NAGY KÉPES VILÁGTÖRTÉNET — IV. KÖTET: A NÉPVÁNDORLÁS KORA — AZ ISZLÁM —— IV. RÉSZ: GERMÁNOK. MÁSODIK SZAKASZ. GERMÁN ÁLLAMALAKULÁSOK. ——— XVI. A keleti gótok országa. < > XVIII. A longobárdok országa. |
A burgundok országa.
Utánok a Gundiok három fia közt oszlott meg az ország. Az egyik, Gundobad (474–516) Vienne-be tette át székhelyét, a másik, Godegisel megmaradt Genfben, a harmadik, Hilperik pedig Lyonban tartotta udvarát. Az ország feldarabolt volta s a belviszályok megakadályozták a burgundokat abban, hogy hatalmuknak kifelé súlyt adhattak volna; sőt a keleti gót Theodorich jóindulatát csak úgy tudták biztosítani maguknak, hogy számos itáliai hadifoglyot adtak ki neki. E barátságnak volt azután az eredménye, hogy Theodorich egyik leányát férjhez adta Gundobad legidősb fiához, Sigismundhoz, ki ekként rokonságba jutott a nyugati gótok királyával, II. Alarichhal.
Atyafiság kötelékével óhajtotta Gundobad, ki a monda szerint legkisebb öcscsét, Hilperiket és egész családját kivégeztette, a mindinkább erősödő frankok barátságát is tartóssá tenni. Unokahugát, Chrotichildét vagy másként Chlotildot a vitéz Chlodovig jegyezte el s ez a nő lett idővel a burgundok országának megrontója. Férjét katholikussá tette s oly fiakat nevelt, kik egykori hazájának a kegyelemdöfést voltak megadandók. Az ellentét a katholikus frankok és az ariánus burgundok közt napról-napra élesedett. S mikor a Hilperik örökségén a két testvér, Gundobad és Godegisel összekapott, ez utóbbi Chlodovigtól kért és nyert segítséget. Az 500. évben Dijon mellett ütköztek meg egymással s Gundobad súlyos vereséget szenvedett. Avignonba menekült s csak évi adófizetés föltétele alatt tarthatta meg koronáját. Godegisel újabb székvárosába, Vienne-be is frank őrség vonult be. De Chlodovig távozása után a burgundok önérzete feltámadt az áruló Godegisel ellen; Gundobadhoz szegődtek, elfoglalták Vienne-t s agyonverték az árulót. A győztes király a frank őrséget Toulouse-ba küldte a nyugati gót királyhoz s vele erős szövetségre lépett. Ez a szövetség kényszeríthette Chlodovigot, hogy a bosszúállást jobb időkre halassza.
Gundobad népét azzal is igyekezett magához közelebb fűzni, hogy igazságos törvényeket alkotott. A még meglevő s róla elnevezett burgund-római törvénykönyv szabályozta a burgundok és rómaiak viszonyát, az ország alkotmányát aristokratikus alapokra helyezte s a trónöröklés és az uralom egységének megállapításával elejét vette a belső visszavonásnak. A hadi és polgári közigazgatást nagyban elősegítette, hogy az országot városi megyékre (gauok) osztotta fel, melyek élén a királytól kinevezett grófok állottak, kik az igazságszolgáltatás és a hadügy dolgát intézték. Egyházi téren is állandóságot akart Gundobad létrehozni. Ő maga ugyan mindvégig ariánus maradt, de ismerte és becsülte a másik felekezet tanait s fiait is katholikusokká neveltette. A püspököket kilátásba helyezett, de soha be nem következett áttérésével iparkodott megnyerni s okos politikájával sikerült neki az ország bukását elodázni. Különösen a vienne-i püspök, Avitus megnyerése használt neki sokat, kire azután fia nevelését is rábízta.
A frankoknak a nyugati gótok elleni hadjáratában a burgundok is résztvettek. Gundobad elfoglalta Narbonne-t s hadaival segített Arles-t ostromolni. De a keleti gótok segédhadai 509-ben fölmentették a várost, feldulták Burgundiát és a Provence-ot, ugy hogy a hadjáratból Gundobadnak inkább kára lett, mint haszna. Negyvenéves uralkodás után az agg burgund király meghalt 516. márczius 8-án.
Utódja fia, a már katholikus Sigismund lett (516–523). Alatta a katholikus egyház nagy hatalomra tett szert s hatalmát magával a királyi házzal is éreztette. Az uralkodó helyzete igen válságossá lőn; az ariánus burgundok elidegenedtek tőle, a frankok meg mindinkább ellenségesen léptek föl ellene. Sigismund a byzanczi császárnál keresett segítséget, ki már trónörökös korában patriciussá tette. De az arián Theodorich meghiusította ezt a kisérletét, mi a két germán uralkodó közti hideg viszonyt még inkább kiélesítette. Sigismund bukását családi körülményei is siettették. Első felesége Theodorich leánya volt, kitől egy Sigerich nevű fia született. Ez a fiu volt a trón örököse s ereiben az Amálok vére csörgedezvén, lenézte s egy ízben vérig sértette mostoha anyját. A megsértett mostoha elhitette Sigismunddal, hogy fia életére tör s a gyenge uralkodó eltökélte, hogy fiát elteszi láb alól. A királyfit azután álmában megfojtották. De az apa mindjárt megbánta borzasztó tettét; fia élettelen tetemére borult s keservesen siratta. Majd az újonnan alapított agaunumi (St. Maurice en Valais) kolostorba vonult vissza s itt buzgó imádság közepett kérlelte az ég irgalmát. Együtt énekelték vele a szerzetesek is a szent énekeket és ez lett az alapja a később általánossá lett karbeli éneklésnek. De az imádsággal nem hozhatta helyre hibáját Sigismund, s mi még nagyobb csapás volt reá, népének szeretete is elfordult tőle, épen a legválságosabb időpontban, mikor a frankok részéről végpusztulás fenyegette országát.
A burgundi Chlothild feledni nem tudó fiai 523-ban fegyvert ragadtak s erős tusa után győzelmet vettek Sigismundon, ki barátcsuhát öltve rejtőzött el üldözői elől, de ezek a st.-maurice-i kolostorban rátaláltak s Chlodomer frank király kezébe szolgáltatták, a ki azután két leányával és nejével együtt Orleansba vitette, s ott egy kútba fojtatta. Utódjául testvéröcscsét, Godomart (524–532) választották meg a burgundok, ki összegyűjtve híveit s ellenállásra készült. A frankok most a keleti gótokat hívták segítségűl s Theodorich, ártatlan unokáját megbosszulandó, készséggel bontott zászlót. Véseronce mellett ütköztek meg az egyesült hadak a burgundokkal (524-ben) s a véres ütközetben, melyben Chlodomer elesett, Godomarnak kedvezett a szerencse. A frankok kénytelenek voltak vele békére lépni s meghagyták őt uradalmában. Nyolcz évig nyugtot is hagytak neki; de már 532-ben Chlotar és Childebert, két egytestvér, újra betörtek Burgundba s Autunt ostrom alá fogták. Godomar összes haderejével a város fölmentésére sietett; megütközött a frankokkal, de ezúttal szerencsétlenül. A harcz forgatagában ő maga is eltünt; országát a frankok teljesen leigázták s 534-ben a két győző felosztotta egymásközt.
Ez volt a vége Burgundiának, mely épen mint a vandalok országa, mindössze kilenczven esztendeig állott fönn. Meghódolt lakosai adófizetőivé váltak a frankoknak, s bár I. Chlotar halálától (561) külön szervezetet és kormányt nyert is Burgundia, ettőlfogva már csak nevében élt tovább. De a művelődés iránt fogékonyabb, a rómaiakhoz hasonuló népelem, melylyel ez úton a frank birodalom gyarapodott, sokáig jótékony hatással volt a Chlodovig népének vad erkölcseire.
Nagy Károly birodalmának feloszlásakor névben feltámad a burgund királyság. Mint herczegség a középkor későbbi folyamán is nagy szerepre van hivatva s Francziaország leghatalmasabb vasallusa a XV. században, Merész Károly burgundi herczeg - habár sikertelenül - megkísérli újra feltámasztani az egykori királyságot. Tervével megbukik; de a burgundok önérzete és vitézsége fenmarad még századokon át.
XVI. A keleti gótok országa. < > XVIII. A longobárdok országa. ———
IV. RÉSZ: GERMÁNOK. MÁSODIK SZAKASZ. GERMÁN ÁLLAMALAKULÁSOK. ——
IV. KÖTET: A NÉPVÁNDORLÁS KORA — AZ ISZLÁM —
NAGY KÉPES VILÁGTÖRTÉNET