Herbert W. Franke
   Invázió
  
  
  
   Az űrutazás első törvénye előírja, hogy az otthon koordinátáit mindenképpen titokban kell tartani. Amikor az Ezredes észrevette, hogy az idegen lény a koordinátákat akarja megtudni, mindent megtett, hogy a titkol megőrizze. És az idegen lény is mindent elkövetett, hogy mégis megtudja.
  
  
  
  
   Az első idegen lény, amely besétált a csapdába, óriási mohakötegre emlékeztetett. Amikor a ketrecet felállították a laborban, a lény végigcsúszott a ketrec rácsa mentén, érzékelő csápjai kinyúltak, majd visszahúzódtak, időről időre a testében feltárult egy nyílás, a szája - s a sárga fogsorok úgy csapódtak bele a kovácsolt acélrudakba, mint a harapófogók. Bent fehér, nyálkás bőr remegett.
   - Hát ez itt, azt hiszem, nem lesz valami értelmes - vélekedett a Főbiológus.
   - Próbálja csak meg! - parancsolta az Ezredes.
   A Laboráns odagördítette az analizátort, leült a műszerfal elé, és a parabola-rácsantennát odairányította, ahol az állat intelligencia-központját sejtette. Aztán felvette a sisakot, korrigálta az erősítési fokot, s arcán feszült elmélyülés tükröződött, szemét becsukta, mintha befelé figyelne.
   Ajka mozgott.
   - Düh, fortyogó őrület1 Akadály, kemény, hideg1 szétharapni! Fájó fogak1 Düh. Idegen vibráció, melegsugárzás1 szerves szubsztancia, szag: zsír, faggyú, vér1 Éhség! Ismét hideg akadály1 Idegen lény, egészen közel, étvágygerjesztően illatozik1 szétmarcangolják, a fogak belevájódnak, kiszívják a nedvét... kemény akadály1 szétharapni! Fájdalom1 szétharapni! Düh, gyűlölet, megölni ezt a lényt, megsemmisíteni, felfalni!1
   - Ennyi elég - mondta az Ezredes. Elfordította a kapcsolót, és a kemény sugarak behatoltak a testbe, szétbombázták a molekulákat. A szellőztető felüvöltött, felkavarta a bomlási termékeket, csupán néhány másodpercig lehetett érezni a kén-dioxid- és arzénhidrogén-szagú fuvallatot, aztán a levegő ismét kitisztult.
   A legénység egy másik idegen lényt hozott dróthálóban. Berakták a ketrecbe: egyszerű otromba törzs, öt vékony lőcslábon.
   Az Ezredes egyetlen szemvillanására a Laboráns bekapcsolta az analizátort.
   "Félelem.
   Hol vagyok? Milyen lények ezek? Mit akarnak tőlem?
   Félelem, félelem
   El innen! Gyorsan el innen!
   A vibrátor működik-e?
   Azonnal kitépem, mielőtt1"
   Az Ezredes elfordította a fogantyút, a szellőztető felzümmögött, és szétzilálta a porfelhőt, amely a rácsrudak között összetorlódott.
   - Nagyon érdekes - jegyezte meg. - A Főbiológus feljegyzéseket készített.
   - Talán nem kellett volna elpusztítania - töprengett.
   - Csak semmi kísérletezés. - Az Ezredes nem tágított a porlasztó mellől. - Van még valami?
   A következő vizsgálati tárgy különös képződmény volt, olyan, mint több egymásba nyomott fekete és okkersárga cikkelyű futball-labda. A gömböc könnyedén lüktetett, s nem mozdult el a ketrec közepéből.
   A Laboráns védősisakkal a fején készenlétben állt. Beállította az antennát, növelte az erősséget1 semmi1 Idegesen nyomogatta a kapcsolókat. Végre: impulzusok1
   "...a gondolatokat kitárni1 Látni, hogyan működik a gép1 Jól láttok? Minden rendben, de vigyázzatok!
   Megvan, teleanalizátor automata, hét erősségi fokozat, frekvencia-modulátor nincs1 Védőpajzs szükségtelen1 Elhárítom1
   Inváziós osztag vagyunk a Terráról1 a bolygó1"
   Az Ezredes megrántotta a fogantyút. A ketrec tetőrácsából kékes lángkorona nyúlt ki, de odabent nem történt semmi. A lény ott ült a ketrec közepén, és nyugodtan lüktetett. "...a Sol rendszer tagja. Galaxis. Epszilon szegmentum1"
   Az Ezredes előrántotta a pisztolyát, és átlőtt a rácsok között. A gömböc laposan szétterült a ketrec alján.
   . 1Világszektor tizenhét, külső oktáns1"
   Az Ezredes a Laboránsra szegezte a pisztolyt, és három lövést eresztett a hasába: az elzuhant a műszerfal mellől, összekucorodott, és fekve maradt. Csupán sisakos feje himbálódzott ide-oda a padlón. Arcára csodálkozó kifejezés dermedt.
   - Riadó! - ordította az Ezredes. A szirénák felüvöltöttek. - Tíz perc múlva start! A ketrecben változás történt: a gömböc labdáinak elhelyezkedése hirtelen átalakult. A lény mozgásba lendült, a halott Laboráns felé csúszott. Átnyomakodott a rácsfalon, s utána az acélrudakon négyszögletes lyuk tátongott. Az Ezredes és társai vadul lövöldöztek, minden látható eredmény nélkül. A lény elérte a Laboráns testét, ráfonódott, rajta maradt, gömbcikkelyei állandóan lüktetve, időről időre egymásba gyűrődtek, majd összelapultak. A Laboráns teste megremegett1 szemhéja megrándult, ajka megrebbent.
   "Irányszög huszonkilenc fok, negyvenhárom perc1"
   Az Ezredes odarontott, megragadta a sisakot, hogy letépje a halott fejéről, de egy láthatatlan forró fal visszadobta.
   "...tizenhét másodperc. A Nap harmadik bolygója. Kész."
   A lény ismét megmozdult. Végigkígyózott az emberek között az ajtó felé, be a parancsnoki fülkébe. A pilótaülés előtt letelepedett.
   Felharsant az indítócsengő, zúgni kezdtek a fúvókák sípjai, hangjuk egyre erősödött, végül elérték az ultrahang magasságait. Aztán már csak zümmögés hallatszott. Mindenki a helyére sietett.
   Az űrhajó felemelkedett, s csakhamar elérte a kvázilineáris határterületet, behatolt a garatérbe1
   Az Ezredes egy pillantást vetett a koordináta-táblázatra. Mellette ott kuporgott az idegen lény, s úgy tetszett, őt bámulja, ahogyan az irányzót forgatja, ellenőrzi a táblázatot, s kénytelen megállapítani, hogy kapcsolásainak az űrhajó többé nem engedelmeskedik.
   Száguldott tovább, a Föld felé.
  
   Apostol András fordítása
  
  
(sz)2000, Jalso homepage

vissza