J. E. Lovelock
GAIA
A FÖLDI
ÉLET EGY ÚJ NÉZŐPONTBÓL

Javította
és tördelte: a Webtigris..
(A nyomtatott
példány hiánya
miatt a táblázatok
kimaradtak, valamint a néhol
felismerhetetlenre sikerült
szkennelés miatt a szöveget
kismértékben meg kellett
változtatnom.
Ha sikerül újraszkennelni
a könyvet, azonnal helyreállítom
a teljes szöveghűséget.
/Webtigris/)
GÖNCÖL
KIADÓ
Fordította: IFJ. ÁRKOS
ANTAL
A fordítást ellenőrizte:
KISZEL VILMOS
Originally published in English
by Oxford University Press under
the title
Gaia
<
© J. E. Lovelock 1979,1987
Előszó
a magyar kiadáshoz
Tíz
éve várja ezt a könyvet
a tárgykörben jártas
olvasó.
Valami
döbbenetesen újat alkotott
Lovelock, vagy mégsem?
Talán
nem is az újdonság
ereje, hanem a kérdés
maga az, ami szokatlan mértékben
felkorbácsolja az érdeklődést.
Ősi,
archaikus gondolatot, Gaia-földanya
istennő életrehívását
kísérli meg a szerző,
egy - a tudományos világ
számára bőségesen
gyümölcsöző, egységes
szemléletet nyújtó
- munkahipotézis keretében.
Lehet
ezt támadni, lehet hinni
benne, lehet vallás, lehet
filozófia vagy tudomány,
valójában egyikként
sem abszolút, de egyikből
sem kirekeszthető, megtermékenyítő
erejű gondolat.
Új
szemléletet hozott vissza
közénk a Föld és
a földi élet, kozmikus
küldetésünk megítélésében
és számos más
területen.
Tisztelettel
adjuk a magyar olvasó kezébe
a kötet második, átdolgozott,
angol nyelvű kiadása alapján
készült fordítást,
mely egyben a GÖNCÖL ZSEBKÖNYVEK
első kötete.
Kiszel
Vilmos
<
Előszó
Első
alkalommal az 1975-ös írországi
szabadságom idején
kezdtem hozzá ehhez a könyvhöz.
Jórészét
séta közben vagy a Hungry
Hill kőtábláin üldögélve
gondoltam ki.
Volt
ott egy szikla, melyről szokatlanul
kedvező kilátás nyílt
a Beare Island-re és a Bantry
Bay-re, melynek vége beleveszett
a széles Atlanti-óceánba.
Ott
ücsörögtem derűs
napokon és tervezgettem ezt
a könyvet.
Talán
mert Írországban voltam,
eszembe jutott G.B.Shaw, a híres
író és könyve,
az Egy értelmes nő útikalauza
a szocializmusba.
Az
ilyen címet manapság
lekezelőnek vagy akár soviniszta
hangulatúnak tartanánk,
azonban a könyvek között,
melyeken felnőttem, előkelő helyet
foglalt el.
Anyám, aki fiatal korában
a nők politikai egyenjogúságáért
harcolt, nem ellenezte, sőt, majdhogynem
szent szövegnek tekintette.
Úgy gondoltam, Shaw felfogása
helyes és egy komoly tárgyú
könyvet is úgy kell
megírni, hogy azt az értelmes
laikus olvasó is elolvashassa.
Az
angol nyelv igazán elég
rugalmas ahhoz, hogy kifejezhessük
vele mindazt, amit képesek
vagyunk megérteni.
Csak néhány szakszóra
és -kifejezésre van
szükség, ezeket pedig
egyszerű szavakkal és hasonlatokkal
is megmagyarázhatjuk.
Megpróbáltam
a könyvet úgy megírni,
hogy megértéséhez
mindössze szótárra
legyen szükség.
Néhány
tudóstársam válaszától
zavarba jöttem, akik elmarasztaltak
amiatt, hogy ily módon hirdetem
a tudományt.
A
dolgok az utóbbi években
különös változáson
mentek át, és Galilei
híres, az egyházi
vezetéssel folytatott küzdelme
óta majdnem az ellenkezőjükre
fordultak.
Ma
a tudományos elit tiltja
az eretnekséget. Volt rá
némi esélyem, hogy
a Gaiát megbélyegzik
a szószékről, ehelyett
felkértek arra, hogy tartsak
róla szentbeszédet
a New York-i Szent János
Pap Székesegyházban.
Egyházi előljáróim
viszont elítélték
a Gaiát, mint teleologikusat,
a Nature és a Science folyóiratok
pedig nem akartak a témával
foglalkozó írásokat
közölni.
Az
elutasításra nem adtak
kielégítő magyarázatot.
Úgy
tűnt, mintha a tudományos
elit - hasonlóan Galilei
korának egyházi vezetéséhez
- tovább már nem képes
elviselni a forradalmian új
és merész elképzeléseket.
Több értelme lett volna,
ha a Gaiát azon az alapon
utasítják el, hogy
nincs benne semmi újdonság,
mert már mindezt korábban
is elmondták.
Az
az elképzelés, hogy
a Föld él, már
ősidők óta létezik.
Gaia
az élő dolgok összességének
elnevezése, amit a görögök
már kétezer évvel
ezelőtt használtak.
James
Hutton 1785-ben az Edinburgh-i Királyi
Társaság előtt megtartott
előadásából
származik annak az elgondolásnak
az első megfogalmazása, hogy
a Föld él. Hutton arra
is gondolt, hogy a Föld megfelelő
tanulmányozása a fiziológia
segítségével
történhet, párhuzamot
vonva az elemek körforgása
és a Harvey által
felfedezett vérkeringés
között.
Ő volt a geológia atyja.
Kiváncsi
vagyok, hol és mikor rontották
el a dolgot.
A
tudományban tíz év
hosszú idő.
Vajon volt-e valami ennek a könyvnek
az első kiadásában,
amit tagadni vagy visszavonni kellene?
Furcsa módon igen kevés
rész szorult változtatásra.
Voltak
viszont hiányosságok.
Ezek
legsúlyosabbika az, hogy
kimaradt az orosz tudósnak,
Vladimir Vernadsky-nak kijáró
elismerés, aki a "bioszféra"
fogalmát bevezette.
A fogalmat mindannyian használjuk,
anélkül, hogy emlékeznénk
kiváló szerzőjére.
A
könyv első kiadása túlságosan
szabadon használja az optimum
és optimalizál kifejezéseket.
Gaia nem teszi optimálissá
a környezetet az élet
számára.
Úgy
kellett volna fogalmaznom, hogy
állandó szinten és
az élet számára
kellemes állapot közelében
tartja a környezetet.
A légkör és az
óceán összetételére
vonatkozó egyes becsléseket
az adatok naprakészsége
érdekében megváltoztattam.
Az
az elképzelés, hogy
a Földet régebben egy
gázhalmazállapotú
üvegház tartotta melegen,
továbbra is érvényes.
Ma már úgy vélik
azonban, hogy nem az ammónia
szolgált erre a célra,
hanem a szén-dioxid.
Voltak
apróbb hibák is a
szövegben, a könyv egészében
véve azonban megmaradt olyannak,
amilyen volt.
A
Gaia-elmélet gazdag forrása
a jóslatoknak.
Az
első könyvben úgy véltük,
lehetséges, hogy a tektonikus
mozgások biológiai
eredetűek, hogy a természetben
a dimetil-szulfid a kén fő
szállítója
és hogy a trópusi
esőerdők azok a területek,
ahol az emberiség pusztító
hajlamai a legtöbb kárt
okozhatják.
A
fentiek és több más
feltételezés a bizonyítékok
felhalmozódásával
ténnyé váltak.
Komoly
kritikát a Gaia egyedül
Ford Doolittle és Richard
Dawkins biológusoktól
kapott - nevezetesen azért,
mert a természetes kiválasztódás
nem képes az egész
Földre kiterjedő önzetlenséghez
vezetni.
Az ilyesmi szerintük megkövetelné,
hogy az élő szervezetek genetikai
szerkezete előrelátást
és tervszerűséget
tartalmazzon.
Bírálatukra kimerítően
válaszoltam.
Megalkottam egy bolygó modelljét,
amin fehér és fekete
margarétákból,
valamint a velük táplálkozó
növényevőkből álló
egyszerű ökoszisztéma
van.
Ezen
a feltételezett világon
tartós és kellemes
éghajlat uralkodik, miközben
az azt melegen tartó csillag
sugárzása széles
tartományban változik.
Nem volt szükség előrelátásra
vagy tervszerűségre, csupán
a fajok öntudatlan növekedésére
és versengésére,
ami természetes kiválasztódásukhoz
vezetett úgy, ahogy ezt Darwin
tanította.
Amint
a tudományban gyakran előfordul,
erre a nagyon is építő
bírálatra adott válasz
új és fontos kérdéseket
vetett fel az evolúcióra
és az elméleti ökológiára
vonatkozó nézetek
érvényességét
illetően is.
A
fentiek azonban egyebek mellett
egy második Gaia könyv
témái.
Tudományos
súlya nagyobb lesz, ezért
inkább e könyv kiegészítésének,
mintsem helyettesítőjének
tekinthető.
Menjünk
vissza körülbelül
tíz évet és
nézzük meg az első kiadás
előszavát.
A folyamatosság fenntartása
érdekében csupán
apróbb változtatásokat
eszközöltem.
A
Földanya - vagy ahogyan a görögök
nevezték: Gaia - fogalma
a történelem során
végig fennmaradt és
alapjául szolgált
egy olyan hitnek, ami még
mindig együtt létezik
a nagy vallásokkal.
A
természeti környezetről
és az ökológia
tudományának fejlődéséről
szóló bizonyítékok
felhalmozódása során
nemrég olyan elképzelések
születtek, melyek szerint a
bioszféra valószínűleg
több, mint csupán a
természetes környezetet
alkotó talajon, tengeren
és levegőn belüli élő
dolgok összessége.
Ősi
hit és modern tudomány
egyesült érzelmileg
abban a tiszteletteljes bámulatban,
mellyel az űrhajósok saját
szemükkel, mi pedig közvetett
úton a Földet néztük,
amint a Világűr mélységes
feketeségéből kiemelkedve
felfedte ragyogó szépségét.
Ez
az érzés azonban -
legyen bármilyen erős is
- nem bizonyítja, hogy Földanya
él.
Mint
vallásos hit, tudományosan
ellenőrizhetetlen, így saját
összefüggéseiben
további ésszerűsítésre
alkalmatlan.
Az
űrutazásoknak nemcsak annyit
köszönhetünk, hogy
a Földet új nézőpontból
láthatjuk.
Információkat is szolgáltattak
légköréről és
felszínéről, melyek
újfajta betekintést
nyújtottak élő és
szervetlen részeinek kölcsönhatásába.
Ebből
származott az a feltevés
és modell, amely szerint
a Föld élő anyaga, valamint
a légkör, az óceánok
és a földfelszín
olyan összetett, együttes
szervezetnek tekinthető, mely képes
bolygónkat az élet
számára megfelelő
állapotban tartani.
Ez
a könyv személyes beszámoló
arról a térben és
időben megtett útról,
amit végigjártunk,
kutatva a Föld említett
modelljét megalapozó
bizonyítékok után.
A
munka jó húsz évvel
ezelőtt kezdődött és
a csillagászattól
az állattanig kiterjedt a
tudomány jónéhány
területére.
Az
efféle utazások nagyon
is életszerűek, mert a különböző
tudományágakat elválasztó
határvonalakat professzoraik
féltékenyen őrzik,
ugyanakkor eltérő, külön
megtanulandó titkos nyelvet
használnak minden szakterületen
belül.
Az
ilyesfajta megszokott körutazás
túl költséges
és eredménytelen lenne
a megszerzett ismeretek fényében.
Ahogy
azonban a nemzetek közötti
kereskedelem gyakran még
háború esetén
is folytatódik, úgy
egy vegyész számára
is lehetséges, hogy olyan
egymástól eltérő
területeken kalandozzon, mint
a meteorológia vagy a fiziológia,
amennyiben van vevő az árujára.
Az
utóbbi rendszerint valamilyen
felszerelés vagy eljárás.
Abban
a szerencsében volt részem,
hogy rövid ideig A.J.P. Martinnal
dolgozhattam együtt, aki kifejlesztette
a gázkromatográfiát,
a kémiai analízisnek
ezt a fontos módszerét.
Jómagam
ezidő alatt néhány
olyan dologgal egészítettem
ki a találmányt, amely
bővítette annak felhasználhatóságát.
Ezek
egyike az úgy- nevezett elektroncsapda-detektor
volt.
Az eszköz igen nagy érzékenységről
tett tanúbizonyságot
a kémiai anyagok nyomainak
kimutatása során.
Ez tette elsősorban lehetővé
annak kiderítését,
hogy a Föld valamennyi élőlényében
- az antarktiszi pingvinektől az
amerikai szoptatós anyák
tejéig - peszticid maradványok
vannak jelen.
Ez
a felfedezés segítette
elő Rachel Carson nagyhatású
könyvének, a Csendes
tavasznak megírását,
mivel megfelelő bizonyítékokkal
támasztotta alá afölötti
aggodalmát, hogy a szóbanforgó,
mindenütt jelenlévő
mérgező vegyi anyagok kárt
okozhatnak a bioszférában.
Az elektroncsapda-detektor a továbbiakban
más mérgező kémiai
anyagok csekély, de Figyelemreméltó
mennyiségét is kimutatta
ott, ahol azoknak nem lett volna
szabad jelen lenniük.
A
betolakodók között
van a PAN (peroxi-acetilnitrát),
ami a Los Angeles-i szmog egyik
mérgező összetevője,
a PCB (poliklór-bifenil),
ami a távoli, érintetlen
területeken található
meg, legújabban pedig a légkörben
szabadon lévő klór-fluór-karbonok
és a nitrogén-monoxid.
Utóbbiakról
úgy vélik, hogy elbontják
a sztratoszféra ózonrétegét.
Kétségtelenül
az elektroncsapda-detektor volt
az az árucikkem, amely lehetővé
tette számomra, hogy Gaia
után kutatva végigjárhassam
a különböző szakterületeket
és szó szerint is
körülutazhassam a Földet.
Noha
kereskedelmi ügynökként
játszott szerepem módot
nyújtott számomra
a tudományterületek
közötti utazgatásra,
a dolog nem ment könnyen.
Az
elmúlt tizenöt év
során ugyanis rengeteg zűrzavarnak
lehettünk a tudományos
életben tanúi, különösen
ott, ahol a tudományt bevonták
a hatalmi politika folyamataiba.
Amikor
Rachel Carson figyelmeztetett bennünket
a mérgező kémiai anyagok
tömeges alkalmazásából
eredő veszélyekre, érveit
inkább ügyvéd,
nem pedig tudós módjára
adta elő.
Más szavakkal: összeválogatta
az ügyét támogató
bizonyítékokat.
A vegyipar, amely ettől létét
látta fenyegetve, védekezésképpen
az érvek ugyancsak megfelelően
kiválogatott csoportjával
válaszolt.
Ez módja lehet annak, hogy
igazságot szolgáltasson
az emberek számára
a közösséget érintő
kérdések tekintetében,
és ebből a szempontból
tudományosan talán
megbocsátható lett
volna, a dolog azonban a továbbiakban
valószínűleg mintául
szolgált.
A
környezetről folyó vita
tudományos érveit
mostanában úgy adják
elő, mint egy bírósági
tárgyaláson vagy nyilvános
meghallgatáson. Ugyanakkor
nem hangoztatható elég
gyakran, hogy ez a módszer
- noha minden bizonnyal elősegíti
a közügyekben való
részvétel demokratikus
formáit - nem a legjobb módja
a tudományos igazság
kiderítésének.
Úgy
tartják, hogy a háborúnak
legelőször az igazság
esik áldozatul.
Gyengül
azonban azáltal is, hogy
célzatosan használják
fel valamilyen törvény
előtt fekvő ügy bizonyítékaként.
Környezetvédelmi
kérdésekben a tudományos
világ szervezett harcoló
csoportokra oszlik és erős
a ny-omás, hogy mindenki
annak a társaságnak
a bevett igazságaihoz alkalmazkodjon,
ahová tartozik.
A
könyv első hat fejezete nem
bonyolódik társadalmi
kérdésekbe - pontosabban
még nem.
A
három utolsó fejezetben
azonban - melyek Gaiával
és az emberiséggel
foglalkoznak - már kivonultam
arra a csatamezőre, ahol jelentős
erők tevékenykednek.
Az
utóbbi tíz évben
a környezetvédelmi mozgalom
olyan politikai erővé vált,
amellyel számolni kell.
Ez
jó lehet Gaia számára,
én pedig az ő részeként
támogatásomról
biztosítottam az Ökológiai
Pártot és a Föld
barátait.
Ez
nem akadályoz meg abban,
hogy úgy véljem, ezek
a szervezetek maguknak és
a tudománynak egyaránt
rossz szolgálatot tesznek,
ha az Élet és a Föld
igazságait politikai célok
érdekében eltorzítják.
Nem
elég, ha az embernek helyén
van a szíve, világos
gondolatokra is szükség
van.
Sir
Alan Parkes Szex, tudomány
és társadalom című
könyvében megjegyezte,
hogy a tudomány komoly lehet
anélkül is, hogy "szent
és sérthetetlen"
lenne.
Igyekeztem
ezeket a bölcs szavakat mindvégig
észben tartani.
Az
a feladat azonban, hogy a széles
olvasóközönség
számára olyan dolgokról
írjak, amelyekről egyébként
ugyan pontos de a kívülálló
számára érthetetlen
nyelven értekeznek, néha
meghaladta erőmet.
Ezért
azután egyes bekezdések
és mondatok olvasása
során úgy tűnhet,
hogy az emberközpontúság
és a teleológia kettős
bűnébe estem.
A
Gaia szót gyakran használtam
annak az elméletnek rövid
megjelölésére,
ami szerint a bioszféra olyan
önszabályozó
egység, mely a kémiai
és fizikai környezet
kézbentartásával
képes bolygónk egészségét
megőrizni.
Esetenként nehéz volt
túlzó körülírás
nélkül elkerülni,
hogy Gaiáról ne mint
élőlényről beszéljünk.
Ezt
csupán annyira kell komolyan
venni, mint amikor egy hajót
a rajta utazók nőneműnek
tekintenek, mintegy annak elismeréseképpen,
hogy még a fa- és
fémdarabok is - amennyiben
céltudatosan tervezték
meg és állították
össze őket - rendelkezhetnek
sajátságos közös
egyéniséggel, amely
jóval több az alkotó-
részek egyszerű összességénél.
Ilyen
széles tárgykört
átfogó könyvhöz
sok segítségre van
szükség.
Itt
mondok köszönetet annak
a sok tudóstársamnak,
akik időt és fáradságot
nem kímélve siettek
segítségemre, elsősorban
pedig Lynn Margulisnak, a Bostoni
Egyetem professzorának, aki
állandó munkatársam
és vezetőm volt és
aki - figyelmen kívül
hagyva a tudományos jóhírét
esetleg kedvezőtlenül érintő
következményeket - az
Egyesült Államokban
a Gaia-elmélet legfőbb szószólója
volt.
Hálás
vagyok ezenkívül C.E.Junge
mainzi és B.Bolin stockholmi
professzoroknak, akik először
bíztattak arra, hogy Gaiáról
írjak, valamint munkatársaimnak,
Dr.James Lodge-nak a coloradói
Boulderből, Sidney Eptonnak a Shell
Research Ltd.-től és a readingi
Peter Fellgettnek, akik a kutatás
folytatására bátorítottak.
Nagyjából
1980 óta kapcsolatban állok
a Tengerbiológiai Egyesület
Plymouth-i laboratóriumával,
ahol Dr.Andrew Watson és
Dr.Michael Whitfield munkatársaim,
később barátaim lettek.
Köszönet illeti őket,
mert hittek Gaiában, mint
kutatási témában.
A
legutóbbi bátorítás
az ENSZ Egyetemétől ered
és különösen
hálás vagyok programfelelősüknek,
Walter Shearernek személyes
érdeklődéséért.
A
tudományos munkatársak
támogatásához
hasonló nagy jelentőségű
ösztönzést és
meleg emberséget kaptam a
Lindisfarne Testvériségtől
és társalapítóiktól,
William Thompsontól és
James Mortontól.
Külön
köszönet jár Evelyn
Frazernek, aki átdolgozta
a könyw vázlatát
és a mondatok kusza összevisszaságából
olvasható egészet
állított össze,
méghozzá olyan szakszerűen,
hogy az eredmény pont azt
és úgy fejezi ki,
ahogyan én szerettem volna
- ha képes lettem volna rá.
Végül
pedig lekötelezettje vagyok
Helen Lovelocknak, aki nem csak
gépelt, hanem megfelelő környezetet
is teremtett az írás
és a gondolkodás számára.
A
könyv végén fejezetszerinti
elrendezésben felsoroltam
a főbb adatforrásokat, az
ajánlott kiegészítő
olvasmányokat, néhány
meghatározást, valamint
az alkalmazott kifejezések
és a szövegben használatos
mértékrendszerek és
mértékegységek
magyarázatát.
TARTALOM
-
- A kezdetek
- Gaia megismerése
- Kibernetika
- A jelenkori légkör
- A tenger
- Gaia és az
ember: a környezetszennyezés
kérdése
- Élet Gaia részeként
- Epilógus
- Meghatározások
és fogalommagyarázatok,
Ajánlott irodalom
|