Ray Bradbury
Holdkórosok temetõje
Fordította: NEMES ISTVÁN

 

46.


A járdán álltunk és a házat figyeltük, mintha attól félnénk, hogy belesiklik a tengerbe, mint a hajók.
Crumley nem nézett rám.
- Már megint ez az ellentmondás. Te azért vagy idegroncs, mert láttad a tetemet, én meg azért, mert nem. Bosszantó. Mi lenne, ha megvárnánk, míg Clarence vissza jön?
- Holtan?
- Egy eltûnt személyrõl akarsz feljelentést írni? Hogyan tovább?
- Két dolog van. Valaki elpusztította Roy miniatûr agyagfiguráit. Valaki más pedig feltakarította. Valaki megfojtotta, vagy halálra rémisztette Clarence-t, valaki más eltüntette. Tehát két csoport vagy személy létezik: az egyik pusztít, a másik ládákkal, seprûkkel és porszívókkal felszerelkezve eltünteti a nyomokat. Amit most el tudok képzelni az az, hogy a Szörnyeteg lejött a falról, elvégezte a pusztítást; és elment, hátrahagyva néhány dolgot, hogy megtalálják, eltakarítsák vagy elrejtsék. Itt ugyanaz a helyzet. A Szörnyeteg lemászott a Notre Dame tornyából.
- Lemászott?
- Szemtõl szembe láttam. Crumley most elõször sápadt el.
- Úgy látom, meg akarod öletni magad, az Isten verje meg! Tartsd magadat távol a magas helyektõl. Itt kell nekünk állni fényes nappal és fecsegni? Mi van, ha vissza jönnek azok a tisztogató fickók?
- Helyes - mondtam, és elindultam. - Akarod, hogy elvigyelek?
- Csak egy háztömbnyire van a mûterem.
- A belvárosba megyek a hullaházba. Kell ott lennie valaminek, amirõl nem tudunk. Akarod, hogy útközben segítsek megkeresni Clarence-t?
- Ó, Crum - mondtam. - Én is tudom, és te is tudod, hogy mostanra már elhamvasztották. S hogyan jutnánk be, hogy összekaparjuk a salakot egy krematóriumban. Megyek a Getsemáne-kertbe.
- S az biztonságos?
- Biztonságosabb, mint a Kálvária-domb. - Maradj ott, és hívj fel!
- Hallani fogsz telefon nélkül is.