Ray Bradbury
Holdkórosok temetõje
Fordította: NEMES ISTVÁN
63.
Felmentem a Maggie Botovin hüllõpalotájába vezetõ
lépcsõn. A sok kivágott jelenet, a csörgõkígyóra
emlékeztetõ filmtekercsek és ezek zizegõ hangja
miatt nevezték el így.
A kis szoba üresen állt. A régi szellemek eltûntek
A kígyók ezentúl máshol tekeredtek.
Ott álltam a csupasz polcok között, és amint körbejártattam
a szemem, megpillantottam egy cetlit a néma Moviolájának
tetejéhez tûzve.
MAGA DRÁGA LÁNGÉSZ. MEGPRÓBÁLTAM TELEFONON
ELÉRNI AZ ELMÚLT KÉT ÓRÁBAN. ELHAGYTUK
A JERIKÓI CSATATERET. A VÉGSÕ CSATÁT AZ ÉN
HEGYOLDALI BUNKEREMBEN FOGTUK MEGVÍVNI. HÍVJON ÉS JÖJJÖN!
SIEG HEIL, FRITZ ÉS HASFELMETSZÕ JACQUELINE.
Összehajtottam a cetlit akkorára, hogy beleférjen a noteszomba,
hogy majd újra elõvegyem öreg napjaimban. Lementem a lépcsõn,
és kiléptem a stúdióból.
Rohamcsapatoknak nyoma sem volt.