Előző fejezetTartalomjegyzékKövetkező fejezet

 

3


Sigfrid soha nem zár le egy témát. Sose mondja, hogy „Jól van, Bob, erről eleget beszéltünk már”. De néha, mikor már jó ideje fekszem a matracon, anélkül hogy valamire is reagálnék, s csak viccelődök vagy egy dalt hümmögök az orrom alá, egy idő után megszólal:
    – Azt hiszem, Bob, vissza kéne térnünk egy másik kérdésre. Említettél egyszer valamit, amit jó volna megtárgyalni. Biztos emlékszel rá, hogy a múltkor…
    – Arra a beszélgetésre gondolsz Klarával, ugye?
    – Igen.
    – Látod, Sigfrid, mindig tudom, hogy mit akarsz mondani.
    – Na és ha tudod, Bob, miért baj az? Inkább arról beszélj, hogy mit éreztél akkor.
    – Mért ne?! – mondom, miközben jobb kezem középső körmét a két alsó metszőfogam közötti résben huzigálom. Megvizsgálom a tisztogatás eredményét, majd így folytatom:
    – El kell ismernem, Sigfrid, hogy az csakugyan nehéz pillanat volt. Talán a legnehezebb egész életemben, vagy majdnem az. Annál is rosszabb, mint amikor Sylvia szemétkedett velem, vagy amikor megtudtam, hogy anyám meghalt.
    – Ezzel azt akarod mondani, hogy szívesebben beszélnél ezekről a témákról?
    – Nem én! Azt mondtad, hogy Klaráról beszéljünk. Hát akkor beszéljünk Klaráról.
    Ezzel elhelyezkedek a habszivacs matracon és töprengeni kezdek. Mindig is nagyon érdekelt a transzcendens meglátás, és néha, mikor feladatot tűzök az agyam elé és csak úgy zsolozsmázok magamban, egyszer csak kibukkan a probléma megoldása: „Add el a Baja-öböli halfarm részvényeket és vásárolj a börzén vízvezeték-szerelési kellékeket.” Ez egy konkrét eset volt, és jó nagy nyereséget hozott. Vagy: „Vidd el Rachelt Meridába vízisíelni.” Ezzel sikerült végre ágyba döntenem a csajt, miután már minden egyebet kipróbáltam nála.
    Egy idő után Sigfrid közbeszól:
    – Nem válaszoltál, Rob.
    – Azon gondolkodom, amit mondtál.
    – Légy szíves, ne gondolkodj, Rob. Csak beszélj. Mondd el, hogy ebben a pillanatban mit érzel Klarával kapcsolatban.
    Megpróbálok őszinte lenni. Sigfrid úgysem szállna le rólam, úgyhogy végigkutatom az agyam, elfojtott érzéseket keresve.
    – Semmi különöset sem érzek – mondom. A felszínen legalábbis nem sokat.
    – Emlékszel, hogy akkor mit éreztél, Bob?
    – Persze.
    – Próbáld meg újra átélni az akkori érzéseidet.
    – Rendben van – mondom, s engedelmesen rekonstruálom agyamban az akkori szituációt. Épp Klarával beszélek a rádión. Dane a landolóban kiabál valamit. A félelem elvette mindannyiónk eszét. A kék pára megnyílik alattunk, s első ízben pillantom meg a halálos csillagot. A Hármas – nem is – Ötös hajó volt… de mindegy, bűzlik az egész az okádéktól és az izzadságtól. A testem sajog.
    Pontosan emlékszem mindenre, ámbár hazudnék, ha azt mondanám, hogy át is engedem magam az érzéseknek. Azután könnyed hangon, már-már nevetve, megszólalok:
    – Azt hiszem, Sigfrid, túl erős a fájdalom és a bűntudat ezen a ponton. Nem vagyok képes szembenézni ekkora nyomorúsággal.
    Szoktam ezt máskor is játszani Sigfriddel. Olyan hangon adok elő neki valami fájdalmas igazságot, mintha egy koktélpartin arra kérném meg a pincért, hogy hozzon még egy rumpuncsot. Akkor csinálom ezt, amikor el akarom terelni a figyelmét valamiről. De nem nagyon szokott használni. Sigfrid „teste” jó csomó hícsí áramkört tartalmaz. Sokkal jobb masina, mint azok voltak ott az Intézetben, amikor az epizódom volt. Folyamatosan regisztrálja az összes fizikai paraméteremet: a bőrellenállást, a pulzust, a béta-hullám-aktivitást és a többit. A biztosítószíjak, melyek a matrachoz rögzítenek, érzékelők is egyben. Azok árulják el neki, milyen vadul szoktam hányni-vetni magam. Méri a hangerőt és analizálja a hangszínspektrumot is, a felhangok miatt. A szavak jelentését is ismeri. Sigfrid rendkívül okos, különösen, ha meggondolom, milyen ostoba.
    Néha nagyon nehéz őt elbolondítani. A szeánsz végére teljesen elerőtlenedek, s az az érzésem van, hogy ha még egy-két percig tart az egész, nem bírom tovább: belezuhanok a fájdalomba és elpusztulok.
    Vagy éppen meggyógyulok.

322 ,S, Nem tudom, Sigfrid, mért 17,095
       járok vissza hozzád. 17,100
       Sigfrid 17,105
323 IRRAY .MÉRT. .EQ. .MIÉRT. 17,110
324 ,C, Hadd emlékeztesselek, 17,115
       Robbie, hogy már három 17,120
       gyomrot használtál el, és… 17,125
       mennyit is?… csaknem 17,130
       ötméternyi vékonybelet. 17,135
325 ,C, Fekélyek, rák. 17,140
326 ,C, Úgy látom valami rág 17,145
       benned, 17,150
       Bob. 17,155

 
Előző fejezetTartalomjegyzékKövetkező fejezet