Iliumi tartózkodásom meg a következő
két állomás - a karácsonyt áthidaló kétheti túra - tartamára New York-i
lakásomat ingyen átengedtem egy Sherman Krebbs nevű éhenkórász költőnek.
Második feleségem ugyanis elhagyott, mondván: túlságosan pesszimista vagyok;
egy optimista nem élhet velem.
Krebbs szakállas volt, spánielszemű,
platinaszőke Krisztus. Nem voltunk nagyon közeli barátságban. Egy koktélpartin
ismertem meg, ahol mint az Azonnali Atomháborút Követelő Költők és Festők
országos elnöke mutatkozott be. Menedéket kért; az sem baj, mondta, ha
nem bombabiztos; és történetesen én szolgálhattam vele.
Amikor hazaértem, és még rezgett
bennem a kiváltatlan iliumi kőangyal keltette felkavaró spirituális élmény
utóhatása, azt kellett tapasztalnom, hogy lakásom nihilista tivornya áldozatául
esett. Krebbs távozott; de előbb még háromszáz dollár árát interurbán telefonált,
öt helyütt kiégette a heverőmet, megölte a macskámat és az aligátor-körtefámat,
és leszakította az orvosságszekrénykém ajtaját.
Konyhám sárga linóleumpadlójára
ezt a verset írta, mint kiderült, ürülékkel:
Ez a konyha
még nem az igazi.
Nem örvendez a szívem
amíg nem csupa
szem-ét.
Ágyam fölött a tapétán is volt egy
felirat, más - női - írással, rúzzsal, mondván: "Azt már nem!"
Döglött macskám nyakán pedig a
következő cédula lógott: "Nyau".
Azóta nem láttam Krebbset. És mégis
úgy érzem, a karaszomhoz tartozott. Ha igen, úgy rang-rang
minőségben. Bokonon szerint a
rang-rang olyan személy, aki az embert
bizonyos gondolkodásmódtól eltéríti, méghozzá úgy, hogy a rang-rang
tulajdon példájával bizonyítja az illető életmód képtelenségét.
Lehet, hogy hajlamos lettem volna
elhessegetni a kőangyalt, mint aminek semmi jelentősége. De amikor megláttam,
mit művelt Krebbs, kivált mit művelt az édes cicámmal, nem kértem többet
a nihilizmusból.