Ray Bradbury
Holdkórosok temetõje
Fordította: NEMES ISTVÁN


18.


És miközben sétáltam, eltûnõdtem: istenem, Roy egy Szörnyeteget hoz világra, amitõl én nagyon félek. Hogy tudnám megszüntetni a remegést és átvenni Roy mámorát? Hogy dolgozzam bele a forgatókönyvbe? Hol helyezzem el? Melyik városban, melyik helységben, hol?
Istenem, gondoltam séta közben, tudom már, miért írtak olyan kevés Amerikában játszódó sztorit. Anglia sokkal jobb: kõdön, esõs, komor, ódon kastélyok, londoni kísértetek, Hasfelmetszõ Jack. Igen!
De Amerikában? Itt nincsenek nagy kísértetjárások és hatalmas szellemkutyák. New Orleans talán elég ködös, állandóan esik, és a mocsár menti házakban az embert kiveri a hideg veríték. És San Francisco, ahol a ködkürtök üvöltenek minden éjszaka.
Vagy inkább Los Angeles. Chandler és Káin világa. De…
Mindössze egyetlen helyszín létezik egész Amerikában, ahol megbújhat egy gyilkos vagy elveszhet egy élet.
A Maximus Film!
Nevetve fordultam be egy mellékutcába, és miközben elsétáltam egy tucat színfal mellett, jegyzeteket készítettem.
Itt jelen van Anglia, a távoli Wales, a borongós Skócia, az esõs Írország, régi várromok, a sírboltok, melyekben sötét filmek készülnek, és ahol szellemek ugrálnak a vetítõ falain, szavakat suttognak, miközben az éjszakai õrök gyászindulókat fütyörésznek.
Töprengve sétáltam a színfalak között, várva, hogy a nap lenyugodjon; Roy kilépjen a mûtermébõl agyagtól vérvörös kézzel, és világgá kiáltsa az új Szörnyeteg megszületését!
Négy óra tálban távoli puskalövéseket hallottam.
A puskalövésekrõl kiderült, hogy csak Roy ütöget krokettlabdákat a szemközti falnak Hatalmas erõvel csapta meg a labdát újra és újra, aztán amikor észrevette, hogy figyelem, megdermedt. Felemelte a fejét, és rám kacsintott. Nem egy szülész, hanem egy jóllakott ragadozó pillantásával nézett.
- Az istenit, megcsináltam! - rikoltotta. - Elkaptam! A Szörnyetegünket, a te Szörnyetegedet, az enyémet! Ma még csak agyag, holnap már film! Az emberek majd kérdezgetik: ki csinálta ezt? Mi, öregem, mi!
Roy öklével a levegõbe csapott. Én lassan, kábultan sétáltam felé.
- Elkaptad? Istenem, Roy, még mindig nem mondtad el. Mit láttál, amikor utána szaladtál tegnap este?
- Idõvel, pajti. Nézd, alig fél órája fejeztem be. Csak rápillantasz, és máris verni kezded az írógéped. Felhívtam Mannyt! Húsz perc múlva fogad bennünket. Megõrjít a várakozás. Idejöttem labdázni egy kicsit. Így ni! - Hatalmasat ütött, a krokettlabda elrepült. - Fogjanak le, mielõtt gyilkolni kezdek!
- Roy, higgadj le.
- Nem, sohasem fogok lehiggadni! A legnagyobb horrorfilmet csináljuk meg a történelemben. Manny ugrálni fog örö…
Egy hang üvöltött ránk
- Hé, mi a nyavalyát mûvelnek ott?
Manny Rolls-Royce-a, egy fehér batár siklott mellénk, meg se hallottuk. A fõnökünk arca bámult ránk a lehúzott ablakon át.
- Jönnek a találkozóra vagy sem?
- Gyalog vagy kocsival? - érdeklõdött Roy.
- Gyalog!
A Rolls máris elsuhant.