Ray Bradbury
Holdkórosok temetõje
Fordította: NEMES ISTVÁN
24.
És megcsörrent a telefon.
- Téged hívnak - adta át Crumley.
- Hála istennek! - felragadtam a kagylót. - Roy!
- Nem akarok élni - közölte Roy. - Ó, istenem, ez
rettenetes! Gyere értem, mielõtt megõrülök!
A tizenhármas mûterembe!
Letette.
- Crumley! - kiáltottam. Kivezetett a kocsi jóhoz.
Keresztülvágtunk a városon. A fogaim úgy vacogtak,
hogy szólni sem tudtam. Olyan erõsen szorongattam a térdemet,
hogy elzsibbadt.
A filmgyár kapujában odaszóltam Crumley-nak:
- Ne várj meg. Egy óra múlva felhívlak, és
tudatom veled
Otthagytam, és teljes lendülettel beleütköztem
a kapuba. Találtam egy telefonfülkét a tizenhármas
mûterem közelében, és rendeltem egy taxit, hogy várion
a kilences mûterem kõzetében, jó száz méternyire.
Aztán beléptem a tizenhármas ajtaján.
Sötétség és káosz fogadott.