Ray Bradbury
Holdkórosok temetõje
Fordította: NEMES ISTVÁN
32.
Manny Leiber az íróasztala szélén ült, és
épp egy hosszú, vastag szivart fejezett le egy százdolláros,
Dunhill márkájú, arany szivarvágóval. Összevont
szemöldökkel, haragosan nézte, ahogy körbejárkáltam
az irodájában és szemügyre vettem a különbözõ
alacsony pamlagokat.
- Mi a baj?
- Túl alacsonyak a díványok, - feleltem. - az ember nem
tud felkelni róluk.
Leültem: Körülbelül egylábnyira voltam a padlótól,
s fölfelé bámultam Manny Leiberre, aki úgy magasodott
fölém, mint egy császár, lovaglóölésben
a világ fölött. Morogva fölkeltem, s elindultam párnákat
gyûjteni. Egymás tetejére helyeztem hármat, és
rájuk ültem.
- Mi az ördögöt mûvel? - Manny leugrott az asztalról.
- A szemébe akarok nézni beszélgetés közben.
Semmi kedvem kitörni a nyakam, ahogy fölfelé bámulok.
Manny Leiber bosszúsan ráharapott szivarjára, és
visszamászott az asztal szélére.
- Nos? - csattant föl.
- Fritz épp most mutatta meg nekem a film nyers vágatát.
Iskarióti Júdás hiányzik belõle. Ki rúgta
ki?
- Micsoda?!
- Nincs Krisztus Júdás nélkül. Miért lett
Júdás hirtelen láthatatlan tanítvány?
Elõször láttam Manny Leiber kis fenekét fészkelõdni
az üveglapú asztalon. Megszívta meggyújtatlan szivarját,
rám bámult, majd kifújta a levegõt.
- Én adtam parancsot, hogy vágják ki Júdást!
Nem akartam antiszemita filmet készíteni!
- Mi?! - törtem ki, és felugrottam. - Ezt a filmet jövõ
húsvétkor mutatják be, igaz? Azon a héten egymillió
baptista fogja megnézni. Talán kétmillió lutheránus.
- Bizonyára.
- Tízmillió katolikus?
- Igen!
- Két unitárius?
- Kettõ
?
- És amikor mindnyájan megdöbbennek húsvét
vasárnapján, és azt kérdezik: "Ki vágta
ki Iskarióti Júdást a filmbõl?", válaszolhatjuk
azt, hogy Manny Leiber?
Hosszú csend következett. Manny Leiber ledobta meggyújtatlan
szivarját. Pillantásával a helyemre szögezve, kezét
lassan a fehér telefon felé csúsztatta. A stúdió
számát tárcsázta, várt; majd beleszólt:
- Bill? - mély lélegzetet vett. - Vegyék vissza Iskarióti
Júdást! Gyûlölködve nézte, amint visszatettem
a három párnát a helyére, a könnyû
székekre.
- Ez minden, amirõl beszélni akart?
- Egyelõre. - Elfordítottam a kilincsgombot.
- Mit hallott a barátja, Roy Holdstrom felõl? - kérdezte
hirtelen.
- Azt hittem, tudja - feleltem, és megtorpantam.
Óvatosan! - gondoltam magamban.
- Az az õrült egyszerûen megszökött - tettem hozzá
gyorsan. - Elvitt mindent a lakosztályából, elhagyta
a városi. Hülye idióta. Nem a barátom fõbbé.
Õ meg az az istenverte agyagbestia, amit készített!
Manny Leiber figyelmesen nézett rám.
- Hála Istennek, hogy megszabadultunk tõle! A Wonggal való
munkát jobban fogja élvezni.
- Persze. Fritz és Jézus.
- Tessék?
- Jézus és Fritz. Ezzel távoztam.