Kereskedelem

A fámák alapítottak egy műanyagtömlô-gyárat, és dulimanókat alkalmaztak a csomagolóba meg a raktárba. Amikor a dulimanók meglátták a munkahelyüket, nagyon megörültek. Volt ott mindenféle tömlô: kék, vörös, zöld, sárga és lila is. Átlatszóak voltak, és amikor kipróbálták ôket, látszott, hogy folyik bennük a víz, és ahogy továbbsodródnak a légbuborékok, néha még valami ottfelejtkezett bogarat is lehetett látni bennük. A dulimanók üdvrivalgásban törtek ki, és rögtön csüccsöst meg hadorzót akartak táncolni, ahelyett hogy dolgoztak volna. A fámák dühbe gurultak, és azonnal a házirend 21-es, 22-es és 23-as pontjához folyamodtak. Így akarták elejét venni annak, hogy a jövôben ilyesmi elôfordulhasson.
Minthogy a fámák nagyon figyelmetlenek, a dulimanók kivárták a kedvezô alkalmat, és jól megpakoltak tömlôvel egy teherautót. Ha megláttak egy kislányt az utcán, levágtak egy darab kék tömlôt, és odaajándékozták neki, hadd ugrókötelezzen vele. Ettôl kezdve mindenfelé szépséges kék, átlátszó buborékokat lehetett látni, a buborékban pedig egy kislányt, mint valami mókust a kalitkában. A szülôk el akarták venni a csövet a kislányoktól, hogy azzal locsolják kertjüket, de a körmönfont dulimanók kiszurkálták az összes tömlôt, úgyhogy használhatatlanná váltak: összevissza spriccelt belôlük a víz. Végül is a szülôk megunták a dolgot, és attól fogva a kislányok állandóan ott ugróköteleztek az utcán: egy-kettô, egy-kettô...
A sárga csövekkel mindenféle emlékművet koszorúztak meg a dulimanók, a zöldekkel pedig a csapdákat fedték be, amelyeket a rózsakertek kellôs közepén ástak, afrikai módra, utána meg lesték, hogy hogy esnek bele a remények egyik a másik után. A csapdába esett remények körül csüccsöst meg hadorzót jártak a dulimanók, a remények pedig szemrehányóan korholták ôket:
- Csúnya, kegyetlen dulimanók. Csúnyák!
A dulimanók azonban nem akarták bántani a reményeket; fölsegítették ôket, és mindegyiknek ajándékoztak egy vörös tömlôt. Így aztán a remények vidáman hazamehettek, és leghôbb vágyuk is megvalósult: ezentúl vörös tömlôvel locsolhatták a zöld kertjeiket.
A fámák becsukták a gyárat, és adtak egy bankettet, amelyen egymást érték a gyászbeszédek meg a pincérek, akik mély sóhajok közepette halat szolgáltak föl. Nem hívtak meg egyetlenegy dulimanót se, és a remények közül is csak azokat, akik nem estek bele a csapdába, a többi ugyanis mind megtartotta a tömlôdarabot, és a fámák haragudtak ezekre a reményekre.