Isaac Asimov - Nézõpont


    
     Roger egyrészt azért kereste az apját, mert vasárnap volt; és jog szerint apjának nem kellett volna dolgoznia másrészt meg akart gyõzõdni róla, hogy minden rendben van-e.
     Roger apját nem volt nehéz megtalálni, mivel mindenki, aki, Multivac, az óriás komputer kiszolgálásán munkálkodott, a családjával együtt a közvetlen közelben lakott. Egész kis várost alkottak. Azoknak az embereknek a városát, akik az egész világ problémáinak megoldásán fáradoztak.
     A vasárnapi ügyeletes ismerte Rogert.
     - Ha apádat keresed - mondta neki -, odalent van; az L folyosón, de valószínûleg túl sok a dolga hozzá, hogy veled foglalkozhasson.
     Roger azért csak megpróbálta, bedugva a fejét az egyik ajtón, amely mögül férfiak és nõk beszélgetését hallotta. A folyosók sokkal üresebbek voltak, mint hétköznap, így könnyen kideríthette, hol dolgozik egyáltalán valaki.
     Azonnal észrevette. az apját, és apja is meglátta õt. Látszott rajtó, hogy nem nagyon örül a gyedeknek, amibõl Roger mindjárt kitalálta, hogy semmi sincs igazán rendben.
     - Oké, Roger - fordult félé az apja -, attól tartok, hogy túlságosan elfoglalt vagyok.
     De Roger apjának a fõnöke is ott volt, és így szólt a férfihoz;
     - Rendben, Atkins, tartson egy kis szünetet. Már kilenc órája bütyköl ezen az ügyön, és e pillanatban semmi hasznát sem vehetjük. Vigye a gyereket és harapjon vele valamit a kantinban. Azután szundítson egyet és késõbb jöjjön vissza.
     Roger apján látszott, hogy nem szívesen egyezik bele a dologba. Egy mûszert tartott a kezében, amelyrõl Roger tudta, hogy valami áramkörelemzõ, bár azzal nem volt tisztában, hogyan mûködik. Közben jól hallhatta Multivac mindent betöltõ csettegését és surrogását.
     A következõ pillanatban apja letette kezébõl a mûszert. - Oké, gyerünk hát, Roger! Meghívlak égy hamburgerre, és közben hagyjuk, hogy ezek a bölcs emberek itt megpróbálják kideríteni, mi a baj velem. "
     Az apa eltöltött némi idõt a mosakodással, azután máris a kantinban voltak, elõttük egy-egy jókora hamburger, rakásnyi sült krumpli és szódavíz.
     - Mi lehet Multivac baja, valami nincs rendben vele? - kérdezte Roger.
     - Csak annyit mondhatok, hogy eddig még nem jutottunk semmire - válaszolta az apa komoran.
     - Nekem úgy tûnt, mintha mûködne. Úgy értem, hogy hallottam a zümmögését.
     - Hát persze, mûködik. Csakhogy nem mindig a megfelelõ válaszokat adja.
     Roger tizenhárom éves volt, és a negyedik osztályban tanult programelméletet. Néha kifejezetten utálta, és arra vágyakozott, hogy a jó öreg huszadik században élhessen, amikor a gyerekeket még nem gyötörték ilyesmivel. Máskor viszont jól jött ez a tudása, ha az apjával kellett beszélgetnie.
     - Hogy állíthatod, hogy nem mindig ad helyes választ, ha egyszer csak "õ" ismeri a helyes válaszokat? - érdeklõdött Roger.
     Apja megvonta a vállát, és egy pillanatra a fiú attól tartott, hogy elzárkózik a válasz elõl, mondván: túl nehéz lenne megmagyaráznia, és egy szót sem szól róla többet, bár ilyesmi igazán szinte sohasem fordult elõ.
     Ehelyett apja így folytatta:
     - Multivacnak akkora agya van, mint egy gyárépület, fiam, de még sincs olyan bonyolult, mint ez a miénk - kopogtatta meg a homlokát. - Multivac néha olyan válaszokat produkál, amilyeneket mi magunk ezer év alatt sem tudnánk kiszámítani, ám ugyanakkor a mi agyunk kattan egyet, és fölkiáltunk: "Hohó! Itt valami nincs rendben!" Akkor ismét Multivac képességeihez fordulunk, és valami egészen rendellenes választ kapunk. Ha Muitivac teljesen rendben lenne, érted, ugyanarra a kérdésre mindig ugyanazt a választ kellene kapnunk. Amikor viszont a válaszok különbözõk, valamelyikünkben föltétlenül hibának kell lennie!
     Az egésznek a lényege pedig az, fiam, hogy nem tudhatjuk egészen biztosan, mindig rajtakaphatjuk-e Multivacot a csínytevésen. Honnan tudhatnánk, hogy bizonyos helytelen válaszok nem kerülik el a figyelmünket? Esetleg elfogadunk egy választ, és valami olyasmit csinálunk a hatására, amirõl csak öt év múlva derül ki, hogy sorscsapás. Egyszóval, valami nincs rendben Multivac belsejében, és mi nem tudjuk kideríteni, mi lehet az! És bárhol rejtõzzék is az a hiba, egyre csak növekszik és burjánzik.
     - De miért keltene igazi bajjá fokozódnia? - kérdezte Roger.
     Addigra apja végzett agyhamburgerrel, és már a szalmakrumplit rágcsálta szálanként.
     - Az a gyanúm, fiam - mormolta közben -, hogy rossz ésszel ruháztuk föl ezt a Multivac legényt.
     - Hogy, mi?
     - Érted, Roger? Multivac eleinte éppoly értelmes volt, akár egy ember. Elbeszélgethettünk vele és kideríthettük, éppen mi nincs rendben nála, akármilyen bonyolult is a dolog. De ezúttal nem így alakult a helyzet. Ha olyan korlátolt lenne, mint egy gép, akkor olyan egyszerû módon hibásodott volna meg, hogy könnyûszerrel megtalálhatnánk a baj forrását. A fõ gond viszont éppen az, hogy féleszû, olyasmi, mint egy idióta. Elég okos hozzá, hogy a legbonyolultabb ostobaságokat kövesse el, de mégsem elég értelmes ahhoz, hogy hozzásegíthessen bennünket az igazi hiba föltárásához. Ez pedig az elképzelhetõ legrosszabb okosság. - Roger gyászos tekintetet vetett az apjára. - De mondd, mégis mit tehetnénk? Azt nem tudjuk, hogyan varázsolhatnánk még okosabbá… még nem tudjuk. Viszont ostobábbá sem tehetjük, hiszen a világ gondjai annyira komollyá váltak, és a kérdések is annyira bonyolultak, hogy Multivac minden képességére szükség lenne a megválaszolásukhoz. Ez viszont csak még nagyobb zavart keltene.
     - De ha kikapcsolnátok Multivac funkcióit - vélekedett Bogét -, és aprólékosan végigvizsgálnátok…
     - Éppen ezt nem tehetjük meg, fiam - felelte az apja. Attól tartok, hogy Multivacnak éjjel-nappal, a nap minden órájában mûködnie kell. Éppen e ponton estünk bele a csapdába.
     - De ha Multivac továbbra is mindegyre hibákat követ el, apa, nem kellene végül leállítani "õt"? Ha egyszer nem bízhattok meg abban, amit mond…
     - No jól van - simogatta meg Roger apja a fiúcska haját -, öreg fiú, azért csak kiderítjük majd, mi lehet a hiba, ne aggódj! - Ám a szemében közben ugyanaz a kétségbeesett aggodalom tükrözõdött. - No rajta, fejezd be, és tûnjünk el innen!
     - De apaa! - méltatlankodott Roger. - Figyelj ide! Multivac mondjuk féleszû, de ez miért jelentené azt, hogy teljesen bolond?
     - Ha tudnád, fiam, miféle utasításokat adunk neki, nem kérdeznél ilyen szamárságokat.
     - De apa, talán mégsem így kellene néznünk a helyzetet. Én ugyan nem vagyok olyan okos, mint te, a tudásom is csekélyebb. De azért én sem vagyok hülye! Meglehet, Multivac sem bolondult meg teljesen, csak éppen olyan, mint egy gyerek?
     Roger apja erre hangosan fölkacagott.
     - Ez persze elég érdekes elképzelés, de ugyan mit változtat a dolgokon?
     - Nagyon is sokat változtathat - erõsködött Roger. - Te sem vagy bolond, ennélfogva nem tudhatod, hogyan mûködik egy idióta elméje! Én viszont gyerek vagyok, és talán sejtem, milyen lehet egy gyerek gondolkodása!
     - Hmm! Nos tehát, hogyan mûködik egy gyerek elméje? - Egyszóval, azt mondod, hogy Multivacnak éjjel-nappal mûködnie kell? Egy gép képes is lehet ilyesmire. De ha egy gyereknek túl sok leckét adsz föl, és azt parancsolod neki, hogy folyvást azzal foglalkozzon, egyszer csak belefárad, és elég nyomorultnak érzi magát, hogy hibákat is elkövethessen, még szándékosan is. Miért ne engedhetnénk meg, hogy Multivac is lógjon naponta egy-két árát kedve szerint, és hagynánk, hogy csak kattogjon és csipogjon magában?
     Roger apja olyan képet vágott, mint aki rettentõ komolyan gondolkodik. Elõvette a zsebszámítógépét, és elvégzett rajta néhány mûveletet. Azután még jó néhányat. Végül megszólalt:
     - Tudod, Roger, ha elfogadom, amit mondtál, és lefordítom a Platt-integrális egyenletek nyelvére, akkor úgy látszik, hogy van valami értelme a dolognak. Az, mondjuk, elég világosnak tûnik, hogy huszonkét óra lényegesen többet érhet, mint huszonnégy teljesen elpocsékolt óra:
     Bólogatott a bölcs eszmefuttatás mellé, azután fölemelte tekintetét zsebszámítógépérõl, és megkérdezte a fiától, mintha a gyerek lenne a legtekintélyesebb szakértõ:
     - Teljesen biztos vagy ebben, Roger? Roger természetesen biztos volt a dolgában:
     - Apa, a gyerekeknek néha játszaniok is kell, megérted?

Füssi-Nagy Géza fordítása