Vissza a fõoldalra Vissza a novellákhoz

RICHARD LAYMON  KRAMPUSZ KÁROLY

  A televizió-képernyõ elsötétült.
  Billy elõtte ült a földön és egész addig tátott szájjal figyelt. Hátraforditotta a fejét. Agnes gonoszan mosolygott rá a kanapéról. Kezében tartotta a távirányitót, és mint egy fegyverrel, a televizióra célzott. - Hé ez nem ér - mondta a fiú. - A mûsornak még nem volt vége.
- De most vége van - mondta Agnes. - Itt a pizsamaosztás ideje, gyerekek.
  Bill ránézett Rich-re, és tõle várt segitséget.
  A fiú összefonta a karjait vastag fürdõköpenyén, és rosszallóan nézett. - Meg van nekünk engedve, hogy szombaton tizenegyig fennmaradhassunk - tájékoztatta az asszonyt. - még csak tiz óra van.
  Billy is bólogatott, és büszke volt idõsebb testvérére.
- A veletek egyidõs gyerekek már ágyban vannak ilyenkor - mondta Agnes.
- Ha kiváncsi vagy a véleményemre - mondta Rich - ez engem nem érdekel.
  Agnes rámosolygott. - De te még kisfiú vagy.
- Igen az, de apa és anya megengedte, hogy fennmaradjunk, mikor Linda vigyázott ránk.
- Linda most nincs itt - szólt Agnes, az õ különös undok hangján. - És õszintén megmondva, egészen rosszul leszek, ha arról az átokról hallok.
- Linda nem átok - ellenkezett Billy, ahogy egy kis bátorságot nyert testvérétõl, és szembeszállt a tömzsi, öreg boszorkánnyal. - Õ sokkal aranyosabb mint te, és még csak nem is ismered.
  Agnes ránézett a karórájára. - Elvesztem a türelmemet, gyerekek. Gyerünk az ágyba, azonnal.
- Te egy rohadt bébiszitter vagy - mondta Rich.
- Köszönöm szépen. És te pedig, kedvesem, egy rohadt kölök vagy.
Rich arca elvörösödött. Felállt. - Gyere Billy, menjünk innen.
- Jó. - A másik is elindult.
- Ne rohanjatok el - szólt utánuk Agnes és kuncogott.
Az ajtó felé indultak, és egymásra néztek. Rich dühös volt.
- Komolyan gondoltam - mondta Agnes. - Gyertek ide vissza. Van egy meglepetésem a számotokra. Valami, ami felvidit majd benneteket.
  Mindketten az aszzony felé fordultak. - Micsoda? - kérdezte Rich.
A lámpafény megcsillant Agnes szemüvegén. Pufók arcán mosoly jelent meg. - Egy esti mese. De egy rémisztõ.
  Billy enyhe remegést érzett a gyomrában.
  Rich-re nézett. Rich pedig õrá.
- Fogadok, hogy a ti drága Lindátok sosem mesélt nektek kisérteties történeteket.
- De mesélt - mondta Rich, és Bill bólintott.
- De én rémisztõbbet tudok.
Hát ez nem lesz túl nehéz, gondolta Billy. Lindát nagyon szerették, de a történetei unalmasak voltak. Bill úgy érezte, hogy még õ is jobb meséket tudna kitalálni, mint Linda.
- Akarjátok hallani, vagy nem?
Billynek felcsillant a szeme. - Akarjuk.
Rich megvonta a vállát. - Tõlem.
- Lehetne, hogy... - Billy elharapta a szót.
- Mit szeretnél? - kérdezte Agnes.
- Semmit -motyogta.
Majdnem azt mondta - lekapcsolni a villanyt. - Mindig leoltották, mikor Linda mesélt nekik. Sötétet csináltak a nappaliban, és felültek a kanapéra. Közéjük ült Linda. Még ha a történetei nem is voltak annyira izgalmasak, mégis nagyon élvezték ezt. A lány átkarolta õket. Mindig, még télen is kellemes napolajszaga volt.
- Miért nem oltjuk le a villanyt?- érdeklõdött Agnes.
Rich megrázta a fejét. - Billy fél a sötétben.
Nagyon jól tudsz hazudni, gondolta Billy. Bólogatott, és megpróbált rémültnek látszani.
Nem félt a sötétben. Egyáltalán nem. De nem akart egy sötét szobában egyedül maradni Agnes-szel.
- Akkor hagyjuk égve a lámpát. - megpaskolta a matracot maga mellett.
Billy úgy tette, mintha nem vette volna észre. Leült a szõnyegre, keresztbe rakta a lábát, és az asszony felé fordult. Rich leereszkedett a testvére mellé.
Agnes halkan nevetett és megrázta a fejét. Az arcbõre lötyögött. - Ti nem inkább tõlem féltek? - kérdezte.
- Neeem.- És ez igaz is volt. Nem tartottak Agnestõl, de a gondolat, hogy a közelében kell lenniük, taszitotta õket. Az asszony nem csak egyszerûen kövér volt és csúnya, de olyan savanyú szaga volt, amint annak a ruhának, amit nedvesen tesznek el.
Számtalanszor búslakodott már Bill azon, hogy Lindának programja volt ma estére. Sokkal jobban szeretett volna vele ülni a kanapén.
- Mindig igy szoktunk mesét hallgatni - hazudott újra Rich.
- Nekem sem lett volna igazán inyemre, ha ideültök mellém - mondta.
- Mondod a történetet, vagy nem? - kérdezte Rich türelmetlen hangon.
- Készen vagytok? Nem kell elõtte pipilni?
- Majd késõbb vizelünk - mondta Rich.
Billy majdnem elnevette magát, de sikerült visszatartania. Nem akarta felbosszantani Agnest, s a történetrõl sem akart lemaradni.
Az asszony feljebb csúszott a kanapén. Halkan kacagott, miközben felhúzta a lábait és keresztbe rakta a párnán. Billy meglepõdött azon, hogy egyátalán keresztbe tudja rakni õket, mikor annyira vastagok voltak. Azon is csodálkozott, hogy a rózsaszinû szabadidõnadrágja nem repedt szét. Ahogy kifeszült, úgy nézett ki, mintha bármelyik pillanatban szét akarna szakadni, és hagyná Agnest szétfolyni a kanapén.
Összefonta a kezeit a mellkasa elõtt. Ettõl úgy nézett ki, mintha két rögbilabdát rejtett volna el a pulóvere alá, és igy akarná átcsempészni a védõk vonalán.
A gondolattól Billy elmosolyodott.
- Elmondanád nekem, fiatalúr, hogy mit találtál szórakoztatónak?
Érezte, hogy elvörösödik. - Semmit. Csak bambultam, mint mindig.
- Ne bambuljál a történetem alatt.
- Mindketten el fogunk aludni, ha nem kezded el hamarosan - szólt közbe Rich.
- Rendben. - Megköszörülte a torkát. Fészkelõdött egy kicsit, mintha megpróbálná a fenekét mélyebbre fúrni a matracba. - Ez az a történet, ami miatt senki nem megy aludni addig, amig nem gyõzõdik meg arról, hogy bezárta-e az ajtót.
- Tudom, tudom - mondta Rich. - Hogy a rablók be ne jöjjenek.
- A megjegyzéseidet tartsd meg az átkozott Lindádnak, és ne merj még egyszer félbeszakitani, mert akkor nem mesélem el a történetet.
- Na, Rich - szólt Bill. - Ne szakitsd félbe.
Rich némán duzzogott.
- Néhány városban - kezdte Agnes - az emberek nem szokták éjszakára bezárni az ajtójukat. De itt Oakwoodban mi mindannyian bezárjuk, és nagyon komoly okunk van rá: A Krampusz. - Agnes elõrebillentette kerek fejét. - Krampusz Károly - mondta halk, majdnem suttogó hangon. - Senki nem tudja, hogy merre jár. Én hallottam, hogy sokat lófrál a temetõ körül, különösen forró nyári éjszakákon, mikor leveti az összes ruháját, és felmászik a sirkövekre. Mert azok hûvösek, tudjátok. Különösen, mikor annyira meleg van, hogy ti sem tudtok aludni. Nemsokára ismét itt a nyár.
Rich Billyre pillantott, és megforgatta a szemét.
De úgy tûnt, hogy Agnes nem vette észre. Egyenesen maga elé bámult, és gyengéden elõre-hátra hintázott.
- Én - folytatta ugyanazon a mély, halk hangon - még sosem láttam õt a sirok között. Csak másoktól hallottam. És azt is mondták, hogy hová viszi az áldozatait. De arról senki még suttogni sem mert, hogy mit csinál velük. Persze nekem megvan a magama elképzelése errõl.
- Micsoda? - suttogta Rich.
Agnes abbahagyta a hintázást. Ránézett a fiúra. - Nem voltál kiváncsi rá.
- Te csak kitaláltad ezt az egészet - motyogta.
Az asszony mosolygott. - Krampusz Károly kevesebbel is beéri, mint nõk és férfiak. A kislányokat szereti. De a világon mindennél jobban szereti a kisfiúkat. Azok a kedvencei.
- Persze - mondta Rich.
Billy könyékkel oldalba bökte. Õ visszalökte, de keményebben.
- Mint ahogy mondtam nektek, én magam nem tudom, hogy mit csinál az áldozataival. De senki nem látja õket többé soha. Akik a temetõ körül élnek, szoktak hallani sikoltozásokat. Rémes sikolyokat, és ásásnak a hangját is.
- Hülyéskedés - motyogta Rich.
- Nem annyira azoknak, akiket elkapott - mondta Agnes. - Egyáltalán nem lehet vicces, szerintem. Ezért szoktuk mi mindannyian bezárni az ajtókat, itt Oakwoodban. Ahogy meséltem már, én még sosem láttam Krampusz Károlyt a temetõnél. De láttam õt máshol. Sokszor. És mindig késõ este. Volt, hogy kinéztem az ablakon az utcára, vagy ballagtam haza gyerekfelügyelet után, és olyankor pillantottam meg. Láttam, egyszer pont itt, az Ötödik utcában is. Tudjátok, hogy mit csinált?
Rich nem szólt semmit. Bill egy kicsit rosszul érezte magát.
- A Krampusz házról-házra járt. Odalépett minden ajtóhoz, és lenyomta a kilincset. Olyan ajtót keresett, amelyiket nem zárták be. Mikor talált egyet, bement. Néhányaknak ez volt a vég. - Agnes mosolygott és bólogatott. - Gyerünk az ágyba, gyerekek.
- Ennyi az egész? - kérdezte Rich. - Ez nem is történet.
- Ez az én történetem. És most ágyba veletek. Azt akarom, hogy aludni menjetek, gyerekek. - Az asszony vigyora olyan szélesre húzódott, hogy az arcbõre nekinyomódott a szemüvege aljának, és egy kicsit megemelte azt. - Ha csak egy nyikkanást is meghallok... - Karját átemelve a kanapé támláján, a bejárati ajtó felé mutatott. - Kinyitom.

- Rich?
- Fogd be a szád - suttogta Rich.
Billy feltámaszkodott a könyökére, és megpróbált keresztüllátni a sötétségen. A testvére ágya, az éjjeli szekrény túloldalán, csak egy homályos tárgy volt. Talán ez a fakó fol ott az ágy végében, az lehet a testvére arca. - Ez nem igaz, ugye?- kérdezte.
A homályos foltban egy sötétebb pont mozdult meg, mikor Rich megszólalt. - Ne legyél már ennyire hiszékeny.
Billy már egészen jól látta Rich arcát. Igy szólt - Ez pontosan úgy hangzott, mintha igaz lenne.
- Csak meg akart ijeszteni minket.
- Ez biztos?
- Nincs semmiféle Krampusz, aki a kilincseket próbálgatná. Hülye vagy? A zsaruk elkapják az ilyen fickókat.
- Ja.
- Úgyhogy felejtsd el és...
A hálószoba ajtaja kinyilt, és nekivágódott a falnak. Billy megrándult. A beömlõ fény felé forditotta a fejét.
Agnes csipõre rakott kézzel teljesen betöltötte az ajtót. - Mit mondtam nektek, gyrekek?
- Mi nem...- vitatkozott Rich.
- Nem vagyok süket, husikám. - Mondtam, hogy mit fogok csinálni, ugye? Nem hittetek nekem. Hát most megteszem.
Becsapta az ajtót, és újra sötét lett a szobában.
Billy belefúrta az arcát a párnájába. Beleharapott az alsóajkába. Sirással küszködött.
Hallgatózott.
Hallani akarta azt a halk kattanást, amivel Agnes kinyitja a bejárati ajtót.
Csend volt. Az ajtó szörnyen messze van.
Ehelyett szipogást hallott a másik ágy felõl.
- Rich? - suttogta.
- Fogd be a szád.
- Te sirsz?
- Semmi közöd hozzá. Ez az egész a te hibád, te kis bunkó. - Megszivta az orrát. - Miért kell neked mindig dumálni?
- Ne haragudj.
- Most megy és kinyitja az ajtót.
- Azt mondtad, hogy nem hiszel a Krampusz Károlyban.
- Nem hiszek.
- Akkor miért sirsz?
- Nem sirok. Csak ez a kurva... - Még egy hangos szippantás. - Anyu és apu hogy tudtak minket itthagyni ezzel a banyával?
Billy megvonta a vállát, mintha Rich láthatná õt. - Linda ma nem ért rá.
- Remélem most rohadtul érzi magát.
- Ne mondj ilyet, Rich.
- Velünk kéne lennie.
- Mondtad már.
- Fogd be, milõtt még visszajön.
- Oké. - Billy visszaengedte a fejét a párnájára és becsukta a szemét.
Fojtott zokogást hallott.
Rich még nálam is jobban meg van ijedve, pedig nem is hisz a Krampuszban.
Fogadjunk, hogy mégis hisz benne.
- Anyu és apu hamarosan itt lesznek - suttogta.
- Óh, persze. Nagyon hamar. Úgy két-három óra múlva.
- Szerintem nem is fogja kinyitni az ajtót.
- Fogd be, jó?
- Oké.
Billy a hátára fordult. A plafont bámulta. Hallgatta a testvére sirását.
Néhány perc múlva a sirás abbamaradt.
- Rich? - suttogta.
Nem érkezett válasz.
- Alszol?
Nem valószinû. Hogy tud valaki álomba merülni, mikor nincs bezárva a bejárati ajtó?
Hamarosan Rich horkolni kezdett.
Billy magárahagyottan érezte magát. Ez nem szép dolog. Richnek nem lett volna szabad igy itthagynia.
Kivánta, bárcsak õ is el tudna aludni. De a szemeit mintha kipeckelték volna.
Az én ágyam közelebb van az ajtóhoz, gondolta. Mikor jön Krampusz Károly, engem visz el elõször.
Késztetést érzett arra, hogy megnézze a bejárati ajtót. De a félelem visszatartotta. Mi van, ha pont akkor jön be a Krampusz, mikor az ajtó elõtt áll?
Ezért inkább a mennyezetet bámulta.
Bárcsak Rich is felébredne.
Fel kell ébresztenem, gondolta. Kimásznánk az ablakon és eltûnnénk innen.
Persze ha ezt tennénk, pont ott lennénk, ahol õ is van. Kint.
Billy megfontolta, hogy nem lenne-e jobb az ágy alá bújni.
Lehet, hogy oda néz be elõször a Krampusz.
De ha elbújnék, talán a testvéremet vinné el helyettem.
Néhány pillanatra elidõzött a gondolattal, hogy vajon milyen lenne az élet Rich nélkül. A testvére sokszor kötekedik vele. Verekedni is szoktak. De néha egészen normális. Billy igazán nem akarta, hogy a Krampusz elvigye Rich-et a temetõbe, és olyasmi történjen vele, amit ez a rohadt Agnes nem volt hajlandó elmondani.
Rich azt mondta rá, hogy kurva.
Bajba kerülhet, ha anyu és apu megtudja ezt.
Persze tényleg kurva.
Billynek hirtelen eszébe jutott valami, amitõl mosoly mászott szét az arcán.
Ha a Krampusz idejön, nyitva találja az ajtót, és bejön... nem Agnest fogja elvinni elõször?
Ezt õ nem tudja?
Ennyire hülye?
Billynek eszébe jutott még valami.
A kurva biztosan nem nyitotta ki az ajtót.

Egészen biztos volt benne, Agnes lepihent anélkül, hogy kinyitotta volna az ajtót.
Nagyon kivánta, hogy igaza legyen.

Szivdobogva résnyire nyitotta a hálószoba ajtaját. Egy fénycsik úszott be a szobába. Kilesett a hasadékon. Senki. Kiosont a folyosóra. Négykézlábra ereszkedett, és bemászott az étkezõbe. Asztal- és széklábak között haladt.
Mit fogok csinálni, ha észrevesz? Gondolkodott.
Néha anyu és apu észreveszik õt az asztal alatt, de sokszor nem. Õt és Rich-et sokszor elzavarták már az ebédlõbõl, mikor elbújtak, és az ajtón keresztül a nappaliban lévõ tévén, a késõ esti mûsorokat nézték. Néha viszont a kanapén ülõ szülõk nem vették õket észre, mert az étkezõben sötét volt.
Billy megállt, mikor megpillantotta a tévét. Nem volt bekapcsolva.
Mit csinálhat, töprengett.
Talán újságot olvas, vagy ilyesmi.
Ha az asszony olvasna, akkor el tudna lopózni melette, egészen a bejárati ajtóig.
Lassan az asztal vége felé mászott, és bámult kifelé az asztal- és a széklábak rácsán. Apránként a kanapé is belekerült a látóterébe. Egy kicsit felemelkedett, elõrehajolt, és kinézett az egyik szék háttámlája mögül.
Agnes a kanapén feküdt.
Egy nagy rózsaszin rakás, aki a hasán nyugtatja összefonott kezeit.
A szeme csukva volt. Nem volt rajta a szemüvege sem.
Billy észrevette a szemüveget a kanapé végénél lévõ asztalkán.
Oké, gondolta.
De õ nem érezte magát ennyire jól. Alig tudta visszafojtani a zihálását, a szive hevesen vert és úgy érezte, hogy hánynia kell.
De ez volt az egyetlen esély.
Kimászott az asztal alól. Négykézláb maradt, és szemét Agnesen tartva, bemászott a nappaliba.
Le fog esni az álla Rich-nek, gondolta.
- Mit csináltál?- mondaná Rich.
- Elmásztam az ajtóig és megnéztem, hogy be van-e zárva.
- Agnes is ott volt?
- Persze, a kanapén.
- Nahát, Billy. Nem tudtam, hogy ilyen bátor vagy.
- Nem volt egy nagy dolog.
- És hogyan tudtál elosonni mellette, hogy nem vett észre?
- Indián-módon.
- Aludt, vagy micsoda?
- Nem tudom. Lehet, hogy halottnak tetette magát.
Billy fantáziájának játéka darabokra tört. Mi van, ha halottnak tetteti magát?
Megállt és Agnesre bámult.
A szemei csukva voltak. A szája meg nyitva. Az álla úgy nézett ki, mintha valaki egy golflabdát nyomott volna egy halom nyers tésztába, valahol a nyaka körül. A pulóvere eleje lassan emelkedett és süllyedt.
Alszik, mondta Billy magának.
De legalább annyira nem volt biztos, mint ahogy tudta, hogy hazugság az amit az ajtóról mondott.
Ha legalább horkolna.
Billy mászásra ösztökélte magát. Félúton járt már, mikor a parketta megreccsent a térde alatt. Reszketni kezdett. Az egyik kéz leszánkázott Agnes hasának lejtõjérõl. Lecsúszott a kanapé szélérõl is, és magával rántotta a karját. Billy sietni kezdett. Tudta, ha az asszony felébred, csak akkor nem veszi észre, ha addigra már sikerül elmásznia a kanapé mellett.
Hideg futott végig a hátán, mikor az asszony motyogni kezdett.
De a szeme csukva maradt.
Aztán a kanapé karfája eltakarta az asszony arcát. A fiú lelassitott, és elhaladt a kisasztal mellett. Mikor elérte a bejárati ajtó magasságát, jobbra fordult.
A zárat bámulta.
Egy hosszúkás réz izé volt rajta, amit a hüvelyk- és a mutatóujj közé kell fogni, és eltekerni. De kinyitva és bezárva is egyaránt függõlgesen állt. Ránézés alapján képtelenség volt megállapitani, hogy az ajtó zárva van-e.
Billynek meg kellene próbálnia a kilincset.

Bal kezével felnyomta magát, és a jobbal kinyújtózkodott a kilincs felé.
És ha Krampusz Károly éppen itt van az ajtó elõtt? - gondolta.
És ha éppen most nyúl a kilincs felé õ is?
Billy ujjai reszkettek, mikor ráfonta õket a kilincsre. A zár megreccsent. Halk sikoly szökött ki a torkán.
Visszatartva a lélegzetét, lenyomta a kilincset.
Az ajtó nem moccant.
Ez a mocskos disznó mégsem nyitotta ki az ajtót.

Mikor visszaért az étkezõbe, felállt. Az egyik kezét a mellkasára szoritotta. A szive veszettül kalapált.
Megcsináltam, mondta magának.
Megcsináltam, és nem kapott el.
Agnesre bámult, aki még mindig a kanapén aludt.
Érezte, hogy mosoly terül el arcán.
Lábujjhegyen elindult a hálószoba felé. Remélte, hogy talán Rich felébred, és el tudja mondani neki, hogy mit tett.

Billy rémülten ébredt fel, meleg vizelet csorgott végig a lábán, miközben valaki ököllel verte a hálószoba ajtaját. Rich sikoltozni kezdett.
Tovább dörömböltek. Minden ütéstõl egyre nagyobb rés nyilt az ajtón, és a szék, ami a kilincs alá volt támasztva, egyre hátrébb csúszott a szõnyegen.
- Srácok!- kiáltotta apa.
Billy még sosem hallotta ennyire rémültnek.
- Srácok! Mi van veletek?
Billy kiugrott az ágyból. Ágyékához tapadó nedves pizsamában az ajtóhoz rohant. Kirántotta a széket a kilincs alól és hátralépett.
Az apjuk lépett be a szobába. Felkapcsolta a villanyt. Erõsen lihegett, s szemei vadul cikáztak Billy és Rich között. - Megvannak - kiáltotta a válla fölött.
- Hála Istennek. - Az anyjuk rohant be az ajtón könnyezve.
- Mi történt itt?- kérdezte Apa. - Jézusom! Hol van a bébiszitter? Miért volt betámasztva az ajtó? Mi volt itt?
Rich már abbahagyta a sikoltozást. Ült az ágyában, sirt és rázta a fejét.
- Agnes szörnyû volt.- motyogott Billy.
- És most hol van? Hogy mehetett el és hagyhatott itt benneteket? Mi az Isten...?
Anyu Agnes szemüvegét tartja a kezében, vette észre Billy.
- Hazaérünk - kezdte Apa - ez a rohadt bébiszitter nincs sehol, az ajtó meg tárva-nyitva. Mi az Isten történt itt?
- Elvitte õt a Krampusz Károly. - zokogta Rich. - Úristen! Kinyitotta az ajtót, hogy minket vigyen el, de... - A sirás beléfojtotta a szót.
Billy ránézett a szüleire, és elmosolyodott. Elhatározta, hallgat arról, hogy az éjszaka lent járt a bejárati ajtónál.