NAGY KÉPES VILÁGTÖRTÉNET — IV. KÖTET: A NÉPVÁNDORLÁS KORA — AZ ISZLÁM —— VII. RÉSZ: SZLÁVOK. ——— XLVIII. A karantán szlávok. < > L. Az elbei szlávok. |
A lengyel szávok.
Bizonyos csak az, hogy a lengyelek őshazája a Visztula folyó mellékein terült el, s hogy mint a többi szláv népek, kezdetben ők is külön törzsekre oszlottak, melyek élén főnökök állottak. Nevezetesebb városok voltak lengyel területen: Krakkó, a krakovánok törzsének székhelye, továbbá Posen, Gnesen és Krušvicz. E városok alkották magvát a lengyel monarchiának, mely már a IX. században kialakult, s melynek élére a Piastok dynastiája emelkedett.
Az első történelmileg ismert két két lengyel fejedelem Lesko és Popel. Popel utódja 860. körül a piast-fi Semovit lett, a ki hatalmát Nagy-Lengyelországra, Masoviára és Sziléziára terjesztette ki. 921–962-ig Semomysl uralkodott, kinek Mecsiszláv és Csedobor nevű fiai maradtak, Adelaide nevű leánya pedig némelyek szerint Gejza magyar fejedelemnek lett a felesége. Mecsiszláv vagy ismertebb nevén Mesko, ki 992-ben halt meg, a németekkel, luticzekkel és csehekkel viselt háborúi s a keresztyénség fölvétele következtében híresebb lett, mint elődei. Utódja fia, Nagy Boleszláv (992–1025) lett, kit népe Bátor (Chrabry) melléknévvel tisztelt meg. Boleszláv Lengyelországot kiragadta a hanyatlás örvényéből s nagy hatalomra és virágzásra emelte. Legyőzte Nagy Vladimirt s leányát Vladimir fiának, Szvatopluknak adván feleségül, Oroszország részéről békét biztosított hazájának. Uralma alá hajtotta a pommerán tengerpartot egész az Oderáig s visszavette a csehektől Sziléziát és Krakkó vidékét. A lengyel krónikások szerint Magyarország is megérezte fegyvereinek súlyát s István királyt Boleszláv több ízben legyőzte; hadai elhatoltak egészen a Dunáig s a lengyelek még egy század múlva is dicsekedve emlegették, hogy birodalmát Esztergomig és Egerig terjeszté ki. De ez a birtoklása nagyon kis ideig tarthatott s István király csakhamar kiverte innen hadait. Kedves emberének, Adalbert prágai érseknek haláláért bosszút állott a poroszokon s tetemeit Gnesenbe szállíttatta. Mikor az 1000 ik évben II. Ottó császár e szent sírját fölkereste, annyira elragadta őt Boleszláv hitbuzgalma, hírneve és vendégszeretete, hogy királyi czímmel ajándékozta meg s barátsága jeléül a fején volt koronát átnyujtotta neki. Ottó halála után II. Henrikkel erős háborúba bonyolódott, elfoglalta Lausitzot, Meissent, Cseh- és Morvaországot s Prágát birodalma második fővárosául tette. Tizenöt év alatt (1003–1018) hétszer mérte össze erejét Henrik császárral, de nem mindig egyforma szerencsével. Többször létesült köztük béke, de mindig csak rövid ideig tartott. Henrik a csehek segítségével visszavette Prágát, de Morvaország Boleszláv birtokában maradt s övé maradt mindaz, a mit a császár a Németországtól keletre eső szláv tartományokból, az Elbe és Odera közt tőle elvenni iparkodott. Szerencsével harczolt az oroszok ellen s 1018-ban Kievet is elfoglalta. Miután országa határait a Dnjepertől az Elbéig s a Keleti-tengertől a Kárpátokig kiterjeszté, kevéssel halála előtt (1025) királylyá kenette föl s koronáztatta magát.
A keresztyén hit világossága a lengyelekre nyugat felől, a német birodalomból kezdett derengeni. Meskó, ki alatt már a keresztyénség erősen terjedt, mikor az uralkodást átvette, még soknejű pogány volt; állítólag hét neje közül egyik sem szült fiút s hívei azt tanácsolták Meskónak, vegyen feleségül keresztyén nőt, s az Isten bizonyára meg fogja áldani házasságát. A cseh fejedelem leánya, Dobrava, csak oly feltétel alatt volt hajlandó hozzá férjhez menni, ha Meskó népével együtt keresztyénné lesz. A hőslelkű nő csakugyan rábírta őt s Meskó 965-ben Gnesenben megkeresztelkedett. Az új hitnek csakhamar számos követője lett Lengyelországban s 968-ban már Posenben püspökség létesült, mely a magdeburgi érsekség alá helyeztetett. Sz. Adalbert buzgalma következtében, ki 995–996-ban Krakkót válaszotta működése színteréül, a római szertartás annyira meggyökeresedett Lengyelországban, hogy III. Ottó gneseni látogatása alkalmával már szervezni kellett a lengyel egyházat. Gnesen érseki székhely lőn, mely alá mint püspökségek Pommerániában Kolberg, azután Boroszló és Krakkó tartoztak. Első gneseni érsek sz. Adalbert öcscse, Radim vagy Gaudentius lett.
Szilézia,
Pommeránia
E történelmi áttekintés is tanúskodik arról, hogy a lengyel erős központosító és szervező szláv törzs volt s az összes szlávok között az egyetlen, mely idegen vezetők nélkül tudott államot alkotni.
XLVIII. A karantán szlávok. < > L. Az elbei szlávok. ———
VII. RÉSZ: SZLÁVOK. ——
IV. KÖTET: A NÉPVÁNDORLÁS KORA — AZ ISZLÁM —
NAGY KÉPES VILÁGTÖRTÉNET