1.
Hódolok az összes hibától mentnek,
Az összes erénytõl ékesnek,
A mindenek ismerõjének,
Az összes lény közös tesvérének.

2.
Ó király, hogy a Törvény [1] felkéljen benned,
A mindenütt-jó[2] Törvényrõl beszélek neked;
Az igaz Törvény edényében[3]
A Törvény biztosan teljessé lesz.

3.
Kiben felkélt és emelkedik a Törvény,
Abban késõbb tündöklõ delelõre hág,
Hiszen aki emelkedni kezdett,
Az fokozatosan eléri a legmagasabbat.

4.
Az emelkedést jóllétnek[4] tekintik,
A legmagasabbat, pedig szabadságnak.
Megvalósításuk lényegi módszerei röviden:
A hit és a bölcsesség.

5.
A hit révén nyílunk meg a Törvénynek,
A bölcsesség révén tudhatjuk a valót;
E kettõ közül a bölcsesség vezérel,
Ám a hit elõtte megy.

6.
Annak van hite, ki vágytól, ellenszenvtõl,
Félsztõl, zavarodottságtól[5] hajtva
Nem tesz a törvény ellenére;
Ô a legmagasabbnak tökéletes edénye.

7.
A bölcs minden tettét, szavát, gondolatát
Alaposan felülvizsgálva
Felismeri a maga és a mások javára valót,
És mindig aszerint cselekszik.

8.
Nemölés, tartózkodás a lopástól,
Más feleségére szemet nem vetés,
Szavad vigyázása, hogy hazug, rágalmazó,
Goromba, értelmetlen ne legyen,

9.
Felhagyás a sóvárgással, rossz szándékkal,
Nihilista[6] nézetekkel:
A tetteknek a tíz fehér útja ez;
Elllentettjük a tíz fekete.

10.
Alkohol nem fogyasztása, helyes megélhetés,
Nem ártás, törõdõ adás,
A tiszteletreméltó tisztelete, baráti érzület:
A törvény velejében ez.

11.
Csupán attól, hogy a testünket sanyargatjuk,
Még nem a törvény szerint élünk.
Hiszen így nem õrizkedünk mások kárára tenni,
S nem vagyunk azon, hogy a javukra legyünk.

12.
Aki nem törõdik az igaz törvénynek
Az adástól, az erkölcstõl, a türelemtõl
Világos nagy ösvényével, hanem
A testet kínzó, rossz tehéncsapásokon kóborol,

13.
Az igen hosszú idõre betéved
A létforgatag félelmetes erdejébe,
A lények végeláthatatlan fái közé,
A testére tekeredõ szenvek mérgeskígyóival.

14.
Az ölés miatt rövid életû lesz,
Az ártás miatt sok sérülés éri,
A lopás javakban szûkölködõvé teszi,
A házasságtöréssel ellenséget szerez.

15.
Hamis szava miatt gyalázzák majd,
A rágalmazás miatt barátaitól elszakad,
A gorombaság miatt kellemetlent hall majd,
Fecsegése miatt szavára nem adnak.

16.
A sóvárgás kiöli a vágyait,
A rossz szándék félelmetessé teszi,
A helytelen nézettõl alantas látású,
Az alkoholfogyasztástól zavaros elméjû lesz.

17.
A nemadás miatt szegény lesz,
A helytelen megélhetés csalódottá teszi,
A gõg miatt rossz családba születik,
Az irigység miatt életereje kevés lesz.

18.
A haragtól színe csúnya lesz,
A bölcset nem kérdezéstõl ostoba.
Az emberlétben így érik a gyümölcs,
Ám a rossz-születés mindezek élén jár.

19.
Az érdemtelennek nevezett tettek
Következményét mondtam el,
Az összes érdemteli
Ellenkezõ gyümölcsöt terem.

20.
A végy, az ellenszenv, a zavarodottság
És a belõlük fakadó tett: a rossz.
A vágytalanság, az ellenszenv és zavarodottság hiánya,
Valamint a belõlük fakadó tett: a jó.

21.
A rosszból ered minden szenvedés
S az összes rossz-születés;
A jóból ered az összes jó születés
És minden boldogság az életben.

22.
Tartózkodás minden rossztól,
Állandó gyakorlása a jónak
Gondolatban, tettben és beszédben:
A hagyomány szerint a Törvény kettõs ága ez.

23.
E Törvény révén az ember megszabadúl a pokollakók,
Éhezõ szellemek és állatok közötti születéstõl,
S az emberek vagy istenlények között
Nagy boldogságot, dicsõséget és uralmat nyer el.

24.
Az elmélyedésekkel,[7] a mérhetetlenekkel,[8]
A formanélküliekkel[9] az ember Brahmá és a többiek
Boldogságát ízleli meg.
Az elmélkedés Törvénye röviden ez.

25.
A legmagasabb Törvény azonban
Nehezen látható, mélységes,
A hallani képtelen éretleneknek félelmetes -
Mondták a Gyõzedelmesek.

26.
"Nem vagyok és nem leszek,
Nincs semmim és nem is lesz."
Rémül ettõl az éretlen,
S tûnik félelme a bölcsnek.

27.
A lények az énképzet szülöttei mind,
Az enyém képzetének kapcsával -
Mondta az, ki egyedül csak
A lények javáért szólt.

28.
A végsõ szinten téves az, hogy
Van én, és enyém,
Hiszen a dolgok mikéntjének megismerésével
Mindkettõ megszûnik létezni.

29.
A halmazok[10] az énképzetbõl fakadnak,
Ám az énképzet valójában hibás;
Ugyan melyik hibás magból
Sarjad igazi hajtás?

30.
Ha belátjuk, hogy a halmazok valótlanok,
Az én képe eltûnik.
Ha pedig az én képe eltûnik,
Többé nem állnak össze halmazok.

31.
Ahogyan a tükör által látható
A saját arcunk tükörképe,
Noha az valójában
Egyáltalán nem létezik,

32.
Ugyanúgy a halmazokon át észlelhetõ
Az énünk képe, noha az,
Mint arcunk tükörképe,
Egyáltalán nem létezik.

33.
Ahogyan tükör nélkül nem látható
A saját arcunk tükörképe,
Ugyanúgy a halmazok nélkül
Sem látható az énünk képe.

34.
A nemes Ánanda törvénylátó szemet nyert,
Mikor meghallotta a Törvény eme értelmét,
Majd maga is azt tanította
Újra és újra a koldusoknak.

35.
Amíg halmazokat észlelünk,
Mindaddig az énkép is megvan.
Ha fennáll az énkép, új tettet okoz,
Az pedig ismételt születést.

36.
Kezdet, közép és vég nélkül
Úgy forog a létkerék
E három egymáson függõ szakaszával,[11]
Akár a körbe pörgetett zsarátnok.

37.
De ha nem jöhet létre sem magából, sem másból,
Sem mindkettõbõl, sem a három idõben,
Akkor leomlik az énkép,
Nyomában a tett s a születés.

38.
Aki látja, hogy így keletkezik,
És szûnik meg ok és okozat,
Az nem tartja a világot sem valóban létezõnek,
Sem valóban nemlétezõnek.

39.
Aki hallja, de nem veszi fontolóra
Ezt a minden szenvedést feloldó Törvényt,
Az kellõ tudás hiányában
Riadtan reszket a félelemnélküli helytõl.[12]

40.
Az nem riaszt, hogy a nirvánában
Mindezek nem lesznek;[13]
Miért rémít hát, ha azt mondják néked,
Hogy itt sincsenek?

41.
Ha olyan megszabadulásra vágysz,
Ahol nincs én és halmazok,
Akkor miért nem kellemes az,
Hogy az ént s a halmazokat már itt felszámold?[14]

42.
Sõt a nirvána nem nemlétezõ.
Akkor pedig, hogyan is lehetne létezõ?
A lét és nemlét szemléletének kioltását
Nevezzük nirvánának.

43.
"A tettnek nincs következménye",
A nemlétezés nézete tömören ez;
Erénytelen és rossz-születésre vezet,
Téves nézetnek mondják ezt.

44.
"A tettnek van következménye",
A létezés nézete tömören ez;
Erényes és jó-születésre vezet,
Helyes nézetnek mondják ezt.[15]

45.
De mikor a tudástól nyugszik a lét s a nemlét,
Erényen s bûnön túljutunk;
Ezért az igazak azt monják,
Rossz és jó léttõl is szabadulunk.

46.
Ha látjuk az okfüggõ keletkezést,
Túljutunk a nemlétezésen.
Ha látjuk az okfüggõ megszûnést,
A létezést sem fogadjuk el.[16]

47.
Sem a korábban, sem az egyidejûleg
Létrejött ok nem igazi ok.
Hiszen a keletkezés sem a köznapi,
Sem a végsõ értelemben nem bizonyos.

48.
Ha ez megvan, az is meglesz,
Miképp ha van hosszú, rövid is lesz.
Ha ez létrejön, létrejön az is,
Miképp ha láng lobban, fény is lesz.

49.
Ha nincs rövid,
Hosszú sem lesz magában;
Ha nem lobban láng,
Fény sem támad.

50.
Ha az ember látja, hogy így keletkezik ok és okozat,
S elismeri a sokféleség alapján születõ
Köznapi tapasztalat valóságát,
A nemlétezést nem fogadja el.

51
. Ha pedig rájön, hogy megszûnik a valóság,
Ha sokféleség nincsen,
Nem vallja a létezést sem;
A kettõsségtõl függetlenül így lesz szabad.

52.
A távolról látott forma
Közelrõl pontosan látszik,
Ha víz lenne a délibáb,
Közelrõl miért nem annak látszik?

53.
A közelben levõk nem olyannak látják a világot,
Mint azok, akik távol vannak tõle;
Számukra nem bír jelleggel,
Délibáb csupán.

54.
Ahogyan víznek látszik, de nem víz,
És nem valóságos a délibáb,
Úgyanúgy énnek látszik, de nem én,
És nem valóságosak a halmazok.

55.
Balga az, aki a délibábot
Víznek vélve odamegy,
Majd ott megállapítja:
"Nincs víz."[17]

56.
Balga hát, ki létezõnek
Vagy nemlétezõnek tartja
A délibábszerû világot;
S a balga nem szabadul.

57.
Ki azt vallja: "nincs", rossz létbe kerül,
Ki azt vallja: "van", jó létbe kerül.[18]
Ám aki nem függ e kettõtõl,
Mert ismeri a valót, megszabadul.

58.
Azt, ki ismervén a valót,
Nem vallja sem a létet, sem a nemlétet,
Balgán a nemlétben hívõnek véled;
De miért nem a létben hívõnek?

59.
Ha lét tagadásából értelemszerûen
Következik, hogy a nemlétben hisz,
Akkor a nemlét tagadásából
Miért nem következik, hogy a létben hisz?

60.
Hogyan tarthatod nihilistának azokat,
Akik a megvilágosodásra törekednek,
S így állításaiknak, cselekedeteiknek, gondolataiknak
Nem a nemlét az értelme.

61.
Kérdezd csak meg a világiakat, a szánkhjákat, a vaisésikákat,
A nirgranthákat,[19] akik ént és halmazokat hirdetnek,
Vajon tanítanak-e arról,
Ami meghaladja a létet s nemlétet.

62.
Tudd hát, egyedül a Törvény sajátja,
Hogy meghaladja a létet s nemlétet;
Mélynek mondják,
A buddhák tanításainak nektárja.

63.
Hogyan lehetne valóságos a világ, amely múltat,
Jövõt s jelent meghaladó természetével
Nem múlik el, nem jön el,
S egy pillanatra sem áll?

64.
Ha a valóságban sehol sincs
Jövés, menés, fennállás,
Akkor mily valódi különbség lehet
A világ s a nirvána között?

65.
Mivel nincs fennállás, valójában
Keletkezés és megszûnés sincs;
Akkor pedig hogyan létezhet végsõ soron
Keletkezett, fennálló vagy megszûnõ dolog?

66.
Ha örök változás van, hogyan létezhet
Nem pillanatnyi dolog?
Ha viszont nincs változás,
Hogyan lesz valami valóban más?

67.
Egy dolog a részleges vagy teljes
Megszûnése révén lehet pillanatnyi;
De mivel nem mutatkozik különbség,
Semelyik módon sem lehet.

68.
Ha a dolgok pillanatnyiak, s így soha nincsenek,
Akkor hogyan lesz valami öreg?
Ha viszont nem pillanatnyiak, mert megmaradnak,
Akkor is hogyan lesz valami öreg?

69.
Mivel a pillanat véget ér,
Kell, hogy legyen eleje s közepe.
Ha viszont hármas egység a pillanat,
A világ pillanatnyi nem lehet.

70.
A kezdetre, a középre s a végre
Úgyanúgy kell tekinteni, mint a pillanatra.
A kezdet, a közép s a vég
Nem létezhetnek sem önmaguk, sem más által.

71.
Ha sok részbõl áll, nem lehet egy.
Nincs semmi, aminek ne lenne része.
Egy nélkül azonban sok sincsen,
Ahogyan lét nélkül nemlét sincsen.

72.
A pusztulása, vagy az ellenszere révén
Válhat egy létezõ nemlétezõvé.
De ha nincs létezõ,
Hogyan lehet pusztulása, vagy ellenszere?

73.
Így hát az ellobbanástól
Valójában nem vész el a világ;
Faggatták a gyõztest,
Véges-e a világ, s õ hallgatott.

74.
A bölcsek éppen abból látják,
Hogy a Mindentudó valóban mindeneket tudó,
Mert a befogadására alkalmatlan embereknek
E mélységes Törvényt nem hirdette.

75.
"Ez a törvény a legmagasabb,
Mélységes, megfoghatatlan,
Támasz nélküli."
Így mondták a valóságot látó tökéletes buddhák.

76.
E támasznélküli Törvénytõl
Megriadnak a támaszra vágyó emberek,
Akik nem tudnak túllépni a léten s nemléten,
S ostobán a vesztükbe rohannak.

77.
Az elveszettek a félelemnélküli helytõl rettegve
Másokat is elveszejtenek;
Ó király, úgy cselekedj, hogy
Az elveszettek el ne veszejtsenek!

78.
Ó király, hogy ne tudják vesztedet okozni,
Elmondom néked a tanításoknak megfelelõen,
Hogy mi az a valóság, amely nem a kettõsségen alapszik,
Természete meghaladja ezt a világot.

79.
Túl van bûnön s erényen,
Mélységes, a szabadulás a tartalma;
Nem ízlelték még gázlójárók[20] és mások,
Sõt a támasznélkülitõl félõ magunk közül valók sem.

80.
Az ember nem föld, nem víz,
Nem tûz, nem szél, nem tér,
Nem tudat, és nem is mindez együtt.[21]
De mily másfajta ember létezik?

81.
Ahogyan az ember nem valós létezõ,
Mert hat elem együttese,
Ugyanúgy az egyes elemek sem valós létezõk,
Mert ezek is összetettek.

82.
A halmazok nem az én, s nincsenek is benne.
Az én nincs benne azokban, de nélkülük sincs.
A halmazok és az én nem keverednek, mint tûz és tüzelõ,
Így hát az én hogyan is létezhet?

83.
A három elem nem a föld, s nincsenek is benne.
A föld nincs benne azokban, de nélkülük sincs.
Mivel ez mindegyikre igaz,
Az elemek, mint az én, hamisak.

84.
A föld, a víz, a tûz, a szél
Nem léteznek egyenként, magukban;
Ha három hiányzik, egy sem lehet,
Ha pedig az egyik hiányzik, a többi három sem lehet.

85.
Ha három híján nincs egy,
Egy híján pedig nincs három,
Akkor egyedileg nem léteznek.
Így hát hogyan alkothatnak együttest?

86.
Ha pedig egyedileg, magukban is léteznek,
Akkor miért nincs tûz, ha nincs tüzelõ?
A mozgásra, szilárdságra, kohézióra,
A szélre, földre, vízre ugyanez érvényes.

87.
Ha a tûzrõl ezt elismered, akkor miért tartod
A többi hármat másnak, önállónak?
A többi háromnak sem lehet
A függõ keletkezéstõl eltérõ tulajdonsága.

88.
Az egyedileg, magukban létezõ dolgok
Hogyan létezhetnek egymás által?
Az egyedileg magukban nemlétezõ dolgok
Hogyan létezhetnek egymás által?[22]

89.
Ha egyedileg, magukban nem léteznek,
De ahol egy megvan, ott megvan a többi is,
Akkor keveretlenül nem egyazon helyen vannak;
Ha viszont keverednek, egyedileg, magukban nem léteznek.

90.
Az egyedileg, magukban nemlétezõ elemeknek
Hogyan lehetne egyedi, saját jellege?
Az egyedileg, magában nemlétezõ nem lehet túlsúlyban,
Így hát a jellegzetességek csupán köznapi igazságok.

91.
Ugyanez az érvelési eljárás alkalmazható
A színekre, szagokra, ízekre és tapintható tárgyakra,
A szemre, tudatosságra és anyagi formára,
A nemtudásra, tettre és születésre,

92.
A cselekvõre, tárgyra, cselekvésre és számra,
A birtoklásra, okra, okozatra és idõre,
Rövidre, hosszúra és hasonlókra,
A névre és a névvel jelöltre is.

93.
"A föld, a víz, a tûz, a szél,
A hosszú és rövid, a durva és finom,
A jó és a többi a tudatban szûnik meg."
Mondta a Gyõzedelmes.

94.
"A beláthatatlan, végtelen,
Mindent átható tudat az,
Ahol a föld, a víz, a tûz s a szél
Szilárd talajra nem lelnek",

95.
"Itt szûnik meg hosszú és rövid,
Durva és finom, jó és rossz;
Itt szûnik meg maradéktalanul
A név is és a forma is."

96.
Ami elõszõr a nemtudás miatt
[Valóságként] merül fel a tudat számára,
Mindaz késõbb a megismerés révén
Megszûnik létezni a tudatban.

97.
A lét minden jelensége
A tudat tüzét tápláló tüzelõ,
Melyek azonban a valóságot feltáró
Fénytõl elégve, elhamvadnak.

98.
Ha megismervén a valóság természetét,
Végül nem bizonyul létezõnek az,
Amit korábban a nemtudás képzelt,
Akkor hogyan is lehetne nemlétezõ?

99.
A tér csupán egy név,
Nem más, mint a forma nemléte.
De elemek nélkül hogyan lehet forma,
És hogyan lehet csak-név?

100.
Érzetek, a tudatosulások, a késztetések,
A tudatosság úgy tekintendõk,
Mint az elemek és az én;
Így hát a hat összetevõ éntelen.