Adatok:

MALLEUS MALEFICARUM: a boszorkányokról szóló híres középkori mű; címének jelentése „boszorkányok pörölye". A MALLEUS elôször 1487-ben jelent meg; szerzôi inkvizítorok voltak, név szerint Heinrich Kramer és Jacob Sprenger. A könyv felsorolja a boszorkányok által használt varázsigéket és megigézéseket, emellett megdöbbentô részletességgel ecseteli a boszorkányokon alkalmazott kínzómódszereket. (A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikonából - Nevill Drury, Prism Press, Dorset, Anglia '92)

MALLEUS MALEFICARUM - latin kifejezés, annyi, mint „boszorkánypöröly", Institoris és Sprenger sokat emlegetett könyvének címe, mely módszeresen ismerteti a befejezôdô középkor és kezdôdô újkor boszorkányhitét, éspedig a maleficiumot összeköti eldöntött „nôgyűlölô" értelemben a „delictum exceptum"-nak az eretnekperekbôl átvett fogalmával (ördöggel való szerzôdés, ördöggel való bujálkodás). A könyv teljes címe: Malleorum quorundam maleficarum, tam veterum quam recentiorum autorum, tomi duo, illetve Tertia pars mallei maleficarum. Ezt a könyvet (...) 1487-ben elôször, aztán 1520-ig tizenháromszor, végül 1574 és 1669 között tizenhatszor, összesen tehát huszonkilencszer nyomtatták ki- ebbôl tizenhat kiadás Németországban jelent meg. (...) Dieffenbach szerint a M. M. „ a világirodalom legelvetemültebb és egyúttal legostobább , a legbolondabb és mégis legveszedelmesebb könyve", ami „jóllehet mint magánirat sose jutott törvényerôre az Egyházban, mégis kimondhatatlan szerencsétlenségek forrása lett." (...) Feltételezhetô, hogy a legtöbb boszorkánybíró „fel volt fegyverkezve a M. M.-mal, és úgy igazodott hozzá, mint a majdnem „legis vigort" (törvényerôt) élvezô szabálymintákhoz." Hogy több tekintélye legyen a könyvnek, a szerzôk VIII. Incze pápa „Summis Desiderantis" c. bullájával kezdték a szöveges részt., és ehhez csatolták még I. Miksa császár pátensét is, amibôl az következett, hogy a birodalom alattvalóinak tôlük telhetôen támogatniuk kellett az inkvizítorokat. (...) A három részre tagolt munka az elsô két részben elsôsorban a klerikusokat világosítja fel a boszorkányság lényegérôl a Biblia és a kánonjog gyakorlata szerint, és megemlíti a boszorkányok gaztetteivel szemben alkalmazandó vallási gyógyeszközöket; a harmadik rész utasításokat ad a papi és világi bíráknak, hogyan indítsák meg és folytassák le a boszorkánypereket. Látszólagos tudományossága folytán a M. M. - szöges ellentétben a szerzôk szándékaival - nemcsak ahhoz járult hozzá, hogy megerôsítse a boszorkányhitet, „hanem a boszorkányüldözések megkezdéséhez, és ezek számának növekedéséhez is, annál is inkább, mert az abban leírt eljárási mód csak alkalmas fogódzót nyújtott ahhoz, hogy valamely gyanúsított személy ellen foganatosított vizsgálat következtében folyamatosan új pereket indítsanak más személyek ellen". (A mágikus művészetek zseblexikona - Hans Biedermann, Graz, Droemer Knaur Kiadó, 1973)

SPRENGER JACOB (kb. 1436 - 1495): svájci születésű dominikánus inkvizítor, aki Heinrich Kramerral együtt írta meg a MALLEUS MALEFICARUM című, boszorkányokról szóló könyvet. Sprenger a kölni rend vezetôje lett; egy vallásos látomás hatására megalapította a Rózsafüzér Testvériséget. Hatalma egyre nôtt, és 1487-ben Köln, Trever és Mainz tartományok invizítora lett. Általában úgy tartják, a két szerzô közül Sprenger volt a téma szakértôje, noha a Malleust nagyrészt Kramer állította össze. (A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikonából - Nevill Drury, Prism Press, Dorset, Anglia '92)

SPRENGER, JACOBUS: német dominikánus a 15. század második felében, a MALLEUS MALEFICARUM két szerzôje közül ô az egyik, aki Kölnben a teológia doktora és szerzetesrendjének házfônöke lett, alapított egy rózsafüzéregyletet, késôbb pedig kinevezték Németország dominikánus tartományfônökévé. Ezután IV. Sixtus pápa megtette ôt Németország vallásügyi inkvizítorának, s mint ilyen, elítélte egyebek közt Johann de Wesalia eretnek tantételeit (1479). Sprengert azonban elsôsorban a Heinrich Institorissal közösen írt Hexenhammer tette ismert emberé. Életrajzi adatait nem lehet pontosan kideríteni. (...) A Gelehrtenlexikon szerint Sprenger 1494-ben még élt Kölnben, „de a halál éve nem ismeretes".
(A mágikus művészetek zseblexikona - Hans Biedermann, Graz, Droemer Knaur Kiadó, 1973)

KRAMER HEINRICH (1430 - 1505): Jacob Sprenger mellett a hírhedt MALLEUS MALEFICARUM társszerzôje; ez a mű tüzelte a Szent Inkvizíciót a boszorkányok és eretnekek elleni hadjárat megindítására. Kramer tapasztalt domonkosrendi inkvizítor volt; Tirol körzetében félelemmel ejtették ki nevét. Sigismund fôherceg személyében befolyásos segítôtársa akadt, aki megjutalmazta erôfeszítéseit, és nagy segítséget nyújtott a Malleus megírásában. Kramer egy csehországi apostoli misszió során halt meg. (A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikonából - Nevill Drury, Prism Press, Dorset, Anglia '92)

INSTITORIS ( a Kramer - szatócs latin megfelelôje) HENRICUS, 15. századi német dominikánus(...); 1484-ben Jacob Sprengerrel együtt kinevezték Mainz, Köln, Trier, Salzburg és Bréma körzeti fôinkvizítorává, de a boszorkányüldözések felkeltették mind a klérus, mind a hatóságok ellenállását. Institoris a pápához fordult segítségért, mire VIII. Incze kiadta a „Summis desiderantis" c. bulláját, (1484 december 5-én), amely mindkettôjüket felruházta a szükséges tekintéllyel. Institoris 1495-ben teológiai lektor lett Salzburgban, 1496-ban pedig kiadta Nürnbergben a „Tractatus"-át. (...) VI. Sándor pápasága alatt „censor fidei" volt Cseh-és Morvaországban; e működése ihlette következô művét, a Clypeum S. Romanae Ecclesiae defensionis contra Picardos et Waldenses-t.



Vissza