Ray Bradbury
Holdkórosok temetõje
Fordította: NEMES ISTVÁN

 

55.


A filmgyár ugyanolyan sötétnek és üresnek tûnt, mint a temetõ a falon túl.
A két város úgy nézett ki, mintha ugyanaz az éjszakai levegõ és ugyanaz a halálos fuvallat járta volna át: Mi voltunk az egyetlen élõlények az utcán. Valahol Fritz éjszakai felvételeket készít a néhai Galileáról és a felidézett Krisztusról. Valahol Maggie Botovin a vetítõjéhez hajol. Valahol a Szörnyeteg követ vérszomjasan, vagy meglapult?
- Nyugi! - szólt rám Crumley.
- Nem követnek bennünket - közölte Henry. - Hallgassatok egy vak ember szavára. Hová megyünk?
- A nagyszüleim házába.
- Hát ez elég jól hangzik - felelte Henry.
Suttogva beszéltünk botorkálás közben.
- Te jó isten, tud valaki a filmgyárban arról az átjáróról?
- Ha tudnak is róla, sosem mondták.
- Uram Atyám, gondolkozzatok Ha senki sem tudta, s a Szörnyeteg minden éjjel vagy minden nap eljött és hallgatózott a fal mögött, mindenrõl tud. Minden üzletrõl, a be- és kilépésekrõl, a tõzsdeárakról, a nõkrõl. Megrázza a Guyt, elveszi a pénzt, és fut.
- A Guyt?
- A Guy Fawkes bábut, a tûzijáték babát, amit máglyán égetnek el minden Guy Fawkes napján Angliában, november 5-én. Olyan, mint a mi Halloween ünnepünk, csak vallásos tartalommal. Fawkes majdnem felrobbantotta a parlamentét. Elkapták, és felakasztották. Valami ilyesmi van itt. A Szörnyeteg azt tervezi, hogy felrobbantja a Maximust. Nem szó szerint, hanem a felélesztett gyanakvással szaggatja darabokra. Mindenkit megrémít. Egy bábut ráz elõttük Lehet, hogy már évek óta csinálja. Senki sem tudja, ki õ. Õ egy belsõ kereskedõ, aki titkos információkat használ fel.
- Hé! - mondta Crumley. - Ez így túl kerek és világos. Nem tetszik ez nekem. Azt gondolod, hogy senki sem tud a fal mögött rejtõzködõ Szörnyetegrõl, sem a tükörrõl?
- Aha.
- Hogy jön ide a filmgyár, vagy annak egy része, a fõnököd, Manny, aki dührohamot kap, amikor meglátja Roy agyagmodelljét a Szörnyetegrõl?
- Nos…
- Tud Manny a Szörnyetegrõl, s ha tud, fél tõle? Bejötte a Szörnyeteg a filmgyárba éjjel? Ha bejött, akkor õ pusztította el Roy agyagfiguráit? És most Manny attól fél, hogy Roy meg akarja zsarolni, mert csak Roy tud a Szörnyetegrõl? Hogy van ez, hogy van, hogy van? Válaszolj, gyorsan!
- Az istenért, Crumley, kussolj!
- Kussoljak? Miféle otromba beszéd ez?
- Gondolkodom.
- Hallom, amint forognak a kerekek a fejedben. Mi ez itt? Senki sem tud arról, hogy ki rejtõzik a tükör mögött? Félnek az ismeretlentót? Vagy tudnak róla, s így kétszeresen félnek tõle, mert a Szörnyeteg túl sok mocskot gyûjtött össze. Nem merik keresztezni az útját. Biztos megbízott néhány ügyvédet, hogy intézkedjenek, ha vele történne valami.
Manny annyira pánikba esett, hogy tízszer teregeti ki a fehérnemûjét naponta. Nos? Melyik a helyes megoldás? Vagy van egy harmadik verzió?
- Ne idegesíts! A végén egy gyáva alak lesz belõlem.
- A fenébe is, kölyök, ezt nem akarom - mondta Crumley savanyú képpel - Bocsáss meg, hogy megijesztettelek, de utálom, hogy azzal töltjük az idõt, hogy a te bugyuta következtetéseidet hallgassuk. Egy alagúton rohanunk, s egy egész kaptárnyi méh van a nyomunkban, amit te bolydítottál fel. Egy maffia-fészket vagy csak egy magányos akrobatát zavartunk fel? Hol van Roy? Hol van Clarence, hol van a Szörnyeteg? Adj nekem egy, csak egyetlenegy bizonyítékot. Nos?
- Várj! - megálltam, és elindultam visszafelé. - Hova mégy? - kérdezte Crumley.
Kõvetett a kicsiny domboldalra. - Hol a fenében vagyunk?
Körbenézett.
- A Kálvária-dombon.
- Mi az ott fenn?
- Három kereszt. Bizonyítékot akartál?
- És?
- Rettenetes érzés gyötör.
Kinyújtottam a kezemet, hogy megérintsem a keresztet. Valami ragacsos anyagba nyúltam, amelynek ugyanolyan szaga volt, mint az életnek. Crumley követte a példámat. Megszagolta az ujjhegyét, majd bólintott, amikor rájött, mi az.
Felnéztünk a keresztre, majd fel az égre. Egy idõ után a szemünk hozzászokott a sötétséghez.
- Nincs ott semmi - morogta Crumley. - Igen, de…
- Elhiszem - bólintott, és ellépdelt Green Town felé. - Jézus? - suttogtam - Jézus.
Crumley felkiáltott.
- Ne ácsorogj ott!
- Nem ácsorgok!
Tízig számoltam, miközben lassan letöröltem a könnyeimet, kifújtam az orromat, aztán lesétáltam a dombról.
Elvittem Henryt és Crumley-t a nagyszüleim házába.
- Muskátli- és orgonaillatot érzek - emelte fel Henry a fejét.
- Aha.
- És nyírott füvet, polírozott bútorokat és rengeteg macskát.
- A filmgyárnak szüksége van egerészekre. Lépcsõk, Henry, nyolc darab.
A verandán álltunk, és nehezen szedtük a levegõt.
- Istenem! - Elnéztem a környéket. Jeruzsálem dombjait, Green Townt, Galilea tengerét, s mögötte Brooklynt. - Mindvégig látnom kellett volna! A Szörnyeteg nem a temetõbe ment, hanem a filmgyárba! Micsoda építmény! Ha az alagutat használja, senki sem sejthet meg semmit. Nézi, ahogy mindenki megrémül a falra rakott testtõl, beseperi a pénzt, újra megrémíti õket, és még többet tesz zsebre!
- Lehet - mondta Crumley -, hogy ezt csinálja. Vettem egy mély lélegzetet, majd kifújtam a levegõt. - Van még egy hulla, amirõl még nem beszéltem.
- Inkább nem akarom hallani - morogta Crumley.
- Arbuthnot.
- Helyes!
- Valaki ellopta - tettem hozzá.
- Nagyon régen.
- Nem, fiacskám - mondta Henry. - Sosem volt ott. Az egy tiszta hely, egy jéghideg kripta.
- Nos, akkor hol volt ezen idõ alatt Arbuthnot teste? - kérdezte Crumley.
- Te vagy a nyomozó. Nyomozd ki!
- Oké… hogy is van ez? Mindszentek-napi party. Valaki megmérgezi Arbuthnot italát, s indulás elõtt nyomja a kezébe. Arbuthnot vezetés közben meghal, s összetör néhány kocsit. A boncolásnál kimutatják, hogy annyi méreg volt a szervezetében, amennyi még egy elefántot is földhöz vágott volna. A temetés elõtt tanúk nélkül elhamvasztották. Ezért üres a kripta, ahogy Henry is elmondta.
- Ugye, megmondtam?! - helyeselt Henry.
- A Szörnyeteg tudva, hogy üres a sír és talán azt is, hogy miért, bázisként használja, felrakja az Arbuthnothoz hasonló testet a létrára, és figyeli, ahogy a felbolydult hangyák összevissza rohangálnak a fal túloldalán. Oké?
- Ezzel még mindig nem találjuk meg Royt, Jézust, Clarence-t vagy a Szörnyeteget - mondtam.
- Uram, szabadíts meg ettõl a fickótól - esedezett Crumley. Megszabadult.
Félelmetes zsivaj hallatszott a sikátorokban, néhány utógyújtás, egy autóduda és egy kiáltás.
- Constance Rattigan - jelezte Henry.
Constance leparkolt az öreg ház elõtt, s leállította a motort.
- Még akkor is hallom a motor hangját - mondta Henry -, amikor elzárja a gyújtást.
Az ajtónál találkoztunk vele.
- Constance! - üdvözöltem. - Hogy jöttél be az õr mellett?
- Könnyen - nevetett. - Régi bútordarab. Eszébe juttattam, hogy megtámadtam egyszer a férfimosdóban. Amíg õ elpirult, én behajtottam. Hé, átkozott legyek, ha ez nem a világ legjobb orrú vak embere!
- Még mindig a világítótoronyban dolgozol és hajókat irányítasz? kérdezte Henry.
- Ölelj meg!
- Biztosan kellemesen puha vagy.
- És Elmo Crumley, te vén gazember.
- Sosem téved - mondta Crumley, miközben alaposan megszorongat- Menjünk innen a fenébe! - javasolta Constance. - Henry? Gyerünk! - Már itt sem vagyok! - vágta rá Henry.
Az úton kifelé azt mormogtam, hogy "Kálvária". Constance lelassított, amint odaértünk az õsi dombhoz.
Teljes rõtétség uralta. Sem a Hold, sem a csillagok nem világítottak. Olyan éjszaka volt, amikor a kõd korán beborította Los Angelest, körülbelül százötven méter magasban. Ilykor nem indítják a repülõgépeket, és bezárják a légikikötõket.
Állhatatosan bámultam fel a dombra, remélve, hogy megtalálom Krisztust, még a mennybemenetele elõtt.
- Jézus! - suttogtam.
A felhõk megmozdultak. Láttam, hogy a keresztek üresek
Hárman mentek el, gondoltam. Clarence belefulladt a papírtengerbe, Phillips Doki eltûnt a Notre Dame sötétjében, délben, hátrahagyva egy cipõt. És most?
- Látsz valamit? - kérdezte Crumley.
- Talán holnap.
Amikor elgörgetem a Sziklát. Ha lesz hozzá merszem. A várakozás csendje uralkodott el a kocsiban.
- Menjünk! - javasolta Crumley.
- Menjünk - mondtam halltan.
A kapunál Constance odakiáltott valami trágárságot az õrnek, és õ hátrahõkölt.
Továbbmentõnk a tenger irányába Crumley lakásába.