A naptárreform híveinek komoly kifogásai vannak a mindannyiunk által használt
és néhányunk által szeretett naptár ellen. Legelőször is itt van az a nehézség,
hogy (...) a naptár évről évre megváltozik. Hét különböző típusú közönséges 365
napos év van, mert január 1. a hét különböző napjainak mindegyikére eshet (és
esik). Ugyanígy hétféle különböző szökőév lehetséges. Mivel minden negyedik év
szökőév, a naptár évről évre változik, bonyolult rendszer szerint, huszonnyolc
éven át. Aztán elölről kezdődik a sorozat.
Tehát
1901, 1929, 1957, 1985, 2013, 2041, 2069 és 2097 naptárai azonosak. Ezek mind
közönséges évek, amelyekben január 1. keddre esik. Július 4. mindegyikükben
csütörtök, karácsony pedig szerda. (Vannak persze felszínes különbségek. Például
sem 1901-ben, sem 1973-ban nem volt hivatalos munkaszüneti nap a "fegyverszünet
ünnepe", november 11., 1935-ben azonban igen.)
Ebben
a 28 éves sorozatban huszonegy közönséges év van, amelyekből három-három
kezdődik a hétnek ugyanazzal a napjával, s hét szökőév, amelyek a hétnek hét
különböző napjával kezdődnek. Ha az ember huszonnyolc éven át félreteszi a
naptárakat, a végén lesz egy "28 éves öröknaptára". A huszonnyolc naptárt sorban
föl lehet ragasztani a falra, és minden évben átmenni a következőre, huszonnyolc
év múlva pedig elölről kezdeni a ciklust.
Ez
mindaddig beválik, amíg kivétel nélkül minden negyedik év szökőév. 1900 és 2100
között nincs is bökkenő, de általában minden négy évszázadban van három olyan
negyedik év, amely nem szökőév, s ilyenkor hét közönséges év követi egymást,
mint például 1897-től 1903-ig.
Tehát az igazi
öröknaptárhoz, amely átfogná a ma használt Gergely-féle rendszer egészét,
kétezer-nyolcszáz naptárból álló sorozat volna szükséges, mondjuk, 1601-től
4400-ig. Azután minden pontosan megismétlődik 4401-től 7200-ig és így
tovább.
Valószínűleg egyetértünk abban, hogy ez nem
kifejezetten praktikus rendszer, különösen azért, mert bizonyos számú ciklus
után a jelenlegi Gergely-naptár egynapos fáziseltérésbe kerül a Nappal, és ezért
ki kell hagyni egy szökőévet.
Ennél biztosan többre
vagyunk képesek. Gondolkodjunk csak!
A legegyszerűbb dolog, amit tehetnénk, a napok megszámozása volna.
Elkezdhetnénk valamely megfelelő időponttól, és sorra, határ nélkül
végigszámozhatnánk őket. Nem futnánk ki a számokból, hiszen soruk végtelen, és
ha csak a napokkal foglalkozunk, s nem bajlódunk a hetekkel, hónapokkal
és évekkel, egyáltalán nem volna szükségünk naptárra. Csak annyit jegyeznénk
meg, hogy ilyen és ilyen napon születtünk, ilyen és ilyen napon házasodtunk,
ilyen és ilyen napon ütöttük meg a főnyereményt és így tovább. Ennek a
rendszernek nagy előnye volna - a naptár teljes eltörlésén kívül - az, hogy két
esemény között eltelt napok száma egyszerű kivonással megállapítható
volna.
Teljesen elképzelhetetlennek, túl
matematikainak, és túl személytelennek hangzik egy ilyen rendszer? Pedig
pontosan ezt tesszük az évek esetében. Egyszerűen megszámozzuk őket, vég nélkül,
és már csaknem kétezernél tartunk! Ez is elszemélytelenítést jelent, hiszen volt
olyan idő, amikor minden évet úgy azonosítottak, hogy akkor volt arkhón vagy
konzul ez vagy az, vagy akkor uralkodott ennyi meg ennyi éve ez és ez a
király.
Az egyszerű megszámozás azonban annyi
előnnyel járt, hogy az emberek inkább lemondtak minden apró, személyes jegyről,
amelyek alapján addig azonosították az éveket (és amelyek, akármilyen kedvesek
és emberiek lettek légyen is, végtelenül zavaróak voltak, amikor pontos
feljegyzéseket kellett volna vezetni). Kérdés persze, hogy hol kezdjük a
számlálást. Valamilyen fontos határkövet kell találni, amelyben egyhangúan
megegyezik a világ. Az évek esetében ilyen határkő szerepét tölti be Jézus
születése.
De akár hiszik, akár nem, nemcsak az
éveket számláljuk ilyen rendszerben, hanem a napokat is! Még a XVI. század vége
felé ajánlotta egy francia tudós, Joseph Justus Scaliger, hogy számozzák meg a
napokat; 1. napnak az i. e. 4713. év január 1-ét választotta (a Gergely-naptár
szerint). (Hogy miért ezt a napot? Scaliger kiszámította, hogy ezen a napon
számos fontos csillagászati ciklus - mint például a napév, a holdhónap, a
fogyatkozási periódus és így tovább - egyszerre indult.) Ezeket a megszámozott
napokat "Julián-dátumnak" nevezte el apja, Julius Caesar Scaliger
tiszteletére.
A csillagászok ma is a Julián-dátumot
használják, mert kényelmes, hogy számításaikban csak napokkal kell dolgozniuk.
Én tehát eszerint a 2 441 252. Julián-dátumú napon írom e
sorokat.
De itt a bökkenő! Az évek vég nélküli
számlálását elviseljük, mert egyelőre csak a négyjegyű számoknál tartunk,
amelyek még kezelhetőek, s több mint nyolcezer évig nem is bővülnek ötödik
jeggyel. Ha viszont a napokat számozzuk meg, máris hét jegynél tartunk, ami nem
az igazi. Még ha valaki olyan rajongója is a számoknak, mint jómagam, el kell
ismernie, hogy az egyes napok hétjegyű azonosítása több a
soknál.
Azonkívül az évszakok egy év alatt lezajló
ciklusa sokkal fontosabb a világgazdaság és a személyes emberi ügyek-bajok
szempontjából, semhogy figyelmen kívül lehetne hagyni. Az évre szükségünk
van.
Ebben az esetben viszont miért nem kombináljuk
az évet és a napot úgy, hogy mindegyiket megszámozzuk és kész? Minden év napjai
számot viselnének 1-től 365-ig (vagy szökőévben 366-ig). Így 1974. 72-t vagy
1962. 284-et, 1984. 366-ot emlegethetnénk, és ezzel egyértelműen,
félreérthetetlenül azonosítanánk minden dátumot. No persze még mindig hat vagy
hét számjegyet kellene kezelni, de külön az éveket és külön a napokat, ami
pszichológiailag sokat számít.
Az ilyen év-nap
számozáshoz sem volna szükség naptárra. Voltaképpen a jelenlegi rendszerben is
csak akkor kell a naptár, ha a hét napjai a kérdésesek. Amikor megnézzük a
naptárt, csak kétféle kérdésre keressük a választ: 1. Milyen napra esik a jövő
hónap huszonnyolcadika? 2. Hányadika lesz jövő kedd?
Ha nem érdekelne bennünket, hogy milyen napra esnek a dátumok, egyszerűen
sohasem kellene a naptárhoz folyamodnunk !
De a
héttől nem tudunk megszabadulni. Túl mélyen gyökerezik egész életmódunkban.
Mihez kezdenénk a víkend nélkül, az isten
szerelmére?!
Meg kell tartanunk tehát a hetet, s
olyan naptárra van szükségünk, amelyben az év minden napját hét oszlopban
rendezhetjük el.
Tegyük fel, hogy az év hossza pontosan 364 nap. Ebben az esetben a 364
napot elrendezhetnénk hét oszlopban, amelyeknek mindegyike ötvenkét napból
állna. Ha az 1. nap vasárnap volna, akkor vasárnapra esne a 8., 15., 22., 29.,
36. ... 358. nap is; hétfőre esne a 9., 16., 23., 30., 37. ... 359., nap és így
tovább. A 364. nap szombat volna, s vele fejeződne be az év, tehát a következő
év 1. napja vasárnapra esne, és újra kezdődne az
egész.
Ily módon egyetlen naptár, amelynek napjai
számot viselnek, és pontosan ötvenkét teljes hetet tesznek ki, leírhatna minden
évet, az örökkévalóságig (leszámítva a nap és az év hosszának eónok alatti
változását).
De az év hossza nem 364, hanem 365 1/4
nap; tehát minden évnek legalább 365, de néha 366 napja
van.
Nem lehetne figyelmen kívül hagyni ezeket a
plusz napokat, és úgy tenni; mintha 364 nap kitenne egy évet? Mit számít egy-két
kósza nap? De ha ezzel próbálkozunk, akkor az év nem marad szinkronban az
évszakokkal! Ha idén március 21-én van a tavaszi napéjegyenlőség, akkor jövőre
március 22-én lenne (vagy ha a jövő év szökőév, akkor 23-án) és így tovább. 292
év alatt a tavaszi napéjegyenlőség (és az évszakok minden más csillagászati
határköve) leírna egy teljes kört, és visszaérne március
21-re.
Ez is egy lehetőség! Az ősi egyiptomiak
figye1men kívül hagyták a szökőéveket, és hagyták, hogy az év évente egy negyed
nappal lemaradjon a Nap mögött, tehát az évszakok határkövei 1460 év alatt
végigvándoroljanak az éven. Az egyiptomiak nem voltak hajlandóak változtatni
ezen, noha tudták, mi történik, és arról is volt fogalmuk, hogyan
akadályozhatnák meg. A hagyomány, tudják ...
Hát le
a hagyománnyal! Tartsuk meg a 364 napos évet anélkül, hogy elhagynánk a 365. és
a 366. napot! Semmi más nem kell hozzá, mint hogy ezek a fölös napok ne
tartozzanak a hét egyik napjához sem.
Mondjuk,
legyen a 365. olyan nap, amely nem napja semmiféle hétnek! Egyszerűen csak ott
van az év végén, ünnepnapnak számít, és évnap a neve. A szökőévben van
még egy 366. nap is, újabb ünnepnap, melynek neve szökőnap, és szintén
nem tartozik semmiféle hétbe. Tehát minden évben az évnap után (a szökőévekben
pedig a szökőnap után) a következő év 1. napja jön, amely vasárnap, annak
ellenére, hogy ily módon nyolc (szökőévenként kilenc) nap telt el a legutóbbi
vasárnap óta, amely a 358. nap volt. Egy ilyen naptárban a 365. és a 366. napot
zárójelben oda lehetne rakni valahova a hét oszloptól jobbra, és nem engedni,
hogy belekontárkodjanak a hétbe.
Ezt az évekből,
hetekből és napokból álló naptárt (hónapok, mint észrevették, nincsenek benne)
eddig sohasem javasolta senki komolyan - még én sem; de minden, az éven alapuló
öröknaptárban, amelyet eddig javasoltak, fel kellett használni egy évnapot és
egy szökőnapot, amelyekhez nem társul a hét egyetlen napja sem. Csak így lehet
megakadályozni, hogy a hétnapos hét szétdúlja a naptárt, és különbözővé tegye az
éveket.
De ez az a zátony, amelyen megfeneklik a
naptárreform! Sok befolyásos vallási szervezet van, amely hallani sem akar róla,
hogy valamely nap ne legyen napja a hétnek. A sabbathot kivétel nélkül
minden hetedik napon meg kell ülni, és ha évente egyszer két vasárnapot (vagy a
szombatistáknál két szombatot, vagy a muzulmánoknál két pénteket) nyolc vagy
kilenc nap választana e1 egymástól, akkor a vallás épülete, úgy látszik,
összedőlne.
Ha kíváncsiak a véleményemre,
énszerintem ez a naptárreform elleni "hetelés" csak ötölés-hatolás. (Nem,
egyáltalán nem szégyellem magam ...) Anélkül, hogy megkísérelném összeállítani a
tényleges listáját annak a számtalan kompromisszumnak, amelyet a különféle
vallások kötöttek a célszerűség érdekében, csak felhívom a figyelmet Jézus
mondására: "A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért." (Márk 2,
27.)
Elképzelhető tehát, hogy egy szép napon azok,
akiknek szemléletében a sabbath a metronóm végeérhetetlen ketyegéséhez
hasonlóan ismétlődik, engedni fognak elménk épsége érdekében.
Ha a teljes évet egységnek vesszük, ez bizonyos nehézségekkel jár, mert
átfogja az évszakok egész ciklusát, de nem veszi figyelembe őket egyenként. Én
például hozzászoktam az élesen különböző jellegű négy évszakhoz, melyek más-más
módon hatnak a mezőgazdaságra, a kereskedelemre, a közlekedésre, a
szabadságolásra, a fogyasztásra - egyszóval különböznek. Ezért hasznos nyomon
követni az egyes évszakokat a naptárban.
Természetesnek látszana a hónapokat használni erre a célra. A hónapok eredetileg
azért jöttek létre, hogy a Hold ciklusait jelezzék, és semmi közük nem volt az
évszakokhoz. Mindazonáltal itt vannak.
Hagyományosan
tizenkét hónap van, a Hold fázisváltozási ciklusainak hosszából eredően. De
sajnos, a 364 napos évben (az egyetlenben, amelynek az öröknaptárban értelme
van) tizenkét egyforma hónap mindegyike 30 1/3 napos, illetve 4 1/3
hetes volna. Más szóval, a 12 hónapos év hónapjait nem lehetne összehangolni sem
a napokkal, sem a hetekkel.
Viszont furcsa módon a
13 hónapos év ebből a szempontból tökéletes volna, mivel 364 =
13 x 28, és 28 = 7 x 4. A 13 hónapos évben minden hónap
pontosan négyhetes volna, s természetesen huszonnyolc napos. Minden hónap így
festene:
| V | H | K | Sze | Cs | P | Szo |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 |
Ez nem valami meghökkentő küllemű hónap. Minden
huszonnyolc évben háromszor így fest a február. Ami azt illeti, 1970 februárja
épp ilyen volt.
Ha minden hónap ilyen volna,
gyorsan meg lehetne jegyezni a rendszert. Előbb-utóbb tudomásul vennénk, hogy
17-e mindig kedd és 13-a mindig péntek (bocsánat!), 1-e mindig vasárnap és így
tovább. Egy idő múlva egyáltalán nem lenne szükségünk
naptárra.
De mi legyen a tizenharmadik hónappal? Az
egyik lehetőséget a Nemzetközi Állandó Naptárban ajánlották, amely pár
évtizeddel ezelőtt egy ideig többé-kevésbé kedvező visszhangra talált. Ebben a
tizenharmadik hónap (Sol néven) a hatodik és a hetedik hónap, június és
július között helyezkedett el. Itt az "évnap" december 29., a "szökőnap" pedig
június 29. volt - és természetesen egyikük sem kapott napot a
hétből.
A Nemzetközi Állandó Naptárnál egyszerűbb,
olyan öröknaptárt, amelyben napok, hetek és hónapok is vannak, nem lehet
szerkeszteni; nagy kár, hogy egy súlyos hátránya használhatatlanná teszi.
Tizenhárom hónapot ugyanis nem lehet négy egyenlő részre osztani, ezért nincsen
évszakonként egész számú hónap! A Nemzetközi Állandó Naptárban három hónap és
egy hét tesz ki egy-egy évszakot, és ez olyan szabálytalanságot visz bele, amely
többet nyom a latban, mint összes szabályszerűségei
együtt.
Ezzel szemben a 12 hónapos évnek megvolna az
az előnye, hogy négy egyenlő hosszúságú, egyenként háromhónapos évszakra lehetne
osztani. A 12 hónapos évben megoldhatatlan, hogy minden hónap egyforma legyen -
mint a Nemzetközi Állandó Naptárban -, de ezt a hátrányt jelentéktelennek
tekintik az évszakok pontosságához képest.
Ha tehát
megtartjuk az évszakokat, akkor hogyan tehetjük a lehető legegyszerűbbé és
legegyöntetűbbé a naptárt? A 364 napos évben ötvenkét hét van, tehát egy
évszakban tizenhárom. Tizenhárom hét kilencvenegy napból áll, s ezek a lehető
legegyenletesebben úgy oszthatók el három hónapra, hogy az első hónap harmincegy
napot kap, a másik kettő pedig harmincat-harmincat. Így festenének a
háromhónapos évszakok:
| V | H | K | Sze | Cs | P | Szo | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | január |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | április |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | július |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | október |
| 29 | 30 | 31 |
| V | H | K | Sze | Cs | P | Szo | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | február | |||
| 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | május |
| 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | augusztus |
| 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | november |
| 26 | 27 | 28 | 29 | 30 |
| V | H | K | Sze | Cs | P | Szo | |
| 1 | 2 | március | |||||
| 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | június |
| 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | szeptember |
| 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | december |
| 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 |
Megint csak erre az egyetlen naptárra volna
szükségünk, hiszen az ilyen háromhónapos periódus esetén a negyedik hónap megint
fent kezdődne, pontosan úgy, mint az első. Ha tehát a felső hónap január, a
középső február, az alsó pedig március, akkor ugyanez a háromhónapos naptár
használható áprilisra, májusra és júniusra, aztán júliusra, augusztusra és
szeptemberre, s végül októberre, novemberre és decemberre - évről
évre.
Ennek a háromhónapos öröknaptárnak
"Világnaptár" a neve, és aktív mozgalmak tevékenykednek az érdekében. A
Világnaptárban az "évnap" december 31., a "szökőnap" pedig június 31., és
egyikük sem része a hétnek.
A Világnaptár másik
előnye az, hogy a hónapok alakja ismerős; a jelenlegi naptárban nincsen ugyan
olyan három egymás utáni hónap, amely pontosan úgy festene, mint a Világnaptár
(nincsen egy más mellett két 30 napos hónap), de egyes hónapok ilyenek. Például
1971 augusztusa pontosan olyan volt, mint a felső hónap, 1971 szeptembere olyan,
mint a középső, és 1972 szeptembere olyan, mint az alsó.
Az összes öröknaptár közül eddigi kétségtelenül a Világnaptár a legjobb olyan
értelemben, hogy ez igényli a fennálló rendszer legkisebb módosítását.
Mindazonáltal szeretnék néhány tökéletesítést ajánlani, amelyek kívánnak ugyan
további módosításokat, de az eredmény szerintem a lehető legegyszerűbb és
legésszerűbb naptár, amely számításba veszi a heteket és az évszakokat
is.
Először is, csillagászati szempontból négy olyan
természetes alkalom van, amikor elkezdődhetne az év: a két napforduló és a két
napéjegyenlőség. Ezek nem egyenletesen helyezkednek el az évben, mert a Föld Nap
körüli pályája nem tökéletesen kör alakú, de a jelenlegi naptárban
elhelyezhetjük őket december 21-re, március 21-re, június 21-re és szeptember
21-re, és akkor egy-két napnál többet nem tévednénk.
Akármelyik szolgálhatna az év kezdőpontjául. December 21-én delel
legalacsonyabban a Nap az északi féltekéről nézve, míg ugyanez áll június 21-re
a déli féltekén. Március 21. táján kezdődik újra a növények növekedése az északi
féltekén, és ugyanezt mondhatjuk szeptember 21-ről a déli
féltekén.
De ha választani kell a négy közül,
érdemes előnyben részesíteni az északi féltekét, mivel itt él az emberiség
túlnyomó része.
Ami december 21-ét és március 21-ét
illeti, az előbbi a delelő Nap emelkedésének, az utóbbi a vegetációnak a
kezdetét jelzi, s az előbbi a határozottabbik időpont. Ezenkívül december 21.
közelebb is van a ma használatos újévhez. Tehát december 21-ét javasolom az év
kezdő napjának, mert az utána következő háromhónapos időszakok így
illeszkedhetnek a legpontosabban az évszakokhoz.
A
legegyszerűbb módszer a december 21-i kezdésre az volna, hogy kiválasztanánk egy
évet, amikor december 20-a után kidobnánk tizenegy napot a naptárból, és a
következő napot elneveznénk január 1-nek.
Ha a
tizenegy nap kidobása túl drasztikus változtatás volna (noha megtették már a
történelemben: a brit birodalom, beleértve az amerikai gyarmatokat is, tizenegy
napot kihagyott 1752-ben), van egy másik javaslatom. Fogadjuk el a Világnaptárt,
de egy ideig hagyjuk el az "évnapot" és a "szökőnapot" is. Az év napjai minden
közönséges évben egy, szökőévben pedig két nappal lemaradnának a Nap mögött. Ha
például 1979. január 1-én fogadnánk el a Világnaptárt, és elhagynánk minden
"évnapot" és "szökőnapot", akkor 1988. január 1. a téli napfordulóra esne (a
jelenlegi naptár szerinti 1987. december 21-re). Ezután január 1. megmaradna a
téli napfordulón, ha az "évnapot" és a "szökőnapot" megfelelően
visszahelyeznénk.
Ha ez megtörtént, egy második
módosítással ki lehetne küszöbölni a hónapokat! A hónapok nincsenek valóságos
kapcsolatban az évszakokkal; a Hold mozgására utalnak, arra is pontatlanul és
feleslegesen. A Világnaptár csökkenti ugyan a dátum és a hét napja közötti
kapcsolat bizonytalanságát, de nem eléggé. Egy hónap 5. napja sohasem lehet
hétfő, szerda, péntek vagy szombat, de lehet vasárnap, kedd vagy csütörtök
egyaránt. Bármely másik dátum is három nap bármelyikére eshet, a hónaptól
függően. Kinek kell ez?
Miért ne hagynánk el egészen
a hónapokat, hogy csak az évszakok maradjanak meg? Ebben az esetben minden év
minden évszakában, évről évre a következő lenne a naptárunk:
| V | H | K | Sze | Cs | P | Szo |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 |
| 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 |
| 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 |
| 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 |
| 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 |
| 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 |
| 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 |
| 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 |
| 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 |
| 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 |
Soha többé nem volna szükség más naptárra, csak a
fenti táblázatra, amely minden évben pontosan négyszer
ismétlődne!
Először is, észre lehet venni, hogy az
évszakban minden nap, amelynek dátuma maradék nélkül osztható 7-tel, szombat. Ha
a maradék 1, akkor vasárnap; ha a maradék 2, akkor hétfő és így tovább. Végül
már nem kellene osztogatni; kívülről tudnánk - és ha nem, mindig megnézhetnénk a
naptárban; mindig ugyanabban a naptárban.
Ezt a
naptárt, mely legjobb tudomásom szerint tőlem származik, Évszakos Világnaptárnak
neveztem el. Ez a lehető legegyszerűbb olyan naptár, amely megtartja a heteket
és az évszakokat is. Egyetlen hátránya, hogy "furcsán fest". Ki hallott már
kilencvenegy napos hónapról? De gondoljuk csak meg! Egyetlen számmal meg lehetne
mondani, hogy mennyire járunk az elején vagy a végén az évszaknak! Ötödike
mindig az évszak eleje - minden évszakban -, negyvenedike mindig a dereka, és
nyolcvanharmadika mindig a vége felé van.
Újabb
egyszerűsítést jelentene, ha kiküszöbölnénk az évszakok nevét. A nevek úgyis
provinciálisak. Ami tavasz és nyár az Egyesült Államokban, az ősz és tél
Argentínában, illetve fordítva. És sok olyan terület van a Földön, ahol
voltaképpen hiányzik a négy évszak, mert csak egy vagy több száraz és esős
évszak van - vagy, mint Hawaiiban, egyáltalán nincsenek is igazi
évszakok.
Miért ne jelölhetnénk betűkkel az
évszakokat? A betűknek nincs jelentésük. Az első évszakot nevezzük el
A-nak. Ez az Egyesült Államokban tél, Argentínában nyár, mondjuk,
Ghanában esős évszak, Hawaiiban pedig nagyjából olyan, mint a többi. Aztán jön a
B, a C és a D.
Az Évszakos
Világnaptár szerint a születésnapom A-2 volna, illetve, ha valóban az
igazi évfordulón akarom megtartani, akkor a (Gergely-féle) január 1-ről a
(Gergely-féle) december 21-re történő újévváltoztatás miatt A-12 lesz.
(Ne feledjük, hogy az "évnap" nem napja egyetlen hétnek sem. Az "évnap"
D-92, és a "szökőnap", amikor előfordul,
B-92.)
Ha az Olvasónak kedve tartja,
összeállíthat egy átszámítási táblázatot a Gergely-naptárról az Évszakosra,
figyelembe véve, hogy a Gergely-naptár szerinti december 21. az Évszakosban
január 1. Ki fog derülni, hogy mi sem egyszerűbb, mint átírni a
történelemkönyvet úgy, hogy minden dátumot az Évszakos Világdátummal adjunk meg
... És tud az Olvasó ennél egyszerűbb naptárt ajánlani, amely számításba veszi a
heteket és az évszakokat is? Én nem.
Fordította: Békés András
Egy rövid bevezetővel kiegészítve "Ötölés-hatolás, hetelés" címmel megjelent a Kozmosz Könyvek sorozatban 1979-ben kiadott, "A Hold tragédiája" című kötetben, Budapesten.
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült
Isaac Asimov: The
Tragedy of the Moon
Doubleday and Company, New York, 1973.