Ray Bradbury
Holdkórosok temetõje
Fordította: NEMES ISTVÁN


23.


Utálok éjszaka biciklizni, de biztos akartam lenni abban, hogy senki sem követ.
Ráadásul idõre volt szükségem, hogy átgondoljam, mit mondok majd nyomozó barátomnak Valami ilyesmit: Segíts! Mentsd meg Royt! Szerezz neki munkát! Oldd meg a Szörnyeteg rejtélyét.
Már-már visszafordultam.
Szinte hallottam, ahogy Crumley nagyokat sóhajt, miközben elõadom a lehetetlen történetet, az égre emeli a kezét, kikortyolja a sörét, és összegyûri a dobozt.
Leállítottam a biciklimet a kicsi tövisbokrokkal benõtt családi ház elõtt egy mérföldnyire az óceántól, és az afrikai akácligetben végigsétáltam az ösvényen, mely úgy porzott, hogy az embernek az az érzése támadt, tegnap még okapik galoppoztak rajta.
Amikor felemeltem a kezem, hogy bekopogjak, az ajtó hirtelen kitárult.
Egy ököl bukkant elõ a sötétbõl egy doboz sörrel a kezében. Nem láttam, ki nyújtotta oda. Elvettem. A kéz eltûnt. Távolodó lépteket hallottam a ház belsejébõl.
Hármat is kortyoltam, mire lett, merszem belépni. A ház üresen kongott.
A kert nem.
Elmo Crumley egy csipkebokor tövében ült, banánkereskedõ kalapjában, a napbarnította kezében szorongatott sörrel szemezett, és csendesen iszogatott.
Egy rádiótelefon hevert egy rotangpálma asztalon közvetlenül a könyökénél. Fáradtan bámult rám a fehér trópusi sisakja alól, és tárcsázott egy-számot.
Valaki válaszolt.
- Újabb fejfájás. Elmegyek betegszabadságra. Viszlát három nap múlva, oké? Oké. - És letette.
- Azt hiszem, én lennék az a fejfájás - jegyeztem meg. - Valahányszor feltûnsz… hetvenkét órás szabit kérek.
Bólintott. Leültem. Megállt a kis magándzsungele szélén, ahol elefántok trombitáltak és láthatatlan poszméhek meg kolibrik zümmögtek, és flamingók pusztultak el, mielõtt valami jövõbeli ökológus kihaltnak deklarálta õket
- Hol a pokolban jártál? - csapott le rám Crumley. - Megnõsültem.
Crumley ezen elgondolkozott, felhorkant, hozzám lépett, átölelte a vállamat, és homlokon csókolt.
- Áldásom rá!
És nevetve ment, hogy elõvonszoljon egy teljes karton sört.
Hot dogot faltunk a kicsi pálmakunyhó elõtt a kertje hátuljában.
- Oké, fiú - mondta végül. - Hiányoztál az öregapádnak. De ha egy fiatalembernek bekötik a fejét, elveszti a hallását. Régi japán mondás. Tudtam, hogy elõbb-utóbb megjelensz.
- Megbocsátasz? - tört ki belõlem.
- A barátok nem bocsátanak meg, egyszerûen elfelejtik az ügyet. Ezzel öblítsd ki a torkod. Jó feleség Peg?
- Már egy éve házasok vagyunk, de még csak egyszer veszekedtünk, akkor is a pénz miatt. - Elpirultam. - Õ keres többet. De az én fizetésem se rossz… százötven hetente.
- A fenébe! Az tíz dolcsival több, mint az enyém.
- Mindössze hat hétig. Hamarosan újra a Filléres rejtélyeket fogom írni.
- Meg hasonló remekmûveket. Azért olvasgattam, dacára, hogy nem jelentkeztél…
- Megkaptad az apáknapi lapot, amit küldtem?
Felkapta a fejét, és elvigyorodott.
- Igen. A francba! - Felegyenesedett. - De gondalom, nemcsak családi érzések hoztak ide, igaz?
- Emberéletekrõl van szó, Crumley.
- Már megint! - kiáltotta.
- Nos, még nem halt meg senki - nyugtattam meg. - Vagyis, aki vissza jött a sírból, sohasem volt élõ, csak egy papírmasé bábu…
- Most állj meg, Newt! - Crumley besietett a házba, és egy üveg ginnel tért vissza, és töltött vagy egy decit a sörébe, miközben én hadartam tovább. Bekapcsolt a locsolórendszer, és a víz spriccolása egybevegyült a dzsungelmadarak és éjszakai állatok magnóról sugárzott hangjával. Végül befejeztem Halloweentól mostanáig, és elcsendesedtem.
Crumley fájdalmasan sóhajtott.
- Szóval Roy Holdstromot kirúgták, amiért megcsinálta azt az agyagfigurát Annyira iszonyatos volt a Szörnyeteg pofája?
- Igen!
- Gusztusos. És miben segíthet itt egy öreg szaglász?
- Segítened kell. Jelen pillanatban Roy még a filmgyárban van, várja a lehetõséget, hogy kilopja az õsállat-modelljeit. Ezreket érnek Azonban Roy illegálisan tartózkodik ott. Tudsz abban segíteni, hogy rájöjjek, mi a pokol folyik itt? Segítesz Roynak visszaszerezni a munkáját?
- Jézus! - sóhajtott Crumley.
- Igen - mondtam. - Ha elkapják Royt, miközben kifelé csempészi a cuccait, csak az isten mentheti meg
- A francba! - morogta Crumley. - Még több gint töltött a sörébe. Tudod, ki volt az a fickó a Brown Derbyben?
- Nem.
- Van valami sejtelmed, ki ismerheti? - A pap a St Sebastianban.
Beszámoltam Crumley-nek az éjszakai gyónásról, a hangos beszédrõl, a sírásról és a lelki atya megnyugtató szavairól.
- Nem jó. Ez nem fog menni. - Crumley a fejét rázta. - A papok nem ismerik vagy nem mondják meg a neveket. Ha bemennék megkérdezni, két percen belül kirúgnának. Más?
- Talán a Derby fõpincére. És még valaki felismerte aznap éjjel a Derby elõtt. Valaki, akit én már akkor ismertem, amikor kölyökként még görkoriztam. Clarence. Próbáltam kideríteni a családi nevét.
- Próbálkozz tovább. Ha õ tudja, ki a Szörnyeteg, legalább lesz valami fogózkodónk. Krisztusom, micsoda baromság. Royt kirúgták, rád új munkát sóztak, mindezt az agyagfigura miatt. Túlzott érzelmek. És nagy zûrzavar egy létrára rakott bábu miatt.
- Pontosan.
- És én még azt hittem - sóhajtott Crumley -; amikor megláttalak az ajtómban, hogy ötölni fogok neked, amiért visszatérsz az életembe.
- És nem?
- Hát, nem nagyon. - Lágyított a hangján. - De igen, az istenit! De jobban örültem volna, ha ezt a lóganéjt nem hozod magaddal.
A felkelõ holdra mutatott a kertje fölött.
- Fiam, fiam… felkeltetted az érdeklõdésemet. - Majd hozzátette. Zsarolásszagot érzek!
- Zsarolás?
- Miért fordít olyan nagy gondot arra, hogy cetliket küldözgessen, ártatlan embereket provokáljon, mint te meg Roy, bábukat aggat létrákra, rávesz benneteket, hogy reprodukáljátok azt a bizonyos Teremtményt… Miért tenné mindezt, ha nem érdekbõl? Miért keltene pánikot, ha nem pénzt akar? Bizonyára még több cetlit, még több levelet is küldött, igaz? - Én nem láttam többet.
- Igen, de te voltál az eszköz, a mód, hogy mozgásba lendítse az ügyet. Ne te kottyantottad el a dolgot. Valaki más. Lefogadom, hogy valaki kapott egy zsaroló levelet is a következõ szöveggel: "Kétszázezer jelöletlen bankjegyekben, és nem lesz többfeléledt hulla a falakon". Na… beszélj nekem a filmgyárról - fejezte be Crumley.
- A Maximusról? A legsikeresebb filmgyár a történelemben. Még mindig az. A Variety címoldalon hozta a nyereségét. Nettó negyvenmillió. A többi filmgyár meg sem közelíti.
- Ezek valós számok?
- Ha csak ötmillióról van szó, a filmgyár akkor is pokolian gazdag.
- Akadt valami nagyobb probléma mostanában? Rumli, elégedetlencég, zûrzavar? Tudsz olyanokról, akiket kirúgtak, filmekrõl, amiket leállítottak?
- Minden a szokásos és csendes hónapok óta.
- Akkor csak ez lehet. A nyereség! Biztos vagyok benne. Minden remekül és könnyedén megy, amikor történik valami szokatlan, ami megrémiszt mindenkit. Valaki arra gondol, istenem, rakjunk fel egy embert a falra, meglátjuk, mit szól hozzá a szomszéd! Lehet, hogy besöpört valami a szõnyeg alá, esetleg elásott valamit… - Crumley felnevetett. - Ez jó szó. Elásott. Arbuthnotot? Mit gondolsz, nem lehet, hogy valaki elõbányászott valami régi, elfeledett botrányt, amirõl senki sem tudott, s ami veszélyes lehet a filmgyárra nézve, nem nagyon, csak éppen hogy?
- Miféle botrányról lehet szó, ami már húszéves, és képes azzal fenyegetni a filmgyárat, hogy elpusztítja, ha napvilágra kerül?
- Ha elég mélyen turkálunk a csatornában, megtudhatjuk. A baj csak az, hogy sosem szerettem kukabúvárkodni. Amikor Arbuthnot még élt, feddhetetlen volt?
- A többi filmgyári vezetõhöz képest igen. Nõtlen volt, és akadtak barátnõi, de hát ezt el is várja az ember egy agglegénytõl, és a nõk valamennyien Santa Barbara-i lovarnõk voltak, olyan kisvárosi típusok, jóképûek és okosak, naponta kétszer zuhanyoztak. Semmi kosz.
Crumley ismét sóhajtott, mintha rossz lapokat osztottak volna neki, és õ készen állna összehajtani és bedobni azokat.
- És mi a helyzet azzal a karambollal, amelyben Arbuthnot meghalt? Valóban baleset volt?
- Láttam az újságban a fényképeket.
- Fényképek, ugyan! - Crumley úgy nézte otthoni dzsungelját, mintha az árnyékokat számolgatná. - Mi van, ha a baleset mégsem baleset volt? Mi van akkor, ha emberölés történt. Mi van akkor, ha mindenki tök részeg volt, aztán tök halott lett?
- Egy nagy ivászatról tartottak hazafelé a filmgyárból. Ennyi derült ki az újságokból.
- Nézzük csak - morgolódott Crumley. - Filmes nagyfej, gazdag, mint Krõzus, a Maximus leghíresebb embere, elveszti az eszét, bolondozni akar egy kicsit, kirángatja a kormányt Sloaue kezébõl, és nekihajtanak egy telefonoszlopnak. Ez nem olyan hír, amit az újságok címlapra raknak. A tõzsdepiac meginoghat. A részvényesek kivonják a tõkét. Le kell állítani egy csomó filmet. Az ezüsthajú fiú leesik az emelvényrõl, satöbbi, satöbbi, így inkább elkendõzik Most, valamivel késõbb valaki, aki jelen volt; vagy ebben az évben derítette ki a tényeket, megfenyegeti a filmgyárat, és azzal fenyegetõzik, hogy nemcsak féknyomokkal és fotókkal tudja bizonyítani, mi történt. Vagy mi van, ha…
- Ha?
- Ha nem véletlen baleset volt, és még csak nem is a részegség vitte õket a pokolba. Mi van, ha valaki szándékosan követte el?
- Gyilkosság! - feleltem.
- Miért is ne? A filmszakmában azoknak a magas, szél, hatalmas embereknek rengeteg ellenségük van. Lehet, hogy valamelyik fejbólintó Jánosból elõbb-utóbb felszínre tör a rosszindulat. Ki volt a legesélyesebb a legmagasabb posztra abban az évben?
- Manny Leiber? Hiszen õ egy legyet se tudna megölni. Olyan, mint egy hõlégballon.
- Add meg neki a lehetõséget a repülésre, és magasra emelkedhet. Most õ a filmgyár vezetõje, igaz? No igen. Pár felhasított gumi, néhány meglazított csavar, és bumm! Az egész filmgyár az öledbe hull egy életre!
- Ez meglehetõsen logikusan hangzik.
- De ha megtalálnánk azt a fickót, aki elvégezte a piszkos munkát, õ bizonyíthatná nekünk Oké, öcskös, mi legyen?
- Azt hiszem, át kellene néznünk a húsz évvel ezelõtti újságokat, hátha rájövünk valamire. És ha lennél olyan kedves a filmgyár környékén kószálni, csak úgy, feltûnés nélkül.
- Ezekkel a lúdtalpakkal? Azt hiszem, ismerem a filmgyár portását. Évekkel ezelõtt a Metrónál dolgozott. Õ biztos beenged, és tartja a száját. Még valami?
Adtam neki egy listát. Az ácsmûhely. A temetõ fala. És a Zöld Ház, ahol Roy meg én dolgozni akartunk, és ahol most Roy rejtõzhet.
- Roy még ott van, várja az alkalmat, hogy kilopja az állatait. És, Crum, ha igaz, amit felsoroltál, az õrült éjszakai kocsikázás, az emberölés, a gyilkosság, most azonnal ki kell hoznunk onnan Royt. Ha a filmgyár dolgozói bemennek ma éjszaka a tizenhármas mûterembe, és megtalálják a dobozt, amelyikben Roy a papírmasé testet rejtette el, miután ellopta, mit csinálnak vele?
Crumley felmordult.
- Szóval nem csak arra kérsz, hogy segítsek Roynak munkát szerezni, de arra is, hogy vigyázzak az életére?
- Ne mondj ilyet!
- Miért ne? Ti valamennyien játékosok vagytok, elütitek a labdát, odarohantok az ellenõrzõponthoz, és labdák után kapkodtok. Hogy a nyavalyába kapjam el Royt? Kószáljak a színfalak között egy lepkehálóval meg egy macskaeledellel? A filmgyári barátaid ismerik Royt, én nem. Hamarabb elkapják, mint ahogy én bejuthatok. Legalább egy tényt mondj, amivel elkezdjem!
- A Szörnyeteg. Ha ki tudnánk deríteni, ki õ, rájöhetnénk, miért rúgták ki Royt az agyagfigura megalkotása után.
- Igen, úgy van. Még valami? A Szörnyeteggel kapcsolatban…
- Láttuk, hogy besiet a temetõbe. Roy utánament, de nem mondta el nekem, hogy mit látott, hogy mit mûvelt a Szörnyeteg. Talán… elképzelhetõ, hogy a Szörnyeteg rakta Arbuthnot papírmasé mását a temetõ falára… és õ küldözget zsaroló leveleket mindenkinek!
- Látom, beindultál! - Crumley erõteljesen dörzsölte kopasz fejét mindkét kezével. - Azonosítsd a Szörnyeteget, kérdezd meg, honnan szerezte a létrát, és hogyan csinálta az Arbuthnotra hasonlító papírmasé hullát! Ez az, az kell! - Crumley ragyogott.
Beszaladt a konyhába, hogy még több sört hozzon ki. Ittunk, és õ atyai szeretettel meredt rám.
- Épp arra gondoltam… de jó, hogy újra itt vagy.
- A francba - törtem ki -, még meg se kérdenem, hogy haladsz a regényeddel…
- A Hátszéllel a halálból.
- Ez nem az a cím, amit én javasoltam!
- A te címed túl jó volt. Használd te. A Hátszél t el a halálból a jövõ héten jelenik meg.
Felugrottam, és kezet ráztam Crumley-val.
- Crumb!! Ó, istenem! Hát, sikerült? Van itthon pezsgõd? Mindketten bekukkantottunk a jégszekrénybe.
- Ha az ember Bõrt és gint összekever egy Waring turmixgépben, olyan, mint a pezsgõ?
- Miért nem próbáljuk ki?
Kipróbáltuk.