RAY BRADBURY: MARSBÉLI KRÓNIKÁK

2003. FEBRUÁR. KÖZJÁTÉK

Hoztak tizenötezer láb oregoni fenyőt a Tizedik Város építéséhez, és hetvenkilencezer láb kaliforniai vörösfenyőt, és összeácsoltak egy tiszta, szép kisvárost a kikövezett csatorna partján. Vasárnap esténként piros, kék és zöld fények villóztak a templomok színes üvegablakain át, és kihallatszott a város éneke.
 - Most énekeljük el a 79. zsoltárt. Most énekeljük el a 94. zsoltárt.
 És egyes házakból kihallatszott az írógép kemény kopogása, ott a regényírók munkálkodtak; vagy a toll percegése, ott költő munkálkodott; vagy nem hallatszott semmi, ott a régi naplopó munkálkodott. Mintha egy nagy földrengés meglazította volna egy iowai város gyökereit és pincéit, és egy ózbeli forgószél az egész várost egy pillanat alatt felkapta és elvitte volna a Marsra, hogy óvatosan, zökkenés nélkül letegye...