Marlo Morgan: Vidd hírét az Örökkévalónak

 37

Minendie megkérdezte, hogy férfiak és nők között mindig ilyen barátságos egyenlőség uralkodott-e. Itt semmiféle jel nem utalt férfiúi fölényre, de a lány nem tudta, hogy Googana és Mitamit természettől ilyenek, vagy a többi őslakos törzsnél is így viselkednek a férfiak. A fehérek világában a fehér férfiak meg vannak győződve a felsőbbrendűségükről, és a fekete férfiak is okosabbnak tartják magukat a fekete nőknél.

      - Nálunk vannak dolgaik a férfiaknak, és vannak dolgaik a nőknek - magyarázta Wurtawurta. Egymás mellett ültek a szirt oldalából nőtt fák árnyékában. - Nem arról van szó, hogy bármelyik jobb lenne a másiknál, csak arról, hogy a lelkünk ugyanaz, de a testünk nem egyforma. Az asszonyok nem vesznek részt a férfiak dolgában, és nem beszélnek róla. Nem tudjuk pontosan, mi történik. A szívek és az elmék beszéde mellett nincsenek igazi titkok, de bennünket nem foglalkoztat az, amit a férfiak csinálnak. Nem tudom, miként egyeztették össze a férfiak a különböző törzsi szokásokat, amikor minden szétszakadt, és a menekültek összeverődtek. Én úgy gondolom, a férfiak mindig azt szerették volna, hogy szorosabb közük legyen az életadáshoz; ez a kielégítetlen vágy hajtja őket az ő úgynevezett férfidolgaikra. Ebben élik meg a különállást az egységes társadalomtól.

      - Azt tudom, hogy a nők is kialakították a saját dolgaikat. A mi feladatunk, hogy elmeséljük a kislányoknak, mi történik fejlődő testükkel, hogy megtanítsuk nekik, mit tegyenek ilyenkor, és elmagyarázzuk, milyen csodálatos és különleges az életadás csatornájának szempontjából ez a havonkénti néhány nap. A gyermekszülés női dolog. A férfiak nincsenek jelen, amikor kedveskedve rávesszük a babát, hogy jöjjön ki, nézze meg a világot, amelyet választott. Mi felettébb sokra becsüljük a nagyanyák bölcsességét és útmutatását. Mire egy asszony nagyanya és dédanya lesz, már tudja, mi a legjobb, mi a mulandó és mi a tartós. Sokféle embert látott, segíteni tud az egyénnek és a közösségnek, hogy jobban megértsék egymást. - Wurtawurta szavalni kezdett:

Az újszülött az anyjáé,
A gyermek a közösségé,
Az ifjú a tanítóké,
Az emberpár egymásé,
Az anya a családjáé,
Az éltes nagyanya a népé.

      - A nők között nagyon fontos szerep jut annak, aki az Útmutatót őrzi. Majd megkérem Apaliét, hogy mutassa meg neked.

      Két nappal később Apalie bejelentette, hogy egy napra elmegy Minendiével egy távolabbi helyre, női dolgokról beszélni. Amikor jó messze jártak, és kényelmes ülőhelyet találtak a homokon, Apalie előhúzott egy apró tasakot.

      - Most én vagyok az Útmutató őrizője. Egyébként át szoktuk adni egymásnak, amikor valaki úgy érzi, szeretné kibontakoztatni ezt az adományát. Nyúlj bele!

      Minendie engedelmeskedett, és kihúzott egy kerek bőrdarabot, körülbelül akkorát, mint egy jókora pénz. Mindkét oldala sima volt, a színébe egy jelet égettek. Minendie megfordította, és a fonákján másik jelet pillantott meg.

      - Harminckét kapcsolata van az Útmutatónak. Megmutatom, hogy működik. Tedd vissza a tarsolyba. Most csendesedj el odabent, aztán tégy föl egy kérdést, amelyhez útmutatást szeretnél. Én is csendes leszek belül. A tarsoly fölé tartjuk a kezünket. Amikor szívedben és elmédben elhangzott a kérdés, húzz egy korongot.

      Minendie másodszorra is ugyanazt a jelképet húzta.

      - Nem rendkívüli dolog - állapította meg Apalie. - Végül is a világ előbb ismeri kérdésedet és a választ, még mielőtt rágondolnál. De van itt más útmutatás is. Nem mind viseli ugyanazt a jelet. - Felfordította a tarsolyt, a bőrkorongok kihullottak. - Az, amit te választottál, az érettség jele. Azt jelenti, hogy valaki vagy valami a csúcsra érkezett. Azt jelenti, hogy elértük, amire fáradságosan törekedtünk, és most ideje megvalósítani a célt. Hogy illik a kérdésedhez?

      - Azt kérdeztem, megtaláljuk-e a többi Igazat, és hogy eredményes lesz-e a tanácskozás aggodalmainkról, melyeket a Föld miatt érzünk. Szerintem az útmutatás azt jelenti, hogy nem kell nyugtalankodnom a helyen és az időn. Nekem annyit kell tudnom, hogy ez a Mindenható kezében van, és majd elkövetkezik, amikor itt az ideje.

      - Nagyon jól elemezted a jelképet - dicsérte Apalie, miközben sorba rakosgatta a korongokat a homokban. - Én azt hiszem, egyszer majd Őriző akarsz lenni. - És a tanár órákig oktatta új tanítványát a jelentésekről, a tudás alkalmazásának meg a sérült korongok javításának vagy pótlásának módjairól.