Ray Bradbury
Holdkórosok temetõje
Fordította: NEMES ISTVÁN
48.
Fritz és Maggie a 10-es vetítõfülkében vártak.
- Hot voltál? - kiáltották - Tudod, mi a helyzet? Nincs
a filmnek közepe!
Jó volt valami ostobát, üresei, nevetségeset és
õrültséget hallani, hogy kigyógyítson az
egyre növekvõ õrületbõl. Istenem, gondoltam,
a filmek olyanok, mintha vízköpõkkel szeretkezne az ember.
Egy rémalak karjában térsz magadhoz, és azt gondolod:
Mit keresek én itt? Hazugságokat mormolok, és pofákat
vágok hozzá. Egy filmet készítek, amelyhez húszmillió
ember rohan, vagy menekül tõle.
S mindezt szeszélybõl készítik, vetítõfülkében,
olyan személyekrõl áradozva, akik sohasem léteztek
Milyen jó itt elrejtõzni Fritzzel és Maggie-vel, szamárságokat
beszélni és bolondozni.
Azonban az ostobaság nem segít. " Négy-harminckor
kimentettem magam, és a férfimosdóba siettem. Kifutott
a szín az arcomból. Ez az a hely, ahol az emberek kiadnak magukból
mindent, az írók itt könnyítenek magukon, miután
meghallgatják producerek óriási ötleteit.
Megpróbáltam visszacsalni a színt az arcomba, ezért
elkezdtem szappannal és vízzel dörzsölni. Öt
percen keresztül álltam a mosdó fölé hajolva,
hagyva, hogy a szomorúságomat és a félelmemet
elmossa a víz. Egy utolsó száraz öklendezés
után, újra megmosdottam, visszatántorogtam, hogy szembenézzek
Fritzzel és Maggie-vel, miközben hálás voltam a
vetítõszobában uralkodó félhomályért.
- Figyelj csak! - mordult rám Fritz. - Megváltoztatsz egy jelenetet,
és tönkreteszed a többit. Délben megmutattam Mennynek
a legutolsó vacsorádat. Most amiatt az istenverte magas színvonalú
befejezésed miatt
bármilyen jó is, újra
kell forgatnunk néhány jelenetet, mert ha nem, a film olyan
lesz, mint egy döglött kígyó élõ farokkal.
Nem mondhatta el személyesen neked, úgy hangzott, mintha a saját
beleit enné ebédre, vagy a te ragudat. Olyan szavakkal illetett,
amilyeneket én nem használok, de végül azt mondta,
hogy tedd oda a hapsit, hogy csinálja meg a kilences, tizennégyes,
tizenkilences, huszonötös és harmincas jelevetet. Hopscotch
újravágja és újraforgatja Ha ezeket a jeleneteket
újravesszük, talán elhitethetjük az emberekkel, hogy
egy marha jó filmet hoztunk össze.
Éreztem, hogy elpirulok.
- Ez nagy munka egy új írónak! - kiáltottam. -
És mikor lesz idõ rá?
- A kõvetkezõ három népben végig! Visszatartottuk
a szereplõgárdát. Felkértem "Alkohol Anonymust",
hogy kövesse Jézust: így már hetvenkét órája
tudjuk, hol rejtõzik
Csak bámultam rájuk csendesen, de képtelen voltam elmondani
nekik, hogy én riasztottam el Jézust.
- Úgy fest, hogy én vagyok a felelõs egy csomó
bajért ezen a héten nyögtem ki végül.
- Jól van! - Fritz odahajolt, hogy megveregesse a vállamat,
- Nem vagy zsidó, ne gyötörjön bûntudat. - Lapokat
dobott felém. - Írd újra!
- Biztos vagy abban, hogy Menny engem akar?
- Jobban szeretne két ló közé kötni s szétszakítani,
de ilyen az élet. Gyûlõi egy kicsit. Aztán nagyon.
- Mi van A halál gyorsan jönnel? Vissza akar venni!
- Mióta? - Fritz két lábon állt a földön.
- Fél órával ezelõtt óta.
- De nem tudja megcsinálni a bará
- Igen. Roy nélkül. És Roy elment. Nekem kell megtalálnom.
A filmgyárt bezárják negyvennyolc órára,
hogy kitakarítsák és újrafessék azt, aminek
nincs szüksége javításra.
- Lököttek, eszetlen seggfejek Nekem senki sem szólt. Nos,
nincs szükségünk a filmgyárra. Újraírhatjuk
a házamban.
Csengett a telefon. Fritznek ökölbe szorult a keze, aztán
odalökte nekem.
Az Aimee Semple McPherson Anselus templomból érkezett a hívás.
- Elnézését kérem, uram - mondta egy alig hallható
nõi hang -, ismer ön egy embert, aki Jézusnak nevezi magát?
- Jézus?
Fritz kiragadta a telefont a kezembõl Visszavettem, aztán megosztottuk
a fülhallgatót.
- Jézus szellemének képzeli magát
- Adja csak ide! - kiabálta egy másik hang, egy férfié.
- Itt Kempo tiszteletes beszél. Ismeri ezt az iszonyatos antikrisztust?
Hívni akartuk a rendõrséget, de ha az újságírók
megtudják, hogy kidobtuk Krisztust a templomból, hát
!
Harminc perce van, hogy megmentse ezt a gonosztevõt! És engem!
Leejtettem a telefont.
- Krisztus feltámadt - nyögtem.