NAGY KÉPES VILÁGTÖRTÉNET — IV. KÖTET: A NÉPVÁNDORLÁS KORA — AZ ISZLÁM —— VI. RÉSZ: AVAROK. ——— XXXVIII. Konstantinápoly ostroma. < > XL. Avarország hanyatlása. |
A szláv sorompók.
A fellázadt törzseknek azonban sem fegyverök, sem vezérök nem volt. Egy Samo nevű frank kereskedő vetődött közéjök, ki előbb az avarokat, azután a frankokat is megvervén, a cseh-morva szlávok királyává lett. Biztosítani tudta magának Heraclius császár szövetségét is, ki ezen az úton is gyöngíteni vélte az avarokat.
Samo Heraclius szövetségese lévén, ekként a cseh és morva törzsek a római birodalom előörsei lettek az Elbe forrásainál.
Míg ez események az avar birodalom nyugati határain mentek véghez, keleten nem kevésbbé veszedelmes ellenséget szereztek maguknak kegyetlenségükkel az avarok. Ugyanis a bolgárok mindig inkább szövetségi, mint alattvalói viszonyban állottak az avarokhoz. Azonban a bolgárok királyát, Kuvratot, ki a Volga-melléki Bulgár fővárosban székelt, az avarok mélyen megsértették, s hogy bosszút állhasson rajtok, követséget küldött Konstantinápolyba, kikérni a császár barátságát. Heraclius szintén követséggel felelt s patriciusi czímet küldött a bolgár királynak.
Ekként szorongatta az avar birodalmat Kuvrat hatalma keleten, mint a Samoé nyugaton. De Heraclius politikája itt még nem nyugodott meg; az Alsó-Dunát is biztosítani óhajtotta.
A Kárpátok északnyugati lejtőin, az Odera és Visztula partjain a vendek és szlovének szövetsége lakott, kiket chorvatoknak (horvátok) híttak, mely név alkalmasint hegylakót jelent. Heraclius érintkezésbe lépett ezekkel s a déli Duna vidékein nekik igérte azon földek egy részét, melyekre ekkor az avarok tartottak igényt. A szövetség egyik leghatalmasabb törzse elfogadta az ajánlatot s öt fitestvér vezetése alatt útra kelt. Heraclius Dalmatiára szabadította őket, melyet az avarok úgyszólván teljesen kipusztítottak. A tartomány elfoglalása nem ment végbe nagy küzdelmek nélkül, sőt az avar nép egyes maradványai még a X. században is fentartották ott magukat. Az új Horvátországot megkeresztelt
A horvátok levándorlását nemsokára követte a szerbeké. Ezek a Visztulától nyugatra tanyázó vend törzsek szövetségéhez tartoztak s Heraclius Felső-Moesiát, Daciát és Dardaniát rendelte számukra; azonban vezérök vagy csekélylette e területet, vagy nem akart az avarok közvetetlen közelségébe jutni: nem fogadta el a császár ajánlatát s ismét átkelt népével a Száván és Dráván, hogy hazájába visszatérjen. Mindazáltal útközben meggondolta a dolgot s fölkérte a Dunánál parancsnokló római tisztet, hogy a császártól eszközöljön ki számukra több földet. Heraclius szívesen felajánlotta délen azt a területet, mely a Macedoniát körülvevő hegyektől Dyrrachiumig és Epirus közepéig nyúlik. Ez időtől fogva két Szerbiát különböztettek meg: egyik volt a megkeresztelkedett
Így azután, a mit a fegyver hatalma nem bírt keresztülvinni, számító intézkedéseivel véghez vitte a Heraclius császár lángesze. Előkészítette Avarország bukását.
XXXVIII. Konstantinápoly ostroma. < > XL. Avarország hanyatlása. ———
VI. RÉSZ: AVAROK. ——
IV. KÖTET: A NÉPVÁNDORLÁS KORA — AZ ISZLÁM —
NAGY KÉPES VILÁGTÖRTÉNET