Marlo Morgan: Vidd hírét az Örökkévalónak
45
Mapiyal egyre tekintélyesebb, higgadtabb, méltóságteljesebb lett az évek
múlásával. Számos foglalkozást űzött, sok területen segítette a közösség
életét, de nem érzett többé késztetést a névváltoztatásra. Benala pár évente
elhagyta a törzset, és néhány napra felkereste a legközelebbi közösséget.
Hazatérve beszámolt róla, hogy mit talált az Igazakon túli világban.
Valahányszor fölkerekedett, megkérdezte Mapiyalt, nincs-e kedve csatlakozni
hozzá. Csábító ötlet volt, de Mapiyal mindannyiszor úgy érezte, nem ezt kell
tennie, és elhárította a hívást.
* * *
A 804781-es őrizetesből, más néven Jeff Marshból, ugyancsak tekintélyes békítő
lett hajlottabb korára. Fejét már negyvenévesen megütötte a dér.
Megkaphatott minden könyvtári könyvet, amelyet akart. A művészi kifejezésmód
számos formáját, sok művész életét tanulmányozta. Leckéket adott egy
rabtársának; idővel ebből nőtt ki az a program, amelyet Jeff irányított.
Iparművészetet, képzőművészetet oktatott, maga is alkotott, és olyan hírnévre
tett szert, hogy a börtön minden évben rendezett egy vásárt, amelyen a rabok
alkotásait árusították.
Ezek az éves vásárok jelentették Jeff létének és tehetségének elismerését.
Azért élt, hogy minden évben tökéletesebbet alkothasson. A férfi, aki kétszer
annyi időt töltött börtönfalak mögött, mint amennyi szabadság a fiúnak jutott,
megtalálta a helyét. Belezökkent a kerékvágásba, és nem háborgott többé.