Ray Bradbury
Holdkórosok temetõje
Fordította: NEMES ISTVÁN


32.


Manny Leiber az íróasztala szélén ült, és épp egy hosszú, vastag szivart fejezett le egy százdolláros, Dunhill márkájú, arany szivarvágóval. Összevont szemöldökkel, haragosan nézte, ahogy körbejárkáltam az irodájában és szemügyre vettem a különbözõ alacsony pamlagokat.
- Mi a baj?
- Túl alacsonyak a díványok, - feleltem. - az ember nem tud felkelni róluk.
Leültem: Körülbelül egylábnyira voltam a padlótól, s fölfelé bámultam Manny Leiberre, aki úgy magasodott fölém, mint egy császár, lovaglóölésben a világ fölött. Morogva fölkeltem, s elindultam párnákat gyûjteni. Egymás tetejére helyeztem hármat, és rájuk ültem.
- Mi az ördögöt mûvel? - Manny leugrott az asztalról.
- A szemébe akarok nézni beszélgetés közben. Semmi kedvem kitörni a nyakam, ahogy fölfelé bámulok.
Manny Leiber bosszúsan ráharapott szivarjára, és visszamászott az asztal szélére.
- Nos? - csattant föl.
- Fritz épp most mutatta meg nekem a film nyers vágatát. Iskarióti Júdás hiányzik belõle. Ki rúgta ki?
- Micsoda?!
- Nincs Krisztus Júdás nélkül. Miért lett Júdás hirtelen láthatatlan tanítvány?
Elõször láttam Manny Leiber kis fenekét fészkelõdni az üveglapú asztalon. Megszívta meggyújtatlan szivarját, rám bámult, majd kifújta a levegõt.
- Én adtam parancsot, hogy vágják ki Júdást! Nem akartam antiszemita filmet készíteni!
- Mi?! - törtem ki, és felugrottam. - Ezt a filmet jövõ húsvétkor mutatják be, igaz? Azon a héten egymillió baptista fogja megnézni. Talán kétmillió lutheránus.
- Bizonyára.
- Tízmillió katolikus?
- Igen!
- Két unitárius?
- Kettõ…?
- És amikor mindnyájan megdöbbennek húsvét vasárnapján, és azt kérdezik: "Ki vágta ki Iskarióti Júdást a filmbõl?", válaszolhatjuk azt, hogy Manny Leiber?
Hosszú csend következett. Manny Leiber ledobta meggyújtatlan szivarját. Pillantásával a helyemre szögezve, kezét lassan a fehér telefon felé csúsztatta. A stúdió számát tárcsázta, várt; majd beleszólt:
- Bill? - mély lélegzetet vett. - Vegyék vissza Iskarióti Júdást! Gyûlölködve nézte, amint visszatettem a három párnát a helyére, a könnyû székekre.
- Ez minden, amirõl beszélni akart?
- Egyelõre. - Elfordítottam a kilincsgombot.
- Mit hallott a barátja, Roy Holdstrom felõl? - kérdezte hirtelen.
- Azt hittem, tudja - feleltem, és megtorpantam.
Óvatosan! - gondoltam magamban.
- Az az õrült egyszerûen megszökött - tettem hozzá gyorsan. - Elvitt mindent a lakosztályából, elhagyta a városi. Hülye idióta. Nem a barátom fõbbé. Õ meg az az istenverte agyagbestia, amit készített!
Manny Leiber figyelmesen nézett rám.
- Hála Istennek, hogy megszabadultunk tõle! A Wonggal való munkát jobban fogja élvezni.
- Persze. Fritz és Jézus.
- Tessék?
- Jézus és Fritz. Ezzel távoztam.