Előző fejezetTartalomjegyzékKövetkező fejezet

 

15


Sigfrid rendelője, mint mindenkié, természetesen a Nagy Bura alatt van. Se túl hideg nincs nála, se túl meleg, bár néha úgy érződik. – Jesszusom, de meleg van idebent – mondom neki. – Biztos elromlott a légkondícionálód.
    – Nincs is légkondícionálóm, Robbie – mondja türelmesen. – Anyádra visszatérve…
    – Megbaszhatod az anyámat! – mondom. – Meg a tiedét is.
    Szünet következik. Tudom mit gondolnak az áramkörei, és érzem, meg fogom még bánni az elhamarkodott megjegyzést. Ezért hát gyorsan hozzáteszem: – Komolyan, olyan kellemetlenül érzem magam. Túl meleg van idebent.
    – Neked van túl meleged – igazít ki.
    – Mi?
    – Érzékelőim jelzik, hogy majdnem egy fokkal felmegy a testhőmérsékleted, valahányszor bizonyos témákról van szó, úgy mint anyádról, arról a Gelle-Klara Moynlin nevű nőről, az első utadról, a harmadik utadról, Dane Metchnikovról vagy a székelésről.
    – Hát ez óriási! – kiáltok fel hirtelen dühbe gurulva. – Úgy értsem, hogy kémkedsz utánam?
    – Jól tudod, Robbie, hogy ellenőrzöm a külső megnyilvánulásaidat – mondja szemrehányón. – Nincs abban semmi rossz. Nincs nagyobb jelentősége annál, mint amikor egy ismerősöd észreveszi, hogy elpirultál, dadogni kezdesz vagy az ujjaiddal dobolsz.
    – Mondod te!
    – Igenis, hogy ezt mondom, Rob. Mégpedig azért mondom ezt, mert úgy vélem, tudnod kell, hogy ezek a témák túlfeszített érzelmi töltést hordoznak számodra. Volna kedved arról beszélgetni, hogy ez vajon miért van így
    – Nincs! Én inkább terólad beszélnék, Sigfrid! Vannak még más kisded titkaid is velem kapcsolatban? Netán számon tartod az erekcióimat? Poloskát teszel az ágyamba? Lehallgatod a telefonomat?
    – Nem, Bob. Semmi effélét nem csinálok.
    – Nagyon remélem, hogy ez így is van, Sigfrid. Megvan rá a módszerem, hogy megtudjam, mikor hazudsz.
    Szünet.
    – Azt hiszem, nem világos a számomra, amit mondasz, Rob.
    – Nem is kell, hogy az legyen – mondom fitymálva –, hisz csak egy gép vagy. – Elég, ha nekem világos. – Nagyon fontos számomra, hogy kiszedjem ezt a kis titkot Sigfridből. Zsebemben a papírfecni, amit egyik este, bortól, narkótól és jó szextől eltelve, S. Ya. Lavorovnától kaptam. Már közeleg a napja, amikor elő fogom venni, és akkor majd kiderül, hogy ki itt a főnök. Isten igazából élvezem ezt az acsarkodást Sigfriddel. Kihoz a sodromból. Amikor dühös vagyok, megfeledkezem arról a jókora fájdalmas területről, amely egyre csak sajog bennem, gyógyíthatatlanul.


 
Előző fejezetTartalomjegyzékKövetkező fejezet