Ray Bradbury
Holdkórosok temetõje
Fordította: NEMES ISTVÁN


24.


És megcsörrent a telefon.
- Téged hívnak - adta át Crumley.
- Hála istennek! - felragadtam a kagylót. - Roy!
- Nem akarok élni - közölte Roy. - Ó, istenem, ez rettenetes! Gyere értem, mielõtt megõrülök! A tizenhármas mûterembe!
Letette.
- Crumley! - kiáltottam. Kivezetett a kocsi jóhoz.
Keresztülvágtunk a városon. A fogaim úgy vacogtak, hogy szólni sem tudtam. Olyan erõsen szorongattam a térdemet, hogy elzsibbadt.
A filmgyár kapujában odaszóltam Crumley-nak:
- Ne várj meg. Egy óra múlva felhívlak, és tudatom veled… Otthagytam, és teljes lendülettel beleütköztem a kapuba. Találtam egy telefonfülkét a tizenhármas mûterem közelében, és rendeltem egy taxit, hogy várion a kilences mûterem kõzetében, jó száz méternyire. Aztán beléptem a tizenhármas ajtaján.
Sötétség és káosz fogadott.