Minthogy élénken
foglalkoztatnak a Földön kívüli élet
lehetõségei, és mert tudományos-fantasztikus
regények írójaként ismernek, gyakran
szegezik nekem a kérdést, hogy "hiszek-e"
a repülõ csészealjakban. Akik ezzel a kérdéssel
fordulnak hozzám, mind eleve igenlõ válaszra
számíthatnak. És a repülõ csészealjaknak
a "hittel" való összekapcsolása rendszerint
arra utal, hogy a kérdezõ ezeket valamiféle
- nem emberi észlények által irányított
- ûrjármûveknek képzeli.
Nos, engedtessék meg nekem, hogy világosan kifejtsem
a véleményemet, mert semmiképpen nem szeretném,
ha írásaimat egy olyan felfogás kiindulópontjaként
használnák, amelyet én magam ostobaságnak
tartok.
Ha tehát a repülõ csészealjakat olyan
ûrjármûveknek képzelik, amelyeket Földön
kívüli lények irányítanak, akkor
azt mondom: nem hiszek bennük. Korábban már
kifejtettem, hogy a Naprendszerben gyakorlatilag sehol máshol
nincs a földihez hasonló értelmes élet,
és az ûrhajók kezeléséhez szükséges
kultúra feltételei valószínûleg
tõlünk csak sok-sok fényévnyire fordulhatnak
elõ.
Ha azt mondom - márpedig ez szilárd meggyõzõdésem
-, hogy a világûr végtelenjében kétségtelenül
létezik még valahol értelmes élet,
az egyáltalán nem ugyanaz, mintha azt állítanám:
e kultúrák nagy rajokban meglátogatják
Földünket repülõ csészealjaknak álcázott
ûrhajókban, amelyeket egyre gyakrabban észlelnek,
bár bizonyítható kapcsolat sohasem létesült
velük.
A csillagközi utazás olyan mérhetetlen energiamennyiséget
kíván, amely eleve elképzelhetetlenné
teszi számomra, hogy bármilyen lények pusztán
azért vágjanak neki a világûr végtelen
mélységeinek, hogy néhány évtizeden
át eljátszadozzanak velünk. Ha kapcsolatot
akarnának létesíteni velünk, megtennék;
ha pedig nem, akkor megtakarítanák az energiát,
és máshová mennének.
Kétségtelenül vannak olyan becsületes
emberek, akik vitathatatlanul valódi, bár szokatlan
jelenségeket észlelnek. Ezek azonban valószínûleg
nem ûrhajók (sõt biztos vagyok benne, hogy
nem azok), de hát az ûrhajókon kívül
jó néhány dolog van még, ami fokozott
vizsgálódást érdemel. Az is kétségtelen,
hogy a tudósok több lelkesedést mutatnának,
és nagyobb erõvel kutatnának, ha a múlt
tapasztalata nem arra tanítaná õket, hogy
a repülõcsészealj-õrület korszakának
hírei között hemzseg a sok kacsa, szélhámosság
és rémhír. Szó, ami szó, ez
bizony nem az õ hibájuk.
Épp ezért mindaddig, amíg nem sikerül
egy ilyen ûrhajót kézzelfoghatóan,
nem emberi legénységével együtt közszemlére
tenni, addig - anélkül hogy bárkit rágalmazni
akarnék - továbbra is fenntartom azt az álláspontomat,
hogy minden ilyen észlelet vagy kacsa, vagy tévedés,
esetleg olyasvalami, amit úgyis megfejthetünk, hogy
nem keverjük bele a távoli csillagokról érkezett
ûrhajó fikcióját.
Gömöri Péter fordítása