RAY BRADBURY: MARSBÉLI
KRÓNIKÁK

2005. NOVEMBER. A FIGYELÕK

  Mind-mind kitódultak, és az eget nézték azon az éjszakán. Ott hagyták a vacsorát, a mosogatást, a szinházi készülõdést, és kimentek a már nem egészen új verandákra, és nézték a zöld csillagot, a Földet. Szervezetlen, ösztönös mozgalom volt, mindenki kiment figyelni, hogy jobban megértse, amit egy pillanattal azelõtt hallott a rádióban. Ott volt a Föld és a küszöbön álló háború, és sok százezer anya vagy nagyanya vagy apa vagy testvér, nagynéni, nagybácsi, unokatestvér. Álltak a verandákon, és próbáltak hinni a Föld létezésében,majdnem úgy, ahogyan valaha próbáltak hinni a Mars létezésében. A probléma visszájára fordult. Gyakorlati szempontból a Föld most halott volt. Három vagy négy éve elhagyták. Az ûr altatószer volt. Hetvenmillió mérföldnyi ûr megbénitotta az embert, elaltatta emlékezetét, elnéptelenitette a Földet, eltörölte a múltat, és lehetõvé tette, hogy ezek az emberek itt folytassák a munkájukat. De most, ma este a halottak feltámadtak, a Föld újra benépesült, az emlékezet felébredt, milliónyi nevet mondtak ki: mit csinál ez és ez a Földön? Mi lehet ezzel és azzal? Az emberek a verandákon lopva egymás arcát nézték.
  Kilenc órakor úgy látszott, hogy a Föld felrobbant, tüzet fogott és elégett.
  Az emberek a verandákon felemelték a kezüket, mintha a tüzet akarnák eloltani.
  Vártak.
  Éjfélre a tûz kialudt. A Föld még a helyén volt. Sóhajtás kelt, mint õszi szél, a verandákról.
- Régóta nem hallottunk Harryról.
- Biztosan jól van.
- Üzennünk kellene anyának.
- Biztosan jól van.
- Gondolod?
- No, ne aggódj.
- Igazán azt hiszed, hogy jól van?
- Természetesen, természetesen, gyere, feküdjünk le.
  De senki sem mozdult. A vacsorát kivitték az éjszakai pázsitra, összecsukható asztalokra rakták, és lassan eszegették éjjel kettõig, és ekkor a fényrádióadás megindult a Földrõl. Ki tudták betûzni a távoli szentjánosbogarak módjára felvillanó nagy Morse-jeleket:

AUSZTRÁLIAI KONTINENS ATOMIZÁLVA, ATOMMAGJA IDÕ ELÕTT FELROBBANT. LOS ANGELES, LONDON BOMBÁZVA, HÁBORÚ. GYERTEK HAZA, GYERTEK HAZA, GYERTEK HAZA.

Felálltak az asztaloktól.

GYERTEK HAZA, GYERTEK HAZA, GYERTEK HAZA!

- Hallottál valamit Ted bátyádról az idén?
- Tudhatod. A levél portója a Földre öt dollár, igy hát nem sokat levelezek.

GYERTEK HAZA!

- Jane-re gondoltam éppen, vajon mi lehet vele? Emlékszel Jane-re, a kishúgomra?

GYERTEK HAZA!

  Három órakor, a fagyos reggelben a bõröndüzlet tulajdonosa kinézett. Rengeteg ember közeledett az utcán.
- Szándékosan nyitva tartottam eddig. Mivel szolgálhatok, uram?
  Hajnalra a bõröndök elfogytak a polcokról.