A tizenhárom esztendõs
Edward Keller már negyedik éve rajongott a sci-fiért.
Erõsen túltengett benne a galaktikus lelkesedés.
Clara nénikéje; aki megboldogult
nõvére drága emlékének adózva
zordon szigorral nevelte az ifjút, jó esetben türelemmel,
rosszabb perceiben némi keserûséggel viseltetett
eme hóbort iránt. Viszolyogva figyelte, ahogyan
Edward egyre jobban elmerül a fantázia világában.
- Eddie, térj már vissza
közénk - szokta neki mondogatni indulatosan.
A fiú ilyenkor rendre csak bólintott
egyet, de azért folytatta:
- És azt álmodtam, hogy
üldöznek a marslakók, tudod? Volt nálam
egy speciális sugárfegyver, de az atomtöltet
túl gyenge volt, és
Reggelire a tojás, a pirítós
meg a tej mellé a nénikének minden másnap
kijárt egy-egy ilyen álom.
Aznap Clara néni egészen
komoran válaszolt:
- Te Eddie, figyeld csak meg, egyszer
nem fogsz tudni felébredni az álmodból. Ott
fognak! Akkor mi lesz?
És szögletes arcával
egészen közel hajolt a fiú arcához,
és mélyen belenézett a szemébe.
Eddie-t furcsamád igencsak elgondolkoztatta
a nagynéni figyelmeztetése. Az ágyában
feküdt, és a sötétséget bámulta.
- Nem szerette volna, ha ott fogják álmában.
Mindig olyan jó érzés volt felébredni
az utolsó pillanatban. Például amikor a dinoszauruszok
üldözték
Egyszer csak eltûnt az ágy,
eltûnt a ház, és Eddie kint állt a
gyepen, és tudta, hogy megint álmodik.
Mialatt ezt gondolta, a messzeségbõl
mennydörgést hallott, és egy árnyék
takarta el elõle a napot. Döbbenten felnézett
az égre, és egy emberi arcot látott a felhõk
között.
Clara néni volt az! Fenyegetõen
hajolt le hozzá a rémséges magasságból,
felemelt mutatóujja árbocrúdként meredt
felfelé, és érthetetlen torokhangon hörgött
valamit.
Eddie megfordult, és hanyatt-homlok
menekült elõle. És akkor egy másik dörgõ
hangú Clara néni szörnyeteg alakja derengett
fel elõtte.
Eddie újra irányt változtatott,
és bukdácsolva, zihálva menekült kifelé,
kifelé
Felért a hegytetõre, és
ott rémülten megtorpant. Messze a távolban
száz Clara néni torony menetelt az égen.
Ahogy az alakok elhaladtak elõtte, a Clara nénik
mind-mind feléje fordították a fejüket,
és mennydörgésszerû hörgésük-dörmögésük
szavakká formálódott:
- Eddie, térj vissza közénk!
Eddie, térj vissza közénk! Eddie zokogva a
földre vetette magát. Könyörgöm, kelj
már fel, nógatta magát, nehogy itt fogjanak
ebben az álomban!
Mert ha most nem ébred fel, akkor
utoléri a legszörnyûségesebb sci-fi vég.
Ott fogják, ott fogják õt az áriás
nagynénik világában.
Hajdú Gábor fordítása