RAY BRADBURY: MARSBÉLI KRÓNIKÁK

2002. FEBRUÁR. A SÁSKÁK

A rakéták tűzbe borították a csontszáraz réteket, a sziklából lávát, a fából szenet, a vízből gőzt, a homokból és kovából zöld üveget égettek, üveget, mely mint a tükörcserép tükrözte az egész inváziót. A rakéták olyan sűrűn jöttek, mint a dobpergés az éjben. A rakéták, akár a sáskák, rajokban érkeztek, és rózsaszín füstfelhőkben ereszkedtek alá. És a rakétákból emberek tódultak ki, kezükben kalapács, hogy az idegen világot a szemnek megszokottá kalapálják, hogy minden idegenszerűségét elkalapálják; szájuk tele szegekkl, hogy acélfogú ragadozókhoz hasonlítottak, és gyors kezükbe köpködték a szegeket, míg a keretvázas villákat összeütötték, és zsindellyel fedték be a tetőket, hogy a titokzatos csillagokat eltakarják, és zöld zsalukat szereltek fel, hogy az éjszakát kirekesszék. És amikor az ácsok továbbálltak, jöttek a háziasszonyok virágcserepekkel és rémes bútorhuzatokkal és lábasaikkal, és konyhai csörömpölésük elnyomta a csendet, mellyel a Mars várt az ajtókon és a bezsaluzott ablakokon túl.
 Hat hónap alatt felépítettek egy tucat kisvárost a meztelen bolygón teli sziszegő neonfényekkel és sárga villanykörtékkel. Összesen mintegy kilencvenezer ember érkezett a Marsra, és még többen csomagolták a Földön ingóságaikat...