A tenyér vonalai
Egy asztalra dobott levélből kiindul egy vonal, végigfut az asztal
fenyőfa lapján, és leereszkedik az egyik asztallábon. Ha jobban megnézzük,
rögtön látni, hogy a vonal folytatódik a parketton, és fölfut a falra, ahol
egy képen - egy Boucher-reprodukción - megrajzolja egy díványon heverő nő
hátát, majd kiszökik a szobából az ablakon át, és a villámhárítón lejut az
utcára. Ott már nehéz követni a forgalom miatt, de ha jól odafigyelünk,
látjuk, hogy fölmászik a sarkon megálló autóbusz kerekére, amelyik a kikötőbe
viszi. Ott leszáll egy rikítóan szőke nő nylonharisnyáján, és behatol a
vámhivatal ellenséges területére, ahol egész a nagy mólóig lopódzik, kúszik és
kacskaringózik, és ott (persze nehéz kivenni, csak a hajóra igyekvő patkányok
követik) fölmegy arra a hajóra, amelyiken épp most indítják meg a turbinákat,
végigfut az első osztály padozatán, nagy nehezen eléri a felső
fedélzetnyílást, és lecsúszik az egyik kabinba, ahol egy szomorú férfi
konyakot iszik és az induló hajó szirénáját hallgatja, fölkúszik a nadrágja
varrásán, majd tovább a kardigánja szélén, lesiklik a könyökéig, és egy utolsó
erőfeszítéssel menedéket keres a jobb tenyerében, amely ebben a pillanatban
zárul össze egy pisztoly ravaszán.