Ray Bradbury
Holdkórosok temetõje
Fordította: NEMES ISTVÁN
23.
Utálok éjszaka biciklizni, de biztos akartam lenni abban, hogy
senki sem követ.
Ráadásul idõre volt szükségem, hogy átgondoljam,
mit mondok majd nyomozó barátomnak Valami ilyesmit: Segíts!
Mentsd meg Royt! Szerezz neki munkát! Oldd meg a Szörnyeteg rejtélyét.
Már-már visszafordultam.
Szinte hallottam, ahogy Crumley nagyokat sóhajt, miközben elõadom
a lehetetlen történetet, az égre emeli a kezét,
kikortyolja a sörét, és összegyûri a dobozt.
Leállítottam a biciklimet a kicsi tövisbokrokkal benõtt
családi ház elõtt egy mérföldnyire az óceántól,
és az afrikai akácligetben végigsétáltam
az ösvényen, mely úgy porzott, hogy az embernek az az érzése
támadt, tegnap még okapik galoppoztak rajta.
Amikor felemeltem a kezem, hogy bekopogjak, az ajtó hirtelen kitárult.
Egy ököl bukkant elõ a sötétbõl egy doboz
sörrel a kezében. Nem láttam, ki nyújtotta oda.
Elvettem. A kéz eltûnt. Távolodó lépteket
hallottam a ház belsejébõl.
Hármat is kortyoltam, mire lett, merszem belépni. A ház
üresen kongott.
A kert nem.
Elmo Crumley egy csipkebokor tövében ült, banánkereskedõ
kalapjában, a napbarnította kezében szorongatott sörrel
szemezett, és csendesen iszogatott.
Egy rádiótelefon hevert egy rotangpálma asztalon közvetlenül
a könyökénél. Fáradtan bámult rám
a fehér trópusi sisakja alól, és tárcsázott
egy-számot.
Valaki válaszolt.
- Újabb fejfájás. Elmegyek betegszabadságra. Viszlát
három nap múlva, oké? Oké. - És letette.
- Azt hiszem, én lennék az a fejfájás - jegyeztem
meg. - Valahányszor feltûnsz
hetvenkét órás
szabit kérek.
Bólintott. Leültem. Megállt a kis magándzsungele
szélén, ahol elefántok trombitáltak és
láthatatlan poszméhek meg kolibrik zümmögtek, és
flamingók pusztultak el, mielõtt valami jövõbeli
ökológus kihaltnak deklarálta õket
- Hol a pokolban jártál? - csapott le rám Crumley. -
Megnõsültem.
Crumley ezen elgondolkozott, felhorkant, hozzám lépett, átölelte
a vállamat, és homlokon csókolt.
- Áldásom rá!
És nevetve ment, hogy elõvonszoljon egy teljes karton sört.
Hot dogot faltunk a kicsi pálmakunyhó elõtt a kertje
hátuljában.
- Oké, fiú - mondta végül. - Hiányoztál
az öregapádnak. De ha egy fiatalembernek bekötik a fejét,
elveszti a hallását. Régi japán mondás.
Tudtam, hogy elõbb-utóbb megjelensz.
- Megbocsátasz? - tört ki belõlem.
- A barátok nem bocsátanak meg, egyszerûen elfelejtik
az ügyet. Ezzel öblítsd ki a torkod. Jó feleség
Peg?
- Már egy éve házasok vagyunk, de még csak egyszer
veszekedtünk, akkor is a pénz miatt. - Elpirultam. - Õ
keres többet. De az én fizetésem se rossz
százötven
hetente.
- A fenébe! Az tíz dolcsival több, mint az enyém.
- Mindössze hat hétig. Hamarosan újra a Filléres
rejtélyeket fogom írni.
- Meg hasonló remekmûveket. Azért olvasgattam, dacára,
hogy nem jelentkeztél
- Megkaptad az apáknapi lapot, amit küldtem?
Felkapta a fejét, és elvigyorodott.
- Igen. A francba! - Felegyenesedett. - De gondalom, nemcsak családi
érzések hoztak ide, igaz?
- Emberéletekrõl van szó, Crumley.
- Már megint! - kiáltotta.
- Nos, még nem halt meg senki - nyugtattam meg. - Vagyis, aki vissza
jött a sírból, sohasem volt élõ, csak egy
papírmasé bábu
- Most állj meg, Newt! - Crumley besietett a házba, és
egy üveg ginnel tért vissza, és töltött vagy
egy decit a sörébe, miközben én hadartam tovább.
Bekapcsolt a locsolórendszer, és a víz spriccolása
egybevegyült a dzsungelmadarak és éjszakai állatok
magnóról sugárzott hangjával. Végül
befejeztem Halloweentól mostanáig, és elcsendesedtem.
Crumley fájdalmasan sóhajtott.
- Szóval Roy Holdstromot kirúgták, amiért megcsinálta
azt az agyagfigurát Annyira iszonyatos volt a Szörnyeteg pofája?
- Igen!
- Gusztusos. És miben segíthet itt egy öreg szaglász?
- Segítened kell. Jelen pillanatban Roy még a filmgyárban
van, várja a lehetõséget, hogy kilopja az õsállat-modelljeit.
Ezreket érnek Azonban Roy illegálisan tartózkodik ott.
Tudsz abban segíteni, hogy rájöjjek, mi a pokol folyik
itt? Segítesz Roynak visszaszerezni a munkáját?
- Jézus! - sóhajtott Crumley.
- Igen - mondtam. - Ha elkapják Royt, miközben kifelé csempészi
a cuccait, csak az isten mentheti meg
- A francba! - morogta Crumley. - Még több gint töltött
a sörébe. Tudod, ki volt az a fickó a Brown Derbyben?
- Nem.
- Van valami sejtelmed, ki ismerheti? - A pap a St Sebastianban.
Beszámoltam Crumley-nek az éjszakai gyónásról,
a hangos beszédrõl, a sírásról és
a lelki atya megnyugtató szavairól.
- Nem jó. Ez nem fog menni. - Crumley a fejét rázta.
- A papok nem ismerik vagy nem mondják meg a neveket. Ha bemennék
megkérdezni, két percen belül kirúgnának.
Más?
- Talán a Derby fõpincére. És még valaki
felismerte aznap éjjel a Derby elõtt. Valaki, akit én
már akkor ismertem, amikor kölyökként még görkoriztam.
Clarence. Próbáltam kideríteni a családi nevét.
- Próbálkozz tovább. Ha õ tudja, ki a Szörnyeteg,
legalább lesz valami fogózkodónk. Krisztusom, micsoda
baromság. Royt kirúgták, rád új munkát
sóztak, mindezt az agyagfigura miatt. Túlzott érzelmek.
És nagy zûrzavar egy létrára rakott bábu
miatt.
- Pontosan.
- És én még azt hittem - sóhajtott Crumley -;
amikor megláttalak az ajtómban, hogy ötölni fogok
neked, amiért visszatérsz az életembe.
- És nem?
- Hát, nem nagyon. - Lágyított a hangján. - De
igen, az istenit! De jobban örültem volna, ha ezt a lóganéjt
nem hozod magaddal.
A felkelõ holdra mutatott a kertje fölött.
- Fiam, fiam
felkeltetted az érdeklõdésemet. -
Majd hozzátette. Zsarolásszagot érzek!
- Zsarolás?
- Miért fordít olyan nagy gondot arra, hogy cetliket küldözgessen,
ártatlan embereket provokáljon, mint te meg Roy, bábukat
aggat létrákra, rávesz benneteket, hogy reprodukáljátok
azt a bizonyos Teremtményt
Miért tenné mindezt,
ha nem érdekbõl? Miért keltene pánikot, ha nem
pénzt akar? Bizonyára még több cetlit, még
több levelet is küldött, igaz? - Én nem láttam
többet.
- Igen, de te voltál az eszköz, a mód, hogy mozgásba
lendítse az ügyet. Ne te kottyantottad el a dolgot. Valaki más.
Lefogadom, hogy valaki kapott egy zsaroló levelet is a következõ
szöveggel: "Kétszázezer jelöletlen bankjegyekben,
és nem lesz többfeléledt hulla a falakon". Na
beszélj nekem a filmgyárról - fejezte be Crumley.
- A Maximusról? A legsikeresebb filmgyár a történelemben.
Még mindig az. A Variety címoldalon hozta a nyereségét.
Nettó negyvenmillió. A többi filmgyár meg sem közelíti.
- Ezek valós számok?
- Ha csak ötmillióról van szó, a filmgyár
akkor is pokolian gazdag.
- Akadt valami nagyobb probléma mostanában? Rumli, elégedetlencég,
zûrzavar? Tudsz olyanokról, akiket kirúgtak, filmekrõl,
amiket leállítottak?
- Minden a szokásos és csendes hónapok óta.
- Akkor csak ez lehet. A nyereség! Biztos vagyok benne. Minden remekül
és könnyedén megy, amikor történik valami szokatlan,
ami megrémiszt mindenkit. Valaki arra gondol, istenem, rakjunk fel
egy embert a falra, meglátjuk, mit szól hozzá a szomszéd!
Lehet, hogy besöpört valami a szõnyeg alá, esetleg
elásott valamit
- Crumley felnevetett. - Ez jó szó.
Elásott. Arbuthnotot? Mit gondolsz, nem lehet, hogy valaki elõbányászott
valami régi, elfeledett botrányt, amirõl senki sem tudott,
s ami veszélyes lehet a filmgyárra nézve, nem nagyon,
csak éppen hogy?
- Miféle botrányról lehet szó, ami már
húszéves, és képes azzal fenyegetni a filmgyárat,
hogy elpusztítja, ha napvilágra kerül?
- Ha elég mélyen turkálunk a csatornában, megtudhatjuk.
A baj csak az, hogy sosem szerettem kukabúvárkodni. Amikor Arbuthnot
még élt, feddhetetlen volt?
- A többi filmgyári vezetõhöz képest igen.
Nõtlen volt, és akadtak barátnõi, de hát
ezt el is várja az ember egy agglegénytõl, és
a nõk valamennyien Santa Barbara-i lovarnõk voltak, olyan kisvárosi
típusok, jóképûek és okosak, naponta kétszer
zuhanyoztak. Semmi kosz.
Crumley ismét sóhajtott, mintha rossz lapokat osztottak volna
neki, és õ készen állna összehajtani és
bedobni azokat.
- És mi a helyzet azzal a karambollal, amelyben Arbuthnot meghalt?
Valóban baleset volt?
- Láttam az újságban a fényképeket.
- Fényképek, ugyan! - Crumley úgy nézte otthoni
dzsungelját, mintha az árnyékokat számolgatná.
- Mi van, ha a baleset mégsem baleset volt? Mi van akkor, ha emberölés
történt. Mi van akkor, ha mindenki tök részeg volt,
aztán tök halott lett?
- Egy nagy ivászatról tartottak hazafelé a filmgyárból.
Ennyi derült ki az újságokból.
- Nézzük csak - morgolódott Crumley. - Filmes nagyfej,
gazdag, mint Krõzus, a Maximus leghíresebb embere, elveszti
az eszét, bolondozni akar egy kicsit, kirángatja a kormányt
Sloaue kezébõl, és nekihajtanak egy telefonoszlopnak.
Ez nem olyan hír, amit az újságok címlapra raknak.
A tõzsdepiac meginoghat. A részvényesek kivonják
a tõkét. Le kell állítani egy csomó filmet.
Az ezüsthajú fiú leesik az emelvényrõl, satöbbi,
satöbbi, így inkább elkendõzik Most, valamivel késõbb
valaki, aki jelen volt; vagy ebben az évben derítette ki a tényeket,
megfenyegeti a filmgyárat, és azzal fenyegetõzik, hogy
nemcsak féknyomokkal és fotókkal tudja bizonyítani,
mi történt. Vagy mi van, ha
- Ha?
- Ha nem véletlen baleset volt, és még csak nem is a
részegség vitte õket a pokolba. Mi van, ha valaki szándékosan
követte el?
- Gyilkosság! - feleltem.
- Miért is ne? A filmszakmában azoknak a magas, szél,
hatalmas embereknek rengeteg ellenségük van. Lehet, hogy valamelyik
fejbólintó Jánosból elõbb-utóbb
felszínre tör a rosszindulat. Ki volt a legesélyesebb a
legmagasabb posztra abban az évben?
- Manny Leiber? Hiszen õ egy legyet se tudna megölni. Olyan, mint
egy hõlégballon.
- Add meg neki a lehetõséget a repülésre, és
magasra emelkedhet. Most õ a filmgyár vezetõje, igaz?
No igen. Pár felhasított gumi, néhány meglazított
csavar, és bumm! Az egész filmgyár az öledbe hull
egy életre!
- Ez meglehetõsen logikusan hangzik.
- De ha megtalálnánk azt a fickót, aki elvégezte
a piszkos munkát, õ bizonyíthatná nekünk
Oké, öcskös, mi legyen?
- Azt hiszem, át kellene néznünk a húsz évvel
ezelõtti újságokat, hátha rájövünk
valamire. És ha lennél olyan kedves a filmgyár környékén
kószálni, csak úgy, feltûnés nélkül.
- Ezekkel a lúdtalpakkal? Azt hiszem, ismerem a filmgyár portását.
Évekkel ezelõtt a Metrónál dolgozott. Õ
biztos beenged, és tartja a száját. Még valami?
Adtam neki egy listát. Az ácsmûhely. A temetõ fala.
És a Zöld Ház, ahol Roy meg én dolgozni akartunk,
és ahol most Roy rejtõzhet.
- Roy még ott van, várja az alkalmat, hogy kilopja az állatait.
És, Crum, ha igaz, amit felsoroltál, az õrült éjszakai
kocsikázás, az emberölés, a gyilkosság, most
azonnal ki kell hoznunk onnan Royt. Ha a filmgyár dolgozói bemennek
ma éjszaka a tizenhármas mûterembe, és megtalálják
a dobozt, amelyikben Roy a papírmasé testet rejtette el, miután
ellopta, mit csinálnak vele?
Crumley felmordult.
- Szóval nem csak arra kérsz, hogy segítsek Roynak munkát
szerezni, de arra is, hogy vigyázzak az életére?
- Ne mondj ilyet!
- Miért ne? Ti valamennyien játékosok vagytok, elütitek
a labdát, odarohantok az ellenõrzõponthoz, és
labdák után kapkodtok. Hogy a nyavalyába kapjam el Royt?
Kószáljak a színfalak között egy lepkehálóval
meg egy macskaeledellel? A filmgyári barátaid ismerik Royt,
én nem. Hamarabb elkapják, mint ahogy én bejuthatok.
Legalább egy tényt mondj, amivel elkezdjem!
- A Szörnyeteg. Ha ki tudnánk deríteni, ki õ, rájöhetnénk,
miért rúgták ki Royt az agyagfigura megalkotása
után.
- Igen, úgy van. Még valami? A Szörnyeteggel kapcsolatban
- Láttuk, hogy besiet a temetõbe. Roy utánament, de nem
mondta el nekem, hogy mit látott, hogy mit mûvelt a Szörnyeteg.
Talán
elképzelhetõ, hogy a Szörnyeteg rakta
Arbuthnot papírmasé mását a temetõ falára
és õ küldözget zsaroló leveleket mindenkinek!
- Látom, beindultál! - Crumley erõteljesen dörzsölte
kopasz fejét mindkét kezével. - Azonosítsd a Szörnyeteget,
kérdezd meg, honnan szerezte a létrát, és hogyan
csinálta az Arbuthnotra hasonlító papírmasé
hullát! Ez az, az kell! - Crumley ragyogott.
Beszaladt a konyhába, hogy még több sört hozzon ki.
Ittunk, és õ atyai szeretettel meredt rám.
- Épp arra gondoltam
de jó, hogy újra itt vagy.
- A francba - törtem ki -, még meg se kérdenem, hogy haladsz
a regényeddel
- A Hátszéllel a halálból.
- Ez nem az a cím, amit én javasoltam!
- A te címed túl jó volt. Használd te. A Hátszél
t el a halálból a jövõ héten jelenik meg.
Felugrottam, és kezet ráztam Crumley-val.
- Crumb!! Ó, istenem! Hát, sikerült? Van itthon pezsgõd?
Mindketten bekukkantottunk a jégszekrénybe.
- Ha az ember Bõrt és gint összekever egy Waring turmixgépben,
olyan, mint a pezsgõ?
- Miért nem próbáljuk ki?
Kipróbáltuk.