AZ AJÁNDÉK
Valaki kopogott Klapanciusz mérnök házának ajtaján. Ajtót nyitott,
kidugta a fejét, és megpillantott egy potrohos gépet, négy kurta
lábon.
- Ki vagy, és mit akarsz? - kérdezte.
- Én Kívánságteljesítő Gép vagyok. Barátod és nagy kollégád, Trurl
küldött hozzád ajándékba.
- Ajándékba? - gyanakodott Klapanciusz, aki elég vegyes érzelmeket
táplált Trurl iránt, és különösen az nem tetszett neki, hogy Trurlt a
gép az ő "nagy kollégájának" nevezte. - No jó - döntött rövid
gondolkodás után -, bejöhetsz.
A sarokba küldte, a kemence mellé, és látszólag rá se hederítve,
visszatért félbeszakított munkájához. Háromlábú, gömbölyű gépet
épített. Már majdnem kész volt, most fényesítette. Kisvártatva
megszólalt a Kívánságteljesítő Gép:
- Hadd emlékeztesselek jelenlétemre.
- Nem feledkeztem meg rólad - felelte Klapanciusz, és tovább végezte
munkáját. Egy idő múltán a gép megint megszólalt:
- Elárulnád, hogy mit csinálsz?
- Tudtommal Kívánságteljesítő Gép vagy, és nem Kérdezgető Gép -
oktatta Klapanciusz, majd hozzátette: - Kék festékre van szükségem.
- Nem tudom, lesz-e az az árnyalat, amelyet kívánsz - buzgólkodott a
gép, és a hasán levő kisajtón át festékes dobozt varázsolt elő.
Klapanciusz kinyitotta, szó nélkül belemártotta ecsetjét, és
festéshez látott. Estig kért még csiszolópapírt, karborundot, fúrót,
fehér festéket és csavarokat, s a gép minden alkalommal rögtön
átnyújtotta, amit kívánt. Este aztán ponyvát terített épülő
masinájára, megvacsorázott, leült a géppel szemben egy kis háromlábú
székre, s így szólt:
- No most lássuk, mit tudsz. Azt mondod, mindent képes vagy
megcsinálni?
- Mindent éppen nem, de sok mindent - szerénykedett a gép. - Meg
voltál elégedve a festékkel, a csavarokkal és a fúróval?
- Nagyjából - felelte Klapanciusz. - De most sokkal nehezebb dolgot
kívánok tőled. Ha nem csinálod meg, visszaküldelek a gazdádhoz, az
ennek megfelelő köszönettel és véleménnyel.
- És mi lenne az? - érdeklődött a kép, egyik lábáról a másikra állva.
- Trurl - közölte Klapanciusz. - Egy Trurlt kell nekem csinálnod,
pontosan ugyanolyat, mint az igazi. Meg se lehessen különböztetni
tőle!
A gép hunyorgott, hümmögött-zümmögött, végül azt mondta:
- Jól van, csinálok neked Trurlt, de finoman bánj vele, mert ő nagyon
nagy mérnök!
- Hát persze, nyugodt lehetsz - felelte Klapanciusz. - No, hol az a
Trurl?
- Hogyhogy? Csak úgy kapásból? Hiszen ez nem gyerekjáték -
méltatlankodott a gép. - Ez eltart egy darabig. Egy Trurl, az nem
holmi csavar vagy festék!
De azért meglepően gyorsan zúgott-búgott, csengett - bongott, hasán
jókora ajtó nyílt, és sötét belsejéből Trurl kászálódott elő.
Klapanciusz felállt, közelről szemügyre vette, jól megtapogatta,
végig kopogtatta, de nem volt semmi kétség - Trurl állt előtte,
szakasztott ugyanolyan, mint az eredeti. A gépből előmászott Trurl
hunyorgott a fényben, de aztán már egészen hétköznapian viselkedett.
- Hogy vagy, Trurl? - szólította meg Klapanciusz.
- Hát te, Klapanciusz? De tulajdonképpen hogy kerültem ide? -
kérdezte Trurl, szemlátomást csodálkozva.
- Csak úgy beugrottál... Rég nem láttalak. Hogy tetszik itt nálam?
- Nem rossz, nem rossz... Mi van ott a ponyva alatt?
- Semmi különös. Nem ülnél le?
- Á, azt hiszem, későre jár. Sötét van odakinn, inkább hazamegyek.
- Ne siess annyira! - tiltakozott Klapanciusz. - Gyere le előbb a
pincébe, meglátod, milyen érdekes lesz...
- Hát mi van a pincében?
- Még nincs semmi, de mindjárt lesz. Gyere csak, gyere...
Megveregette a vállát, levezette a pincébe; s egy óvatlan pillanatban
elgáncsolta. Trurl hasra esett, Klapanciusz gúzsba kötözte, aztán egy
bunkósbottal csépelni kezdte. Trurl ordított, ahogy a torkán kifért,
segítségért kiabált, de ugyan ki hallotta volna meg a sötét, kihalt
éjszakában? Szitkozódott, irgalomért könyörgött, de mindhiába:
Klapanciusz tovább tángálta, hogy csak úgy kopogott.
- Jaj! Jajaj! Miért ütsz engem?! - kiabálta Trurl, és megpróbált
kitérni a csapások elől.
- Mert kedvem telik benne - közölte Klapanciusz, és újra nekilátott. -
Ilyesmit se próbáltál még, Trurl barátom !
És fejbe kólintotta, hogy megkondult, mint egy fazék. - Engedj el
azonnal, mert elmegyek a királyhoz, és megmondom, mit tettél velem!
Meglátod, börtönbe vettet! - ordította Trurl.
- Dehogy vettet, dehogy vettet. És tudod-e, miért? kérdezte
Klapanciusz, és leült a kispadra.
- Nem tudom - mondta Trurl, örülve, hogy szünet áll be a verésben.
- Mert te nem vagy az igazi Trurl. Ő otthon van, épített egy
Kívánságteljesítő Gépet, és elküldte nekem ajándékba, én pedig, hogy
kipróbáljam, megcsináltattalak vele téged! Most lecsavarom a fejedet,
az ágyam elé teszem, és csizmahúzónak fogom használni!
- Te szörnyeteg! Miért csinálod ezt?!
- Mondtam már: kedvem telik benne. No, de elég a fecsegésből! - s
Klapanciusz két marokra fogta a bunkósbotot, de Trurl ordítani
kezdett:
- Hagyd abba! Hagyd abba! Valami nagyon fontosat mondok!!
- Kíváncsi vagyok, mit mondhatnál, ami visszatartana attól, hogy
csizmahúzónak használjam a fejedet - jegyezte meg Klapanciusz, de
abbahagyta a püfölést. Trurl ekkor lázasan magyarázni kezdte:
- Ide figyelj, engem nem a gép csinált! Én az igazi Trurl vagyok, a
legigazibb a világon! Csak tudni akartam, mit barkácsolsz, hogy ilyen
hosszú időre bezárkóztál a házadba. Ezért építettem egy gépet,
elrejtőztem a hasában, és hozzád vitettem magam, azon a címen, hogy
ajándékot küldtem!
- Nahát, szép kis históriát találtál ki, mégpedig ilyen sokára! -
háborodott fel Klapanciusz, és felállva, odasózott egyet. - Kár a
gőzért, nem ejtesz át a meséddel. Téged a gép csinált! Minden
kívánságomat teljesíti, kaptam tőle csavarokat, fehér festéket, sőt
kéket is, meg fúrót és egyéb holmikat. Ha ezt meg tudta csinálni,
téged is megcsinálhatott, barátocskám!
- Mindezt odakészítettem a hasába! - kiabálta Trurl. - Nem volt nehéz
kitalálni, mire lesz szükséged munka közben. Esküszöm, hogy igazat
mondok!
- Ha igaz lenne, az azt jelentené, hogy az én Trurl barátom, a gépek
nagy mestere, közönséges csaló. Ezt pedig sohasem hiszem el! - mondta
Klapanciusz. - Nesze!
És megint ráhúzott.
- Ezt azért kapod, mert rágalmazni próbáltad Trurlt, az én barátomat.
Nesze, még egy!
És a másik oldalról is odasózott. Aztán tovább döngette, amíg bele
nem fáradt.
- Most fölmegyek aludni egyet, hogy kipihenjem magam - közölte
magyarázólag, és eldobta a botot. - Te csak várj nyugodtan, nemsokára
visszatérek...
Elment, és hamarosan az egész házat fölverte jóízű hortyogása. Trurl
addig izgett-mozgott, míg kötelékei meg nem lazultak, majd kibogozta
a csomókat, fellopózott, bemászott a gépbe, és hazaügetett benne.
Klapanciusz pedig markába nevetve figyelte a kisablakon át a
menekülését.
Másnap elment látogatóba Trurlhoz. Az komoran hallgatva engedte be.
Félhomály volt a szobában, de a jó szemű Klapanciusz így is
észrevette Trurl törzsén és fején a tegnapi verés nyomait, bár az is
látszott, hogy Trurl azóta javarészt kikalapálta a horpadásokat.
- Miért vagy olyan rosszkedvű? - kezdte vidáman Klapanciusz. -
Eljöttem megköszönni a szép ajándékot, csak az a kár, hogy amíg
aludtam, olajra lépett, még az ajtót is nyitva hagyta, mintha égne a
ház!
- Azt hiszem, helytelen módon használtad fel az ajándékomat, hogy
többet ne mondjak! - tört ki Trurl. - A gép már mindent elmondott, ne
fáradj - tette hozzá dühösen, látva, hogy Klapanciusz kinyitja a
száját. - Megcsináltattál vele engem, aztán a másolatomat furfangosan
lecsaltad a pincébe, és rútul összeverted! És miután ilyen
gyalázatosan bántál velem, miután így köszönted meg pompás
ajándékomat, még be mersz hozzám állítani, mintha mi sem történt
volna? Halljam, mit mondasz erre?!
- Egyáltalán nem értem, miért vagy mérges - felelte Klapanciusz. -
Csakugyan megcsináltattam a géppel a másolatodat. Mondhatom,
tökéletes volt, nem győztem bámulni. Ami a verést illeti, a gép
alighanem jócskán túlzott. Igaz, rásóztam néhányat, mert ki akartam
próbálni, hogy szolid munka-e, meg arra is kíváncsi voltam, hogyan
reagál. Rendkívül éles elméjűnek bizonyult. Nyomban beadott nekem egy
kitalált históriát, miszerint te volnál ő a saját személyedben,
persze nem hittem el, mire esküdözni kezdett, hogy a szép ajándék nem
is ajándék volt, hanem közönséges csalás; nyilván megérted, hogy meg
kellett védenem a becsületedet, az én kedves barátom becsületét,
tehát szigorúan megbüntettem az orcátlan hazugságért. De meggyőződtem
róla, hogy rendkívül értelmes, azaz nemcsak külsőleg, hanem
szellemileg is hasonlít hozzád, drága barátom. Valóban nagy mérnök
vagy, csak ezt akartam megmondani, és ezért jöttem át ilyen korán!
- Ja úgy! No igen, igen - dünnyögte a némileg már megbékélt Trurl. -
Bár továbbra sem találom a legszerencsésebb módnak, ahogyan a
Kívánságteljesítő Gépet felhasználtad, no de hagyjuk...
- Igaz is, mit csináltál azzal a mesterséges Trurllal? érdeklődött
ártatlanul Klapanciusz. - Megnézhetném még egyszer?
- Őrjöngött dühében! - felelte Trurl. - Fenyegetőzött, hogy megles a
házad melletti szikla mögül, és szétveri a fejedet. Le akartam
beszélni erről, mire nekem ugrott, éjszaka pedig mindenféle drótból
csapdát és hálót kezdett fabrikálni számodra, barátom. Így hát, bár
úgy vélekedtem, hogy megsértettél engem az ő személyében, régi
barátságunkra gondolva meg akartalak menteni a haláltól, és mivel ez
a masina mindenáron meg akart ölni, nem láttam más megoldást, mint
hogy apró darabokra szereljem szét...
És Trurl, mintegy akaratlanul, belerúgott a padlón heverő
alkatrészekbe.
Ezután meleg búcsút vettek, és jó barátokként váltak el. Attól kezdve
Trurl egyebet se tett, mint széltében-hosszában ezt a történetet
mesélgette: hogyan ajándékozta meg Klapanciuszt a Kívánságteljesítő
Géppel, milyen csúnyán viselkedett a barátja, amennyiben Trurlt
csináltatott, és agyba-főbe verte, hogyan próbált a remek másolat
ötletes füllentésekkel kiszabadulni a kutyaszorítóból, hogyan szökött
meg, mihelyt Klapanciusz elfáradt, és aludni tért, és miként szerelte
szét ő, Trurl, a gép csinálta Trurlt, aki hazafutott; mégpedig csakis
azért szerelte szét, hogy megvédje barátját az eltángált masina
bosszújától. Addig-addig mesélt, dicsekedett, hetvenkedett és hívta
Klapanciuszt tanúságul, míg a furcsa kaland híre el nem jutott a
királyi udvarba, és ott mindenki a legnagyobb csodálattal kezdett
beszélni Trurlról, holott nemrég még a Világ Legbutább Gondolkodó
Gépének készítőjeként emlegették. Hamarosan Klapanciusz fülébe
jutott, hogy Trurlt a király bőkezűen megajándékozta, és kitüntette a
Nagy Flip-Flop Érdemrenddel meg a Lebegőpontos Csillaggal.
Klapanciusz felfortyant erre a hírre:
- Hogyhogy? Hát azért, mert én keresztülláttam rajta, mert túljártam
az eszén, mert alaposan elpáholtam, hogy alig győzte kikalapálni
magát, mert éjnek idején dicstelenül meglógott a pincémből, most
jólétben úszik, és még a király is kitünteti?! Ó, micsoda világ!...
És dúlva-fúlva hazatért, hogy műhelyébe zárkózzék. Tudniillik
ugyanolyan Kívánságteljesítő Gépet épített, mint amilyet Trurl, csak
amazé hamarább készült el.
A következő fejezet