Bevezetés az óra felhúzásához adandó utasításokhoz
Gondold csak el: ha megajándékoznak egy órával, kis virágzó
pokollal ajándékoznak meg, rózsabilinccsel, aranyozott veremmel. Nem csupán az
órát ajándékozzák neked, hogy Isten éltessen, és reméljük, hogy sokáig hordod
majd, mert kitűnô márkájú, svájci, rubinköves; nem csupán ezt a parányi
krampácsolót ajándékozzák neked, amelyet a csuklódra kötözve sétáltatsz
magaddal. Megajándékoznak - nem is tudják, és ez a szörnyű, hogy nem is tudják
-, megajándékoznak egy újabb, törékeny és kétes részecskével, valamivel, ami a
tiéd, de nem a testedbôl való, hanem szíjjal kell odakötözni a testedhez, hogy
ott lógjon a csuklódon, mint kétségbeesett karocska. Megajándékoznak azzal a
feladattal, hogy naponta felhúzd, a felhúzás kötelességével, mert csak így
maradhat óra az óra; megajándékoznak a kényszerrel, hogy a pontos idôt figyeld
az ékszerboltok kirakatában, hogy meghallgasd a rádióban, hogy rendszeresen
igénybe vedd a telefonközpont pontosidô-szolgáltatását. Megajándékoznak a
félelemmel, hogy elveszted, hogy ellopják, hogy leejted a földre és
összetörik. Megajándékoznak a márkájával, a bizonyossággal, hogy ez jobb
márka, mint a többi, megajándékoznak a hajlammal, hogy összehasonlítsd az órát
a többi órával. Nem téged ajándékoznak meg az órával, hanem téged ajándékoznak
el, téged ajánlanak fel az óra születésnapjára.