Ray Bradbury
Holdkórosok temetõje
Fordította: NEMES ISTVÁN
14.
Láttam, hogy Manny asztala még mindig megterítetlenül
vár. Dermedten bámultam a széke felé.
- Átkozott bolond - suttogtam.
Roy rázta a dobozt mögöttem. Zörgött. - Az vagyok
- felelte. - Mozgás. Mozogtam a helyemre.
Roy lerakta a különleges dobozt a padlóra, rám kacsintott,
leült az asztal szemközti végébe; és tökéletesen
ártatlan képpel mosolygott.
Fritz úgy meredt rám, mintha a távollétemet személyes
sértésnek tekintené.
- Figyelem! - pattintott Fritz az ujjaival. - A bemutatás folytatódik.
A következõ Stanislau Groc, Vlagyimir Lenin személyes maszkmestere,
õ preparálta ki Lenin testét, viaszozta be az arcát,
parafinnal tartósította a testet, hogy megmarad fon a Kreml
falában, Moszkvában!
- Lenin maszkmestere? - ismételtem.
- Kozmetológusa - intett Stanislau Groc apró kezével
kicsiny testén billegõ még kisebb feje fölött.
Alig lehetett nagyobb, mint Singer törpéje, aki Csámcsogit
játszotta az Óz, a nagy varázslóban.
- Fejet hajthat elõttem - szólt. - Maga szörnyetegeket
talál ki. Roy Holdstrom elkészíti azokat. Azonban én
saját kezûleg rúzsoztam, viaszoltam és fényesítettem
egy nagy vörös szörnyeteget, aki már rég halott!
- Ne foglalkozz ezzel a nagy dumájú, orosz fattyúval
- szólt oda Fritz. - Nézd csak a mellette lévõ
széket!
Üresen állt.
- Kié? - kérdeztem.
Valaki köhintett. A fejek odafordultak. Visszatartottam a lélegzetem.
És kezdetét vette az Érkezés.