Marlo Morgan: Vidd hírét az Örökkévalónak
41
Minendiétől kissé távolabb Googana felült egy magasabb fatuskóra, ahol mindenki
láthatta. Az emberek valahogy úgy rendezték át csoportjukat, hogy valamennyien
szembekerültek Googanával. Úgy látszik, ezen a tanácskozáson ő lesz a vezető.
Minendiével szemközt Fehér Bagoly ült. A lány nem várt tőle túl sok beszédet. A
fiatalembernek Vízen Átlátó volt a szomszédja. Minendie azon tűnődött, vajon
megsokasodnak-e az idős asszony szívében a könnyek a most következő beszélgetés
után. Rámosolygott Fürge Virágra, és bólintott Emlékezőnek.
- Jó megint látni benneteket - mondta Googana. Sorra mindenkinek a szemébe
nézett. - Javaslom, adjuk körbe a szót; így mindenki elmondhatja, milyen
változásokat tapasztalt a földön, és közölheti, mi aggasztja még.
Sorra szóltak a szembeszökő és titokzatos jelenségekről, amelyeket az utóbbi
hónapokban és napokban tapasztaltak. Kevesebb a madár, azok is betegesebbek,
gyérebb tollazatúak. Kevesebb a tojás a fészkekben, törékenyebb a tojáshéj.
Egész madárfajok tűntek el. Kevesebb a növény, kevesebb, kisebb, fakóbb a
virág. A hőmérséklet kiszámíthatatlanul hullámzik. A nyarak egyre forróbbak, a
telek mind melegebbek. Egy egész kígyófaj eltűnt. A hal, amelyet valaha csak
két férfi bírt el, most kicsiny. Wurtawurta beszámolt a rendellenes
békaporontyokról. Nem tudták, mi okozza. A kenguruk, dingók és koalák tömeges
lemészárlását összefüggésbe lehetett hozni a fehér lakossággal. A természet
egyensúlyának megbomlása, amelyet olyan idegen állatok betelepítése okozott,
mint a juh, a szarvasmarha, a teve, a ló, a bivaly, a nyúl, a macska, a kutya,
a varangy és a patkány, közvetlen eredménye volt az európai jelenlétnek.
- Egy másik megfontolnivaló - vette vissza a szót Googana. - A legújabb
szabályok, amelyek most már törvények valamennyi bennszülött számára. - Sorolni
kezdte őket:
Az őslakosok kötelesek:
kitölteni a nyilvántartási űrlapot, hogy összeírhassák őket,
bejelentkezni az adóhivatalnál,
jelenteni minden születést,
jelenteni minden halálesetet,
eltemetni a halottakat, kizárólag engedélyezett helyeken,
iskolába küldeni minden gyereket,
beoltatni minden gyereket,
engedélyt kérni a munkagépekhez.
- Hogy figyeljük meg ezt anélkül, hogy ítélkeznénk fölötte? - kérdezte
Messziről Elhívott.
- Itt nem a "hogyan" a kérdés - felelte Googana -, hanem az, hogy meg kell
tennünk! Mert milyen elvről van itt szó? Nekünk az a dolgunk, hogy az élet
harmóniájának megmaradása érdekében arra irányítsuk gondolatainkat, tetteinket,
szavainkat, minden energiánkat, amit gyarapítani szeretnénk, aminek jó a szaga,
amire útmutatást kapunk.
Mások is beleszóltak: - Ami megtörtént, azt nem lehet meg nem történtté tenni.
Ezeket a dolgokat csupán Természet Anya térítheti vissza.
- Nem térnek vissza, de talán valami új és erősebb jön majd helyettük.
- A fekete ember nem mentheti meg a világot. Még az is kétséges, hogy magát
megmentheti-e.
- Talán nem is a megmentésről van itt szó. Talán csak azt akarjuk, hogy minden
úgy maradjon, ahogy volt, és azt hisszük, a földet mentjük meg vele. Talán nem
is pusztul el a világ, csak változik, gyökeresen megváltozik.
- Te érkeztél utolsónak a mutánsok világából - fordult Minendiéhez Googana. -
Egyesek szerint sok mindenért ők a felelősek. Miként szólhatnak bele a mutánsok
a madarak tollába?
- Nem tudom - felelte a lány. - Állandóan feltalálnak mindenfélét. Időnként
előfordul valami kis ellenállás. Tiltakoznak ellene, hogy ez és ez a gyár vagy
üzem mérgezi a levegőt és a vizet. Nem tudom, igaz-e. A fehér világ nem
szívesen vallja be az igazságot. Azt mondják: "Hát persze hogy nem igaz!" Azt
kérdezik: "Miért mérgeznénk meg magunkat?"
Az emberek bólogattak. Igen, ez jó kérdés. A mutánsokat láthatólag nem érdekli,
hogy gondot kellene viselniük a világra. Buzgón lebetonoznak mindent, sportból
öldösik az állatokat, de elmennének-e odáig, hogy magukat mérgezzék? És hatna-e
a méreg mérföldekkel messzebb is a növényekre és az állatokra?
A tanácskozás folytatódott.
- Nem jó a missziós telepeken lakni. Ott legázolják a mi szokásainkat. Nem
vezetne jóra, ha bemennénk a városba, és kifejeznénk aggodalmainkat ezekkel az
új szabályokkal kapcsolatban. Biztos vagyok benne, hogy más őslakosok már
megtették. Ne feledjük, azok olyan őslakosok, akik egyetértenek a törvénnyel.
Úgy döntöttek, hogy hasonlóak lesznek a fehér emberhez, és úgy élnek, mint ő.
Végül megegyeztek abban, hogy nem szabad elfogadni az elégtelenség és a
tökéletlenség illúzióját. Nem fognak fegyvert a maguk védelmére. Nem mondanak
le arról, hogy tiszteljenek minden életet, és összhangban éljenek a
természettel. Folytatják, amit eddig csináltak, minden csoport más részét járja
be a földnek, gondot viselve a szent helyekre azok helyett, akiket elűztek.
Három hónap múlva ismét találkoznak azon a helyen, amelyik abban az idényben a
legmegfelelőbb lesz.
A csoport még négy napot töltött a mocsárban. Minendie közelebbről megismerte a
többieket. Egy este így szólt hozzá Benala, akivel megosztották egy teknősbéka
lábát:
- Ha a következő hónapokban másokkal akarsz járni, nyugodtan megteheted. Mi
örülünk, hogy nálunk vagy, de meg kell mondanom neked, egyáltalán nem vagy
köteles velünk maradni. Karaween átmegy Ősökkel Beszélőhöz. Azt hiszem,
megtetszettek egymásnak Fehér Bagollyal. Hajdan létezett egy "bőrhatár"-nak
nevezett rendszer. Bizonyos törzsek házasodhattak egymással, mások nem, attól
függően, ki kinek a rokona. Ez a két fiatal semmiféle rokonságban nem áll, így
nyugodtan kipróbálhatják, akarnak-e összeházasodni vagy sem.
Minendie szeretett beszélgetni Fürge Virággal, aki Bivalynak volt a felesége.
Nem zavarná őket, ha csatlakozna hozzájuk? Több megbeszélés után a csoportok
átrendeződtek, és eldőlt, hogy Minendie újonnan szerzett barátaival, a
házaspárral tart. Csoportjuknak a Megosztott Ösvénynek nevezett férfi lett a
negyedik tagja.