Ray Bradbury
Holdkórosok temetõje
Fordította: NEMES ISTVÁN

 

63.


Felmentem a Maggie Botovin hüllõpalotájába vezetõ lépcsõn. A sok kivágott jelenet, a csörgõkígyóra emlékeztetõ filmtekercsek és ezek zizegõ hangja miatt nevezték el így.
A kis szoba üresen állt. A régi szellemek eltûntek A kígyók ezentúl máshol tekeredtek.
Ott álltam a csupasz polcok között, és amint körbejártattam a szemem, megpillantottam egy cetlit a néma Moviolájának tetejéhez tûzve.
MAGA DRÁGA LÁNGÉSZ. MEGPRÓBÁLTAM TELEFONON
ELÉRNI AZ ELMÚLT KÉT ÓRÁBAN. ELHAGYTUK A JERIKÓI CSATATERET. A VÉGSÕ CSATÁT AZ ÉN HEGYOLDALI BUNKEREMBEN FOGTUK MEGVÍVNI. HÍVJON ÉS JÖJJÖN!
SIEG HEIL, FRITZ ÉS HASFELMETSZÕ JACQUELINE.
Összehajtottam a cetlit akkorára, hogy beleférjen a noteszomba, hogy majd újra elõvegyem öreg napjaimban. Lementem a lépcsõn, és kiléptem a stúdióból.
Rohamcsapatoknak nyoma sem volt.