Választásos kísérleteket végzett először prekogníció, majd clairvoyance, végül pszichokinézis témakörében. 1969-ben épített, első generátora hardveres típusú volt, amelyben négy lehetőség közül lehetett választani; ezeket négy lámpa jelezte egy doboz fedőlapján. (Személyi számítógépek akkor még nem voltak.)
Három kísérleti személlyel dolgozott, akiket előzetes tesztekkel közel száz önként jelentkező közül választott ki. Az első sorozatban a próbák számát 55000 és 70000 közöttinek határozta meg, a statisztikus kiértékelésben figyelembe véve ezt az intervallumot. A kísérleti személyek négy gomb egyikének megnyomásával tippeltek arra, hogy a gombnyomás után a véletlengenerátor a négy lámpa közül melyiket gyújtja fel.
Az eredmények a következő táblázatban láthatók:
Személy |
Próbák száma
|
Eltérés a véletlentől
|
Z
|
1. |
22569
|
285,75
|
4,39
|
2. |
16250
|
90,50
|
1,64
|
3. |
23247
|
315,25
|
4,68
|
Összesítve az eredmény szignifikáns 10-8 szinten. Schmidt tíz kontrollkísérletet végzett: ezekben a kísérleti személyek tippjei ugyanazok voltak, mint a kísérletben, de más és más sebességgel beadva. A kontrolleredmények véletlenszerűnek bizonyultak.
A második sorozatban a próbák kb. fele ugyanarra a célra irányult, mint az elsőben. Bizonyos próbákat azonban ezzel ellentétes céllal végeztek, vagyis a kísérleti személyeknek bármelyik másik lámpát kellett előre jelezniük a később felgyulladó helyett ("negatív célú" kísérlet). A teljes próbaszám most előre rögzítve volt.
Az eredmények:
Személy és a cél jellege |
Próbák száma
|
Eltérés a véletlentől
|
Z
|
1, pozitív cél |
5000
|
66
|
2,15
|
2, pozitív cél |
5672
|
123
|
3,77
|
2, negatív cél |
4328
|
-126
|
-4,42
|
3, negatív cél |
5000
|
-86
|
-2,81
|
Összesen |
20000
|
401
|
6,55
|
A harmadik oszlop összesítésében a negatív eltérés pozitívra változtatva szerepel, mivel itt a cél a véletlennél kevesebb találat volt. Az összesített Z=6,55 érték 10-10 szinten szignifikáns.
Schmidt berendezésével Haraldsson 74 önként jelentkezővel végzett prekogníció-kísérletet, előzetes szűrés nélkül. Minden kísérleti személy 20000 próbát végzett 100-próbás menetenként. Az eredmény nem tért el szignifikánsan a véletlentől. Eredményeik alapján Haraldsson kiválasztott közülük 11 személyt, és azokkal a kísérletet megismételte úgy, hogy a próbák teljes számát 10000-ben határozta meg. Ekkor összesítve 2642 találatot, vagyis 142 többletet kapott (Z=3,28), ami szignifikáns 0,001 szinten.
A menetek felében a kísérleti személyek csak részleges visszajelzést kaptak, azaz találat esetén megszólalt egy csengő, de hibázás esetén nem láthatták, hogy mi lett volna a helyes tipp. Ezek a menetek kisebb pozitív eredménnyel jártak (Z=1,77) a teljes visszajelzésűeknél (Z=2,87), bár a különbség nem volt szignifikáns. Érdekes, hogy a kísérleti személyek többsége a részleges visszajelzésű meneteket szerette jobban.
(Journal of Parapsychology, 33, 300-306.)
Schmidt ugyanazt a berendezést használta, mint előző kísérletében, de a felgyulladó lámpákat most egy lyukszalag vezérelte, amelyre a céltárgyak véletlen sorozatát már előre rávezették a véletlengenerátorból. Így a választáshoz szükséges információ a választás pillanatában clairvoyance révén elvileg rendelkezésre állt.
A próbák teljes száma 15000 és 30000 közöttire volt beállítva. A kísérleti személyeket most is előzetes szűréssel választották ki. Bármelyik személy bármikor választhatott pozitív és negatív cél között.
Az eredmények:
|
|
| |||
Személy |
Próba
|
Eltérés
|
Próba
|
Eltérés
| |
1. |
3687
|
56
|
2381
|
-60
| |
2. |
542
|
-10
|
2576
|
-48
| |
3. |
718
|
8
|
250
|
5
| |
4. |
2144
|
54
|
2702
|
-49
| |
Összesen |
7091
|
108
|
7909
|
-152
|
A pozitív és a negatív célú részt összesítve, 15000 próbában a találatok száma 260-nal volt több a véletlennél a szándékolt irányban; ez megfelel Z=5,0 értéknek, és szignifikáns 10-5 szinten.
A kapott eltérés százalékban kifejezve 6,9%. Schmidt előző, prekogníciós kísérletében összesítve 5,3%-os eltérés adódott, ami ettől nem különbözik szignifikánsan. Megjegyzendő, hogy mivel a kísérleti személyek itt is kaptak próbánkénti visszajelzést a helyes választásról, prekogníciót is használhattak clairvoyance mellett vagy helyett.
PK mérésére Schmidt kétállapotú (+1 vagy -1 kimenetű) véletlenszám-generátort készített az előbbivel azonos működési elv alapján. A kijelzés módja megváltozott: a kijelzőpanelen lámpák voltak egy kör kerülete mentén elhelyezve, amelyek közül mindig égett egy, és a generált számtól függően a fény átlépett a szomszédos lámpára az óramutató járásával egyező vagy ellentétes irányban. A kísérleti személyek választhattak, hogy melyik irányú lépkedésre akarnak törekedni, de egy kapcsoló biztosította, hogy a preferált lépés mindig a "+1" szám hatására következzen be. Egy menetben a készülék 128 véletlenszámot (azaz lépést) generált folyamatosan.
Schmidt 18 kísérleti személyt próbált ki egy előkísérletben, ahol szignifikáns negatív eredményt ("pszi-hibázást") kapott. Ezért a főkísérletben, ahol az előzőleg kipróbáltak közül vettek részt 15-en, eleve negatív eredményt tételezett fel, és annak elérését tekintette sikeres eredménynek. 256 menetet tervezett; az eredmény valóban pszi-hibázás lett, a találatszám eltérése -302 volt véletlenhez képest, ami megfelel Z=-3,33 értéknek, és szignifikáns 0,001 szinten. Észrevehető volt egy tendencia arra, hogy a találatok száma a menetek második felében kisebb legyen, mint az elsőben, de a csökkenés mértéke nem volt statisztikusan szignifikáns.
Ezt a kísérlettípust Schmidt PK-kísérletnek nevezte, ő maga megjegyezte azonban, hogy lehetséges prekogníciós értelmezés is. Itt ugyanis minden menet úgy kezdődik, hogy a kísérletvezető vagy maga a kísérleti személy egy gomb megnyomásával elindítja a véletlengenerátort. Ezért elvben ráérezhet azokra az időpontokra, amikor a generátor a következő 128 lépésben magától több "+1" számot fog kiadni a véletlen szerint várhatónál. Ha az indítógombot sikerül konzekvensen ilyen időpontokban megnyomnia, "+1"-többletet fog elérni a generátor befolyásolása nélkül is.
(André, E. (1972): Journal of Parapsychology, 36, 283-293.)
Schmidt kétállapotú véletlenszám-generátorát alkalmazta az ausztrál Eve André három kiválasztott személlyel végzett kísérletében, ahol nagy hangsúlyt fektettek a pozitív eltérés szándékára. André egyúttal vizsgálta a napszak szerepét, mivel voltak régebbi eredmények arról, hogy a PK délelőtt jobban megy, mint délután.
Az eredmények:
|
| ||||
Próba
|
Eltérés a véletlentől
|
Z
|
Próba
|
Eltérés a véletlentől
|
Z
|
6656
|
35
|
0,86
|
5120
|
10
|
0,28
|
6656
|
95
|
2,33
|
5632
|
-10
|
0,27
|
5120
|
74
|
2,07
|
3584
|
-58
|
1,94
|
18432
|
204
|
,00
|
14336
|
-58
|
0,97
|
Mint látható, kijött a várt különbség a napszakok között: a délelőtti és a délutáni eredmény különbségi Z-értéke 2,7, ami szignifikáns 0,01 szinten. Kissé furcsa viszont, hogy délután semmi PK-hatás nem látszik; azelőtt és azóta mások végeztek délután is pozitív PK-kísérleteket. Felvetődik az a lehetőség, hogy a kísérletvezető esetleg annyira ki akarta ezt a különbséget mutatni, hogy a délutáni kísérleteket öntudatlanul negatív irányba befolyásolta.
André vizsgálta néhány időjárási tényező hatását is a meteorológiai jelentések alapján. A hőmérséklettel nem kapott összefüggést, de a levegő páratartalma az eredményt enyhén befolyásolni látszott: 75%-nál kisebb páratartalmú napokon szignifikánsan nagyobb volt a találatarány, mint a 75%-nál nagyobb páratartalmúakon (Z=2,24). Nem közli azonban, hogy mi indokolta pont ezt a 75%-os küszöböt; lehetséges, hogy más küszöböket választva a különbség eltűnik, és mivel sok lehetséges küszöb van, a hatás valódiságát csak ismételt kísérlettel lehetne tisztázni.
Az előző PK-kísérletben alkalmazott véletlengenerátort alkalmassá lehetett tenni állatkísérletekre egyszerűen a kijelzés változtatásával.
"Meleget a macskának." A kísérletet Schmidt télen végezte, kb. 0 oC-os külső hőmérséklet mellett. A macska dobozának belsejében volt egy infralámpa, amely addig égett, amíg a véletlengenerátor +1 számokat generált, másodpercenként egy mintát véve. Öt napon összesen 9000 próbából az eredmény 4615 találat lett (Z=2,42), ami szignifikánsan pozitív. Megjegyzendő azonban, hogy Schmidt ezt a kísérletet eredetileg több napra tervezte, ám az ötödik napon a macskában (aki addig szemlátomást szívesen odabújt a lámpa közelébe) valamiféle ellenszenv fejlődött ki a lámpa iránt, mert utána igyekezett attól minél távolabb elhelyezkedni. Ezután további négy menetben enyhe negatív eredmény jött ki, és a teljes sorozat összesítése nem tért el szignifikánsan a véletlentől.
"Áramütést a csótánynak." Az előbbi generátor +1 kimenete nyomán most áramimpulzus keletkezett, amit alufóliából készült rácson át csótányokba vezettek, másodpercenként egy mintavétellel. Egy menet 64 próbából állt, egy sorozat négy menetből, a napi adag három sorozatból. Közben a kísérletvezető (maga Schmidt) folyamatosan figyelte az állatokat, hogy ha valamelyikük az áramütést követő heves mozdulatoktól felborul, visszaállítsa a lábára. Az első ilyen kísérletben összesen 6400 próbából 3309 "találat" volt, vagyis a csótányok 309 áramütéssel többet kaptak a véletlen szerint várhatónál (Z=2,7). A második kísérlet, egy hónappal később új csótányokkal, 25600 próbából állt, és eredménye 13109 lett; a többlet megfelel Z=3,85 értéknek, ami szignifikáns 10-4 szinten. A "pozitív" eredmény a teljes kísérlet során időben nagyjából egyenletesen oszlott el, de az egyes sorozatokon belül enyhe (nem szignifikáns, Z=1,84) csökkenés volt tapasztalható. Az eredmény értelmezése során természetesen felmerül a kérdés, hogy vajon tényleg a csótányok voltak-e a pszichokinézis forrásai ebben a kísérletben.
Automatizált állatkísérletek (Research in Parapsychology, 1978, 77-78.) Néhány egyszerűbb állattal végzett kísérletében Schmidt az eljárást teljesen automatizálta, úgyhogy neki nem kellett jelen lennie. Algák számára a biológiailag hasznos körülmény fény volt, amelynek erősségét egy véletlengenerátor szabályozta percenként egyszeri mintavétellel; élesztősejtek számára a hőmérséklet volt ilyen körülmény, gyümölcslegyek számára pedig az, hogy egy előre meghatározott időpontban életben hagyják vagy elpusztítják őket. Schmidt variált néhány egyéb környezeti feltételt is, de PK-hatás soha nem mutatkozott. Megismételte előző csótánykísérletét kissé megváltozott módszerrel, de ez a kísérlet is a véletlennek megfelelő eredménnyel járt.