RAY BRADBURY: MARSBÉLI KRÓNIKÁK
2003. FEBRUÁR. KÖZJÁTÉK
Hoztak tizenötezer
láb oregoni fenyőt a Tizedik Város építéséhez, és hetvenkilencezer láb
kaliforniai vörösfenyőt, és összeácsoltak egy tiszta, szép kisvárost a
kikövezett csatorna partján. Vasárnap esténként piros, kék és zöld fények
villóztak a templomok színes üvegablakain át, és kihallatszott a város
éneke.
- Most énekeljük
el a 79. zsoltárt. Most énekeljük el a 94. zsoltárt.
És egyes házakból
kihallatszott az írógép kemény kopogása, ott a regényírók munkálkodtak;
vagy a toll percegése, ott költő munkálkodott; vagy nem hallatszott semmi,
ott a régi naplopó munkálkodott. Mintha egy nagy földrengés meglazította
volna egy iowai város gyökereit és pincéit, és egy ózbeli forgószél az
egész várost egy pillanat alatt felkapta és elvitte volna a Marsra, hogy
óvatosan, zökkenés nélkül letegye...