i

Még több hülyeség kell? <URL: RELAXATION WEB>

Lacika unatkozik

Az elõadás még csak félórája ment, de Lacika úgy érezte, hogy nem birja tovább. A jó büdõs kurva anyja õtlete volt, hogy erre a kibaszott szinházi elõadásra eljõjjenek. A zene fülsértõ volt, nem az a jó kis Sepultura amit a walkmanjén hallgatott. De semmi sem tart õrõkké, az elem pillanatok alatt kimerült tuningolt 170 wattos Megabass walkmanjében. Igaz maxi hangerõn hallgatta, és csak azon csodálkozott, hogy a sok hülye sznob vén fasz miért tátog felé olyan ingerülten. De most hogy a kedélyek megnyugodtak, és a hegedü csikorgó hangja elnyomta az erõsen félrehangolt zongora mélabús melódiáját, rádõbbent arra, hogy unatkozik.

Ez az érzés igen gyakran eluralkodott rajta, és ilyenkor csak egy jó kis gyilkolás tudott rajta valamelyest enyhiteni. Régebben csak állatokat és gyerekeket õlt, de azok túl kõnnyü prédának bizonyultak. Akkor unta meg az ilyen laza kis rutin gyilkolásokat, amikor a nyári cigánytábor üzemi konyhájába belopózva a tejbegrizbe gyomirtót kevert. Igen, Karla néni jó tanitómester volt (amig élt) , õ tanitotta meg Lacikát hogyan kell a gyomirtót férgek ellen használni. Bár igaz ami igaz, az õreg Karlának is feltünt, hogy az elkõvetkezõ hetekben a szokásos halálozási arány drasztikusan megnõtt a kõrnyéken. "Elvan a gyerek, ha játszik"-gondolta magában, kávéját kevergetve-"legalább nem lóg állandóan a nyakamon!", és ezzel lehõrpintette a kávét.

Komor, szürke felhõk tompitották a sápadtfényü nap amúgy sem erõs sugarait. Az esõ szemerkélése, és a nyirkos ruha csontig hatoló hidege sem tudta elnyomni Lacika kielégült ábrázatán a démoni vigyort. A temetés hangulatán a pap szomorú hangja sem tudott sokat rontani. E zártkõrü rendezvényen csak a család és szük kõrü rokonsága vett részt, az a mintegy nyolcvan ember, aki annak tartotta magát. Az esemény leginkább egy rokkant-nyugdijas találkozóra hasonlitott, hiszen kinek a keze, kinek a lába, kinek pedig mindegyik végtagja hiányzott. 

Hát igen, Lacika nagyon szerette a rokonokat, és e szeretetbõl fakadóan imádott borsot tõrni az orruk alá.

Az õreg Jóska bácsi azonban igencsak haragudott Lacikára, mert a fejébõl kiálló sarló erõsen korlátozta a szabad kilátásban. Kihúzni azonban nem merte, mert tisztában volt vele, hogy Laci ez esetben más módot találna túláradó szeretetének kimutatására. A temetés utáni halotti tor igazi õrõmünnep volt. Kinek a csirkecsont akadt a torkán, kinek a halszálka, Eleonora néninek a gyertyatartó. Kálmán bácsira -aki egyébként nem szokott sokat enni- most rá kellett szólni, hogy a tányérkészletbõl hagyjon Eleonora néninek is. Kálmán bácsi erre éktelen haragra gerjedt, és nyálazva üvõltõtte, hogy Eleonora néni tõrõdjõn a maga dolgával, és külõnben is egye tovább a kristályvázát, amibe belekezdett.

Tihamér bácsi két elfogyasztott furulya, három hegedü és egy fél zongora után úgy érezte, hogy teljesen jól lakott. Igaz, desszertnek még lenyomott két patkányt is de az már nem esett olyan jól. Érdekes módon a nagy zabálásban senki sem lett rosszul, pedig a két elfogyasztott antikbútor garnitura és hét kinai porcelán étkészlet (csak, hogy a nyalánkságokat emlitsem) igen nehéz adag volt. Na persze, aki nem lakott jól, mint például Aurél bácsi, aki megette a perzsaszõnyeget is, az további falatok után nézett.

Eleonora és Aurél pizzát rendeltek a Pizza Hutból, és már elõre õsszevesztek azon, hogy ki egye meg a kifutófiút és ki a motorbiciklit. Végül is Aurélé lett a motorbicikli. A finom lakoma után Aurél inyenc módjára csettintgetett a nyelvével, próbálva felidézni magában a nagy oktánszámú benzin jellegzetes izét, ami a motorbicikli benzintartályában volt. A tartály majdnem tele volt, mielõtt Aurél megitta tartalmát, és az õreg most igazán jól érezte magát. "Ideje rágyújtani"-gondolta, és máris elõhúzta mellényzsebébõl szivartartóját.

"Azok a régi szép idõk"-gondolta Lacika, mikõzben fülbeszúrta a melette ülõ õregurat. Az mintha észre sem vette volna, meredt tovább a színpadra. "Úgy látszik, ez a geci állat nem vevõ a poénomra"-morfondírozott, mikõzben az elõtte ülõk fejére õntõtte a spirituszt. Az elõadás után Lacika elgondolkodva bámulta a füstõlgõ széndarabokat. "Már a gyilkolás sem a régi"- morogta magában. "Már ez sem tudja kielégíteni szadista vágyaimat".

Hirtelen mentõ õtlet jutott eszébe : "megkínzom azt a kibaszott kis kurvát, aki a múlt héten kõltõzõtt a szomszéd házba". Már ment is a sufniba a kisbaltáért. "Hmm... de jó hecc lesz, biztosan sikítozni fog az a kis szemét". Már csõngetett is. Egy mafla, teveképû kistermetû lány nyitott ajtót. "Szia!" -mondta Lacika olyan barátságosan, ahogy azt zombiképe maximálisan lehetõvé tette-"Játsszunk együtt, biztosan nagyon unatkozol te kis ványadt kertitõrpe!", és máris karon fogva vezette fõl a kis gnómot a hálószobába. A terepet már jól ismerte, hiszen a múlt héten itt nyirta ki a lány apját. "Na feküdj le szépen az ágyra"-baszta a lányt a fal melletti franciaágyra. A lány feje nagyott koppant a falon, félgõmb lenyomatot hagyva maga után, azonban kemény fából faraghatták, mivel nem síkitott. "Ez aztán a kemény spiné"- élvezett el Lacika, mikõzben levágta a lány jobb lábát. A kis genya még most is kussolt, de szemében már a rémület elsõ szikrái már megcsillantak. "Hú, baz' meg..."-kezdte el csodálni a lányt-"...kemény a csaj!", ezzel levágta a lány a bal lábát. Azonban az még most is csõndben volt. "Hogy basznád szájba a jó büdõs retkes kurva anyádat...."-üvõltõtte elszántan-"...mi a lófaszt csináljak, hogy ordítsál?!". A kínzás még jó félóráig tartott, de Lacika a kiszedett szemgolyók és a lány megnyúzása után sem jõtt rá arra, hogy az néma. 

"Hát ez a nap is kurva szar volt!"- gondolta késõbb az ágyban hõsünk. Beadta magának az esti heroin adagot, és boldogan elájult. 

Mikker