Ray Bradbury
Holdkórosok temetõje
Fordította: NEMES ISTVÁN


14.


Láttam, hogy Manny asztala még mindig megterítetlenül vár. Dermedten bámultam a széke felé.
- Átkozott bolond - suttogtam.
Roy rázta a dobozt mögöttem. Zörgött. - Az vagyok - felelte. - Mozgás. Mozogtam a helyemre.
Roy lerakta a különleges dobozt a padlóra, rám kacsintott, leült az asztal szemközti végébe; és tökéletesen ártatlan képpel mosolygott.
Fritz úgy meredt rám, mintha a távollétemet személyes sértésnek tekintené.
- Figyelem! - pattintott Fritz az ujjaival. - A bemutatás folytatódik. A következõ Stanislau Groc, Vlagyimir Lenin személyes maszkmestere, õ preparálta ki Lenin testét, viaszozta be az arcát, parafinnal tartósította a testet, hogy megmarad fon a Kreml falában, Moszkvában!
- Lenin maszkmestere? - ismételtem.
- Kozmetológusa - intett Stanislau Groc apró kezével kicsiny testén billegõ még kisebb feje fölött.
Alig lehetett nagyobb, mint Singer törpéje, aki Csámcsogit játszotta az Óz, a nagy varázslóban.
- Fejet hajthat elõttem - szólt. - Maga szörnyetegeket talál ki. Roy Holdstrom elkészíti azokat. Azonban én saját kezûleg rúzsoztam, viaszoltam és fényesítettem egy nagy vörös szörnyeteget, aki már rég halott!
- Ne foglalkozz ezzel a nagy dumájú, orosz fattyúval - szólt oda Fritz. - Nézd csak a mellette lévõ széket!
Üresen állt.
- Kié? - kérdeztem.
Valaki köhintett. A fejek odafordultak. Visszatartottam a lélegzetem.
És kezdetét vette az Érkezés.