Amely férfiember pedig boszorkánnyal közösködik, idônek utána veszendônek indul, - s a romlás leggyakrabban megzavarodásának tudható be. Ezen megzavarodás pedig nem annyira elméjének, mint inkább szellemének megbomlása miatt következik be: s minden, mit ezentúl cselekszik, magán viseli zavarodottságát, s gyakran teljesen elemészti az embert. Az efféle megzavarodottság még közönséges asszonyok nyomán is elôfordulhat, mivelhogy a férfiak járatlanok a lélek s a szerelem rejtelmeiben; leginkább mégis a boszorkányok ennek kiváltói, mert Ôk azok, akik kiváltképpen erôs kötôdést és szerelmet képesek ébreszteni, s öncélúságuk miatt igen keveset törôdnek ennek következményeivel. S noha ingatag palló, és bizonytalan kapaszkodó az ô szerelmük, igen nagy a kísértés iránta. A dolgok természete szerint pedig a férfiember a szerelemben fogódzkodót, és biztos révet remél, - mert míg szellemét és tevékenységét leköti a külvilág, állandó szüksége van a feltöltekezésre, s az elmélyülésre, mely erôt adhat a folytatáshoz, s erre leginkább a szerelemben, s fôként a testi szerelemben talál rá. Másrészt, mint azt számosan igen helyesen megállapították, a férfi hatalmat kíván, melynek illúzióját ugyancsak a szerelemben véli megtalálni, a szexus pedig, ha pillanatokra is, képes kiemelni a valóságból, naggyá, erôssé, és hatalmassá tenni a férfit. A boszorkányok, de mindennemű nô is ettôl válik feltétlen urává a szerelemnek és a szeretkezésnek; míg a férfi ilyenkor hatalmasnak és erôsnek érzi magát, aaz asszonyok ha nem is tudják, érzik, hogy ezzel a hatalommal ôk ruházták fel, s ez bármikor visszavonható. A férfi pedig az irányítást, s a dolgok valóságának ismeretét éppen akkor veszíti el, mikor hamis tapasztalatainak birtokában rábízza magát a szerelemre, és feltétlen bizalommal adózik neki: ezzel ugyanis tudatosan is átengedi magát a másik félnek, mintegy kapitulál. Minél erôsebb a szerelem, és minél gyönyörteljesebb a szeretkezés, annál hamarább következik ez be: ilyenkor aztán megnyílik a férfi, betekintést enged érzelmeibe, és kitárja magát asszonya elôtt. Mivel pedig nem tudja, hogy egyrészt mindazt, amit ô sajátjának vélt, a nô vagy boszorkány elejétôl fogva bírta, másrészt hogy az, mi számára fontos, annak számára érdektelen, hamarosan megváltozik viszonya. Úgy véli, hatalommal ruházta fel a nôt, s mivel a hatalom tôle származik, hiúsága ezt a valósnál nagyobbnak tünteti fel. Ettôl fogva megváltozik magatartása, s kiütköznek rajta a megzavarodás elsô jelei. Innen fogva ösztöneinek többé nem enged szabad utat, gátlássá válik mindaz, mi azelôtt természetes volt, s e beavatkozás nyomán megváltozik a szerelem. A férfi bizonytalanná válik, és megpróbálja irányítani érzéseit - a változást pedig a nô avagy boszorkány nem érti, mert míg a természetes vágyak és ösztönök ismerôje, az elferdített akaraton és vágyakon Ô sem ismeri ki magát: a szerelem útja ugyanis a legrövidebb út a vágy és akarat között, melyet az értelem fölösleges kanyarokkal zavar meg. Az ebbôl adódó félreértések csak még fokozzák a megzavarodást, ami végérvényessé a megbánás és lelkiismeret miatt válik. Az ösztönök és vágyak ugyanis elfojthatatlanok, s a kívánság ereje gyakran felülkerekedik az értelmen; az ilyen pillanatok után aztán a megzavarodott férfi megbánást, és szégyent érez - magyarázkodásával, s ilyenformán megalázkodásával pedig még jobban eltávolodik a nôtôl. A megváltozott körülmények miatt pedig a megzavarodott férfi méginkább kapaszkodót keres a szerelemben, s mint a fuldokló, kétségbeesett kapálózásával egyre mélyebbre kerül, holott csak tétlennek kellene maradnia. Végezetül, a teljes megzavarodottság a birtoklási vágyban nyilvánul meg: s minél nehezebb a megértés, és minél hosszabb az út a vágy és akarat között, annál féltékenyebbé válik a férfi. Innen már csak a legritkább esetekben van visszaút, s igen kevés a szerencsés, ki a gondviselés, vagy szeretett nô segédletével önmagára találhat. Közönséges nôk esetében erre még van remény, bennük ugyanis megvan a hűség és segítôkészség, mely a boszorkányoknak nem sajátja - utóbbiak azonban ilyenkor sorsukra hagyják a megzavarodott férfit, melyet már nem ismernek, és nem értik meghasonlott vágyait. A megzavarodott férfi számára pedig ilyenkor az egyetlen út a tisztuláshoz, ha végképp elszakad a megzavarodását kiváltó asszonytól avagy boszorkánytól - ez azonban, bár sikerre vezethet, még több fájdalommal jár, s a gyógyulás sosem végleges: csak a következô szerelemig tart, melyet újra megfertôz zavarodottságának emlékével. |