Minendie megkérdezte, hogy férfiak és nők között mindig ilyen barátságos
egyenlőség uralkodott-e. Itt semmiféle jel nem utalt férfiúi fölényre, de a
lány nem tudta, hogy Googana és Mitamit természettől ilyenek, vagy a többi
őslakos törzsnél is így viselkednek a férfiak. A fehérek világában a fehér
férfiak meg vannak győződve a felsőbbrendűségükről, és a fekete férfiak is
okosabbnak tartják magukat a fekete nőknél.
- Nálunk vannak dolgaik a férfiaknak, és vannak dolgaik a nőknek - magyarázta
Wurtawurta. Egymás mellett ültek a szirt oldalából nőtt fák árnyékában. - Nem
arról van szó, hogy bármelyik jobb lenne a másiknál, csak arról, hogy a lelkünk
ugyanaz, de a testünk nem egyforma. Az asszonyok nem vesznek részt a férfiak
dolgában, és nem beszélnek róla. Nem tudjuk pontosan, mi történik. A szívek és
az elmék beszéde mellett nincsenek igazi titkok, de bennünket nem foglalkoztat
az, amit a férfiak csinálnak. Nem tudom, miként egyeztették össze a férfiak a
különböző törzsi szokásokat, amikor minden szétszakadt, és a menekültek
összeverődtek. Én úgy gondolom, a férfiak mindig azt szerették volna, hogy
szorosabb közük legyen az életadáshoz; ez a kielégítetlen vágy hajtja őket az ő
úgynevezett férfidolgaikra. Ebben élik meg a különállást az egységes
társadalomtól.
- Azt tudom, hogy a nők is kialakították a saját dolgaikat. A mi feladatunk,
hogy elmeséljük a kislányoknak, mi történik fejlődő testükkel, hogy megtanítsuk
nekik, mit tegyenek ilyenkor, és elmagyarázzuk, milyen csodálatos és különleges
az életadás csatornájának szempontjából ez a havonkénti néhány nap. A
gyermekszülés női dolog. A férfiak nincsenek jelen, amikor kedveskedve
rávesszük a babát, hogy jöjjön ki, nézze meg a világot, amelyet választott. Mi
felettébb sokra becsüljük a nagyanyák bölcsességét és útmutatását. Mire egy
asszony nagyanya és dédanya lesz, már tudja, mi a legjobb, mi a mulandó és mi a
tartós. Sokféle embert látott, segíteni tud az egyénnek és a közösségnek, hogy
jobban megértsék egymást. - Wurtawurta szavalni kezdett:
Az újszülött az anyjáé,
A gyermek a közösségé,
Az ifjú a tanítóké,
Az emberpár egymásé,
Az anya a családjáé,
Az éltes nagyanya a népé.
|
- A nők között nagyon fontos szerep jut annak, aki az Útmutatót őrzi.
Majd megkérem Apaliét, hogy mutassa meg neked.
Két nappal később Apalie bejelentette, hogy egy napra elmegy Minendiével egy
távolabbi helyre, női dolgokról beszélni. Amikor jó messze jártak, és kényelmes
ülőhelyet találtak a homokon, Apalie előhúzott egy apró tasakot.
- Most én vagyok az Útmutató őrizője. Egyébként át szoktuk adni egymásnak,
amikor valaki úgy érzi, szeretné kibontakoztatni ezt az adományát. Nyúlj bele!
Minendie engedelmeskedett, és kihúzott egy kerek bőrdarabot, körülbelül akkorát,
mint egy jókora pénz. Mindkét oldala sima volt, a színébe egy jelet égettek.
Minendie megfordította, és a fonákján másik jelet pillantott meg.
- Harminckét kapcsolata van az Útmutatónak. Megmutatom, hogy működik. Tedd
vissza a tarsolyba. Most csendesedj el odabent, aztán tégy föl egy kérdést,
amelyhez útmutatást szeretnél. Én is csendes leszek belül. A tarsoly fölé
tartjuk a kezünket. Amikor szívedben és elmédben elhangzott a kérdés, húzz egy
korongot.
Minendie másodszorra is ugyanazt a jelképet húzta.
- Nem rendkívüli dolog - állapította meg Apalie. - Végül is a világ előbb
ismeri kérdésedet és a választ, még mielőtt rágondolnál. De van itt más
útmutatás is. Nem mind viseli ugyanazt a jelet. - Felfordította a tarsolyt, a
bőrkorongok kihullottak. - Az, amit te választottál, az érettség jele. Azt
jelenti, hogy valaki vagy valami a csúcsra érkezett. Azt jelenti, hogy elértük,
amire fáradságosan törekedtünk, és most ideje megvalósítani a célt. Hogy illik
a kérdésedhez?
- Azt kérdeztem, megtaláljuk-e a többi Igazat, és hogy eredményes lesz-e a
tanácskozás aggodalmainkról, melyeket a Föld miatt érzünk. Szerintem az
útmutatás azt jelenti, hogy nem kell nyugtalankodnom a helyen és az időn.
Nekem annyit kell tudnom, hogy ez a Mindenható kezében van, és majd
elkövetkezik, amikor itt az ideje.
- Nagyon jól elemezted a jelképet - dicsérte Apalie, miközben sorba rakosgatta
a korongokat a homokban. - Én azt hiszem, egyszer majd Őriző akarsz lenni. - És
a tanár órákig oktatta új tanítványát a jelentésekről, a tudás alkalmazásának
meg a sérült korongok javításának vagy pótlásának módjairól.