Ray Bradbury
Holdkórosok temetõje
Fordította: NEMES ISTVÁN

 

58.


Félek hazamenni - szipogta Constance.
- Ki mondta, hogy haza kell menned? - kérdezte Crumley. - Költözz be egy kunyhóba, valamelyik szobába vagy egy kerti lakba.
- Nem - mormogta Constance. - Az az õ helye.
Mindnyájan az üres falat bámultuk, ahol nemrég még a Szörnyeteg arca villogott.
- Nem követett minket - mondta Crumley.
- És ha mégis? - siránkozott Constance, és kifújta az orrát. - Nem akarok egyedül lenni egy istenverte üres házban egy istenverte óceán mellett, amely éjjel hemzseg a szörnyektõl. Megöregedtem. A végén még megkérek egy fickót, hogy vegyen feleségül.
Kinézett Crumley kertjére, s az éjszakai szél megmozgatta a pálmafákat és a magas füvet.
- Ott van.
- Fejezd már be! - szólt rá Crumley. - Nem tudjuk, hogy követtek-e a temetõn és az alagúton keresztül az irodába. Ki tudja, ki csapta be az ajtót. Lehet, hogy csak a szél volt.
- Mindig csak a szél csapja be… - Constance úgy remegeti, mintha a hideg rázná.
- Most mi legyen? - Borzongva dõlt hátra a székében, és keresztbe fonta a karját.
- Gyertek.
Crumley a konyhaasztalra terített egy rakás fénymásolatot. Három tucat hosszabb és rövidebb cikk, 1934 októberének utolsó napjairól és november elsõ hetérõl.
"ARBUTHNOT, A FILMMÁGNÁS, AUTÓBALESET ÁLDOZATA LETT", szólt az elsõ. "C. Peck Sloane, a Maximul Filmgyár producere, és felesége, Emily, ugyanabbén a balesetben vesztették életüket."
Crumley rácsapott a harmadikra. "A Sloane házaspárt ugyanazon a napon temették, mint Arbuthnotot. A szertartásokat ugyanabban a templomban végezték Mindhármukat a szomszédos temetõbe temették."
- Hol történt a baleset?
- Hajnali háromkor. A Gower és a Santa Monica keresztezõdésénél!
- Te jó isten! A temetõ sarkán! Alig egy háztömbnyire a filmgyártól!
- Borzasztóan összevág, igaz?
- Megspórolták az utazás. Meghalni a hullaház elõtt, csak be kellett vinniük.
Crumley összevonta a szemöldökét, amikor megpillantott egy másik hasábot.
- Úgy tûnik, elég vad buli volt.
- Sloane és Arbuthnot részt vettek rajta?
- Phillips Doki azt mondja itt, hogy felajánlotta nekik, hazaviszi õket, de elutasították. A Doki elõttük haladt, és áthajtott egy sárga lámpán. Arbuthnot és Sloane követték a piroson át. Egy ismeretlen autó ütközött nekik. Semmilyen más autó nem járt arra hajnali háromkor! A két kocsi kicsúszott, irányíthatatlanná vált, egy telefonfülkébe rohantak. A Doki odaszaladt a mentõládával, de már nem tudott tenni semmit. Mind meghaltak. A holttesteket a száz méterre lévõ hullaházba vitték.
- Édes Istenem - mondtam -, ez így túl egyszerû!
- Ja - merengett Crumley. - Pokoli felelõsség terhelte azt a hülye Dokit. Tiszta véletlen, hogy épp a helyszínen járt. Õ, mint a filmgyár egészségügyi és ellenõrzõ fõnöke! És épp õ adja át a testeket a hullaháznak. Õ készítette fel a testeket a temetésre? Biztos? A temetõ részvényese. A húszas évek elején segített megásni az elsõ sírokat. Világra segíti az embereket, részt vállal a távozásukban, s kezeli õket közben.
Az ember karján tényleg képes felállni a szõr, gondoltam, ahogy végignéztem magamon.
- Phillips Doki írta alá a halotti bizonyítványokat?
- Már azt hittem, sosem kérdezed meg! - bólintott Crumley. Constance, aki dermedten ült az egyik oldalon, és az újságkivágásokat bámulta, halkan megszólalt:
- Hol van az ágy?
Bevezettem a szomszédos szobába és leültettem az ágyra. Úgy fogta a kezemet, mintha nyitott Biblia lenne, és nagyot sóhajtott.
- Mondták már neked, hogy kukoricapehely-illatod van, és a leheleted édes, mint a méz?
- Ezt H. G. Wells mondta. Ezzel õrjítette a nõket.
- Túl késõ van már az õrültségekre. Istenem, milyen szerencsés a feleséged, hogy esténként veled bújhat ágyba.
Lefeküdt, és sóhajtott. A fõidõn ültem, s vártam, hogy becsukja a szemét.
- Hogy lehet az, hogy te nem öregedtél semmit három év alatt, míg én… ezret. - Halkan nevetett. Egy könnycsepp csorgott végig az arcán, majd eltûnt a párnán. - Ó, a francba! - siratta magát.
- Mondd el! - súgtam. - Mondd el. Mi az?
- Ott voltam… húsz évvel ezelõtt. A filmgyárban. Halloween éjszakáján.
Visszatartottam a lélegzetemet. Mögöttem árnyék vetõdött az ajtóra, Crumley állt ott csendben, és hallgatott.
Constance tekintete a semmibe veszett. Visszatért abba az évbe, ahhoz az éjszakához,
- A legvadabb buli volt, amit valaha is láttam. Mindenki álarcot viselt, senki sem tudta, ki kicsoda, ki mit vagy miért iszik. Mindenhol ital, mindenki nevetett és ordibált. Kétszáz különbözõ ruha, háromszáz majdnem meztelen ember. Mindenki ivott és átszaladgált a temetõbe az alagúton keresztül, mintha a szesztilalom idején lettek volna. Titkos átjáró a sírok és az ünnepi pulykák között, mint azok a bukott filmek, amelyek ott rohadnak! Azt mondták, hogy egy héttel a baleset után befalazták az alagutat.
Az év balesete, gondoltam. Arbuthnot meghalt, a filmgyár összeomlik. - Nem baleset volt - suttogta Constance.
Árnyék suhant át sápadt arcán.
- Gyilkosság - mondta. - Öngyilkosság.
A pulzusom lüktetett. S Constance szorongatta a kezem.
- Igen - bólintott -, öngyilkosság és gyilkosság. Sosem találtuk ki, hogy hogyan, miért, vagy mi okból. Láttad a cikkeket. Két autó ütközött a Gower és Santa Monica sarkán, késõn, senki nem látta. Minden ember álarcban ment el. A filmgyár utcái olyanok voltak akkor hajnalban, mint azok a velencei kanálisok; minden gondola üres, és a dokkok teleszórva fülbevalókkal és fehérnemûkkel. Engem is elkapott a láz. Késõbb olyan híresztelések terjedtek el, hogy Sloane rajtakapta Arbuthnotot a saját feleségével a fal innensõ vagy túlsó oldalán. De az is lehet, hogy Arbuthnot látta meg Sloane-t a feleségével szeretkezni. Istenem, téged nem õrjítene meg, ha a szeretõdet látnád a saját férjével szerelmeskedni egy õrült bulin? Így hát a két kocsi egymást követve nagy sebességgel elszáguldott. Arbuthnot nyolcvan mérföldes sebességgel robogott a Sloane házaspár után. A Gower sarkán ért véget az útjuk, egy telefonfülke oldalában, A hírek megdöbbentettek minket. Phillips, Manny és Groc elrohantak A katolikus templomba vitték a holttesteket. Arbuthnot templomába. Pénzt helyezett el ott, hogy az megmentse õt a pokol tüzétõl, mint mondta. De már elkésett. Meghaltak, és átvitték õket az utca túloldalán levõ hullaházba. Rég volt: Másnap Groc és Phillips úgy néztek ki, mintha saját temetésükön gyászolnának. Délre befejeztem a filmem utolsó jelenetét. A filmgyár egy hétig zárva tartott. Gyászszalagokat akasztottak mindenhova, köddel fújták be a termeket és az utcákat. Ködbe borult minden. A fõcímek azt hirdették, hogy mindhárman jókedvûek és részegek voltak, s hazafelé tartottak. Nem. Bosszúhadjárat volt; a szerelem meggyilkolásáért indított hadjárat. Szegény hapsik és szegény fülig szerelmes kis szajha, a fal mögé temették õket két nappal késõbb. A temetõbeli alagutat befalazták és… a fenébe is… - sóhajtott. - Azt gondoltam, hogy ezzel vége. Azonban ma éjjel a nyitott alagúttal, Arbuthnot hamis testével a falon, és azzal a borzalmas és õrült szempárral minden újra kezdõdik. Mit jelent ez az egész?
Lecsukódott a szeme, elhalkult a hangja, s már majdnem aludt. Megrándult a szája. Kábultan és szaggatottan beszélt.
- Szegény szent ember. A hülye…
- Miféle szent ember a hülye? - kérdeztem.
Crumley elõrehajolt az ajtóban.
Constance félálomban válaszolt:
-…pap. Szegény szerencsétlen. Letámadták. A filmgyár lefizette. A vér a baptistákra száll. Hullák, Istenem, hullák mindenhol. Szegény bolond…
- A St. Sebastian papja? Õ az a szegény bolond?
- Igen, igen. Szegény fickó. Szegény mindenki - mormolta Constance. - Szegény Arby, az az õrült zseni. Szegény Sloane. Szegény felesége, Emily Sloane. Mit mondott azon az éjszakán? Örökké akar élni. Fiú! Milyen meglepetés lehet felébredni a semmiben! Szegény Emily! Szegény "Mályvarózsa Ház". Szegény én.
- Szegény… mit mondtál az elõbb?
- Mályva… - elmosódott a hangja - ró… zsa…
Elaludt.
- Nincs ilyen nevû film - motyogtam.
- Nincs - mondta Crumley, és be jött a szobába. - Nem film, hanem… Benyúlt az asztal alá, elõvette a telefonkönyvet, és belelapozott. Hangosan felolvasta:
- Mályvarózsa Szanatórium: A St. Sebastian-templom mellett van, ugye?
Crumley egészen közel hajolt Constance füléhez
- Constance - suttogta. - A Mályvarózsa Ház. Hol van?
Constance sóhajtott, eltakarta a szemét, és megfordult. A falnak motyogott még néhány szót arról a régmúlt éjszakából.
…örökké élni… megtudta… szegény mindenki… szegény Arby… szegény pap… szegény hülye…
Crumley felegyenesedett.
- A fenébe! - morogta. - A fene egye meg. Igen. A Mályvarózsa Ház. Egy kõhajításnyira a…
…a St. Sebaltian-templomtól - fejeztem be. - Miért van olyan érzésem, hogy oda fogsz vinni?