Ray Bradbury
Holdkórosok temetõje
Fordította: NEMES ISTVÁN


29.


Tom Shipway kirakott a filmgyárnál
Nem sokkal hajnali kettõ után keresztülfutottam Green Townon. Az egész várost frissen mázolták - fehérre, és mintha csak arra várt volna, hogy bekopogjak egy ajtón vagy belessek egy elfüggönyzött ablakon. Virágport sodort a szél, amikor megálltam rég halott nagyszüleim otthonánál. Madarak röppentek fel a párkányról, ahogy felléptem az elsõ lépcsõfokra.
Könnyek szöktek a szemembe, ahogy bekopogtam a festett üvegajtón. Hosszú csend fogadott. Rájöttem, hogy rosszul csináltam. A fiúk, amikor más fiúkat hívnak játszani, nem az ajtón kopognak. Visszahátráltam az udvarba, kerestem egy kavicsot, és keményen a ház oldalának hajítottam.
Csend. A ház némán állt a novemberi napsütésben.
- Mi van? - kérdeztem a magas ablakot. - Tényleg meghalt? És akkor az ajtó kinyílt. Egy árnyék állt ott.
- Te vagy? - ordítottam. Felrohantam a verandára. - Te vagy az? üvöltöttem ismét, és Elmo Crumley karjaiba zuhantam.
- Igen - felelte õ, és elkapott. - Már amennyiben engem keresel. Artikulálatlan hangokat hallattam, miközben õ berángatott, és becsukta mögöttem az ajtót.
- Nyugalom, hé! - Megrázta a könyökömet.
Alig láttam a bepárásodott szemüvegen keresztül.
- Mit keresel itt?
- Te mondtad. Mászkáljak egy kicsit, nézelõdjek, aztán itt találkozunk. Látom, nem emlékszel. Krisztusom, mit mûveltél ezzel a hellyel, hogy ilyen barátságossá tetted?
Crumley a hûtõben turkált, és kivett nekem egy mogyoróvajat, péksüteményt és egy üveg tejet. Én csak ültem, rágtam és nyeltem, és egyfolytában mondogattam:
- Kösz, hogy idejöttél.
- Hallgass már - reccsent rám Crumley. - Látom, hogy padlón vagy. Mi a nyavalyával folytassuk? Tégy úgy, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Senki sem tudhatja meg, hogy láttad Roy testét, vagyis amit a testének gondoltál, oké? Mi a mai idõbeosztásod?
- Azt hiszem, most rögtõn jelentkeznem kell egy új projekthez. Átcsoportosítottak. Nincs több Szörnyfilm. Együtt dolgozom Fritzzel és Jézussal.
Crumley felnevetett.
- Ez kitûnõ filmcím lenne. Akarod, hogy mászkáljak még itt, mint valami elcseszett turista?
- Találd meg õt, Crumley! Ha valóban elhiszem, hogy Roy nincs többé, bedilizek! Ha Roy nem halt meg, valahol itt rejtõzik; betojva. Még jobban meg kell ijesztened, hogy kiugraszd a rejtekébõl, mielõtt valóban meggyilkolják. Vagy, vagy… ha már most tényleg halott, akkor valaki megölte. Elhiszed? Õ soha nem akasztaná fel magát. Így hát a gyilkosa szintén itt van. Akkor találd meg ezt a gyilkost. Azt a fickót, aki szétlapította a Szörnyeteg agyagfejét, aki bezúzta a vörös koponyát, aztán belebotlott Royba, és vele is végzett. Crumley, vagy találd meg Royt, mielõtt megölik, vagy ha már halott, találd meg azt az átkozott gyilkost!
- Micsoda választási lehetõség!
- Próbálj keresni valami autogramgyûjtõ ügynökséget, oké? Lehet, hogy valamelyik ismeri Clarence-t, a családi nevét, a címét. Clarence. Aztán próbálkozz a Brown Derbyben. Az a fõpincér nem hajlandó a hozzám hasonlókkal szóba állni. Neki tudnia kell, ki a Szörnyeteg. Vele és Clarence-szel megoldhatjuk a gyilkosság rejtélyét, vagy megelõzhetjük a gyilkosságot, amely bármelyik pillanatban bekövetkezhet!
- Végül is ezeken a nyomokon el lehet indulni. - Crumley lehalkította a hangját, remélve, hogy én is halkabbra fogom.
- Figyelj - folytattam. - Ebben a házban laktak tegnap óta. Azt a szemetet nem akkor dobtuk ki, amikor Roy meg én még itt dolgoztunk. Kinyitottam a miniatûr hûtõ ajtaját. - Nyalóka. Ki más rakna be cukorkát a hûtõbe?
- Te! - horkant fel Crumley.
Nevetnem kellett. Becsuktam a hûtõ ajtaját.
- Igen, az ördögbe is, én. De Roy azt mondta, hogy elrejtõzik. Talán… ismétlem, csak talán úgy is tett. Na?
- Oké. - Crumley az ajtó felé lépett. - Mit keressek?
- Egy száznyolcvanhat centis nagy mamlaszt daruszerû nyakkal, hosszú karokkal és nyúlánk, vézna ujjakkal. Nagy sasorra van, korán kopaszodik, és olyan nyakkendõt visel, ami nem megy az ingéhez, az inge pedig nem passzol a nadrágjához, és… - Elhallgattam.
- Bocs, hogy megkérdeztem. - Crumley egy zsebkendõt nyújtott át. Na, fújd ki!