Kereskedelem
A fámák alapítottak egy műanyagtömlô-gyárat, és dulimanókat
alkalmaztak a csomagolóba meg a raktárba. Amikor a dulimanók meglátták a
munkahelyüket, nagyon megörültek. Volt ott mindenféle tömlô: kék, vörös, zöld,
sárga és lila is. Átlatszóak voltak, és amikor kipróbálták ôket, látszott,
hogy folyik bennük a víz, és ahogy továbbsodródnak a légbuborékok, néha még
valami ottfelejtkezett bogarat is lehetett látni bennük. A dulimanók
üdvrivalgásban törtek ki, és rögtön csüccsöst meg hadorzót akartak táncolni,
ahelyett hogy dolgoztak volna. A fámák dühbe gurultak, és azonnal a házirend
21-es, 22-es és 23-as pontjához folyamodtak. Így akarták elejét venni annak,
hogy a jövôben ilyesmi elôfordulhasson.
Minthogy a fámák nagyon
figyelmetlenek, a dulimanók kivárták a kedvezô alkalmat, és jól megpakoltak
tömlôvel egy teherautót. Ha megláttak egy kislányt az utcán, levágtak egy
darab kék tömlôt, és odaajándékozták neki, hadd ugrókötelezzen vele. Ettôl
kezdve mindenfelé szépséges kék, átlátszó buborékokat lehetett látni, a
buborékban pedig egy kislányt, mint valami mókust a kalitkában. A szülôk el
akarták venni a csövet a kislányoktól, hogy azzal locsolják kertjüket, de a
körmönfont dulimanók kiszurkálták az összes tömlôt, úgyhogy használhatatlanná
váltak: összevissza spriccelt belôlük a víz. Végül is a szülôk megunták a
dolgot, és attól fogva a kislányok állandóan ott ugróköteleztek az utcán:
egy-kettô, egy-kettô...
A sárga csövekkel mindenféle emlékművet koszorúztak
meg a dulimanók, a zöldekkel pedig a csapdákat fedték be, amelyeket a
rózsakertek kellôs közepén ástak, afrikai módra, utána meg lesték, hogy hogy
esnek bele a remények egyik a másik után. A csapdába esett remények körül
csüccsöst meg hadorzót jártak a dulimanók, a remények pedig szemrehányóan
korholták ôket:
- Csúnya, kegyetlen dulimanók. Csúnyák!
A dulimanók
azonban nem akarták bántani a reményeket; fölsegítették ôket, és mindegyiknek
ajándékoztak egy vörös tömlôt. Így aztán a remények vidáman hazamehettek, és
leghôbb vágyuk is megvalósult: ezentúl vörös tömlôvel locsolhatták a zöld
kertjeiket.
A fámák becsukták a gyárat, és adtak egy bankettet, amelyen
egymást érték a gyászbeszédek meg a pincérek, akik mély sóhajok közepette
halat szolgáltak föl. Nem hívtak meg egyetlenegy dulimanót se, és a remények
közül is csak azokat, akik nem estek bele a csapdába, a többi ugyanis mind
megtartotta a tömlôdarabot, és a fámák haragudtak ezekre a
reményekre.