Susan kilépett az intézet ajtaján és mélyet szippantott a nyáresti levegőből. Az intézetet körülvevő akácfák virágainak illata édessé tette az étert és ezt Susan nagyon szerette. Az egész napos munka által elkábított fejét mindig kijózanította ez az illat. Minden nap gyalog ment haza, mivel lakása közel volt a fizikai kutatólaborhoz. A labor az Isten háta mögött volt, de Susan ezt nem bánta. Utálta a túlzsúfolt várost, az agytompító zajt. Úgy vélte, hogy a vidéki környezet kedvez az agymunkának.

Miközben szállására igyekezett, néha felbámult a csillagos égre. Mikor a csillagok fényét látta arra gondolt, hogy ha lenne egy olyan gépe, ami képpé alakítaná ezeket a fényeket, megbámulhatná a csillagok évmilliókkal ezelőtti múltját. Igazi időutazás volna.

Susan kutatási területe és hobbija az idő volt. Rajongott az időért és ez a rajongás a gyermekkorában kezdődött. Csodagyerekként kezelték a szülői háznál. Három évesen megtanult olvasni és írni. Négy évesen kívülről fújta a házban lévő összes lexikon tartalmát és megtanult programozni. Mikor tíz éves lett érdeklődési köre eljutott Einstein, Hawking és Penros fizikájáig vagyis az idő évezredes rejtélyig. Tizenöt évesen az időutazás paradoxonjáról, illetve lehetőségéről értekezést írt a Journal of Physica című újságban. Tizennyolc évesen egyetemre kezdett járni és három évvel később megvédte doktori disszertációját a tér-idő quantum szintű görbületeiről.

2010-ben az időutazás lehetősége már nem a tudományos-fantasztikus irodalom berkeibe tartozott. A tudomány eljutott arra a szinte - ezt részben köszönhette Susan-nak is -, hogy az időutazás elméletileg lehetségessé vált. Susan a gyakorlati megvalósításon törte a fejét. A rejtély kulcsa az volt, hogy nem a saját téridőkben kell az utazást megvalósítani, hanem egy párhuzamos ikeridőt kell megcélozni. A baj csak az volt, hogy jelenleg mindezt csak quantum szinten lehetett elképzelni. Az elméleti fizikusok bebizonyították, hogy a quantum világban előfordulhatnak párhuzamos idősíkok és a tér-idő az egyik világban úgy meggörbülhet, hogy átkapcsolódik az egyik a másikba. Tehát a következő probléma foglalkoztatta Susant: hogyan lehet előállítani az átkapcsolódó tér-idő görbületet? Susan már régóta törte ezen a fejét. Be kell vallani eddig nem sok sikerrel. Elméleti síkon a nagy kirakós játékhoz hozzáadott néhány morzsát, de nem volt boldog a teljesítményétől. Ő az egész tortát akarta. Saját szemmel látni a múltat vagy egy másik időt! Ez volt a leghőbb óhaja. Ettől a gondolattól szórakozottan bandukolt hazafele. Nagyokat szippantott a nyáresti langyos levegőből és rettenetesen élvezte a hársak illatát.

*

Joe egy vadállat volt. Mikor berúgott, mindig agresszív lett és alaposan helyben hagyta Sue-t. Tegnap este is részeg volt és most reggel Sue azon törte a fejét, hogy otthagyja Joe-t.

Joe már elment dolgozni és Sue nekilátott a takarításnak. Miközben porszívózott, azon töprengett, hogy ha talán lenne egy gyerekük, akkor minden másképp lenne. De hamar elhesegette ezt az ötletet. Joe-t már semmi sem változtatja meg. A gond az, hogy Joe nem akar elválni és a múltkor megfenyegette, hogy ha Sue megpróbálja beadni a válópert akkor megöli. Sue depressziós volt ettől a helyzettől. Életunt fásultsággal végezte a háztartási munkát és csak a megszökés gondolata tartotta benne az életet. MEGSZÖKNI! MEGSZÖKNI! Zakatolt agyában a gondolat. Egész gondolkodása erre az egy szóra szűkült. De az utált férj képe okozta szorongás jeges béklyóba szorította menekülni kívánó lelkét.

*

Susan lassacskán hazatért. Lelke megtelt a nyár meleg illataival. Fáradtan dobta magát az ágyra. A hátán fekve kábultan bámulta a plafont. Agya kiürült a séta alatt és nagyon jól esett fáradt testének ez nirvána-érzés. Behunyta a szemét és mély álomba merült.

Reggel az óra éles csipogására ébredt. Álmosan felnyúlt a polchoz, levette az órát. Lenyomta a gombot és jólesően konstatálta az éles zaj megszűntét. Feltápázkodott az ágyból és kiaraszolt a fürdőszobába. A zuhanyozás felfrissítette. Utána felöltözött és kiment a konyhába megfőzni a kávéját. Mikor a frissen főzött kávé szaga megcsapta orrát máris jobban érezte magát. Ilyenkor jutottak eszébe a legjobb ötletek.

Ez az! - kiáltott fel magában Susan. Fejében megszületett az, hogy hogyan lehet az egyik téridőből a másikba átjutni.

*

Másnap Sue összeszedte minden bátorságát és mikor férje elment dolgozni, elkezdett csomagolni. Szép csöndben meglép - gondolta magában. A helyzet kezdett már meleg lenni, mivel tegnap mikor újfent közölte Joe-val, hogy szeretne elválni, Joe ismét megfenyegette, hogy ha megpróbálja, elviteti egy elmegyógyintézetbe. Olyan gyorsan csomagolt amilyen gyorsan csak tudott. Mikor kész volt, megrendelte magának a taxit.

A várakozás idegtépő volt. Rettenetesen szorongott, minden apró neszre összerezzent. Aztán majd megállt a szíve mikor kopogást hallott az ajtón. Itt a taxi! Közölte magával és villámgyorsan összeszedte csomagjait, majd odafutott az ajtóhoz. Feltépte az ajtót és amint kibámult, az ijedtségtől gyökeret vert a lába.

*

Susan hely- és energiatakarékosra tervezte a gépet. Asszisztenseivel egy hónap alatt, megfeszített tempóban dolgozva elkészítették. Susan büszke volt találmányára, az intézet valamennyi munkatársa csodájára járt. Övé volt az elsőbbség az emberi kísérlet terén.

A számítások megmutatták, hogy csak egy ideális belépési és kilépési pont van. Ha Susan eltéveszti a belépési pontot, akkor örökre az idő tengerben fog bolyongani, míg ha a kilépési pontot hibázza el, ott ragad új idejében. Kétszeresen rizikós vállakozás. De Susan-t éppen ez villanyozta fel. Szerette a kihívó feladatokat.

A hetek gyorsan múltak és a kiképzés a végéhez ért. A tesztnap a többi ember életében átlagosnak mutatkozott, csak az intézetben dolgozók érezték a lehetőség súlyát a történelem szempontjából. Susan megpróbált a lehető legtermészetesebben viselkedni, de hangjából kiérződött a szorongás és az izgalom egyvelege.

Aztán minden nagyon gyorsan történt. Beszíjazták az ülésbe és a gépet működésbe hozták. Susan nem érzett semmit az utazás alatt. Feszült figyelemmel irányította a monitoron lévő célkeresztet a négyzethálórács kijelölt pontjára. Mikor a két pont fedésbe került, a gép hevesen megrázkódott, aztán megint elcsendesedett minden. Susan fellélegzett mivel tudta, hogy sikeresen átjutott a kijelölt, bemeneti időkapun.

A gép ismét zökkent egyet és a kiíró vörös betűkkel jelezte a sikeres landolást. Susan dobogó szívvel nyitotta ki a gép ajtaját.

Odakint minden nyugodt volt. Hamar felismerte, hogy város szélén lévő erdőben landolt. Kiugrott a gépből és kiszedte felszerelését belőle, majd megpróbálta álcázni gallyakkal a masinát. Mintegy egy órai kirándulás során elérkezett a város szélére, ahol sikerült taxit fognia és a kívánt címre eljutnia. Pontosan tíz órája volt a találkozó lebonyolítására és géphez való visszajutáshoz.

*

Beleőrültem a várakozásba - villant át az agyán. Aztán az jutott eszébe, hogy talán mégis van egy ikertestvére, csak a szülei ezt eddig titokban tartották ezt a tényt.

- Szervusz! - nyögte ki végre Susan az ajtó küszöbén.

- Nehezen fogod elhinni. Egy másik időből jöttem, hogy meglátogassalak - mosolygott feszengve Susan.

Sue most már biztosra vette, hogy meghibbant. Arra ocsúdott fel, hogy az ikertestvér-tükörkép félretolja az ajtóból és belép a házba.

- Nincs sok időm - közölte Susan tárgyilagosan.

Sue a döbbenettől fásultan ült le Susannal. Kérdések záporoztak rá és ő automatikusan válaszolt rájuk. Aztán bénultsága, fokozatosan oldódott. Most már ő kezdett kérdéseket feltenni. Susan egy idő után a kérdezőből a kérdezett állapotába csúszott. A lehető legrészletesebben elmagyarázta, hogy honnan és mivel jött. Részletezte Sue-nak az időutazás elméleti és gyakorlati megvalósítását, és végül elmesélte neki, hogy hol található az időgép és hogy hogyan működik. Sue fejében ördögi ötlet kezdett körvonalazódni.

Téged az Isten küldött! - gondolta magában.

Susan, mikor befejezte mondókáját, a visszaszámlálójára pillantott. Közölte Sue-val, hogy mennie kell, mivel már csak pár órája maradt. Felkapta csomagját, megköszönte Sue-nak a vendéglátást és távozni akart. Odafordult az ajtóhoz, hogy kinyissa, de ekkor egy csattanást hallott, és elsötétült előtte a világ.

*

Sue az eltört vázával a kezében a tükörképe ájult testét tanulmányozta. Úgy látta, hogy nem ölte meg.

Sikerült! - derült fel a képe. Aztán az órájára pillantott és belényilalt a felismerés, hogy férje mindjárt itthon lehet. Felkapta csomagjait és kirohant a házból. Fogott egy taxit és kivitette magát a város szélére. Aztán nekilátott megkeresni az időgépet. Susan pontos leírást adott a rejtekhelyről. Lebontotta az álcát a gépről, felnyitotta a fedelét és bevágta magát a gépbe. Becsukta a fedelet és elindította.

*

Susan arra ébredt, hogy a vállát rángatják. Feje rettenetesen sajgott az ütéstől kapott seb miatt. Felnézett és egy férfit látott, aki ingerülten rángatta.

- Csakhogy felébredtél! - közölte ingerülten a fickó. - Mi a fene történt veled? Betörtek? Hányszor mondtam neked, hogy mikor elmegyek, zárd be az ajtót!

A férfi eleinte bambán bámult rá, aztán egyszer csak elvigyorodott.

- Most megvagy! - mosolygott rá sátánian. - Most nemcsak mondani fogom, de meg is teszem amit annyiszor ígértem neked.

Susan rövid időn belül kényszerzubbonyban találta magát. Hiába tiltakozott. Aztán ismét elvesztette az eszméletét, mikor az ápolók nyugtatót adtak neki.

*