Isaac Asimov - A repülõ csészealjakról


    
    Minthogy élénken foglalkoztatnak a Földön kívüli élet lehetõségei, és mert tudományos-fantasztikus regények írójaként ismernek, gyakran szegezik nekem a kérdést, hogy "hiszek-e" a repülõ csészealjakban. Akik ezzel a kérdéssel fordulnak hozzám, mind eleve igenlõ válaszra számíthatnak. És a repülõ csészealjaknak a "hittel" való összekapcsolása rendszerint arra utal, hogy a kérdezõ ezeket valamiféle - nem emberi észlények által irányított - ûrjármûveknek képzeli.
     Nos, engedtessék meg nekem, hogy világosan kifejtsem a véleményemet, mert semmiképpen nem szeretném, ha írásaimat egy olyan felfogás kiindulópontjaként használnák, amelyet én magam ostobaságnak tartok.
     Ha tehát a repülõ csészealjakat olyan ûrjármûveknek képzelik, amelyeket Földön kívüli lények irányítanak, akkor azt mondom: nem hiszek bennük. Korábban már kifejtettem, hogy a Naprendszerben gyakorlatilag sehol máshol nincs a földihez hasonló értelmes élet, és az ûrhajók kezeléséhez szükséges kultúra feltételei valószínûleg tõlünk csak sok-sok fényévnyire fordulhatnak elõ.
     Ha azt mondom - márpedig ez szilárd meggyõzõdésem -, hogy a világûr végtelenjében kétségtelenül létezik még valahol értelmes élet, az egyáltalán nem ugyanaz, mintha azt állítanám: e kultúrák nagy rajokban meglátogatják Földünket repülõ csészealjaknak álcázott ûrhajókban, amelyeket egyre gyakrabban észlelnek, bár bizonyítható kapcsolat sohasem létesült velük.
     A csillagközi utazás olyan mérhetetlen energiamennyiséget kíván, amely eleve elképzelhetetlenné teszi számomra, hogy bármilyen lények pusztán azért vágjanak neki a világûr végtelen mélységeinek, hogy néhány évtizeden át eljátszadozzanak velünk. Ha kapcsolatot akarnának létesíteni velünk, megtennék; ha pedig nem, akkor megtakarítanák az energiát, és máshová mennének.
     Kétségtelenül vannak olyan becsületes emberek, akik vitathatatlanul valódi, bár szokatlan jelenségeket észlelnek. Ezek azonban valószínûleg nem ûrhajók (sõt biztos vagyok benne, hogy nem azok), de hát az ûrhajókon kívül jó néhány dolog van még, ami fokozott vizsgálódást érdemel. Az is kétségtelen, hogy a tudósok több lelkesedést mutatnának, és nagyobb erõvel kutatnának, ha a múlt tapasztalata nem arra tanítaná õket, hogy a repülõcsészealj-õrület korszakának hírei között hemzseg a sok kacsa, szélhámosság és rémhír. Szó, ami szó, ez bizony nem az õ hibájuk.
     Épp ezért mindaddig, amíg nem sikerül egy ilyen ûrhajót kézzelfoghatóan, nem emberi legénységével együtt közszemlére tenni, addig - anélkül hogy bárkit rágalmazni akarnék - továbbra is fenntartom azt az álláspontomat, hogy minden ilyen észlelet vagy kacsa, vagy tévedés, esetleg olyasvalami, amit úgyis megfejthetünk, hogy nem keverjük bele a távoli csillagokról érkezett ûrhajó fikcióját.

Gömöri Péter fordítása