A következő években a negyedéves törzsi gyűléseket követően addig váltogatták
az útitársakat, amíg mindenki meg nem ismerte a másik tizenkilencet. Jó szívvel
vállalták, hogy Minendie kedvéért egész éven át osztoznak a tánc- és
zenetanítás felelősségében.
A törzsi nép nem ünnepelte a születésnapokat. Náluk az "ünnep" szó különleges
fontosságú, egyéni teljesítményt jelentett. Egyetértettek abban, hogy az nem
teljesítmény, ha valaki öregebb lesz egy évvel. De azért ünnepeltek, azzal az
eltéréssel, hogy itt az ünnepelt közölte, mikor tegyék. A többiek azzal
támogatták, hogy elismerték, odafigyeltek rá, gondoskodtak az ünnephez méltó
környezetről. Csak az mondhatta: "Ünnepeljetek meg!", aki érdemes volt rá, és
senki sem vonta kétségbe, amit mondott.
Minendie három évig viselte a Tojássárgája nevet. Egy napon magányosan
gyűjtögette a madárfészkekből kiesett tojások héját, amelyet majd finom porrá
fog őrölni ételhez és testfestéshez. - Elég sokáig voltam Tojássárgája - mondta
fennhangon, csak úgy önmagának. - Volt időm, hogy teljessé fejlődjek. Most át
kell gondolnom, ki vagyok, és új nevet kell kapnom. - Egy hétig elmélkedett a
kérdésen, majd közölte útitársaival, hogy ideje megünnepelniük új nevét.
Ezúttal nem volt a közelben víz, hogy szertartásosan lemoshassák a régit. A
csoport füstöt használt helyette, jelképesen elégetve a salakot a gyümölcstermő
idény után. Új asszony, perzselt földből felszökkenő új élet foglal helyet
körükben. Minendie megsúgta választott nevét Hangyanővérnek. Pillanatok alatt
összeálltak a teremtő szavak, és Hangyanővér felállt, hogy eldalolja
bejelentését:
Azt vártátok, madárrá lesz
Tojássárgánk, Minendie.
Kicsit furcsa is lenne,
Ha más lenne belőle.
Hiszen ott a papagáj, a jégmadár, a kakadu,
És még sok száz kétlábú,
Akad köztük bőven rokon,
Minendie, ne vedd zokon,
Mert új neveddel, Mapiyallal
Minket nagyon megleptél,
Két világnak lakójává,
Kacsacsőrűvé lettél.
|
- Miért Mapiyal? - kérdezte valaki. - Mondd el, mi van a szívedben.
- Gyakran gondolkozom a két világról, a mutánsokéról és a miénkről. A
kacsacsőrű vízben és szárazon él. A vízben jobban érzi magát, csendes vizű
tavakban lakik, de nem bír lent maradni a víz alatt. Ki kell látogatnia a
földre, hogy beszívhassa a levegőt. Sokat töprengtem rajta. Úgy helyes, hogy
most Mapiyal legyek. Köszönöm, Hangyanővér, a dalt és a bejelentést.