A BOSZORKÁNYOK TERMÉSZETÉRÔL


Tudni kell mindenekelôtt: két, sôt háromféle boszorkányok vannak, s közöttük igen nagyok a külömbségek - s ahogyan az emberek között megkülömböztetjük a nemeslelkűt és a pokolraszületettet, éppúgy a boszorkányokról is dôreség lenne egy s ugyanazonféleképpen beszélni. Mert ámbátor hasonlatosak egymáshoz, úgy aspektusok mint természetök szerént, cselekvéseikben és szándékokban, mégiscsak egy családnak különféle ivadékai.

Elsô nemzedék, s mindek közül a legnagyobbak azok, akik Lilyth-tôl származtanak, mert magukban hordják még a nyers teremtôerô egy töredékét. Az angyalok mellé rendelt asszonyok egyike volt Lilyth, ki Ádámnak elsô feleségéül szolgált. S akárcsak annak, ezen boszorkányoknak is bujasága mérhetetlen, szépségük nem ragyog, de megragad és elveszejt. Lilyth-tôl és lányaitól idegen az anyaság, mivel ôk még az ôsbűn elôtt formálódtak azzá, amik: - egyetlen, hatalmas lángolás életük, mely erôvel és vérrel táplálkozik. Ôk a démonok és az éjszakák úrnôi, akiknek sikerült elkerülnie a lázadó angyalok sorsát, s azóta is állandó veszedelemként örökös ellensúlyként lakozhatnak a felsôbb világokban. Kevesen vannak ôk az emberek között, és jobbára öntudatlanul - pusztító erejükkel, a káoszteremtés képességével csak így élhetnek az emberek között anélkül, hogy felperzselnék a földet. Földi létük pedig mindörökre összefonódott a művészetekkel, s szerelmükben úgy hevül fel és hamvad el a kiválasztott, mint athanorban a prima materia nyomán a közönséges fém: színarany marad nyomukban, salaktól mentesen. A bölcsek mindenkor ismerték és félték ezen boszorkányokat, Astarté, Hekaté, Káma, Ízisz, és más neveken áldoztak nekük hím állatokat, a férfiakat és harcosokat megóvandó.

Aspektusokat tekintve Lilyth földön lakozó leányai magas termetűek, és nagy szeműek, a természet akaratából pedig vörös, avagy égôvörös hajjal vannak megáldva, merthogy elemük a tűz. Az emberek betegségei nemigen fognak rajtuk, az mi ellentétes tűz-természetükkel azonban igen árthat nekik. Azt, mit mindközönségesen szerelemnek neveznek, ezen boszorkányok nem ismerik, csupán a szenvedélyt, s elsôbben is céljaiknak rendelik alá vágyaikat. Némelykor, valamely férfiú nyomán elszabadulhatnak ösztöneik, ezeknek medret találni azonban nem halandóra mért feladat, ahogyan a tűzvészt sem lehet vizelettel eloltani.

Második nemzedék és rangban következôk pedig azok, kik Azáél bűnös angyalaitól származnak, azoktól, kik testet öltve leszálltak az emberek lányai közé, megkívánván azokat. Paráználkodtak velök, és megismertették ôket a tudás fájának érintetlenül hagyott gyümölcseivel, oly dolgokat árulva el, melyeknek nevét és formáját mindmái napig féltve ôrzi az isteni titoktartás, mert nem embernek teremtettek, s merô fertelem az a halandóknak. Ezen dolgok miatt pusztult el Szodoma és Gomorra, Azáél lányai azonban ismerik e titkokat: a gonosz és jószándékú varázslást, de kiváltképpen a testi szerelemnek elképzelhetetlen módjait, s asszony létükre ôk hordják magukban a sivatagba száműzött és láncolt angyalok összes hatalmát. Mindazonáltal halandók ôk, mert felerészt embertôl, emberi módon származtanak, a kívánság és a vágy pedig a földhöz köti ôket. Ôk azok, kik kezdettôl fogva kielégíthetetlen nemi vággyal bírnak, melyhez valóban csak angyalok és nem evilági férfierô lenne méltó. Ennek okáért örökké szomjasan bolyonganak, s céljaikat alávetik gerjedelmeiknek, ezáltal némelyest uralhatókká válva, mígnem a csalódás bosszút nem ébreszt bennük. Elsô sorban ez külömbözteti meg ôket Lilyth lányaitól, valamint az, hogy életet is adnak, ámbár aligha szívesen. A papokat és vitézeket igen kedvelik, mert azon angyalokat vélik feltalálni bennök, melyektôl származtanak. Mindenkor föld-jegy uralja ôket, hajzatuk fekete, szemöldökük ívelt, testük mint a föld porából vétetett víztartó korsók. Alkatuknál fogva mindeneknél kívánatosabbak a férfiak szemének - az ki pedig részesül húsukból és a tiltott gyönyörűségbôl, bizonyos hogy nemsok idônek utána meggyűlöltetik esendôsége miatt, és kínos véget ér általuk.

Harmadik fajta pedig, s mindek között a legalantasabbak azon boszorkányok, melyek hatalmukat nem örökölték, és semmilyen égi, avagy pokoli származással nem bírnak. Ôk a leggyakoribbak a való életben, tudásuk pedig szerzett tudás, melyet innen s onnan csipegetve sajátítottak el, s élnek vissza vele. Ezen fajtának pedig külsô jegyei nincsenek, bármely asszonyi formában lehetnek, mivelhogy nem boszorkánynak születtek, hanem azzá váltak. Ôk azok, az kik legjobban félnek Lilyth és Azáél lányaitól, s leginkább mesterkednek ellenök - mert boszorkányságok nôietlen és céltalan, s férfi és nô, ember és lélek között hánykódnak parttalan. Boszorkányságokból nem csinálnak titkot, s szívesen fitogtatják erejöket, bárha az csak olyan is, mint a vásári kóklerek mutatványai; némelykor pedig teljességgel hamis az ô boszorkányságok - de errôl majd a megfelelô részen.

Mindazonáltal hiba lenne erejöket lebecsülni, mert emberi teremtmények lévén, ôk fertezhetik meg leginkább az ember életét - s bár útjukat szegni nem túl nehéz, sokan vannak és tevékenyek. Világi és szellemi hatalmuk pedig egyre inkább gyarapodik: egyrészt a világ számukra kedvezô mostani állása miatt, másrészt mert az okkult művészetek hozzáférhetôkké váltak a közemberek számára is. Gyakorta céhekbe, egyletekbe gyűlnek, melyek a coventôl a nôegyletig megszámlálhatatlan sok nevet viselhetnek, s nagy örömmel ártják magukat a tudományokba, világi hatalomba avagy a kormányzásba, hasonlóképpen az ifjak oktatásába is, melybôl igen nagy károk származhatnak. Tevékenységökkel azonban leginkább nô-társaiknak ártanak, mert a férfiak ellen folytatott küzdelmök minden egyes lépését újabb teherrel és lemondással kell megfizetniök. Valamikor, míg kellô hatalma volt, a Szent Inkvizíció erôs kézzel megfékezte ezen teremtményeket - az idôk múlásával azonban szabad lábra kaptak, s némely boszorkánymesterek vezetésével elôretörve ma már büntetlenül garázdálkodnak a földön.

Annak pedig, hogy a nôk közül számosan boszorkányságra adják fejöket, négy fô oka van, mint azt Henricus Institoris nemes mesterem és barátom írta:
pro primo: a nôk természetüktôl fogva akaratgyengék, így a hamis tanítások könnyen hatalmukba kerítik; pro secundo: a nôk erkölcsileg is gyengék, és különösképp hajlamosak a csalásra és bosszúállásra; pro tertio: a nôk keresztény hite gyenge, és könnyen feladják az igaz hitet, végezetül pedig, de nem utolsósorban pro quattro: a nôket kielégíthetetlen nemi vágy uralja, s ezért tudatosan engednek bárki, de fôként a Sátán bűnre csábításának.



Vissza