Ray Bradbury
Holdkórosok temetõje
Fordította: NEMES ISTVÁN
46.
A járdán álltunk és a házat figyeltük,
mintha attól félnénk, hogy belesiklik a tengerbe, mint
a hajók.
Crumley nem nézett rám.
- Már megint ez az ellentmondás. Te azért vagy idegroncs,
mert láttad a tetemet, én meg azért, mert nem. Bosszantó.
Mi lenne, ha megvárnánk, míg Clarence vissza jön?
- Holtan?
- Egy eltûnt személyrõl akarsz feljelentést írni?
Hogyan tovább?
- Két dolog van. Valaki elpusztította Roy miniatûr agyagfiguráit.
Valaki más pedig feltakarította. Valaki megfojtotta, vagy halálra
rémisztette Clarence-t, valaki más eltüntette. Tehát
két csoport vagy személy létezik: az egyik pusztít,
a másik ládákkal, seprûkkel és porszívókkal
felszerelkezve eltünteti a nyomokat. Amit most el tudok képzelni
az az, hogy a Szörnyeteg lejött a falról, elvégezte
a pusztítást; és elment, hátrahagyva néhány
dolgot, hogy megtalálják, eltakarítsák vagy elrejtsék.
Itt ugyanaz a helyzet. A Szörnyeteg lemászott a Notre Dame tornyából.
- Lemászott?
- Szemtõl szembe láttam. Crumley most elõször sápadt
el.
- Úgy látom, meg akarod öletni magad, az Isten verje meg!
Tartsd magadat távol a magas helyektõl. Itt kell nekünk
állni fényes nappal és fecsegni? Mi van, ha vissza jönnek
azok a tisztogató fickók?
- Helyes - mondtam, és elindultam. - Akarod, hogy elvigyelek?
- Csak egy háztömbnyire van a mûterem.
- A belvárosba megyek a hullaházba. Kell ott lennie valaminek,
amirõl nem tudunk. Akarod, hogy útközben segítsek
megkeresni Clarence-t?
- Ó, Crum - mondtam. - Én is tudom, és te is tudod, hogy
mostanra már elhamvasztották. S hogyan jutnánk be, hogy
összekaparjuk a salakot egy krematóriumban. Megyek a Getsemáne-kertbe.
- S az biztonságos?
- Biztonságosabb, mint a Kálvária-domb. - Maradj ott,
és hívj fel!
- Hallani fogsz telefon nélkül is.