Ray Bradbury
Holdkórosok temetõje
Fordította: NEMES ISTVÁN
18.
És miközben sétáltam, eltûnõdtem: istenem,
Roy egy Szörnyeteget hoz világra, amitõl én nagyon
félek. Hogy tudnám megszüntetni a remegést és
átvenni Roy mámorát? Hogy dolgozzam bele a forgatókönyvbe?
Hol helyezzem el? Melyik városban, melyik helységben, hol?
Istenem, gondoltam séta közben, tudom már, miért
írtak olyan kevés Amerikában játszódó
sztorit. Anglia sokkal jobb: kõdön, esõs, komor, ódon
kastélyok, londoni kísértetek, Hasfelmetszõ Jack.
Igen!
De Amerikában? Itt nincsenek nagy kísértetjárások
és hatalmas szellemkutyák. New Orleans talán elég
ködös, állandóan esik, és a mocsár menti
házakban az embert kiveri a hideg veríték. És
San Francisco, ahol a ködkürtök üvöltenek minden
éjszaka.
Vagy inkább Los Angeles. Chandler és Káin világa.
De
Mindössze egyetlen helyszín létezik egész Amerikában,
ahol megbújhat egy gyilkos vagy elveszhet egy élet.
A Maximus Film!
Nevetve fordultam be egy mellékutcába, és miközben
elsétáltam egy tucat színfal mellett, jegyzeteket készítettem.
Itt jelen van Anglia, a távoli Wales, a borongós Skócia,
az esõs Írország, régi várromok, a sírboltok,
melyekben sötét filmek készülnek, és ahol szellemek
ugrálnak a vetítõ falain, szavakat suttognak, miközben
az éjszakai õrök gyászindulókat fütyörésznek.
Töprengve sétáltam a színfalak között,
várva, hogy a nap lenyugodjon; Roy kilépjen a mûtermébõl
agyagtól vérvörös kézzel, és világgá
kiáltsa az új Szörnyeteg megszületését!
Négy óra tálban távoli puskalövéseket
hallottam.
A puskalövésekrõl kiderült, hogy csak Roy ütöget
krokettlabdákat a szemközti falnak Hatalmas erõvel csapta
meg a labdát újra és újra, aztán amikor
észrevette, hogy figyelem, megdermedt. Felemelte a fejét, és
rám kacsintott. Nem egy szülész, hanem egy jóllakott
ragadozó pillantásával nézett.
- Az istenit, megcsináltam! - rikoltotta. - Elkaptam! A Szörnyetegünket,
a te Szörnyetegedet, az enyémet! Ma még csak agyag, holnap
már film! Az emberek majd kérdezgetik: ki csinálta ezt?
Mi, öregem, mi!
Roy öklével a levegõbe csapott. Én lassan, kábultan
sétáltam felé.
- Elkaptad? Istenem, Roy, még mindig nem mondtad el. Mit láttál,
amikor utána szaladtál tegnap este?
- Idõvel, pajti. Nézd, alig fél órája fejeztem
be. Csak rápillantasz, és máris verni kezded az írógéped.
Felhívtam Mannyt! Húsz perc múlva fogad bennünket.
Megõrjít a várakozás. Idejöttem labdázni
egy kicsit. Így ni! - Hatalmasat ütött, a krokettlabda elrepült.
- Fogjanak le, mielõtt gyilkolni kezdek!
- Roy, higgadj le.
- Nem, sohasem fogok lehiggadni! A legnagyobb horrorfilmet csináljuk
meg a történelemben. Manny ugrálni fog örö
Egy hang üvöltött ránk
- Hé, mi a nyavalyát mûvelnek ott?
Manny Rolls-Royce-a, egy fehér batár siklott mellénk,
meg se hallottuk. A fõnökünk arca bámult ránk
a lehúzott ablakon át.
- Jönnek a találkozóra vagy sem?
- Gyalog vagy kocsival? - érdeklõdött Roy.
- Gyalog!
A Rolls máris elsuhant.