|
3
Sigfrid soha nem zár le egy témát.
Sose mondja, hogy „Jól van, Bob, erről eleget beszéltünk már”. De néha,
mikor már jó ideje fekszem a matracon, anélkül hogy valamire is reagálnék,
s csak viccelődök vagy egy dalt hümmögök az orrom alá, egy idő után
megszólal: – Azt hiszem, Bob, vissza kéne térnünk
egy másik kérdésre. Említettél egyszer valamit, amit jó volna
megtárgyalni. Biztos emlékszel rá, hogy a múltkor…
– Arra a beszélgetésre gondolsz Klarával, ugye? –
Igen. – Látod, Sigfrid, mindig tudom, hogy mit
akarsz mondani. – Na és ha tudod, Bob, miért baj
az? Inkább arról beszélj, hogy mit éreztél akkor. –
Mért ne?! – mondom, miközben jobb kezem középső körmét a két alsó
metszőfogam közötti résben huzigálom. Megvizsgálom a tisztogatás
eredményét, majd így folytatom: – El kell ismernem,
Sigfrid, hogy az csakugyan nehéz pillanat volt. Talán a legnehezebb egész
életemben, vagy majdnem az. Annál is rosszabb, mint amikor Sylvia
szemétkedett velem, vagy amikor megtudtam, hogy anyám meghalt.
– Ezzel azt akarod mondani, hogy szívesebben
beszélnél ezekről a témákról? – Nem én! Azt
mondtad, hogy Klaráról beszéljünk. Hát akkor beszéljünk Klaráról.
Ezzel elhelyezkedek a habszivacs matracon és
töprengeni kezdek. Mindig is nagyon érdekelt a transzcendens meglátás, és
néha, mikor feladatot tűzök az agyam elé és csak úgy zsolozsmázok
magamban, egyszer csak kibukkan a probléma megoldása: „Add el a Baja-öböli
halfarm részvényeket és vásárolj a börzén vízvezeték-szerelési
kellékeket.” Ez egy konkrét eset volt, és jó nagy nyereséget hozott. Vagy:
„Vidd el Rachelt Meridába vízisíelni.” Ezzel sikerült végre ágyba döntenem
a csajt, miután már minden egyebet kipróbáltam nála.
Egy idő után Sigfrid közbeszól:
– Nem válaszoltál, Rob. –
Azon gondolkodom, amit mondtál. – Légy szíves, ne
gondolkodj, Rob. Csak beszélj. Mondd el, hogy ebben a pillanatban mit
érzel Klarával kapcsolatban. Megpróbálok őszinte
lenni. Sigfrid úgysem szállna le rólam, úgyhogy végigkutatom az agyam,
elfojtott érzéseket keresve. – Semmi különöset sem
érzek – mondom. A felszínen legalábbis nem sokat. –
Emlékszel, hogy akkor mit éreztél, Bob? – Persze.
– Próbáld meg újra átélni az akkori érzéseidet.
– Rendben van – mondom, s engedelmesen
rekonstruálom agyamban az akkori szituációt. Épp Klarával beszélek a
rádión. Dane a landolóban kiabál valamit. A félelem elvette mindannyiónk
eszét. A kék pára megnyílik alattunk, s első ízben pillantom meg a halálos
csillagot. A Hármas – nem is – Ötös hajó volt… de mindegy, bűzlik az egész
az okádéktól és az izzadságtól. A testem sajog.
Pontosan emlékszem mindenre, ámbár hazudnék, ha azt mondanám, hogy át is
engedem magam az érzéseknek. Azután könnyed hangon, már-már nevetve,
megszólalok: – Azt hiszem, Sigfrid, túl erős a
fájdalom és a bűntudat ezen a ponton. Nem vagyok képes szembenézni ekkora
nyomorúsággal. Szoktam ezt máskor is játszani
Sigfriddel. Olyan hangon adok elő neki valami fájdalmas igazságot, mintha
egy koktélpartin arra kérném meg a pincért, hogy hozzon még egy
rumpuncsot. Akkor csinálom ezt, amikor el akarom terelni a figyelmét
valamiről. De nem nagyon szokott használni. Sigfrid „teste” jó csomó hícsí
áramkört tartalmaz. Sokkal jobb masina, mint azok voltak ott az
Intézetben, amikor az epizódom volt. Folyamatosan regisztrálja az összes
fizikai paraméteremet: a bőrellenállást, a pulzust, a
béta-hullám-aktivitást és a többit. A biztosítószíjak, melyek a matrachoz
rögzítenek, érzékelők is egyben. Azok árulják el neki, milyen vadul
szoktam hányni-vetni magam. Méri a hangerőt és analizálja a
hangszínspektrumot is, a felhangok miatt. A szavak jelentését is ismeri.
Sigfrid rendkívül okos, különösen, ha meggondolom, milyen ostoba.
Néha nagyon nehéz őt elbolondítani. A szeánsz
végére teljesen elerőtlenedek, s az az érzésem van, hogy ha még egy-két
percig tart az egész, nem bírom tovább: belezuhanok a fájdalomba és
elpusztulok. Vagy éppen meggyógyulok.
322 |
,S, Nem tudom, Sigfrid, mért |
17,095 |
|
járok vissza hozzád. |
17,100 |
|
Sigfrid |
17,105 |
323 |
IRRAY .MÉRT. .EQ. .MIÉRT. |
17,110 |
324 |
,C, Hadd emlékeztesselek, |
17,115 |
|
Robbie, hogy már három |
17,120 |
|
gyomrot használtál el, és… |
17,125 |
|
mennyit is?… csaknem |
17,130 |
|
ötméternyi vékonybelet. |
17,135 |
325 |
,C, Fekélyek, rák. |
17,140 |
326 |
,C, Úgy látom valami rág |
17,145 |
|
benned, |
17,150 |
|
Bob. |
17,155 | |
|
|