Tartalom
Következő elbeszélés

A HARMINCAK SZEKTÁJA

 

 

Az eredeti kézirat a Leidem Egyetem könyvtárában található; a szöveg latin nyelvű, de a benne előforduló hellenizmusok arra vallanak, hogy görögből fordították. Leisegang szerint a Krisztus utáni negyedik században keletkezett. Gibbon a Decline and Fall tizenötödik fejezetéhez írt egyik jegyzetében röviden utal rá. Az ismeretlen szerző ezt írja:

„...A Szekta sohasem volt népes, és most alig egynéhány tagja van. Miután a vas és a tűz megtizedelte őket, az utak mentén alszanak, vagy a romok között, melyeknek a háború megkegyelmezett; vallásuk ugyanis tiltja, hogy házat építsenek. Meztelenül járnak. A tények, melyeket tollam feljegyzett, köztudomásúak; most azt szándékozom papírra vetni, amit tanításaikról és szokásaikról sikerült kiderítenem. Hosszan elbeszélgettem tanítóikkal, de nem tudtam megtéríteni őket az Úr Hitére.

Először is az tűnt föl nekem, hogy mennyire másképpen vélekednek a halottakról. A tudatlanabbak úgy tartják, hogy a halottak eltemetéséről a már megboldogultak lelkei gondoskodnak; mások a Szentírástól elrugaszkodva kijelentik, hogy Jézus intelme: Hagyd a halottakra, hadd temessék halottaikat, a mi temetkezési szertartásaink üres pompája ellen szól.

Azt az evangéliumi tanácsot, hogy adjuk el, amink van, és adjuk oda a szegényeknek, mindenki híven követi: aki ajándékot kap, odaadja valaki másnak, az pedig újra továbbadja. És ez már elégséges magyarázat is a nincstelenségükre és a meztelenségükre, melynek révén viszont szinte paradicsomi állapotok között élnek. Buzgón szokták idézni a következő szavakat: Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, s csűrökbe sem gyűjtenek: mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti többet azoknál? Az evangéliumi szöveg elítéli a takarékoskodást: Ha Isten így öltözteti a mezei virágot, amely ma virít, de holnap kemencébe kerül, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűeket? Ne nyugtalankodjatok tehát, és ne kérdezzétek: mit együnk? Vagy mit igyunk?; ne aggódjatok tehát a holnap miatt.

Az a tanítás, hogy Aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követ el vele, félreérthetetlen felszólítás az önmegtartóztatásra. A Szektának sok tagja fennen hangoztatja, hogy nincs férfi az ég alatt, aki ne nézett volna asszonyra bűnös vággyal, valamennyien bűnösök vagyunk a házasságtörésben. Ha pedig a vágy nem kevésbé bűnös a cselekedetnél, az igazak a legféktelenebb bujaságnak is kockázat nélkül átadhatják magukat.

A Szekta kerüli a templomokat; vezetői a szabad ég alatt prédikálnak, egy domb vagy egy falmaradvány tetejéről vagy olykor egy vízparton álló csónakról.

A Szekta nevének eredete körül lázas találgatások folynak. Az egyik feltevés szerint a megmaradt hívők számára utal, ami nevetséges ugyan, de prófétai tehetségre vall, mert a Szekta, romlott tanai miatt, halálra van ítélve. Egy másik szerint a bárka magasságára vonatkozik, ami harminc könyök volt; megint egy másik, mely meghamisítja az asztronómiát, a holdhónapok éjszakáinak összegét látja benne; egy újabb feltevés a Megváltó megkeresztelésének évére vezeti vissza; egy másik szerint pedig ennyi éves volt Ádám, amikor életre kelt a vörös porból. Mindegyik feltevés hamis. Nem kevésbé hazug az a felsorolás, amelyben harminc isten vagy trón szerepel, köztük Abraxas, akinek kakasfeje, emberi karja és törzse van, alul pedig összetekeredett kígyófarokban végződik.

Tudom az Igazságot, de nem hirdethetem. Nem rendelkezem azzal a felbecsülhetetlen értékű képességgel, hogy kimondjam. Bárcsak mások, akik több szerencsével járnak, meg tudnák menteni a Szekta tagjait a szó erejével. A szó vagy a tűz erejével. Inkább végezzék ki az embert, semmint hogy maga végezzen magával. Így hát beszéljen helyettem az írott szó, és fedje fel a szörnyű eretnekséget.

Az Ige azért öltött testet, hogy ember legyen az emberek között, akik aztán keresztre feszítik, és általa elnyerik a megváltást. A kiválasztott nép egyik lányának méhéből született, és nemcsak azért, hogy a Szeretetet hirdesse, hanem azért is, hogy mártírhalált haljon.

A dolgoknak pedig úgy kellett történniük, hogy ne lehessen elfelejteni őket. Soha egyetlen embernek akár vas, akár bürök általi halála nem volt elegendő ahhoz, hogy az emberiség képzeletét az idők végezetéig felzaklassa. Az Úr patetikus rendezésben pergette le az eseményeket. Ezért volt az utolsó vacsora, Jézus szavai, melyekkel megjövendöli az elárultatását, a tanítványok egyikének kétszer felhangzó jel, a kenyér és a bor megáldása, Péter esküdözése, a magányos virrasztás az Olajfák Hegyén, a tizenkét tanítvány álma, a Fiú emberi könyörgése, a véres veríték, a kardok, az áruló csók, Pilátus, aki mossa a kezét, a megkorbácsoltatás, a kigúnyoltatás, a töviskoszorú, a vörös köpönyeg, a nádszál jogar, az epével kevert bor, a dombtetőn felállított Kereszt, a jobb latornak tett ígéret, a földindulás és az elsötétült égbolt.

Isten irgalma, mely már annyi kegyben részesített, megengedte, hogy rájöjjek a Szekta nevének igazi és titkos jelentésére. Keriothban, ahol valószínűleg megalakult, ma is létezik a Harminc Ezüstpénz titkos társasága. Ez volt a Szekta eredeti neve, és ez megadja a titok kulcsát. A Kereszt tragédiájában - tisztelettel legyen mondva - voltak önkéntes és voltak akaratlan színészek, de mind nélkülözhetetlen, mind végzetes szerepet játszott. Akaratlan színészek voltak a papok, akik átadták a harminc ezüstpénzt, a nép, mely Barabást választotta, Júdea helytartója, a rómaiak, akik felállították a Keresztfát, beverték a szögeket, és sorsot vetettek. Önkéntes színész csak kettő volt: a Megváltó és Júdás. Ez utóbbi elhajította a harminc ezüstpénzt, mely a lelkek megváltásának ára, és fölakasztotta magát. Éppen harminchárom éves volt, mint az Ember Fia. A Szekta mindkettőnek egyformán hódol, a többieket felmenti.

Egyetlen bűnös sincs; nincs senki, aki tudtával vagy tudtán kívül ne a legfőbb Bölcsesség által kigondolt terv végrehajtója lenne. Most mind osztoznak a mennyei Dicsőségben.

Azt a gyalázatot, amire most rátérek, alig akarja leírni a kezem. Amikor a beavatottak betöltenek egy bizonyos kort, mestereik példáját követve kigúnyoltatják és egy hegytetőn keresztre feszíttetik magukat. Az ötödik parancsolatnak e bűnös megszegése ellen az emberi és az isteni törvények teljes szigorával kell fellépni. Hogy az Ég minden átka, hogy az angyalok bősz haragja...”

A kézirat vége nem került elő.

 

Székács Vera fordítása

 
Tartalom
Következő elbeszélés