Utasítások a lépcsô megmászásához

Bizonyára mindenki megfigyelte már, hogy a talaj gyakran meggyűrôdik, olyanformán, hogy az egyik része a talaj sík felületére merôlegesen, a másik pedig az említett felülettel párhuzamosan helyezkedik el, helyet adva egy újabb merôleges meggyűrôdésnek, és ez spirálisan vagy tört vonalakban a lehetô legkülönbözôbb magasságokig megismétlôdik. Elôrehajolva, bal kezünket az egyik függôleges részre, jobb kezünket pedig az ennek megfelelô vízszintesre helyezve egy lépcsôfok vagy lépcsô pillanatnyi birtokosai vagyunk. Minden egyes lépcsôfok, amint láttuk, két elembôl áll, és egy kicsit magasabban és egy kicsit elôbbre van, mint az elôzô; és ez az az alaptétel, amely a lépcsônek értelmet ad, hiszen bármilyen más kombináció, eredményezzen bár szebb vagy festôibb formákat, sohasem képes arra, hogy a földszintrôl az emeletre vezessen.
A lépcsôket szembôl másszuk meg, mivel hátrálva vagy oldalazva igen kényelmetlen volna. A természetes tartás a következô: talpon maradunk, a karunkat lazán lelógatjuk, a fejünket felemeljük, de csak annyira, hogy még jól lássuk azt a lépcsôfokot, amely azt a másikat követi, amelyre lassan és egyenletesen épp most lépünk. A lépcsôn való felmenetelt azzal kezdjük, hogy felemeljük a testünk alsó, jobb oldali részét, amely általában bôrbe vagy szarvasbôrbe van bújtatva, s amely, néhány kivételtôl eltekintve, pontosan elfér a lépcsôn. Amikor említett részünk, melyet a rövidség kedvéért lábnak nevezünk, már az elsô lépcsôfokon van, magunk után húzzuk a megfelelô bal oldali részt is (amelyet szintén lábnak nevezünk, de nem szabad összekeverni az elôbb említett lábbal), és felemeljük a láb magasságába, majd folytatjuk a felemelés műveletét egészen addig, míg a második lépcsôfokra nem helyezzük, így azon nyugszik a láb, az elsôn pedig a láb nyugszik. (Mindig az elsô lépcsôfok a legnehezebb, egészen addig, amíg nem találjuk meg a mozdulatok megfelelô összehangoltságát. A magyarázatot megnehezíti a láb és láb elnevezések egybeesése. Kérem, nagyon vigyázzanak rá, nehogy egyszerre emeljék fel a lábat meg a lábat.)
Miután így felérkeztünk a második lépcsôfokra, elegendô váltakozva megismételni ezeket a mozdulatokat, egészen addig, amíg a lépcsô tetejére nem érünk. A lépcsôt könnyedén, egy kis sarokmozdulattal hagyjuk el, amellyel mintegy odaszögezzük a helyére, ahonnan nem is mozdul el többé, egészen addig, amíg le nem jövünk rajta.