GALILEO GALILEI

Párbeszédek a két legnagyobb világrendszerről,
a ptolemaiosziról és a kopernikusziról

Fordította: Zemplén Jolán

(Populart füzetek 33.)

NEGYEDIK NAP

Sagredo már türelmetlenül várja a vita folytatását, amikor Salviati és Simplicio megérkeznek. Salviati azért rögtön a tárgyra tér: a tenger árapálya csak a Föld mozgásával magyarázható. Sőt ez az egyetlen földi jelenség, amely - a víz nagy tömege miatt - mutatja, hogy a Föld nem lehet mozdulatlan. (Galilei itt - tudjuk - tévedett, mert még nem ismerte az általános gravitációt és így a Föld és Hold közötti vonzóerőt sem; mégis ez a Dialogónak egyik legérdekfeszítőbb része, mert maga Galilei is legtöbbet dolgozott ezen a kedvenc elméletén, úgyhogy érvelése - a téves kiindulás ellenére - rendkívül meggyőzően hat.) Salviati - szokott módszeréhez híven - a jelenséget veszi vizsgálat alá, mielőtt az okokat kutatná. Megállapítja az árapály hármas: napi, havi és évi periodicitását, részletesen tárgyalja a földrajzi helyzettől függő különbségeket. Simplicio itt közbeveti, hogy ennek a réges-régen ismert jelenségnek van több, újabb peripatetikusoktól származó magyarázata (ezek között helyes megsejtés is akadt!), de Sagredo leinti: hiábavalóságok cáfolatával kár az időt tölteni, Salviati azonban hajlandó néhány szóval megcáfolni a képtelen elméleteket, és gúnyosan beszél azok szerzőiről. (A műnek ez a része rendkívül fontos a pör szempontjából. Az a Simplicio által kifejtett nézet, hogy az árapályt csoda okozza, tulajdonképpen VIII. Orbán pápának a véleménye, aki azt egy beszélgetés alkalmával közölte Galileivel. A nézetnek ily módon - éppen Simplicio által - való bevezetése sértette a pápa hiúságát, és ez volt az egyik oka, hogy Galileivel szemben, akit azelőtt szeretett és nagyra tartott, a pápa könyörtelen volt.)

SALVIATI.
Valóban, úgy látszik, a költői lelkek két csoportra oszthatók, az egyik fajta ügyes mesék kitalálásához ért, a másik pedig arra alkalmas, hogy ezeket készségesen elhiggye.

SIMPLICIO.
Nem úgy gondoltam, hogy telhiggyük a meséket, ha rájövünk, hogy ilyesmiről van szó. Ami az árapályra vonatkozó számos nézetet illeti, nagyon jól tudom, és tökéletesen meg vagyok győződve, hogy valamely hatáshoz csak egy eredeti és igazi ok tartozhat, és hogy a fenti okok közül csak egy lehet az igazi, az összes többinek kitalálásnak és tévedésnek kell lennie. Az is lehet, hogy talán a helyes értelmezés nem is szerepel az eddig felsorolt nézetek között; mert különös volna, ha az igazság csak olyan kevés fényt árasztana, hogy a környező tévedések sötétségéből semmivel sem tűnne ki. Mégis megengedem magamnak, hogy a nálunk megszokott nyíltsággal megjegyezzem, hogy a Föld mozgásáról szóló tan és az a nézet, hogy ez lenne az oka az árapálynak, előttem éppen olyan meseszerűnek látszik, mint az általam megismert többi magyarázatkísérlet. Ha nem hallok olyan érveket, amelyek jobban egyeznek a természeti tényekkel, akkor szégyenkezés nélkül fogok arra az álláspontra helyezkedni, hogy természetfeletti jelenségről van szó, tehát csodáról, amely kifürkészhetetlen az emberi szellem számára, mint sok egyéb dolog is, amelyet Isten mindenható keze mozgat.

SALVIATI.
Álláspontodat nagyon ügyesen adod elő, és egyezik is Arisztotelész tanításával. Mint tudjuk, Arisztotelész mechanikai problémáinak tárgyalása idején csodának minősíti mindazt, aminek oka rejtve marad. Arra azonban, hogy az árapály valódi oka a kifürkészhetetlen dolgok közé tartozik, valószínűleg nincs egyéb támpontod, mint mondod, csak az, hogy az eddigi magyarázatok között egy sincs, amelynek alapján, akárhogy igyekszik is az ember, hasonló jelenséget mesterségesen elő lehetne állítani. Sem hold-, sem napfénnyel, sem mérsékelt hővel, sem különböző mélységekkel nem lehetne sohasem mesterségesen elérni, hogy a víz valamely mozdulatlan edényben ide-oda áramoljon, egyik ponton emelkedjék és süllyedjen, más ponton pedig nem. Ha én azonban minden különösebb mesterfogás nélkül, a lehető legegyszerűbb módon az edény mozgatásával mindezeket a változásokat pontosan úgy mutatom be neked, ahogy a tenger vizében lejátszódnak, miért utasítod el akkor ezt a magyarázatot, és miért keresel menedéket a csodában?

SIMPLICIO.
Akkor fogok menedéket keresni a csodában, ha nem tudsz egyéb természetes okokkal, csak a tengerfenék mozgásával ettől visszatartani, éspedig azért, mert a tengerfenék nem mozdul el, sőt az egész földgolyó természettől fogva mozdulatlan.

SALVIATI.
De hát azt elhiszed-e, hogy a földgolyót  természetfeletti módon, vagyis Isten korlátlan hatalma által mozgásba lehetne hozni?

SIMPLICIO.
Ki kételkedhetnék ebben?

SALVIATI.
Nos, Signore Simplicio, ha számunkra a tenger mozgásának magyarázatára nélkülözhetetlen feltétel a csoda, hát akkor mozgassuk a Földet csoda által és ennek következtében a tengereket természetes úton. Ez éppúgy egyszerűbb, úgyis mondhatnám, természetesebb a csodák területén, mint ahogy könnyebb valamely golyót forgásba hozni - erre elég sok példát láthatunk -, mint egy óriási víztömeget előre-hátra mozgatni, itt gyorsan, ott 1assabban, amott pedig egyáltalában nem, úgyhogy ezek a folyamatok mind ugyanabban a tartályban játszódjanak le, nem is beszélve arról, hogy az utóbbi esetben több csodáról van szó, az előbbiben pedig csak egyről. Vedd még hozzá, hogy a víz csodálatos mozgása további csodát tesz szükségessé, amely a Földet mozdulatlanságban kell hogy tartsa az áramló vízzel szemben, mivel a víznek a Földet majd az egyik, majd a másik irányba kellene megingatnia, hacsak újabb csoda nem tartja mozdulatlanul.

SAGREDO.
Kérlek, Signore Simplicio, halasszuk el egy darabig a döntést, ne ítéljük el az új nézetet, amelyet Signore Salviati részletezni fog előttünk, és ne vegyük azt minden további nélkül egy kalap alá a korábbi lehetetlenségekkel. Ami viszont a csodát illeti, arra szintén akkor térjünk vissza, amikor már hallottunk kísérletet a természeti magyarázatra, hiszen, érzésem szerint, a természet és Isten minden műve tulajdonképpen csoda.

SIMPLICIO.
Tagadhatatlan, hogy megfontolásaid nagyon meggyőzően hatnak, ha az ember, ahogy mondani szoktuk, ex suppositione érvel, vagyis föltéve, hogy a Föld valóban rendelkezik azzal a kétféle mozgással, amelyet Kopernikusz tulajdonított neki. De ha kizárjuk ezeket a mozgásokat, akkor az egész hiábavaló és tarthatatlan; de éppen a te érvelésed teszi szükségessé, hogy elvessük a fenti hipotézist. A Föld kétféle mozgása alapján számot adsz az árapály jelenségéről és megfordítva: a dagály alapján bizonyítod ugyanezeket a mozgásokat. Hogy a dologgal beláthatóbban foglalkozzál, azt mondod, hogy a víz azért, mert folyékony halmazállapota miatt nincs szilárdan a Földhöz kötve, nem kényszerül egész pontosan követni a Föld mozgását; ebből vezeted le azután az árapályt. Nyomaidba lépve, a következőképpen érvelek: a levegő sokkal ritkább és folyékonyabb, mint a víz, és annál még lazább kapcsolatban van a földfelülettel; hiszen a víz sokkal szilárdabban van a Földhöz kötve, már csak súlya és ebből eredő nyomása miatt is, amely a könnyű levegő nyomását jóval meghaladja; a levegőnek tehát még sokkal kevésbé volna szabad a Föld mozgását követnie. Ha tehát a Föld az említett módon mozogna, akkor nekünk, a Föld lakóinak, akik ugyanolyan sebességgel repülünk vele együtt, állandóan elviselhetetlen sebességgel szembefújó keleti szelet kellene éreznünk. Hogy ennek valóban így kellene lennie, arra megtanít a mindennapi tapasztalat is, mert ha szélcsendes időben erős ütemben lovagolunk, mikor a sebesség óránként 8-10 mérföld, a levegő ellenállását már mint erős szelet érezzük arcunkon, mekkora ellenállást keltene az óránkénti 800-1000 mérföldes sebességünk az ebben a mozgásban részt nem vevő levegőben? Ebből a folyamatból mégsem tapasztalunk semmit.

SALVIATI.
Erre a látszólag igen találó ellenvetésre azt felelem: igaz ugyan, hogy a levegő ritkább és könnyebb, s ennek következtében kevésbé szorosan kötődik a Földhöz, mint a víz, de téves az a következtetés, amelyet ezekből a premisszákból levonsz, tudniillik, hogy a levegő ritka és könnyű volta következtében kevésbé vesz részt a Föld mozgásában, és hogy nekünk, akik teljes egészében együtt mozgunk vele, ezt az ellenállást határozottan éreznünk kellene. Éppen ennek az ellenkezője történik, mert ha visszaemlékezel rá, az ok, amelyet én megjelöltem, az, hogy a víz nem követi hordozója mozgásának szabálytalanságait, hanem megtartja korábban elért sebességét, úgyhogy az nem csökken és nem növekszik pontosan ugyanolyan mértékben, mint a hordozójáé. Minthogy pedig az ellenállás a sebességnövekedésben vagy -csökkenésben és a kezdetben elért erő megtartásában jelentkezik, az az anyag, amely leginkább hajlik a sebesség megtartására, az abból eredő következményeket is a legvilágosabban fogja mutatni. Hogy a víz mennyire hajlik az egyszeri impulzus megtartására, még akkor is, ha a hatóerő már megszűnt működni, azt a heves széltől felkavart tenger példája mutatja, mert a hullámok még sokáig magasra csapnak, amikor a levegő már meg is nyugodott, és a szél elült. Ezt a tehetetlenséget pedig a víz súlya okozza; mert, amint már az előbb is megjegyeztük, igaz, hogy a kisebb súlyú testeket könnyebb mozgásba hozni, mint a súlyosakat, viszont amazok sokkal kevésbé képesek megtartani mozgási állapotukat, ha a mozgató ok már nem működik. Ezért lehet a levegőt, amely önmagában olyan könnyű és ritka, mégoly kis erővel is minden nagyobb nehézség nélkül mozgásba hozni, viszont éppen ezért képtelen arra, hogy a mozgató ok megszűntével folytassa a mozgást. Ami tehát a Földet körülvevő atmoszférát illeti, azt hiszem, hogy éppúgy, mint a víz, a Földhöz való tapadása következtében körmozgásba jön, mégpedig az a része, amely edényekbe van zárva, vagyis amelyik hegyekkel körülvett síkságokon található. Ezekről a részekről mindenesetre több joggal állíthatjuk, hogy azokat a földfelület kiemelkedései magukkal ragadják, mint azt, hogy a felső részt ragadja magával az Ég mozgása, amint azt ti, peripatetikusok állítjátok.

Amit eddig mondtam, azt hiszem, kielégítő módon cáfolja meg Simplicio ellenvetését; egy további ellenérvvel és cáfolattal pedig, amely egy figyelemre méltó tényen alapszik, a szükségesnél nagyobb mértékben meg fogom nyugtatni, Sagredónak viszont egy további érvvel fogom a Föld mozgását bebizonyítani. Azt mondtam, hogy az atmoszférát, különösen pedig azt a részét, amely nem terjed túl a legmagasabb hegycsúcsokon, a földfelület egyenetlenségei forgásba hozzák. Ebből látszólag arra lehetne következtetni, hogy ha a Föld nem volna egyenetlen, hanem simára csiszolt, semmi ok nem lenne a levegőnek a mozgásban való részvételére és arra, hogy mozgása a Föld mozgásával olyan pontos egyezést mutasson. De Földünk felülete nem mindenütt érdes és egyenetlen, hanem nagy, sík felületek találhatók rajta, mint például kiterjedt tengerfelszínek, amelyek még ezenfelül a körülötte levő hegyektől nagyon messze vannak, tehát látszólag nem tudják magukkal vinni a fölöttük levő levegőt; de ha ez így volna, az ilyen helyeken érezni kellene ennek a következményeit.

SIMPLICIO.
Éppen ezzel az ellenvetéssel akartam én is előhozakodni; szerintem ez a legnagyobb mértékben találó.

SALVIATI.
Nagyon helyesen jegyezted meg; így tehát, Simplicio, minthogy nem észleled azokat a következményeket, amelyeknek a Föld forgása következtében létre kellene jönniük, te a Föld mozdulatlan voltára következtetel. Ha tehát észlelnéd a szerinted szükségesnek látszó következményeket, akkor ezt jelnek vagy talán bizonyítéknak tekintenéd arra, hogy a Föld mozog?

SIMPLICIO.
Ebben az esetben nem szabad egyedül hozzám fordulnod; mert ha így volna is, lehet, hogy valaki más ismeri az okot, amely előttem rejtve van.

SALVIATI.
Azt mondtuk az imént, amit némi megtoldással meg fogok ismételni, hogy a levegőnek, mely ritkább, folyékonyabb és nem szorosan a Földhöz kötött anyag, csak annyiban kell a Föld mozgását követnie, amennyiben a földfelület egyenetlenségei magával ragadják; az utóbbiak pedig csak a szomszédos részeket viszik magukkal, amelyek nem emelkednek túl magasra, a legmagasabb hegycsúcsok fölé. Ez a rész annál kevésbé fog a Föld forgásával szemben ellenállást tanúsítani, mert bőségesen van benne füst és pára, csupa olyan anyag, amelyeknek földi sajátságaik vannak, tehát a Föld mozgása már eredetileg is sajátjuk. Ámde, ahol a mozgató okok nem lépnek fel, ahol a földfelület nagy, sík területeket mutat és a földi anyagokkal való keveredés is kisebb, ott az ok részben elesik, és ennek következtében a Földet körülvevő levegő a Föld forgásából teljesen kimarad; ilyen helyeken tehát, ha a Föld kelet felé forog, állandóan kelet-nyugati ellenszelet kellene éreznünk; ez a szél ott volna a legészrevehetőbb, ahol a Föld a leggyorsabban forog, tehát minél messzebb a sarkoktól és legközelebb az egynapos forgás legnagyobb köréhez. Nos, a tapasztalat de facto a legnagyobb mértékben megerősíti ezt az elméleti eredményt; nagy tengereken, távol a szárazföldtől, a forró égöv alatt, a Rák- és a Baktérítő között, ahol földkipárolgás nincs, mindig lehet érezni a keleti szelet. Annyira állandó az, hogy ennek következtében a hajók kedvező széllel Nyugat-Indiába vitorlázhatnak; ugyancsak ennek a körülménynek lehet köszönni, hogy a Mexikói-öbölből olyan kedvező körülmények között tudnak a tőlünk keletre, de nekik nyugatra fekvő Indiákra hajózni a Csendes-óceánon át. Megfordítva: az utazás onnan ide bizonytalan és nehéz, és egyáltalában nem lehet ugyanazon az úton megtenni; sokkal közelebb kell maradni a parthoz, hogy ki tudjanak használni más, többé-kevésbé esetleges szeleket, amelyek eredetüket más okoknak köszönhetik, olyan szeleket, amelyeket mi, szárazföldi lakosok, állandó tapasztalatból ismerünk, s amelyeket több különböző ok idéz elő, de ezeknek a fölsorolása céltalan lenne. Láthatod tehát, hogy a tenger és a légkör jelenségei mily csodálatosan egyeznek az égi tüneményekkel, és mennyire a Föld mozgása mellett szólnak.

SAGREDO.
Hogy fölrakjam az épületre a koronát, én is szeretnék rámutatni még egy körülményre, amely, úgy látszik, ismeretlen előtted, de ugyanazt a véleményt erősíti meg. Te, Salviati, azokat a viszonyokat említetted meg, amelyeket a tengerészek a trópusokon tapasztalnak, azaz az állandó, szakadatlan keleti szelet; erről én is hallottam olyanoktól, akik ismételten megtették ezt az utat.  Azt is tudom, ami igen figyelemreméltó, hogy a tengerészek ezt a légáramlást egyáltalában nem nevezik szélnek, valami más szavuk van reá, ami e pillanatban nem jut eszembe, és ami valószínűleg állandó irányára vonatkozik. Ez annyira megy, hogy ha egyszer elértek ebbe a zónába, megkötik a vitorlán a fő- és mellékkötelet, aztán anélkül, hogy tovább törődnének vele, akár álmukban is folytathatják az utat. De ezt az állandó légáramlást csakis egyenletes és szakadatlan fújása miatt ismerték meg; ha itt-ott egyéb szelek is jelentkeznének, akkor nem látnák meg benne a különleges és jellegzetes természeti jelenséget. Azt hiszem, ebből joggal következtethetek arra, hogy a mi Földközi-tengerünkön is ehhez hasonló viszonyok uralkodnak, és csak azért kerülik el figyelmünket, mert gyakran jelentkeznek más, zavaró szelek. Ezt nem megfelelő alap nélkül mondom, mert nagyon sok szól melette; legalábbis így hiszem azoknak a tapasztalatoknak alapján,  amelyeket szíriai utamon gyűjtöttem, amikor mint szülővárosom konzula, Aleppóba mentem. Tudniillik a dolog így áll: minthogy Alexandria, Alexandretta és Velence kikötőiben az induló és érkező hajókról különleges kimutatásokat és naplókat vezetnek, ezeket  kíváncsiságból igen nagy mennyiségben átnéztem, és egymással összehasonlítottam, hogy az utazás keletről nyugatra a Földközi-tengeren átlag 20 százalékkal gyorsabb, mint az ellenkező irányban, ebből pedig látható, hogy a keleti szél általában túlnyomó a nyugati szélhez képest.

SALVIATI.
Szívesen hallok erről a körülményről, amely nem lényegtelen bizonyíték a Föld forgása mellett. Még ha lehetne is arra hivatkozni, hogy a Földközi-tenger egész víztömege állandóan a Gibraltári-szoros felé áramlik, mert ott a tengerbe torkolló több folyó vizét kell az óceánba átvezetni, mégis az ezáltal létrejött áramlást sohasem tartottam elég erősnek arra, hogy a hajózás időtartamában ily észrevehető, állandó különbséget idézzen elő. Következik ez a Messinai-szorosban végzett megfigyelésekből is, ahol a víz ugyanolyan erősen áramlik kelet felé, mint vissza, nyugat felé.

SAGREDO.
Én tehát, akinek nem kell másokat is megnyugtatni, mint Simpliciónak, csak saját magamat, az első részt illetőleg a mondottak alapján meg vagyok elégedve. Ha tehát neked is úgy tetszik, Salviati, folytasd, kész vagyok meghallgatni mondanivalódat.

SALVIATI.
Úgy fogok tenni, amint kívánod. Mégis szeretném hallani Simplicio véleményét is, mert az ő ítéletéből megtudom, hogy vizsgálataimra milyen sors vár a peripatetikus iskola részéről, ha valaha tudomást szereznek róluk.

SIMPLICIO.
Nem szeretném, ha az én véleményem lenne mérvadó arra nézve, hogy milyen bírálatot várhatsz más oldalról. Mert én, mint már többször megjegyeztem, a tudománynak ezen a területén a legjelentéktenebbek egyike vagyok; másoknak, akik a filozófia  legmélyére hatoltak, esetleg sok olyasmi juthatna eszébe, amire én nem is gondolok, mert én csak, hogy úgy mondjam, a szentély küszöbéig jutottam el. Mégis meg kell kockáztatnom azt a merész véleményt, hogy az általad említett természeti jelenségeket a földforgás hipotézise nélkül, pusztán az égbolt forgásának feltevésével is kielégítő módon lehet értelmezni; nem kell egyebet tenni, mint annak a fordítottját, amit te említesz. A peripatetikus iskola uralkodó nézete szerint a tűz, mint elem, valamint az atmoszférának nagy része az egynapos forgás következtében kelet-nyugati irányba forog, mert ezek a részek a Hold szférájának egy részével érintkeznek. Anélkül tehát, hogy gondolatmenetedtől eltávolodnék, felteszem, hogy az a levegő, amely ebben a mozgásban részt vesz, leér egészen a legmagasabb hegyek csúcsáig, sőt a földig magáig is, ha ezek a hegyek nem képeznek akadályt. Egészen analóg módon tehát, mint ahogy te állítottad, hogy a hegyek által körülzárt levegőtömegek a Föld egyenetlenségei következtében mozgásba jönnek, mi megfordítva azt mondjuk, hogy az Ég belevonja körmozgásába az egész atmoszférát, kivéve azokat a részeket, amelyek a hegyek lábánál vannak, s amelyeket a mozdulatlan Föld visszatart. Ha te helyesen mondod, hogy az egyenetlenségek megszűntével megszűnik a levegő együttmozgása, ugyanolyan joggal mondhatjuk mi is, hogy ha nincsenek egyenetlenségek, az egész atmoszféra együtt mozog az Éggel, le egészen a Föld színéig. Mivel azonban a kiterjedt tengerek felszíne sima és sík, ezért egészen a tenger tükréig lefelé érezhetővé válik egy keletről fújó légáramlás. Ez legerősebben az egyenlítő és a térítő körök alatti vidéken érezhető, mert az Ég ott forog a leggyorsabban. Ha most az Ég mindenkori forgása képes a szabad levegőt magával vinni, akkor az a nézet is jogos, hogy képes a könnyen mozgó víznek is ezt a mozgást közvetíteni, mivel a víz folyékony és nincs kötve a Föld merev mozdulatlanságához. Annál nyugodtabban állapíthatjuk ezt meg, mivel saját állításaid szerint ennek a mozgásnak igen kismértékűnek kell lennie az előidéző okokhoz képest; mert míg ez egy természetes nap alatt az egész földgolyót megkerüli, tehát egy óra alatt sok száz mérföldet tesz meg például az egyenlítő közelében, addig az áramlási sebesség a nyílt tengeren óránként csupán néhány mérföld. Így lesznek a nyugati irányú utazások kényelmesek és kellemesek, nemcsak az állandó keleti légáramlás miatt, hanem a víz áramlása következtében is. Talán éppen ebből az áramlásból lehet az árapályt megmagyarázni, ha ugyanakkor figyelembe vesszük a tengerpart különféle fekvését. Amikor ugyanis a víz a partokhoz verődik, akkor azonnal ellentétes mozgással visszafordul, aminthogy hasonló dolgot tapasztaltunk a folyók áramlásánál is: ha a folyó vize a szakadékos part valamely kiszögellő részéhez csapódik, vagy a talajnak katlanszerű mélyedésébe kerül, akkor visszaverődik, és világosan látható módon egy darabig visszafelé folyik. Ezért szerintem éppen azok a jelenségek, amelyekből te a Föld mozgására következtetsz, és amelyekkel éppen ezt a mozgást magyarázod, kielégítő szigorúsággal támasztja alá a régi feltevést, hogy a Föld áll, és az égbolt mozog.

SALVIATI.
Tagadhatatlan, hogy fejtegetéseid éleselméjűek, és van bennük némi hihető is, de csak látszólag és nem valóság szerint és igazán. Két mozzanatot kell megkülönböztetni: először számot adsz az állandó keleti légáramlatról és egy hasonló vízi áramlatról, másodszor ugyanebből a forrásból akarod az árapály jelenségének az értelmezését is meríteni. Az első rész, mint mondtam, még látszólag hihető, bár korántsem annyira, mint az én értelmezésem a Föld mozgása útján; a második azonban nemcsak valószínűtlen, hanem teljesen elhibázott és téves is. Mert ha te, hogy előbb az első pontot tárgyaljuk le, azt mondod, hogy a Hold szférájának a belseje a tüzet és az egész atmoszférát egészen a legmagasabb hegycsúcsokig magával ragadja, erre először is ezt válaszolom: erősen kétes, hogy a tűz egyáltalában előfordul-e ott, de tegyük fel, hogy előfordul, akkor még mindig kétes marad a Hold szférájára és a többi bolygó szférájára nézve, hogy hatalmas szilárd testekről van-e szó, vagy pedig a légréteg fölött olyan térség terül el, amelyet a levegőt ritkaságban és tisztaságban messze felülmúló anyag tölt ki, ebben írják le pályáikat. Ez az utóbbi nézet egyre nagyobb tért hódít, még a filozófusok nagy részénél is. De legyen akár így, akár úgy, semmi alapja sincs annak, hogy a tűz pusztán attól, hogy érintkezésbe jut egy szerinted teljesen sima felülettel, természetes törekvéseivel tökéletesen ellentétes forgásba jusson. E feltevés valószínűtlenségét növeli még az, hogy az említett mozgás a rendkívül finom tűztől átterjed a sokkal sűrűbb levegőre, s innen még a vízre is. Ellenben, hogy egy hegyes felületű test forgás közben mozgásba hozza a szomszédos levegőt, amelybe kiugrásai és csúcsai belefúródnak, nemcsak hihető, hanem szükséges is; egyébként kísérlettel is igazolható, ámbár józan ésszel nemigen lehet benne kételkedni. Ami pedig előadásod második felét illeti, tegyük fel, hogy az égbolt mozgása valóban magával ragadja a levegőt, sőt a vizet is, ennek a folyamatnak akkor sincs semmi köze az árapályhoz. Valamely egyetlen, egyenletesen ható ok ugyanis csak egyetlen egyenletes hatást hozhat létre, tehát a vízen észlelendő jelenségnek is egy állandóan keletről nyugatra való áramlásnak kellene lennie, mégpedig csak az olyan tengerben, amely az egész Földet körülveszi és visszafolyik önmagába. Határolt tengerben viszont, mint a kelet felől zárt Földközi-tenger, ilyen jelenség nem jöhet létre, mert ha az égbolt mozgása képes volna a Földközi-tenger víztömegeit nyugat felé hajtani, akkor már időtlen idők óta kiszáradt volna. Továbbá a víz a mi tengereinkben nem kizárólag nyugat felé áramlik, hanem szabályos időközökben visszafordul kelet felé. Elismerem, amit a folyók példájával akartál igazolni, hogy az eredetileg nyugat felé irányuló áramlás ellenére a part különféle kiképzése a víz egy részét visszafelé nyomhatja. De nem szabad elfelejtened, Signore Simplicio, hogy olyan helyeken, ahol a víz ilyen okból visszafelé folyik, ott mindig visszafelé folyik, és ahol előre folyik, ott hasonlóképpen megtartja az irányát. Erre tanít a folyók példája. Az árapály esetében viszont arról van szó, hogy olyan okot fedezzünk fel és mutassunk be, amelynek következtében ugyanazon a helyen következik be az ide-oda való áramlás. Ezeket az ellentétes, egyenlőtlen jelenségeket sohasem fogom tudni valamilyen egyenletes, változatlan okból levezetni. Ez az érv nemcsak annak a tanításnak mond csattanósan ellent, hogy az égbolt mozgása áttevődik a vízre, hanem annak a nézetnek is, amely szerint a Földnek csak napi mozgása van, és az árapályt mint ennek következményét lehet értelmezni. Mivel egyenlőtlen mozgásról van szó, kétségtelen, hogy az oknak is egyenlőtlennek és változónak kell lennie.

SIMPLICIO.
Semmit sem tudok erre válaszolni, sem saját véleményemet - ehhez tehetségem nem elegendő -, sem idegen nézetet, mert az elhangzott vélemény túlságosan új. Mégis szeretném hinni, hogy ha ezek a dolgok eljutnak a peripatetikus iskolához, nem lesz hiány olyan filozófusokban, akik majd tudnak küzdeni ellene.

SAGREDO.
Tehát várjuk meg azt az időt, és közben, ha Salviati is úgy akarja, menjünk tovább.

SALVIATI.
Mindaz, amiről eddig szó volt, az árapály egynapos periódusaira vonatkozik. Először az általános, elsődleges okra mutattunk rá, amely nélkül a jelenség egyáltalában létre sem jöhetett volna: azután rátértünk a többrétű és bizonyos fokig szabálytalan részletekre, és letárgyaltuk a másodlagos kísérő okokat, amelyek ezeket létrehozzák. Ezután következett a két másik periódus, az egy hónapos és az egyéves; ezekből nem következnek új, az eddig tárgyaltaktól eltérő sajátságok, csupán a jelenségek erősödését vagy gyöngülését idézik elő a holdhónap és a napév különböző időszakaiban: mintha a Nap és a Hold is szerepet játszana ezeknek előidézésében; oly feltevés ez, amely ellen józan eszem a legnagyobb mértékben tiltakozik. Mikor azt látom, hogy a tenger mozgása egy kizárólag térben lejátszódó, érzékileg felfogható jelenség a hatalmas víztömegen belül, nem tudom magam arra rászánni, hogy a fény, a hőkiegyenlítődés vagy egyéb rejtett tulajdonságok hatására, vagy hasonló semmitmondó képzelődésre gondoljak. Nemcsak hogy ilyen dolgok nem okozhatják a tenger áramlását, hanem még inkább lehetséges, hogy ezeket az elképzeléseket a test nedvei és a vérkeringés hozzák létre, amennyiben elülteti azokat olyan emberek agyába, akik szívesebben vesznek ajkukra hangzatos szavakat, semhogy elmélyednének a természet titkaiba, és feltárnák őket. Az ilyen fajtájú emberek ahelyett a bölcs, őszinte és szerény kifejezés helyett, hogy "Én nem tudom", szabadjára engedik szavukat és tollukat, s a legképtelenebb ostobaságokat fecsegik. De csak azt kell megfigyelni, hogy sem ugyanaz a Hold, sem ugyanaz a Nap sem fényével, sem erős vagy mérsékelt melegével nem képes a legkisebb patakra sem valamilyen hatást gyakorolni, hogy a víznek majdnem forrnia kell a felszálláshoz; röviden: tekintetbe kell venni, hogy semmiféle mesterséges úton nem tudjuk utánozni az árapály mozgását, legfeljebb edények mozgatásával: vajon nem mondhatjuk-e akkor ki teljes bizonyossággal, hogy puszta képzelődés csupán minden egyéb állítólagos ok ezekkel a jelenségekkel kapcsolatban, amelyek a célt messzire elkerülik? Közben pedig azt mondom: ha egyetlen okozatnak valóban egyetlen eredeti ok felel meg, ha az ok és okozat között valóban szilárd és állandó kapcsolat van, akkor az okozaton megfigyelhető határozott és állandó változásnak ugyanilyen határozott és állandó változásnak kell megfelelnie az oknál is. Minthogy pedig a dagály és apály a különböző évszakokban határozott és állandó időszakok szerint jelentkezik, szükséges, hogy ugyanezekben az időszakokban a dagály és apály eredeti okában is megfelelő változás jöjjön létre. Továbbá a változás, amely az említett időkben az árapályoknál mutatkozik, csupán mennyiségi, vagyis az emelkedés és csökkenés hol jelentékenyebb, hol csekélyebb, az áramlás egyszer erősebb, egyszer gyengébb. A dagály és apály eredeti okának is ezekben a meghatározott időszakokban nagyobb vagy kisebb erősségűnek kell lennie. Azt már bebizonyítottuk, hogy a dagály és apály első oka a víz hordozójának sebességében mutatkozó egyenlőtlenségekben áll, ennek megfelelően az egyen-lőtlenségnek időről időre tágabb határok között kell érvényesülnie, más szóval hol kisebbnek, hol nagyobbnak kell lennie. Emlékezzünk vissza, hogy a földfelszín különböző részeinek egyenetlen, illetve változó sebessége onnan támad, hogy ezek összetett mozgást végeznek, amely az egész Föld sajátos napi és évi mozgásának eredője; emlékezzünk vissza továbbá, hogy a napi forgás hatására az évi mozgás hol erősödik, hol gyengül, s így jön létre az egyenetlen mozgás, és ebben a váltakozó együttműködésben és ellenhatásban van a dagály és apály eredő oka. Ha a napi forgás előidézte erősödés és gyengülés az évi mozgásban mindig ugyanolyan arányban jönne létre, akkor mindenesetre megvolna az állandó ok, mely az apály és dagály játékát fenntartaná, de akkor ez a játék állandóan ugyanolyan módon ismétlődnék. De nekünk az a feladatunk, hogy megkeressük az okát annak, hogy az apály és dagály különböző időszakokban miért más és más nagyságú. Ha tehát ki akarunk tartani az eredeti ok mellett, akkor olyan körülményt kell keresnünk, amely ezeket az erősödéseket és gyöngüléseket oly módon befolyásolja, hogy a tőlük függő jelenségek hol erősebben, hol gyöngébben lépnek fel. De egy ilyen nagyobb vagy kisebb hatást, amennyire én látom, csak úgy lehet értelmezni, ha magának az erősödésnek és gyengülésnek a mértéke lesz nagyobb majd kisebb, úgy, hogy az összetett mozgás gyorsulása és lassulása egyszer kisebb, egyszer nagyobb mértékben következik be.

SAGREDO.
Úgy érzem magam, mint akit szelíd kezek vezetnek, de bár nem botlom el az úton, éppoly kevéssé tudom, mint a vak ember, hogy hová vezetsz, és fogalmam sincs róla, hogy utunk milyen cél felé tart.

SALVIATI.
Bármily nagy is az aránytanság az én lassú menetű fejtegetéseim és a te gyors felfogásod között, nem csodálkozom rajta, hogy ebben a különleges esetben még a te éles látásod sem tudott áthatolni azon a sűrű, sötét fátyolon, amely utunk célját egyelőre még eltakarja. Nem csodálom, mert emlékezem, hogy hány órát, napot, sőt éjszakát töltöttem ezekkel a vizsgálatokkal. Ne csodálkozz tehát te se, hogy ez egyszer, szokásodtól eltérően, nem pillantod meg előre a célt.

SAGREDO.
Kérlek tehát, csillapítsd minél előbb mohó éhségemet.

SALVIATI.
Láthatod, hogy kész vagyok kielégíteni kíváncsiságodat. Ahhoz a problémához jutottunk most el, hogy az évi mozgásban a napi mozgás által okozott erősödés és gyengülés miért egyszer nagyobb, másszor meg kisebb mértékű. Mert ez a különbség és csakis ez adhat magyarázatot azokra a havi és évi változásokra, amelyeket a tapasztalat szerint az árapály jelenségei mutatnak. Figyelembe veszem még azt, hogy az évi keringés erősödése és gyengülése a napi forgás következtében háromféleképpen lehet nagyobb és kisebb. Az évi mozgás sebessége egyszer növekedhet vagy csökkenhet, a napi forgás okozta erősödés vagy gyengülés pedig ugyan-olyan mértékű marad, mint addig. Mert az évi mozgás sebessége az egyenlítőn is háromszor akkora, mint a napi forgásé; ha tehát az utóbbinak a sebességét növelnők, akkor a napi forgás okozta erősödések és gyengülések aránylag csekélyebb változásokat idéznének elő; de ha csökkentjük a sebességet, akkor a hatás aránylag erősebb lesz. - A harmadik lehetőség, hogy a két változás egyszerre történik, vagyis hogy az évi mozgás lassul, a napi forgás pedig ugyanakkor erősödik vagy gyengül. Idáig, mint látod, nem volt nehéz eljutni, rengeteg fáradtságomba került azonban kitalálni azt, hogyan hozza létre ezt a természet! Végül mégis rájöttem arra a csodálatos, majdnem megfoghatatlan módra, hogy hogyan működik: csodálatosnak és megfoghatatlannak mondom, de csak számunkra az, nem pedig a természet számára, mely a legnagyobb könnyedséggel és egyszerűséggel visz végbe olyan dolgokat is, amelyek a legnagyobb ámulattal töltik el a lelkünket; amit nekünk még megérteni is nehéz, azt a természet könnyen végre is hajtja. Most folytatom: minthogy megmutattam, hogy a forgó mozgás erősödésének és gyengülésének viszonya az évi mozgáshoz kétféleképpen lehet nagyobb és kisebb - azért kétféleképpen, mert a harmadik mód mint az első kettőnek a kombinációja adódott -, még azt is hozzáteszem, hogy a természet mind a két eszközt felhasználja; megjegyzem továbbá, hogy ha csak egyet használna föl, akkor a két periodikus változás közül az egyik szükségképpen elesne. A havi periódus megszűnne, ha az évi mozgás nem változna; ha pedig a napi forgás erősödése és gyengülése ugyanolyan értékű volna, akkor az évi periódus hiányozna.

SAGREDO.
Tehát dagály és apály havonta való váltakozásait a Föld évi mozgásának változásai szabják meg, az évi periódust pedig a napi forgás erősödésének kell tulajdonítanunk? Most még inkább összezavarodtam, mint bármikor azelőtt, és teljesen letettem a reményről, hogy megértsem ezt az egész szövevényt, mely számomra bonyolultabbnak látszik, mint a gordiuszi csomó. Irigyellek, Simplicio, mert hallgatásodból úgy veszem észre, hogy te az egész dolgot érted, és mentes vagy attól a zűrzavartól, mely szellememet oly kellemetlenül fojtogatja.

SIMPLICIO.
Meghiszem, Sagredo, hogy zavarban vagy, és azt hiszem, tudom is ennek a zavarnak az okát. Szerintem abból származik az, hogy Salviati eddigi előadását egyrészt érted, másrészt pedig nem. Abban is igazad van, hogy én ebben a zavarban nem osztozom, de nem azért, mint gondolod, mert az egészet értem, hanem éppen ellenkezőleg, mert semmit sem értek belőle. Zavart csak a dolgok sokfélesége okozhat, nem pedig a semmi.

SAGREDO.
Nézd csak, Salviati, mennyire megszelídült Simplicio az elmúlt napok alatt, hogyan lett a gyors futóból jámbor gyalogjáró. De kérlek, hogy minden további késedelem nélkül szabadíts meg bennünket kínjainktól.

SALVIATI.
Meg fogom próbálni, amennyire csak lehet, simára csiszolni ügyetlen kifejezésmódomat; elmétek élessége remélhetőleg győzedelmeskedni fog beszédem nehézkességén. Két különböző tény okát kell felkutatnunk; az egyik a dagály és apály havi, a másik pedig évi periódusa. Az egész problémát a már eddig leszögezett alaphipotézisek segítségével kell megoldanunk, anélkül, hogy újabb  feltevéseket vezetnénk be az asztronómiába, anélkül, hogy a világ  felépítését a dagály és az apály miatt a legkisebb mértékben megváltoztatnók; be kell bizonyítanunk, hogy azok a tények, amelyeket kétségtelenül helyesnek tartunk, teljesen elégségesek a jelenségek minden részletének értelmezésére. Tehát azt mondom: igaz, természetes, sőt szükséges, hogy ugyanannak a mozgó testnek, melyet egy és ugyanaz az erő vitt körmozgásba, hoszabb időre van szüksége ahhoz, hogy pályáját egy nagyobb, mint hogy egy kisebb körön fussa be; erre több példát fogok említeni. A mechanikusok a kerekes óráknál, különösen a nagyobbaknál, az óra menetének szabályozására egy vízszintes síkban forgó rudat alkalmaznak, amelynek a végére két ólomsúlyt erősítenek. Ha az óra késik, akkor csak egy kissé hozzák közel az említett két ólomsúlyt a rúd közepéhez, s a lengések ennek következtében gyorsabbá lesznek. Viszont ha az óra járását lassítani akarják, akkor elég a súlyokat eltolni a végek felé, ezáltal a lengések gyakorisága csökken, és az időközök növekednek. A hatóerő ebben az esetben ugyanaz, vagyis a nehézség; ugyanarról a mozgó testről is van szó: az ólomsúlyokról; ezek lengései azonban gyakoribbak, ha közelebb vannak a középponthoz, tehát kisebb köröket írnak le.

SAGREDO.
Ne tovább! Ne tovább! Ennyi csoda nyomaszt engem; annyi  különféle irányba ragadod szellememet, hogy alig vagyok képes annyira összeszedni magam, hogy figyelmemet a főtárgyra fordítsam, mely foglalkoztat bennünket; hiszen már anélkül is elég nehéz és homályos. Tehát arra kérlek, ha befejezted az árapályra vonatkozó vizsgálataidat, légy oly kegyes, és tisztelj meg engem, valamint házamat továbbra is, és beszélj még a többi, függőben hagyott problémáról. Előreláthatólag nem kevésbé szépek és érdekesek ezek sem, mint azok, amelyeket az elmúlt napokon megtárgyaltunk és ma be akarunk fejezni.

SALVIATI.
Szívesen állok rendelkezésedre. Tehát, hogy visszatérjek az előbbi tárgyra, annál a kijelentésnél hagytuk abba, hogy olyan testeknél, amelyeket egy állandó erő körpályán mozgat, a keringési idők állandóak és határozottak, tehát nem lehetnek egyszer hosszabbak, másszor rövidebbek. Ennek bizonyítására általunk végrehajtható kísérleteket soroltunk fel; de ugyanezt az igazságot megerősíthetjük a bolygók mozgásával is az Égen, ahol ugyanaz a szabály érvényesül, vagyis, hogy annál hosszabb időre van szükségük a pálya befutásához, minél nagyobb körben mozognak. A legdöntőbb ilyen megfigyelést a Medici-féle csillagokon (a Jupiter holdjain) lehet végezni, mert ezeknek keringési ideje rövid. Tehát nem lehet kételkedni benne, sőt bizonyosra lehet venni, hogy ha például a Holdat ugyanaz a mozgató erő irányítaná, de mindig kisebb körben kellene keringenie, akkor arra törekednék, hogy keringési idejét megrövidítse, éppúgy, mint az inga, melynél a felfüggesztési fonalat lengés közben állandóan rövidebbre fogtuk, úgyhogy pályájának sugara mindig kisebb lett. Most pedig tudjátok meg, hogy amit példaképpen említettem a Holdra nézve, valóban megtörténik. Emlékezzünk vissza, hogy Kopernikusszal együtt arra az eredményre jutottunk, hogy lehetetlen a Holdat a Földtől elválasztani, mert a Hold a Földet egy hónap alatt vitán felül körülfutja. Hasonlóképpen emlékezzünk vissza arra is, hogy a Föld a Holddal mint állandó kísérővel a Nap körül egy év alatt leírja az orbis magnust, s eközben a Hold tizenháromszor kerüli meg a Földet. Ebből az következik, hogy a Hold egyszer közelebb van a Naphoz, akkor, amikor a Nap és a Föld között van, máskor pedig sokkal messzebb van tőle, tudniillik akkor, amikor a Föld van a Nap és a Hold között. Más szóval: együttállásban, vagyis újholdkor közelebb van a Naphoz, oppozícióban, vagyis holdtöltekor messzebb; a legnagyobb és legkisebb távolság különbsége a Hold átmérőjével egyenlő. Ha mármost az az erő, amely a Földet a Holddal a Nap körül hajtja, valóban állandó, és ha egy és ugyanaz a test, amelyet egy és ugyanaz az erő mozgat, de különböző körök mentén, a kisebb körnek ugyanolyan nyílású íveit valóban rövidebb idő alatt futja be, akkor szükségképpen erre a következtetésre jutunk: amint a Hold kisebb távolságra van a Naptól, mint együttállás esetén, az orbis magnusnak nagyobb ívét kell befutnia, mint ha nagyobb távolságban van, ami oppozíció, vagyis holdtölte esetén következik be. A Hold mozgásának ebben a szabálytalanságában a Földnek is részt kell vennie. Mert képzeljünk el egy egyenest, mely összeköti a Nap középpontját a Földdel, és hosszabbítsuk meg azt egészen a Holdig, az lesz az orbis magnus átmérője, ennek mentén mozogna a Föld, ha egyedül lenne; de helyezzünk el ugyanezen a sugáron még egy testet, amelynek együtt kell keringenie a Földdel, és helyezzük azt majd a Föld és a Nap közé, majd meg túl a Földön, nagyobb távolságra a Naptól, akkor a két test együttes mozgása az orbis magnus mentén szükségképpen lassúbb lesz, mint a megfordított esetben, amikor a Hold, a Föld és a Nap között, tehát az utóbbitól kisebb távolságra van. Ebből biztosan lehet következtetni arra, hogy a Föld évi mozgása az orbis magnus mentén az ekliptika alatt nem egyenletes, és hogy az egyenetlenséget a Hold okozza, az tehát havonta, egy hónapos periódusokban ismétlődik meg. Azt már bebizonyítottuk, hogy az árapály havi és évi periodikus változását a Föld évi mozgásának a napi forgáshoz való változó viszonyával lehet értelmezni továbbá, hogy ez a változás kétféleképpen jöhet létre: vagy az évi mozgás változik, s közben a napi mozgás erősödéseinek mértéke változatlan marad, vagy ez változik, és az évi mozgás marad meg egyenletesnek. Most viszont arra az eredményre jutottunk, hogy az első eset, az évi mozgás egyenlőtlen volta, a Holdtól származik, periódusa pedig egy hónap. Ezért az árapálynak is havi periodicitást kell mutatnia, melyen belül nagyobb vagy kisebb. Láthatod tehát, hogy az árapály havi periódusa az évi mozgásból ered, ugyanakkor pedig a Holddal is összefügg, mely az egészben meghatározott szerepet játszik, anélkül, hogy a vízhez vagy a tengerhez bármi köze volna.

SAGREDO.
Ha egy olyan embernek, aki még sohasem látott lépcsőt, egy tornyot mutatnának, és megkérdeznék, fel tudna-e jutni annak a tetejére, azt hiszem, feltétlenül nemmel felelne, mert nem tudná elképzelni, hogy a célt másképp, mint repülve, elérhetné. De mutassunk neki egy követ, mely egy fél lábnál nem magasabb, és kérdezzük meg, hogy fel tudna-e hágni reá, bizonyosan igennel felel, sőt azt mondja, hogy nemcsak egyszer, de akár tízszer, hússzor vagy százszor is könnyűszerrel fel tud reá lépni. Ha tehát azután egy lépcsőt mutatnánk neki, amelynek segítségével saját bevallása szerint kényelmesen elérné az előbbi magasságot, mely még az imént elérhetetlennek látszott előtte, akkor ő maga is nevetne, és elismerné meggondolatlanságát. Te, Salviati, oly szelíden vezettél engem fokról fokra, hogy legnagyobb csodálkozásomra minden fáradság nélkül jutottam el abba a magasságba, mely az imént még elérhetetlennek látszott. Persze a lépcsőn sötét volt, és csak akkor tudtam meg, hogy közeledem a csúcshoz, sőt már fel is értem reá, amikor kiléptem a napvilágra, és élveztem a lábaim előtt elterülő kilátást a tengerre és a szárazföldre. Aminthogy nem okoz fáradságot egyetlen lépcsőfokra lépni fel, lépésről lépésre, ugyanolyan világosak voltak számomra a te állításaid; esetről esetre oly kevés új járult hozzájuk, hogy az előrehaladás csekélynek, sőt észrevehetetlennek látszott. Annál jobban növekszik bámulatom ennek a vizsgálatnak meglepő eredményén, mely megértetett velem egy látszólag megmagyarázhatatlan körülményt. Még egy nehézség marad, amelyen át kell segítened. Ha a Föld mozgása a Hold és az állatkör mozgásával együtt szabálytalan, akkor a csillagászoknak észre kellett volna venniük, és meg kellett volna említeniük ezt a szabálytalanságot; ez pedig, tudtommal, nem történt meg. Te, aki járatosabb vagy ezekben a dolgokban, megszabadíthatsz ettől a kételytől, és meg fogod tudni mondani, hogy a dolog miképpen áll.

SALVIATI.
Kételyed nagyon is jogos, és a következőket válaszolom rá: az asztronómia, bár az évszázadok során hatalmas haladást tett az égitestek helyzetének felderítésében, még most sem jutott el annyira, hogy ne volna még mindig számtalan eldöntetlen kérdés és sok olyan tény, amely teljesen rejtve maradt. Feltehetjük, hogy akik először figyelték meg az égboltot, nem vettek észre egyebet, mint az összes csillagzatok együttes napi mozgását. Néhány nap múlva azután már azt is észrevették, hogy a Hold és a többi csillag kölcsönös helyzete változó. De valószínűleg sok évnek kellett eltelnie, míg felfedezték a többi bolygót. Azt hiszem, hogy különösen a lassan mozgó Saturnus és a ritkán látható Merkur lehettek az utolsók, amelyekről felfedezték, hogy változó, más szóval bolygó csillagok. Még hosszabb időnek kellett eltelnie, míg a három első megállását és visszafelé haladását felfedezték volna, valamint azt, hogy egyszer nagyobb, másszor kisebb távolságra vannak a Földtől; ezek voltak azok a jelenségek, amelyek miatt be kellett vezetni az excentrikus köröket és az epiciklusokat, melyek még Arisztotelész korában ismeretlenek voltak, mert Arisztotelész sehol sem tesz róluk említést. Mily sokáig maradt rejtve az asztronómusok előtt az a feltűnő jelenség is a Mars és Venus ellentétes helyzetével kapcsolatban, hogy egyebekről ne is szóljunk! Ilyképpen volt lehetséges az, hogy már az égitestek sorrendje és a Mindenség általunk ismert részeinek elrendezése is bizonytalan volt, egészen Kopernikusz fellépéséig. Ő volt az, aki először fedte fel előttünk az épület igazi szerkezetét, ő világosított fel bennünket arról, hogy a Venus és a Merkur meg a többi bolygó a Nap körül kering, a Hold pedig a Föld körül. De azt, hogy az egyes bolygók keringés közben hogyan viselkednek, hogy pályájuk milyen egyéni sajátságokat mutat - ezeket a problémákat szokás a szóban forgó bolygó elméletének mondani -, azt ma még teljes bizonyossággal eldönteni nem tudjuk. Példaként szolgálhat a Mars, mely manapság oly sok gondot ad a csillagászoknak; magának a Holdnak a problémáját is különbözőképpen lehet felállítani, mert Kopernikusz lényegesen  átalakította Ptolemaiosz szemléletét.

Egyenetlenségeket lehet felfedezni a Nap látszólagos mozgásában is, melyek még szintén nincsenek felderítve. A Holdat a holdfogyatkozások kedvéért ugyan gondosan megfigyelték, de az állatövön át végzett mozgása még elég ismeretlen. Ha tehát előfordult, hogy egy mozgási szabálytalanságot eddig nem vettek észre, annak két oka is lehetett: vagy nem is keresték, vagy oly csekély volt, hogy nem tűnt fel. A tenger óriási tömegéhez és a Föld forgásának sebességéhez képest a dagály és apály olyan jelentéktelen nagyságúak, hogy nem csoda, ha eddig nem vették észre a Föld és a Hold mozgásában azokat a szabálytalanságokat, amelyek e kettőt előidézik.

SAGREDO.
Azt hiszem, éppen elég nagy teljesítmény volt részedről, hogy bepillantást engedtél nekünk mélyenjáró vizsgálataidba. Ha semmi egyebet nem mondtál volna, mint ezt a számomra megcáfolhatatlanul fennálló első tételt, melyben a legtalálóbb érvek alapján szögezed le, hogy a természeti jelenségek normális lefolyása mellett lehetetlen összeegyeztetni a tengerfenék mozdulatlanságát a benne végbemenő mozgásokkal, és hogy megfordítva, a Föld mozgásairól szóló tanból, amelyet Kopernikusz egészen más indok alapján állított fel, ezek a tengermozgások szükségképpen következnek. Ha, mint mondod, teljesítményed nem lett volna több ennél, már akkor is nagymértékben fölülmúltad volna azokat a botor feltevéseket, melyeknek még a puszta említése is visszataszító számomra. Nagyon csodálkozom, hogy azok között a kiváló szellemű férfiak között, akik mégiscsak voltak egynéhányan, egyetlenegynek sem jutott eszébe, hogy a víz váltakozó mozgását nem lehet összeegyeztetni a víztartó mozdulatlanságával, amelyben van; ez az ellentmondás most már a napnál világosabb számomra.

SALVIATI.
De még csodálatosabb az, hogy voltak egyesek, akik arra a gondolatra jutottak, hogy az árapály okát a Föld mozgásában találják meg. Szokatlan éleselméjűségről tettek ezzel tanúságot, de képtelenek voltak döntő bizonyítékot találni feltevésükre, mert nem vették észre, hogy az olyan egyszerű, egyenletes mozgás, minő a Föld napi forgása is, nem adhat kielégítő magyarázatot, mert ebben az esetben egyetlen, egyszer gyorsuló, majd lassuló mozgásra van szükség. Mert ha az edény egyenletesen mozog, a benne levő víz lassanként hozzászokik a mozgáshoz, és nem mutat soha többé változást. Éppúgy teljesen semmis az ókor egyik matematikusának a feltevése is, hogy a Föld mozgása összeütközne a Hold szférájával, és az ebből származó ellenhatás hozná létre az árapályt, egyrészt, mert magyarázat nélkül marad, és így nem látható át, miképpen jön létre, másrészt a nyilvánvaló tévedés már onnan kiderül, hogy a Föld mozgása egyáltalában nem ellentétes a Hold mozgásával, hanem inkább egyirányú vele. Szerintem azért mindaz, amit erről mostanáig mondottak és gondoltak, nem sokat ér. De mindazok közt a jelentős tudósok közt, akik ezeknek a csodálatos természeti jelenségeknek szentelték figyelmüket, jobban csodálkozom Kepleren, mint bárki máson. Hogyan is tudott egy olyan szabadgondolkodású és átható éleslátással megáldott ember, mikor a Föld mozgásáról szóló tan már a kezében volt, eltűrni és méltányolni olyan dolgokat, mint a Hold uralma a víz felett, s a rejtett tulajdonságok, amelyek nem egyebek gyermekségeknél?

SAGREDO.
Ezek a mélyebben járó szellemek ugyanúgy jártak, mint pillanatnyilag én. Nem voltak képesek megérteni a háromféle periodicitásnak, az évi, hónapi és napi periodicitásnak bonyolult összefüggéseit; nem ismerték fel, miképpen állhatnak ennek okai összefüggésben a Nappal és a Holddal, holott sem a Holdnak, sem a Napnak semmi köze sincs a vízhez. Ahhoz, hogy alaposan megértsem a kérdést, hosszú és megfeszített gondolkozásra van szükségem, képzelőerőmet egyelőre elhomályosítja a dolgok új volta és nehézsége. De nem teszek le a reményről, hogy megszerezzem a tárgy felett a teljes uralmat, ha magányos szobácskámban még egyszer végiggondolom mindazt, ami elmémben megmaradt. Az elmúlt négy nap vizsgálatai tehát fontos bizonyítékokat szolgáltattak a kopernikuszi rendszer igazsága mellett: ezek között fontosság tekintetében különösen három emelkedik ki: a bolygók megállása és visszafelé haladása, váltakozó távolságuk a Földtől, valamint a naptengely körüli forgásuk és a napfoltok jelenségei, végül harmadszor a tenger árapálya.

SALVIATI.
Nemsokára talán még egy negyedik, sőt egy ötödik érvet lehet hozzáfűzni az eddig említettekhez; a negyedik az lenne, hogy igen pontos megfigyeléssel fel lehetne fedezni az állócsillagokon azokat az apró változásokat, amelyeket Kopernikusz észlelhetetlennek tekint. De ez idő szerint ismeretessé vált egy ötödik tény is, amelyből a Föld mozgására lehet következtetni, mégpedig annak az igen éles elméjű felfedezésnek következtében, amely az Accademia dei Lincei egy másik tagjának, a nemes bolognai Marsili családból származó Signore Cesarinak köszönhető. Nagy tanultságát bizonyító könyvében elmondja, hogy megfigyelte a meridián állandó, persze igen lassú változását. Nemrégiben olvastam ezt a művet a legnagyobb csodálattal, és remélem, hogy a szerző hozzáférhetővé teszi majd mindazok számára, akik érdeklődnek a természet csodái iránt.

SAGREDO.
Nem először hallok ennek a férfiúnak rendkívül nagy tudásáról és arról, hogy mennyire igyekszik segíteni és támogatni a tudósokat. Ha kiadja ezt vagy egy másik munkáját, bizonyára egész kitűnő lesz.

SALVIATI.
Minthogy itt az ideje, hogy befejezzük beszélgetésünket, csak egy kérdéssel akarok még hozzád fordulni. Ha nagyobb nyugalomban még egyszer átgondolod fejtegetéseimet, és közben olyan nehézségekre és ellenvetésekre bukkansz, amelyeket nem cáfoltam meg kielégítő módon, bocsáss meg hibámért, egyrészről az eszme újdon volta, másrészről szellemem gyengesége, végül a tárgy nagysága miatt, végül pedig azért, mert sohasem kívántam és sohasem fogom kívánni, hogy másoknál ez a fantasztikus hiedelem tetszésre találjon, mikor nekem magamnak sem tetszik. Nem lenne semmi ellenvetésem, ha üres kimérának vagy szörnyű paradoxonnak tekintenék. És bár fejtegetéseink során te, Sagredo, a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztál egyik-másik ötletemről, sokkal inkább tetted azt a dolog újszerűsége, mint bizonyossága miatt; viszont másrészről mindenekelőtt udvariasságodnak lehet tulajdonítani, mert azt hitted, hogy helyesléseddel örömet okozol nekem; hiszen olyan természetes, hogy az ember örül, ha felfedezéseit dicsérik és méltányolják. És amennyire lekötelez barátságosságod, ugyanoly jólesett Simplicio nagylelkűsége is; az a kitartás, amellyel mesterének tanítását oly éberen és oly rettenthetetlenül védelmezte, nagyon rokonszenvessé tette őt előttem. Amikor neked, Sagredo, köszönetet mondok számomra oly értékes megértésedért, másrészről bocsánatot kérek Simpliciótól, ha egy-egy túl merész vagy vigyázatlan szóval megsértettem volna. Biztosíthatom őt arról, hogy azt nem ellenséges érzületből tettem, hanem csak azért, hogy még több alkalmat adjak neki arra, hogy oktasson engem értékes gondolataival.

SIMPLICIO.
Ezek a mentegetőzések fölöslegesek velem szemben, mert saját tapasztalataimból jól tudom, hogyan szoktak viselkedni tudós társaságok ülésein és a nyilvános vitákban. Százszor láttam ilyen alkalmakkor nemcsak azt, hogy az ellenfelek felhevültek és bosszankodtak, hanem azt is, hogy szidalmakban törtek ki, sőt majdnem tettlegességre vetemedtek. Ami az elhangzott fejtegetéseket illeti, különösen a tenger árapályának okaira vonatkozókat, azokat ugyan nem egészen értem meg, de tökéletlen elképzelésem alapján el kell ismernem, hogy a te értelmezésed sokkal szellemesebbnek látszik, mint a többi mind, melyet valaha hallottam. De ugyanakkor nem tartom helyesnek és igaznak. Lelki szemeim előtt inkább mindig egy megdönthetetlenül szilárdan álló tanítás lebeg, melyet egyszer egy éppoly tudós, mint amily magas állású személyiségtő1 hallottam. Tudom, hogy e kérdésre, vajon végtelen hatalma és bölcsessége folytán képes-e Isten váltakozó mozgásban tartani a vizet, anélkül, hogy a tengerfenék elmozdulna? - tudom, mint mondtam, hogy e kérdésre mindketten azt válaszolnátok, hogy Isten megteheti ezt, éspedig értelmünk számára kifürkészhetetlen módon. Mihelyt elismerjük ezt, azonnal levonom a következtetést, hogy megengedhetetlen merészség volna határt szabni Isten hatalmának és bölcsességének, és korlátok közé szorítani azt egyetlen emberi személy miatt.

SALVIATI.
Csodálatos és igazán égi tanítás ez! Nagyszerűen egyezik azzal a másik isteni törvénnyel, mely megengedi ugyan, hogy kutassuk a világ szerkezetét, de mindig megtiltja, hogy kezének alkotását valóban áttekintsük; talán azért, hogy az emberi szellem tevékenysége el ne tompuljon és meg ne szűnjön. Használjuk fel tehát az Isten által megengedett és szándékainak megfelelő szellemi tevékenységet, hogy megismerhessük nagyságát, és hogy annál nagyobb csodálattal teljünk el iránta, minél kevésbé érezzük képesnek magunkat arra, hogy áthatoljunk mindentudó voltának mérhetetlen mélységein.

SAGREDO.
Fejezzük be négynapos beszélgetésünket. Signore Salviatinak pihenésre van szüksége, ezt minden tudásvágyunk mellett sem szabad tőle megtagadnunk: mégis azzal a feltétellel, hogy amikor legjobban megfelel neki, eleget tesz az általunk, főképp általam hangoztatott kívánságnak, és megbeszélésünk értelmében egy vagy két összejövetelen visszatér a megoldatlanul maradt problémák kérdésére. Mindenekelőtt a legfeszültebb várakozással nézek az akadémikus barátunk által alapított új tudományág elé, amelynek tárgyai a helyváltoztató mozgások, a természetes mozgások éppúgy, mint az erőszakoltak. Közben, mint szoktuk, élvezzük egy órácska sétahajózással az est hűvösségét, a gondola már vár ránk.

VÉGE A NEGYEDIK ÉS UTOLSÓ NAPNAK