Ray Bradbury
Holdkórosok temetõje
Fordította: NEMES ISTVÁN
55.
A filmgyár ugyanolyan sötétnek és üresnek tûnt,
mint a temetõ a falon túl.
A két város úgy nézett ki, mintha ugyanaz az éjszakai
levegõ és ugyanaz a halálos fuvallat járta volna
át: Mi voltunk az egyetlen élõlények az utcán.
Valahol Fritz éjszakai felvételeket készít a néhai
Galileáról és a felidézett Krisztusról.
Valahol Maggie Botovin a vetítõjéhez hajol. Valahol a
Szörnyeteg követ vérszomjasan, vagy meglapult?
- Nyugi! - szólt rám Crumley.
- Nem követnek bennünket - közölte Henry. - Hallgassatok
egy vak ember szavára. Hová megyünk?
- A nagyszüleim házába.
- Hát ez elég jól hangzik - felelte Henry.
Suttogva beszéltünk botorkálás közben.
- Te jó isten, tud valaki a filmgyárban arról az átjáróról?
- Ha tudnak is róla, sosem mondták.
- Uram Atyám, gondolkozzatok Ha senki sem tudta, s a Szörnyeteg
minden éjjel vagy minden nap eljött és hallgatózott
a fal mögött, mindenrõl tud. Minden üzletrõl,
a be- és kilépésekrõl, a tõzsdeárakról,
a nõkrõl. Megrázza a Guyt, elveszi a pénzt, és
fut.
- A Guyt?
- A Guy Fawkes bábut, a tûzijáték babát,
amit máglyán égetnek el minden Guy Fawkes napján
Angliában, november 5-én. Olyan, mint a mi Halloween ünnepünk,
csak vallásos tartalommal. Fawkes majdnem felrobbantotta a parlamentét.
Elkapták, és felakasztották. Valami ilyesmi van itt.
A Szörnyeteg azt tervezi, hogy felrobbantja a Maximust. Nem szó
szerint, hanem a felélesztett gyanakvással szaggatja darabokra.
Mindenkit megrémít. Egy bábut ráz elõttük
Lehet, hogy már évek óta csinálja. Senki sem tudja,
ki õ. Õ egy belsõ kereskedõ, aki titkos információkat
használ fel.
- Hé! - mondta Crumley. - Ez így túl kerek és
világos. Nem tetszik ez nekem. Azt gondolod, hogy senki sem tud a fal
mögött rejtõzködõ Szörnyetegrõl,
sem a tükörrõl?
- Aha.
- Hogy jön ide a filmgyár, vagy annak egy része, a fõnököd,
Manny, aki dührohamot kap, amikor meglátja Roy agyagmodelljét
a Szörnyetegrõl?
- Nos
- Tud Manny a Szörnyetegrõl, s ha tud, fél tõle?
Bejötte a Szörnyeteg a filmgyárba éjjel? Ha bejött,
akkor õ pusztította el Roy agyagfiguráit? És most
Manny attól fél, hogy Roy meg akarja zsarolni, mert csak Roy
tud a Szörnyetegrõl? Hogy van ez, hogy van, hogy van? Válaszolj,
gyorsan!
- Az istenért, Crumley, kussolj!
- Kussoljak? Miféle otromba beszéd ez?
- Gondolkodom.
- Hallom, amint forognak a kerekek a fejedben. Mi ez itt? Senki sem tud arról,
hogy ki rejtõzik a tükör mögött? Félnek
az ismeretlentót? Vagy tudnak róla, s így kétszeresen
félnek tõle, mert a Szörnyeteg túl sok mocskot gyûjtött
össze. Nem merik keresztezni az útját. Biztos megbízott
néhány ügyvédet, hogy intézkedjenek, ha vele
történne valami.
Manny annyira pánikba esett, hogy tízszer teregeti ki a fehérnemûjét
naponta. Nos? Melyik a helyes megoldás? Vagy van egy harmadik verzió?
- Ne idegesíts! A végén egy gyáva alak lesz belõlem.
- A fenébe is, kölyök, ezt nem akarom - mondta Crumley savanyú
képpel - Bocsáss meg, hogy megijesztettelek, de utálom,
hogy azzal töltjük az idõt, hogy a te bugyuta következtetéseidet
hallgassuk. Egy alagúton rohanunk, s egy egész kaptárnyi
méh van a nyomunkban, amit te bolydítottál fel. Egy maffia-fészket
vagy csak egy magányos akrobatát zavartunk fel? Hol van Roy?
Hol van Clarence, hol van a Szörnyeteg? Adj nekem egy, csak egyetlenegy
bizonyítékot. Nos?
- Várj! - megálltam, és elindultam visszafelé.
- Hova mégy? - kérdezte Crumley.
Kõvetett a kicsiny domboldalra. - Hol a fenében vagyunk?
Körbenézett.
- A Kálvária-dombon.
- Mi az ott fenn?
- Három kereszt. Bizonyítékot akartál?
- És?
- Rettenetes érzés gyötör.
Kinyújtottam a kezemet, hogy megérintsem a keresztet. Valami
ragacsos anyagba nyúltam, amelynek ugyanolyan szaga volt, mint az életnek.
Crumley követte a példámat. Megszagolta az ujjhegyét,
majd bólintott, amikor rájött, mi az.
Felnéztünk a keresztre, majd fel az égre. Egy idõ
után a szemünk hozzászokott a sötétséghez.
- Nincs ott semmi - morogta Crumley. - Igen, de
- Elhiszem - bólintott, és ellépdelt Green Town felé.
- Jézus? - suttogtam - Jézus.
Crumley felkiáltott.
- Ne ácsorogj ott!
- Nem ácsorgok!
Tízig számoltam, miközben lassan letöröltem a
könnyeimet, kifújtam az orromat, aztán lesétáltam
a dombról.
Elvittem Henryt és Crumley-t a nagyszüleim házába.
- Muskátli- és orgonaillatot érzek - emelte fel Henry
a fejét.
- Aha.
- És nyírott füvet, polírozott bútorokat
és rengeteg macskát.
- A filmgyárnak szüksége van egerészekre. Lépcsõk,
Henry, nyolc darab.
A verandán álltunk, és nehezen szedtük a levegõt.
- Istenem! - Elnéztem a környéket. Jeruzsálem dombjait,
Green Townt, Galilea tengerét, s mögötte Brooklynt. - Mindvégig
látnom kellett volna! A Szörnyeteg nem a temetõbe ment,
hanem a filmgyárba! Micsoda építmény! Ha az alagutat
használja, senki sem sejthet meg semmit. Nézi, ahogy mindenki
megrémül a falra rakott testtõl, beseperi a pénzt,
újra megrémíti õket, és még többet
tesz zsebre!
- Lehet - mondta Crumley -, hogy ezt csinálja. Vettem egy mély
lélegzetet, majd kifújtam a levegõt. - Van még
egy hulla, amirõl még nem beszéltem.
- Inkább nem akarom hallani - morogta Crumley.
- Arbuthnot.
- Helyes!
- Valaki ellopta - tettem hozzá.
- Nagyon régen.
- Nem, fiacskám - mondta Henry. - Sosem volt ott. Az egy tiszta hely,
egy jéghideg kripta.
- Nos, akkor hol volt ezen idõ alatt Arbuthnot teste? - kérdezte
Crumley.
- Te vagy a nyomozó. Nyomozd ki!
- Oké
hogy is van ez? Mindszentek-napi party. Valaki megmérgezi
Arbuthnot italát, s indulás elõtt nyomja a kezébe.
Arbuthnot vezetés közben meghal, s összetör néhány
kocsit. A boncolásnál kimutatják, hogy annyi méreg
volt a szervezetében, amennyi még egy elefántot is földhöz
vágott volna. A temetés elõtt tanúk nélkül
elhamvasztották. Ezért üres a kripta, ahogy Henry is elmondta.
- Ugye, megmondtam?! - helyeselt Henry.
- A Szörnyeteg tudva, hogy üres a sír és talán
azt is, hogy miért, bázisként használja, felrakja
az Arbuthnothoz hasonló testet a létrára, és figyeli,
ahogy a felbolydult hangyák összevissza rohangálnak a fal
túloldalán. Oké?
- Ezzel még mindig nem találjuk meg Royt, Jézust, Clarence-t
vagy a Szörnyeteget - mondtam.
- Uram, szabadíts meg ettõl a fickótól - esedezett
Crumley. Megszabadult.
Félelmetes zsivaj hallatszott a sikátorokban, néhány
utógyújtás, egy autóduda és egy kiáltás.
- Constance Rattigan - jelezte Henry.
Constance leparkolt az öreg ház elõtt, s leállította
a motort.
- Még akkor is hallom a motor hangját - mondta Henry -, amikor
elzárja a gyújtást.
Az ajtónál találkoztunk vele.
- Constance! - üdvözöltem. - Hogy jöttél be az
õr mellett?
- Könnyen - nevetett. - Régi bútordarab. Eszébe
juttattam, hogy megtámadtam egyszer a férfimosdóban.
Amíg õ elpirult, én behajtottam. Hé, átkozott
legyek, ha ez nem a világ legjobb orrú vak embere!
- Még mindig a világítótoronyban dolgozol és
hajókat irányítasz? kérdezte Henry.
- Ölelj meg!
- Biztosan kellemesen puha vagy.
- És Elmo Crumley, te vén gazember.
- Sosem téved - mondta Crumley, miközben alaposan megszorongat-
Menjünk innen a fenébe! - javasolta Constance. - Henry? Gyerünk!
- Már itt sem vagyok! - vágta rá Henry.
Az úton kifelé azt mormogtam, hogy "Kálvária".
Constance lelassított, amint odaértünk az õsi dombhoz.
Teljes rõtétség uralta. Sem a Hold, sem a csillagok nem
világítottak. Olyan éjszaka volt, amikor a kõd
korán beborította Los Angelest, körülbelül százötven
méter magasban. Ilykor nem indítják a repülõgépeket,
és bezárják a légikikötõket.
Állhatatosan bámultam fel a dombra, remélve, hogy megtalálom
Krisztust, még a mennybemenetele elõtt.
- Jézus! - suttogtam.
A felhõk megmozdultak. Láttam, hogy a keresztek üresek
Hárman mentek el, gondoltam. Clarence belefulladt a papírtengerbe,
Phillips Doki eltûnt a Notre Dame sötétjében, délben,
hátrahagyva egy cipõt. És most?
- Látsz valamit? - kérdezte Crumley.
- Talán holnap.
Amikor elgörgetem a Sziklát. Ha lesz hozzá merszem. A várakozás
csendje uralkodott el a kocsiban.
- Menjünk! - javasolta Crumley.
- Menjünk - mondtam halltan.
A kapunál Constance odakiáltott valami trágárságot
az õrnek, és õ hátrahõkölt.
Továbbmentõnk a tenger irányába Crumley lakásába.