RAY BRADBURY: MARSBÉLI KRÓNIKÁK
2002. FEBRUÁR. A SÁSKÁK
A rakéták tűzbe borították
a csontszáraz réteket, a sziklából lávát, a fából szenet, a vízből gőzt,
a homokból és kovából zöld üveget égettek, üveget, mely mint a tükörcserép
tükrözte az egész inváziót. A rakéták olyan sűrűn jöttek, mint a dobpergés
az éjben. A rakéták, akár a sáskák, rajokban érkeztek, és rózsaszín füstfelhőkben
ereszkedtek alá. És a rakétákból emberek tódultak ki, kezükben kalapács,
hogy az idegen világot a szemnek megszokottá kalapálják, hogy minden idegenszerűségét
elkalapálják; szájuk tele szegekkl, hogy acélfogú ragadozókhoz hasonlítottak,
és gyors kezükbe köpködték a szegeket, míg a keretvázas villákat összeütötték,
és zsindellyel fedték be a tetőket, hogy a titokzatos csillagokat eltakarják,
és zöld zsalukat szereltek fel, hogy az éjszakát kirekesszék. És amikor
az ácsok továbbálltak, jöttek a háziasszonyok virágcserepekkel és rémes
bútorhuzatokkal és lábasaikkal, és konyhai csörömpölésük elnyomta a csendet,
mellyel a Mars várt az ajtókon és a bezsaluzott ablakokon túl.
Hat hónap
alatt felépítettek egy tucat kisvárost a meztelen bolygón teli sziszegő
neonfényekkel és sárga villanykörtékkel. Összesen mintegy kilencvenezer
ember érkezett a Marsra, és még többen csomagolták a Földön ingóságaikat...