Marlo Morgan: Vidd hírét az Örökkévalónak

 41

Minendiétől kissé távolabb Googana felült egy magasabb fatuskóra, ahol mindenki láthatta. Az emberek valahogy úgy rendezték át csoportjukat, hogy valamennyien szembekerültek Googanával. Úgy látszik, ezen a tanácskozáson ő lesz a vezető.

      Minendiével szemközt Fehér Bagoly ült. A lány nem várt tőle túl sok beszédet. A fiatalembernek Vízen Átlátó volt a szomszédja. Minendie azon tűnődött, vajon megsokasodnak-e az idős asszony szívében a könnyek a most következő beszélgetés után. Rámosolygott Fürge Virágra, és bólintott Emlékezőnek.

      - Jó megint látni benneteket - mondta Googana. Sorra mindenkinek a szemébe nézett. - Javaslom, adjuk körbe a szót; így mindenki elmondhatja, milyen változásokat tapasztalt a földön, és közölheti, mi aggasztja még.

      Sorra szóltak a szembeszökő és titokzatos jelenségekről, amelyeket az utóbbi hónapokban és napokban tapasztaltak. Kevesebb a madár, azok is betegesebbek, gyérebb tollazatúak. Kevesebb a tojás a fészkekben, törékenyebb a tojáshéj. Egész madárfajok tűntek el. Kevesebb a növény, kevesebb, kisebb, fakóbb a virág. A hőmérséklet kiszámíthatatlanul hullámzik. A nyarak egyre forróbbak, a telek mind melegebbek. Egy egész kígyófaj eltűnt. A hal, amelyet valaha csak két férfi bírt el, most kicsiny. Wurtawurta beszámolt a rendellenes békaporontyokról. Nem tudták, mi okozza. A kenguruk, dingók és koalák tömeges lemészárlását összefüggésbe lehetett hozni a fehér lakossággal. A természet egyensúlyának megbomlása, amelyet olyan idegen állatok betelepítése okozott, mint a juh, a szarvasmarha, a teve, a ló, a bivaly, a nyúl, a macska, a kutya, a varangy és a patkány, közvetlen eredménye volt az európai jelenlétnek.

      - Egy másik megfontolnivaló - vette vissza a szót Googana. - A legújabb szabályok, amelyek most már törvények valamennyi bennszülött számára. - Sorolni kezdte őket:

     Az őslakosok kötelesek:
     kitölteni a nyilvántartási űrlapot, hogy összeírhassák őket,
     bejelentkezni az adóhivatalnál,
     jelenteni minden születést,
     jelenteni minden halálesetet,
     eltemetni a halottakat, kizárólag engedélyezett helyeken,
     iskolába küldeni minden gyereket,
     beoltatni minden gyereket,
     engedélyt kérni a munkagépekhez.

      - Hogy figyeljük meg ezt anélkül, hogy ítélkeznénk fölötte? - kérdezte Messziről Elhívott.

      - Itt nem a "hogyan" a kérdés - felelte Googana -, hanem az, hogy meg kell tennünk! Mert milyen elvről van itt szó? Nekünk az a dolgunk, hogy az élet harmóniájának megmaradása érdekében arra irányítsuk gondolatainkat, tetteinket, szavainkat, minden energiánkat, amit gyarapítani szeretnénk, aminek jó a szaga, amire útmutatást kapunk.

      Mások is beleszóltak: - Ami megtörtént, azt nem lehet meg nem történtté tenni. Ezeket a dolgokat csupán Természet Anya térítheti vissza.

      - Nem térnek vissza, de talán valami új és erősebb jön majd helyettük.

      - A fekete ember nem mentheti meg a világot. Még az is kétséges, hogy magát megmentheti-e.

      - Talán nem is a megmentésről van itt szó. Talán csak azt akarjuk, hogy minden úgy maradjon, ahogy volt, és azt hisszük, a földet mentjük meg vele. Talán nem is pusztul el a világ, csak változik, gyökeresen megváltozik.

      - Te érkeztél utolsónak a mutánsok világából - fordult Minendiéhez Googana. - Egyesek szerint sok mindenért ők a felelősek. Miként szólhatnak bele a mutánsok a madarak tollába?

      - Nem tudom - felelte a lány. - Állandóan feltalálnak mindenfélét. Időnként előfordul valami kis ellenállás. Tiltakoznak ellene, hogy ez és ez a gyár vagy üzem mérgezi a levegőt és a vizet. Nem tudom, igaz-e. A fehér világ nem szívesen vallja be az igazságot. Azt mondják: "Hát persze hogy nem igaz!" Azt kérdezik: "Miért mérgeznénk meg magunkat?"

      Az emberek bólogattak. Igen, ez jó kérdés. A mutánsokat láthatólag nem érdekli, hogy gondot kellene viselniük a világra. Buzgón lebetonoznak mindent, sportból öldösik az állatokat, de elmennének-e odáig, hogy magukat mérgezzék? És hatna-e a méreg mérföldekkel messzebb is a növényekre és az állatokra?

      A tanácskozás folytatódott.

      - Nem jó a missziós telepeken lakni. Ott legázolják a mi szokásainkat. Nem vezetne jóra, ha bemennénk a városba, és kifejeznénk aggodalmainkat ezekkel az új szabályokkal kapcsolatban. Biztos vagyok benne, hogy más őslakosok már megtették. Ne feledjük, azok olyan őslakosok, akik egyetértenek a törvénnyel. Úgy döntöttek, hogy hasonlóak lesznek a fehér emberhez, és úgy élnek, mint ő.

      Végül megegyeztek abban, hogy nem szabad elfogadni az elégtelenség és a tökéletlenség illúzióját. Nem fognak fegyvert a maguk védelmére. Nem mondanak le arról, hogy tiszteljenek minden életet, és összhangban éljenek a természettel. Folytatják, amit eddig csináltak, minden csoport más részét járja be a földnek, gondot viselve a szent helyekre azok helyett, akiket elűztek. Három hónap múlva ismét találkoznak azon a helyen, amelyik abban az idényben a legmegfelelőbb lesz.

      A csoport még négy napot töltött a mocsárban. Minendie közelebbről megismerte a többieket. Egy este így szólt hozzá Benala, akivel megosztották egy teknősbéka lábát:

      - Ha a következő hónapokban másokkal akarsz járni, nyugodtan megteheted. Mi örülünk, hogy nálunk vagy, de meg kell mondanom neked, egyáltalán nem vagy köteles velünk maradni. Karaween átmegy Ősökkel Beszélőhöz. Azt hiszem, megtetszettek egymásnak Fehér Bagollyal. Hajdan létezett egy "bőrhatár"-nak nevezett rendszer. Bizonyos törzsek házasodhattak egymással, mások nem, attól függően, ki kinek a rokona. Ez a két fiatal semmiféle rokonságban nem áll, így nyugodtan kipróbálhatják, akarnak-e összeházasodni vagy sem.

      Minendie szeretett beszélgetni Fürge Virággal, aki Bivalynak volt a felesége. Nem zavarná őket, ha csatlakozna hozzájuk? Több megbeszélés után a csoportok átrendeződtek, és eldőlt, hogy Minendie újonnan szerzett barátaival, a házaspárral tart. Csoportjuknak a Megosztott Ösvénynek nevezett férfi lett a negyedik tagja.