Marlo Morgan: Vidd hírét az Örökkévalónak

 45

Mapiyal egyre tekintélyesebb, higgadtabb, méltóságteljesebb lett az évek múlásával. Számos foglalkozást űzött, sok területen segítette a közösség életét, de nem érzett többé késztetést a névváltoztatásra. Benala pár évente elhagyta a törzset, és néhány napra felkereste a legközelebbi közösséget. Hazatérve beszámolt róla, hogy mit talált az Igazakon túli világban. Valahányszor fölkerekedett, megkérdezte Mapiyalt, nincs-e kedve csatlakozni hozzá. Csábító ötlet volt, de Mapiyal mindannyiszor úgy érezte, nem ezt kell tennie, és elhárította a hívást.

*  *  *

      A 804781-es őrizetesből, más néven Jeff Marshból, ugyancsak tekintélyes békítő lett hajlottabb korára. Fejét már negyvenévesen megütötte a dér.

      Megkaphatott minden könyvtári könyvet, amelyet akart. A művészi kifejezésmód számos formáját, sok művész életét tanulmányozta. Leckéket adott egy rabtársának; idővel ebből nőtt ki az a program, amelyet Jeff irányított. Iparművészetet, képzőművészetet oktatott, maga is alkotott, és olyan hírnévre tett szert, hogy a börtön minden évben rendezett egy vásárt, amelyen a rabok alkotásait árusították.

      Ezek az éves vásárok jelentették Jeff létének és tehetségének elismerését. Azért élt, hogy minden évben tökéletesebbet alkothasson. A férfi, aki kétszer annyi időt töltött börtönfalak mögött, mint amennyi szabadság a fiúnak jutott, megtalálta a helyét. Belezökkent a kerékvágásba, és nem háborgott többé.