Ray Bradbury
Holdkórosok temetõje
Fordította: NEMES ISTVÁN

 

50.


Még a kereszt sem biztonságos, még a kereszt sem - morogta Jézus, miközben átvágtunk a városon. Úgy bámulta vérzõ kezét, mintha nem is a sajátja lenne. - Mivé lett a világ?! - Kipillantott az elsuhanó házakra.
- Krisztus is mániákus depressziós volt? Olyan, mint én?
- Nem - mondtam ügyefogyottan - nem volt lökött! De te aztán nem panaszkodhatsz, hogy túl sok kereked van! Mi késztetett arra, hogy odamenj?
- Üldöztek. A nyomomban voltak. Én vagyok a Fény a Világon. - Ezt az utolsó mondatot némi iróniával mondta. - Krisztusom, bárcsak ne tudnék ilyen sokat!
- Mondd el nekem!
- Aztán majd téged is üldözhetnek! Clarence! - motyogta. - Ugye, az volt a baj, hogy nem futott elég gyorsan!?
- Én is ismertem Clarence-t - feleltem. - Évekkel ezelõtt… Ez még jobban megrémítette.
- Ne mondd el senkinek! Tõlem nem fogják megtudni. Egy húzásra megitta a bor felét, aztán rám hunyorgott. - Egy szót se többet!
- Nem, uram! El kell mondanod nekem, mert mi van, ha…
- Ha nem élem túl az éjszakát? Nem fogom. De nem akarom mindkettõnk halálát. Te kedves fiú vagy. Gyertek hozzám, kicsi gyermekek, és megmutatom nektek Istent!
Ivott, és letörölte a mosolyt az arcáról.
Megálltunk az út mellett. Jézus ki akart szállni, hogy gint vegyen. Megfenyegettem, hogy leütöm, aztán megvettem neki én.
A taxi behajtott a filmgyárba, és lelassított a nagyszüleim háza mellett.
- Miért néz ez úgy ki, mint a. Central Avenue-i néger baptista templom? - kérdezte Jézus. - Nem méhetek be! Én nem vagyok sem fekete, sem baptista. Én csak Krisztus vagyok és zsidó! Mondd meg neki, hová menjen!
A taxi megállt a Kálvária-dombon naplementekor. Jézus felnézett.
- Az a valódi kereszt? - Vállat vont. - Csak annyira, amennyire én a valódi Jézus vagyok
Mereven bámultam a keresztet.
- Nem mászhatsz fel rá, Jézus! Mindenki tudja, hogy idejöttél, Találnunk kell neked egy rejtekhelyet, arra az esetre, ha el akarnának intézni.
- Nem érted - mondta õ. - A Menny zárva van elõttem, és a Pokol is. Bújhatok én egy gödörbe, vagy akár egy víziló mögé, akkor is megtalálnak.
Megitta a maradék bort, aztán kiszállt, és elindult a dombon felfelé.
- Köszönöm, Istenem, hogy befejeztem minden fontosabb szerepemet - mondta Jézus. - Mindennek vége, fiam? - A kezei közé fogta a kezemet. Nagyon nyugodt volt, miután megjárta a magasságot és mélységet, s most megállapodott valahol a kettõ között. - Nem futhatok el, téged nem láthatnak meg, amint velem beszélsz. Hoznak majd szeget és kalapácsot, s akkor eljátszhatod a második latort a bal oldalamon. Vagy Júdást. Hoznak majd egy kõtelet, s Iskáriót lesz belõled.
Megfordult, feltette a kezét a keresztre, aztán az egyik lábát az egyik oldalon lévõ kicsiny pöcökre.
- Még valami - mondtam. - Ismered a Szörnyeteget?
- Istenem, ott voltam azon az éjszakán, amikor megszületett!
- Megszületett?
- Meg, a fene vinné el!
- Magyarázd meg, Jézus, tudnom kell!
- Aztán meghalsz érte, te hülye - morogta. - Miért akarsz meghalni? Majd Jézus megvált, azt hiszed? De ha én vagyok Jézus és elveszek, mindnyájan elvesztek! Nézd meg szegény Clarence-t. Azok a fickók, akik elkapták, rémülten menekülnek. Ha félnek, pánikba esnek, s ha pánikba esnek, elkezdenek gyûlölni: Te mindent tudsz az igazi gyûlöletrõl, fiatalember? Ez itt az; ezek nem mûkedvelõ éjszakák. Valaki azt mondja: gyilkolni, és gyilkolnak. Istenem, minek megismerni az igazi szajhát, ha az átráz, vagy az igazi gyilkost, ha az megöl. Amikor meghalsz, már hiába mondod, hogy: Ó, ez ilyen!? Ezért hallgass a jó öreg Jézusra, te bolond!
- Jó bolond, hasznos bolond. Lenin mondta.
- Lenin!? Na látod! Ilyenkor szoktam én visítani! Lenin!? Hah! Melyik út vezet a bolondokházába?
Jézus elkezdett remegni, mihelyst elfogyott a bor. - Hasznos - didergett -, idióta.
Csak álltam.
- Ide hallgass! - mondta, mintha most döbbent volna rá a helyzetre. Nem akarom még egyszer mondani. Ha velem maradsz, véged. Ha tudnád, amit én tudok, tíz különbözõ sírba ásnának el a falon túl. Takaros szeletekre vágnának, mindenhova egy darabot. Ha élnének a szüleid, õket is elintéznék És a feleségedet…
Megfogta a vállamat. Én elhúztam. Jézus majdnem elesett.
- Bocsáss meg! Te sebezetõ vagy. Még józan vagyok; "sezebhetõt" mondtam? Mikor jön vissza a feleséged?
- Hamarosan.
Úgy kongott, mint a temetõi harangszó délben. Hamarosan. -
- Hallgasd Jób könyvének utolsó részét. Vége van. Nem fognak megállni, amíg meg nem ölnek mindenkit. A dolgok kicsúsztak a kezükbõl ezen a héten. Az a test, amit láttál, azért volt odatéve, hogy…
- Zsarolják a filmgyárat? - Crumley-t idéztem. - Arbuthnottól félnek?
- Pipogya alak! Néha a halottak a sírban nagyobb hatalommal bírnak, mint az élõk Nézd meg Napóleont! Százötven éve halott, de tovább él kétszáz könyvben! Utcákat és gyerekeket neveznek el róla! Hitler? Köziünk lesz tízezer évig. Mussolini? Velünk lesz életünk hátralévõ részében! Még Jézus is. - A sebeit vizsgálgatta. - Nem csináltam rosszat. De most újra meg kell halnom. De hatféleképpen sanyargatnak majd, ha magammal viszek egy olyan édes bolondot, mint te. Hallgass most! Van még egy üveg?
Megmutattam a gint. Elkapta.
- Segíts fel a keresztemre, és hagyd elszabadulni a poklot! - Nem hagyhatlak itt, Jézus.
- Nincs más hely, ahol hagyhatnál! - Majdnem fél litert megivott egy húzásra.
- Meg fognak ölni - tiltakoztam.
- Ez fájdalomcsillapító, kölyök. Amikor eljönnek értem, már itt sem leszek!
Elkezdett mászni felfelé.
Megragadtam a kereszt kopott fáját, aztán felfelé nézve az öklömmel püföltem.
- A fenébe, Jézus! A fenébe! Ha ez az utolsó éjszakád… tiszta vagy?
Lassított.
- Mi?
- Mikor gyóntál utoljára? - kérdeztem. - Mikor? Mikor?
Dél felõl észak felé fordította a fejét, s így a temetõfalát látta, s azon túlra nézett.
Magamat is megleptem hevességemmel - Hol? Hol gyóntál?
Mereven nézett észak felé, ami arra késztetett, hogy utánamásszak.
- Mit mûvelsz? - kiáltotta Jézus. - Ez az én helyem!
- Most már nem, és az sem, meg az sem!
Úgy himbálóztam a háta mögött, hogy meg kellett fordulnia.
- Szállj le!
- Hol gyóntál. Jézus?
Rám bámult, de a tekintete észak felé siklott. Erõlködtem, hogy túllássak a hatalmas keresztlécen.
- Istenem, igen! - mondtam.
Egy puskalövésnyire volt a fal, és túl azon a falon, ahová a viasz- és papírbábut felvonták, a sírkõ-mezõn túl látszott a St. Sebestien-templom homlokzata és bejárata.
- Igen! - ziháltam. - Kösz, Jézus! - Szállj le!
- Lent vagyok! - Levettem a tekintetem a falról, de ínég láttam, hogy visszanéz a halál országába és a templomra.
Leereszkedtem. - Hová mégy? - kérdezte.
- Ahová napok óta el kellett volna mennem…
- Te lökött! Tartsd magad távol attól a templomtól! Nem biztonságos! - A templom nem biztonságos? - megálltam, és felnéztem.
- Nem, az a templom nem az! A temetõ másik oldalán van, és késõ éjszaka nyitva áll minden istentelen bolond elõtt, aki beesik oda.
- Ugye, õ is odajár!?
- A Szörnyeteg. - Megborzongtam. - Mielõtt a temetõbe megy, éjszakánként elõször benéz gyónni, igaz?
- A fenébe! - sikoltotta Jézus. - Elveszett ember vagy. - Behunyta a szemét, sóhajtott, utoljára elhelyezkedett a félhomályban, s közben leszállt az est. - Menj el! Erõszakot akarsz, vagy rémületet? Menj, s hallgass meg egy igazi gyónást. Rejtõzz el, és amikor eljön késõn, ó, nagyon késõn, hallgasd, ahogy a lelked megborzong, elég és meghal!
Olyan erõsen ragadtam meg a rudat, hogy a szilánkok szúrták a tenyeremet.
- Jézus? Ugye, te mindent tudsz? Mondd el Jézus Krisztus nevében, mondd, mielõtt túl késõ lesz! Tudod, hogy miért tették oda a testet; a Szörnyeteg tette oda, hogy rémítgessen! De kicsoda a Szörnyeteg? Mondd el! Mondd el!
- Szegény, ártatlan, bolond kölyök. Istenem, fiam! - Lenézett rám. Azt sem tudod, miért kell meghalnod!
Kinyújtotta mindkét kezét, egyet észak felé, a másikat dél felé, megragadva a keresztlécet, mintha szállni akarna. Ehelyett egy üres üveget tört szét a lábamon.
- Szegény, édes gazember - sóhajtotta az ég felé.
Amikor leértem a földre, utoljára szóltam fel, hullafáradtan: - Jézus?
- Menj a Pokolba! - morogta szomorúan. - Mert Tényleg nem tudom, hol van a Menny".
Kocsikat és embereket hallottam közeledni. - Fuss! - suttogta Jézus az égbõl.
Nem tudtam futni. Egyszerûen elbotorkáltam.