A hét vándor egy vizesgödörhöz érkezett, amelynek csupán a közepén volt néhány
ujjnyi víz, és majdnem az egész felületét száradó sár borította.
- Innen szerzünk táplálékot - mondta Apalie. - Mindjárt megmutatom. - Fogta
ásóbotját, szurkálni kezdte a földet, sárkoloncokat fordított ki belőle. A
többi nő is csatlakozott hozzá. Sorba rakták a sárgombócokat. - Megállunk, és
kivárjuk, amíg megszáradnak - közölte Apalie.
Googana szemközt ült Beatrice-szal. Hosszú fehér szakálla, amelyet ma befont,
ide-oda hintázott a két mellbimbó között, ahogy az öregember forgatta a fejét
beszéd közben. Beatrice egyszer csak meglátott rajta egy sebhelyet, amelyet
máskor elrejtett a szakáll. Az erős napfény kiemelte a nagy dudort a mellkas
közepén. Googana észrevette a lány pillantását, és olvasott a gondolataiban.
- Szeretnél többet tudni róla? - kérdezte, és ráhelyezte ujját a régi sebre. -
Szeretnéd hallani a mesémet?
Beatrice mosolyogva bólintott.
- Én beavatott ember vagyok, Okos Ember - mondta Googana. - Minden fiút
beavatnak, valamikor a kilencedik és a tizenkettedik nyaruk között. Ha egy fiú
vad és rakoncátlan, általában kilencévesen esik át az avatáson. A törékeny fiúk
csak tizenkét évesen készülnek föl rá. Részleteket nem mondhatok, mert ez
férfiak dolga, nem olyan téma, amit jó lenne beültetni egy asszony fejébe, de
annyit elárulhatok, hogy van egy ünnepélyes szertartásunk, amellyel minden
anyának el kell búcsúzni a fiától Nagyon megrendítő esemény, mert a fiú adja az
anyjának a búcsúölelést, és napokkal később férfi tér vissza ugyanabban a
testben. Ezzel vége a gyerekes dolgoknak, a fiú meghalt. Egy életben több élet
van, és ezek közül a gyerekkor csak az első. Rájöttünk, hogy mindenkinek
segítségre van szüksége a felnőtté váláshoz, és a beavatási körülmetélés éppen
ezt szolgálja. Ha egy fiú könnyen elsajátítja és alkalmazza a fájdalom
enyhítését szolgáló képzeteket, akkor az a fiú képes lesz tanulni, Bölcs
Emberré válni, ha éppen azt akar, és megvan benne a szenvedély, hogy
élethossziglan egy tehetségre összpontosítson.
- Bennem megvolt. Más Okos Emberek éveken át taníthatják a beavatási
technikákat, de csak a tudós tehet szert a bölcsességre, amelynek birtokában
eldönti, mikor, miért, kinek tesz szolgálatot, és miként osztja meg másokkal
az adományát.
- Már harminchét nyarat láttam télbe fordulni, amikor hangot hallottam. A
messzeségből jött, és azt ígérte, hogy ha megtalálom, kölcsönösen
megajándékozhatjuk egymást jósággal. A hang elvezetett több törzsi nemzeten át
egy csodaszép vidékre, ahol magas szirtet láttam, és mennydörögve zuhant a víz
egy nagy, hideg tóba. A hang a zuhatag alól szólt, mélységes mélyről. Egy
kristály kérte, hozzam fel, hadd lássa a napot, aztán megígérte, hogy megnöveli
képességeimet. Állta az ígéretét, és negyven éve utazik itt a bőröm alatt, a
szívem közelében.
- Ha most becsukom a szemem, utazom a levegőn át, és látom, mit csinálnak
mérföldekre tőlünk. Utazom a föld alatt, és látom a sarjadzó növényeket,
látom, mennyi víz van a föld alatti folyóban, merre van az új alom, és hány
kölyök van benne. Megtanultam használni a madarak és az állatok érzékszerveit,
így ha szólítanak, tudok segíteni a népünknek és az élet minden más formájának.
A kristály lehetővé teszi, hogy belelássak a másik ember testébe, és tudjam, mi
történik benne. Gyakran nem kell hozzá más, csak beszélgetés vagy zene vagy egy
szín. Nincs olyan külső erő, betegség vagy baleset, amelynek ne lenne szellemi
kapcsolata. A bajt akkor orvosolhatom, ha segítek a rászorulónak, hogy
meghatározhassa a lelki növekedés felkínált lehetőségét.
- A föld olyan hely, ahol tapasztalat által tanulunk. Örökkévaló szellem
korodban ide szerettél volna jönni, és hozzájárultál az ide vezető út
megalkotásához. A te energiád szívta fel annak az ételnek a lényegét, amelyet
anyád megevett; a te energiád teremtett testet a rendelkezésére álló anyagból.
Tudtad, milyen környezetbe, helyzetbe, hagyományok közé jössz, és egyetértettél
azzal, hogy tökéletes hely lesz egy különleges lelki gazdagodás élményéhez.
- Ha képesek lennénk emlékezni örökkévaló voltunkra, hamar megértenénk, hogy a
föld az érzések iskolája. Energiánk másfajta összetételű, mint a tűz vagy az
eső energiája, és különbözik a többi növekedő teremtmény, a növények és az
állatok energiájától. A mi energiánk egyedülálló. Emberként azért vagyunk itt,
hogy átéljük az érzéseket, és testünket eszközként használjuk az érzelmi
bölcsesség megvalósításához.
- A test az a vezeték, amelyen az ember útmutatást kap a szellemvilágból, a
Forrástól, minden ősünktől, önnön tökéletes, örökkévaló énünktől. Valamennyi
érzékszerv - a látás, a hallás, az ízlelés, a tapintás és a szaglás - szoros
kapcsolatban áll az érzésekkel. Tulajdonképpen azt kellene mondanom, hogy az
érzés köti magához az érzékszerveket, mert az érzés alkotja az alapot.
- A gyermekek az érzelmi béke állapotában születnek. Ami az érzékeikkel
történik, az érzelmeket vált ki belőlük. Például amikor idősebbek leszünk, és
földerülünk vagy megijedünk a sas szárnycsattogásától, az attól függ, mik a
tapasztalataink a sassal, vagy hogy mit képzelünk róla, azok után, amit
láttunk vagy hallottunk róla.
- Orvosságos Emberként tudom, hogy az emberek egészségesebb életet élhetnek,
ha tisztában vannak ezzel, Okos Emberként pedig azt tudom, hogy a tudás
segítségével többet hozhatnak le az Örökkévalóság fényéből az emberi időbe.
Googana felállt, kölcsönvett egy ásóbotot, és rajzolni kezdett a homokba.
- Ez a szivárványkígyó. Ilyen alakban ered a Forrásból, majd végighalad a
földön és a föld alatt. Része az életerőnek, amely átjár bennünket, így:
- mutatott Googana az egyik rajzra. - A harag érzésének olyan alakja van, mint
ez a dárda.
- Ha valaki megharagszik, az életenergia, ahelyett hogy simán áradna, mint a
víz a síkos köveken, ide-oda vetődik, szúrós lesz és hegyes. Belefúródik a
testbe, és felsérti a szerveket. Olyan a harag, mint a dárda: sebet ejt, és
nehéz kihúzni.
- A neheztelés energiája pedig ez - folytatta Googana, és egy másik rajzra
mutatott. - A neheztelésnek is hegyes a vége, de horgas is, tehát belefúródik
az emberbe, és még tovább megmarad. A neheztelés pusztítóbb a haragnál, mert
hosszabban tart.
- Ha szorongsz, ilyen az energia mintája - szólt Googana, és lerajzolta.
- Az irigység, a féltékenység vagy a bűntudat bonyolultabb a szorongásnál.
Ezek a csomók lehetnek a gyomrodban, a bőröd alatt, vagy bárhol lassíthatják
az élet áradását.
- A bánat egészen kis törés. A gyász pedig olyan formája a bánatnak, amely
tulajdonképpen szerető kötés. Eltarthat a túlélő haláláig.
- A félelem megállítja a dolgokat. Megtöri a vér áramlását, a szívverést, a
lélegzést, a gondolkozást, az emésztést, mindent. A félelem különös érzés,
mert tulajdonképpen nem emberi. Az állatoktól jött, akiknél csodálatra méltó,
de igen mulandó szerepe van a túlélésben. Egyetlen állat sem él félelemben. Az
emberek eredetileg nem ismerték a félelmet. Tudták, hogy örökkévalók. Tudták,
hogy minden fájdalom vagy kényelmetlenség csak ideiglenes. Most a félelemből
hatalmas energia lett, ami körülveszi bolygónkat. Ilyen kárt tesz benned.
- Amikor boldog vagy, mosolyogsz, nevetsz, jól érzed magad, így fogadja és
használja a test az energiát - mondta az öregember, és egy másik rajzra
mutatott.
- A béke, nyugalom, pihenés pedig olyan, mint ez a rajz.
- Az érzelmi fölülemelkedés, például az ítélkezéstől mentes megfigyelés, ilyen
sima, csorbítatlan, egészséges, életerőt fokozó energia.
- Mint látod - folytatta Googana -, felelős vagy energiádért és érzelmeid
fegyelmezéséért. Mindenki megéli a negatív állapotot, de aki átadja magát
neki, és nem tanul belőle, az felelőtlen, éretlen és oktalan. Van élő és nem
élő idő. Az, hogy valaki lélegzik, még nem jelenti, hogy él. A csüggedés azt
jelenti, hogy átlépsz a nem élő időbe. Meg kell érlelődni, hosszú, egészséges
időt kell élni. Emberként valamennyien felelősek vagyunk az időnkért és a
szabad akarat adományának felhasználásáért.
- A mutánsok, hogy az ő kifejezésükkel éljek, azt hiszem, úgy mondanák, hogy
ez egy örök eredményjelző tábla. Rá van írva, hány másodpercet éltél, és még
az is fel van osztva aszerint, hogy életed hány másodpercét töltötted békésen,
elégedetten, hány másodpercig érezted jól magad azért, mert segítettél valakin,
hány másodpercet töltöttél a nevetés örömében vagy a zene áldásában. Az is fel
van jegyezve, hogy léted száz-egynéhány éve alatt mikor voltál haragos, és
mikor átalkodtál meg a haragban, vagy mikor gyűlölködtél, és mikor adtál
fedelet a gyűlöletnek.
- Minden szó, amelyet kiejtesz, fölmegy a párákba, és sohasem hozható vissza.
Mondhatod, hogy "sajnálom", de az még nem nyeri vissza az energiát. A szándék
energia. A tett energia. Ám az ember cselekedhet titkos szándékkal. Az emberi
tudatok egymásra halmozódnak. Most már olyan vastag rétegben veszik körül
Földanyát, hogy egyes helyeken az emberek a közös áldozat tudatát lélegzik be,
és még többet lehelnek ki belőle. De réteggé vastagodtak az "először én, nem
számít semmi más, megszerzem, amit akarok, bármi áron" meggyőződések és tettek
is. Az embereket csak az érdekli, mit lehet feltalálni, mi a használható, nem
törődnek vele, milyen lesz holnap az élet, vagy egyáltalán lehet-e holnap élni.
Az újszülöttek és a kisgyerekek lelke olyan csodálatosan jó, hogy sokuk ma már
csak rövid ideig tartózkodik a földön. Minden energiájukat a kiegyensúlyozásra
fordítják, hogy egyszer majd kiküszöböljék a rosszat.
- Egyénileg vagy olyanok vagyunk, akik mindennapi tevékenységünkkel ezt a
romboló erőt fokozzuk, vagy arra irányítjuk energiánkat, hogy a szépséget, a
harmóniát segítsük, és megőrizzük az életet a földön.
- Az életed, a tested, a jövőd lehet ilyen
- mutatott az öregember egy rajzra -, vagy - mutatott egy másikra - ilyen
is lehet a világod. Egyedül te döntöd el, melyik legyen.
- Az emberi élet olyan, mint egy csigavonal; az örökkévalóságból jövünk, és oda
térünk vissza, reméljük, magasabb szinten. Az idő kör, a kapcsolataink is körök.
Az őslakos gyerekek korán megtanulják annak a fontosságát, hogy minden kört,
minden kapcsolatot be kell zárni. Ha nézeteltérés merül föl, addig nem fekszünk
le, amíg nem tisztáztuk. Nem alszunk el, abban reménykedve, hogy holnap vagy
valamikor a jövőben majd csak rátalálunk a megoldásra. Ez azt jelentené, hogy
nyitva hagytuk a kört.
- De mi van akkor, ha megkérünk valakit valamire? - vitatkozott Beatrice. -
Esetleg háromszor-négyszer is kérjük, ő mégse teszi meg. Akkor bizonyosan
csalódunk abban az emberben. Nem könnyű azt mondani, hogy felejtsük el, majd,
mint ahogy mondottad, rossz érzések nélkül bezárni a kört.
- A másik választásod az, hogy továbbra is összekapcsolod azzal a személlyel a
csalódás érzését. Tíz évvel később, hacsak eszedbe jut, vagy kimondják előtted
a nevét, ugyanezt fogod érezni, az viszont fizikai eltorzulást idéz elő nálad.
Lásd be, hogy ez nem valami bölcs dolog.
- Akkor hogy intéznéd el? - kérdezte Beatrice. - Te mit tennél?
- Én azt mondanám annak a másiknak: "Ide figyelj, csalódtam ám benned, amikor
szívességet kértem tőled, és te ügyet se vetettél rám. Kértelek újra meg újra,
és egyre nagyobbakat csalódtam." Nevetnék és hozzátenném: "Lassan foroghat az
agyam. Már az első esetnél tudnom kellett volna, hogy nem fogod megtenni. Nem
akarod megtenni. Amikor másodszor kértem, valószínűleg azt gondoltad, hogy
bolond vagyok. Igazad van. Bolondság volt. Sajnálom, amiért ilyen későn láttam
be, hogy neked ez nem fontos." Aztán mindketten nevetnénk azon, amit tettem, és
mindketten bölcsebbek lennénk a találkozástól, a kör pedig bezárulna.
- De ha komoly dologról volt szó? Például ha egy rokonod mélységesen sértő
dolgokat tesz vagy mond. Nagyon felzaklat vele. A viselkedésének, ahogy ti
szoktátok mondani, nem jó a szaga. Akkor mihez kezdesz ennek a kapcsolatnak a
körével?
- Nagyon határozottan azt mondanám ennek a rokonnak: "Szeretlek téged, de nem
szeretem a tetteidet. Tudom, neked így jó, mert úgy döntöttél, ezen a módon
juttatod kifejezésre magadat. Próbáltam, de nem tudom helyesnek elfogadni a
szavaidat és tetteidet, úgyhogy ezennel lezárom a kapcsolatunkat. Nem szánhatok
rá több energiát. Szeretlek, de nem szeretem, amit teszel, úgyhogy a
legjobbakat kívánom, és ég veled."
- Hú! - álmélkodott Beatrice. - Ezek szerint ha én bezárom a kört, akkor
részemről vége! Ha a másik személy tudomásul veszi, akkor részéről is lezárul a
kör. Ha nem fogadja el, amit mondtam, az sem számít, mert egyedül nála marad
bezáratlan a kör. Ezt pedig oldja meg ő, mert ő tartja nyitva.
- Pontosan! Nem kell kedvelned mindenkit. Nem mindenki szeretetre méltó. Te
abba egyeztél bele a születésed előtt, hogy mindenkit szeretni fogsz. Ez
könnyű. Szeresd mindenkiben a Mindenhatót, és fektesd energiádat azokba, akik
hasonló tudatúak. Egyedül példaadással hathatsz másokra. Csupán akkor változnak
meg, ha készen állnak a változásra. Ne feledd, ez így jó. Így van ez jól az
Örökkévalóság síkján. - Az öregember szakálla a szavak és a mutogatás ütemére
lengett. - A tudatosság meghatározott szintjén érkeztél ebbe a világba, és
lehetőséged van rá, hogy egy szélesebb síkról távozz.
Beatrice egy darabig gondolkozott, aztán megkérdezte: - És azok, akikkel sok
éve találkoztam? Akikre máig neheztelek. Akiket talán sohasem látok viszont.
- Nem számít. Mondd el némán a beszédet, és küldd el a szivárványon oda, ahol
az a személy lehet. A beszéd megtalálja. Gyúrd át egykori ítéletedet
megfigyeléssé. Nem kényszerűség a megbocsátás. Csak megértőbbeknek kell
lennünk. Gyógyítsd be elméd, érzéseid, épséged sebét. Zárd be a kört, és menj
tovább. - Delejezőn nézett a lányra fénylő fekete szemével. - Minél
kifinomultabb az energia, annál közelebb van az Egyetlen Forráshoz. Van úgy,
hogy a heves hadonászás a megfelelőbb, ami közelebb áll a testhez, míg a
lassú, gyengéd mozdulatok közelebb állnak a lélekhez. A harsány, gyors zene
testi. Az egyhangú, elnyújtott zümmögés inkább lelki. A vadászat, szándéktól és
módszertől függően többé-kevésbé lépést tart szellemi utazásunkkal. Nézd a
világot, a kapcsolatokat, a szertartásokat, az ételt, a tanítást, a szórakozást,
még a menedékhelyeket is, és figyeld meg az energia finomodását. Hamarosan
ráébredsz, hogy kevés cselekedettel és még kevesebb szóval tudsz átalakítani,
nyugtatni, segíteni és szeretni. Az ember szerethet a szemével is. Közelség
sem kell hozzá mindig. A szeretet nagy távolságról is képes hatni.
Beatrice mélyen magába itta a hallottakat. Különösen a kapcsolatok köre
tetszett neki. Lelki szeme előtt óralánchoz hasonló, aranykarikákból fűzött
láncot látott, minden karikán volt egy név, és a szíve fölötti karikára azt
írták: "Freda". Eddigi életében minden kétséget kizáróan ez volt a
legfontosabb kapcsolata.