2005. NOVEMBER. A FIGYELÕK
Mind-mind kitódultak, és az eget nézték
azon az éjszakán. Ott hagyták a vacsorát, a
mosogatást, a szinházi készülõdést,
és kimentek a már nem egészen új verandákra,
és nézték a zöld csillagot, a Földet. Szervezetlen,
ösztönös mozgalom volt, mindenki kiment figyelni, hogy jobban
megértse, amit egy pillanattal azelõtt hallott a rádióban.
Ott volt a Föld és a küszöbön álló
háború, és sok százezer anya vagy nagyanya
vagy apa vagy testvér, nagynéni, nagybácsi, unokatestvér.
Álltak a verandákon, és próbáltak hinni
a Föld létezésében,majdnem úgy, ahogyan
valaha próbáltak hinni a Mars létezésében.
A probléma visszájára fordult. Gyakorlati szempontból
a Föld most halott volt. Három vagy négy éve
elhagyták. Az ûr altatószer volt. Hetvenmillió
mérföldnyi ûr megbénitotta az embert, elaltatta
emlékezetét, elnéptelenitette a Földet, eltörölte
a múltat, és lehetõvé tette, hogy ezek az emberek
itt folytassák a munkájukat. De most, ma este a halottak
feltámadtak, a Föld újra benépesült, az
emlékezet felébredt, milliónyi nevet mondtak ki: mit
csinál ez és ez a Földön? Mi lehet ezzel és
azzal? Az emberek a verandákon lopva egymás arcát
nézték.
Kilenc órakor úgy látszott, hogy a Föld
felrobbant, tüzet fogott és elégett.
Az emberek a verandákon felemelték a kezüket,
mintha a tüzet akarnák eloltani.
Vártak.
Éjfélre a tûz kialudt. A Föld még
a helyén volt. Sóhajtás kelt, mint õszi szél,
a verandákról.
- Régóta nem hallottunk Harryról.
- Biztosan jól van.
- Üzennünk kellene anyának.
- Biztosan jól van.
- Gondolod?
- No, ne aggódj.
- Igazán azt hiszed, hogy jól van?
- Természetesen, természetesen, gyere, feküdjünk
le.
De senki sem mozdult. A vacsorát kivitték az éjszakai
pázsitra, összecsukható asztalokra rakták, és
lassan eszegették éjjel kettõig, és ekkor a
fényrádióadás megindult a Földrõl.
Ki tudták betûzni a távoli szentjánosbogarak
módjára felvillanó nagy Morse-jeleket:
AUSZTRÁLIAI KONTINENS ATOMIZÁLVA, ATOMMAGJA IDÕ ELÕTT FELROBBANT. LOS ANGELES, LONDON BOMBÁZVA, HÁBORÚ. GYERTEK HAZA, GYERTEK HAZA, GYERTEK HAZA.
Felálltak az asztaloktól.
GYERTEK HAZA, GYERTEK HAZA, GYERTEK HAZA!
- Hallottál valamit Ted bátyádról az idén?
- Tudhatod. A levél portója a Földre öt dollár,
igy hát nem sokat levelezek.
GYERTEK HAZA!
- Jane-re gondoltam éppen, vajon mi lehet vele? Emlékszel Jane-re, a kishúgomra?
GYERTEK HAZA!
Három órakor, a fagyos reggelben a bõröndüzlet
tulajdonosa kinézett. Rengeteg ember közeledett az utcán.
- Szándékosan nyitva tartottam eddig. Mivel szolgálhatok,
uram?
Hajnalra a bõröndök elfogytak a polcokról.