Szikraszép megigazította vörös haját, aztán még egy pillantással ellenõrizte magát a földig érõ tükörben. Körömcipõ, csini kis fehér sort, rózsaszín ingecske, visszafogott smink. Plusz egy gyöngyszínû válltáska. Tökéletes! Aztán egy óvatos pillantást vetett Széllovasra.
   Az alacsony, ám masszív testfelépítésû, fekete hajú lány a szoba egyetlen székén ült, és épp most csatolta fel túlélõkését a lábára. Aztán lehúzta katonai gyakorlójának a szárát, hogy eltakarja a fegyvert, utána gyors mozdulatokkal felvette bakancsát, majd egy hónaljtok következett, és egy feketén csillogó pisztoly, amelyet szakértõ mozdulatokkal ellenõrzött.
   - Izé... biztos vagy benne, hogy egy ilyen kis kiránduláshoz kell riasztópisztoly? - kérdezett rá bátortalanul Szikraszép.
   - Riasztópisztoly? Minek kéne? - nézett fel Széllovas, aztán hanyag mozdulattal a helyére lökte a fegyvert. - Ez valódi!
   - Honnan szerezted? - csodálkozott rá barátnõje.
   - A bolhapiacon találtam - válaszolt Széllovas oda sem figyelve.
   - A bolhapiacon? - ráncolta össze a homlokát Szikraszép.
   Erõsen törte a fejét. A dolog valahogy nem akart stimmelni.
   - Ha kész vagy, mehetünk! - zavarta meg elmélkedését a fekete hajú lány.
   Szikraszép picit sóhajtott. Hagyjuk!
   - Kész vagyok. De... nem lenne mégis bölcsebb szólni a srácoknak? - tett még egy utolsó kísérletet a feléjük rohanó fal elkerülésére.
   - A srácoknak? Ugyan minek? Mit tudnak õk, amit mi nem? - nézett rá dühösen Széllovas, és felkapta hátizsákját. - Mozgás!
   Ezzel már indult is, menet közben igazítva rá terepszín kabátját a fegyvertokra. Nem bízta a huzatra az ajtó becsapását, sajátkezûleg is prímán elboldogult vele. Szikraszép egy picit még töprengett, majd elõkapta rúzsát, és írt egy rövid üzenetet a tükörre, aztán futott barátnõje után.
   Széllovas kint várta, épp böhöm nagy Kawasakijába csiholt életet. Szikraszép mögé pattant a nyeregben, aztán meglódult velük a világ. A szél felzúgott körülöttük, a táj elmosódott. Széllovast nem zavarta, hogy városban vannak, és úgy általában módfelett kevés figyelmet szentelt a közlekedési szabályok betartására. Egyébként is olyan tempóban húztak el a közúti táblák mellett, hogy még a legjobb akarattal sem olvashatta volna el, mit javallanak éppen az út bölcs építõi.
   A kanyarokba mélyen bedõlt, és élvezte az életet. Szikraszép pedig tûrt. Ismerte már barátnõje vezetési szokásait, tudta, mire számíthat, amikor felült mögé. Csendesen imádkozott, és persze teljes erõvel kapaszkodott mellé, ha az Úr akarata nem lenne elég a túléléshez.
   Aztán kijutottak az országútra, de ez csak annyi változást jelentett, hogy nem volt annyi elõznivaló jármû. Végül egy benzinkút melletti bár parkolójába suhantak be, aztán csikorgó fékezés után megálltak. Szikraszép lekászálódott, aztán elõkapta táskájából a tükröt, és pár mozdulattal visszaigazgatta a haját az eredeti állásába. És utána persze sietett Széllovas után, aki eddigre már rég bent volt az épületben.
   A hely igazán szakadt volt, a rozoga asztalokat az imádság tartotta, a pultot masszív alkoholisták támasztották. Biliárdgolyók ütemes csattogása kísérte a rádióból dõlõ kommersz technomuzsikát.
   Széllovas gint rendelt, Szikraszép málnaszörpöt.
   - Mit? - nézett rá csodálkozva a borostás fazon, aki a vendégek kiszolgálását volt hivatva végezni.
   - A barátnõm málnaszörpöt kért - ismételte Széllovas, és iszonyú mogorván nézett a pasasra.
   - Az nincs - húzta ki magát a borostás.
   Nem tudta komolyan venni ezt az alacsony termetû nõszemélyt, sem barbibabás külsejû társnõjét.
   - De van! Hisz kérjük! - biztosította a fekete lány, aki pedig azt nem volt képes elfogadni, hogy valaki ellenkezni merészel vele.
   - De nincs!
   - De van!
   - Nincs!
   Széllovas szemében a vita kezdett kissé parttalanná válni, hát fegyvere után nyúlt, hogy rövidre zárja a problémát, de Szikraszép megfogta a kezét.
   - Hagyd! Jó lesz a szódavíz is! Jég nélkül, ha kérhetném, mert nem szeretnék megfázni! - sóhajtotta beletörõdötten.
   Ebben végül megegyeztek, megkapták, amit kértek, és leültek az egyik asztalhoz. Aztán vártak.
   - Biztos el fog jönni? - kérdezte Szikraszép.
   - Biztos. Ha nem, akkor érte megyünk - nyugtatgatta Széllovas, és egy hajtásra kiitta a féldecis pohárkát.
   Utána még egyet rendelt. Az idõ telt, a poharak ürültek. A biliárdozók hangulata is kezdett felengedni az idõ múltával, elõbb csak sanda pillantásokkal méregették a lányok asztalát, aztán mókásnak szánt megjegyzéseket tettek, végül az egyik odalépett hozzájuk, és megszólította Szikraszépet.
   - Csinibaba, mondták már neked, hogy szép, macskás szemed van? - kezdte az udvarlást.
   - Ó, sokan! - hagyta rá Szikraszép, az igazságnak megfelelõen.
   - És innál velem egyet?
   - Köszönöm, nem - jegyezte meg szégyenlõsen mosolyogva a vörös lány.
   - Ugyan, gyere csak! - akadékoskodott a fickó, és kézen fogta.
   Illetve fogta volna, de Széllovas félre ütötte a pasas mancsát.
   - Kopj le a barátnõmrõl! - javasolta, és szeme résnyire szûkült.
   A fickó elvigyorodott, hátralépett, és kihívóan a csípõjére tette a kezét.
   - Mi van, kislány, te lennél kettõtök közül a fiú?
   Napbarnított, kisportolt teste volt. Öröm lesz megverni, összegezte Széllovas a helyzetet, aztán ütött. A pasas elszállt. A pult tövében landolt, aztán hitetlenkedve törölte le a vért a szája szélébõl.
   - Van még, aki kötekedni szeretne? - nézett körbe Széllovas, és kihúzta magát, teljes százhatvanhárom és fél centis valójában, hogy fenyegetõbbnek hasson.
   Nos, azért akadt pár jelentkezõ. Az elsõt tökön rúgta, a második fején széttört egy dákót, a harmadik lefogta, ennek a lábfejére taposott sarokkal. Közben kapott pár ütést a gyomrára. Hátralökte a könyökét, kitépte magát a szorításból, aztán szabadjára engedte felháborodását, és végipofozta a termen az eleddig a gyomrát püfölõ pasast.
   Szikraszép a sarokban reszkette végig a verkedést. Öklét a szájába gyömöszölte, hogy ne sikítson. Aztán valaki a lába elé esett, és a derekába kapszkodva akart felállni. Felháborodásában széttört egy poharat a fickó fején. Hogyne, piszkos kézzel összetapperolná a legjobb fehér sortját! Soha!
   Végül már csak Széllovas maradt talpon. Büszkén felvetett fejjel szétnézett a letarolt csehón, egy kurta mozdulattal elmaszatolta az arcán az orrából csöpögõ vért, aztán intett Szikraszépnek.
   - Gyere! Kint várunk tovább!
   Aztán már indult is, barátnõje meg követte. Kimentek a motorhoz, és leültek mellette egy padra.
   - Biztos várni akarsz? Nem lenne jobb hazamenni? Mi van, ha kihívják a zsarukat? Vagy ha egyszerûen utánunk jönnek? - aggodalmaskodott Szikraszép, miközben gyorstapaszt halászott elõ a táskájából.
   - Ha kijönnek, még egyszer szétverem a pofájukat! - morogta Széllovas, és óvatosan feltette a tapaszt a karján vöröslõ vágásra. - Nem is emlékszem, melyiknél volt kés - morogta közben szemöldökráncolva.
   - Nálad. Elõvetted, szúrtál is, de kiütötték a kezedbõl, és közben valahogy véletlenül megvágtad magadat. Közvetlen azután, hogy letépted annak a kopasznak a fülét - világosította fel Szikraszép.
   - Ez elég hülyén hangzik - nézett maga elé barátnõje, aztán megtapogatta a lábszárát.
   A kése nem volt a helyén.
   - Ugye, hogy így volt! - mosolyodott el diadalmasan Szikraszép.
   Nagyon szerette azokat a ritka helyzeteket, amikor igaza volt.
   - Jó, így volt. Visszamegyek a késért, te várj meg itt! - állt talpra Széllovas.
   - Ne butáskodj! Ha visszamégy, felkoncolnak!
   - Már próbálták, és akkor sem ment. Ne aggódj, nem lesz semmi baj! De hát nem hagyhatok ott nekik egy hatfunkciós túlélõkést!
   Szikraszép még tiltakozott volna, de barátnõje már el is indult. Hát maradt, várakozott. Aztán megunta az ücsörgést, felállt, körbesétálta a motort. Körülötte ébredezett az éjszaka, kocsik húztak el az országúton, kamionok álltak be a parkolóba. Néhány autó lassított mellette, és a kihajoló sofõr tett valami árajánlatot, ezekre Szikraszép csak a fejét rázta. És egyre idegesebb volt. Mit csinálhat odabent Széllovas? Ennyi idõ alatt akár minden bent lévõ vagányt felboncolhatott volna azzal a "hatfunkciós túlélõkéssel", mivel vesztegeti még az idõt?
   Nos, Széllovas nem szolgált rá barátnõje neheztelésére. Egyáltalán nem késlekedett, egyszerûen késleltették.
   Amikor belépett, még csak a pincér volt talpon, és õ is gyorsan elmenekült valami hátsó kijáraton át. Széllovas pedig elkezdte módszeresen átkutatni a bárt. Bekukkantott a felborult asztalok alá, félregörgette az eszméletlen testeket, még a pult mögé is benézett. Aztán csak meglelte kését, az egyik összetört szék roncsai alatt.
   Felvette, gondosan letörölte róla a vért, aztán visszatette a tokjába.
   Majd távozott volna, de egy érces hang utána szólt.
   - Állj meg, kicsi!
   Idegeskedés nélkül megtorpant, aztán lassan visszafordult, hogy szemébe nézzen az új versenyzõnek. Aztán - még mindig aránylag nyugodtan - konstatálta, hogy három bodybilder típusú fazon ácsorog a pult mellett, és a két szélsõnél még fegyver is van. Ahogy futó pillantással meg tudta állapítani, két Angram kétezrest szegeztek neki. Hogy a fenébe kerülhettek ezek ide? Talán a hátsó kijáraton jöttek be, gondolta, és még az is bevillant neki, hogy az ajtó, sajnos, ugrástávolságnál messzebb van.
   - Te intézted el õket? - intett körbe a középsõ fazon.
   - Ja - vetette fel a fejét Széllovas, és kihívóan csípõre tette a kezét.
   Aztán óvatosan megpróbálta elõvenni a zsebébe rejtett, icipici, ám módfelett hatásos füstbombát. De a pacákok nem hagytak rá idõt.
   - Akkor jobb, ha felemeled a kezed! Most! És arccal a falnak, de gyorsan! Motozzátok meg! - adta ki a parancsot a fõnökszerû, és két embere már ugrott is.
   Széllovas mogorván tûrte, hogy lefegyverezzék. Pisztolyát, kését elvették, ezt nem bánta, de észrevették a füstbombát, a könnygázgránátot, sõt, a felkarjára tekert fojtóhurkot is. Pedig azt még tizenharmadik születésnapjára kapta, a nagypapájától, és azóta szerette volna élesben kipróbálni fogazott acéldrótját. És most elvették! A piszkok!
   - Giorgio figyelmeztetett, hogy veled vigyázni kell - jegyezte meg a fõnök, miközben magához vette a lány zsebeibõl elõkerült arzenál darabjait.
   Tehát Giorgio köpött, villant át Széllovas agyán a gondolat. De tiszta kizárt, hogy önszántából! Elvégre kiben lehetne jobban megbízni, mint egy profi fegyvercsempészben? De akkor az is tuti, hogy már nincs abban az állapotban, hogy eljöhessen a találkára, vonta le a végsõ konklúziót. Szegény srác!
   - Mirõl beszélsz? - kérdezett azért vissza magabiztosan.
   - Nem kell a játék, meséld el szépen az igazat!
   - Egy pohár málnaszörpre ugrottam csak be, de nem akartak kiszolgálni. Hát megmogorvultam, és illemre tanítottam õket! Ez csak nem bûn! - védekezett kevés megyõzõdéssel, de határozottan.
   Ám persze a fõnök nem hitt neki.
   - Majd beszélsz te! - morgta, aztán intett az embereinek.
   A jól idomított gorillák pedig karon fogták a lányt, aztán vitték. A hátsó kijáraton át távoztak. Kint egy fekete, hatszázas S Mercedes várta õket, a visszafogottan tiltakozó Széllovast minden magyarázkodás nélkül begyömöszölték a hátsó ülésre, kapott maga mellé két hústornyot, aztán elindultak.
   Utálom a maffiát, gondolta magában a fekete lány, miközben kihajtottak az országútra. Már megint elcsesztek nekem egy jó mulatságot, plusz elvették a fojtóhurkomat, és ráadásul még agyon is fognak verni. De legalább Szikraszép megúszta, tette még hozzá, és ettõl egy kicsit jobb kedvre derült.
   Közben a vörös lány szolidan idegeskedett. Fel és alá járkált, és már éppen rászánta magát, hogy bemegy a bárba barátnõje után, amikor az épület mögül kigördült egy fekete kocsi. Szikraszép szemmeresztgetve bámult utána. Most Széllovas ült a hátsó ülésen, vagy nem? No, de hát miért ment volna el vadidegen emberekkel, ráadásul annélkül, hogy szólt volna? Bár Széllovas szokott furcsa dolgokat csinálni, merengett, aztán csak bement a bárba. De ott nem volt senki, illetve senki beszédképes, hát tanácsot nem kérhetett.
   Így visszaszaladt a parkolóba. Utána kéne menni annak a fekete kocsinak, morfondírozott, de sajnos a Kawasakit nem tudta vezetni. Végül kiállt az út mellé, és elkezdett stoppolni. Pár kocsi elhúzott mellette, de aztán egy böhöm nagy kamionféle csak megállt. A sofõr kinyitotta az ajtót, és kihajolt.
   - Mi, van pici?
   - Jó estét! Megtenne egy szívességet? Egy fekete kocsit szeretnék utolérni! - magyarázkodott Szikraszép.
   - Oké, pici, pattanj a nyeregbe!
   A vörös lány pedig gyorsan felmászott a fülkébe. A motor fedübörgött, a monstrum meglódult.
   - Mert, tudja, azt hiszem, a barátnõm azzal a kocsival ment el. Olyan fekete volt. Mármint a kocsi. Meg tulajdonképpen a barátnõm is. A márkáját sajnos nem ismertem fel. Persze, a kocsinak, nem a barátnõmnek. Én sajnos nem értek az autókhoz! - fecsegett Szikraszép. - De gondolom, ez a kamion utol tudja érni, igaz?
   A sofõr pedig rátaposott a gázra.
   - A barátnõd is ilyen jó bõr? - kérdezte közben vigyorogva.
   - Ó, õ nagyon csinos, meg kedves is - biztosította a vörös lány a férfit, aztán csendesebben hozzátette: - Bár néha kicsit ingerlékeny.
   - De biztos nincsenek olyan szép, zöld szemei, mint neked!
   - Lehet - vont vállat Szikraszép.
   Közben suhantak az éjszakában. A szembejövõ kocsik reflektorfénye táncolt a szemükben, és sorra hagyták el az épeszû tempóban közlekedõ autókat. Hamarosan feltûnt Széllovasék fekete kocsija.
   - Az lesz az! Most lenne olyan kedves lassítani? És mondjuk, feltûnésmentesen követni õket? - kérdezte Szikraszép.
   A sofõr csak vigyorgott, és a kamion "feltûnésmentesen" besorolt a Merci mögé.
   - Jó így, pici?
   - Igen, köszönöm! - mosolygott udvariasan Szikraszép, aztán még hozzátette. - Biztos tud úgy vezetni, hogy az egyik keze a combomon van? Nem szereték balesetet szenvedni!
   - Nyugi, pici! Még sose álltam fejre!
   Szikraszép megnyugodott. Akkor minden rendben van! Hát tovább leste a Széllovasékat. A fekete kocsi nem sokára lassított, majd lekanyarodott.
   - Követhetnénk õket még egy kicsit? - kérdezte bátortalaul Szikraszép.
   - Megvesztél, pici? Azt akarod, hogy földútra vigyem a masinát?
   - Ja, az földút? Ó, nem vettem észre! Akkor legyen olyan kedves megállni! Kiszállnék.
   A sofõr bólintott, aztán lassítottak, és megálltak az út szélén, a lejárótól nem messze. Szikraszép megpróbálta kinyitni az ajtót, de nem sikerült.
   - Elnézést, hogy mûködik ez az izé? - kérdezte.
   - Ne siess annyira, picim! - vigyorgott rá a sofõr, és a lány fölé hajolt, de nem azért, hogy kinyissa az ajtót.
   - De kérem! - háborodott fel Szikraszép, amikor a pasas az inge alá nyúlt, és habozás nélkül fejbe csapta a válltáskájával.
   A fickó visszahõkölt, a lány pedig, még mindig vérig sértve, feltépte az ajtót, és kiesett az útmenti leanderek közé. Kicsit gurult, és csúnyán felhorzsolta a lábszárát, hogy még a sortja is földes lett. Ám nem állhatott meg rendbe tenni külsejét, a szintén mogorvának tûnõ sofõr már jött is.
   - Hülye kis liba!
   Szikraszép nem habozott, felkapta a zuhanás közben elejtett táskáját, és már futott is. Szándéka szerint a földút mellett. A különféle gyomok érdeklõdve kaptak magassarkú topánkája után, a magasabbra nõtt zöldfélék meg még ennél is többet akartak, ingét, haját szaggatták. Ráadásképpen egy felbõszült kamionsofõr loholt a nyomában. Szikraszép komolyan fontolóra vette, hogy segítségért kiáltson, és nagyon reménykedett benne, hogy Széllovas nincs túl messze.
   És ez egyébként így is volt. A maffiózóknak nem tûnt fel az õket követõ kamion, bár a sofõrjük buzgón tekintgetett hátrafelé, de valahogy inkább az egyszerûbb, szürke tucatautók érdekelték, amelyek közül viszont egyik sem viselkedett gyanúsan. Így hát mit sem sejtve fordultak le egy megfelelõnek tûnõ elágazásnál, hogy valami kellemesen elhagyott helyen végre kikérdezhessék foglyukat.
   Széllovas sem vette észre az õket követõ kamiont, lefoglalták gondolatai. Azon töprengett, hogy megérné-e egy egy-egyes csere. Mert abban biztos volt, hogy a mellette ülõ két fazonból az egyiket simán megölhetné. Csak egy gégeütés, és már kész is! De közben a másik hátbalövi, ez is fix. Hát úgy döntött, vár még, hátha kettõt is magával vihet az örök vadászmezõkre. Vagy esetleg hármat, ábrándozott tovább magában mosolyogva, miközben megálltak.
   A fõnök kiszállt, aztán a hátul ülõ gorillák Széllovast is kirángatták a kocsiból. Rövid erdei túra következett, majd egy tisztább részen megálltak.
   - No, kislány, szóval mit is akartál te Giorgiótól? - kezdte a fõnök.
   A két izomember közben kicsit hátralépett, és elõvették a fegyvereiket. Széllovas buzgón számolt. Mögötte vannak ketten, ez nem jó. Elõtte a fõnök, meg még egy, aki vezetett. Nyilván ez az utóbbi fogja õt verni, fõként. De ha csak egyszer is belép az õt sakkban tartó két pisztoly egyike elé, akkor oké. Akkor õ bizony megöli a másik pisztolyost, és utána még lesz ideje kicsinálni még valakit. Jó lesz ez így, gondolta, és már elõre élvezte a mulatságot. És persze nem válaszolt.
   A fõkök intett, és a verõember megmozdult. Széllovas elég tessék-lássék módon védekezett, nem akarta, hogy egy, a lábába eresztett golyóval szelidítsék meg. Pár pofon elcsattant, de sajnos a pasas egyelõre nem került a pisztolyok tûzvonalába, aztán a fõnök megint megálljt intett neki.
   No, most még azt is meg kell hallgatnom, hogy megpróbál a lelkemre hatni, törõdött bele Széllovas, és lenyalta szája szélén szivárgó vért. De mielõtt a fõnök nekikezdhetett volna a szentbeszédnek, megzavarták õket.
   A bozótból, nem is túl messzirõl nõi sikítások hallatszottak, aztán feltûnt a menekülõ Szikraszép. A gorillák ugyan megdöbbentek, de ezt még kiheverték volna. Ám a lány mögött hamarosan elõbukkant egy vérben forgó szemû fickó is, és ettõl már rájött a mutatóujjukra az idegrángás. Lõttek, egyenesen a szerencsétlen sofõrre. Közben Szikraszép felismerte Széllovast, és golyózápor ide, lõporfüst oda, de ettõl némileg megnyugodott.
   - Segítség! - kiáltotta még utoljára, aztán behúzódott barátnõje széles, ám alacsonyan fekvõ válla mögé.
   - Te nem voltál egyedül... - esett le a fõnöknek, de nem folytathatta, mert ekkorra Széllovas feldolgozta a helyzetet, levonta a következtetéseket, majd hangos "Hujjé!" kiáltással harcba vetette magát.
   Elõször az eleddig õt pofozó maffiózót dózerolta el, seperc alatt kifektette a pasast. Közben a két fegyveres elégedetten vette tudomásul, hogy sikeresen kilõttek egy kamionsofõrt, legalábbis a célszemély bebukott a gazba. Hát sarkon fordultak, új célpontot keresve.
   Széllovas akkor már a fõnököt verte, aki szinte már-már számottevõ ellenfélnek bizonyult. A két izomagynak pillanatok alatt leesett, hogy nem lenne célszerû belelõni az embergomolyagba, hát beszálltak a bunyóba, és lefejtették a démoni, fekete lányt vezérükrõl.
   Az rövid ideig lihegett, majd megkísérelte átvenni a helyzet irányítását. Pisztolyt rántott, aztán elkapta az eseményeket megkövülten bámuló Szikraszépet, és a lány halántékának nyomta a fegyvert.
   - Szétloccsantom a barátnõd agyvelejét, ha nem adod meg magad! - kiáltotta.
   Aztán csak várt, de Széllovas egyszerûen meg sem hallotta az ultimátumot. Épp a két gorillával verekedett, és igazán remekül érezte magát.
   A fõnök egy ideig habozott, de aztán úgy döntött, hogy nem lenne értelme lelõni ezt a kis libát, hát várt. Hamarosan eljött a megfelelõ pillanat, az egyik gorilla kidõlt, és Széllovas, ha rövid ideig is, de fedezék nélkül maradt. A fõnök habozás nélkül belelõtt.
   A lány megtántorodott, aztán a megmaradt gorilla elkapta a nyakát. A fõnök elégedetten engedte le a fegyvert, ám nem örülhetett sokáig. Tíz gondosan manikûrözött köröm mart az arcába. És a káosz tovább tombolt a tisztáson.

Ám a világ többi része meglehetõsen nyugodt volt. Például a város békésen aludta álmát az utcai lámpák barátságos fényében. Széllovasék háza elõtt is határtalan csend honolt, egészen addig, míg egy furcsán csillagpettyes, fekete Fiat Topolino meg nem törte a nyugalmat. A kis kocsi befordult a sarkon, aztán megállt a magasba nyújtózkodó épület elõtt. Két fiatal férfi ült benne. Aztán kinyílt az autó ajtaja, és a sofõr kiszállt.
   Ezerszínû selyeminget és kopott farmert viselt. Álmodozva emelte a szemét az égre. Társa is kikászálódott a bogárkából. Õ Miki egeres pólót és pálmafákkal ékes bermudát hordott, plusz egy kitaposott, leffegõ talpú szandált.
   - Kisvillám! - szólította meg a tarka ingest.
   - Igen? - kérdezett az vissza, de közben már a ház ablakait fürkészte.
   - Biztos bele akarsz vágni?
   - Persze! - válaszolta Kisvillám határozottan.
   Árnyéktáncos nagyot sóhajtott, aztán még egy kicsit kotorászott a kocsiban, és elõhúza gitárját. Picit hangolt még rajta, de aztán belátta, hogy nem húzhatja tovább az idõt.
   - Nyugi! - biztatgatta Kisvillám. - Egy szerenádból nem lehet baj!
   - Aha. Lehet. De tudod, én kinézem Széllovasból, hogy elsõ álmából ébredve kivág közénk egy kézigránátot.
   Kisvillám megvetõen nézett rá.
   - Árnyéktáncos, te hülye vagy! Széllovas egy finom lelkû, zenekedvelõ leányzó, csak éppen ezt leplezi a világ elõl!
   - Roppant ügyesen - morogta még társa, de aztán csak megpendítette a húrokat.
   Édes dallam szállt az ég felé, Kisvillám pedig belefogott az általa írt, a szerelemrõl és Széllovasról szóló dal éneklésébe. Árnyéktáncos az elsõ két strófa alatt egy kicsit még aggódott, hogy valaki nekik támad, de a negyedikre megnyugodott. A hatodiknál már inkább azt furcsállotta, hogy még mindig nem történik semmi, a kilencedikre ezen furcsálkodás holmi rossz elõérzetté nõtte ki magát, amely folyamatosan rágta a lelkét a tizennegyedik versszakig, de utána eszébe jutott, hogy esetleg Széllovas füldugóval alszik, hát ismét megnyugodott, és a maradék tíz strófát már türelmesen kísérte végig.
   Aztán csak bámulták a néma ablakokat.
   - Biztos, hogy az õ lakása alatt vagyunk? - bökte ki végül Árnyéktáncos.
   Kisvillám csak a fejét csóválta, aztán szedett pár göröngyöt a földszinti erkély korlátjára akasztott virágládából, és megdobálta az ablakokat. Egy ideig semmi sem történt, aztán kicsit távolabb kinyílt egy ablak, és megjelent egy hajcsavarókkal ékes fej.
   - Jobb ha abbahagyjátok a randalírozást, mert kihívom a rendõröket, ebadta huligánok! - kiabált ki az éltes matróna.
   - Elnézést, szép hölgyem, hogy megzavartuk, nem ez volt a célunk! - fordult felé Kisvillám.
   A háziasszony egy kicsit meresztgette a szemét, aztán elmosolyodott.
   - Ja, maga az, aki a rózsát szokta küldeni! A barátnõje nincs itthon. Estefelé ment el, motorral, és az a kis vörös lány is vele volt. Véletlenül láttam!
   Kisvillám elkomorodott, de azért udvariasan meghajolt.
   - Köszönöm, hölgyem! Az ön szépségét csak szemének élessége múlja felül!
   - Buta fiú! - nevetett fel kacér zavarodottsággal a középkorú nõ, aztán visszahúzódott.
   Az ablak becsukódott, és a két fiatal férfi ismét egyedül maradt.
   - Nos, tehát nincsenek itthon - szögezte le Árnyéktáncos.
   - Akkor a B terv következik - bólintott rá Kisvillám.
   - Muszáj?
   - Persze! Ma van kétszáztizenhét és még egy napja, hogy együtt járok Széllovassal! Errõl meg kell emlékezni! - szögezte le határozottan Kisvillám.
   Aztán kinyitotta a kocsi ajtaját, és kivett egy fehér papírcsomagocskát, amelyet vörös szalag kötött át. Társa közben lecserélte a gitárt egy szerszámosládára. Majd felmentek az elsõ emeleti folyosóra, Széllovasék ajtaja elé.
   Árnyéktáncos letérdelt a zár elé, barátja kezébe nyomott egy zseblámpát, aztán elõvett a szerszámos ládából egy darab drótot meg egy vékonyka csavarhúzót, és nekilátott feltörni az ajtót. Kisvillám ábrándosan dudolászott, és türelmesen várt. Árnyéktáncos hosszan vacakolt, aztán eltörte a drótot. Ennek kapcsán káromkodott egy kicsit, majd elõvett egy nagyobb csavarhúzót, és elkezdte leszedni a zárat. Kisvillám kezdte megunni a helyzetet.
   - Kész vagy már? Azt mondtad, jól értesz az ilyesmihez.
   - Ne légy destruktív, és pláne ne lóbáld azt a zseblámpát! Ha nem látok, nem fog menni.
   - Ha nem látsz, nyisd ki a szemed! - mordult vissza Kisvillám, de azért igyekezett moccanatlanul tartani az ajtóra vetülõ fénykarikát.
   Árnyéktáncos pedig visszafordult munkájához. Tovább szöszölt, aztán megcsúszott a csavarhúzó, és felsértette a kezét. Újból káromkodott, aztán friss elhatározással elõvett egy kalapácsot, és a nagyobb csavarhúzót feszítõvasnak használva nekiesett kipattintani a zárnyelvet. Az ajtókeret fája reccsenve tört, majd szilánkokat köpött a nagyvilágba, de feladta. Árnyéktáncos felállt, és arcán büszke mosollyal kitárta az ajtót.
   - Mondtam, hogy ki tudom nyitni!
   - Aha. Meg valami olyat is, hogy nyoma sem fog maradni... - akadékoskodott Kisvillám, aztán vállat vont, lekattintotta a zseblámpát, és bement.
   A lányok lakása több, mint egyszerû volt, egyetlen szobából állt, amelyben csak két matrac és egy szék foglalta a helyet. No meg Szikraszép bõröndjei és Széllovas rakétavetõjének állványa. A fehérre festett falak sugallta puritán hangulatot csak egy hatalmas, földig érõ, ám keretezetlen tükör törte meg.
   Kisvillám mindezzel nem törõdött, odament Széllovas matracához, és a párnájára tette ajándékát. Árnyéktáncos közben a tükörre írt feliratot bámulta.
   "Elmentünk a Diabolóba, és még egy pisztolyt is viszünk. Kicsit aggódom."
   Aztán barátja is mögé lépett, és megszemlélte a kintrõl beszûrõdõ fényben kísértetiesen vöröslõ betûket.
   - Na, ez tipikus! - mordult fel végül. - A zongoraszékem mindhárom lábát feltenném rá, hogy Szikraszép írta.
   - Hát tényleg nem tudom elképzelni, hogy Széllovas bármilyen helyzetben is aggódjon, akár a legcsekélyebb mértékben is - jegyezte meg epésen Árnyéktáncos, aztán merengõbb hangon folytatta. - Nem kéne utánuk menni? Lehet, hogy bajban vannak.
   - Utánuk? - meresztett nagy szemeket Kisvillám. - De hova? Nagy ez a város, és nagyrésze a pokolhoz tartozik, ezer helyet címezhettek az ördögnek! És általában, szerinted miféle bajban lehetnek?
   - Nem tudom, de ha egyszer Szikraszép aggódik...
   - Szikraszép akkor is aggódott, amikor közöltem vele, hogy a Föld gömb alakú, és forog! Nagyon félt, hogy le fog esni, ha majd alulra kerülünk - vont vállat Kisvillám, aztán elindult kifelé.
   Barátja némán követte. Törte a fejét, és ez ugyan sokáig tartott, de nem maradt eredménytelen.
   - Figyelj, én emlékszem egy Diabolónak nevezett bárra! - szólalt meg, amikor beültek a kocsiba. - A negyvenkettesen, kifelé menet, nem sokkal az elõtt a leágazás elõtt, amely a Fekete Hölgy kastélyába vezet.
   Erre Kisvillám is elkomorul.
   - Szerinted ... oda mentek?
   - Hát...
   - Na jó, nézzünk a fenevad szemébe! - bólintott Kisvillám, és a kis Fiat Topolino kihajtott az utcából.
   Némán tették meg az utat, és alig fél óra múlva elérték a benzinkutat, amely mellett a szakadt bár állt. Megálltak, kiszálltak.
   - Az Széllovas Kawasakija, nem? - kérdezte Árnyéktáncos.
   Kisvillám csak rosszat sejtve bólintott.
   - Menjünk be! - javasolta.
   És úgy lett. Beléptek, ám a bárban néma csend, felborult asztalok, mozdulatlanul fekvõ testek fogadták õket.
   - Világos - tette csípõre a kezét Kisvillám. - Széllovas itt járt.
   - Aha - bólogatott társa. - No, keressünk túlélõt!
   Ám mielõtt nekiláthattak volna, egy borostás fickó lépett be a terembe a hátsó ajtón át.
   - Mit akarnak? - kérdezte kicsit talán ellenséges hangon.
   - Semmit! - védekezett Árnyéktáncos kapásból. - Épp csak két lányt keresünk, egy feketét meg egy vöröset. Azzal a motorral jöttek - mutatott ki a parkolóba.
   - Miért, mit akarnak tõlük? - húzta össze a szemöldökét a pasas.
   - Á, semmit, csak beszélni akarok az egyik fejével - morogta Kisvillám.
   És közben azon morfondírozott, hogy most már tényleg közli Széllovassal, mennyire nem tart nõiesnek egy kocsmai verekedést.
   - No, hát jártak itt. Alig negyed órája. A fekete verte szét a fiúkat, aztán találkozott pár fickóval, és elhúztak. Egy fekete Mercin.
   Kisvillám tovább komorodott. Itt biztosan baj van.
   - És a társnõje, a vörös? - érdeklõdött tovább Árnyéktáncos.
   - Lestoppolt egy Coca-colás kamiont, aztán lelépett õ is. Kifele mentek a városból - válaszolt a borostás immáron kissé nyugodtabban, aztán megszólalt a hivatástudata, és belépett a pult mögé. - Akarnak inni valamit?
   Kisvillám bólintott.
   - Valami erõset. Mondjuk, gint - sóhajtotta.
   Általában nem fogyasztott mást, csak vörösbort, de most szükségét érezte némi lelki támasznak.
   - Én nem is tudom - vont vállat Árnyéktáncos. - Talán egy málnaszörpöt.
   És nem értették, a fickó miért sikolt fel, és rohan ki a hátsó ajtón.
   - Épeszû ez?
   - Mindenki akkor õrül meg, amikor akar, hagyjuk! - legyintett Kisvillám. - Nekünk momentán van saját problémánk. Azt javaslom, menjünk a lányok után.
   - Mégis, hogyan? Egy fekete Merci, meg egy kólás kamion! Ezer futkos belõlük az utakon!
   - Azért legalább a Fekete Hölgy kastélyába vezetõ leágazásig elmehetünk! - javasolta társa, aztán kimentek, és ismételten bepréselõdtek a Topolinóba.
   Kihajtottak a parkolóból, és besoroltak a forgalomba. Kisvillám a végsebességig pörgette a motort, a kis Fiat hörögve tiltakozott. A huszadik század acélcsodái pedig, ügyet sem vetve a csöppség heroikus küzdelmére, állva hagyták õket. Ám mikor már éppen kezdtek beletörõdni a kudarcba, feltûnt elõttük egy pirosra festett kamion, amely az út szélén parkolt. Lassítottak, aztán megálltak elõtte.
   - Sehol senki - állapította meg rövid terepszemlézés után Kisvillám.
   Árnyéktáncos közben a kamion mögötti leágazás földútjának a porát fürkészte.
   - Itt viszont nemrég behajtott egy kocsi.
   - Fekete Mercedes? - kérdezte mohón társa.
   - Ja, Széllovassal a fedélzeten! - mordult fel Árnyéktáncos. - Honnan tudhatnám? De utána mehetünk.
   És kocogva nekiindult. Kisvillámban felmerült, hogy ezt akár kocsival is megtehetnék, de aztán arra gondolt, hogy a kamion sofõrje is feltehetõleg gyalog távozott. Meg általában, így jóval csendesebbek, és lehet, hogy valakin rajta kell ütniük! Bár jó lenne tudni, hogy kin, fejezte be az értelmetlen fejtörést, és loholt barátja után.
   Ám az hirtelen megállt.
   - Baj van?
   - Ja. Eltûnt a kocsinyom. Itt - mutatott a földre Árnyéktáncos.
   - Hogyhogy eltûnt?
   - Ahogy mondom. Se elõre, se hátra nem vezett tovább.
   - Azt akarod mondani, hogy ... - és Kisvillám tétován felmutatott a fekete levegõégbe.
   - Akár.
   Ám ekkor valami nyögés zavarta meg õket. Hökkenten kapták fel a fejüket.
   - Erre! - vágott neki a bozótnak kis hallgatódzás után Árnyéktáncos, barátja pedig követte.
   Hamarosan újból hallották a zajt, aztán kiértek egy tisztásra. Egy középkorú, szakadt ruhájú fickó hevert a gyepén, és jajongva káromkodott. Jöttükre abbahagyta, és megtisztelte õket figyelmével.
   - Kik vagytok? - kérdezte idegesen.
   - Mit tudsz egy fekete hajú lányról? - esett neki türelmetlenül Kisvillám, és megragadta a fickó vállát.
   A pasas nagyot nézett.
   - Tessék?
   - A barátom azt szeretné, ha elmondaná, ki maga, és mit keres itt - fordított Árnyéktáncos.
   - Én... Én csak egy kamionsofõr vagyok. Ne bántsanak!
   - Ezt kipipálhatod. Tovább! - biztatta Kisvillám, aztán, mivel a sofõr értetlennek tûnt, megmagyarázta. - Onnan, hogy felvettél egy vörös lány a Diabolo elõtt.
   - Felvettem - bólintott a pasas. - Azt kérte, hogy kövessek egy kocsit, amellyel a bartánõje megy. Hittem neki, olyan nagy bûn ez? Ha tudtam volna, hogy mi lesz belõle...
   - A rizsa nem kell. Szorítkozz a tényekre! - intette Kisvillám.
   - Az a kocsi itt fordult le valahol. Én megálltam, a vörös lány kiszállt. Én meg utána mentem, hogy... szóval...
   - Lapozzunk! - könyörült meg rajta Árnyéktáncos.
   - Aztán kiértünk erre a tisztásra, és itt már voltak. Pár fickó meg egy lány. És belémlõttek.
   Ezzel a sofõr feléjük nyújtotta ragacsos kezét.
   - Jézusom, vér! - kiáltott fel Árnyéktáncos, seperc alatt fehérre sápadt, majd a gyomrára szorította a kezét, és összegörnyedt.
   - Kérlek, legalább pár lépéssel menj arrébb! - háborodott fel Kisvillám, barátja pedig eltámolygott. - Tovább! - folytatta kíméletlenül.
   A sofõr kétségbeesetten próbálta összeszedni magát.
   - Innen elég szakadozott a kép. Elmentek, az biztos.
   - Persze, hogy biztos, hisz nincsenek itt! - mordult fel Kisvillám. - Mi lett a lányokkal?
   - Elvitték õket. Talán... azt hiszem, elõtte a feketét le is ütötték. Meg a vöröset is... talán.
   - Remek! - pattant talpra Kisvillám, és agyában beindultak a gõzhengerek.
   - Izé, segítenének?
   - Ja! Arra van a kamionja! - mutatta az utat a tarka inges férfi, és visszamerült a gondolatai közé.
   A sofõr reszketve és értetlenkedve feltápászkodott, és elindult a mutatott irányba. Cél nélkül, vakon a félelemtõl gázolt át a dzsungelt idézõ vadonon, sötét árnyak szaggaták ruháját, titokzatos hangok téptek az idegeibe. De aztán elérte az országút megnyugtatóan valós aszfaltját, és meglátta kamionját is, amelynek piros oldalán biztonságot árasztva kanyarogtak a fehér betûk.
   Felkapaszkodott a fülkébe, és padlógázzal indított. Sok kilométerrel késõbb engedett csak fel lekében a feszültség.
   - Ezt megúsztam! - suttogta maga elé.
   Oldalán ugyan vérzett egy golyóhorzsolta seb, de már nem is fájt, és más sérülése nem volt.
   A mellkasán lévõ, vöröslõ foltot csak másnap reggel vette észre. Nem volt nagy, épp csak mint egy ötszázlírás. Mint egy golyó bemeneti nyílása... Aztán a hátán meglelte a párját is. És ez megváltoztatta az életét.

- Hiába, a Fekete Hölgy kastélya körül sok minden megtörténhet - vont vállat Kisvillám. - Akár az is, hogy egy kocsinyi maffiózó felszívódik a semmiben.
   Árnyéktáncos közben megvívta és gyõzelemre vitte csatáját a gyomrában felébredt kígyóval szemben, és most aránylag higgadtan hallgatta barátját.
   - Tehát azt javallod, hogy tegyük tiszteletünket nála?
   - Ha van jobb ötleted...
   - Nem vagyok úgy öltözve - nézett végig Árnyéktáncos Miki egéren és a pálmafákon, melyek a bermudáján hintáztak.
   - Mindegy. Ez vészhelyzet, meg fogja érteni. Menjünk!
   És mentek. Gondolataikba merülten lépkedtek, a földutat követve, míg fel nem tûnt elõttük az éjszakánál is sötétebb kastély. Magas kõkerítés határolta, amely karcsú boltívbe kapaszkodott fel, hogy beengedje az utat a kertbe. Az ív csúcsán fekete madár ült. Jöttükre felrúgta magát a levegõbe, és elrepült az épület felé.
   A két férfi meg se torpant, átsétáltak a boltív alatt, majd végigmentek a gondozott kerten, és végül megálltak a kastély kapuja elõtt. Az kopogás nélkül is kitárult.
   - Az úrnõ a kék szalonban várja önöket! - hajolt meg elõttük a libériás inas, majd félreállt.
   Szótlanul léptek be a csodás terembe. Tükrök játszottak pajkosan az ezer és egy gyertyával megkoronázott arany csillár fényével, a falakon lévõ festmények suttogva meséltek nekik az élet és a halál apró mozzanatairól. Felsiettek a márványszobrok õrizte lépcsõn, majd balra fordultak, és beléptek a kék szalon fehér ajtaján.
   Velük szemben, egy szélesölû fotelben ült a Fekete Hölgy.
   - Úrnõm! - ereszkedtek féltérdre.
   A hölgy éjszín ruhát viselt, mely bõrének ujjhegynyi foltját sem hagyta szabadon. Kezét fekete kesztyû takarta, arcát átláthatatlan fátyol fedte. Hangja bársonyos volt, mint a nyáréjszaka.
   - Üdvözöllek benneteket, kedves barátaim! - bólintott, majd kegyesen csókra nyújtotta kezét. - Üljetek le! - intett utána a fotellel szemközti kanapéra.
   Leültek szorosan összezárt térdekkel, Árnyéktáncos zavartan és abszolút eredénytelenül takargatta a bermudáján pompázó pálmákat.
   - Remélem, nem zavartuk meg nagyon magányát - kezdte Kisvillám.
   - Ó, dehogy! - kacagott fel a hölgy. - Minek köszönhetem látogatásotokat?
   - Nos, attól tartunk... illetve úgy hisszük ... szóval...
   - Nem tud valamit néhány maffiózóról, aki errefelé tûnt el ma este? - vágta félbe barátja habogását Árnyéktáncos.
   - Maffiózók? A szolgák jelentették, hogy pár csavargó megzavarta a környék csendjét, és megtették a szükséges intézkedéseket is.
   - Mi lett velük? - kérdezte udvariatlanul mohón Kisvillám.
   - Valamelyik éjdémon bezárta õket a kazamaták labirintusába - vont vállat a Fekete Hölgy.
   - Örökre?
   - Dehogy! Csak reggelig. Akkor szabadon elmehetnek.
   Kisvillám megnyugodva felsóhajtott.
   - Persze, már amelyik megéli - tette hozzá a Fekete Hölgy. - De ez miért érdekel titeket?
   - Nos, velük volt Széllovas meg Szikraszép - magyarázta Árnyéktáncos, mivel Kisvillám hirtelen nem kapott levegõt.
   - Ó, ez borzalmas! - hajolt elõre a hölgy, és összekulcsolta maga elõtt a kezét.
   - És mit lehetne tenni?
   - Sajnos nem sokat. Én nem adhatom parancsba egy démonnak, hogy engedje el õket, ha egyszer már megengedtem, hogy eljátsszon velük! És a szolgáim közül sem hiszem, hogy bármelyik le merne menni. Még magam sem tudom, hogy miféle sötét, rég bezárt szörnyetegek élnek odalent! Oda lemenni... igazi hõstett - fejezte be a Fekete Hölgy csendesen.
   Két hõsünk összenézett.
   - Talán mi lemehetnénk...
   - Remek! - nevetett fel a hölgy. - És hogy lássátok, mennyire sajnálom, ami történt, adok nektek egy igazfényû drágakövet. A kazamaták túlvilági sötétjében ugyanis semmi más fény nem látszik - magyarázta.
   - Köszönjük. És ha még egy gombolyagnyi fonalat is kaphatnánk... - jegyezte meg Kisvillám, aki már hallott a görög mitológiáról.
   - Rendben! - nevetett fel a hölgy, és felállt. - Kövessetek!

Közben Széllovas kezdett magához térni. Elõször azt hitte, a szemének van baja, aztán beletörõdött, hogy sötét van. Nagyon sötét, és hideg, és penészszag. Nohát, nohát, ez valami pince lesz! Vajon egyedül vagyok-e, gondolta, ám ekkor egy zölden foszforeszkáló szempár hajolt fölé.
   - Jól vagy? - kérdezte Szikraszép.
   - Prímán! - felelte hetykén, és rögtön iszonyú fájdalom nyilallt a lábába és csuklójába.
   Arra emlékezett, hogy combon lõtték, de mi lehet a kezével? Lánccsörgés adta meg a kellemetlen választ. Felszisszent.
   - Hol vagyunk? - kérdezte aztán.
   - Valami boltíves helyiségben. - nézett körbe Szikraszép. - Ajtó is van, és ráadásul nyitva, de ezek a vacak bilincsek a falhoz vannak rögzítve. És mindenütt iszonyú mocsok. Szerintem itt évek óta nem takarítottak.
   - Eléred a cipõmet?
   - Nem hiszem. Széllovas nagyot sóhajtott a sötétségbe. Aztán felemelte a kezét, és ráharapott a vaskarperecre. Megégette a száját, hogy könnybe lábadt a szeme, de nem adta fel. Nehogy már ne tudjon elrágni egy alig háromujjnyi rozsdás vasat! Hamarosan kiszabadult a jobbja. Megrázta, hogy egy kicsit felélénküljön benne a vérkeringés, aztán felhúzta a lábát, és levette bakancsát. Elõhalászta a talpbetétje alá rejtett kis rugós kést, kipattintotta a pengét, és azzal már könnyen leszedte a másik bilincset is.
   - Hol vagy? - nézett körbe.
   - Itt - villant fel mellette a zöld szempár.
   - Nyújtsd a kezed!
   Szikraszép lánccsörgetve felemelte a kezét, és Széllovas õt is megszabadította bilincseitõl. Aztán elõvette az öngyújtóját, amelyet szerencsére nem vettek el tõle, és felkattintotta a lángot. Semmi.
   - Te látod az öngyújtóm fényét? - kérdezte idegesen.
   Lehet, hogy mégis a szemével van valami baj?
   - Alig. És olyan furcsán, homályosan.
   Széllovas megnyugodva tette el az öngyújtót. Tehát nem abban van a hiba, sem nem a szemében. Persze, ez esetben rejtély lapul a sötétben, de majd kiderül, hogy mi! Mindenesetre vigyázniuk kell, ez az egész.
   - És most mi lesz? - zavarta meg Szikraszép.
   - Bekötözöm a lábamat - morogta a fekete lány.
   - Hát tényleg elég csúfan néz ki!
   Széllovas nem válaszolt. Kitapogatta a sebet. Szerencsére csontot nem ért, de jól érezhetõen még benne volt a golyó. Megpróbálta kinyomni, de nem ment, hát kicsit megtágította a sebet a késével. Közben szótlanul nyelte a könnyeit.
   - Juj! - borzongott Szikraszép.
   Aztán, csak hogy ne kelljen néznie a hentesmunkaszerû operációt, hát rendberakta a haját, leporolta sortját. Sejtette, hogy ennek ellenére még nagyon tépetten nézhet ki. És még az egyik körme is letört!
   Széllovas közben a szájába vette a kést, nehogy elveszítse ebben az átok sötétben, aztán csak kiszedte a golyót. A trikója aljából kötést tépett, majd mintha minden rendben lenne, feltápászkodott.
   - No, menjünk haza! Mára elegem van! - közölte.
   - Oké, vezetlek! - lépett mellé barátnõje.
   Kitántorogtak az ajtón. Szikraszép érdeklõdve nézett szét.
   - Nahát, itt vannak!
   - Kik?
   - Négy ájult pasas. Azt hiszem, azok, akik téged vertek. Aha, ennek az arcán megvannak a karmolásnyomok is.
   - Remek, lefegyverezzük õket! Segíts! Nekiláttak, és hamarosan siker koronázta munkájukat. A maffiózók fegyverei megvoltak, sõt, megtalálták náluk a Széllovastól elvett holmikat is. A fekete lány örömmel szorította magához az elveszettnek hitt fojtóhurkot.
   Közben a fõnök lassan magához tért. Hiába meresztgette a szemét, csak a sötétet látta, de jól hallotta ám, hogy valaki motoz körülötte. És nagyon rossz, szinte kísérteties érzése támadt.
   - Ki vagy? - kérdezte idegesen.
   - Halgass, és jutalmul nem öllek meg! - nyugtatgatta Széllovas mogorván, és zsebrevágta a könnygázgránátot meg a füstbombát. A fõnök egy kicsit fellélegzett, hogy nincs azért akkor baj, nagyon is evilági az ellenfél. Nyilván csak a leütése után hallucinálta azokat a szárnyas oroszlánokat, akik "elragadták" a kocsit. Tiszta hülyeség!
   Ám ekkor egy nagy, zöldszín, világító macskaszempár emelkedett fölé.
   - Jézusom, egy oroszlán? - nyögte.
   Szikraszép torokból felmordult. A fickó hátrakapta a fejét, aztán koppant a falon, és visszaájult. - Most mit szórakozol vele? - mordult rá ingerülten Széllovas a barátnõjére.
   - Bocs, azt hittem, hogy vicces! - szontyolodott el Szikraszép.
   - Nagyon! Meghalt?
   - Csak elájult. - Jó, akkor hagyjuk! - lépett tovább Széllovas, aki nem empátiájáról volt híres. - Van tovább út?
   - Igen - bólogatott buzgón Szikraszép, és nem jutott az eszébe, hogy ebbõl barátnõje semmit sem lát.
   - Akkor rajta! - És... ezeket itthagyjuk?
   - Miért, te cipelnéd õket? - vetette neki oda Széllovas, és ebben maradtak.
   Aztán kézen fogták egymást, és tovább mentek. Széles folyosóra jutottak, amely hamarosan kettéágazott. - Menjünk jobbra! - javasolta Széllovas.
   - Miért pont jobbra? - értetlenkedett Szikraszép.
   - Jó, tõlem mehetünk balra is. A lényeg csak az, hogy mindig egy irányba. - Miért?
   - Mert mindeféle labirintusból így lehet kijutni! No, rajta! Balra! - unt rá a párbeszédre Széllovas.
   Szikraszép még szívesen elgondolkodott volna, hogy hogyan is van ez a labirintusokkal, de aztán feladta, és szótlanul vezette barátnõjét a halott sötétben.

Ugyanabban a halott sötétben, amely a csapóajtó alatt lapult. Kisvillám idegesen lenézett, aztán magához szorította a fonalgombolyagot, és elkezdett lemászni. Árnyéktáncos szó nélkül követte.
   - Sok szerencsét! - intett még búcsúzóul a Fekete Hölgy, aztán hátralépett, és az inas becsukta az csapóajtót.
   Körbefolyta õket a sötét.
   - Hülyék vagyunk mi - sóhajtotta beletörõdötten Kisvillám.
   - Beszélj a magad nevében! - intette Árnyéktáncos, és fél kézzel a fénykövet tartva követte lefelé.
   Hamar leértek a rozsdás létra aljára. A drágakõ barátságos ragyogása kicsit visszarettentette a lent uralkodó éjszakát. Kisvillám a legalsó létrafokhoz kötötte a fonal végét, aztán körbenézett. A kõboltozatos, rothadásszagú helyiségbõl négy folyosó indult, minden falán egy.
   - Mondjuk, arra! - intett Kisvillám.
   - Nem kéne inkább kiabálni? Hátha meghallják, és idejönnek! - habozott barátja.
   - Hülyeség! Próbáltál te már egy pincelabirintusban fel-alá pattogó hangot követni? És egyébként is, ne ébresszük fel a kazamaták kísérteteit!
   - Oké - törõdött bele Árnyéktáncos, magasra emelte a követ, és elindult.
   Barátja követte, miközben buzgón tekerte le a gombolyagot. Hamarosan egy elágazáshoz jutottak, ahonnan egy találomra választott irányba mentek tovább, maguk mögött húzva a külvilágba vezetõ fonalat.
   
   A folyosók egyáltalán nem voltak tiszták, mindenféle hulladék borította padlójukat.
   - Most bal lábbal vigyázz, mert ott van egy vasbilincs! - figyelmeztette Szikraszép Széllovast, aki engedelmesen magasra emelte a bal lábát.
   Majd a jobbal izomból belerúgott valami csörgõ láncba.
   - Bocs, nem arra a lábadra gondoltam! - szeppent meg Szikraszép.
   Széllovas már nem is tette szóvá.
   - Menjünk!
   És mentek.

- Itt valami lyuk van, most óvatosan! - navigált tovább Szikraszép. - Most elágazás!
   - Mindig balra! - figyelmeztette Széllovas.
   - Persze, mint eddig is. Most hajtsd le a fejed, mert ez egy alacsony boltív... megint nagy lépés, nehogy összetörd szegény ember csontjait... hopp, ne félj, az csak a koponyája volt... most meg egy zsinór...
   - Zsinór? - torpant meg Széllovas.
   - Aha. Ez egy négyes elágazás, és keresztbe vezet egy zsinór, olyan térdmagasságban.
   - Hozzá ne érj! Lehet, hogy valami nagyobb pók fonala, amellyel a zsákmányt érzékeli, és ha megpiszkáljuk, akkor idejön.
   - Pók?! - kiáltott fel Szikraszép, de aztán a szájába gyömöszölte az öklét, hogy nehogy meghallja õket a fenevad.
   - Csak óvatosan! - intette Széllovas.
   Aztán átlépték a zsinórt, ügyelve, hogy hozzá se érjenek.

Kisvillám pedig buzgón tekerte a gombolyagot. Aztán valami neszt hallott.
   - Te, ez nem valami kiáltás volt? - kérdezett rá.
   - Kiáltás?
   Egy kicsit hallgatództak, de maradt a néma csend.
   - Hülyeség, mi kiáltana itt? - kérdezte flegmán Árnyéktáncos, és továbbindult. - Láttam egyszer egy filmet, az tök ilyen volt. A fõhõs bekeveredett egy pokollabirintusba, ahol halottak lelkei vadásztak mindenre, ami élt. De be kellett mennie, hogy kiszabadítsa a fõhõsnõt, aki pedig nem is volt jó nõ, leszámítva a melleit. Szóval, szegény muksó ott osont a sötétben, aztán egy szellõ elfújta a gyertyáját is. És persze mindenféle hangok hallatszottak, lánccsörgés meg nyögések. De sikoly, az nem.
       Közben Kisvillám rálépett valamire, ami megreccsent. Nagyot ugrott, aztán megtörölte a homlokát.
   - Muszáj ezt most?
   - Nem. És ez nem is érdekes. De a vége! Egy baromi nagy, sötét, nyálkásan csöpögõ óriáspók támadta meg, ami életerõvel táplálkozott, és már befonta a hálójába a fõhõsnõt is.
   - A nagymellût - kapaszkodott bele valami biztató momentumba Kisvillám.
   - Az csak a végén derült ki, az ágyjelenetnél. Ekkor csak egy fehér lárva volt, és csak a haja látszott. A pók meg ott csorgatta a nyálát, hogy milyen remekül jól fog lakni.
   - Hagyjuk! - kérte ismét idegesen Kisvillám.
   Árnyéktáncos nem érezte át barátja feszültségét. Neki ott ragyogott a kezében a kõ. Barátságosan meleg volt az érintése.

Ez az egyetlen biztonságos pont ebben az átok labirintusban, gondolta Szikraszép, és még szorosabban kapaszkodott Széllovas kezébe.
   Befordultak egy újabb sarkon, aztán megtorpant. Valami megmozdult a távolban. Valami nagy. Nem pók volt, inkább egy poros és elhagyatott fémváznak tûnt.
   - Mi van? - kérdezte Széllovas.
   - Valami felénk jön - suttogta lehellethalkan Szikraszép.
   - Miféle?
   - Traktorváz - írta le tõle telhetõleg a legjobban bartánõje a közelgõ veszedelmet.
   De ekkor már Széllovas is hallotta, hogy valami súrlódik a köveken. Keze rákulcsolódott a könnygázgránátjára.
   - Óvatosan kezdjünk el hátrálni, és ha azt mondom, "most", akkor futás! Rendben?
   - Oké - hagyta rá Szikraszép.
   Széllovas a hangok alapján megbecsülte a távolságot, kivárt, aztán eldobta a gránátot.
   - Most! - kiáltott.
   Sarkon fordultak, és nekilendültek, mögöttük robbanás rázta meg a levegõt. Széllovas botladozva futott, fájt a sebe, és ráadásul semmit se látott. Szikraszép meg általában nem figyelt a lába elé, õ most félt, és ez teljesen lekötötte. Így nem igazán csodálkoztak, amikor valamiben nagyon felbotlottak.
   - A francba!
   - Jé, ez megint egy madzag! - csodálkozott el Szikraszép. - Te, most szerinted jön a pók is?
   - Fenét! - tapogatódzott körbe Széllovas.
   Gyorsan meglelte a madzag végét.
   - Elszakítottuk?
   - Igen. Szóval, miért nem lesz pók?
   - Mert ez egy közönséges fonal.
   - De ki lelheti örömét abban, hogy ártatlan járókelõket buktat fel ilyen csúf csapdákkal?
   - Mit tudom én! - morogta Széllovas.
   Közben rángatta a fonalat, de a vége csak nem akart elõkerülni.
   - Kövessük! - javasolta végül.
   - A pókig?
   - Nincs pók, és ha jól hallom, a traktorváz is lemaradt. Mozgás! - intett ingerülten Széllovas.
   A vörös lány meg beletörõdve követte a szálat, amelyet Széllovas gondosan felgöngyölített. Jól jöhet az még!

- Állj! - szólt közbe Kisvillám. - Ez már tényleg valami zaj volt!
   - Aha, de nem kiáltás, inkább valami tompa robbanás.
   Hát vártak, hátha megismétlõdik. Ám ekkor a fonal megrándult.
   - Te, mi van, ha valami elszakította?
   - Baj - válaszolt kötelességtudóan Kisvillám.
   De közben a szál már olyan lelkesen rángatódzott, hogy majd kiesett a kezébõl a gombolyag.
   - Menjünk vissza! - javasolta Kisvillám, és már indult is, gyorsan visszatekerve a fonalat.
   - Te, én fényt látok! - suttogta idegesen Széllovas.
   - Megint zaj! Sõt, ez lépéseknek hangzik - morogta Árnyékténcos, és magasabbra emelte a fényt.
   - Félek - jegyezte meg mindannyiuk helyett Szikraszép.
   Aztán egy sarkon összefutottak. Négy torokból szakadt fel egyszerre a sikoly, a falak messze visszhangozták félelmüket. De még mielõtt sarkon fordultak volna, és négyen hatfelé futnak, felismerték egymást.
   - Hát ti mit kerestek itt? - kérdezte hunyorogva Széllovas.
   A szeme nehezen szokta a fényt.
   - Utánatok jöttünk, segíteni. És ti mit kerestek itt? - válaszolta Kisvillám idegesen.
   - Semmiség, csak egy új Berettát akartam venni egy ismerõsömtõl, de nem jött össze a találka - vonogatta a vállát a fekete lány közönyösen.
   - Még egy fegyver? Az agyamra mész! Nem elég, ami van?
   - Néha jól jön, ha van az embernél valami!
   - Azért, hogy ha netalántán tömegmészárolni van kedved, akkor ne kelljen hazaugranod az atombombádért?
   Árnyéktáncos felemelt kezekkel közéjük állt.
   - Nyugi! Jussunk ki, aztán majd enyeleghettek eleget!
   - Tényleg, merre van a kijárat? - kérdezte érdeklõdve Szikraszép.
   - A fonal másik végén! - válaszolta büszkén Árnyéktáncos.
   A vörös lány érdeklõdve követte tekintetével a szálat a Kisvillám kezében tartott gombolyagtól egészen a Széllovas kezében lévõ gombolyagig.
   - Ez biztos? - kérdezte idegesen.
   - Al Capone utolsó dobtáras Thompsonjára! - szitkozódott a fekete lány, amint leesett neki, hogy mire való a madzag.
   - Na, ezt megszívtuk! - bólintott rá Kisvillám. - Honnan kezdve szedtétek fel?
   - Valahol arra szakadt szét - mutatta Szikraszép készségesen.
   Fekete folyosó tátogott mögöttük, és mintha valami zaj is hallatszott volna belõle.
   - Ja, és követ minket egy traktorváz - jegyezte meg Széllovas, és kibiztosította a zsebében lévõ elsõ pisztolyt, amely a kezébe akadt.
   Óvatosan elkezdtek hátrálni.
   - Te Árnyéktáncos! A filmben a fickó mit csinált a pókkal? - kérdezte csendesen Kisvillám.
   - Pók?! - sikoltott Szikraszép.
   - Csend! Nem hallom a lépteit! - morogta idegesen Széllovas.
   - Volt nála egy szent ereklye, amelyet valami múzeumból lopott - válaszolt suttogva Árnyéktáncos, és igyekezett úgy tartani a fényt, hogy bevilágítsa a furcsán zörgõ folyosót.
   - És ugye, ilyenünk nincs - suttogta vissza Kisvillám.
   - Én még a sminkkészletemet is elhagytam - bólintott Szikraszép. - És abban sem volt semmiféle szent ereklye.
   - Csend! - figyelmeztette õket Széllovas, és fegyvere célpont után kutatott a sötétben.
   És közben hátráltak, a sötét fenyegetett, a folyosó sötétlett, az idegeik foszladoztak.
   - Tulajdonképpen csak reggelig kéne kihúzni, aztán az éjdémonok elengednek - jegyezte meg Árnyéktáncos.
   - Éjdémonok?! - sikoltotta Szikraszép.
   - Csend!
   - Van valakinél óra?
   - Mondom, hogy elhagytam a táskámat! És a körmöm is letört.
   - Csend, ha mondom, mert megharagszom!
   - És belénkereszted a tárat, tudom! És én még meg akartam ünnepelni együttjárásunk kétszáztizenhét és egyedik napját!
   - Nem panaszkodhatsz, azért elég emlékezetes lett! Csak kár, hogy szegény macskám éhen fog halni.
   - Nahát! Nem is tudtam, hogy cicát tartasz! De miért halna meg?
   - Mert én már nem leszek, hogy etessem!
   - Ne demoralizálj, inkább a fényt tartsd!
   - Jajj, egy pókháló!
   - Csendet már!
   - És azt még nem is mondtam, hogy a filmben ott volt a fõhõs barátja is, és õt megették a holt lelkek.
   - Holt lelkek?!!!
   Ekkor hatalmas morranás törte meg a csendet, és persze a hátuk mögül. Széllovas kapásból fordult, és beleeresztette a tárat a semmibe.
   - Tölts! - adta át a pisztolyt Kisvillámnak, és elõvett egy másikat.
   - Tölts! - nyomta az a fegyvert barátja kezébe.
   - Izé ... fogd meg! - adta tovább Árnyéktáncos Szikraszépnek, aki úgy vette kézbe, mintha valami döglött halat tartana.
   - Széllovas, csinálj ezzel valamit! - nyújtotta tovább könyörögve a pisztolyt barátnõjének.
   Ám Széllovas nem törõdött vele, azt az egyelõre még sötét tömeget figyelte, amely lassan, de biztosan közeledett. Amint egy kicsit jobb célpontot nyújtott, megint lõtt, majd elõvette az utolsó pisztolyát, annak a tárát is beleeresztette a fekete masszába, aztán töltött.
   - Több táram nincs - jegyezte meg csendesen.
   - Ez mégis mit jelent? - idegeskedett Szikraszép.
   - Kettõt találhatsz - nyugtatgatta Kisvillám.
   - A filmben is így volt - bólintott sokat sejtetõen Árnyéktáncos.
   Ám ekkor a fekete tömeg megállt. Kicsit morgott, kicsit szörcsögött, de megállt. Széllovas hitetlen csodálkozással figyelte.
   - Ez megijedt - jegyezte meg csendesen Kisvillám.
   - De mitõl?
   - Mondjuk, tõled. Vagy a következményektõl.
   - Vagy a fénytõl - szólt közbe Árnyéktáncos, és hogy igazolja állítását, kicsit közelebb lépett a sötéthez.
   Az hangtalanul húzódott vissza a kõ ragyogása elõl.
   - Ez remek! Ez esetben biztonságban vagyunk, csak hajnalig kell kihúznunk! - lelkendezett Szikraszép.
   - Frászt! Méghogy itt dekkoljunk, és várjunk! - mordult fel Széllovas, és kivette fénykövet Árnyéktáncos kezébõl. - Ha az ellenfél meghátrál, akkor át kell menni ellentámadásba!
   Ezzel még pár lépést tett az ásító sötét felé.
   - Mama, én haza akarok menni! - nyögte megtörten Kisvillám, aztán beszakadt alattuk a padló.
   Nem sokat zuhantak, aztán gurulás következett, végül belecsobbantak valami vízbe.
   És valahol, a távolban, felkelt a nap. A szikázó fény betört a barlang nyílásán, és arany ragyogásba vonta a kis tavacskát. Mind a négyen fellélegeztek. Aztán eszükbe jutott, hogy el fognak sülyedni, ha nem tesznek ellene, hát tempózni kezdtek. Már aki tudott.
   - Segítség! - suttogta két korty között Szikraszép.
   Árnyéktáncos nyakon ragadta, mint ahogy a kismacskákat szokás, és partra vontatta. Széllovas is nehezen boldogult, sebe vérzett, lába fájt, de persze õ nem kért segítséget senkitõl. És nem is fulladt meg, bár a kezében lapuló fénykövet elejtette, és az szivárványt húzva maga után elsüllyedt a tó vizében.
   A Fekete Hölgy álmodozva nézett bele öltözködõ asztalának ezüst tükrébe.
   - Fiatalság! - suttogta mosolyogva, aztán belenyúlt a képbe.
   A tükörfelszín köríves hullámokat vetett, ahogy a fekete kesztyûs kéz kiemelte belõle a fénykövet.
   A víz pedig szabálytalan ritmust verve csobogott a partmenti köveken, míg a fiatalok kikászálódtak a tavacskából. Aztán lihegve, fáradtan kisétáltak a szabadba. Alattuk ébredezett a hegyoldal, a fák álmos páragomolyagokat pöfögtek, és egyelõre még rekedtesen, de a madarak is nekivágtak beénekelni magukat.
   Kisvillám eldobta magát a puha fûbe.
   - Hogy én ezt megélhettem! Épen, egészben! Köszönöm, Beethoven!
   - Ja - bólintott Széllovas, és mellételepedett. - Csak az a kár, hogy szarrá ázott a pisztolyom. Egész délután pucolhatom majd! És még tetanuszoltásra is el kell mennem! - szemlélte meg mogorván lábsebét.
   - Apropó! - emelkedett fel barátja. - Szóval hogy is volt ezzel a Berettával? Meg a négy maffiózóval? Meg a szétvert Diabolóval, a meglõtt kamionsofõrrel, és az egész átkozott éjszakával?
   - Most ne kezd újra! - nézett rá zordan a fekete lány.
   - Mit ne kezdjek?
   - Azt teszek, amit akarok! Felnõtt, független, felelõsségteljesen gondolkodó nõ vagyok!
   - Én meg egy félcédulás bolond, hogy egyáltalán kezdtem veled! Az aggodalomba fogok belehalni, már látom!
   Széllovas persze emelt hangerõvel válaszolt, és nem is teljesen szalonképes dolgokat. Szikraszép lehajtott fejjel hallgatta õket. Szép dolog a szerelem!
   - Jól elvannak, igaz? - lépett mellé Árnyéktáncos.
   - Aha.
   - Tudod ... azért nagyon aggódtam érted - jegyezte meg csendesen a férfi.
   - Tényleg? - mosolyodott el zavartan a vörös lány.
   - Aha.
   - Köszönöm! Te egy hõs vagy! Örökre hálás leszek, hogy megmentetted az életemet! - nézett rá zöld szemeivel Szikraszép.
   Aztán kézenfogták egymást, és elsétáltak az erdõbe. Mögöttük lassan elhalt Kisvillámék civódása.
   Nem is olyan messze, egy fekete Mercedesben ekkortájt ébredt fel négy megviselt maffiózó. Mi is történt, dörzsölte meg a fejét a fõnök, de nem jutott sokra.
   - Indulj! Haza! - morogta azért.
   A sofõr kábán beindította a motort, aztán, már miután felkanyarodtak a fõútra, megszólalt.
   - Fõnök! Én kiszállok a buliból! Elegem van.
   - Igen?
   - Igen. Iskolabuszt szeretnék vezetni! - sóhajtott ábrándosan.
   A hátsó ülésen ülõ két izomember egyike elõredõlt.
   - Én pedig kertész leszek! - jelentette be csendesen.
   - Én meg cirkuszi erõmûvész! - válaszolt társa. - Mindig is arra vágytam!
   A fõnök bólintott. Tulajdonképpen meg kéne szidni õket a hülyéskedésért, de nem tette. Érthetetlenül békés hangulata volt.
   Aztán arra gondolt, hogy van a számláján majdnem tízezer dollár. Azt fel lehetne ajánlani valami nemes célra. Mondjuk, Teréz anyának. Igen, ezt fogja tenni! És a kocsi megállíthatatlanul suhant velük a jövõjük felé.
   A nyár pedig ragyogott, a pacsirták daloltak, egy kamionsofõr megvilágosodott, és nekivágott az országútnak, hogy a feltámadásról prédikáljon, az ég kéklett, és a virágok kacéran kacsintva hívták a méhecskéket.
   Valahonnan, messzirõl tündérek kacagását hozta a szél.

• Bevezetõ
• Amikor elsül egy fegyver
• Egy végtelen éjszaka
• Az örökség
• A tündér halála