NAGY KÉPES VILÁGTÖRTÉNET
— IV. KÖTET: A NÉPVÁNDORLÁS KORA — AZ ISZLÁM
—— VI. RÉSZ: AVAROK.
——— XXXVIII. Konstantinápoly ostroma. <     > XL. Avarország hanyatlása.

XXXIX. FEJEZET.
A szláv sorompók.

    Heraclius császár a székes főváros veszedelméből is okulhatott arra nézve, hogy az avarok országa nagy veszedelem a kelet-római birodalomra nézve. Ázsia felől az iszlam terjeszkedett ijesztő módon s mindinkább kezdé fenyegetni a birodalom lételét. Heraclius nem védekezhetett kétfelé haderejével; elég feladat volt rá nézve, ha a keletről fenyegető ellenséget visszatartóztatta kardjával. Ennélfogva az avarokkal való küzdelmet átvitte a politika mezejére s a Duna partjain a maga felsőségi tekintélye alatt valóságos sorompókat emelt egyes független kis államok képében, melyek teljesen elszigetelték az avarokat s alapját vetették meg a későbben kisebb-nagyobb hatalomra emelkedett Horvát-, Szerb- és Bolgárországnak.
    A szlávok és avarok közti viszonyról szólottunk már fentebb. A háborúban az avarok a szlávokat küldték előre; a szlávok voltak azok, kik az első rohamot felfogták s erejét megtörték, míg az avarok a tartalékban állottak. Ha győztek a szlávok, az avarok maguk harácsolták össze a zsákmányt; ha visszaverték őket, az avarok lándzsáikkal kergették a csatába vagy leölték őket. E válságos helyzetök miatt kapták a szlávok a pannoniaiaktól a bifulcus, azaz «elől-hátul hajtott», vagy bifurcus, azaz «két karó közé szorult» gúnynevet. Idővel azonban az avarok és szláv nők vegyüléséből egy korcs faj keletkezett, mely örökölte a szilaj természetet és a daczos büszkeséget. Az avarok ezekkel is úgy akartak bánni, mint a többi szlávokkal, de e korcsok nem hagyták magukat, fegyvert ragadtak, kiűzték az avarokat s megtagadták az adót a kagánnak. Példájokra a tiszta szlávok is felbátorodtak, s a mennyi szláv törzs volt a bajor földtől északkeletre, a mai Cseh- és Morvaország határai között, az mind elszakadt az avaroktól.
    A fellázadt törzseknek azonban sem fegyverök, sem vezérök nem volt. Egy Samo nevű frank kereskedő vetődött közéjök, ki előbb az avarokat, azután a frankokat is megvervén, a cseh-morva szlávok királyává lett. Biztosítani tudta magának Heraclius császár szövetségét is, ki ezen az úton is gyöngíteni vélte az avarokat.
    Samo Heraclius szövetségese lévén, ekként a cseh és morva törzsek a római birodalom előörsei lettek az Elbe forrásainál.
    Míg ez események az avar birodalom nyugati határain mentek véghez, keleten nem kevésbbé veszedelmes ellenséget szereztek maguknak kegyetlenségükkel az avarok. Ugyanis a bolgárok mindig inkább szövetségi, mint alattvalói viszonyban állottak az avarokhoz. Azonban a bolgárok királyát, Kuvratot, ki a Volga-melléki Bulgár fővárosban székelt, az avarok mélyen megsértették, s hogy bosszút állhasson rajtok, követséget küldött Konstantinápolyba, kikérni a császár barátságát. Heraclius szintén követséggel felelt s patriciusi czímet küldött a bolgár királynak.
    Ekként szorongatta az avar birodalmat Kuvrat hatalma keleten, mint a Samoé nyugaton. De Heraclius politikája itt még nem nyugodott meg; az Alsó-Dunát is biztosítani óhajtotta.
    A Kárpátok északnyugati lejtőin, az Odera és Visztula partjain a vendek és szlovének szövetsége lakott, kiket chorvatoknak (horvátok) híttak, mely név alkalmasint hegylakót jelent. Heraclius érintkezésbe lépett ezekkel s a déli Duna vidékein nekik igérte azon földek egy részét, melyekre ekkor az avarok tartottak igényt. A szövetség egyik leghatalmasabb törzse elfogadta az ajánlatot s öt fitestvér vezetése alatt útra kelt. Heraclius Dalmatiára szabadította őket, melyet az avarok úgyszólván teljesen kipusztítottak. A tartomány elfoglalása nem ment végbe nagy küzdelmek nélkül, sőt az avar nép egyes maradványai még a X. században is fentartották ott magukat. Az új Horvátországot megkeresztelt névvel különböztették meg a Kárpátok mögött levőtől, melyet a szlávok Fehér- vagy Nagy-Horvátországnak neveztek.
    A horvátok levándorlását nemsokára követte a szerbeké. Ezek a Visztulától nyugatra tanyázó vend törzsek szövetségéhez tartoztak s Heraclius Felső-Moesiát, Daciát és Dardaniát rendelte számukra; azonban vezérök vagy csekélylette e területet, vagy nem akart az avarok közvetetlen közelségébe jutni: nem fogadta el a császár ajánlatát s ismét átkelt népével a Száván és Dráván, hogy hazájába visszatérjen. Mindazáltal útközben meggondolta a dolgot s fölkérte a Dunánál parancsnokló római tisztet, hogy a császártól eszközöljön ki számukra több földet. Heraclius szívesen felajánlotta délen azt a területet, mely a Macedoniát körülvevő hegyektől Dyrrachiumig és Epirus közepéig nyúlik. Ez időtől fogva két Szerbiát különböztettek meg: egyik volt a megkeresztelkedett vagy római Szerbia, a másik az anyaország, Fehér- vagy Nagy-Szerbia.
   
Heraclius nem mulaszotta el a bolgárokat is a birodalom czéljainak szolgálatába vonni. Nem adott nekik földterületeket (ilyeneket csak az ő halála után szereztek a bolgárok), de Kuvrát öt fia közül megnyerte Asparuchot. Ez a Duna torkolata közelében oly helyen települt le törzsével, melyet egyfelől nagy kiöntések, másfelől meredek kősziklák vettek körül. Itt elsánczolván magát, nyugatra az avarokkal, délre a rómaiakkal kötekedett, miután ezek iránt nem tanúsított oly barátságot, mint atyja. Azután itt sem maradt meg, átkelt a Dunán, elfoglalta Várnát s alapítója lett Bolgárországnak, melyet a Volga-menti Nagy-Bolgárországtól megkülönböztetőleg Fekete-Bolgárországnak kezdtek nevezni.
    Így azután, a mit a fegyver hatalma nem bírt keresztülvinni, számító intézkedéseivel véghez vitte a Heraclius császár lángesze. Előkészítette Avarország bukását.

XXXVIII. Konstantinápoly ostroma. <     > XL. Avarország hanyatlása. ———
VI. RÉSZ: AVAROK. ——
IV. KÖTET: A NÉPVÁNDORLÁS KORA — AZ ISZLÁM
NAGY KÉPES VILÁGTÖRTÉNET