Utasítások, példák a félelem formáihoz
Egy skóciai faluban olyan könyveket árusítanak, amelyekben valahol
egy üres oldal rejtôzik. Ha az olvasó pontban délután háromkor ehhez az
oldalhoz ér, meghal.
Rómában a Quirinale térnek van egy pontja, amelyet a
beavatottak még a XIX. században is ismertek, és ahonnan, teliholdkor, a
dioszkurok lassan mozgó szobrát látták, amint megvadult lovakkal
harcolnak.
Amalfiban, a part szélén, van egy móló, amely a tengerbe és az
éjszakába vezet. Az utolsó jelzôfényen túlról kutyaugatás hallatszik.
Egy
úr fogkrémet nyom a fogkeféjére. Hirtelen megpillantja egy hátán fekvô asszony
parányi képét, korallból vagy festett kenyérmorzsákból.
Amikor kinyitjuk a
ruhásszekrényt, hogy tiszta inget vegyünk elô, kipottyan egy régi, foszladozó
kalendárium, a lapjai szerteszét szállnak, és a fehér ágyneműt ezernyi mocskos
papírlepkével borítják be.
Tudomásunk van egy kereskedelmi utazóról, akinek
megfájdult a bal csuklója, pontosan a karórája alatt. Amikor letépte magáról
az órát, az óra helyén vér szökellt fel: a seb nagyon finom fogak nyomát
mutatta.
Az orvos befejezi a vizsgálatot, és megnyugtat minket. Komoly és
szívélyes hangja megelôzi a gyógyszereket, amelyeket az asztala mögött ülve
éppen most ír fel nekünk. Néha felveti a fejét, és bátorítóan mosolyog. Semmi
komoly, egy hét és rendben leszünk. Boldogan fészkelôdünk a karosszékben, és
szórakozottan körülnézünk. Hirtelen, az asztal alatti homályban megpillantjuk
az orvos lábát. Combjáig felhúzta a nadrágját, és nôi harisnyát
visel.