Marlo Morgan: Vidd hírét az Örökkévalónak
32
Aznap este eldöntötték, hogy Beatrice-t megtanítják az évszakok és az időjárás
szokásaira, és megismertetik minden - akár növekedő, akár kúszó - élettel,
amellyel útközben találkoznak. A következő estén kezdik, az ének- és
zenetanítással, amely több mint egy évig fog tartani. Ezeket a tanításokat
általában minden felnövekvő gyereknek számtalanszor elismételték.
Megbeszélték első találkozásukat, elmondták, mennyire tetszett nekik a
homokrajz. Nem a lány az első, aki idejön a külvilágból és laposan lát, akár a
fehér ember, a kengurunak csak a bőrét látja. Amikor először történt ilyen, nem
is tudták, mit gondoljanak. Az őslakos művészet égi nézetben készül, mintha a
mennyeknek mutatná a vízmerő gödröket, a szent buckákat, tábortüzeket és az
embereket. Vagy ott voltak a hal- és állatábrázolások, amelyeken minden
látszott, a külső uszonyok és a szem, a belső gerinc és a zsigerek. Nagyon
nehezen tudták felfogni, hogy láthat ilyen laposan a fehér ember, ennyire csak
a felszínt, de mihelyt megmagyarázták nekik, csak egy újabb érdekes kihívás
lett belőle, amellyel meg kellett birkózniuk. Beatrice nem volt kötözködő vagy
követelőző, ezt látni lehetett abból, hogy nem rajzolt lábujjakat vagy más
részleteket a kengurujának. Hanyagul odavetett, nagy ábra volt, ami elárulta
rajzolója szellemi nyitottságát. Mindannyian észrevették a kenguru hasán az
erszényre utaló vonalat, de nem kukucskált belőle kis kenguru. Beatrice is
viselt a testén egy vízszintes vonalat, amelyre nem adott magyarázatot. Ha van
rá magyarázat, majd elmondja később. Legvalószínűbb, hogy asszonyi ügy.
Művészként határozatlan volt, és még ő kért utasítást, mit rajzoljon. De részt
vett a talaj elegyengetésében. Ez többet elárult róla. A létezés ötvenezer
évével szemben semmit sem nyom a latban az egyéniség, a tulajdonságok és a
tettek, illetve a tanult és az öröklött viszonya. Ebből csak az utóbbi ötven
évben lett megfigyelésre és mérlegelésre érdemes téma. Csak mióta megjöttek a
fehérek, és rabságra vettettek a népek, azóta meséltek a szökevények
kegyetlenségről, lopásról, kapzsiságról, ezekről az új, rossz szagú
fogalmakról.
Kezdetben nem voltak felelőtlen emberek. Voltak, akikben szüntelenül pezsgett
az energia, voltak mások, akik egész életükben lustának látszottak, de
mindannyian felelősen viselkedtek. Kezdetben volt tisztesség. Az emberek
viselték a tisztességért járó díszítményeket. Mindenki csodálatos ékességeket
tudott alkotni, de nem utánozták, nem is próbálták másolni azt, amit valaki
megtiszteltetésből kapott.
Amióta az európaiak megjöttek, és erőszakkal széttördelték a nemzeteket, a
korszerű helyeken született új nemzedékek mintha már nem tekintenék kultúrájuk
részének a felelősséget és a becsületet. Nincs miért felelősséget vállalniuk. A
fehér ember arra tanította őket, hogy minden meggyőződésük rossz, buta és
gonosz. Akit így megtaposnak, annak a szívében és a lelkében bizonyosan kevés
becsület marad.
Később a csoport hat hallgatóra és egy beszélőre oszlott. Beatrice elmesélte az
életét. Benala ösztökélésére felfrissítette az Igazak határain túl elterülő
világból származó adatokat, mesélt az Amerikának és Kínának nevezett messzi
országokról.
- Van egy kelme - mondta -, amely erős és vékony szálakból készül, egy hernyó
szövi.
- Egy hernyó, amely úgy sző, mint a pók? - szólt közbe Karaween, kört formálva
összeillesztett ujjaival.
- A háló formájában nem vagyok biztos - mondta Beatrice -, de olyan, mint egy
hosszú pókfonál, csak sokkal erősebb, úgyhogy összefogható és kelmévé szőhető.
A kelme pedig olyan puha! - Elhallgatott, gondolkozott, mivel szemléltesse,
aztán folytatta: - Húztatok már végig az arcotokon simára csiszolt kavicsot?
Vagy ismeritek azt az érzést, mikor lebegtek a vízen, ahol nem nyom semmi? Ez
a kelme olyan, mintha a legpuhább, leglágyabb felhőbe burkolóznátok. Igen,
olyan, mintha az ég érne hozzá a bőrötökhöz. Mintha lecsiszolt követ viselnétek.
A kelmét "selyemnek" hívják. Egyszer tartottam a kezemben egy darabot. Kínában
vannak emberek, akik tetőtől talpig selyemben járnak.
Elhallgatott, nem jutott eszébe, mit tehetne még hozzá. Ült a csoport a
csillagos ég alatt, és minden hallgató megpróbálta elképzelni a maga módján
ezt az új élményt, a selyem érintését.
* * *
Az újhold elhalványodott a nap első sugaraiban. Amikor elsimították a tábor
helyét, még mindenki el volt telve a távoli helyek meséjével. Majd az öreg
Googana felszólította őket, hogy sorakozzanak fel szorosan egymás mögé, bal
vállukat fordítva a kelő napnak. Bal karjukat leengedték, tenyerük nyitottan
lógott térdmagasságban. Jobb karjukat a fejük fölé emelték, tenyerüket
megnyitották a fénynek. Körív alakban álltak, derékban kissé előrehajolva,
arccal kelet felé. Egyszerre ismételték a szavakat, amelyeket minden reggel
elmondtak:
- Máma van, Mindenható! Ezen az úton megyünk, hogy megtiszteljük azt, ami ránk
vár, tisztelettel adózzunk létezése indokának. Célunk, hogy tiszteljük a
rendeltetést. Ma is készen állunk az evés élményére, amennyiben minden létező
javát szolgálja.
Mitamit, a Szellemszélfutár befejezte annak a területnek a rendbetételét, ahol
előző este tüzet gyújtottak. Miközben homokot húzott a hamura, beszélt a fához
és a földhöz. Kifejtette, mennyire hálás volt a csoport a melegért, és
felajánlotta, hogy viszonzásképpen, ajándék gyanánt visszaadja az égett fát. Az
ajándék táplálja a földet, felkészíti, hogy újabb fák, új élet nőhessen belőle.
- Miért használod az "ajándék" szót? - kérdezte Beatrice. - Én azt hittem,
ajándékot embereknek szoktak adni.
- Nekik - felelte Mitamit. - De nemcsak az embereknek. És abból ítélve, amit
hallottam, az, amit a mutáns világban adnak, sokszor nem is ajándék.
- Hogy érted ezt?
- Ajándék az, ha olyat adsz, amit akar valaki, nem olyat, amiről te gondolod
úgy, hogy adnod kell, vagy amit kötelezőnek érzel. Az az ajándék, amit akar
valaki, te pedig képes vagy adni - szólt közbe Benala. - De nemcsak ennyi. A
te élményed befejeződik az adással, a másik ember élménye viszont az
elfogadással kezdődik. Ha bárminemű érzelmi kapcsolatban állsz azzal, amit
adtál, ha feltételhez kötöd, akkor az nem igazi ajándék. Az ajándék azé, aki
kapja, és ő azt teheti vele, amit akar. Amikor egy mutáns ad valamit valakinek,
és elvárja, hogy az, aki kapja, köszönetet mondjon, vagy viselje, mutogassa,
esetleg viszonozza, az nem ajándék. Valami másnak kellene hívni.
- Mi szeretünk ajándékot adni és kapni - folytatta Mitamit. - Különlegessé tesz
minden napot, minden evést, minden táborhelyet. Majd meglátod.
- Annyi mondanivalónk van, de az elején kell kezdenünk, és mindenki hozzáfűzi
majd a magáét - szólt a fehér hajú Wurtawurta. - Tudod-e, milyen hosszú az
örökkévalóság? - kérdezte Beatrice-t, de mielőtt a lány összeszedhette volna a
gondolatait, maga felelt a kérdésre. - Nagyon-nagyon hosszú. Az
örökkévalóságnak nincs eleje és nincs vége. Nincs benne holnap vagy tegnap.
Olyan, akár egy kör, és ennek a roppant voltát kell megértened, mielőtt mást
mesélhetnénk neked. Képes vagy felfogni és megérteni, milyen hosszú az
örökkévalóság?
Beatrice bólintott.
- Akkor jó - dicsérte az öregasszony -, mert te vagy az örökkévalóság. Onnan
jöttél, oda mégy vissza, minden, amit teszel, tükröződik az örökkévalóságban.
Ezért élünk, a mi örökkévalóságunkért. Hallottál már az álomidőről és a
szivárványkígyóról?
- Nem valami sokat. Kérlek, meséld el, amit tudnom kellene! - kapott mohón az
alkalmon Beatrice.
- Tehát - mondta Wurtawurta -, kezdetben, az idő előtti időben még nem volt
semmi. Se csillagok, se nap, se föld, semmi, csak a Mindenható. Akkor a
Mindenható álmodni kezdett. Ebben az álomidőben a Mindenható kitágult, és
megteremtette az örökkévaló lelkek rétegét, majd szabad akaratot adott neki. A
szivárványkígyó hordozza az energiát, amely életre hívta őseinket. A világot
a láthatatlan energia teremtette, és az ősi álmodók tetszésük szerint
alakíthatták. A hegyek, a folyók, a virágok, az erszényes patkány, az ember -
mind-mind ugyanabból az energiából jött létre. Nem választhatjuk szét a
dolgokat, nem mondhatjuk, hogy nem számít, mit művelünk a fákkal. Nem
mondhatjuk, hogy a fa nem érez. Én úgy gondolom, hogy a fa érez. Másképp, ez
igaz, de él, és ha kivágták, sokáig tart a haldoklása. Ahogy bennünket vigyáz a
lélek, ugyanúgy szellem mondja minden virágnak: "Nőjetek és bontsatok szirmot!"
Nem nyelhetjük le a vörös madár húsát azzal, hogy ugyanolyan, mintha a krokodil
húsát nyelnénk. Ezek nagyon különbözők, és másfajta energiát adnak testünknek.
Valamennyiünknek vannak kapcsolataink állatokkal, amelyek születésünk helyéhez
kötődnek. Mi nem esszük meg a totemállatainkat. Az olyan, mintha a testvéredet
vagy önmagadat ennéd.
- Beatrice, te tanultál természettudományt, ugye? - kérdezte Benala.
- Igen.
- Emlékszel, mit olvastál az energiáról? Arról, hogyan különböztetik meg a
rezgésszám és a frekvencia változatai a hangot az ultrahangtól, a látható színt
a láthatatlan infravörös színtől? Szerintem a tudomány csak azt bizonyítja,
hogy amit mi több ezer éve leírtunk a szivárványkígyó alakjában, száz
százalékig igaz. A kívülállók kinevettek bennünket, és azt, amit mondtunk,
elképzelték valami rózsaszín-sárga-zöld-lila lénynek, mert nem erőltették meg
magukat annyira, hogy próbálják meg is érteni, amit hallottak. Pedig a mi
népünk egész idő alatt azt mondta, hogy amiből a felhő van, ugyanabból vagyunk
mi is. Vagyunk nap, hold, csillag, víz, tűz, dingó. Érted, mire célzok? Minden
egy.
- Igen, értem - felelte Beatrice. - Csakhogy az ember más. Nekünk van lelkünk,
a dolgoknak pedig nincs, ugye?
- Használd a "lélek" szót, vagy amit akarsz. Én azt gondolom, az emberek
tévedtek, amikor elhitték, hogy mindenek fölött állnak, hogy az emberrel
befejeződött a fejlődés, és egyedül neki van lelke, amely a Mindenható egyetlen
teremtményéhez sem fogható. Az Igazak arra törekszenek, hogy minél
tökéletesebben megfeleljenek az emberi tapasztalatnak. Mi értékesnek és
egyedülállónak tartjuk az élet minden formáját.
- Erről gondolkoznom kell egy kicsit - felelte Beatrice. - Ha mindenhez
kapcsolódik egy lélek vagy minden lélek, akkor tulajdonképpen mi az ember
feladata?
- A "feladat" nagyon jó szó ide - felelte Benala. - A virág élete kiszámítható.
Az állat megkapta a mozgás adományát és a lehetőséget, hogy kedvezőbb
környezetet keressen az életben maradáshoz, de nem felelős a világhoz fűződő
kapcsolatáért. Ám az emberek szabad akaratukból fogadják el a különleges
képességeinktől elválaszthatatlan feladatot.
- Lelkünk tökéletes volt már a születés előtti láthatatlan világban. Nem
kellett idejönnünk a földre, hogy hiánytalan legyen. Nem azért választottuk ezt
az utazást, hogy itt érjen véget. Nem azért jöttünk ide, hogy győzzünk vagy
belepusztuljunk. Az élet többi formájával ellentétben az embernek felelőssége
van. Mi választhatunk. Rendelkezünk szabad akarattal, és ennek tudatában is
vagyunk. Önállóan döntünk önfegyelmünk fokozatairól, és felelősek vagyunk
értük. Alkotó lények vagyunk. Korlátlan lehetőségeink vannak az alkotásra.
Egymásért vagyunk itt, hogy segítsünk, becézzünk, szórakoztassunk, hassunk
egymásra. Azért vagyunk itt, hogy vigyázzunk erre a bolygóra. Tudatában
vagyunk az energiának, és gazdálkodnunk kell vele. Érzelmek bonyolult
skálájával bírunk, ám a kulcs végső soron egyszerű. Annyi az egész, hogy
szeretni kell, ítélkezés nélkül. Ha valami komplikáltnak tűnik, az nem
szeretet. Az valami más. A szeretet segítés, adás vagy kapás, amelyik szerep
éppen üdvös. Az ember szert tehet bölcsességre, de más életformák nem képesek
rá. Az érzelmi bölcsesség egyik része földi feladatunknak.
- Mi emberek abban vagyunk páratlanok, hogy tudunk nevetni. Ráérzünk a humorra,
meglátjuk abban, amit csinálunk. Zenénk nem ismer határokat. Zenével egyedül
bennünket áldott meg a Mindenható.
- Azt hiszem, nekem tulajdonképpen áldás volt, hogy egy darabig a mutáns
társadalomban éltem, amely elvesztette kapcsolatát a természettel. Láttam két
világot. Megértem, miért tűnnek annyira különbözőnek, szinte ellentétesnek ezek
a világok, és mégis, ugyanazok az egyetemes törvények működnek bennük. Sokat
kell gondolkozni erről, de bőven van időnk, és még sok nap áll előtted, hogy
megismerhesd az Igazak népének életmódját.
Igen, gondolta Beatrice, és bólogatott. Van időm a tanulásra, és van egy
családom, amely engedi is, hogy ezt tegyem.