Utasítások a lépcsô megmászásához
Bizonyára mindenki megfigyelte már, hogy a talaj gyakran
meggyűrôdik, olyanformán, hogy az egyik része a talaj sík felületére
merôlegesen, a másik pedig az említett felülettel párhuzamosan helyezkedik el,
helyet adva egy újabb merôleges meggyűrôdésnek, és ez spirálisan vagy tört
vonalakban a lehetô legkülönbözôbb magasságokig megismétlôdik. Elôrehajolva,
bal kezünket az egyik függôleges részre, jobb kezünket pedig az ennek
megfelelô vízszintesre helyezve egy lépcsôfok vagy lépcsô pillanatnyi
birtokosai vagyunk. Minden egyes lépcsôfok, amint láttuk, két elembôl áll, és
egy kicsit magasabban és egy kicsit elôbbre van, mint az elôzô; és ez az az
alaptétel, amely a lépcsônek értelmet ad, hiszen bármilyen más kombináció,
eredményezzen bár szebb vagy festôibb formákat, sohasem képes arra, hogy a
földszintrôl az emeletre vezessen.
A lépcsôket szembôl másszuk meg, mivel
hátrálva vagy oldalazva igen kényelmetlen volna. A természetes tartás a
következô: talpon maradunk, a karunkat lazán lelógatjuk, a fejünket
felemeljük, de csak annyira, hogy még jól lássuk azt a lépcsôfokot, amely azt
a másikat követi, amelyre lassan és egyenletesen épp most lépünk. A lépcsôn
való felmenetelt azzal kezdjük, hogy felemeljük a testünk alsó, jobb oldali
részét, amely általában bôrbe vagy szarvasbôrbe van bújtatva, s amely, néhány
kivételtôl eltekintve, pontosan elfér a lépcsôn. Amikor említett részünk,
melyet a rövidség kedvéért lábnak nevezünk, már az elsô lépcsôfokon van,
magunk után húzzuk a megfelelô bal oldali részt is (amelyet szintén lábnak
nevezünk, de nem szabad összekeverni az elôbb említett lábbal), és felemeljük
a láb magasságába, majd folytatjuk a felemelés műveletét egészen addig, míg a
második lépcsôfokra nem helyezzük, így azon nyugszik a láb, az elsôn pedig a
láb nyugszik. (Mindig az elsô lépcsôfok a legnehezebb, egészen addig, amíg nem
találjuk meg a mozdulatok megfelelô összehangoltságát. A magyarázatot
megnehezíti a láb és láb elnevezések egybeesése. Kérem, nagyon vigyázzanak rá,
nehogy egyszerre emeljék fel a lábat meg a lábat.)
Miután így felérkeztünk
a második lépcsôfokra, elegendô váltakozva megismételni ezeket a mozdulatokat,
egészen addig, amíg a lépcsô tetejére nem érünk. A lépcsôt könnyedén, egy kis
sarokmozdulattal hagyjuk el, amellyel mintegy odaszögezzük a helyére, ahonnan
nem is mozdul el többé, egészen addig, amíg le nem jövünk
rajta.