Ray Bradbury
Holdkórosok temetõje
Fordította: NEMES ISTVÁN

 

44.


A szenesgödröt megrakták, friss halakat fektettek oda, és ahogy az elsõ fény megvilágította Los Angelest keletrõl, Jézus lassan kinyitotta a szemét, melybõl mély szeretet sugárzott imádói és elárulói felé, aztán elrejtette a sebeit, és elsétált a tengerpart irányába; és a nap felkelt, és a jelenet felvétele hibátlanul sikerült, szem nem maradt szárazon a külsõ munkatársak között, csak a hosszú csend nyúlt egyre hosszabbra, míg végül Jézus megfordult, és könnyes szemmel kiáltotta:
- Hát senki sem kiáltja már, hogy "csapó"?
- Csapó - mondta Fritz Wong csendesen.
- Szerzett magának egy ellenséget - jegyezte meg Maggie mellettem. Átpillantottam a csoporton. Menny Leiber ellenséges tekintettel méregetett, majd sarkon fordult, és elsietett.
- Legyen óvatos! - figyelmeztetett Maggie. - Három hibát követett el negyvennyolc óra alatt. Visszavétette Júdást. Megfejtette a film végét. Megtalálta és visszahozta Jézust. Megbocsáthatatlan.
- Istenem - sóhajtottam.
Jézus átsétált a társaságon. Nem várt dicséretet. Utolértem. - Hová mégy? - kérdeztem halkan.
- Pihenni egy keveset - felelte ugyanolyan halkan. A csuklójára pillantottam. A vérzés elállt.
Amikor egy útkeresztezõdéshez értünk, Jézus megfogta a kezem, és a messzeségbe nézett.
- Fiatalember…?
- Igen?
- Amirõl beszéltünk, az esõ és az az ember a létrán…
- Igen?!
- Láttam õt - mondta Jézus
- Úristen, Jézus! Hogy nézett ki? Hogy…
- Pszt! - hallgattatott el derûsen; mutatóujját az ajkára téve. Ezzel visszatért a többiekhez.
Hajnalban Constance hazavitt. Úgy nézett ki, nincs egyetlen idegen kocsi sem az utcánkban. Constance rám vetette magát az ajtóm elõtt.
- Constance! A szomszédok!
- A szomszédok, tündérbogaram! - Olyan keményen csókolt meg, hogy elállt a lélegzetem. - Fogadok, a feleséged nem csókol így!
- Hat hónapja halott lehetnék!
- Gondolj majd rám, miután becsapódik az ajtó!
Úgy tettem. Becsapta az ajtót, és elhajtott. Szinte abban a pillanatban elöntött a magány érzése. Olyan volt, mintha soha többé nem lenne karácsony.
Lefeküdtem, és gondolkodtam. A fene egye meg, Jézus! Miért nem tudtál többet mondani?
S aztán: Clarence! Várj meg! Visszamegyek! Egy utolsó próbálkozás!