NEGYEDIK UTAZÁS
avagy miként építette meg Trurl az Erotront, más
néven Poligamizátort, hogy megszabadítsa Bezsongár királyfit a
szerelem kínjaitól, és hogyan került sor a bébivető alkalmazására
Egyszer, hajnaltájban, mikor Trurl az igazak álmát aludta, házának
kapuján olyan hevesen kopogtattak, mintha a jövevény be akarná törni
az ajtót. Trurl felriadt, elhúzta a reteszt, és a pitymallatban
gigászi cukorsüveghez vagy repülő piramishoz hasonló, roppant hajót
pillantott meg. A kolosszus széles lejáróján zsákokkal megrakott
tevék baktattak le hosszú sorban, a szurokfeketére festett, burnuszos
és fátylas robotok pedig olyan gyorsan rakodták le a zsákokat a ház
előtt, hogy az ámuló Trurlt hamarosan a duzzadó zsákok egyre
magasabb, félkör alakú sánca vette körül; csak egy keskeny bejáratot
hagytak ezen a falon. A résen csillagszemű, délceg elektrolovag
lépett be, drágaköves mentében és kackiásan félrecsapott,
radarantennás kalpagban. A radarszlán lenge bájjal ledobta
köpenyegét, meglengette páncélkalpaglját, és zengő, de bársonypuha
hangon megkérdezte:
- Trurl úr őkegyelmességéhez, a gépek nemes mesteréhez van szerencsém?
- Igen, igen, én vagyok az... Tessék befáradni... Elnézést
kérek a rendetlenségért... Nem számítottam önre, akarom mondani,
még aludtam... - dadogta zavartan Trurl, gyorsan magára kapkodva
holmi ruhafélét, mert rájött, hogy csak hálóing van rajta, és az is
rég megérett már a mosásra.
Az előkelő lovag azonban nem látszott észrevenni Trurl hiányos
öltözékét. Még egyszer meglengette kalapját, zúgó légörvényt kavarva
büszke feje fölött, majd kecsesen belépett a házba. Trurl elnézést
kért egy pillanatra, úgy-ahogy rendbe szedte magát, aztán kettesével
véve a lépcsőfokokat, ismét lerohant az emeletről. Odakint közben
megvirradt, és a kelő nap sugarai megcsillantak a fekete robotokon,
akik álmatagon énekelve a régi, bús rabszolgadalt: "A bendzsó zokog,
mágnesdob pereg..." - négyszeres sorfallal vették körül a házat és
a piramishajót. Trurl ezt az ablakon át látta, mikor helyet foglalt
vendégével szemben. A lovag rávetette gyémántfényű pillantását, majd
így kezdett mondókájába:
- A bolygó, amelyről hozzád jöttem, nemes géptervező uram, a
legsötétebb középkor kellős közepén él. Ezért bocsássa meg kegyelmed,
hogy álmában megzavartam, ilyen alkalmatlan időben érkezvén; hadd
hozzam fel mentségemre, miszerint a fedélzeten semmi módon nem
láthattuk előre, hogy nagyságod fényes bolygójának azon punktumán,
ahol eme tiszteletre méltó ház áll, még az éjszaka uralkodik, távol
tartván a nap lángzó sugarait.
Megköszörülte a torkát - mintha orgonabillentyűkön futott volna végig
egy kéz -, és folytatta:
- Az én uram küldött hozzád, őfelsége Proton király, Argentária és
Platinária bolygók uralkodója, Logaringia fejedelme, Luszter és
Buszter császára, Monócia, Biócia, Poliócia és Bergengócia
nagyhercege, Ciszlallia, Transzlallia és Fortranszlia grófja, Fura és
Bura őrgrófja, Mindália, Hiperónia és Csingiling bárója, továbbá
Metera, Hetera, Etera és Caetera örökös ura, hogy az ő nevében
meghívjam kegyelmedet országunkba, forrón várt megmentő gyanánt,
minthogy egyes-egyedül kegyelmed tud bennünket megszabadítani az
országos bajtól, melyet őfelsége, Bezsongár királyfi szerencsétlen
szerelme zúdított reánk.
- De hát én... - kezdte gyorsan Trurl, ám a lovag, kecses
kézmozdulattal tudatva, hogy még nem fejezte be, így folytatta
bársonyosan zengő hangján:
- Hálából azért, ha kegyeskedsz bajunkat meghallgatni, hozzánk
elfáradni és az államunkat sújtó szerencsétlenséget tőlünk
eltávoztatni, őfelsége, Proton király olyan kegyekkel árasztja el
mérnökségedet, hogy élted végéig nem győzöl csodálkozni rajta. Többek
között jó előre, vagy mint újmódi szóval mondják, előlegként ezennel
kinevez téged - itt a lovag felállt, kardot rántott, és a
továbbiakban minden szónál Trurl vállára ütött, úgyhogy a szegény
mérnök majd leesett a székről - Galvádia, Kriptónia, Argónia és
Xenónia címzetes hercegének, Pimezon és Mümezon örökös grófjának,
Kondolonda és Pratalaxia komturjának, továbbá Andola és Mandola
márkijának, Fluxia és Truxia rendkívüli kormányzójának, nemkevésbé a
mendita rend generálisának, valamint Ingyom és Bingyom hercegségek Fő
Alamizsnaszedőjének, amely méltóságok viselőjét megilleti a boldogító
kiváltság, hogy reggeli felkelésnél és estéli nyugovóra térésnél
huszonegy ágyú díszlövése köszönti, ebéd után szuperfrekvenciás
fanfárral üdvözlik, viselheti a Nehéz Infinitezimális Keresztet és a
Többsoros Ében Perpétuációt dupla aranyozással. Kegye további jeléül
uram és királyom ama csekélységeket küldi, amelyekkel nemes házadat
körülvenni bátorkodtam.
Csakugyan, a zsákok már egészen elfogták a napfényt, a szoba
félhomályba merült. A lovag befejezte szónoklatát, de ünnepélyesen
fölemelt karjait nem engedte le, talán csak feledékenységből, mivel
most már hallgatott, amíg Trurl meg nem szólalt:
- Nagyon hálás vagyok őfelségének, de hidd el, uram, a szerelmi ügyek
nem tartoznak az én... - Itt abbahagyta, mert a lovag unszoló
tekintete gyémántsziklaként nyugodott rajta. - Nos - tette hozzá
sóhajtva -, szíveskedjék talán elmondani, miről van szó...
A követ bólintott.
- Egyszerű a dolog, nemes uram! Trónörökösünk szíve lángra gyulladt a
fényes arcú Amandina iránt, aki Aurária uralkodójának egyetlen
leánya. Ez a birodalom szomszédos a miénkkel, de országaink között
ősi ellenségeskedés dúl, és midőn felséges urunk a királyfi szüntelen
unszolására Negác császárhoz fordult, hogy a szépséges Amandina kezét
egyetlen fia számára megkérje tőle, kosarat kapott. Azóta eltelt
harmadfél esztendő, a királyfi szemlátomást a sír felé hanyatlik, és
nem találunk gyógyírt, amely egészségét visszaadná. Nincs tehát más
reményünk, mint a te fénylő bölcsességed, nagyságos mérnök uram!
E szavakkal mélyen meghajolt a büszke lovag. Trurl megköszörülte a
torkát, futó pillantást vetett az ablak előtt felsorakozott, termetes
harcosokra, majd kissé bizonytalan hangon így szólt:
- Nem tudom, képes leszek-e... de ha a király így kívánja...
akkor én... természetesen...
- Ez a beszéd! - kiáltott a lovag, s összecsapta tenyerét, hogy csak
úgy zengett. Tizenkét éjfekete dragonyos lépett a szobába, felkapták
Trurlt, és vállukon vitték a hajó fedélzetére, huszonegy üdvlövés
dördült, felvonták a függőhidat, és a hajó méltóságteljesen lengő
lobogókkal az égbe emelkedett.
Útközben a lovag, aki egyébként a király főpáncélőre volt,
részletesen elbeszélte Trurlnak a királyfi romantikus és szomorú
szerelmi históriáját. Mikor megérkeztek, ünnepélyesen fogadták őket,
a tömegek ujjongása közepette vonultak végig a zászlódíszbe öltözött
fővároson, majd a mérnök munkához látott. Munkahelyül a pompás
királyi parkot választotta; itt állott a Merengés Temploma, ezt három
hét alatt különös szerkezetté alakította át, tele áramkörökkel,
huzalokkal és villogó képernyőkkel. Aztán elmagyarázta a királynak
gépe műszaki jellemzőit. Az Erotron, másnéven Poligamizátor működési
elve egyszerű: aki belép a készülékbe, egy csapásra megismeri az
egész kozmosz minden nőnemű egyedének bűbáját, varázsát, szépségét,
gyengéd suttogását, csókjait és ölelését. Az Erotron teljesítménye
hatszáznegyven megaszex, a feszültség kétszázhúsz libid, a
szenvedélyemisszió nyolcvanhat kiloamor. A központi smárolóegység
kapacitása harmincezer afrodyte (mint ismeretes, az amorizáció
egysége az afrodit és az afrodyte). Trurl hosszan fejtegette a
királynak, hogy mire való az őrületszűrő, a kimeneti és bemeneti
smároló, az ajzóegység és a villámcsapás-automata, amely a hirtelen
szerelmesítő tér elve alapján működik. Beszélt az operatív és
háttér-amóriákról, a közvetlen hozzáérésről és a ripsz-ropsz
áramkörökről. Megmutatta a kiegészítő egységeket: a gyorsflörtölőt,
az udvarlásreduktort, a fűzéserősítőt, meg az üvegfülkében levő
mérőműszereket, amelyeken pontosan meg lehet figyelni a
kiszerelmesítő kezelés lefolyását. Elmondta, hogy a statisztikák
szerint az Erotron a szerelmi téboly eseteinek kilencvennyolc
százalékában tartós, jó eredményt biztosít, tehát nagy az esély a
királyfi megmentésére.
A birodalom negyven tiszteletre méltó főnemese négy órán át lassan,
de kitartóan húzta és tolta Bezsongár királyfit a parkon át a
Merengés Temploma felé, a határozottságot a felséges személy
tiszteletével párosítva, a királyfi ugyanis egyáltalán nem akarta,
hogy kiszerelmesítsék, ezért vadul rugdosta a hű udvaroncokat. Mikor
aztán számos pehelypárna segítségével végre betaszigálták a királyfit
az Erotronba, és rácsapták az ajtót, Trurl aggodalmas képpel
bekapcsolta az indító automatát, s az fahangján megkezdte a
visszaszámolást: "Húsz... tizenkilenc... tíz..." -, majd
változatlan hangon kimondta: "Nulla! Rajt!" -, és ekkor a
szinkroerotorok a teljes megaszex-kapacitásra kapcsolva elárasztották
az áldozatot a vezérelt érzelmekkel. Trurl csaknem egy órán át
figyelte a műszerek mutatóit, amelyek a legnagyobb erotikus
feszültség alatt remegtek; de sajnos, semmiféle lényeges változás nem
mutatkozott. Egyre jobban kételkedett a kúra sikerében, de most már
nem tehetett semmit - ölbe tett kézzel, türelmesen kellett
várakoznia. Ellenőrizte, hogy a szexotronok helyes szögben, túlzott
szóródás nélkül vannak-e beállítva, hogy a libidizátor fordulatszáma
megfelelő-e; egyben arra is ügyelt, hogy a térerősség ne haladja túl
a megengedettet, hiszen nem az volt a cél, hogy a páciens
túlszerelmesedjen, és érzelmeinek tárgya Amandina helyett a gép
legyen, hanem csupán az, hogy kiszeressen a leányzóból. Végül
ünnepélyes csendben kinyitották az ajtót. Miután leszerelték a jókora
csavarokat, amelyek a gép belsejét hermetikusan elzárták, a
félhomályos bársonyfülkéből a legédesebb illatok árja közepette
kizuhant az eszméletlen királyfi, szirmukat hullajtó, gyűrött
rózsákkal együtt, amelyeket szintén elbódított a szenvedély szörnyű
feszültsége. A hű szolgák odafutottak, fölemelték az eszméletlen
testet, és közben hallották, amint a királyfi sápadt ajkai
hangtalanul egyetlen szót suttogtak: Amandina! Trurl hatalmas
káromkodást nyelt el, mert látta, hogy hiábavaló volt minden, a
királyfi őrült szerelme ellenállt az Erotron minden kilosmárjának és
megaszexének. Az eszméletlen ifjú homlokához illesztett amorométer
százhét fokot mutatott, aztán megrepedt a csöve, és a higany
kiömlött, idegesen remegve, mintha még arra is kiterjedt volna a
fortyogó érzések heve. Az első próbálkozás tehát kudarcot vallott.
Trurl komoran ballagott vissza lakosztályába, és ha valaki megleste
volna, láthatja, amint egész éjjel a szobát rója, újabb ötleteken
gondolkodva. Időközben lárma hallatszott a parkból: a kőművesek,
akiknek a körfalat kellett volna megjavítaniuk, kíváncsiságból
bemásztak az Erotronba, és valahogy beindították; tűzoltókat kellett
kihívni, mert szerelemtől füstölögve és fülig kormosan ugráltak ki a
gép belsejéből.
Trurl most másik gépet szerkesztett. Ez delirizátorból és
trivializátorból állt. De valljuk be rögtön: ez a kísérlet is csődöt
mondott. A királyfi nem ábrándult ki Amandinából, ellenkezőleg,
szerelme csak fokozódott. Trurl megint mérföldeket gyalogolt szobája
egyik sarkától a másikig, késő éjszakáig olvasta a szakirodalmat,
majd falhoz vágta a könyveket, és másnap kihallgatást kért a
királytól. Őfelsége elé vezették, s ott így szólt:
- Felséges uram! A kiábrándító rendszerek, amelyeket alkalmaztam, a
legerősebbek a világon. Fiadat nem lehet kigyógyítani szerelméből,
amíg csak él. Ezzel az igazsággal tartozom felségednek.
A királyt megrendítette a hír. Hallgatott, és Trurl folytatta:
- Természetesen elámíthatnám, ál-Amandinát szintetizálva a
rendelkezésre álló paraméterek alapján, de a királyfi előbb-utóbb
rájönne a csalásra, mert fülébe jutna, hogy az igazi császárlány
közben otthon maradt. Ezért csak egy megoldás van: a királyfinak
feleségül kell vennie a császárleányt!
- Az ám, külhoni barátom! De éppen az a bökkenő, hogy Negác császár
nem adja hozzá a fiamhoz!
- És ha legyőzné felséged? Ha tárgyalni kényszerülne, ha legyőzött
félként kegyelemért kellene folyamodnia?
- No igen, akkor biztosan odaadná, de csak nem kívánod, hogy két
hatalmas birodalmat véres háborúba sodorjak, ráadásul bizonytalan
kimenetelű háborúba, csak hogy fiamnak megszerezzem a császárlány
kezét? Erről szó sem lehet!
- Ezt a választ vártam felségedtől ! - bólintott nyugodtan Trurl. -
Ámde különféle háborúk vannak, és az, amelyre én gondolok, teljesen
vértelen. Nem fegyverrel támadjuk meg ugyanis Negác császár
birodalmát. Egyetlen alattvalóját sem fosztjuk meg életétől, hanem
é p p e n e l l e n k e z ő l e g !
- Hogyhogy? Miként érted ezt? - álmélkodott a király.
Trurl ekkor a király fülébe súgta titkát, és az uralkodó komor
ábrázata lassan felderült. A magyarázat végén a király felkiáltott:
- Csináld, amit kiterveltél, drága külhoni barátom, és segítsenek az
egek!
A királyi műhelyek már másnap hozzáláttak Trurl tervei szerint
számtalan nagy hordtávolságú és teljesen ismeretlen rendeltetésű ágyú
készítéséhez. Felállították őket a bolygón, védőhálóval leplezve,
hogy senki se vegye észre. Trurl eközben éjjel-nappal a királyi
kibergenetikai laboratóriumban sürgölődött, titokzatos kondérok
fölött, amelyekben különös főzetek bugyborékoltak, és ha egy kém
leskelődött volna utána, semmi mást nem lát, csak annyit, hogy a hét
lakatra zárt laboratóriumban időnként oázás hallatszik, az aspiránsok
és asszisztensek pedig pelenkákkal rohangálnak.
A bombázás egy hét múlva, éjfélkor kezdődött. Az öreg tüzérek
beirányozták az ágyúcsöveket Negác császár fehér bolygója felé, és
megindult a nem halál-, hanem élethozó tűz. Trurl ugyanis
csecsemőkkel bombázta őket; bébivetői elárasztották a császárságot
nyivákoló apróságok milliárdjaival, azok gyorsan növekedtek,
négykézláb mászkáltak, s olyan lármát csaptak, hogy a "mama" és
"papa" kiáltásoktól meg az oázástól reszketett a levegő, és a
dobhártyák megrepedtek. És a gyerekáradat csak nem maradt abba.
A császárság gazdasága már kezdett összeomlani, mindenki előtt
felrémlett a közelgő katasztrófa; és az égből változatlanul érkeztek
a kövérke, vidám kölyköcskék, még az ég is elsötétült, mikor
egyszerre lengették pelenkáikat. Negác császár kénytelen volt
kegyelmet kérni Proton királytól, és ő azt az egyetlen feltételt
szabta, hogy a császár lányát, Amandinát adják feleségül Bezsongár
királyfihoz. A császár rögtön beleegyezett. Ekkor a bébivetőket
beolvasztották, az Erotront pedig Trurl, a biztonság kedvéért, saját
kezűleg szedte szét. Másnap első násznagyként, gyémántos köntösben,
marsallbottal a kezében maga vezényelte a pohárköszöntőket a hetedhét
országra szóló lakodalmon. Aztán hajójára rakta a kincseket,
díszokleveleket és kitüntetéseket, amelyekkel a király és a császár
elárasztotta, s dicsőségtől övezve tért vissza hazájába.
A következő fejezet