RAY BRADBURY: MARSBÉLI
KRÓNIKÁK

2000. MÁRCIUS. AZ ADÓFIZETÕ

  A Marsra akart utazni a rakétán. Kora reggel kiment a rakétaállomásra, és a drótkeritésen át kiáltozott az egyenruhásoknak, hogy õ a Marsra akar menni. Mert õ adófizetõ polgár, a neve Pritchard, és joga van a Marsra utazni. Tán nem itt születet Ohióban? Nem jó állampolgár? Akkor meg miért ne mehetne a Marsra? Öklét rázta és elmondta, hogy itt akarja hagyni a Földet, mint ahogy mindenki, akinek esze van, itt akarja hagyni a Földet. Alig két év, és iszonyú atomháború lesz a Földön, és õ nem akarja megvárni a kitörését. Õ és még sok ezer magafajta, ha csak egy kis eszük van, elutaznak a Marsra. Azt hiszik talán, hogy nem fognak elmenni? A közeledõ háború, a cenzúra, az állami irányitás, a sorozás, a mûvészetek és tudományok kormányellenõrzése elõl! Tartsátok meg magatoknak a Földet! Õ becsületes, felajánlja a dolgos kezét, a szivét, a fejét, csak elmehessen a Marsra! Mit kell csinálni, mit kell aláirni, kit kell ismerni, hogy az ember feljusson a rakétára?
  Nevettek rajta a drótkerités túloldalán. Csak ne kivánkozzék annyira a Marsra, mondták neki. Hát nem tudja, hogy az elsõ és a második expedició kudarcot vallott, nyoma veszett, és hogy az emberek valószinüleg meghaltak?
  De erre nincs bizonyiték, senki sem tudja biztosan, felelte, és a drótkeritésbe kapaszkodott. Lehet, hogy tejjel-mézzel folyó ország van odafent, és York kapitány meg Williams kapitány egyszerûen fütyülnek visszajönni. Kinyitják-e a kaput, és beengedik, hogy felszálljon a harmadik rakétaexpedicióval, vagy szét kell rugdosnia?
  Azt mondták neki, hogy pofa be.
  Látta, ahogy az emberek a rakétához mennek.
- Várjatok meg! - kiáltotta. - Ne hagyjatok itt ezen a borzalmas világon, nekem el kell mennem. Itt atomháború lesz! Ne hagyjatok a Földön!
  Rúgkapált, mikor elvonszolták. Rácsapták a rendõri riadókocsi ajtaját, és elhajtottak vele a kora reggelben, mig õ arcát a hátsó ablakhoz nyomta, s mig átszirénáztak egy dombon, még látta a piros tüzet, és hallotta a hatalmas hangot, és érezte a nagy légnyomást, amint az ezüst rakéta felrepült, és õt itt hagyta egy közönséges hétfõ reggelen a közönséges Föld bolygón.