Herbert W. Franke

    Menekülés meg oltalom

Nem a Föld hasonult az emberhez, hanem
az ember a Földhöz. Mindenütt és mindig az
élőlény alkalmazkodik a biológiai
környezethez, a bioszférához, ahogy a
természettudós megfogalmazza. És minél
jobban eltér a környezet a megszokottól,
annál inkább különböznek tőlük a földi
életformák, amelyeknek - a szembeötlő
különbségek ellenére - mégis vannak
lényeges, közös vonásaik. Mégpedig a szénre
épülő képződmények, amelyek az energiájukat
közvetve vagy közvetlenül a Napból nyerik.
Elképzelhetőek azonban másfajta rendszerek
is, elektromos vagy nukleáris bázisúak. És
még mások is létezhetnek, amelyeknek a
tulajdonságairól még csak nem is álmodunk.

    Az űrhajó belefúródott a világosbarna ködfelhőbe, amely
eltakarta a szemük elől az égitestet. Ott hullámzott és tombolt a
navigációs fülke kupolaablaka előtt. Még gomolygott, s a homály a
zöldes fény pillanataival váltakozott, aztán hirtelen minden
elsötétedett.

    Kai felkattintotta a fényszabályozót, s a fénycsövek
felvillantak.

    - Üldöznek-e még bennünket? - kérdezte.

    Ben a radarernyőt bámulta. Az óramutató járásával megegyezően
egy fénycsík járt körbe. Három csillogó pontot világított meg.

    - Itt vannak - felelte Ben. - Nem olyan könnyű lerázni őket.

    - És vajon a bolygó lakói megvédenek minket?

    - Megígérték.

    - S állják a szavukat? - érdeklődött Kai, de választ nem
kapott.

    A köd mintegy negyedóráig barna falként tapadt az ablakra,
aztán tintafeketébe váltott át. Csak elöl derengett egy kis
világosság. Ben már régen ráirányozta a fotonszámlálót a
menetirányra: mélyen alattuk végeláthatatlan síkság terült el.
Részleteket még nem lehetett felismerni.

    - Közeledünk a megadott térséghez - jegyezte meg Ben. Alig
észrevehetően módosítgatta a pályaadatokat. Radarral figyelte a
csökkenő magasságot. A fotonok fénypászmájában már felbukkantak a
felület részei, egyes pontok gyorsan elváltak a tájékozódási
helyekről, majd mind lassabban futottak a látóhatár felé.

    - Megvan! - kiáltott fel Ben. A talajon látható világos
téglalapra értette, amely egyre rohamosabban növekedett. Óvatosan
csökkentette a sebességet, aztán simán leszállt, akár egy
párnára. Mellettük mintegy kétszáz méter magas építmény
emelkedett, valamiféle épület. Rácsok, csövek, vezetékek, huzalok
és orsó formájú képződmények összevisszaságából állt a fala.
Köztük sötét nyílások tátongtak.

    Ben és Kai felvette a védőöltözéket: behatoltak az épületbe.
Közel s távol semmiféle élőlényt nem lehetett látni. Bemásztak az
egyik nyíláson. Kai haladt elöl a lámpával, Ben az adót cipelte
és az aggregátot.

    Útjuk nem volt kényelmes. Fal, padló, mennyezet, mind
egyforma, rácsos állványzatra emlékeztetett. Ismeretlen formájú
csövek, vezetékek borították őket; mindenesetre hiányzott a
megszokott fémes csillogás.

    - Szilikátok - jegyezte meg Ben.

    A két betolakodó fáradságosan imbolygott a lejtős talajon,
kifeszített fonalak között nyomakodtak át, s egymásután különös,
henger formájú testeken bukdácsoltak keresztül-kasul.

    Aztán újabb alakzatok állták útjukat, s ezek nemcsak
mélységben, hanem függőlegesen is tagolódtak. Ben az aggregát
mutatójára pillantott.

    - Mínusz hatvan Celsius, vékony hélium atmoszféra,
radioaktivitás semmi, de a mágneses tér lassan változik. Furcsa,
sehol egyetlen élőlény. Pedig várniuk kellett volna!

    - Voltaképpen hol vagyunk? - kíváncsiskodott Kai. - Már nem
tudok tájékozódni. Itt nincs semmiféle értelmes út. Úgy érzem,
mintha egy óriási gépben járnánk.

    Ben az aggregáton babrált, és néhány ingadozó mutatót
figyelt.

    - Ott van az űrhajónk - mutatott ferdén maga mögé -, és az
épület arra még nyolcszázhatvan méterre terjed. - S maga elé
kaszált a kezével.

    - Valahogyan mégiscsak fel kell magunkra hívnunk a
figyelmüket! - jelentette ki Kai. - Kérdezd már meg ezeket az
ismeretleneket, hogyan találjuk meg őket!

    - Tudod jól, hogy milyen nehéz a kommunikáció. Még leginkább
számokkal megyünk valamire. Ismét megkérdezem tőlük a helyes
koordinátákat. - Ben az aggregáthoz hajolt, és beállította az
adót. Kis időközökben morzejeleket sugárzott, aztán vételre állt
át. A válasz azonnal megjött. Ben szótlanul figyelte a
kódszalagot. Kai türelmetlenül hajolt át a vállán.

    - Ismét az egész épület felületét adják meg! Hát pontosabban
nem tudják magukat kifejezni?

    Ben hunyorogva nézett fel rá.

    - Azt hiszem, nem - felelte

    - Akkor hát?

    - Tévedtünk - mondta Ben. - Szerves életet vártunk. Az itt
nincs. A mérési adatokból ezt ki kellett volna találnom. Értelmes
élet keletkezett, de annyira különbözik a miénktől, amennyire
csak lehetséges. Még azon is vitázhatunk, hogy vajon életnek
lehet-e egyáltalán neveznünk. Huzalokból, vezetékekből,
pillérekből áll az egész rendszer, s valószínűleg mágneses
vezérlésű. Azaz...

    - ...egy élőlény belsejében vagyunk?

    - Igen - bólintott Ben. - Te vezettél rá, te mondtad, hogy
úgy érzed, egy gép belsejében járunk. Az egész nagyon ilyesmire
emlékeztet.

    - És mi következik ebből? - kérdezte Kai

    - Ebből az következik, hogy biztonságban vagyunk, ha ez az
izé megtartja ígéretét.

    Ben vállára kanyarította az aggregátot; visszafelé indultak,
végül ismét elérték a bejárati nyílást. Űrhajójuk sértetlenül
meredt az ég felé. Semmi sem változott. Valami azért mégis
történt: az építmény felső részéről szemkápráztatóan világító,
áttetsző gömb vált el, amely bár tovaszáguldott a sötét ég felé,
mégis egyre hatalmasabbnak látszott. Csakhamar felbukkant a három
repülőgép, az üldözők rakétái. Egyenes vonalú mozgásuk megtört,
éles kanyarral majdnem 180 fokos irányt változtattak. Színük is
élénk rózsaszínű lett; aztán úgy tetszett, kondenzcsíkot húznak
maguk után, mintha elvéreztek volna, összezsugorodtak,
feloldódtak a semmiben, csupán egy ívalakú rózsaszín csík maradt
utánuk.

    Aztán a gömb, amelyben az egész lejátszódott, elhalványult, s
végül semmit sem lehetett látni belőle.

    Kai és Ben mozdulatlanul álltak, amíg a látomás el nem tűnt.

    - Megtartotta a szavát - mondta Ben

    - Meg - hagyta rá Kai.

    De azért még borzongtak.


* in: Galaktika ??



vissza