Ray Bradbury
Holdkórosok temetõje
Fordította: NEMES ISTVÁN

 

68.


Végre valahára a két város eggyé vált.
Ha több fény volt a sötétség városában, akkor több lett a sötétség a fény városában.
Köd és félhomály lengte be a ravatalozó falait. A sírköveket úgy váltogatták, mint a kontinensen a tányérokat. A katakombák száraz alagútjaiban hidegszél süvített. Maga a múlt hangulata járta át az ottani filmrekeszeket. Férgek és termaeszek lepték el a kõvel telerakott kertet, beférkõztek Illinois almáskertjeibe, tönkretették Washington cseresznyefáit, valamint a franciakertek matematikai pontossággal nyírt sövényeit. A nagy színpadok egyenként néptelenedtek el és zártak be. A faházakról, kunyhókról és luisianai villákról levették a cégéreket, tágra nyitották ajtóikat, azok pedig megremegtek a bennük bujkáló kórságtól, s leomlottak.
Az éjszaka során kétszáz régi autónak berregett fel a motorja a hátsó udvaron, pöfögte ki az elhasznált benzingõzt és csapta föl maga mögött a salakot, amint vaktában útrakelt, hogy elárassza Detroitot.
Épületrõl épületre, szintrõl szintre haladva hunytak ki a fények az ablakokban, hallgattak el a légkondicionálók, és az utolsó tógák is, akár a római szellemek, visszakerültek az Appian Wayen egy háztömbbel arrébb lévõ nyugati jelmezraktárba, amint a kapitányok és királyok az utolsó õrökkel együtt elhagyták a terepet.
Egyre a tenger felé kényszerítettek minket.
Úgy gondoltam, hogy minden nappal egyre szûkül a kör.
Hallottuk, hogy egyre több mindent tüntettek el vagy selejteztek ki. A makettvárosok és az õsállatok után következtek a kõsziklák és a felhõkarcolók, és végül, mikor már eltüntették a keresztes lovagok keresztjét is, nem kerülhette el sorsát a Megváltó hajnali sírkamrája sem, mely a tûzben lelte halálát.
Bármely pillanatban feltúrhatják a temetõt is. Zilált lakói, a szerencsétlen, kisemmizett éjféli hajléktalanok - akik keresztül-kasul próbáltak új otthonra lelni Forest Lawnban - most az éjjel kettõkor is közlekedõ buszokra szálltak, hogy ijesztgessék a sofõröket; majd hatalmas robajjal bezáródtak az utolsó kapuk is, a sírbolt-alagút pedig megtelt sarkvidéki eredetû latyakkal, mely vörösen hömpölygött befelé. Az utca másik oldalán lévõ templom zárva tartotta ajtaját, és a részeg pap a mester után menekült a Brown Derbytõl egészen a sötét dombok közt fekvõ Hollywood-tábláig; közben a láthatatlan háború és a soha nem látott hadsereg egyre nyugat felé hajtott bennünket, ki a házamból, ki Crumley tisztásáról, míg végül itt, az arab negyedben kevés élelmiszerrel, de rengeteg pezsgõvel felszerelve megállhattunk, majd a Szörnyeteg és csontvázhadserege rikoltással küldte ránk a homokvihart, hogy az Constance Rattigan fókái elé taszigáljon bennünket, és ráijesszen Aimee Semple McPherson szellemére, aki a viharral szemben vánszorgott, és rettenetesen megdöbbent, de aztán a keresztény pitymallatkor újjászületett.
Hát ennyi.
Ezt mondja valaki utánam, ha tudja!