Tartalom
Következő

TÚLVILÁGI KALAUZ (Tévedés joga fenntartva)

  Nagyon jól kell tudni lőni annak, aki pontosan a cél mellé akar találni.

 

A túlvilág iránt való állandó érdeklődés, ezzel szemben a túlvilágról szóló kevés, hiányos és ritka újabb kori feljegyzés a kiadóban felébresztette azt a szándékot, hogy ezt a kézikönyvet megszerkessze, s ezzel szolgálatot tegyen mindazoknak, akik a világon túlra utaznak.

A kiadást főképpen az tette szükségessé, hogy azok a nagyszabású művek, amelyek erről a tárgyról régebben keletkeztek, elavultak, vagy elvesztek. Állítólag a Toth által írt Halottak Könyvétől kezdve a 18. században élt Swedenborgig nagyon sok ilyen irányú mű forgott közkézen. A könyveknek azonban, a mai ember szemével nézve, mind az a hibája, hogy irányzata merőben építő és vallásos, s így egyáltalában nincsen tekintettel azokra a gyakorlati szempontokra, amelyek pedig a modern korban élő embert a legjobban érdeklik.

Így például az a modern ember, aki a túlvilágra megérkezik, a földön tanultak nyomán először a Mennyország, a Tisztítótüz és a Pokol felől érdeklődik. Ezen a ponton az utazót mindjárt meglepetés éri. Azt hiszi, hogy a Túlvilág csak ebből a három részből áll. A való helyzet ezzel szemben az, hogy a Mennyország, a Tisztítótűz és a Pokol a túlvilágnak csak elenyészően csekély része, olyan kicsiny és olyan jelentéktelen, hogy a legtöbben már sok ezer éve tartózkodnak ott, de sem az egyikben, sem a másikban még sohasem voltak. Hogy ennek mi az oka, azt az utazó azonnal megérti, mihelyt ezeket a helyeket meglátogatta.

A Mennyország a legjobb üdülőhöz, egyesek szerint Nizzához, hasonlít. A belépést eredetileg bonyolult eljáráshoz kötötték. Az embernek kérvényt kellett beadnia, amelyhez mellékelni kellett curriculum vitae-jét, keresztlevelét, erkölcsi bizonyítványát és halotti levelét. Ez utóbbira azért volt szükség, mert attól tartottak, hogy esetleg élő emberek is bejutnak (lásd Odüsszeusz, Vergilius, Dante). Ezen kívül kötelezvényt kellett aláírnia, amelyben fogadalmat tett, hogy a legbensőbb meggyőződése szerint a Mennyországba tartozik. Az akta bizottság elé került, amely a kérvény felett döntött. Ha a döntés kedvező volt és az igényjogosultságot megállapította, az embert egy a katonai sorozáshoz hasonló eljárásnak, majd lelki vizsgálatnak vetették alá. Az alkalmas kimondása esetén az illetőt aztán beöltöztették, vagyis utasították a központi raktárt, hogy a halott járandóságait adják ki, fertőtlenítették, s aránylag egyszerű szertartás alapján, amikor is az embernek meg kellett esküdnie, hogy a Mennyországban minden erejével és igyekezetével stb., végül bibliai nevet választottak számára és beeresztették.

Az eredetileg elgondolt eljárás azonban sohasem lépett érvénybe. Ma a helyzet az, hogy aki be akar menni, annak egy már kész, sematikus blankettát kell aláírnia, melynek szövege szerint az illető lelke legmélyéről érzi a Mennyországra való igény jogosultságát. Ezt a segédhivatali igazgató ellenjegyzi, s az ember fehér ruháját, zsoltároskönyvét, csajkáját és kulacsát azonnal megkapja. A mai helyzet kialakulásának oka az, hogy a Mennyország a túlvilág legrosszabbul menő üzeme. Nemcsak azért, mert valószínütlenül unalmas hely, hanem azért is, mert egy sereg súlyos és kevésbé súlyos visszaélés az otttartózkodást csaknem elviselhetetlenné teszi.

A Mennyország ellátása rossz. A vezérigazgató az ügyekkel nem törődik, a különböző tanácsnokok, igazgatók, felügyelők úgy garázdálkodnak, ahogy akarnak. A szabályzat szerint az ottlakók csajkáját naponta kétszer színültig kellene tölteni mannával, és egy fél liter nektárt kellene kiadni. A fejadagokat azonban csökkentették, s ma már a halott alig kap egy fél csajkát. A minőség is teljesen leromlott.

Mindennapos jelenség, hogy nem friss, dohos, avas, penészes mannát szolgáltatnak ki, a nektár pedig savanyú, zavaros és sokak szerint olyan, mint az uborkalé. Feljelentésekkel semmit sem értek el. Az akta az adminisztráció útvesztőiben elsikkad. A vezérigazgatóhoz is elmentek kihallgatásra, és az meg is ígérte, hogy szigorú vizsgálatot indít, de semmi sem történt.

Ami aztán a Mennyországban való tartózkodást igazán tűrhetetlenné teszi, az a hurik viselkedése. Huri az olyan nő, aki idekerült, mert a földön nem volt része szerelemben. A Mennyország tele van velük. Édeskésen mosolyognak, grácia, báj, melegség nélkül, a szajhaság és a kenetteljes morál legétvágyrontóbb vegyüléke, ahogy beszélnek, minden férfival azonnal szóba állnak, kikezdenekvele, hozzádörgölőznek, hamis hangon énekelnek. Nem lehet tőlük szabadulni. A nap egyik órájában sem bizonyos, hogy nem jönnek el, nem kezdenek el kihívóan viselkedni.

A helyzet nem nagyon csábító és nem is csábít. A Mennyország nagyon rosszul megy. Többször volt már szó arról, hogy az üzemet megszüntetik, vagy átalakítják valami egyébbé. Hogy ez eddig nem történt meg, annak oka: még nem találtak olyasmit, ami a Mennyországot helyettesíti.

 

Ha a Mennyország leginkább üdülőhöz hasonlít, akkor a Tisztítótűz kórházhoz, vagy szanatóriumhoz. A túlvilágon általában arról vannak meggyőződve, hogy ide azok az emberek mennek, akiknek nincs önbizalmuk, akik neuraszténiásak, szkizofrének, hipochonderek, mániákusok és önkínzók. Az eredeti szabályzat itt is elég szigorú volt. Az igényjogosultságot igazolni kellett, és akkor a Tisztítótűz-bizottság megjelölte a vezeklés módját. Ma már a halottak a felügyelő közegekkel maguk beszélhetik meg a kúrát, sőt felügyelet nélkül is olyan gyógymódot használnaly amilyet akarnak.

A Tisztítótűzben az egész élet a betegség, bűn, vételő hiba, szenvedés, nyavalya, görcs, fekély, nyomorékság körül forog. Az emberek minden idejüket azzal töltik, hogy bűneiket és betegségüket tanulmányozzák, nagy könyveket olvasnak a gyógymódokról, erről beszélnek, egymást analizálják, tanácsokat osztogatnak, újabb és újabb igen nagy könyveket írnak a legkülönbözőbb nyavalyákról. A Tisztítótűz a betegség kultuszának helye. Az emberek ide azért jönnek, hogy vétkeiktől megszabaduljanak, de a megszabadulás ebben a környezetben teljesen lehetetlen. Kúra, gyógymód, operáció, aszkézis, jód, kloroform, éter, bonyolult vágások, beavatkozások, kezelés, pakolás, masszázs, fürdő, légzés, fogyasztás, hízlalás, hashajtó. A Tisztítótüzet az ápolónők teszik tűrhetetlenné. Higiénikus hisztériájukkal senkit egy pillanatra sem hagynak nyugodtan. Egyébként egymást érik a bünbánati kurzusok és legújabban nyolcosztályú siralomiskolát állítottak fel, ahol igen híres szakértők tartanak elóadásokat.

Amint látszik, a való helyzet egyáltalában nem felel meg a földi ember képzeletének, s így a túlvilágot ajánlatos szakszerüen, Baedecker-módjára ismertetni.

 

Útiköltség

 

Az utazás költsége az igények szerint rendkívül különböző. Luxusutazás, lassú úton, kényelmesen, hálókocsival és teljes ellátással 6.500 livorin. (Livorin a túlvilági pénzegység.) A kiszolgálás külön, átlagban tíz százalék. Az első osztály 5000 livorin, a második osztály 4.500, a harmadik 3.000. Turistaosztály 2.650, a fedélköz 2.500. Ellátás nélkül 33 százalékkal kevesebb. Kedvezményes jegyért lehet folyamodni, de sohasem adják meg. Az utazás költségeit a túlvilágra való érkezéstól számítva egy éven belül meg kell fizetni. Részletfizetési engedélyt adnak.

 

Megérkezés

 

Már Aiszkhülosz írja, hogy a túlvilág kapujában az embert Telephosza fogadja. A görögök általában tudtak arról, hogy az embert, amíg tájékozódik, a Pszüchopomposz vezeti. A Pszüchopomposz, mai szóval, az idegenvezető, piros svájci sapkájáról könnyen felismerhető. Díjazása egy napra 2.50 livorin.

A határátlépés rendesen nem zajlik le símán. A vámvizsgálat szigorú, semminemű idegen tárgyat a túlvilágra bevinni nem szabad, még akkor sem, ha az ember hajlandó érte vámot fizetni. Ahogy Goethe mondta, útravalóul csak a kiképzett tulajdonságot szabad elvinni. Vannak, akiknek ilyesmijük egyáltalán nincs, s így ezek kénytelenek üres kézzel megérkezni.

A határon az elkobzott tárgyak múzeuma áll, s ezt érdemes megnézni. Mindenféle tárgy található itt: zsebkendő, elszáradt virág, kis szalagocska, ami a földön maradt kedvesre, férjre, asszonyra, gyerekre emlékeztet; van itt jócskán pénz, főképpen arany, ruha, testi szépség, vannak könyvek, van koldustarisznya, kutya, ló, kard, minden, amihez az ember ragaszkodott. A határőrség nem ismer irgalmat, mindent elkoboz, a tárgyakat le kell tenni, még azoknak emlékét is.

Köztudomású, hogy a túlvilág határa, a Sztyx folyó igen rohamos folyású és mély víz, amin a csempészet lehetetlen. A túlvilági oldalon egyébként állandó határrendőrségi járőrök cirkálnak, a partokat fényszórókkal világítják meg, s eddig még senkinek sem sikerült tiltott tárgyat, emléket stb. a határon átcsempésznie.

A földön némelyek tanításának hatása alatt az a nézet terjedt el, hogy az ember jó és rossz tulajdonságait a határon szétválasztják, a jók a Mennyországba, a rosszak a Pokolba kerülnek. Ebből egy szó sem igaz. A személyiség a maga egészében megmarad, csak azt veszik el, ami nem tartozik szorosan hozzá. Némelyek megkíséreltek protekciót igénybe venni, de ajánlólevelek, rokonságra, stb. való hivatkozás eddig minden esetben eredménytelen maradt.

 

Nyelv

 

A túlvilági nyelvhez hasonló a földön nincsen. Sajátságos hangzásban leginkább a közép-afrikai törpe népek csaholásához hasonlít, felépítése azonban ember számára elképzelhetetlenül bonyolult. Különös szerepet játszanak benne a félhangok, dupla hangok, torokreszelés, orrhang, nyávogás, és egy hang, amit ooo -val jelölnek, s ami úgy hangzik: prprpr, mintha az ember köpne.

A főnevek ragozására szabály nincs. Minden főnév ragozása a másiktól mindenben különbözik. A nyelv állandó ragokat és képzőket nem ismer. Némelyik főnévnek kilenc esete van, némelyiknek hat, némelyiknek kettő, másnak tizenegy, vagy pláne harmincnyolc.

 

Példa:

 

föld = mjachtorr

földnek = mjaturrnu

földet = mjachterke

földszinten = tamkovijj

föld fölött = kakap

föld alatt = imbarna

 

Bizonyos vonatkozásban azonban maguk a szavak is megváltoznak. ěgy ha valaki azt akarná mondani: föld alatt vagyok, ezt nem a nyelvtan szerint imbarnával fejezik ki, hanem azt mondják: nyujj konto torko broka prprpr. Az angyal szó ragozása:

 

angyalnak a = rrr

angyalt = cijjceő

angyali = buhh

angyaltól = imlador

 

Megjegyzés: váratlan bonyodalmak is akadnak, böven. Pl. az említett imlador szó nemcsak azt jelenti, hogy angyaltól, hanem jelenti a következő szavakat is: angyalszárnytoll, angyaltól származó félvér gyermek, angyalexcrementum, de azt is jelenti, hogy: bánatos.

Igeragozásra szabály éppen úgy nincs, mint a névszóragozásra. A személy mindig attól függ, hány személyről van szó. Ez a nyelvet hallatlanul megnehezíti. Mert van egyes szám, kettes szám, hármas szám, négyes szám, tizes szám, nyolcvanas szám, egészen ötszáz és negyvenhatig. Mindjárt hozzá kell tenni, hogy: a közönséges nyelvben. Mert az irodalmi nyelvben még tovább is van ezerszázhatvankettőig. Miért éppen eddig? Senki sem tudja, bár sok nagy könyvet írtak róla. Példa:

 

megyek = bet

ketten megyünk = bubini

hárman megyünk = ferkema

négyen megyünk = törtö

öten megyünk = tarkama

hatan megyünk = sázáj

százharmincketten megyünk = banakuloi

háromszázötvenketten megyünk = tömeleghamba

általában: sokan megyünk = nyamagaimő

ötszáznegyvenhatan megyünk = ürülőprprpr

 

A dolgok azonban itt sem egyeznek. Mert ha valaki azt mondja: sokan megyünk a vásárba, ezt nem a nyelvtan szerint szabályos ürülőprprprrel fejezik ki, hanem azt mondják: nén ikunszju caft nyuló toffch.

Néhány közkeletű szólásmód:

 

jó napot = imemama jakurtuk

hogy van? = püpüpü

köszönöm = ija banakafur éskejte valahen xeszitijaprprpr

jól vagyok = sz

merre van? = üskükü

WC = pampipapszesz

jó éjt = uvauvau

kérek = ü ü

kenyér = buuchuu

 

Fontos megjegyzés: a túlvilági nyelv szavainak kiejtésében gondosan kell ügyelni a jellegzetes éneklő hangsúlyra. A hangsúly elhelyezésére szabály nincs, és azt könyvből tanulni nem lehet. A helyes éneklésre az embert csak a gyakorlat taníthatja meg.

 

Írás

 

Az írás, úgy látszik, a görög, az ékírás és a kínai írás összetétele. Háromféle írást különböztetnek meg. Az első a fonetikai, vagy hangírás, amelyben összesen száznegyvennégy hang szerepel. A második az úgynevezett szótagírás és ebben kilencvenezer szótag van. A harmadik a fogalomírás, amelyben egymillió és háromszázezer fogalomról tudnak.

Az első írást a kereskedők, iparosok és hírlapok használják. Ezt tanítják az elemi iskolákban is.

Példa:

 

_ X + _ 0 - ami olvasva: huirprprpr jamhaucs kairtimó. Jelentése: Ősszörnyeteg.

 

A szótagírást a középiskolákban tanítják és a magasabb irodalomban használják. A fogalomírás, az ún. scriptura inferna, a bíróságok, a törvény stb. nyelve és írásmódja.

A három írás nem mindig fedi egymást. Ugyanaz a jel a különbözö írásmódokon különböző szavakat jelent. ěgy pl. van olyan írásjel, amely az egyik írás szerint olvasva közbiztonsági ellenőrt jelent (így hívják a rendőrt), a másik írás szerint havas esőt, a harmadik szerint levéltetűt.

 

Pénzegység

 

A túlvilág pénzegysége a livorin. Egy livorin ideális névértéke 44 örja, egy örja 16 sikiri, egy sikiri 252 bumm.

Arra a kérdésre, hogy ezek a számok miért ilyen szabálytalanok, senki sem tud kielégítő felvilágosítást adni. A pénz helyzete éppen olyan zavaros és bonyolult, mint a nyelv és az írás helyzete. ěgy mindjárt: háromféle livorin van, arany, ezüst és papír. Az arany azonban a legkevesebbet éri (38 örja), utána a papír (42 örja), a legdrágább az ezüst (43,5 örja). Örja viszont négyféle van: arany, ezüst, papír és úgynevezett hitelörja, amelynek tözsdei árfolyama is van. Rendesen tizennégy-tizenöt sikiri között ingadozik. Sikiri azonban már hatféle van: arany, ezüst, papír, hitel, járadék és birodalmi sikiri. A bumm váltópénz. A forgalomban több mint a fele hamis. (A pénzről bővebbet az Államügyek c. fejezetben.)

 

Időszámítás

 

A túlvilág időszámítása nagyon egyszerű. Az órák harminchárom percesek, a percek harminchárom másodpercesek, a napok harminchárom órásak, a hónapok harminchárom naposak, az évek harminchárom hónaposak. A hónapnevek: tironin, deva, gagori, cucame, bölön stb.

Az undecimáliák napnevei: tot, lot, bolot, lolot, tobolot, bolotot, lotobot, otobolot, botololot, tololobob, ké.

Minden hónap első undecimáliájának első napja, a másodiknak a második, a harmadiknak a harmadik, ünnep és teljes munkaszünet.

 

Fürdő

 

A nagy szabad fürdő közvetlenül az érkezési oldal mellett van. Belépődíj 10 sikiri. Óriási területen egyszerre ezerhatszáz millió ember fürödhet. Ez az ún. Szexi. Kisebb fürdők sok helyütt. Szállókban a szobákhoz ingyen fürdő jár, masszázzsal és erotikával. A fürdés mindennemű ruha nélkül történik.

Kabinok a szabad fürdőkben nincsenek, mindenki ott teszi le ruháját, ahol akarja, és azt a ruhát veszi fel, amelyik jól esik neki. A túlvilágon a fürdőkultusz igen nagy, és divatos az éjszakai fürdés. A fényszolgáltatás állami monopólium (bővebbet lásd az Államügyek c. alatt). Az éjjeli fürdés drágább (12 sikiri). Fürdőtársnak, illetve társnőnek bárkit fel lehet kérni utcán, a szállóban, az étteremben, s a nők a meghívást egészen kivételesen tagadják meg.

Megjegyzés: férfi és nő közös fürdése a törvény értelmében szigorúan tilos. Akit rajtakapnak, azt súlyos pénz- és börtönbüntetéssel sújtják. Tény azonban, hogy utcákon, tereken, kávéházakban, vendéglőkben, nyilvánosan és állandóan a közös fürdés állandó szóbeszéd tárgya, még hatósági személyek, bírák, rendőrök, miniszterek között is, és a Szexiben soha férfi vagy nő egyedül nem fürdik és nem fürdött. Ez a jelenség szorosan összefügg a túlvilági társadalmi renddel.

 

Társadalom

 

A túlvilág társadalmi életében az érintkezés formáit megérteni, felvenni és megszokni a legnehezebb. De mindjárt hozzá kell tenni, a megértésre vonatkozó mindennemű kísérletet fel kell adni. Nem lehet abból semmit megérteni. A társadalom négyszázkilencvenhárom kasztra oszlik, minden kasztnak egyenruhája és címe van. A kasztok tagjai egymás között másképpen üdvözlik egymást, mint a felsőbb vagy az alsóbb kasztokat. Az úgynevezett sárgabetétesek (klistérozással foglalkozók) saját kasztjukat úgy üdvözlik, hogy balkezüket mereven előretartják és fügét mutatnak. A felsőbb kasztokat úgy, hogy mind a két tenyerüket ülepökre teszik és egy helyben ugrálni kezdenek. Az alsóbbrendűeket viszont úgy, hogy jobbkezük hüvelykujjának körmét fogukhoz verdesik. A sárgabetétesek az alacsonyabb kasztokhoz tartoznak, és alattuk már csak tizennégy kaszt van. Ezek: a kutyamosók, kerítők, utcai árusok, rikkancsok, szappanfőzők, hullarablók, detektívek, névtelen levélírók, hivatalfőnökök, utcaseprők, filmsztárok, parkettáncosok, árnyékszéktisztítók és hamis próféták.

A Címzésben a kasztot mindig meg kell jelölni. Három megjelölés van: nagyméltóságú, középméltóságú és kisméltóságú. (Méltóságosnál alacsonyabb címzéseket a demokratikus parlament eltörölte.) A zsebmetszőt pl. így kell szólítani: "Kisközépméltóságú, zsebmetszésben rendkívüli kiváló tevékenységet folytató, többszörösen méltán kitüntetett X. Y." A százhatodik kasztnál (denunciánsok) kezdődik a középméltóság, a kétszázhuszonegyediknél a nagyméltóság. Persze van nagykisméltóság (sofőrök), nagyközépméltóság (csirketolvajok), nagynagyméltóság (markotányosok), nagyfőméltóság (pénzhamisítók) és főnagyméltóság (hóhérok).

A túlvilágon a neveknek rendkívüli fontossága van. Akit halálakor egyszerűen Varga Ferencnek hívtak, az egy idő múlva Vargha, majd Wargha, még később Whargha, aztán Wharrgha, végül Wharrghaa lett, azoknak az okmányoknak segítségével, amelyet jó pénzért a hivatásos irathamisítók (négyszázharminckettedik kaszt, főnagyfőméltoság) állítottak ki. Három nemesi előnevet is szerezhet, s így most a következőképpen hívják: fegyverneki, bánatrazmakuti és felsőnemesharangozói Warghabéless-Wharrghaa Ferenc.

Ha valakit apagyilkosnak hívnak (száznegyvenhatodik kaszt), nem olyan sértés, mintha valakit nem a túlvilági viszonyoknak megfelelően szólítanak.

Külön kell beszélni a kitüntetésekről s az ezekkel járó címekről. Kasztjából tulajdonképpen senki sem léphet ki, de ha valaki valamilyen téren kitűnt, magasabb kaszt tiszteletbeli tagja lehet, s akkor az összes címeket és jelvényeket használhatja, köszöntési módja is a magasabb kasztnak megfelelő, csak közigazgatásilag marad az eredeti kasztban. A kasztból kiléphet, ha kitüntetésben részesül.

Négyféle kitüntetés van: hivatalos kormányzati, egyházi, félhivatalos kormányzati és kaszti. Hivatalos 118-féle van. A legmagasabb a Nagykakukk-rend (arany orrperec, fülbevaló, sisak, arany talár, hosszú kard, sarkantyú, térdig érő álszakáll), a legalacsonyabb a túlvilági lovag címzése: alkisközépméltóságú kegyelmes fővitéz; újabban életbe léptették a bán címet és rangot is (lila kaftán, fekete cilinder, nyaklánc, mellen és háton vérvörös bársonykör). Egyházi, félhivatalos és kaszti kitüntetés összesen 113689 van, de minden esztendőben több és több lesz.

 

Tudomány

 

A túlvilági tudományról könnyen fogalmat lehet alkotni abból a könyvből, amely a legújabban jelent meg, s rövid idő alatt ezernégyszázhatvannyolc kiadást ért meg. A könyv szerzője Arphanax Nathanael óperzsa származású botanikus, aki a túlvilág egy növényfajtájáról, az úgynevezett fekete bürcsönről monográfiát írt. A műből eddig 29 kötet került nyilvánosságra, de ez az egésznek még csak nem is a fele. Jelentősége az, hogy a tudományos szellemet egészen új alapokra fekteti. A fekete bürcsön sikerét szakszerűségének köszönheti. Az első kötet (1288 lap) tartalomjegyzéke ízelítőt adhat belőle. Az alábbiakban közöljük:

 

Első előszó az első előszóhoz.

Második előszó az első előszóhoz.

Harmadik előszó az első előszóhoz.

Első előszó.

Pótlék az első előszóhoz.

Jegyzet az előszóhoz.

Jegyzet a pótlékhoz.

Első előszó a második előszóhoz.

Második előszó a második előszóhoz.

Bevezetés a második előszó harmadik előszavához.

Megjegyzés a bevezetéshez.

Első jegyzet.

Második jegyzet.

Pótlék.

Utószó a pótlékhoz.

Jegyzet az utószóhoz.

Kommentár az utószó jegyzetéhez.

Második előszó.

Első jegyzet.

Második jegyzet.

Bevezetés a harmadik előszó első előszavához.

Harmadik előszó első előszavának jegyzetei, stb., stb.

A második kötet címe: Prolegomena.

A harmadiké: Előfeltételek.

A negyediké: Nyolcjegyzet a prolegomenához és az előfeltételekhez (döntö bizonyítékokat tartalmaz módszertani szempontból).

Az ötödik és hatodik kötet: Általános bevezetés.

A hetedik-nyolcadik-kilencedik-tizedik kötet a részletes bevezetés.

A tizenegyedik kötettől a huszonnyolcadikig az eredményt összefoglalja és jegyzetekkel egészíti ki.

A huszonnyolcadik kötetben fordul elő először a fekete bürcsön kifejezés, a 864. lapon, alul, a kilencvenkettedik jegyzetben. Ez a kötet egyébként, mint címe is mutatja (Általános áttekintés az első fejezet előzményei és feltételei fölött) már a tárgyra tér.

 

Földrajzi fekvés

 

A túlvilág földrajzi fekvése, vagyis kozmikus helyzete, teljesen bizonytalan. Aki erre a helyre megérkezik, csodálkozva fogja tapasztalni, hogy az ott lakó nép állandóan azon vitakozik: vajon van-e túlvilág, avagy nincs? Sokan azt állítják, hogy van. Itt azonban sok nehézség merül fel, mert ennek az állításnak bizonyítására egyetlen adat sincsen. Az ellenpárt, amely a túlvilág nemlétezését állítja, bőven érvel. Be tudja bizonyítani, hogy ezen a helyen nincs mozgás, de nyugalom sincs: nincsen állandóság, de változás sincs; nincsen hang, de némaság sincs, és ahol valami nincs, de nincs meg az ellentéte sem, az a hely nemlétező hely.

Baj azonban itt is van, mert ha nincs, akkor hogyan lehet mégis tudni, hogy nincs? Erre Philip Harrison nevezetű gondolkozó, XVII. századbeli angol segédlelkész, akit templomrablásért felakasztottak, filozófiai iskolát alapított, és azt hirdette, hogy a túlvilág azért van, mert nincs, illetve azért nincs, mert van. A túlvilág ugyanis nem reális hely, amely tényleg létezik, amelynek kozmikus helyzete és kiterjedése van, hanem a meghaltak állapotának kényszerhelyzete, ami a meghaltságból következik. Ez az úgynevezett needs position, vagyis kényszerhelyzet-elmélet, másképpen Harrison-féle nonsens.

A harrisonisták, amint látszik, teljesen a szubjektív idealizmus alapján állnak, vagyis az emberből következtetnek a túlvilágra. Ezekkel szemben lépett föl Pelzwurm Archibald nevű német cipészlegény, aki a kritikai realizmus iskoláját alapította meg, és azt állítja, hogy a világ, akármilyen világ, ha túlvilág is, mégis csak világ, s így kell hogy legyen. Hogy mit tudunk felőle, az másodrendű kérdés. A pozitivisták mind a két elméletet elvetették, és azt mondták, hogy a metafizikai kérdések teljes háttérbe szorításával ők az élet szolgálatában állanak, és gyakorlati alapon keresik a megoldást.

Persze, mint a legújabban keletkezett iskola mondja, itt is baj van, mert hogyan akarnak ők az élet szolgálatában állni, amikor mindnyájan meg vannak halva, másodszor, hogyan akarnak gyakorlati alapon állni és megoldást keresni, amikor sem gyakorlat, sem megoldás nincs.

Ebből látszik, hogy a túlvilág kozmikus helyzete annyira bizonytalan, amennyire valami egyáltalán lehet. A helyzet a határokkal éppen ilyen. Számos expedíció indult már el, hogy a túlvilág határait megállapítsa, de mindegyik eredménytelenül tért vissza. A csillagászok véleménye is labilis. Az egyik iskola tanítása szerint a határ megvan, de végtelen távolságban, amit hozzávetőlegesen 123 milliárd elektro bramarbas-ra becsülnek. Egy elektro bramarbas értéke egyenlő 1177,689 pert nád. Egy pert nád értéke egyenlő 549 és egyharmad szextillió fényév.

 

Államügyek

 

A túlvilág államügyei azok számára, akik megérkeznek, eleinte rendkívül bonyolultak. A minisztérium állandóan ugyanaz, éspedig nem azért, mert a kormány még nem bukott meg, hanem azért, mert ha megbukott, újra ugyanazok a személyek foglalják el a miniszteri székeket, csak más sorrendben. Állítólag a kormány mögött álló érdekkör és a megszervezett hivatalnoki kar, amely a kormányzatot szolgálja, a minisztériumot szilárdan tartja.

Az őslakosság, az első halottak, azt mondják, hogy az ő idejükben a helyzet aránylag egészen tűrhető volt, és semmiben sem szenvedtek hiányt. Adót ugyan kellett fizetni, és hogy-hogynem, költségvetési deficit is mindig volt. Később a korrupció egyre nőtt, de idő, tér, határ, forma, szín, fény, hang, nyelv, művészet, táj és más egyéb, ami a túlvilági lény számára is fontos volt, még mindig érintetlenül állt. Lassan azonban mindez csaknem észrevétlenül fogyott. A kancellár az államháztartás egyensúlya érdekében hol a fény-, hol a hang-, hol a térszolgáltatást csökkentette. Arról mindenkinek tudomása volt, hogy ezeket az ő kreatúrái tüntették el, vagyis vágták zsebre, csak azt nem tudta senki, hogy hová a fenébe rejtették, mert nyoma veszett.

A pénzforgalom a történeti idők kezdetén, amikor a földön az első dinasztia az első államot Gondvánaföldön megszervezte, megszűnt. Minden pénz elfogyott és a túlvilág gazdasága kénytelen volt berendezkedni hitelkereskedelemre. De a miniszterek a hitelt is kezdték eltűntetni. Később áttértek a fény-, majd a hangkereskedelemre. De a fény is eltűnt és a hang is eltűnt. Most már illúzió volt minden forgalom, de úgy, hogy a római birodalom keletkezése idején kezdett eltünni az illúzió is, sőt eltűnt maga a forgalom is.

A politikai helyzetben nyilatkozik meg elsősorban a túlvilági lét sajátsága: a lét homálya. Egyes elméletírók szerint a teljesen felbomlott politikát a kormányzat kapitalisztikus szellemének tulajdonítják. Pártot alapítottak, amely az államéletet a szocializmus mintájára akarta berendezni. A való helyzet, úgy látszik, súlyosabb. A kormány magatartása kétségtelenül burkolt banditizmus; az összes felelős és jövedelmező állást tényleg a kormány kegyencei töltik be, akik felelőtlenül és szabadon garázdálkodnak. A korrupció és a cinikus fosztogató szellem azonban nem a politikából fakad. A politikában a túlvilág lételfajulása tükröződik, és ennek okát nem szabad sem a kormányzatban, sem a népben keresni. Az elfajulás világfolyamat, vagyis: az élet alapállapota itt a homály.

Így támad aztán az a helyzet, amit az idegen tapasztal, s amit oly nehéz megszokni, hogy a túlvilágiak beszélnek olyan határozott tényekről, mint a szóba kerültek: megérkezésről, vámvizsgálatról, pénzről, időről, szállóról, lakásról, fürdőről, férfiakról, nőkről, mindez azonban tulajdonképpen nincs sehol.

Tegyük fel, hogy a sajtóban cikk jelenik meg arról, hogy álarcos bakteriológusok a Yokohamából Cincinnatiba vezető országúton megtámadtak és kifosztottak egy csecsemőiskolát. Vagy pedig ilyen cím: Leszúrta gyilkosát és dalolva ment a halálba. Vagy a lapban támadó cikk jelenik meg, amelyik a kormányt a korrupció miatt felelősségre vonja. A valóság ezzel szemben az, hogy nincs sem sajtó, nincs álarc, országút, gyilkos, halál, nincs támadás, sem korrupció, kormány sincs, nem jelenik meg újság, nincs nyelv és nem olvas senki. És az, hogy a hírlapírót a kormányzat megbünteti és lezárja?

Büntetés! Bezárás! Ezeket a dolgokat a túlvilág kinevetné, ha lennének, sőt, ki tudja, talán örömmel fogadná, abban az esetben, ha tudna nevetni, vagy örülni.

De csalódik, aki azt hiszi, hogy ez képzelődés, vagyis, hogy a túlvilágiak tömegkényszerképzetek között élnek. Állítólag volt egy világ, de a kormányzat korrupt alakjai eltűntették. A történetírók állandóan erről vitatkoznak, s az úgynevezett realista história azon az állásponton van, hogy először azt kell eldönteni, volt-e valaha a túlvilágnak tényleges világjellege, vagy sem.

A földi ember ezek után hajlandó azt mondani, hogy a túlvilágon a legelemibb valóság is bizonytalan, vagyis nem is érdemes beszélni róla. Ez teljesen téves. Nincs szó itt sem elemről, sem valóságról, sem bizonytalanságról. A dolgok valamiképpen vannak, de csakis, azt lehetne mondani: átvitt értelemben, más szóval: túlvilágra átvitt értelemben. Hogy mi ez az értelem, az a legnagyobb mértékben homályos és elvesző és felbomló, ami a végtelen ellenőrizhetetlenségben eloszlik.

 

Rövid megjegyzés

 

Olyasvalami ez, ami csak az itt élő ember számára fontos. A túlvilágra érve ugyanis, mint emléket - és nem szorosan az emberhez tartozót - le kell rakni és el kell felejteni. Túlnan senki sem beszél erről, fel se tűnik. Nincs. Ez az, hogy a túlvilágon a nagy emberek nincsenek sehol. Se festők, sem államférfiak, sem aszkéták, se filozófusok, se költők, se szentek, se próféták, a túlvilági ember világképéből a nagy ember teljesen és tökéletesen hiányzik. Hová lettek? Nem tudni. Talán egy helyre gyűltek? Valószínütlen. A túlvilág külön részén tartózkodnak? Nem. Talán saját túlviláguk van?

Teljesen ki van zárva. Az bizonyos, hogy abban a túlvilágban, amely - a dolgok bármiképpen álljanak is - mégis csak a túlvilág, abban a túlvilágban nagy ember egyáltalán nincs. Ez a felvilágosítás persze az ott levő számára semmit sem jelent, mert hiszen odaérve el kell felejtenie. Az itt élő számára esetleg valamit meg tud magyarázni.

 

Tartalom
Következő