SPANYOLORSZÁGBAN
Elektronikus kiadás:
Terebess Ázsia E-Tár
Forrás: Ninmród, 1997. június/6. 13. lap
711-ben a két
pártra szakadt vizigótok egyik vezére, Vitiza Afrikából
segítségül hívta a
muzulmánokat, akik fokozatosan megvetették lábukat az
Ibériai-félszigeten.
Elszakadtak Damaszkusztól, és előbb az emirátus, majd a
kalifátus jelentette
hatalmuk igazi kiterjesztését az általuk Al-Andalús-nak
nevezett dél-spanyol
területeken.
A IX-X.
században, amikor a spanyol-arab kultúra virágkorát élte, számos
krónikás és
utazó jegyezte le a muzulmán mindennapi élet jellegzetességeit.
A korabeli
forrásokból - a magasszintű tudományos eredmények mellett -
így
megismerhetjük az arabok étkezési szokásait, viseletét, szórakozási
formáit.
Több régi írásból kiderül például az, hogy milyen kedvelt és
elterjedt
időtöltés volt körükben a vadászat. Elsősorban az andalúziai
uralkodó és
kísérete, illetve az arisztokrácia tagjai éltek ezzel a
szórakozással. A
Cordoba körüli földeken és a Guadalkivir folyó mentén
telente vadlibára,
vadkacsára és mindenekelőtt darvakra vadásztak a kilovagló
arab uraságok. A
IX. századtól egyre gyakrabban betanított sólymokat
használtak a
vadászathoz, ahogyan a korabeli költeményeikből kiderül. A
sólymok
betanítása nagyon elterjedt volt, miként erről egyes földrajzi nevek
is
tanúskodnak [Alvayázere (= al-bayazira) nevű hely Portugáliában,
vagy
Granada Albaicín (= al-bayyazin) nevű híres negyede]. Különböző
városokban
más és más módszerekkel tanították a sólymokat, amely állatok
általában
nagyon gyorsak voltak, szempillantás alatt rávetették magukat
kiszemelt
áldozatukra.
A kutyás
vadászat is elterjedt volt az arabok körében, főként a Sierra
Morena lejtőin
rendeztek nagy hajtóvadászatokat, amikor is vaddisznókat,
szarvasokat és
őzeket ejtettek el vadászkutyáik segítségével. A felhajtott
vadakat késsel
ölték meg, ami igen nagy ügyességet kívánt a vadászoktól. Az
uralkodók néha
több napot is töltöttek egy-egy vadászaton, és ezeket az
eseményeket nem
csupán az írott források, de a képzőművészeti alkotások is
megörökítették,
mint például a pamplonai katedrális elefántcsont faragványa.