Ray Bradbury
Holdkórosok temetõje
Fordította: NEMES ISTVÁN
50.
Még a kereszt sem biztonságos, még a kereszt sem - morogta
Jézus, miközben átvágtunk a városon. Úgy
bámulta vérzõ kezét, mintha nem is a sajátja
lenne. - Mivé lett a világ?! - Kipillantott az elsuhanó
házakra.
- Krisztus is mániákus depressziós volt? Olyan, mint
én?
- Nem - mondtam ügyefogyottan - nem volt lökött! De te aztán
nem panaszkodhatsz, hogy túl sok kereked van! Mi késztetett
arra, hogy odamenj?
- Üldöztek. A nyomomban voltak. Én vagyok a Fény a
Világon. - Ezt az utolsó mondatot némi iróniával
mondta. - Krisztusom, bárcsak ne tudnék ilyen sokat!
- Mondd el nekem!
- Aztán majd téged is üldözhetnek! Clarence! - motyogta.
- Ugye, az volt a baj, hogy nem futott elég gyorsan!?
- Én is ismertem Clarence-t - feleltem. - Évekkel ezelõtt
Ez még jobban megrémítette.
- Ne mondd el senkinek! Tõlem nem fogják megtudni. Egy húzásra
megitta a bor felét, aztán rám hunyorgott. - Egy szót
se többet!
- Nem, uram! El kell mondanod nekem, mert mi van, ha
- Ha nem élem túl az éjszakát? Nem fogom. De nem
akarom mindkettõnk halálát. Te kedves fiú vagy.
Gyertek hozzám, kicsi gyermekek, és megmutatom nektek Istent!
Ivott, és letörölte a mosolyt az arcáról.
Megálltunk az út mellett. Jézus ki akart szállni,
hogy gint vegyen. Megfenyegettem, hogy leütöm, aztán megvettem
neki én.
A taxi behajtott a filmgyárba, és lelassított a nagyszüleim
háza mellett.
- Miért néz ez úgy ki, mint a. Central Avenue-i néger
baptista templom? - kérdezte Jézus. - Nem méhetek be!
Én nem vagyok sem fekete, sem baptista. Én csak Krisztus vagyok
és zsidó! Mondd meg neki, hová menjen!
A taxi megállt a Kálvária-dombon naplementekor. Jézus
felnézett.
- Az a valódi kereszt? - Vállat vont. - Csak annyira, amennyire
én a valódi Jézus vagyok
Mereven bámultam a keresztet.
- Nem mászhatsz fel rá, Jézus! Mindenki tudja, hogy idejöttél,
Találnunk kell neked egy rejtekhelyet, arra az esetre, ha el akarnának
intézni.
- Nem érted - mondta õ. - A Menny zárva van elõttem,
és a Pokol is. Bújhatok én egy gödörbe, vagy
akár egy víziló mögé, akkor is megtalálnak.
Megitta a maradék bort, aztán kiszállt, és elindult
a dombon felfelé.
- Köszönöm, Istenem, hogy befejeztem minden fontosabb szerepemet
- mondta Jézus. - Mindennek vége, fiam? - A kezei közé
fogta a kezemet. Nagyon nyugodt volt, miután megjárta a magasságot
és mélységet, s most megállapodott valahol a kettõ
között. - Nem futhatok el, téged nem láthatnak meg,
amint velem beszélsz. Hoznak majd szeget és kalapácsot,
s akkor eljátszhatod a második latort a bal oldalamon. Vagy
Júdást. Hoznak majd egy kõtelet, s Iskáriót
lesz belõled.
Megfordult, feltette a kezét a keresztre, aztán az egyik lábát
az egyik oldalon lévõ kicsiny pöcökre.
- Még valami - mondtam. - Ismered a Szörnyeteget?
- Istenem, ott voltam azon az éjszakán, amikor megszületett!
- Megszületett?
- Meg, a fene vinné el!
- Magyarázd meg, Jézus, tudnom kell!
- Aztán meghalsz érte, te hülye - morogta. - Miért
akarsz meghalni? Majd Jézus megvált, azt hiszed? De ha én
vagyok Jézus és elveszek, mindnyájan elvesztek! Nézd
meg szegény Clarence-t. Azok a fickók, akik elkapták,
rémülten menekülnek. Ha félnek, pánikba esnek,
s ha pánikba esnek, elkezdenek gyûlölni: Te mindent tudsz
az igazi gyûlöletrõl, fiatalember? Ez itt az; ezek nem mûkedvelõ
éjszakák. Valaki azt mondja: gyilkolni, és gyilkolnak.
Istenem, minek megismerni az igazi szajhát, ha az átráz,
vagy az igazi gyilkost, ha az megöl. Amikor meghalsz, már hiába
mondod, hogy: Ó, ez ilyen!? Ezért hallgass a jó öreg
Jézusra, te bolond!
- Jó bolond, hasznos bolond. Lenin mondta.
- Lenin!? Na látod! Ilyenkor szoktam én visítani! Lenin!?
Hah! Melyik út vezet a bolondokházába?
Jézus elkezdett remegni, mihelyst elfogyott a bor. - Hasznos - didergett
-, idióta.
Csak álltam.
- Ide hallgass! - mondta, mintha most döbbent volna rá a helyzetre.
Nem akarom még egyszer mondani. Ha velem maradsz, véged. Ha
tudnád, amit én tudok, tíz különbözõ
sírba ásnának el a falon túl. Takaros szeletekre
vágnának, mindenhova egy darabot. Ha élnének a
szüleid, õket is elintéznék És a feleségedet
Megfogta a vállamat. Én elhúztam. Jézus majdnem
elesett.
- Bocsáss meg! Te sebezetõ vagy. Még józan vagyok;
"sezebhetõt" mondtam? Mikor jön vissza a feleséged?
- Hamarosan.
Úgy kongott, mint a temetõi harangszó délben.
Hamarosan. -
- Hallgasd Jób könyvének utolsó részét.
Vége van. Nem fognak megállni, amíg meg nem ölnek
mindenkit. A dolgok kicsúsztak a kezükbõl ezen a héten.
Az a test, amit láttál, azért volt odatéve, hogy
- Zsarolják a filmgyárat? - Crumley-t idéztem. - Arbuthnottól
félnek?
- Pipogya alak! Néha a halottak a sírban nagyobb hatalommal
bírnak, mint az élõk Nézd meg Napóleont!
Százötven éve halott, de tovább él kétszáz
könyvben! Utcákat és gyerekeket neveznek el róla!
Hitler? Köziünk lesz tízezer évig. Mussolini? Velünk
lesz életünk hátralévõ részében!
Még Jézus is. - A sebeit vizsgálgatta. - Nem csináltam
rosszat. De most újra meg kell halnom. De hatféleképpen
sanyargatnak majd, ha magammal viszek egy olyan édes bolondot, mint
te. Hallgass most! Van még egy üveg?
Megmutattam a gint. Elkapta.
- Segíts fel a keresztemre, és hagyd elszabadulni a poklot!
- Nem hagyhatlak itt, Jézus.
- Nincs más hely, ahol hagyhatnál! - Majdnem fél litert
megivott egy húzásra.
- Meg fognak ölni - tiltakoztam.
- Ez fájdalomcsillapító, kölyök. Amikor eljönnek
értem, már itt sem leszek!
Elkezdett mászni felfelé.
Megragadtam a kereszt kopott fáját, aztán felfelé
nézve az öklömmel püföltem.
- A fenébe, Jézus! A fenébe! Ha ez az utolsó éjszakád
tiszta vagy?
Lassított.
- Mi?
- Mikor gyóntál utoljára? - kérdeztem. - Mikor?
Mikor?
Dél felõl észak felé fordította a fejét,
s így a temetõfalát látta, s azon túlra
nézett.
Magamat is megleptem hevességemmel - Hol? Hol gyóntál?
Mereven nézett észak felé, ami arra késztetett,
hogy utánamásszak.
- Mit mûvelsz? - kiáltotta Jézus. - Ez az én helyem!
- Most már nem, és az sem, meg az sem!
Úgy himbálóztam a háta mögött, hogy
meg kellett fordulnia.
- Szállj le!
- Hol gyóntál. Jézus?
Rám bámult, de a tekintete észak felé siklott.
Erõlködtem, hogy túllássak a hatalmas keresztlécen.
- Istenem, igen! - mondtam.
Egy puskalövésnyire volt a fal, és túl azon a falon,
ahová a viasz- és papírbábut felvonták,
a sírkõ-mezõn túl látszott a St. Sebestien-templom
homlokzata és bejárata.
- Igen! - ziháltam. - Kösz, Jézus! - Szállj le!
- Lent vagyok! - Levettem a tekintetem a falról, de ínég
láttam, hogy visszanéz a halál országába
és a templomra.
Leereszkedtem. - Hová mégy? - kérdezte.
- Ahová napok óta el kellett volna mennem
- Te lökött! Tartsd magad távol attól a templomtól!
Nem biztonságos! - A templom nem biztonságos? - megálltam,
és felnéztem.
- Nem, az a templom nem az! A temetõ másik oldalán van,
és késõ éjszaka nyitva áll minden istentelen
bolond elõtt, aki beesik oda.
- Ugye, õ is odajár!?
- A Szörnyeteg. - Megborzongtam. - Mielõtt a temetõbe megy,
éjszakánként elõször benéz gyónni,
igaz?
- A fenébe! - sikoltotta Jézus. - Elveszett ember vagy. - Behunyta
a szemét, sóhajtott, utoljára elhelyezkedett a félhomályban,
s közben leszállt az est. - Menj el! Erõszakot akarsz,
vagy rémületet? Menj, s hallgass meg egy igazi gyónást.
Rejtõzz el, és amikor eljön késõn, ó,
nagyon késõn, hallgasd, ahogy a lelked megborzong, elég
és meghal!
Olyan erõsen ragadtam meg a rudat, hogy a szilánkok szúrták
a tenyeremet.
- Jézus? Ugye, te mindent tudsz? Mondd el Jézus Krisztus nevében,
mondd, mielõtt túl késõ lesz! Tudod, hogy miért
tették oda a testet; a Szörnyeteg tette oda, hogy rémítgessen!
De kicsoda a Szörnyeteg? Mondd el! Mondd el!
- Szegény, ártatlan, bolond kölyök. Istenem, fiam!
- Lenézett rám. Azt sem tudod, miért kell meghalnod!
Kinyújtotta mindkét kezét, egyet észak felé,
a másikat dél felé, megragadva a keresztlécet,
mintha szállni akarna. Ehelyett egy üres üveget tört
szét a lábamon.
- Szegény, édes gazember - sóhajtotta az ég felé.
Amikor leértem a földre, utoljára szóltam fel, hullafáradtan:
- Jézus?
- Menj a Pokolba! - morogta szomorúan. - Mert Tényleg nem tudom,
hol van a Menny".
Kocsikat és embereket hallottam közeledni. - Fuss! - suttogta
Jézus az égbõl.
Nem tudtam futni. Egyszerûen elbotorkáltam.