NAGY KÉPES VILÁGTÖRTÉNET
— IV. KÖTET: A NÉPVÁNDORLÁS KORA — AZ ISZLÁM
—— VII. RÉSZ: SZLÁVOK.
——— LI. A cseh szlávok. <     > LIII. A magyarok őshazája.

LII. FEJEZET.
A morva szlávok.

    A morva szlávok mintegy észrevétlenül szintén északról vándoroltak be az avar uralom alatt vagy még előtt a Morva, Vág és Garan folyók mellékeire. Hihetőleg egyenként vagy kisebb csapatokban szivárogtak be s a tömeges bevándorlás az avarság bukása után vehetett nagyobb mértéket. Az avar hadjáratokban a Duna mellékei annyira kipusztultak, hogy nagy távolságokon nem volt található ember-lakta föld s maguk a németek is szivesen elnézték a szlávok bevándorlását.
    A morvák a maradék avarokkal együtt 803-ban megjelentek a regensburgi birodalmi gyűlésen s alávetvén magukat a császár fenhatóságának, hadiszolgálatra és adófizetésre vállaltak kötelezettséget.
    Azonban a morvák gyűlölettel viseltettek az avarok iránt s a keresztyénné lett Theodor avar fejedelmet kizavarták területéről, ki Nagy Károlyhoz menekült s tőle kért segítséget a morvák ellen. A császár, hogy a két nép között az egyenetlenséget egyszersmindenkorra megszüntesse, az avarok részére a Carnuntum (az osztrák Petronell) és Sabaria (Szombathely) közötti területet jelölte ki. Theodor, mielőtt a császár rendelkezését végrehajthatta volna, meghalt 806-ban s utóda a szintén keresztyén Ábrahám lett, ki azután a kijelölt területet birtokba vette. De a morvák neki sem hagytak neki békét. A császárnak e czélból kiküldött követei sem tudtak a két nép közt egyességet létrehozni. Károly tehát 81 -ben Aachenbe idézte az avarok és morvák főnökeit, hol császári parancsszóval intézte el a viszályt. Ettőlfogva a passaui püspököknek tág tere nyilt a hittérítésre.
    Urolf passaui püspök keresztelte meg Mojmir morva főnököt is, ki 822-ben követeket küldött a frankfurti gyűlésre Lajos császárhoz, hogy hódolatát bejelentsék s adóját beszolgáltassák. Egyébiránt mint buzgó keresztyén két püspökséget alapított: az egyiket Olmüczben, melynek akkor Speculijulium volt a neve, a másikat Nitraván vagyis a mai Nyitrán. De talán épen e miatt összeütközésbe jutott a nyitrai pogány főnökökkel, Privinával, kit 830-ban területétől megfosztott és idegenbe űzött. Privina Ratbod őrgrófhoz menekült s megkeresztelkedvén, a császárnak ajánlotta fel szolgálatait. De az őrgróffal is csakhamar összetűzött s ekkor Koczel nevű fiával együtt Ratimir horvát főnöknél keresett menedéket. Azonban a frankokkal ellenséges Ratimir talpa alatt is égett a föld s neki is menekülnie kellett a bolgárokhoz. Privina tehát a karinthiai őrgróf, Salacho közbenjárásához folyamodott, ki azután nemcsak Ratbodot, hanem Lajos királyt is kiengesztelte iránta. A király visszafogadta őt kegyébe s haszonélvezeti joggal jelentékeny területet jelölt ki számára Alsó-Pannoniában, a Balaton-tó környékén. Privina 836-ban kibékült Mojmirral is s visszanyerte a nyitrai zsupánságot. Azután annyira a király ínye szerint viselte magát - várakat és templomokat építtetett, - hogy Német Lajos 848-ban örök tulajdonul adományozta neki azt a tartományt, melyet előbb használatra adott volt át, kivéve a salzburgi érseknek ott található birtokait.
    Privina a maga alsópannoniai székhelyét a Zala patak mentén rendezte be; itt egy földvárat emeltetett s az e várat körülvevő városba, melynek előbb Privina-városa, azután Mosapurk lett, mindenfelől lakosságot gyűjtetett. Mosapurk valószinűleg a mai Zalavár helyén feküdt. Privina a maga városában azután három templomot is építtetett, melyek egyikének építéséhez a salzburgi érsek küldött mesterembereket. Ezenkívül tartományának következő helységeit ékesítette templomokkal: Salapiug (bug = hajlás), mely Zalabér helyére tehető, Dudleipi, Ussiti, Businica, Pettau, Stepilberg, Lindolfskirch, Keis, Weitersherrskirch, Beatuskirch stb. és Pécs (ad quinque Basilicas) helységeket. E szerint a Privina tartománya Pettau és Pécs között terült el s lakosságának nagyobb része, mint a helynevekből is kitetszik, német telepesekből állott.
    Mojmir nem volt olyan hűséges alattvalója a császárnak, mint Privina. Többször is fellázadt, mígnem végre 846-ban Lajos sereget vezetett ellene. Mojmir csatát vesztett s a Lajos hatalmába került, ki azután helyét unokaöcscsével, Rasztiszlávval, kit rövidebb néven Rasztiznak is neveztek, töltötte be. Azonban Rasztiszlávban is csalódott s már 855-ben őt is haddal támadta meg, bár nem sok sikerrel. Német Lajos 856-ban Ostmarkot fiára, Karlmannra bizta, ki csakhamar pártot ütött apja ellen s Rasztiszlávval szövetkezett. Úgy látszik, útjokban volt a császárhoz hűséggel viseltető Privina, mert 859-ben megrohanták a morvák és megölték. Erre Privina fia, Koczel a német királyhoz menekült, ki 861-ben neki is oda adományozta atyja tartományát, kivéve a dudleipi zsupánságot, mely talán a Dráva-Száva között feküdt. Koczel udvarában Mosapurkban töltötte a 865. évi karácsonyi ünnepeket Adalvin salzburgi érsek, ki ott egy templomot is fölszentelt.
    A nyitrai zsupánságot Rasztiszláv elvette Koczeltől s unokaöcscsének, Szvatopluknak ajándékozta. Ezek ketten, mint a morva szlávok főnökei, 862-ben követeket küldöttek Konstantinápolyba III. Mihály császárhoz, hogy ajánlana részökre vallástanítót, «a ki a szlovén népet igazságra oktatná s neki a szentirás értelmét megmagyarázná.» A császár e szerepre a thessalonikai születésü Constantinust szemelte ki, a ki kevéssel előbb tért vissza a kazarok országából, hol szép sikerrel terjesztette a keresztyén hitet. Constantinus és bátyja, Methodios jól beszéltek szlávul s ez utóbbi valamiféle tisztséget is viselt a szlávok közt, mielőtt a papi pályára lépett. E két férfiú tehát minden tekintetben alkalmasnak látszott arra, hogy a morvákat keresztyén hitre térítse. Azonban Constantinus okulva a kazarok körében szerzett tapasztalatain, előre látta, hogy irás nélkül nem lesz sikeres a működése; hozzálátott tehát s még Konstantinápolyban külön szláv ábéczét szerkesztett, azután pedig János evangyéliumát szlávra fordította. Ekként neki készülve, Methodiosszal együtt útnak indult s 863-ban megjelent Rasztiszláv udvarában.
    A morva fejedelmek Rómából is kértek hittérítőket, de onnan nem kaptak. Főczéljok lévén, hogy a német püspökök befolyásától, kikben a német király engedelmes eszközeit látták, meneküljenek, mindegy volt rájok nézve, akár a római pápától, akár a konstantinápolyi udvartól nyernek papokat, csak a német király ne ártsa magát egyházi dolgaikba. Constatinust és Methodiost örömmel fogadták s működésüket előmozdítani törekedtek. A két lelkes apostol tanítványokat gyűjtött maga köré s megkezdette a hittérítést. Minthogy pedig a pápától még nem volt felhatalmazásuk, 867-ben Rómába utaztak. Útjok Mosapurkon vitt keresztűl; Koczel rábeszélésére több hónapot töltöttek itt s mintegy ötven tanítványra tettek szert a Balaton-melléki szláv tartományban.
    I. Miklós pápát már nem találták életben. II. Hadrián, kinek tantételeiket és irataikat bemutatták, helybenhagyta tanításukat, sőt a szláv bibliafordítást is helyeselte. Annyira megnyerték a pápát, hogy 869-ben mindkettőjüket püspökké szentelte föl, a mikor is Constantinus letette régi nevét s a Cyrill nevet vette föl. Ez a magyarázata, hogy a tőle feltalált szláv ábéczét Cyrill-irásnak nevezik. Azonban Cyrill Rómában nemsokára meghalt; a pápa ekkor Methodios számára a régi sirmiumi püspökség helyébe a pannoniai egyházmegyét hasíttatta ki s ennek első érsekévé Methodiost tette, felhatalmazván őt, hogy a misét szláv nyelven is olvashatja, az evangelium és a szent leczke kivételével, melyeket előbb latinul kell olvasnia.
    Értesülvén Koczel Methodiosnak érsekké avatásáról, 870-ben magához hivatta őt s öröme annál nagyobb lehetett, mert az érsek a szláv liturgiát is magával hozta. De a szláv istenitisztelet annál nagyobb ellenszenvet ébresztett a német papokban, a kik alá eddig Koczel herczegsége (ducatus) tartozott. Hozzájuk csatlakoztak a bajor püspökök is s a király részvétele mellett, a salzburgi érsek, a passaui, freisingeni és más püspökök zsinatot is tartottak, melyre Methodiost megidézték. Itt azután mindenféle ürügyek alatt harmadfél évig visszatartották őt s vádlevelet szerkesztettek ellene VIII. János pápához. Adalvin salzburgi érsek 873-ban megiratta s a király elé terjesztette a bajorok és karantán szlávok megtérítésének történetét; ebben a többek közt elpanaszlotta, hogy «a salzburgi egyház már hetvenöt év óta igazgatja a pannoniai egyházat s most valami Methodios nevű görög ember szláv betűket találván fel, a latin nyelvet, a római egyház tudományát, a pápa latin leveleit, valamint azok tekintélyét, a kik a misét, az evangeliumot és az istenitiszteletet olvassák és szolgáltatják, fenhéjázó magaviseletével tönkretenni igyekszik a nép szláv lakosai előtt.» Methodios szerencséjére legnagyobb ellenségei, a salzburgi érsek és a passaui püspök nemsokára meghaltak s a szláv liturgia győztesen került ki a küzdelemből.
    Ez alatt történt, hogy Szvatopluk megbuktatta Rasztiszlávot. 873-ban titkon szövetkezett Német Lajos idősb fiával, Karlmannal s elfogatván nagybátyját, meglánczolva küldötte át Regensburgba, hol azután a király kegyetlen bosszút állott a megalázott fejedelmen; kitolatta szemeit s kolostorba záratta. Karlmann erre hadsereggel rontott be Morvaországba s ott nagy pusztítást tevén, német grófokat állított az ország élére s Rasztiszláv kincseivel megrakodottan tért vissza. Szvatopluk a császár alattvalója s adófizetője lőn. De a német grófok gyanakodtak rá, s hogy árulását megelőzzék, békóba verve s fogva vitték Regensburgba. Ezalatt a morvák egy Slavoměr nevű pap vezetése mellett fegyvert fogtak s kiverték a német tisztviselőket. A bosszút forraló Szvatopluk ajánlkozott, hogy ha sereget adnak a keze alá, elfojtja a lázadást. A könnyelmű udvar hitelt adott szavának s hadsereg élén küldte őt vissza hazájába. Szvatopluk honfitársaival titkos megállapodásra jutván, orozva legyilkoltatta a német vezéreket, a sereget pedig egy szálig leapríttatta. Erre újra kitört a háború, mely végre is a Szvatopluk győzelmével végződött; a 874-ben Forchheimban kötött egyesség biztosította függetlenségét.
    Nemsokára meghalt Koczel s herczegsége visszaszállott Karlmannra, ki azt fiának, Arnulfnak adta át. Arnulf még 884-ben is háborítatlan birtokában volt e tartománynak, melyben ekként a szlávság elvesztette hegemoniáját.
    A mint Szvatopluk megerősítette hatalmát Morvaországban, legelőször is kiűzte a német papokat s a morvaországi egyház igazgatását a német püspökök kezei közül imént kiszabadult Methodiosra bízta. Methodios most nagy buzgalommal látott hozzá a térítéshez; folytatta a szent könyveknek szlávra való lefordítását s ebben egy évtizednél hosszabb ideig (874–885) tartó működése alatt szerzett tanítványai is hathatós segítségére voltak. De 878-ban a német püspökök ismét bevádolták őt Rómában s eretnekséget fogtak rá, mert a szentlelket csak az atyától s nem egyszersmind a fiútól is származtatja. VIII. János pápa erre Rómába idézi s a szláv apostol egy német pappal, Vichinggel, ki Szvatopluknak hű embere volt, de titkon Methodios ellen áskálódott, elutazott Rómába. A szentszék helyet adott önigazolásának s Methodios 880-ban mint megerősített érsek jött vissza, Viching pedig mint fölszentelt nyitrai püspök. A pápa megengedte, hogy a misét továbbra is szlávul énekelheti, de ha ez a fejedelemnek vagy más valakinek nem tetszenék, latinul tartozik énekelni. Ebből az látszik, hogy Szvatopluk inkább hajlott a latin szertartás felé. Azonban IX. János pápa, az előbbinek utódja, nem igen pártolta a szláv liturgiát; a ravasz Viching felhasználta a pápa ellenszenves hangulatát, Rómába utazott s onnan egy állítólag hamis brevét hozott, mely a szláv misét - minthogy azt csak görög vagy latin nyelven, de barbár nyelven egyáltalán nem szabad énekelni - egyszerűen eltiltotta; a szláv nyelvet a prédikáczió terére szorította. S Szvatopluk erre elkövette azt a politikai esztelenséget, hogy 886-ban országából az összes szláv papokat kikergette s ekként a már elhalt Methodios művét halomra döntötte. A hű tanítványok, ú. m. Gorazd, Kelemen, Vavrinecz, Naum, Angelar stb. a szent könyveket összeszedték s meg sem állottak Bolgárországig, melynek fejedelme tárt karokkal fogadta őket. Itt azután ők lettek a szlovén irodalom megalapítói.
    Ez lett a vége a szláv liturgiának Morvaországban. Nem is újult fel többé soha.
    Azonban a Karolingok viszálkodása s a német birodalom hanyatlása a Szvatopluk hatalmának emelésére szolgált. Karlmann törvénytelen fia, Arnulf, ki Koczel halála óta Pannoniát birta, örökösen áskálódott nagybátyja, Vastag Károly ellen. Szvatopluk eleinte a császárral tart s 883-ban kegyetlenül pusztítja Arnulf pannoniai birtokait; a következő évben szövetkezik a Dráva-Száva közt lakó szlávok főnökével, Braszlávval s «mint veszett farkasok» dúlnak a Rába folyótól az Enns folyóig. Vastag Károlynak, ki éktelen gyűlölettel volt eltelve Arnulf iránt, annyira megnyerték tetszését a morva fejedelem szolgálatai, hogy 884-ben mint hűbéres tartományt neki adományozza Pannonia nagy részét; hűséges szövetségesét, Braszlávot pedig a császári testőrség parancsnokává nevezi ki. Azonban Károly letétele után 888-ban Arnulf német királylyá és később császárrá lesz s Szvatopluk most az ő kegyét keresi. 890-ben Pannonia egy kis ismeretlen helységében, Omuntesbergben személyesen találkoznak is; de már két év mulva háború ütött ki köztük, melyben Braszláv is Arnulf oldalán harczol, valószinüleg azért, mert két folyó-közi birtokát féltette a morva fejedelemtől, ki Pannonia felől szomszédságába férkőzött. Arnulf az Atelközben tanyázó magyarokat hívja segítségül s teljesen megtöri Szvatopluk hatalmát, ki nem sokkal éli túl ezt a nagy vereséget. Meghalt 894-ben.
    Szvatopluknak három fia maradt, kik mindjárt apjuk halála után összevesztek az örökségen. Végre II. Mojmir kerekedett fölül s ő lett a morvák fejedelme. Természetesen Arnulf nem adta ki kezéből többé Pannoniát s 895-ben a mocsarak városával vagyis Mosapurkkal együtt Braszláv oltalmára bízta.
    II. Mojmirról csak annyit tudunk, hogy 899-ben IX. János pápához folyamodott, hogy adjon Morvaországnak püspököt, mert Viching nyitrai püspök, kit Arnulf kanczellárjának is megtett, átlépett a passaui püspöki székre. A pápa, minthogy Morvaországot a német egyháztól függetlennek tekintette, egy érsek élén két püspököt küldött oda, hoyg az egyházi viszonyokat hozzák rendbe. Ezek azután egy érsekség alatt három püspöki megyére osztják fel az országot. De a salzburgi érsek, a freisingeni, eichstdti, brixeni, regensburgi és passaui püspökök, a noricumi papság és nép nevében is, a pápához keserves panaszlevelet küldenek, melyben a morvák ragaszkodását a szláv liturgiához egyenesen hitszakadásnak bélyegzik s őket a passaui püspök alá tartozóknak vitatják. «A szlávok - ekként fakadtak ki többek közt - fölbéreltek egy csapat magyart s a maguk embereit, kik csak színlegesen keresztyének, megnyírván, e magyar csapatba vegyítették; azután azt a keverék népet a keresztyénekre uszították, úgy hogy egész Pannoniában, mely a mi legnagyobb tartományunk, alig van már egyetlen egyház.»
    Azonban a morva birodalom napjai meg voltak számlálva. Összeomlott a honkereső magyarok csapásai alatt s 906-ban, mikor ezek Szászországba intéztek hadjáratot, már a morva nép romjain vezetett át útjok.
    Szvatopluk örökségének a Morva folyóig terjedő része magyar birtok lett s népének itt maradt töredéke lassanként felszivódott a magyarságban. A mostani felvidéki tótok nagyrészt a XV. századi huszita mozgalmakban bevándorolt cseh utódok s a Szvatopluk morváihoz valószínűleg nem sok közük van.

LI. A cseh szlávok. <     > LIII. A magyarok őshazája. ———
VII. RÉSZ: SZLÁVOK. ——
IV. KÖTET: A NÉPVÁNDORLÁS KORA — AZ ISZLÁM
NAGY KÉPES VILÁGTÖRTÉNET