Utazások

Ha a fámák elutaznak egy városba és meg is szállnak ott, a következôt szokták csinálni: az egyik fáma elmegy a szállodába, és pontosan megtudakolja az árakat, a lepedôk minôségét és a szônyegek színét. A második fáma a rendôrségre látogat, ahol kitölt egy űrlapot, amelyen föltünteti mindhármuk ingóságait és ingatlanjait, valamint leltárt készít a bôröndjeik tartalmáról. A harmadik fáma a kórházba megy, és fölírja az ügyeletes orvosok beosztását és szakterületét.
E teendôkkel végezve az utasok összegyűlnek a város fôterén, és bemennek egy kávéházba, hogy igyanak egy szíverôsítôt, s hogy megtárgyalják az észrevételeket. De elôbb még kézen fogják egymást, és körbe-körbetáncikálnak. Ennek a táncnak az a neve, hogy "A fámák öröme".
Ha a dulimanók utaznak valahová, a szállodákban minden szoba foglalt, a vonatok elmennek az orruk elôtt, úgy zuhog, mintha dézsából öntenék, és a taxisok vagy nem veszik föl ôket, vagy többet számolnak. De azért a dulimanók nem csüggednek; meg vannak gyôzôdve róla, hogy ez mindenkivel megesik, és elalvás elôtt azt mondogatják egymásnak: "De szép kis város, de gyönyörű szép kis város." Aztán pedig azt álmodják, hogy van a városban egy nagy ünnep, amire ôket is meghívták. És másnap roppant elégedetten kelnek föl; hát így utaznak a dulimanók.
A remények - otthon ülô fajta - csak vitetik magukat a dolgokkal meg az emberekkel; olyanok, mint a szobrok: el kell menni megnézni ôket, mert ôk nem zavartatják magukat.