Ray Bradbury
Holdkórosok temetõje
Fordította: NEMES ISTVÁN
58.
Félek hazamenni - szipogta Constance.
- Ki mondta, hogy haza kell menned? - kérdezte Crumley. - Költözz
be egy kunyhóba, valamelyik szobába vagy egy kerti lakba.
- Nem - mormogta Constance. - Az az õ helye.
Mindnyájan az üres falat bámultuk, ahol nemrég még
a Szörnyeteg arca villogott.
- Nem követett minket - mondta Crumley.
- És ha mégis? - siránkozott Constance, és kifújta
az orrát. - Nem akarok egyedül lenni egy istenverte üres
házban egy istenverte óceán mellett, amely éjjel
hemzseg a szörnyektõl. Megöregedtem. A végén
még megkérek egy fickót, hogy vegyen feleségül.
Kinézett Crumley kertjére, s az éjszakai szél
megmozgatta a pálmafákat és a magas füvet.
- Ott van.
- Fejezd már be! - szólt rá Crumley. - Nem tudjuk, hogy
követtek-e a temetõn és az alagúton keresztül
az irodába. Ki tudja, ki csapta be az ajtót. Lehet, hogy csak
a szél volt.
- Mindig csak a szél csapja be
- Constance úgy remegeti,
mintha a hideg rázná.
- Most mi legyen? - Borzongva dõlt hátra a székében,
és keresztbe fonta a karját.
- Gyertek.
Crumley a konyhaasztalra terített egy rakás fénymásolatot.
Három tucat hosszabb és rövidebb cikk, 1934 októberének
utolsó napjairól és november elsõ hetérõl.
"ARBUTHNOT, A FILMMÁGNÁS, AUTÓBALESET ÁLDOZATA
LETT", szólt az elsõ. "C. Peck Sloane, a Maximul Filmgyár
producere, és felesége, Emily, ugyanabbén a balesetben
vesztették életüket."
Crumley rácsapott a harmadikra. "A Sloane házaspárt
ugyanazon a napon temették, mint Arbuthnotot. A szertartásokat
ugyanabban a templomban végezték Mindhármukat a szomszédos
temetõbe temették."
- Hol történt a baleset?
- Hajnali háromkor. A Gower és a Santa Monica keresztezõdésénél!
- Te jó isten! A temetõ sarkán! Alig egy háztömbnyire
a filmgyártól!
- Borzasztóan összevág, igaz?
- Megspórolták az utazás. Meghalni a hullaház
elõtt, csak be kellett vinniük.
Crumley összevonta a szemöldökét, amikor megpillantott
egy másik hasábot.
- Úgy tûnik, elég vad buli volt.
- Sloane és Arbuthnot részt vettek rajta?
- Phillips Doki azt mondja itt, hogy felajánlotta nekik, hazaviszi
õket, de elutasították. A Doki elõttük haladt,
és áthajtott egy sárga lámpán. Arbuthnot
és Sloane követték a piroson át. Egy ismeretlen
autó ütközött nekik. Semmilyen más autó
nem járt arra hajnali háromkor! A két kocsi kicsúszott,
irányíthatatlanná vált, egy telefonfülkébe
rohantak. A Doki odaszaladt a mentõládával, de már
nem tudott tenni semmit. Mind meghaltak. A holttesteket a száz méterre
lévõ hullaházba vitték.
- Édes Istenem - mondtam -, ez így túl egyszerû!
- Ja - merengett Crumley. - Pokoli felelõsség terhelte azt a
hülye Dokit. Tiszta véletlen, hogy épp a helyszínen
járt. Õ, mint a filmgyár egészségügyi
és ellenõrzõ fõnöke! És épp
õ adja át a testeket a hullaháznak. Õ készítette
fel a testeket a temetésre? Biztos? A temetõ részvényese.
A húszas évek elején segített megásni az
elsõ sírokat. Világra segíti az embereket, részt
vállal a távozásukban, s kezeli õket közben.
Az ember karján tényleg képes felállni a szõr,
gondoltam, ahogy végignéztem magamon.
- Phillips Doki írta alá a halotti bizonyítványokat?
- Már azt hittem, sosem kérdezed meg! - bólintott Crumley.
Constance, aki dermedten ült az egyik oldalon, és az újságkivágásokat
bámulta, halkan megszólalt:
- Hol van az ágy?
Bevezettem a szomszédos szobába és leültettem az
ágyra. Úgy fogta a kezemet, mintha nyitott Biblia lenne, és
nagyot sóhajtott.
- Mondták már neked, hogy kukoricapehely-illatod van, és
a leheleted édes, mint a méz?
- Ezt H. G. Wells mondta. Ezzel õrjítette a nõket.
- Túl késõ van már az õrültségekre.
Istenem, milyen szerencsés a feleséged, hogy esténként
veled bújhat ágyba.
Lefeküdt, és sóhajtott. A fõidõn ültem,
s vártam, hogy becsukja a szemét.
- Hogy lehet az, hogy te nem öregedtél semmit három év
alatt, míg én
ezret. - Halkan nevetett. Egy könnycsepp
csorgott végig az arcán, majd eltûnt a párnán.
- Ó, a francba! - siratta magát.
- Mondd el! - súgtam. - Mondd el. Mi az?
- Ott voltam
húsz évvel ezelõtt. A filmgyárban.
Halloween éjszakáján.
Visszatartottam a lélegzetemet. Mögöttem árnyék
vetõdött az ajtóra, Crumley állt ott csendben, és
hallgatott.
Constance tekintete a semmibe veszett. Visszatért abba az évbe,
ahhoz az éjszakához,
- A legvadabb buli volt, amit valaha is láttam. Mindenki álarcot
viselt, senki sem tudta, ki kicsoda, ki mit vagy miért iszik. Mindenhol
ital, mindenki nevetett és ordibált. Kétszáz különbözõ
ruha, háromszáz majdnem meztelen ember. Mindenki ivott és
átszaladgált a temetõbe az alagúton keresztül,
mintha a szesztilalom idején lettek volna. Titkos átjáró
a sírok és az ünnepi pulykák között, mint
azok a bukott filmek, amelyek ott rohadnak! Azt mondták, hogy egy héttel
a baleset után befalazták az alagutat.
Az év balesete, gondoltam. Arbuthnot meghalt, a filmgyár összeomlik.
- Nem baleset volt - suttogta Constance.
Árnyék suhant át sápadt arcán.
- Gyilkosság - mondta. - Öngyilkosság.
A pulzusom lüktetett. S Constance szorongatta a kezem.
- Igen - bólintott -, öngyilkosság és gyilkosság.
Sosem találtuk ki, hogy hogyan, miért, vagy mi okból.
Láttad a cikkeket. Két autó ütközött a
Gower és Santa Monica sarkán, késõn, senki nem
látta. Minden ember álarcban ment el. A filmgyár utcái
olyanok voltak akkor hajnalban, mint azok a velencei kanálisok; minden
gondola üres, és a dokkok teleszórva fülbevalókkal
és fehérnemûkkel. Engem is elkapott a láz. Késõbb
olyan híresztelések terjedtek el, hogy Sloane rajtakapta Arbuthnotot
a saját feleségével a fal innensõ vagy túlsó
oldalán. De az is lehet, hogy Arbuthnot látta meg Sloane-t a
feleségével szeretkezni. Istenem, téged nem õrjítene
meg, ha a szeretõdet látnád a saját férjével
szerelmeskedni egy õrült bulin? Így hát a két
kocsi egymást követve nagy sebességgel elszáguldott.
Arbuthnot nyolcvan mérföldes sebességgel robogott a Sloane
házaspár után. A Gower sarkán ért véget
az útjuk, egy telefonfülke oldalában, A hírek megdöbbentettek
minket. Phillips, Manny és Groc elrohantak A katolikus templomba vitték
a holttesteket. Arbuthnot templomába. Pénzt helyezett el ott,
hogy az megmentse õt a pokol tüzétõl, mint mondta.
De már elkésett. Meghaltak, és átvitték
õket az utca túloldalán levõ hullaházba.
Rég volt: Másnap Groc és Phillips úgy néztek
ki, mintha saját temetésükön gyászolnának.
Délre befejeztem a filmem utolsó jelenetét. A filmgyár
egy hétig zárva tartott. Gyászszalagokat akasztottak
mindenhova, köddel fújták be a termeket és az utcákat.
Ködbe borult minden. A fõcímek azt hirdették, hogy
mindhárman jókedvûek és részegek voltak,
s hazafelé tartottak. Nem. Bosszúhadjárat volt; a szerelem
meggyilkolásáért indított hadjárat. Szegény
hapsik és szegény fülig szerelmes kis szajha, a fal mögé
temették õket két nappal késõbb. A temetõbeli
alagutat befalazták és
a fenébe is
- sóhajtott.
- Azt gondoltam, hogy ezzel vége. Azonban ma éjjel a nyitott
alagúttal, Arbuthnot hamis testével a falon, és azzal
a borzalmas és õrült szempárral minden újra
kezdõdik. Mit jelent ez az egész?
Lecsukódott a szeme, elhalkult a hangja, s már majdnem aludt.
Megrándult a szája. Kábultan és szaggatottan beszélt.
- Szegény szent ember. A hülye
- Miféle szent ember a hülye? - kérdeztem.
Crumley elõrehajolt az ajtóban.
Constance félálomban válaszolt:
-
pap. Szegény szerencsétlen. Letámadták.
A filmgyár lefizette. A vér a baptistákra száll.
Hullák, Istenem, hullák mindenhol. Szegény bolond
- A St. Sebastian papja? Õ az a szegény bolond?
- Igen, igen. Szegény fickó. Szegény mindenki - mormolta
Constance. - Szegény Arby, az az õrült zseni. Szegény
Sloane. Szegény felesége, Emily Sloane. Mit mondott azon az
éjszakán? Örökké akar élni. Fiú!
Milyen meglepetés lehet felébredni a semmiben! Szegény
Emily! Szegény "Mályvarózsa Ház". Szegény
én.
- Szegény
mit mondtál az elõbb?
- Mályva
- elmosódott a hangja - ró
zsa
Elaludt.
- Nincs ilyen nevû film - motyogtam.
- Nincs - mondta Crumley, és be jött a szobába. - Nem film,
hanem
Benyúlt az asztal alá, elõvette a telefonkönyvet,
és belelapozott. Hangosan felolvasta:
- Mályvarózsa Szanatórium: A St. Sebastian-templom mellett
van, ugye?
Crumley egészen közel hajolt Constance füléhez
- Constance - suttogta. - A Mályvarózsa Ház. Hol van?
Constance sóhajtott, eltakarta a szemét, és megfordult.
A falnak motyogott még néhány szót arról
a régmúlt éjszakából.
örökké élni
megtudta
szegény
mindenki
szegény Arby
szegény pap
szegény
hülye
Crumley felegyenesedett.
- A fenébe! - morogta. - A fene egye meg. Igen. A Mályvarózsa
Ház. Egy kõhajításnyira a
a St. Sebaltian-templomtól - fejeztem be. - Miért van
olyan érzésem, hogy oda fogsz vinni?