Ray Bradbury
Holdkórosok temetõje
Fordította: NEMES ISTVÁN

 

48.


Fritz és Maggie a 10-es vetítõfülkében vártak.
- Hot voltál? - kiáltották - Tudod, mi a helyzet? Nincs a filmnek közepe!
Jó volt valami ostobát, üresei, nevetségeset és õrültséget hallani, hogy kigyógyítson az egyre növekvõ õrületbõl. Istenem, gondoltam, a filmek olyanok, mintha vízköpõkkel szeretkezne az ember. Egy rémalak karjában térsz magadhoz, és azt gondolod: Mit keresek én itt? Hazugságokat mormolok, és pofákat vágok hozzá. Egy filmet készítek, amelyhez húszmillió ember rohan, vagy menekül tõle.
S mindezt szeszélybõl készítik, vetítõfülkében, olyan személyekrõl áradozva, akik sohasem léteztek
Milyen jó itt elrejtõzni Fritzzel és Maggie-vel, szamárságokat beszélni és bolondozni.
Azonban az ostobaság nem segít. " Négy-harminckor kimentettem magam, és a férfimosdóba siettem. Kifutott a szín az arcomból. Ez az a hely, ahol az emberek kiadnak magukból mindent, az írók itt könnyítenek magukon, miután meghallgatják producerek óriási ötleteit.
Megpróbáltam visszacsalni a színt az arcomba, ezért elkezdtem szappannal és vízzel dörzsölni. Öt percen keresztül álltam a mosdó fölé hajolva, hagyva, hogy a szomorúságomat és a félelmemet elmossa a víz. Egy utolsó száraz öklendezés után, újra megmosdottam, visszatántorogtam, hogy szembenézzek Fritzzel és Maggie-vel, miközben hálás voltam a vetítõszobában uralkodó félhomályért.
- Figyelj csak! - mordult rám Fritz. - Megváltoztatsz egy jelenetet, és tönkreteszed a többit. Délben megmutattam Mennynek a legutolsó vacsorádat. Most amiatt az istenverte magas színvonalú befejezésed miatt… bármilyen jó is, újra kell forgatnunk néhány jelenetet, mert ha nem, a film olyan lesz, mint egy döglött kígyó élõ farokkal. Nem mondhatta el személyesen neked, úgy hangzott, mintha a saját beleit enné ebédre, vagy a te ragudat. Olyan szavakkal illetett, amilyeneket én nem használok, de végül azt mondta, hogy tedd oda a hapsit, hogy csinálja meg a kilences, tizennégyes, tizenkilences, huszonötös és harmincas jelevetet. Hopscotch újravágja és újraforgatja Ha ezeket a jeleneteket újravesszük, talán elhitethetjük az emberekkel, hogy egy marha jó filmet hoztunk össze.
Éreztem, hogy elpirulok.
- Ez nagy munka egy új írónak! - kiáltottam. - És mikor lesz idõ rá?
- A kõvetkezõ három népben végig! Visszatartottuk a szereplõgárdát. Felkértem "Alkohol Anonymust", hogy kövesse Jézust: így már hetvenkét órája tudjuk, hol rejtõzik
Csak bámultam rájuk csendesen, de képtelen voltam elmondani nekik, hogy én riasztottam el Jézust.
- Úgy fest, hogy én vagyok a felelõs egy csomó bajért ezen a héten nyögtem ki végül.
- Jól van! - Fritz odahajolt, hogy megveregesse a vállamat, - Nem vagy zsidó, ne gyötörjön bûntudat. - Lapokat dobott felém. - Írd újra!
- Biztos vagy abban, hogy Menny engem akar?
- Jobban szeretne két ló közé kötni s szétszakítani, de ilyen az élet. Gyûlõi egy kicsit. Aztán nagyon.
- Mi van A halál gyorsan jönnel? Vissza akar venni!
- Mióta? - Fritz két lábon állt a földön.
- Fél órával ezelõtt óta.
- De nem tudja megcsinálni a bará…
- Igen. Roy nélkül. És Roy elment. Nekem kell megtalálnom. A filmgyárt bezárják negyvennyolc órára, hogy kitakarítsák és újrafessék azt, aminek nincs szüksége javításra.
- Lököttek, eszetlen seggfejek Nekem senki sem szólt. Nos, nincs szükségünk a filmgyárra. Újraírhatjuk a házamban.
Csengett a telefon. Fritznek ökölbe szorult a keze, aztán odalökte nekem.
Az Aimee Semple McPherson Anselus templomból érkezett a hívás.
- Elnézését kérem, uram - mondta egy alig hallható nõi hang -, ismer ön egy embert, aki Jézusnak nevezi magát?
- Jézus?
Fritz kiragadta a telefont a kezembõl Visszavettem, aztán megosztottuk a fülhallgatót.
- Jézus szellemének képzeli magát…
- Adja csak ide! - kiabálta egy másik hang, egy férfié. - Itt Kempo tiszteletes beszél. Ismeri ezt az iszonyatos antikrisztust? Hívni akartuk a rendõrséget, de ha az újságírók megtudják, hogy kidobtuk Krisztust a templomból, hát…! Harminc perce van, hogy megmentse ezt a gonosztevõt! És engem!
Leejtettem a telefont.
- Krisztus feltámadt - nyögtem.