A szókincs
Az A szókincs a mindennapi élet dolgainak megnevezéséhez szükséges szavakból áll - az olyan dolgokat megnevező szavakból, mint az evés, ivás, munka, öltözködés, lépcsőn járás, közlekedési eszközökön való utazás, kertészkedés, főzés és hasonlók. Majdnem teljesen azokból a szavakból állították össze, amelyeket most is használunk - mint például: üt, fut, kutya, fa, cukor, ház, rét -, de napjaink szókészletével összehasonlítva e szavak száma rendkívül csekély, jelentésük pedig sokkal szigorúbban van meghatározva. Minden kétértelműséget és jelentésárnyalatot kitisztítottak belőlük. Ennek a csoportnak egy-egy szava csak egy staccato hangsor, amely egyetlen világosan érthető fogalmat fejez ki. Az A szókincset lehetetlen volna irodalmi célokra vagy politikai és filozófiai viták céljára használni. Csakis egyszerű és célszerű gondolatok kifejezésére való, amelyek rendszerint konkrét tárgyakra vagy fizikai cselekvésekre vonatkoznak.
Az újbeszél nyelvtanának két kiemelkedő sajátossága van. Az egyik a különböző szófajok majdnem teljes felcserélhetősége. A nyelv mindegyik szava (s elvileg ez az olyan absztrakt szavakra is vonatkozik, mint a ha vagy a mikor) használható igeként, főnévként, melléknévként vagy határozószóként. Az igei és főnévi alak közt nincs különbség. A gondolat szó például nem létezik az újbeszélben. A gondot helyettesíti, amely így főnévként is, igeként is szolgál. Etimológiai szempontokat nem vettek figyelembe, egyes esetekben az eredeti főnevet tartották meg, más esetekben az igét. Sőt ha egy-egy rokon jelentésű ige és főnév nem függött össze etimológiailag, egyiket vagy másikat gyakran akkor is eldobták. Nincs meg például a vág szó, amelynek jelentését kielégítően fedi a kis főnév-ige. A mellékneveket kizárólag az -os, -es, -ös képzőnek a főnév-igéhez való hozzátételével alkotják, a határozószókat pedig az -osan, -esem -ösen hozzátételével. Így például a sebességes gyors-at jelent, a sebességesen pedig gyorsan-t. Mostani mellékneveink közül néhányat megtartottak, például: nagy, fekete, puha, ezek száma azonban nagyon csekély. Mai határozószóink közül csak azokat tartották meg, amelyek eleve -osan stb.-re végződnek.
Ráadásul - s elvileg ez is a nyelv minden szavára vonatkozik - bármelyik szót tagadóvá lehet változtatni a nem előképzővel, és fokozni lehet a plusz-, nagyobb nyomaték esetén a duplaplusz előképzővel. Így például a nemhideg meleget jelent, a pluszhidegés duplapluszhidegpedig nagyon hideget és rendkívül hideg-et. S akár a mai nyelvben, majdnem minden szó jelentését módosítani lehet még olyan előképzőkkel is, mint az elő , után- stb. Ilyen módszerekkel lehetővé vált a szóállomány rendkívüli csökkentése. Adva van például a jó szó, nincs tehát szükség a rosszra, mert a kívánt jelentést ugyanúgy - illetőleg jobban - kifejezi a nemjó. Csak azt kell eldönteni minden olyan esetben, amikor két szó természetes ellentétpárt alkot, hogy melyiket vessék el közülük. A sötét szót például helyettesíteni lehet a nemvilágos szóval, vagy a világos szót a nemsötét szóval, aszerint, hogy melyiket részesítik előnyben.
Az újbeszél nyelvtanának másik sajátos vonása a szabályosság. Néhány kivételtől eltekintve, mindenféle toldalékolás azonos szabályok szerint történik. Így például minden többes számot sima k-val képeznek; a tó, ló stb. többese: tók, lók.
A következő fejezet
(sz) 25.4.2000 18:50:00 , Jalso homepage