Valahol fenn ott ragyoghat a kövér telihold, de itt, Tarker's Millsben, ebben az álmos kisvárosban látni sem lehet az eget a januári hóviharban. Egy lélek sincs a Fõ urcán, csak a szél száguldozik vadul, a narancssárga hókotrók már régen feladták a hiábavaló küzdelmet.
 Arnie Westrum, bakter a GS and WM Vasúttársaságnál, itt rekedt a viharban egy kis bakterházban , kilencmérföldnyire a várostól. Sínjárója elakadt  a hóban, nincs más hátra, itt kell kivárnia a vihar végét. Unalmában zsíros kártyájával "Ki megy ki utoljárá"-t játszik magában. Kint a szél élesen felvisít. Westrum gyanakvóan emeli fel a fejét, aztán visszanéz a kártyájába. Ugyan, ez csak a szél.
 De a szél csak nem kaparássza az ajtót... és nem nyöszörög, hogy engedjék be.
 A magas, szikár férfi feláll, gyapjúkabátot visel és vasutasoverallt, szája sarkában cigaretta lóg, mint mindig. Jellegzetes New England-i arcát narancsos fénnyel világítja meg a falon pislákoló kerozinlámpa.
 S megint az a kaparászás. Valakinek a kutyája lehet, gondolja, biztosan eltévedt, s most bekéredzkedne. Csak ennyi... De azért eltûnõdik. Kegyetlenség lenne kinn hagyni ebben a hidegben, gondolja, nem mintha itt benn sokkal melegebb lenne, hiába a hõsugárzó, még a leheletét is látni - mégis habozik. A félelem jeges ujjaival már gonoszkodóan ott tapogat a szíve tájékán. Rossz idõk járnak a városra, baljós elõjelekkel. Arnie walesi apjára üt, s rosszat sejt.
 De mielõtt eldönthetné, mit is kezdjen a látogatóval, a halk nyöszörgés dühödt morgásba csap. Aztán tompa robaj, mintha valami rettenetes súly döngetné az ajtót... lendületet vesz.. és megint nekicsapódik. Az ajtó kiszakad a keretébõl, a tetõrõl lezúdul a hó.
 Arnie döbbenten körülnéz, mivel torlaszolhatná el az ajtót, de mihelyst megragadja azt a hitvány széket, amelyen az elõbb ült, az az acsarkodó valami ott kint újra nekiront az ajtónak, hihetetlen erõvel, és az ajtó hosszában végigreped.
 Csak egy pillanatra tartja már vissza, szétfeszül, ahogy rugdossa, döngeti, vicsorgó pofával, szeme sárgán villog, Arnie sohasem látott még ekkora farkast...
 S ez az iszonyatos acsargó morgás mintha mégis emberi hang lenne.
 Az ajtó recseg-ropog, aztán enged, s pozdorjává törik. Ez mindjárt benn lesz.
 A sarokban, a szerszámok összevisszaságában ott egy csákány nekitámasztva a falnak. Arnie elõrelendül, odakap érte, míg a farkas beront, és ugrásra kész, fülét hátracsapja, nyelve kilóg, sárga szeme a sarokba szorult emberre villan. Mögötte, a darabokra tört ajtó nyílásán át havat kavar be a szél.
 Vicsorogva ugrásra lendül, s Arnie nekivágja a csákányt.
 De csak egyszer.
 A széttöredzett ajtón át a lámpa nyomorúságosan vaksi fénye megcsillan a havon.
 A szél csak süvít és fütyül.
 És felhangzik az elsõ sikoly.
 Valami iszonyatos tört a városra, észrevétlenül, ahogy a telihold járja az útját a magasban. Az emberfarkas. Jövetele éppoly érthetetlen, mint a ráké, vagy az ámokfutóé, vagy a gyilkos tornádóé. Eljött, most és éppen ide, ebbe az eldugott kisvárosba, valahol Maine államban, ahol még heti eseményszámba megy a sült babos vacsora a parókián, ahol a gyerekek idõnként még mindig visznek a tanító néninek egy kosár almát, s ahol a helyi nyugdíjasegylet kirándulásairól aprólékos gonddal számol be a városka hetilapja. Jövõ héten majd komorabb hír jelenik meg benne.
 Kint a nyomokat kezdi belepni a hó, és a szél mintha még mindig örömét lelné a süvöltözésben. Istennek, fénynek nyoma sincs ebben a lelketlen hangban. Mindenütt csak a jég s akomor tél.
 Eljött az emberfarkas.

 Hm, a szerelem, álmodozik Stella Randolph keskeny, férfit soha nem látott ágyában, s ablakán beszûrõdik a Valentine-napi telihold hideg, kékes fénye.
 Hm, a szerelem olyan lehet, mint...
 Stella Randolph, akinek varrószalonja van a városban, az idén húsz Valentine-napi üdvözlõlapot kapott - egyet Paul Newmantõl, egyet Robert Redfordtól, aztán John Travoltától... sõt egyet még a Kiss együttesbõl Ace Frechleytõl is. Ott sorakoznak kihajtva az ágyával szemközti fiókos szekrényen, sápadtan világít rájuk a hold. Mindet õ küldte saját magának, az idén is, mint mindig.
 A szerelem olyan lehet, mint egy csók naplementekor... vagy igen, olyan, mint a szerelmes regények végén az utolsó csók, az az igazi... olyan lehet, mint a rózsák az alkonyati fényben.
 A városban persze kinevetik, hát hogyne nevetnék ki. A kölykök kicsúfolják, és lopva vihorásznak rajta, s néha, ha az utca túlsó felén kellõ biztonságban érzik magukat, és Neary rendõrbiztos sincs a küzelben, csúfondáros, éles szopránjukon "dagi-dagi-dagadék"-ot kiabálnak át rá, de akkor is, õ tudja, milyen a szerelem, és milyen a hold. A szalonja lassanként csõdbe megy, õ meg túl kövér, de ezen az álmodozós éjszakán, mikor a hold átható kék fénnyel világít be a zúzmarás ablakon, mégis úgy érzi, jöhet még szerelem, szerelem és a nyár illata, ahogy érte jön majd...
 A szerelem olyan lehet, mint egy férfi borostás álla, mely szúr és kapar...
 És hirtelen kaparászás hallatszik az ablak felõl.
 A könyökére támaszkodik, lecsúszik róla a takaró. A holdfényt sötét árnyék takarja el - alaktalan, de igen, ez valami férfi, és rögtön arra gondol: Csak álmodom... de álmomban beengedem, álmomban én magam fogom beengedni. Talán mocskosan hangzik a szó, de csak ahogy az emberek használják, igazából tiszta, és ez a helyes szó rá: a szerelem olyan, mint amikor a férfi megkíván egy nõt.
 Felkel, meg van gyõzõdve róla, hogy ez csak álom, mert az ablakon tényleg ott egy elõregörnyedõ férfi, ismeri is, mindennap ott megy el mellette az utcán.
Hisz ez...
 Jön, jön a szerelem értem, értem jött a szerelem.
 De ahogy kövérkés ujjai az ablakpárkányhoz érnek, látja, hogy ez egyáltalán nem férfi, az egy állat ott kinn, hatalmas, bozontos farkas, mancsa már a külsõ párkányon, lába hátsójáig a hóba süpped, amelyet a ház nyugati oldalához hordott a szél, itt kint, a külvárosban.
 De hát ma Valentine-nap van, és a szerelemnek kell jönnie, gondolja: még ákmában is becsapta a szeme. Ez egy férfi, méghozzá az a bizonyos férfi, és milyen veszedelmesen jóképû.
 Veszedelem, igen, a szerelem veszedelem!
 És eljött ezen a holdfényes éjszakán, érte jött, és õt akarja...
 Feltépi az ablakot, és csak a betörõ hideg, amely átjárja könnyû hálóingét, ébreszti rá, hogy ez nem álom. A férfi eltûnt, és félájultan rádöbben, soha nem is volt ott. Remegve, tapogatózva lép hátra, a farkas egyetlen ugrással a szobában van, s ahogy megrázza magát, a hó álomszerûen, akár a vattacukor száll a holdfényben.
 De hát a szerelem! A szerelem olyan... olyan, mint egy sikoly.
 Túl késõn jut eszébe Arnie Westrum, akit széttépve találtak meg a bakterházban, nem messze a várostól. Túl késõn... A farkas nesztelenül közelít hozzá, hideg, sárga szemében kéjesen villana a fény. Stella Randolph lassan hátrál férfit soha nem látott ágya felé, míg kövérkés térdhajlata a széléhez nem ér, és akkor összeesik.
 A holdfény ezüstös csíkokat vet az állat bundájára.
 A komódon megrezzennek a Valentine-napi üdvözlõlapok az ablakon át betóduló széllökéstõl, lustán himbálózva leesik az egyik, hangtalanul, nagy íveket ír le a levegõben.
 Már az ágyon, a torka mellett az egyik mancsa, érezni a leheletét... forró, de valahogy mégsem kellemetlen. Sárga szeme rámered.
 - Szerelem - suttogja, és lehunyja a szemét.
 És ráesik.
 A szerelem, akár a halál.

 Megjött az idei utolsó hóvihar - a nedves, nehéz hó ólmos esõbe vált, ahogy beáll a sötétség, s leszáll az éj -, ágakat söpör magával a városon keresztül, puskalövésszerûen ropog a száraz, korhadt fa. Természetanyánk levetkõzi a száraz ágakat, ezt Milt Strumfuller, a városi kölcsönkönyvtáros mondja kávézás közben a feleségének. Sovány, keskeny arcú, fakókék szemû férfi - és csendes, csinoska feleségét tizenkét éve állandó rettegésben tartja. Ezt persze kevesen gyanítják - közülük az egyik éppen a rendõrbiztos felesége, Joan -, de a város sötét kis hely, senki sem veszi biztosra, csak õk tudják. A város pedig nem fecsegi szét a titkait.
 Miltnek úgy megtetszik saját mondata, hogy el is ismétli: Hát igen, természetanyánk levetkõzi a száraz ágakat... aztán hirtelen elalszik a villany, és Donna Lee halk, kis sikolyt lehel. És kilöttyenti a kávét.
 - Feltörlöd - mondja a férfi ridegen. - Feltörlöd, most rögtön... azonnal.
 - Hát persze, édesem, azonnal.
 Esetlenül tapogatózik a sötétben a konyharuháért, hogy feltörölje a kiloccsant kávét, s közben beüti sípcsontját a zsámolyba. Felkiált. Férje pedig jóízûen felnevet a sötétben. Nincs is annál szórakoztatóbb, mint ha a feleségének fájdalmat okozhat. Ennél már csak a Reader's Digest viccei jobbak talán. Nahát, azok a viccek - Bakahumor, Élet az Államokban -, azoktól tényleg meg kell szakadni.
 Ahogy a száraz ágaktól, természetanyánk néhány villanyvezetéktõl is megszabadult azon a márciusi éjszakán. Az ólmos esõ ráfagyott a vezetékekre, egyre hízott rajtuk a jég, amíg csak le nem szakadtak, s az útra zuhanva tekeregtek, mint egy fészeknyi vipera, s kék szikrákat hánytak.
 Sötétség borult az egész városra.
 Aztán, mintha kitombolta volna magát, csitulni kezd a vihar, éjfél elõtt nagyot zuhan a hõmérõ higanyszála, nulláról minusz kilenc fokra. A kásás, latyakos hó furcsa szobrokra emlékeztetve fagy meg. Az öreg Hague kaszálóján - amit a helybéliek csak tizenhat hektárosnak neveznek - ijesztõen idétlen alakzatokban dermed meg az ólmos esõ. A házakban még mindig sötét van, kattogva hûlnek ki a kazánok. A karbantartók még mindig nem tudnak rámenni a korcsolyapályaszerû utakra.
 Oszladozik a felhõtakaró. Foszlányai között ki-be bujkál a telihold. Csak úgy csillog a jég a Fõ utcán.
 A nagy sötétségeb hirtelen üvöltés hallatszik.
 Késõbb már senki nem tudja megmondani, honnan jött a hang, egyszer csak ott volt mindenütt és sehol sem, ahogy a telihold megvilágította a házakat, ott volt mindenütt, és mégsem volt sehol, ahogy a márciusi szél egyre erõsödött, s aztán felbõdült, mintha egy feltámadó normann harcos fújta volna meg kürtjét, s a hang magányosan és vérfagyasztóan szállt a szélben.
 Donna Lee is hallja, mellette kellemetlenkedõ férje alszik, akivel már kín megosztani az ágyat. Neary rendõrbiztos is hallja, ahogy hosszú ujjasában ott álldogál a hálószoba ablakánál Laurent utcai lakásában. Ollie Parker, a kövér és erélytzelen iskolaigazgató is hallja külön hálószobájában, és mások is. Köztük egy tolókocsis kisfiú is.
 De senki nem látja. És senki sem tudja, ki lehetett az a csavargó, akit másnap reggel a karbantaró talált meg, amikor végre kimerészkedett a patakhoz, hogy megjavítsa a leszakadt vezetékeket. A csavargó csonttá fagyott, feje hátrahanyatlott a néma sikolyban. Rongyos, öreg kabátja s alatta az ing feltépve. Vérbe fagyva, üveges tekintettel bámulja a leszakadt vezetékeket, kezét még mindig védekezõleg maga elõtt tartja, ujjai között jéghártya.
 És körös-körül nyomok.
 Farkasnyomok.

A hónap közepére az utolsó, rövid hóviharok is záporokká szelídülnek, s valami meglepõ történik Tarker's Millsben: minden kizöldül. Natty Tellingham marhaitató taván is elolvadt a jégtakaró, és a Nagyerdõ csapásain is egyre zsugorodnak a hófoltok. Megismétlõdik a régi, de mindig csodás trükk: jön a tavasz.
 Közeledtét a városka népe is megünnepli a ráboruló árny dacára, ki-ki a maga módján. Hague mami pitét süt, és a konyhaablak párkányára teszi ki hûlni. Vasárnap az Isteni Kegyelem baptista templomban Lester Lowe tiszteletes Salamon énekébõl olvas fel, és prédikációjának ezt a címet adja: "Az isteni szeretet kikelete". Ünnepel Chris Wrighton is, a városka címzetes korhelye, igaz, a maga világias módján, s megejti esedékes "nagy tavaszi ivászatát", ott tántorog a kerekedõ áprilisi hold valószerûtlen fényében. Billy Robertson, a város egyetlen ivójának csaposa és egyben tulajdonosa nézi, amint támolyog kifelé, és odamormogja a pincérnõnek:
 - Ha ez a farkas ma is rátör valakire, alighanem Chris lesz az.
 - Ne is mondja inkább - válaszol a pincérnõ, és megborzong.
 Elise Fournier a neve, huszonnégy éves, és lelkesen eljár a baptista gyülekezetbe, még a kórusban is énekel, de csak azért a buzgalom, mert titkon szerelmes a tiszteletesbe. Mégis azt tervezgeti már, hogy itt hagyja a várost, szerelem ide vagy oda, ez a farkashistória kezd az idegeire menni. Úgy gondolja, hogy a közeli kikötõvárosban, Portsmouthban még a borravaló is nagyobb lesz, nem is szólva arról, hogy az ottani farkasok legfeljebb ha kimenõs matrózok.
 Ahogy gömbölyödik a hold, az idén már harmadjára, egyre vészterhesebbek az éjszakák, a nappalok még csak elviselhetõk. Délutánonként papírsárkányok lepik el az eget a rezesbanda emelvénye fölött.
 A tizenegy éves Brady Kincaid is kapott egy keselyûforma sárkányt, s most teljesen belefeledkezett a játékba, ahogy mozog kezében a sárkány zsinórja, mintha valami élõlényt szorongatna, csak bámulja, hogy zuhan alá s emelkedik fel ismét. Eszébe sem jut, hogy haza kellene mennie vacsorázni, észre sem vette, hogy a többi sárkányeregetõ gyerek már mind hazaszállingózott, doboz, sátor alakú, aluminiumvázas sárkányikat gondosan hónuk alá szorítva, nem is látja, hogy egyedül maradt. Csak a lassan elszürkülõ ég, az egyre növekvõ árnyékok ébresztik rá, hogy túl sokáig idõzött, hogy a hold éppen most kel a park fái felett. Ez az elsõ langyos tavaszi, teliholdas este, már nem is hûvös fehér, inkább narancsos fényû a kerek hold, de Bradynek ez már fel sem tûnik, csak az zakatol a fejében, hogy túl sokáig maradt, és a papája biztosan leken érte egy-két fülest...
 És egyre sötétedik.
 Az iskolában csak vigyorgott az osztálytársai rémtörténetein az emberfarkasról, azt mondták, az ölte meg azt a csavargót múlt hónapban, az azelõtti hónapban azt a kövér vénkisasszonyt, Stella Randolphot, azelõtt meg a baktert. Hát most nem nevetne rajta. Ahogy az áprilisi szürkületet lassan narancsosra festi a hold, egyszerre olyan valószerûnek tûnnek azok a rémmesék.
 Amilyen gyorsan csak tudja, kezdi feltekerni a sárkány zsinórját, ráncigálná le az égbõl. De a nagy sietségben, s ahogy a szél hirtelen elül, a sárkány a rezesbanda emelvénye mögött landol.
 Elindul felé, menet közben is tekeri a zsinórt, riadtan hátrasandít... és egyszerre a zsinór megrándul a kezében, ide-oda himbálózik, olyan, mint amikor a pecabotját rángatta az a nagy hal, ami ráakadt a Tarker-patakban. Dühösen ránéz, s máris meglazul a zsinór.
 Velõtrázó ordítás tölti be az éjszakát, a gyerek felsikolt. Most már elhiszi. Igen, most már elhiszi, hát jó, csak már késõ, sikolya belevész abba az acsarkodó morgásba, ami máris hátborzongató vonítás.
 A farkas ráront, igen, két lábon, bozontos bundája narancsszínû az izzó hold fényében, zöld szeme lidércesen világít, és az egyik mancsában - nem is mancs ez, inkább karmokban végzõdõ emberi kéz - Brady keselyûforma sárkánya rángatózik vadul.
 Brady futásnak eresne, de már karmok szorítják, valami furcsa szag, vér- és fahéjillat keveréke csapja meg az orrát, és másnap a háborús emlékmû tövében találnak rá, fej nélkül, bensõje kiszaggatva, megmerevedett ujjai még mindig a sárkány zsinórját szorongatják.
 A sárkány vergõdik, szállna az ég felé, miközben a keresésére indult csapat tagjai döbbenten és öklendezve fordítják el a fejüket. A sárkány szabadulna, hisz feltámadt a szél, szabadulna, mintha érezné, milyen remek idõ is lesz ma sárkányeregetésre.

A hazatérés vasárnapját megelõzõ éjjel az Isteni Kegyelem baptista templom parókiáján Lester Lowe tiszteletes valami borzalmasat álmodott, remegve és izzadságtól lucskosan ébred, s a szûk ablakokra mered. Szemközt, az út másik oldalán templomát látja, nézi, amint a hold ezüstös csíkokat vet a parókia hálószobájába, és már-már azt várja, hogy a következõ pillanatban megjelenjék az emberfarkas, amirõl azok a habókos vénemberek sutyorásznak az egész városban. Aztán lehunyja a szemét, és bocsánatért esedezik, amiért egy ilyen ostoba babona megzavarhatta a hitében, "Jézus nevében, ámen"- suttogja imája végén, még annak idején az anyja tanította, hogy így fejezze be minden imáját.
 Hm, de az az álom...
 Álmában már másnap volt, s éppen hazatérés napi prédikációját tartotta. Ezen a napon (amit már csak a legvénebb különc öregek neveznek a régi otthon vasárnapjának) mindig megtelik a templom, nem úgy, mint a legtöbb vasárnap, amikor félig vagy teljesen üres padsorok elõtt kell prédikálnia, ilyenkor minden hely foglalt.
 Álmában olyan lelkesedéssel, olyan magával ragadóan prédikált, ahogy csak nagy ritkán sikerül a valóságban. Rendszerint monoton hangon eldarálja a beszédet, talán azért is esett vissza olyan feltûnõen a templomjáró hívek száma az utóbbi tíz esztendõben. De ezen a reggelen szinte izzik a hangja, sohasem prédikált még ilyen hévvel, s a választott ige: "Közöttünk jár a Gonosz". Újra meg újra visszatér ehhez a mondathoz, nem is veszi észre, milyen érdes és átható a hangja, hogy beszéde szinte költõien szárnyal.
 A Gonosz, mondja a híveknek, mindenütt jelen van. A sátán, mondja, mindenüvé beférkõzhet. Az iskolai táncmulatságra. Ott lehet, amikor egy csomag cigarettát vesztek, amikor várakoztok a négy óra negyvenes bangori távolsági buszra. Mellettetek ülhet a rockkoncerten vagy ahogy süteményt esztek a Fõ utcai kávézóban. A Gonosz, suttogja nekik hátborzongatóan, és minden szem rászegezõdik, beszéde letaglózza õket. Féljétek a Gonoszt, mert álnokul mosolyog rátok, és azzal hiteget benneteket, hogy a szomszédotok, de jaj, testvéreim, élesek az õ fogai, és keservesen megtapasztalhatjátok még az õ szemforgatását. S a Gonosz most itt jár közöttünk, itt jár a városban. Õ az...
 De félbeszakad a beszéd, oda az ékesszólás, mert a napfényes templomban valami iszonyatos történik. Borzadva látja, hogy a gyülekezet bárányai farkassá lesznek mind, egytõl egyig, mind a háromszáz lálek. Victor Bowle, a polgármester, aki mindig olyan sápadt, pocakos és kövér... sötétedik, eldurvul a bõre, alóla elõtör a bozontos szõr! Violet MacKenzie, a zongoratanárnõ... aszott vénkisasszonyteste egyre dagad, vékonyorra ellaposodik! A kövér természetrajztanár, Elbert Freeman még kövérebb lesz, kifényesedett kék öltönye szétreped, s a szõrcsomók úgy türemkednek elõ, mint ahogya régi, lukas díványból a kóc. Széles ajka, akár egy hólyag, felhasad, s felfedi zongorabillyentyû méretû fogait!
 A Gonosz, mondaná Lowe tiszteletes álmában, de nem jön a szájára szó, és döbbenten letántorodik a szószékrõl. Amint Cal Blodwin, a gyülekezet presbiterje fejét oldalra billentve vicsorogva vonaglik a padsorok között, az összegyûjtött pénz szerteszét gurul az ezüsttálcáról. A zongoratanárnõ nekiront, összeakaszkodva marakodnakk, s mégis mintha... dühödt morgásuk emberi hangra emlékeztetne.
 S erre a többiek is egymásnak esnek, akkora a hangzavar, mint etetéskor az állatkertben, és Lowe tiszteletes félig önkívületben felkiált: A Gonosz! Mindenütt a Gonosz! Mindenütt! Minde... De ez már nem az õ hangja, ez valami artikulálatlan, acsargó hang, és ahogy lenéz, fekete öltönye ujjából durva mancsot lát elõbukkanni.
 Aztán felébred.
 Csak álom gondolja, s visszadõl az ágyra. Csak álom, Istennek hála.
 De amikor a teliholdas éjszakát követõ reggel, a hazatérés vasárnapjának reggelén kinyitja a templomajtót, az nem álom, ami a szeme elé tárul. Clyde Corliss, a templomszolga szétmarcangolt teste arccal a szószékre borulva, mellétámasztva a partvis.
 Ez nem álom, de bárcsak az lehetne, gondolja Lowe tiszteletes remegve. Rémülten levegõ után kapkod, és sikoltozni kezd.
 Visszatért hát a tavasz- s az idén a Gonosz is megjelent vele együtt.

Az év legrövidebb éjszakáján Alfie Knopfler, aki  a város egyetlen kávézóját, a Tereferét vezeti, csillogóra suvickolja a hosszú bárpultot, fehér ingének ujját felgyûrte izmos, tetovált karján. A kávézóban sehol egy vendég, s ahogy végzett a pulttal, megáll egy kicsit, kinéz az utcára, s egy ugyanilyen virágillatú, kora nyári estére gondol, amikor elsõ kalandja megesett, a lányt Arlene McCune-nak hívták - azóta már férjnél van, méghozzá a szomszéd város legsikeresebb fiatal ügyvédje vette el. Uram Isten, hogy fickándozott azon az éjjel, ott a kocsija hátsó ülésén, s milyen édes illatot sodort a szél!
 Nyár van, nyitva az ajtó, széles sávban világít be  a hold. Biztosra veszi, hogy a kávézó azért néptelenedett így el, mert az emberek tartanak attól a bestiától, hisz telihold van, de Alfie-nak nincs félnivalója. Minek is félne, hiszen még mindig jó száztíz kilót nyom, s ennek nagy része még a régi szép idõkbõl való keménykötésû matrózizom, s a forgalom miatt sem aggodalkmaskodik, tudja, hogy a törzsvendégei úgyis sorra megjelennek holnap reggel szokásos reggelijükért s kávéjukért.
 Lehet - gondolja -, hogy azért ma egy kicsit korábban zárok, rácsavarom a kávétermoszra a tetejét, beteszek egy karton sört a bevásárlókosárba, aztán megnézem az éjszakai filmet az autósmoziban. Júniusi meleg, telihold, a lehetõ legkellemesebb idõ egy ilyen szabadtéri mozizáshoz - néhány sör mellett. S de jó lesz majd felidézni a hajdani hódításokat!
 Éppen a kávéfõzõgéphez fordul, amikor nyílik az ajtó, és Alfie lemondóan visszafordul.
 - Áá, hogy van?- kérdezi, mert a betérõ a törzsvendégeinek egyike, bár ritkán látni reggel tíz elõtt.
 A vendég bólint, s kedélyesen néhány szót váltanak.
 - Kávét?- kérdezi, amint a vendég felül az egyik párnázott, piros bárszékre.
 - Igen, legyen szíves.
 Na nem baj, még mindig odaérek az éjszakai filmre, gondolja Alfie. Nem úgy néz ki, mint aki sokáig akar maradni. Fáradtnak látszik. Vagy lehet, hogy nincs egészen jól. Még mindig van egy csomó idõm, hogy...
 A döbbenettõl befejezetlen marad a mondat. Bambán elõremered. A kávéfõzõgép makulátlanul tiszta, mint minden a Tereferében, domború acélborítása csillog, mint egy fémtükör. De valamai  elképesztõ és visszatszító tükrözõdik benne. A törzsvendég, akit naponta lát, akit Tarker's Millsben mindenki mindennap lát, alaktalanná torzul. Vonásai szétcsúsznak, eldurvulnak, kiszélesedik az arca. Reped, reped rajta az ing... és hirtelen szétszakad. S milyen abszurd, Alfie Knopflernek semmi más nem jut az eszébe, mint az idétlen tévéshow, A behemót, amit az unokaöccse, a képernyõ elé szegezõdve szokott bámulni.
 A törzsvendég egyszerre megnyerõ és jelentéktelen arca elállatiasodik. A törzsvendég meleg barna szeme rémísztõ aranyos-zöld fényt ad. A törzsvendég felkiált... de a hang megtörik, és egyre mélyebb regisztereken át dühödt, öblös morgásig liftezik.
 Ez - ez a valami, az a bestia, ez az emberfarkas vagy akármicsoda is - már a pulton tapogatózik, feldönti a cukorszórót, a vastag üveghenger görög, kiömlik a cukor, de aztán elkapja és nekivágja a falnak, ahol a polcon az italosüvegek sorakoznak, és csak egyre ordít.
 Alfie fordultában leveri a kávéstermoszt a polcról. Az edény a padlónak csapódik, forró kávé spriccel mindenfelé, leforrázza a bokáját. Az éles fájdalomtól s a rémülettõl felkiált. Igen, most már fél. Száztíz kilójának magabiztosságát, ray unokaöccsét, a légyottot Arlene McCune-nal a hátsó ülésén, mind kisöpörte agyából a rémület, s itt van a vadállat, olyan, mint az autósmozi horrorfilmjeiben a szörny, amely egyszerre csak lelépett a vászonról.
 Rémítõ könnyedséggel felugrik a pultra, ruhája rongyokban lóg. Alfie hallja, ahogy a kulcsok és az apró megcsörrennek a zsebében a remegéstõl.
 A farkas ráveti magát, Alfie próbál elhajolni, de elbotlik a termoszban, csúszva menekülne a piros linóleumon. Megint a velõtrázó ordítás, meleg, undorító lehelet tolul az arcába, és égetõ, vörös fájdalom nyilallik át rajta, amint az állat belemar a hátába, és egytelen rántással feltépi az izmokat. Vércseppek pöttyözik a padlót, a pultot, a grillsütõt.
 Alfie feltápászkodik, szétmarcangolt hátából dõl a vér, sikoltana, de belekáprázik a szeme a bevilágító nyári hold fehér fényébe.
 És megint ráugrik.
 A holdfény volt az utolsó, amit Alfie még látott.

 Elmarad a Függetlenségi Nyilatkozat tiszteletére tervezett tûzijáték.

 Még a hozzá legközelebb állók is értetlen közönnyel fogadják, amikor Marty Coslaw errõl panaszkodik. Talán mert fel sem fogják, mekkora csalódás ez neki.
 - Ugyan, ne butáskodj- mondja az anyja nyersen. Gyakran ilyen hozzá, s ha el kell altatnia a lekiismeret-furdalását emiatt, mindig azt mondja magában, hogy nem fogja csak azért elkényeztetni, mert nyomorék, és egész életét tolókocsiban kell leélnie.
 - majd jövõre!- mondja a papája, s hátba veregeti.- Kétszer olyan jó lesz! Kétszer olyan átkozottul jó! Majd meglátod, öcskös! Hejjej!
 Herman Coslaw a helyi középiskola tornatanárja, és a fiával szinte mindig ezen a hangon beszél, amirõl Marty magában aztz gondolja, hogy ez a papa haverkodó hangja. És állandóan azt hajtogatja: Hejjej!
 Az igazság az, hogy Marty kicsit idegesíti Herman Coslaw-t. Herman olyan vad és örökmozgó gyerekek között tölti egész napját, akik versenyt futnak-úsznak, és jó nagyokat suhintanak a baseballütõkkel. S miközben tanácsokat osztogat jobbra-balra, irányítja õket, néha felnéz, és ott látja a közelben Martyt, aki a tolószékébõl figyeli a sürgés-forgást. És ez idegesítette Hermant, már pedig ha ideges volt, akkor öblös, haverkodó hangon beszélt, hejjejezett, és áááátkozottulozott. Ás Martyt öcskösnek nevezte.
 - Hihihi, most az egyszer nem kapod meg rögtön , amit akarst- mondja a nõvére, amint próbálná neki elmagyarázni, mennyire várja minden évben, hogy a parkban apró pukkanások után végre nagy durranások közepette az égbe pattanjanak a szikracsóvák, s hogy a várost körülvevõ dombokról visszhangozzanak a csattanások. Kate tizenhárom éves, majd három évvel idõsebb Martynál, és mélyen meg van gyõzõdve arról, hogy mindenki szereti az öccsét, csak mert az nem tud járni. Még örül is, hogy legalább a tûzijáték elmarad.
 Coslaw nagypapára nem hatott különösebben a hír, pedig marty az õ megértésére mindig számíthatott.
 - Már hogy maradna el az ünnepség, fiam!- mondta nehézkes, szlávos kiejtésével. Kint ült a verandán, Marty tolószéke halkan surrogott, ahogy az üvegajtón át kiment hozzá beszélgetni. Coslaw papa ott üldögélt, és a lankás gyepen túli Nagyerdõ felé nézett, kezében egy pohár snapsszal. Ez július másodikán történt, két nappal azelõtt.- Csak a tûzijáték marad el. És te is tudod, miért.
 Tudta. A gyilkos miatt. Az újságokban Teliholdas Gyilkosnak nevezik, és Marty már az iskolában, még a vakáció elõtt hallotta, ahogy a többiek súgtak-búgtak róla. Egy csomó gyerek azt mondta, hogy a Teliholdas Gyilkos nem is igazuio ember, hanem valami természetfölötti lény, talán emberfarkas. Marty persze nem hitte- emberfarkas csak a horrorfilmekben létezik-, inkább valami õrült ficckó lehet, akire teliholdkor rájön a gyilkolhatnék. És most elmarad a tûzijáték, a miatt a nyavajás kijárási tilalom miatt.
 Januárban, ahogy a verandaajtónál ücsörgött, és nézett kifelé, hogy hordja a szél a havat a fagyos földön, vagy amikor a bejárati ajtónál álldogált mreven, mint egy szobor, leszíjazott lábakkal, és figyelte, amint a többi gyerek a szánkóját húzza a hegyoldal felé, arra gondolt, milyen más is lesz majd a tûzijáték estéjén. Elképzelte, ahogy a meéleg nyári éjszakában hideg kólát szopogat, s közben kigyúlnak a tûzrózsák a sötétben, meg a tûzkerekek, és még az amerikai zászlót is megcsinálják petárdákból.
 Erre most elmarad... és akárki akármit is mond, számára az egész ünnepet tönkretették. Tönkretették júius negyedikét.
 Csak Al bácsi értette meg, a nagybátyja, aki késõ délelõtt beviharzott, hogy együtt ebédeljen velük, méghozzá a szokásos ünnepi zöldborsós lazacot. Ebéd után csuromvizes fürdõnadrágban ott álldogált mellette a veransán (a többiek az új medencében úszkáltak és nevetgéltek a ház másik oldalánál), és figyelmesen hallgatta.
 Marty aggodalmasan nézett fel rá, amint elmesélte.
 - Érted, mire gondolok? Érted? Hiába mondja KAte, ennek semmi köze ahhoz, hogy nem tudok járni, vagy hogy összekeverem az ünnepeket a tûzijátékkal, mint ahogy a nagypapa hiszi. Csak ez nem igazság, mikor már olyan régóta vártál rá... milyen dolog ez a polgármestertõl meg néhány betojt tanácsostól, hogy csak úgy fogják magukat, és lefújják az egészet. Mikor annyira vágytál rá. Érted?
 Kínzóan hosszú volt a csend, míg A bácsi a választ fontolgatta. Elég hosszú ahhoz, hogy Marty meghallja, hogyan csattan a békatalp a medence mélyebb felének falán, s hogy a papa öblös, erõs hangján azt kiabálja:
 - Hû, de csinos vagy, Kate! Hejjej! Hühüüü, de még milyen!
 Aztán Al bácsi csendesen azt mondta:
 - Hát persze. És azt hittem, találtam is neked valamit. Talán rendezhetsz magadnak külön ünnepséget.
 - Külön ünnepséget? Magamnak? Hogy gondolod?
 - Gyere oda a kocsimhoz, Marty. Van nálam valami... na, majd meglátod.- S még mielõtt Marty megkérdezhette volna, micsoda az, hosszú lépteivel már meg is indult a ház körüli betonúton. Zümmögve gurult a tolókocsi az úthoz, el a medence zajától, a lubickolástól, a sikkantgatásoktól, a békatalp csattogásától. S el a papa öblös, haverkodó hangjától. A tolókocsi halkan, egyenletesen zömmögött, Marty alig hallotta, egész életében ez a hang s a fémszíjak csörrenése kísérte minden mozdulatát. Al bácsinak Mercedes sportkupéja volt. Marty tudta, hogy a szülei helytelenítették a megvételét (huszonnyolcezer dollárért kész életveszély- mondta egyszer fitymálóan az anyja), de Marty imádta a kocsit. Al bácsi elvitte egyszer autózni a várost átszelõ mellékutakon, és nagyon gyorsan hajtott, hetven, talán nyolcvan mérfölddel is. El sem árulta, mennyivel mentek.
 - Ha nem tudod, nem fogsz félni- mondta. De Marty odaért és megállt, nagy celofáncsomagot tett a kisfiú vékony, sorvadt combjaira.
 - Tessék, öcsi. És boldog július negyedikét!
 Amit Marty elõször megpillantott, azok a furcsa, kínai jelek voltak a csomag címjkéjén. Ahogy meglátta, mi van benne, összeszorult a szíve az izgalomtól. Tele voltak petárdákkal.
 - Azok a piramis alakúak színjátszóak- mondta Al bácsi.
 Marty szóhoz sem jutott az örömtõl, meg akarta köszönni, de egy hang sem jött ki a torkán.
 - Meggyújtod a gyújtózsinórt, leteszed, és a szivárvány összes színében fog sziporkázni. Azok a csõ formájúak, amelyekbõl pálcika áll ki, azok üvegrakéták. Tedd be õket egy-egy üvegbe, s azonnal beindulnak. Azután van még két római gyertya... és persze egy csomag durranós is. De azokat inkább holnap próbáld ki.
 Al bácsi az uszoda felé nézett, ahonnyan a zajok hallatszottak.
 - Köszönöm!- Marty végre levegõt kapott a nagy izgalom után.- Köszönöm, Al bácsi!
 - Csak aztán el ne áruld a mamának, hogy kitõl kaptad!- mondta még.- Hiába magyarázkodnál neki, annyi lenne, mint süketnek a jóreggelt. Rendben?
 - Persze, persze- válaszolta Marty, bár fogalma sem volt, hogy mi köze a süketeknek meg a jóreggeltnek a tûzijátékhoz.- De biztos, hogy neked nem kellenek, Al bácsi?
 - É még tudok szerezni, ha akarok. Ismerek egy fickót Bridgtonban. Sötétedés után átmehetek hozzá, addig dolga van.
 Marty fejére tette a kezét.
 - Akkor tartsd meg a te külön július negyedikédet, amikor már mindenki lefeküdt. De nehogy meggyújtsd a durranósakat, mert mindenkit felébresztesz velük. Aztán meg, az isten szerelmére, nehogy felrobbantsd a kezedet, mert a nõvérkém soha többet nem áll szóba velem.
 Nevetett, beszállt a kocsiba, begyújtotta a motort, intett egyet Martynak, és már ott sem volt, miközben Marty még mindig valami köszönömfélét hebegtt. Ott maradt még egy pillanatig, nézett a nagybáécsija után, s közben nagyokat nyelt, nehogy sírni kezdjen. Aztán az ingébe dugta a csomagot, és a zümmögõ tolókocsival visszagurult a házhoz, a szobájába. Máris azt várta, mikor lesz végre éjszaka, mikor alszik már mindenki.
 Õ feküdt le elsõként. Bejön az anyja, hûvösen megpuszilja, és jóéjszakát kíván, s nem néz marty merev lábára a takaró alatt.
 - Ugye minden rendben, Marty?
 - Igen, mami.
 Az anyja megáll, mintha még mondani akarna valamait, aztán megrázza kicsit a fejét. Kimegy.
Jön Kate. Nem ad puszit, csak odadugja az arcát Marty nyakához, és õ érzi az úszómedence klóros szagát a hajában.
 - Látod? Mégsem kapsz meg mindent, csak mert tolókocsiban ülsz.
 - Csodálkoznál, ha tudnád, mit kapok- mondja szelíden, és a nõvére gyanakvóan méregeti egy pillanatig, mielõtt kimegy.
 Az apja jön be, leül az ágya szélére. Már megint azon az öblös, haverkodós hangon beszél.
 - Minden oké, nagyfiú? Korán feküdtél ma le. igazán.
 - Egy kicsit fáradt vagyok, apu.
 - Rendben.- Megveregette Marty semmire se jó lábát hatalmas tenyerével, s az arca öntudtalanul megvonaglik, aztán sietve feláll.- Sajnálom, hogy elmarad a tûzijáték, de csak várd ki, majd jövõre! Hejjej, öcskös!
 Marty titokban somolyog.
 Most várhat, amíg a többiek is lefeküdnek. Sokáig tart. Megy a tévé, a nappaliból becsípett nevetgélés és Katie éles vihorászása hallatszik. Nagyapa lehúzza a vécét, hallani a víz zubogását. Most az anyja trécsel telefonon, kellemes ünnepekt kíván valakinek, igen, mondja, szégyen, gyalázat, hogy elmaradt a tûzijáték, de gondolta is,  a jelen körülmények között értehetõ, miért kelltt. Igen, Marty  persze csalódott votl. Aztán a beszélgetés végén elneveti magát, ha nevet, sokkal lágyabb a hangja, mint különben szokott. De ha Marty mellette van, szinte sohasem nevet.
 Már fél nyolc felé jár az idõ, lassan nyolc lesz, aztán kilenc. Marty idõnként becsúsztatja kezét a párna alá, ott van-e még a tûzijáték celfoncsomagja. Fél tíz körül, amikor már elég magasan jár a hold ahhoz, hogy bevilágítson a szobába, kezd elcsendesedni a ház.
 Kikapcsolják a tévét, Katie is megy aludni, de elõbb azért nyafog egyet, hogy nyáron az összes barátnõje tovább fennmaradhat. Miután elvonul a szobájába, a szülõk még beszélgetnek egy kicsit, de már nem lehet kivenni a szavakat, és...
 ...lehet, hogy közben elszundított, mert amikor újra megérinti a csodás csomagot, akkor veszi észre, hogy a házban minden nesz elült, s a hold még fényesebben világít, olyan fényesen, hogy árnyékot is vet. Elõhúzza a csomagot meg egy doboz gyufát, amit korábban talált. Pizsamafelsõjét betûri a nadrágjába, becsúsztatja a csomagot meg a gyufát, s keszül felkelni.
 Ez kész hadmûveletet igényel, de csöppet sem fáj, bár mások néha azt hiszik. Semmit sem érez a lába, úgyhogy nem is fájhat. Megragadja az ágy végét, felhúzódzkodik, aztán egyik lábát a másik utrán az ágy szélére rakja. Csak az egyik kezét hasznáhatja, mert a másikkal meg kell kapaszkodnia abban a korlátban, amely az ágyánal kezdõdik, s körbemegy az egész szobán. Egyszer megpróbálta mindkét kezével megmozdítani a lábát, és tehetetlenül orra bukott a földre. A zuhanás hangjára mindenki odarohant.
 - Te kis hülye, mit hõsködsz?- suttogta Katie izgatottan a fülébe, miután besegítette a tolókocsiba. Egy kicsit megütötte magát, de egyre csak nevetett, pedig megdagadt a homloka, és felrepedt a szája.
 - Meg akarsz halni? Huh!- Aztán sírva kiszaladt.
 Ahogy már az ágy szélén ül, tenyerét a pizsamafelsõjébe dörzsöli, hogy biztosoan ne csússzon. A korlátba kapaszkodva oda tud menni a tolókocsihoz úgy, hogy hasznavehetetlen, pipaszár, de a tehetetlenségtõl mégis súlyos lábát maga után húzza. Úgy ragyog a hold, hogy látja éles árnyékát a padlón.
 A tolókocsit fék rögzíti, az ezerszer ismételt mozdulat magabiztonságával könnyedén belehuppan. Vár egy kicsit, levegõ után kapkod, fülel a csendben, semmi nesz. - De nehogy meggyújtsd a durranósakat ma est- mondta Al bácsi, s ahogy füleli a csendet, Marty tudja, hogy iagaza volt. Senkivel nem fogja megosztani az ünnepét. senki nem tudja meg, legalábbis holnapig, amikor majd megtalálják a megfeketedett pernyét a verandán, de akkor már nem számít. - A szivárvány összes színében fog sziporkázni -  mondta Al bácsi. Még jó, hogy a szivárványnak nincs hangja.
 kiengedi a féket, benyomja az indítógombot, látni a sötétben a kis sárga fényt, amely azt jelzi, hogy feltöltõdött-e az elem, megnyomja a "jobbra" gombot, s a tolókocsi jobbra fordul. Hejjej! A verandával szembefordulva megnyomja az "elõre" gombot. A kocsi elõregurul.
 Marty lenyomja a dupla ajtó kilincsét, megint az "elõre"  gombot. És kigördül a szobából.
 Letépi a celofánpapírt a tûzijáték csodás csomagjáról, aztán vár egy kicsit, egészen elvatrázsolja a nyári éjszaka, álmosan ciripelnek a tücskök, könnyû illatot sodor a szél, alig rezegnek a falevelek az erdõszélen, s szinte valószerûtlen a hold fénye.
 De most már igazán nem tud tovább várni. Elõvesz egy kígyó formájú petárdát, meggyújtja a gyufát, a kioldózsinórt, és elbûvölten figyeli, amint felröppennek a kékeszöld szikrák. Varázslatosan nõ, kígyózik a petárda, s a farkából láng tör elõ.
 Július negyedike, gondolja, s felcsillan a szeme. Július négy, július négy, boldog július negyedikét nekem!
 A ragyogó fényesség után még egy-két felvillanó szikra, és kialaszik a kígyó. Marty gyorsan meggyújtja az egyik háromszög alakút, nézi, amint fellobban, fénye olyan sárga, mint a papa szerencsét hozó golfinge. Még mielõtt kialszik, mohón meggyújtja a következõt, ugyanolyan bíborvörössel szökik a magasba, mint amilyenek a rózsák a medence körül, a sövény tövében. Égett puskapor bódító, nehéz szaga lengi be az éjszakát, aztán a szél meglibbenti s lassankét elfújja.
 Tapogatózó keze egy durranósat húz elõ, felbontja, még mielõtt észbe kapna, micsoda zûrzavart okozna, ha meggyújtaná - az éles csattanások, a géppuskaropogás-szerû zaj az összes szomszédot felébresztené: mi az, tûz van? árvíz? hívnák a tûzoltókat, s mindenki kirohanna a házból. S egy tizenegy éves kisfiú, akit Marty Coslaw-nak hívnak, egész biztosan szobafogságban kuksolhatna karácsonyig.
 Arrébb tolja ölében a durranós "fekete macska" petárdát, izgatott örömmel tapogatózik a csomagban, és elõhúzza a legeslegszebb színjátszó petárdáját, ha van egyáltalán ilyen. Majdnem akkora, mint az ökle, a boldog izgalomba kis félelem is vegyül, amint meggyújtja, s meglöki. Fénye ragyogó vörösre festi a sötét égboltot, s ebben a lázas izzásban Marty látja, amint nem messze a verandától megrezzennek és szétválnak a bokrok. valami halk torokköszörülõ, morgó hangot hall. És kilép az a bestia. A gyep szélén megáll egy pillanatra, szimatol. Máris felfelé tart az emelkedõn, Marty felé, aki elkerekedett szemmel ül tolókocsijában, a vászontámla fogja csak vissza, amint hátrahõköl. Az állat elõregörnyed, de Marty tisztán látja, hogy a hátsó lábán jár. Akárcsak egy ember. S a tûzijáték vörös fényében pokolian villog zöld szeme.
 Óvatosan közeledik, nagy orrlyuka egyenletesen tágul, szûkül. Már megszimatolta a zsákmányt és azt is, hogy könnyû  préda lesz. Marty is érzi az állat szagát, loncsos bundájának, izzadságának vad szagát. Megint felmordul. Nyers, véres májra emlékeztetõ vastag felsõ ajkát felhúzza, kivillannak agyarszerû szemfogai. Ezüstös, vörös fény játszik a szõrén.
 Már majdnem elérte, karmos keze-mancsa a torkához kapna, amikor a gyereknek eszébe jut a felbontott durranós petárda. Félig öntudatlanul meggyújtja a gyufát és a kioldót. A gyújtózsinóron végigfutnak a vörös szikrák, sisteregve meg is pörkölik egy kicsit a kézfejét. A farkas megtántorodik és hátrahõköl, meglepetten, kérdõen felmordul, hangja, akárcsak a mancsa, majdnem emberi. marty a pofájába vágja a petárdát.
 Óriási csattanással robban fel, villódzik a fény, puskaropogásszerû durranások sorozata hallatszik. Az állat fájdalmában és dühében felordít, hátratántorodik, keze lehetetlenül kaszál, hogy lesöpörje az arcába csapódott égõ puskaport. Marty látja, amint az egyik szeme kifordul, mennydörgésszerû robajjal egyszerre négy petárda lobban fel az orra mellett. Ez már csak a megsebzett, fájdalmában õrjöngõ állat üvöltése. Mancsa az arca elõtt, s ahogy felgyulladnak az elsõ fényekk a házban, megfordul, s az erdõ felé iszkol, csak a megpörkölt szõr bûze marad utána, s az elsõ rémült, zavarodott kiáltások a házból.
 - Mi volt ez?- Ez az anyja hangja, s most egy cseppet sem rideg.
 - Mi a fene az?- Ez az apja, de a hangja most egyáltalán nem haverkodós.
 - Marty?- Ez kate remegõ hangja, nyoma sincs benne a gonoszkodásnak.- Marty, jól vagy?
 Coslaw nagypapa viszont átalussza az egészet.
 Marty hátradõl a tolószékben, a petárda utolsó, vörös szikrái pattognak. A fénye most már szelíd halvány rózsaszín, mint pirkadatkor az ég alja. Túlságosan nagy volt az ijedtség, még sírni sem tud. De az ijedtségbe valami más érzés is keveredik, még ha szülei másnap felpakolják is, s elviszik Jim bácsihoz és Ida nénihez Stowe-ba, Vermont államba, ott kell maradnia a vakáció végéig. A rendõrség is helyeselte, hátha a Teliholdas Gyilkos újra rátörne Martyra, hogy elhallgattassa. marty valójában diadalittas, s ez elnyomja még a sokk emlékét is.
 Látta a szörny iszonyatos pofáját, és túlélte. S valami gyerekes ujjongást érez, amirõl soha nem tud majd beszélni másoknak, még Al bácsinak sem, pedig õ talán megértette volna. Titkon örül, hiszen végül mégiscsak volt tûzijáték.
 Míg szülei egyre azon tépelõdnek, vajon mi játszódhat le benne, s vajon az élmény nem hagy-e lelkében maradandó nyomot, Marty érzi legbelül, hogy ez volt a legeslegjobb július negyedike.

 - Biztosan az lesz az, az emberfarkas- mondja Neary rendõrbiztos. Feltûnõen hangosan beszél, talán véletlenül, de inkább szándékosan, s Stan borbélyüzletében erre mindenki abbahagyja a beszélgetést. Már augusztus derekán járunk, évek óta nem tapasztaltak ekkora hõséget ilyen tájban, s éppen tegnap volt holdtölte. A városka hát visszafojtott lélegzettel várakozik.
 Neary rendõrbiztos végigméri hallgatóságát, feláll helyérõl, és Stan Pelky középsõ fodrászszékébe ül, s jelentõségteljesen, bírói hangsúllyal, mint a lélektan jeles ismerõje, szónokolni kezd. Mélyenszántó gondolatait mind a középiskolai ismeretek végtelen tárházából meríti. Neary tagbaszakadt, bikanyakú ember, s a középiskolában inkább csak a Tarker's Mills-i Tigrisek rögbicsapatának szerzett góljaival vitézkedhetett, de azért mindig átcsúszott, sõt még néhány közepesre is futotta.
 - Vannak olyan fickók - magyarázza a hallgatóságnak-, akik... szóval, õõõ, akikben mintha két ember lakozna. Olyan tudathasadásosak, értik. Nahát ezeket hívom én nyomoronc, rohadék pszichopatáknak.
 Megáll, learatja a szavait követõ tiszteletteljes csönd babérjait, aztán folytatja:
 - Na most, ez a fickó, hát ez szerintem egy ilyen. Nem hiszem, hogy tudja, mit csinál, amikor teliholdkor elindul, és csak úgy kinyír valakit. Akárki is lehet, egy pénztáros a bankból, az egyik benzinkutas valamelyik kútnál, ott, a városba vezetõ úton, sõt lehet, hogy valaki itt közülünk. Már úgy értem, hogy belülrõl igazában egy vadállat, közben kívülrõl meg teljesen normálisnak tûnik, szóval ilyen, fogadni mernék. De ha azt kérdezik, hogy lehetséges, hogy valakibõl egyszerre csak egy szõrös állat lesz, és  üvöltözik a holdra.. hát nem, olyan nincs. Az csak gyerekeknek való blabla.
 - Jó, jó, de hát a Coslaw gyerek, Neary?- kérdezi Stan, de közben gondosan nyírja a hajat Neary hurkás tarkóján, s hosszú, éles ollója tovább csattog.
 - Éppenséggel azt bizonyítja, amit mondtam- válaszolja Neary kissé ingerülten.- Az csak gyerekeknek való blabla.
 Igazából tényleg bosszantó a Coslaw gyerek esete. itt ez a kölyök, az elsõ szemtanú, aki szemtõl sezmbe látta azt az õrültet, aki halomra gyilkolt vagy hat embert a városban, köztük Alfie Knopflert, a barátját. És kihallgathatja a fiút? Nem. Tudja egyáltalán, hol van a gyerek? Nem. Meg kell elégednie azzala tanúvallomással, amit a megyei rendõrségtõl kapott, és még ehhez is meg kellett alázkodnia, jó, hogy nem térden állva leééett könyörögnie, csak hogy ennyit megkapjon. És miért? Mert õ csak egy kisvárosi senki, egy egyszerû rendõrbiztos, és a megyei kapitányságon taknyos kezdõnek nézik, aki még a cipõfûzõjét sem tudja tisztességesen megkötni. Csak azért, mert neki nem az a rohadt hekussapka van a fején. És az a vallomás! Nahát azzal éppenséggel kitörölhette volna a seggét is! A Coslaw kölyök szerint az a "vadállat" a két métert is meghaladta, ruha helyett fekete, bozontos szõr borította az egész testét. Hatalmas fogai voltak, zöld szeme, és bûzlött, mint egy nagy rakás macskaszar. Karmai voltak, de emberi ujjai. Sõt még mintha farka is lett volna. farka, az hát, a jóistenit!
 - Lehet- mondja Kenny Franklin az egyik székbõl a sorban, a fal mellõl-, hogy van valami álca, amit az az alak mindig felvesz, olyan maszkfélét, tudják.
 - Nem hiszem- mondja Neary nyomatékkal, s még a fejét is megrázza, hogy kellõ súlyt adjon a véleményénak. Stannek gyorsan el kell rántania az ollót, nehogy beleszaladjon Neary vastag bikanyakán a hurkáiba.
 - Én ugyan nem hiszem. Azok a kölykök már túl sok emberfarkas-históriát hallottak egymástól az iskolában, még a szünidõ elõtt, ennyi lehet az alapja- aztán neki meg amúgy sem akadt egyéb dolga, mint üldõgélni a tolókocsijában és ezen töprengeni... meg kiszínezni. Hisz ez olyan átkozottul pszichó-logikus, nem? Mert ha, teszem azt, Kenny, te léptél volna ki a bokrok közül a holdfényben, akkor rólad hitte volna, hogy farkas vagy.
 Kenny kissé kelletlenül felnevetett.
 - Ugyan - mondja elkomorulva.- Gyerekek tanúvallomása nagy büdös semmire se jó.
 A nagy méltatlankodásban és csalódottságban, hogy mennyire használhatatlan a gyerek vallomása, amelyet a nagybátyjáéknál, Stowe-ban vettek fel, fel sem figyelt arra a mondtra: "Négy petárda robbant fel egyszerre az arca egyik felén - azt hiszem, arcnak lehetne inkább nevezni -, és azt hiszem, ki is vitte az egyik szemét. A balt."
 Ha a rendõrbiztos elrágódott volna ezen- mint ahogy nem tette-, talán még megvetõbben nevetett volna az egészen, mert 1984 júliusában egyetlen ember sviselt szemvédõt a városban, de arról egyszerûen képtelenség lett volna feltételezni, hogy õ a gyilkos. Neary elõbb gyanúsította volna meg saját anyját, mint hogy õ arról az emberrõl ilyesmit elhiggyen.
 - Egyetlen dolog segíthet az ügyben- mondja neary rendõrbiztos, és mutatóujjával a négy-öt ember felé bök, akik ott ülnek sorban a fal mentén, s a szombat reggeli nyíratkozásra várnak.- Mégpedig az alapos nyomozás. És én akarom ezt véghezvinni. Majd kínosan vigyoroghatnak a zsaruk a megyei kapitányságon, amikor becipelem nekik azt a fickót.- Neary arca egészen átszellemül.- Bárki lehet- ismétli-, az egyik pénztáros a bankból... egy benzinkutas... lehet, hogy éppen vele együtt iszogattok Billy Robertsonnál. Egy alapos nyomozás mindenesetre kideríti. Csak jegyezzétek meg, amit mondtam.
 Lander Neary rendõrbiztos alapos nyomozásának egyszeriben végeszakd, amint éppen azon az éjjel egy holdsütötte, szõrös kéz nyúl be furgonjának nyitott ablakán, amint ott posztol a város nyugati felén két bekötõút keresztezõdésében. Halk, horkantásszerû morgás hallatszik, és vad, rémísztõ szag csapja meg az orrát- az állatkertben, az oroszlánoknál lehet ilyet érezni.
 Ahogy az állat odarántja Neary fejét, az egyetlen, zöld szemet lát, s az állat bundáját, nedvesen csillogó, fekete orrát. S ahogy vicsorog, felhúzza az orrát, látja a fogait. Az állat majdhogynem játékosan ragadja meg az arcát, s egyetlen mozdulattal kiszakítja a jobb orcáját, a seb felfedi fogait. Vér fröcsköl mindenhová, érzi, amint melegen csorog le a vállán. Sikoltozik, s a sikoly egyszerre tör elõ a szájából s az orcája helyén a lyukból. A farkas válla fölött, miközben marcangolja õt, látja a fehér fényt árasztó holdat.
 Eszébe sem jut az övébe dugott két pisztoly. Megfeledkezik arról is, hogy milyen átkozottul pszichó-logikus az egész. És megfeledkezik az alapos nyomozásról. Csak az jár az eszében, amit Kenny Franklin mondott reggel a borbélynál. "Lehet, hogy valami álcát vesz fel mindig az alak. Olyan maszkfélét, tudják."
 Ezért ahogy a farkas Neary torkához kap, az két kézzel belemarkol a durva, drótként meredezõ szõrbe, és kétségbeesetten ráncigálja, abban reménykedik, hogy elmozdul a maszk, a nyúlós gumi cuppanva elválik, s látja majd a gyilkost.
 De hiába, csak az állat üvölt fel kínjában s dühében. Odacsap az egyik karmos kéz- igen, látja már, akármilyen förtelmesen torz is, ez mégis egy kéz-, s feltépi a torkát. Sugárban lövell ki a vér a szélvédõre, a mûszerfalra és abba az üveg felbontott sörbe, amit a rendõrbiztos a lába közé szorított.
 A farkasember másik keze Neary frissen nyírt hajába akaszkodik, és félig kirántja a Ford furgon vezetõülésébõl. Diadalmasan üvölt, s fogait Neary nyakába mélyeszti. Míg marcangolja, a sör habosan csordogál a megkezdett üvegbõl a fék meg a kuplung között.
 Hát ennyit a lélektanról.
 Hát ennyit az alapos nyomozásról.

 A következõ hónap közepe táján, ahogy kerekedik a hold, a hold, a város rémületbe kergetett lakosai arra várnak, hogy legalább a hõség enyhüljön, de hiába. másutt a környéken már sorra dõlnek el a mérkõzések a területi rögbiselejtezõkön, itt a futballidény is, Willard Scott, a jó öreg szpiker bemondja a rádióban, hogy szeptember huszonnegydikén harminccentis hó esett a kanadai hegyekben. De a világnak ebben a szegletében még mindig itt idõzik a nyár. napközben negyven fokra is felkúszik a hõmérõ higanyszála: a gyerekek már három hete kókadoznak az iskolában, s nem túl boldogok, hogy az osztálytermek monoton zsongásában kell ücsörögniük, ahol még az órákat is úgy állították be, hogy csak a percmutató ugorjon egyet, amikor pedig a valóságban az óramutatónak kellene. A házaspárok semmiségeken kapnak hajba, s amikor a városon túl, az autópálya feljáratánál, O'Neil benzinkútjánál szájalni kezd egy turista a benzinár miatt, Pucky alaposan bedörgöl egyet neki az adagoló csapjával. A New Jerseybõl való pasasnak négy öltéssel kell összevarrni a felsõ ajkát, s távozáskor fenyegetõen azt mormogja, hogy ezért még pert akaszt Pucky nyakába.
 - Fogalmam sincs, minek nyavalyog- mondja aznap este Pucky mogorván a kocsmában.- Még csak nem is teljes erõvel csaptam neki oda, értitek? Mer ha úgy istenigazából odavágtam volna, akkor télleg legyütt vóna a máz a képérõl, értitek?
 - Hát persze- mondja Billy Robertson, mert ha ellenkezne, Pucky még neki is behúzna egyet "úgy istenigazából".
 - Még egy sört, Puck?
 - Hát hogy a fenébe ne- veti oda Puck.
 A kölcsönkönyvtáros Milt Sturmfullernek kórházba kellett vinnie a feleségét, a miatt a kis tojásmaradék miatt, amit nem vitt le a mosógatógép az egyik tányérról. Csak ránéz a megszáradt sárga masszára- éppen azon a tányéron kapta volna a vacsoráját-, s egy jó alaposat leken az asszonynak. Ahogy Pucky mondaná, amúgy istenigazából.
 - Átkozott, mocskos szuka- mondja, ahogy ott magasodik Donna Lee felett, aki elterült a konyhakövön, betört, vérzõ orral, hátul a fejébõl csorog a vér.- Anyám bezzeg el tudta tisztességesen mosni az edényt, pedig neki még mosogatógépe sem volt. Akkor neked mi a fene bajod van?
 Késõbb, a portlandi kórház ügyeletén azt mondja majd az orvosnak, hogy Donna Lee elesett a hátsó lépcsõn. És Donna Lee a házassági tûzfészekben töltött kilenc év után megfélemlített birkaként még helyeselni is fog hozzá.
 Este hét körül, holdtölte elõtt végre feltámad a szél, a hosszú nyár után az elsõ hûvös szél. Északról felhõket kerget a város felé, a hold egy ideig bújócskát játszik velük, hol elõbukkan, hol újra mögéjük hûzódik, s beezüstözi a felhõk körvonalát. Aztán megvastagszik a felhõtakaró, és eltûnik a hold... de azért ott bujkál, húsz mérföldre a várostól, a tenger is érzi erejét, jön a dagály, s közeledik az a bestia is.
 Éjjel kettõ felé iszonyú sivítozás hallatszik Elmer Zinneman disznóólja felõl, úgy tizenkét mérföldre a várostól, a nyugatról jövõ út mentén. Elmer megy a puskáért, csak pizsama és papucs van rajta. Felesége, aki egészen csinos volt tizenhat évesen, amikor annak idején, 1947-ben Elmer elvette, kérleli, könyörög, sír, hogy maradjon vele, ne menjen ki. Elmer lerázza magáról az asszony karját, s megragadja a bejárati ajtóhoz támasztott puskát. Ez nem a megszokott sivalkodás, a malacai eszeveszetten visítoznak. Olyan ez a hang, mint amikor egy csupalány bulin egy csapat süldõ lányra rátört valami õrült szatír. Megy, õt aztán nem tartja vissza semmi, s kérges tenyere már a hátsó ajtó kilincsén van, de egyszerre megfagy benne a vér, ahogy kint, az éjszakában felhangzik az a diadalmas üvöltés. Farkasüvöltés, de a hang mégis olyan vérfagyasztóan emberi, hogy leesik a keze a kilincsrõl, és hagyja, hogy a felesége magával húzza a hálószobába. Elmer átöleli, lerogynak a díványra, ott ülnek, mint két félelemtõl reszketõ gyerek.
 A disznók visítása akadozik, és lassan elhal. Igen, elhal. Sorra, egyiké a másik után. Sivításuk édes hörgésbe fulklad. Elmer az ablakhoz megy, és észrevesz valamit, de nem tudja megmondani, mi az, ami a sötétban eliszkol.
 Késõbb zuhogni kezd, veri az ablakokat az esõ. Elmer és Alice együtt kuporognak az ágyban, minden lámpát felkapcsoltak a hálószobában. Hidegen kopog az esõ, az elsõ igazi õszi zápor, holnaptól már látni az elsõ elszinezõdött leveleket.
 Elmer azt találja a disznóólban, amire számított: mészárszéket. Mind a kilenc kocának, s a két kannak is vége- ott hevernek a sárban, szétszaggatva, itt-ott megrágva, tetemeiket mossa a zápor, üveges szemük az õszi égre mered.
 Elmer áthívta az öccsét, Pete-et Minotból, ott áll most mellette. Sokáig hallgatnak, aztán Elmer megszólal, s azt mondja, ami az öccse fejében is jár:
 - A biztosító majd kifizeti. Nem az egészet, de legalább egy részét. A többit meg majd csak kibírom. Inkább az én disznaim hulljanak, mint egy ember.
 Pete bólint.
 - Most már elég ebbõl- mormogja, alig hallani a hangját a záportól.
 - Hogy érted?
 - Nagyon jól tudod, hogy értem. A következõ holdtöltekor ki kell menni negyven emberrel vagy hatvannal... vagy akár százhatvannal. Épp itt az ideje, hogy a népek abbahagyják a lapulást, meg hogy úgy tesznek, mintha mi sem történt volna, amikor pedig akármelyik bolond láthatja, mirõl van szó. Nézd meg ezt, az ég áldjon meg!
 Pete a földre mutat. Az ól sáros földjén, a lemészárolt disznók körül hatalmas nyomok. Farkasnyomoknak tûnnek... de halványan mégis emberére emlékeztetnek.
 - Látod ezeket a rohadt nyomokat?
 - Látom- mondja megadóan Elmer.
 - Gondolod, hogy a nénikénk hagyta itt õket?
 - Nem. Hát persze hogy nem.
 - Emberfarkas nyoma- folytatja Pete.- Te is tudod, Alice is tudja, csakúgy, mint a város jó része. Az ördögbe, még én is tudom, pedig én a szomszéd megyébõl jöttem.- Ránéz a bátyjára, zord és konok arca az újonnan bevándorolt New England-i puritánokat idézi, úgy 1650 tájékáról. És elismétli:- Mert már elég volt ebbõl. Épp itt az ideje, hogy vége legyen.
 Elmer sokáig fontolgatja a választ, az esõ rendületlenül kopog az esõkabátjukon, aztán rábólint.
 - Igen, én is azt hiszem. De még nem a következõ holdtöltekor.
 - Novemberig akarsz várni?
 Elmer újra bólint egyet.
 - Kopár lesz az erdõ. Sokkal könnyebben követhetjük a nyomokat, ha leesik addig egy kis hó.
 - És mi lesz a jövõ hónapban?
 Elmer Zinneman ránéz lemészárolt disznóira az ólban, a csûr mellett. Aztán ránéz az öccsére.
 - Majd jobban vigyáznak eztán az emberek- mondja.

Mindenszentek elõestéje van. A gyerekek most térnek haza az évi "verd át vagy meg" körútjukról, amikor is álarcos szörnyek képében riogatják a békés szomszédokat, akik csak édesség ellenében szabadulhatnak tõlük. Marty Coslaw is most jött meg, a tolókocsi eleme teljesen lemerült. Marty egyenesen ágyba bújik, de álmatlanul fekszik. Kinn a fogyó hold egyre magasabban jár a hideg égbolton, gyémántszilkánkokként ragyognak a csillagok. A verandán, ahol a titkos júliusi tûzijáték megmentette az életét, a csípõs szél céltalanul örrvényekké kavarja a megbarnult, zörgõ leveleket. Az októberi telihold is gyilkosság nélkül telt el, ez már a második ilyen hónap a sorban. Egyesek máris azt gondolják- köztük Stan Pelky, a borbély, meg Cal Blodwin, övé az egyetlen helybéli autókereskedés-, hogy vége a kisvárosi horrornak: a gyilkos valami csavargó lehetett, aki eddig az erdõben tanyázott, s most odébbállt. Igy beszélik. Mások azért nem ilyen biztosak ebben. Enkik az a négy õz jár az eszükben, melyeket a határban szétmarcangolva találtak meg az októberi holdtöltét követõen, meg Elmer Zinneman szeptember teliholdas éjjelén lemészárolt tizenegy disznaja. A hosszú, õszi estéken söröskorsók mellett dúl errõl a vita a kocsmában.
 De Marty Coslaw már tudja.
 Ezen az estén apja kísérte le az édességrabló körútjára (apja is élvezi mindenszentek elõestéjét, szereti a csípõs, friss hideget, szeret öblös hangon hahotázni és mindenféle idétlenséget kiabálni, mint "Hejjej" meg "Ding-deng-duu", ahogy sorra nyílnak az ajtók, és kinéznek az ismerõs arcok). Marty Yodának öltözött a Csillagok háborújából, arcán maszk, bõ, fekete lpel takarta soványka lábait.
 - Persze, mert te mindig mindent megkapsz, amit csak akarsz...- mondja Katie, dacosan felszegett állal, amint meglátja a maszkot, de Marty tudja, igazából nem is dühös rá, s ennek bizonyságául remek görbe botot csinál neki, hogy teljes legyen az álöltözet, inkább szomorú kicsit, hisz õ már túlságosan nagynak számít ahhoz, hogy velük jöhessen. Helyette házibuliba megy az iskolatársaival, Donna Summer-lemezekre táncol majd, a többiekkel versengve kapkod a felfüggesztett alma után, s ha késõbb lekapcsolják a villanyt, üvegpörgetõst játzsanak, mindenkinek kisorsolnak valakit, aki meg kell csókolni, persze, csak a hecc kedvéért, de azért milyen jó lesz majd vihorászni rajta a barátnõivel az iskola folyosóján.
 A papája a furgonukkal viszi Martyt, mert abba beépítettek egy lehajtható rámpát, s azon könnyedén ki-be tolhatja a tolókocsit. Marty legördül a rámpán, zümmög fel-alá az utcákon, ölében egy zsák. Az utcájukban minden házba bemennek, aztán a belvárosban sorra következnek Collinsék, MacInnék, Mauchesterék, Millikenék meg Eastonék. A kocsmában édes kukoricapehellyel teli tál várja a gyerekeket, az ökumenikus és a baptista templom perókiáján csokoládé. Aztán betérnek Randolphékhoz, Quinnékhez, Dixonékhoz s még vagy kéttucatnyi ismerõshöz. Marty édességtõl dagadó zsákkal és valami riasztó, szinte hihetetlen hírrel tér haza.
 Tudja.
 Tudja, kicsoda az emberfarkas.
 Az egyik helyen maga az emberfarkas csúsztatott egy tábla csokoládét a zsákjába, sarlónyi a hold, így tehát nyoma sincs az õrületnek, észre sem vehette, hogy Marty halálsáppadtra válik a maszk alatt, és elfehéredõ körömmel szorongatja a görbe botot a kesztyûjében. Az emberfarkas kedélyesen rámosolyog, és megsimogatja a fejét.
 De akkor is õ az. Marty biztos benne, s nemcsak azért, mert a férfi szemvédõt visel, hanem mert oly szembeszökõ a hasonlóság az elõtte lévõ férfiarc s a között a vicsorgó farkaspofa között, melyet majd négy hónapja, azon az ezüstös nyári éjszakán látott.
 Mióta szeptember elsõ keddjén visszatért Vermontból, fiygelte az embereket, meg volt gyõzõdve, hogy elõbb-utóbb találkozik vele, s abban is biztos volt, hogy rögtön felismeri, hisz az emberfarkas csakis félszemû lehet. Amikor a rensdõrségen elmondta, hogy a petárda szinte biztosan kivitte az emberfarkas egyik szemét, csak bólintottak, majd utánajárnak, mondták. Marty érezte, hogy nem nagyon hisznek neki. Talán mert õ még csak gyerek, s mert nem õk voltak ott azon a júliusi éjszakán. Akárhogy is van, nem számít. Õ tudja, hogy úgy volt.
 Tarker's Mills kisváros, de meglehetõsen nagy területen fekszik, s egészen ma estig egyetlen félszemû embert sem látott, otthon nem is mert kérdezõsködni, mert az anyja már így is fél, hogy nem múlik el benne nyomtalanul az eset. És félt házon kívül nyomozni, hátha az is az anyja fülébe jut. Aztán meg Tarker's Mills mégiscsak kisváros. Elõbb vagy utóbb szemtõl szembe látja majd az emberarcú állatot.
 Hazafelé menet Mr.Coslaw (volt és jelenlegi diákok ezreinek csak "Coslaw az edzõ") azt hiszi, Marty azért olyan csendes, mert kimerült az est izgalmaitól. Éppen az ellenkezõje igaz. Talán csak a tûzijáték éjjelén volt még ilyen élénk. Az jár az eszében, hogy azért telt a hazajövetele után majd hatvan napba, amíg rájött, hogy kicsoda az emberfarkas, mert õ, Marty, katolikus, s vasárnaponként a külvárosi Mária-templomba jár misére a szüleivel.
 Az a félszemû ember pedig, aki csokoládét csúsztatott a zsákjába, nem katolikus. Sõt... az emberfarkas ugyanis Lester Lowe, az Isteni Kegyelem Baptista Egyház lelkésze.
 Ahogy mosolyogva kinéz az ajtón, a lakásból kiszûrõdõ sárgás fényben Marty megpillantja a szemvédõt, amely az alacsony, visszahúzódó lelkésznek majdhogynem kalózkülsõt kölcsönöz.
 - Igazán sajnálom, ami a szemével történt, tiszteletes úr- mondja Mr.Coslaw öblös, kedélyeskedõ hangon.- Remélem, semmi komoly.
 Lowe tiszteletes mosolygó arca elkomorult.
 - Sajnos, az történt, hogy el kellett távolítani az egyik szememet. Jóindulatú tumor nõtt mögötte, s másképp nem férhettek volna hozzá. De az Úr akaratából történt, és már kezdem megszokni.
 Közben Marty álarcos fejét simogatja megint, s így szól:- Vannak, akiknek még nehezebb a keresztjük.
 Marty most az ágyában fekszik, hallgatja, hogy süvít az októberi szél, az utolsó száraz leveleket zizegteti, átfütyül a kifaragott úritök szemnyílásán az útmenti kerítésen, nézi a csillagokkal telehintett eget. S a kérdés az: mihez kezdjen most?
 Most még nem tudja, de érzi, idejében megjön rá a válasz.
 csak a gyerekek tudnak ilyen mélyen, minden álom nélkül aludni. Kint átsöpör a szél a városon, kikergeti az októbert, s a helyébe a hideg, csillagfényes novembert kavarja, az õsz legcsikorgóbb hónapját.

Mint az ostor, sötéten és könyörtelenül csap le november hava a városra. A Fõ utcán furcsa autós karaván zakatol. Lowe tiszteletes a parókia ajtajából figyeli, éppen most hozta be a postáját, kezében hat egyházi körlevél és egy sima boríték, nézi, ahogy a poros furgonok, Fordok, Chevyk, International Harvesterek kígyóznak kifelé a városból.
 Az idõjárás-jelentés havat jósolt, de ezek a kocsik nem készülõ hóvihar elõl vonulnak melegebb vidékére. Florida vagy California aranyló tengerpartjára nem vadászzekében indul az ember, puskával a vezetõfülkében, kutyákkal a kocsi hátsó részében. Ez már a negyedik nap, hogy a férfiak Elmer Zinneman és öccse, Pete vezetésével kutyákkal, puskákkal és jó pár karton sörrel felszerelkezve elhagyják a várost. Az õrület akkor kezdõdött, amikor már vészesen kerekedett a hold. Sem a vadmadarakra, sem õzekre nem lõhetnek már, de tart még az emberfarkasidény, s legtöbbjük, bár arcuk hajtókhoz illõen komor és ünnepélyes, remekül szórakozik. Ahogy Coslaw, az edzõ mondaná, ááátkozottul jól.
 Jól gondolja a tiszteletes, sokan közülük nem is tesznek mást, mint bóklásznak, végre itt a feleségek által is szentesített alkalom, kimehetnek egyet az erdõre, ledöntenek pár doboz sört, vízmosásokban könnyítenek magukon, káposztaevõ polyákokon, csigaevõ franciákon, macskaevõ olaszokon meg a feketéken viccelõdnek, és mókusokra meg varjakra lövöldöznek.
 Mint az állatok - gondolta a tiszteletes, és keze öntudatlanul a lúlius óta viselt szemvédõn motoszkál.
 Még a végén gyikük eltalál valakit. Örülhetnek, hogy eddig még nem történt ilyesmi.
 Vad tülkölés, ugatás, vonítás közepette az utolsó furgon is eltûnik a szeme elõl a Tarker-hegy irányában. Igen, néhányan csak bóklásznak, de egyesek - köztük Elmer és Pete Zinneman - halálosan komolyan veszik.
 Ha az a bstia, legyen bár ember vagy állat vagy akármicsoda, újabb prédára indul ebben a hónapban, a kutyák felveszik a szagát, hallotta Lowe tiszteletes alig két hete Elmer Zinnemantól a borbélynál. De ha az a valaki vagy valami mégsem mozdul ki, talán megmentettünk egy életet. Legalább egy ember életét.
 Igen, akadnak közöttük, talán egy-két tucatnyian, akik komolyan gondolják. De mégsem miattuk érzi magát a tiszteletes olyan furcsán, mintha bekerítették volna.
 Hanem a levelek miatt. Egyik sem volt hosszabb egy vagy két mondatnál, gyerekes mûgonddal írták mindet, itt-ott helyesírási hibával. Ránéz a mai postával érkezett levélre, a borítékot ugyanaz a gyerekkéz címezte meg, s ugyanúgy, mint az elõzõeket: Lowe Tiszteletes, Baptista Parókia, Tarker's Mills, Maine 04491.
 S most ez a különös érzés, mintha csapdába esett volna... ilyet érezhet a róka, amikor rájön, hogy a kutyák zsákutcába kergették, s elvágták a menekülés útját. Páni félelemmel rájuk vicsorog, s elszánja magát a küzdelemre, melyben menthetetlenül a kutyák martaléka lesz.
 Gyorsan becsukja az ajtót, bemegy a nappaliba, az óra ünnepélyesen megszólal, tik és éppoly ünnepélyesen válaszol, tak, újra meg újra, leül, óvatosan félretolja az egyházi körleveleket az asztalon, melyet Mrs. Miller törölget le hetente kétszer, felbontja az újabb levelet. Akárcsak a többinél, most sincs megszólítás. Akárcsak a többi, ez is névtelen. Egy vonalas irkából kitépett lap közepén a mondat:
 Miért nem öli meg magát?
 Lowe tiszteletes keze megremeg, homlokát az egyik kezére támasztja. A másikkal gondosan összegyûri a levelet és az asztal közpén lévõ hamutartóba teszi. A parókiára járnak a tiszteleteshez tanácsért, s néhány gondterhelt híve dohányzik. Szombat délutánonként viselt otthoni szvttere zsebébõl egy doboz gyufát húz elõ, meggyújtja az üzenetet, ahogy azelõtt a többit is. Nézi, amint fellobban s elhamvad.
 Lowe tiszteletes elõtt lassanként világosodott meg, mivé is lett. Elõször a májusi rémálmot követõen, amelyben a vasárnapi gyülekezet emberfarkassá változott, s utána felfedezte a templomszolga szétmarcangolt testét. Akkor kezdte homályosan sejteni, hogy valami nincs rendjén vele. Nem is tudja, hogyan nevezhetné másként. Valami nincs rendjén. De azt is tudja, hogy néha, reggelenként, rendszerint holdtölte tájékán, ébredés után meglepõen jól, meglepõen erõsnek érzi magát. S ez az érzés úgy változik, ahogy a fogyó s telõ hold.
 Az után az álom után, a templomszolga halálát követõen már más dolgokat is kénytelen volt észrevenni, amikrõl addig nem vett tudomást.  Sáros, szakadt ruhákat. Karmolásnyomokat és zúzódásokat, melyekre nem talált magyarázatot. De mivel ezek meglepõ módon sosem fájtak, sosem égtek, könnyû volt róluk megfeledkezni, egyszerûen... nem gondolni rájuk. S gondolkodás nélkül lemosta a kezére, szájára alvadt vérfoltokat.
 Aztán július ötödikén jött a megbizonyosodás. Egész egyszerûen fél szemére megvakult az éjjel. Ahogy a vágásoknál, horzsolásoknál, most sem érzett semmiféle fájdalmat. Csupán az alvadt vér a megperzselt szemgödörben a bal szeme helyén. Már túlságosan sokat tudott ahhoz, hogy tagadhassa: õ az emberfarkas, õ az a vadállat.
 Három napja újból rátört az ismerõs érzés: valami nagy nyugtalanság, lázas, mégis szinte ujjongó türelmetlenség, s a teste furcsán megfeszült. Közeledik, már majdnem itt is az átváltozás. Ma holdtölte lesz, s kint lesben állnak majd a vadászok a kutyákkal. De nem számít. Ravaszabb, mint hiszik. Másról sem beszélnek, mint az emberfarkasról, de csak a farkast tudják elképzelni, az embert már nem. S ha nekik ott vannak a furgonjaik, hát õ is beülhet a kis kupéjába. Ma délután Portlandbe megy, megszáll az egyik külvárosi motelben. S ha jön az átváltozás, se vadászok, se kutyák nem lesznek a közelében. Nem is azoktól fél.
 Miért nem öli meg magát?
 Az elsõ levél a hónap elején érkezett. Csupán ennyi állt benne:
 Tudom, kicsoda maga.
 A másodikban:
 Ha Istent ismer, tûnjön el a városból, menjen valahova, ahol csak állatokat öldöshet, nem pedig embereket.
 A harmadikban:
 Hagyja abba.
 Csupán ennyi: Hagyja abba. És most:
 Miért nem öli meg magát?
 Mert nem akarom - gondolja ingerülten a tiszteletes. Ezt - akármi legyen is - nem én akartam. Nem harapott meg egy farkas, nem vesztem meg, vajákos, vén cigányasszony sem átkozott meg. Egyszerûen megtörtént. Tavaly novemberben néhány szál kései virágot szedtem, a sekrestyébe szántam. Fenn, annál a szép kis temetõnél a Napos-dombon. Sohasem láttam még ilyen virágokat, de még mielõtt visszatértem volna a városba, mind elhervadtak. Nem is elhervadtak, inkább megfeketültek, egytõl egyig. Talán akkor kezdõdött. Bár nincs semmi okom, hogy így gondoljam, mégis. És nem fogom megölni magam. Azok az állatok, nem én.
 De ki írogatja a leveleket?
 Nem tudja. marty Coslaw esetérõl nem írt a helyi lap, és õ van olyan büszke, hogy ne hallgasson meg mindenféle pletykálkodást. Marty sem ismerte a tiszteletest mindenszentek elõestéjéig, s mert más gyülekezethez tartoznak, Lowe tiszteletes sem tudott Martyról. És egyáltalán nem emlékszik, mit tesz abban az állapotban. Csak arra a mámoros, kellemes érzésre, miután vége az egésznek, a következõ hónapig, s az azt megelõzõ nyugtalanságra.
 Igenis, istenfélõ ember vagyok, és elkezd fel-alá járkálni a nappaliban, ahol a nagyapja faliórája ünnepélyesen tiktakol, egyre gyorsabban. Istenfélõ ember vagyok, és nem ölöm meg magam. Én itt jót teszek az emberekkel, s ha néha gonoszat is, hát mások is tettek már gonoszat elõttem, a gonoszság is az Úr akaratát szolgálja, valahogy így tanítja Jób könyve is, s ha elátkoztak, akkor az Úr majd magához rendel, amikor Õ jónak látja. Minden az Úr akaratát szolgálja... de ki írja a leveleket? Nyomozzak utána? Ki lehetett az július negyedikén? Hogyan veszthette(m) el a szeme(m) világát? Talán el kellene hallgattatni... de nem, még nem most. Elõbb zárják el a kutyáikat! Igen...
 Egyre gyorsabban járkál, elõregörnyed, nem is veszi észre, hogy szakálla, mely rendszerint olyan gyéren nõ, hogy elegendõ harmadnapjában megborotválkoznia, most egyszerre sûrûn, durván, drótmereven kinõtt, a szeme sem mogyoróbarnán csillog már, s az éjjel majd smaragdzölden világít. Elõregörnyedve járkál, s kezd magában beszélni... de a szavak egyre mélyebbrõl törnek elõ, s már-már morgásként hangzanak.
 Végül, ahogy a novemberi délután ólmos szürkületbe fordul, kiront a konyhába, megragadja a kocsikulcsot az ajtó melletti kulcstartóról, s szinte rohan a kupéhoz. Portland felé hajt, mosolyog, akkor sem lassít, amikor az idei elsõ hó kavarogni kezd a fényszórója elõtt. Apró, táncos követek az ólomszürke égbõl. Érzi, hogy a hold ott jár a felhõk fölött, érzi az erejét, mellkasa dagad, pattanásig feszülnek a gombok fehér ingén.
 A rádión valami jó kis rock and rollt keres, egyszerûen... remekül érzi magát.
 És ami azon az éjszakán történik, az lehet Isten ítélete vagy éppen azoknak az õsi istenségeknek a durva tréfája, akiknek annak idején, holdas éjeken a kör alakú sziklaszentélyek oltalmában áldoztak - furcsa, meglehetõsen furcsa, hisz Lowe tiszteletes azért ment Portlandba, hogy ott változzék át, s akivel végez azon a havas, novemberi éjszakán, az Milt Sturfuller, a kölcsönkönyvtáros, világéletében Tarker's Millsben lakott... s talán az Úr mégiscsak igazságos, mert ha van gazember Tarker's Millsben, aki rászolgált erre a végre, az Milt Sturmfuller, ez a hétpróbás úri bunkó. Ezen az estén, mint máskor is, bejelentette összevert feleségének, Donna Lee-nek, hogy üzleti ügyben el kell mennie, de az üzletfél egy Rita Tennison nevezetû mûkedvelõ kurva volt, s a korábbi üzleti utak eredménye az a virgonc kis herpeszvírus, amit Milt már tovább is adott Donna Lee-nek, aki még csak nem is nézett más férfira, amióta összeházasodtak.
 Lowe tiszteletes bejelentkezett a motelba, nem messze a Westbrookba vezetõ úttól, s éppen azt a motelt szemelte ki azon a havas éjszakán Milt Sturmfuller és Rita Tennison is üzleti kapcsolatuk ápolgatására.
 Negyed tizenegykor milt kimegy azért az üveg bourbonért, amit a kocsiban hagyott, s éppen gratulálni készül magának, hogy holdtöltekor sikerült meglógnia Tarker's Millsbõl, amikor a félszemû vadállat egy behavazott kocsi tetejérõl ráugrik, és egyetlen hatalmas lendülettel leszakítja a fejét. Az utolsó hang, amit még hallott, az a farkas diadalittas üvöltése volt, feje tágra nyílt szemmel a kocsi alá gurult, nyakából sugárban lövell ki a vér, s az üveg bourbon kiesik rángatózó kezébõl, amint az állat a nyakába vájja a fogát, s marcangolni kezdi.
 Másnap, a parókián, Lowe tiszteletes egyszerûen csodásan érzi magát, olvassa a friss hírt a gyilkosságról, s jámboran azt gondolja: Nem volt jó ember. Minden az Úr akaratát szolgálja.
 Utána majd arra gondol: Ki lehet az a gyerek, aki a leveleket küldözgeti? Ideje a végére járni. Ideje kicsit odafigyelni a pletykákra.
 Lowe tiszteletes helyére igazítja a szemvédõjét, újabb hírt néz ki az újságból, s azt gondolja magában: Minden az Úr akaratát szolgálja, s ha az Úr úgy akarja, akkor megtalálom, ki volt az. És elhallgattatom. Végleg.

Még egy negyedóra, s új esztendõt írunk. Mint mindenütt a világban, Tarker's Millsben is a végéhez közeledik az óév, s mint mindenütt a világon, itt is változásokat hozott.
 Milt Sturmfuller halott, felesége megszabadult végre a házastársi köteléktõl, rögtön el is költözött a városból. Egyesek azt mondják, Los Angelesbe ment, mások szerint Bostonba. Egy másik nõ átvette a sarki könyvesboltot, csõdbe is ment, de a borbélyüzlet és a kocsma még mindig a helyén, és köszönik szépen, jól megy a bolt. A templomszolga is halott, de két mihaszna öccse, Alden és Errol élnek, eléldegélnek a havi élelmiszersegélyen a két szomszédos, nagyobb városban, Tarker's Millsben nem lenne képük hozzá. Hague mami, õ sütötte a legjobb pitét a városban, szívrohamban halt meg, a kilencvenkét éves Willie Harrington november végén elcsúszott a síkos járdán a háza elõtt, a Ball utcában, és combnyaktörést szenvedett, de a könyvtárra szép kis summát hagyott végakaratában egy évek óta a városban nyaraló vendég, a gyerekszárnynál kezdik a felújítást, melyet már ki tudja, mióta emlegetnek a lakossági gyûléseken. Ollie Parkerra, az iskolaigazgatóra szûnni nem akaró orrvérzés jött rá egy októberi napon, és magas vérnyomásos rohamot állapítottak meg nála. Szerencséje, hogy nem kapott rögtö agyvérzést, mormogta az orvos, amint levette a vérnyomásmérõt a karjáról, s megmondta, Ollie-nak húsz kilót le kell fogynia. S mit tesz Isten, karácsonyig le is adott tíz kilót. Egészen megfiatalodott, mondják, s úgy is érzi magát. Még ott is megfiatalodott, mondja felesége a barátnõjének, Delila Burneynek, kis kéjes somolygással. Brady Kincaid, akit sárkányeregetés idején kapott el az a vadállat, még mindig halott. És Marty Coslaw, aki Brady mögött jobbra ült az iskolában, még mindig tolókocsiban ül.
 A dolgok változnak is meg nem is, s Tarker's Millsben úgy ér véget az év, ahogyan kezdõdött, megint süvölt a szél, s megint hóvihar kavarog kint. S az a vadállat is itt jár valahol. A közelben.
 Coslaw-éknál Marty és Al bácxsikája a szilveszteri tévéshow-t nézik a nappaliban. Al bácsi a díványról. Marty a tolókocsiból. Marty ölében pisztoly. Harmincnyolcas kaliberû Woodsman. A tárban két golyó, mindkettõ színezüst. Al bácsi egy hampdeni barátját, Mac McCutcheont vette rá, hogy elkészítse. Ez a bizonyos Mac McCutcheon némi illõ tiltakozás után Marty bérmálkozásra kapott ezüstkanalát olvasztotta meg a gázhegesztõjével, s pntosan kiméricskélte a kellõ súlyú puskaport, amely úgy röpíti majd a golyót, hogy az közben nem kezd vadul pörögni.
 - Nem garantálom, hogy mûködni fog - mondta az a bizonyos Mac McCutcheon Al bácsinak -, de számíthatsz rá azért. kinek szánod õket, Al, emberfarkasnak vagy vámpírnak?
 - Egyet-egyet mindegyiknek - mondja Al bácsi, és visszavigyorog rá. - Ezért kértem kettõt. Aztán itt lézengett még egy kísértet is nálunk, de hirtelen elhunyt a papája Észak-Dakotában, Isten nyugosztalja végre, és sietett, hogy még elérje a legközelebbi gépet. - Elnevetik magukat, aztán Al azt mondja: - Az unokaöcsémnek lesz. Teljesen odavan a horrorfilmekért, gondoltam, jó kis karácsonyi meglepetés lesz neki.
 - Na, ha egyet a padlóba durrant vele, hozd vissza a boltba - válaszol Mac. - Kíváncsi vagyok, mi történik vele.
 Az igazság az, hogy Al bácsi nem tudja, hova gondoljon. Július negyedike óta nem volt Tarker's Millsben, Martyt sem látta azóta, ahogy megmondta elõre, Marty anyja azóta is dühös rá a petárdák miatt.
 - Meg is halhatott volna, te ostoba seggfej! Bele sem gondoltál, mi a fészkes fenét csinálsz?- kiabált vele a telefonban.
 - Ez egészen úgy hangzik, mintha a petárda mentette volna...- kezdi Al, de már csak a megszakított vonal éles kattanását hallja. A nõvére makacs: s ha valamit nem akar meghallani, azt nem is fogja.
 Aztán a hónap elején Marty felhívta.
 - Találkoznom kell veled, Al bácsi- mondta.- Te vagy az egyetlen, akivel beszélhetek.
 - A mamád még mindig haragban van velem, öcsi- válaszolta Al.
 - Fontos- mondta Marty.- Kérlek, kérlek szépen.
 Igy hát mégis eljött, kiállta nõvére jeges, ellenséges hallgatását, és egy hideg decemberi napon Al elvitte Martyt autózni a sport Mercédesszel. Óvatosan tette be öccsét a hátsó ülésre. De aznap nem volt sem száguldozás, sem nevetgélés. Al bácsi meghallgatta, mit mond Marty. Al bácsi egyre nyugtalanabbul hallgatta, ahogy Marty elmesélte az egész történetet.
 Ott kezdte, annál a csodás júliusi tûzijátéknál, hogyan vitte ki annak a valaminek a bal szemét a durranós "fekete macska" petárda. Mesélt a mindenszentek estéjérõl és Lowe tiszteletesrõl. Elmondta, hogyan kezdett el névtelen leveleket küldözgetni Lowe tiszteletesnek... elõször, még a két utolsó gyilkosság elõtt névteleneket, de miután Milt Sturmfullert is megölte Portlandben, aláírta õket, úgy, ahogy az iskolában tanították. Tisztelettel, Marty Coslaw.
 - Nem szabadott volna leveleket írnod, se névtelenül, se sehogyan!- mondta élesen Al bácsi.- Az ég áldjon, Marty! Meg sem fordult a fejedben, hogy talán tévedsz?
 - Hát persze hogy igen- mondta Marty.- Ezért írtam alá a két utolsót. Meg sem kérdezed, mi történt? Meg sem kérdezed, hogy nem hívta-e fel a papát, és nem mondta-e el neki, hogy azt a levelet küldtem neki, miért nem öli meg magát, meg hogy "be van kerítve"?
 - Nem hívta fel, ugye? - kérdezte Al bácsi, de úgyis tudta a választ.
 - Nem - mondta Marty nyugodtan.- Nem hívta fel apát, és nem beszélt a mamával, és velem sem beszélt.
 - Marty, száz oka lehet annak, hogy...
 - Nem. Csak egy oka van. Õ az emberfarkas, õ az a vadállat, õ az, és most a teliholdat várja. Lowe tiszteletesként semmit sem tehet. De emberfarkasként egy csomó dolgot. Például elhallgattathat.
 És Marty olyan dermesztõ egyszerûséggel beszélt, hogy Alt máris majdnem meggyõzte.
 - Jó, és most mit akarsz tõlem?
 Megmondta. Két ezüst puskagolyót és valamilyen fegyvert, amivel lelõheti, és azt akarta, hogy Al bácsi jöjjön el hozzájuk szilveszterre, holdtöltekor.
 - Szó sem lehet róla- mondta Al bácsi.- Marty, te rendes gyerek vagy, csak egy kicsit megzavarodtál. Azt hiszem, tipikus esete a tolókocsis képzelgésnek. Ha végiggondolod, belátod, igazam van.
 - Lehet- mondta marty, s gonoszkodva folytatta:- De gondolj arra, milyen érzés lesz meghallani újév napján, hogy holtan találtak az ágyamban, darabokra tépve? Ugye nem akarsz ilyen lelkiismeret-furdalást magadnak, Al bácsi?
 Al válaszolni akart, de csak egy nagy levegõt vett, ráfordult az útra, hallotta, ahogy a friss hó megcsikordul az elsõ kerék alatt. Megfordult, és visszafelé indult. Ott volt Vietnamban, kapott is pár kitüntetést, sikerült szerencsésen elkerülnie, hogy hosszas kapcsolatokba bonyolódjék, pedig volt rá jelentkezõ néhány lelkes, ifjú hölgy személyében, s most a tizenegy éves unokaöccs behúzta a csõbe. A kis járni sem tudó unokaöccse. Hát persze hogy nem akart magának ilyen lelkiismeret-furdalást, még a lehetõségét sem. És Marty ezt pontosan tudta. Tudta, ha Al bácsi csak egy az ezerhez esélyt is ad annak, hogy talán igaza lehet.
 Négy nappal késõbb, december tizedikén Al bácsi visszahívta telefonon.
 - Nagy újság van!- jelentette be Marty a családnak, a közös nappaliba gördülve.- Al bácsi átjön hozzánk szilveszterre.
 - Nem fog- mondta az anyja a lehetõ leghidegebb, legridegebb hangján.
 Martyt ez sem rendítette meg.
 - Hát, sajnálom, de én már meghívtam- mondta.
 Anyja a nap hátralevõ részében Martyt bámulta, ahogy feléje nézett, s ahogy Marty õfelé... de azért hívta vissza az öccsét, hogy megmondja, ne jöjjön, és ez volt a lényeg.
 Aznap este a vacsoránál katie odasziszegte neki:
 - Mindig megkapod, amit akarsz! De csak azért, mert nyomorék vagy.
 - Én is szeretlek, nõvérkém- suttogta vissza vigyorogva marty.
 - Kis hülye rémség!
 És kirohant.
 Itt a szilveszter. Ahogy a hóvihar erõsödött, marty anyja biztos volt benne, hogy Al nem fogja idedugni a képét. Az igazat megvallva Martynak is volt néhány kellemetlen perce... de Al bácsi nyolc körül betoppant, nem a Mercedesszel jött, kölcsönkért egy négykerék-meghajtásos kocsit.
 Fél tizenkettõre már az egész család lefeküdt, csak õk nem, pontosan úgy, ahogy azt Marty elõre gondolta. S bár Al bácsi még mindig húzta kicsit az orrát az egész miatt, de azért két pisztolyt is hozott a zubbonyába dugva. Miután a család elvonult, hogy jelezze nemtetszését, Marty anyja becsapta a szülõi hálószoba ajtaját, méghozzá alaposan, az ezüsttöltényeset szó nélkül Marty kezébe nyomta. A másikban a szokásos ólomgolyók... Al arra számít, ha valami õrült mégis be akar ide törni ma éjjel, akkor a negyvenötös Magnum majd megállítja.
 A tévékamerák egyre gyakrabban pásztázzák a Times téren az Egyesült Vegyikonszern épületének tetején a megvilágított hatalmas órát. Az év utolsó percei telnek. A tömeg ujjong. A tévével szemközti sarokban áll még a Coslaw-karácsonyfa, lassan már kiszárad, kissé megbarnult, ott kókadozik lecsupaszítva, ajándékok nélkül.
 - Marty, sehol semmi- kezdi mondani éppen Al bácsi, amikor a nappali nagy ablaka betörik, üvegszilánkok repülnek, betódul a süvítõ, fekete szél, s a kavargó fehér hó... s az Állat.
 Al megdermed egy pillanatra, egyszerûen megdermed a döbbenettõl s a hitetlenkedéstõl. Hatalmas ez az állat, ez megvan talán két méter is, bár úgy elõregörnyd, hogy mellsõ mancsát majdnem a földön húzza. Egyetlen zöld szemében (egészen olyan, mint ahogy Marty mondja, gondolja bénultan, minden olyan, mint ahogy Marty mondta) félelmetes, imbolygó fény... és tekintete megáll Martyn, aki a tolókocsiban ül. Feléugrik, diadalmas üvöltés tör elõ mellkasából, sárgás-fehér fogak villannak.
 Higgadtan, az arca is alig rezdül, Marty felemeli a harmincnyolcast. Olyan kicsinek tûnik a tolókocsiban, lába, mint a pálcika a puha, kifakult farmerban, béna, érzéketlen lábán bundás papucs.
 És teljesen képtelenül, az állat eszelõs üvöltése, a szél süvítése, saját kusza és csapongó gondolatai közepette, amint azon hüledezik, miképpen lehetséges ez a valóságos emberek, valóságos tárgyak világában, túl mindezen, Al hallja, amint az unokaöccse megszólal:
 - Szegény lowe tiszteletes, most megszabadítalak.
 S ahogy ugrik az emberfarkas, árnyéka elmosódik a szõnyegen, a karmos kéz elõremered- Marty lõ. A kevesebb puskapor miatt a pisztoly lehetetlenül és jelentéktelenül pukkan egyet. Akár egy légpuska.
 Az emberfarkas üvöltése még magasabbra csúszik, s már eszeveszetten sikít fájdalmában. Nekiütközik a vékonyka falnak, s vállával áttöri. A képek a fejére zuhannak, s ahogy megfordul, lekorcsolyáznak a hátán, üvegük szilánkokra törik. Vér csorog a durva, álarcszerû arcon, züld szeme zavarodottan forog. Marty felé tántorog, ordít, karmos keze tehetetlenül összezárul, kitárul, állkapcsa véres habot csattogtat. Marty két kézzel szorítja a pisztolyt, ahogy a kisgyerek fogja a bögréjét. Vár, vár... s amint az emberfarkas ismét elõrelendül, lõ. A zöld szem kialszik, mint szélben a gyertyafény. Felordít, s vakon az ablak felé támolyog. A szél meglobogtatja a függönyt, s az a feje köré csavarodik- Al látja, ahogy a fehér anyagon virágmintákat fest, fut szét a vér, s a tévében az óra nagy, kivilágított lapján megmozdul a mutató.
 Az emberfarkas térdre rogy, amint Marty papája sárga pizsamában, eszelõs arccal beront a szobába. A negyvenötös Magnum még mindig ott lapul Al ölében. Odáig sem jutott el, hogy felemelje.
 Az állat összerogy, még egyet rándul... aztán vége.
 Mr. Coslaw tátott szájjal bámulja.
 Marty Al bácsihoz fordul, kezében még füstölög a pisztoly. Fáradt az arca.. de békés.
 - Boldog új évet, Al bácsi- mondja.- Halott. Meghalt az Állat.- És sírni kezd.
 A földön Mrs. Coslaw legszebb függönyének maradványa alatt, az emberfarkas változni kezdett. Az arcát, a testét borító szõr valahogy furcsán összehúzódik. Fájdalomtól és dühtõl vicsorgó szája ellazul, eltakarja az összehúzódó fogakat. A karmok körmökké olvadnak, méghozzá a helyzethez igazán nem illõ módon tövig rágott körmökké.
 Az már Lowe tiszteletes teste ott, a függönybe csvarodva, a hó véletlenszerû alakzatokban telepedik meg körülötte.
 Al bácsi Martyhoz lép, vígasztalja, Marty apja még mindig szájtátva mered a földön fekvõ, meztelen testre, anyja nyakánál a köntösét szorongatva beóvakodik a szobába. Al szorosan, szorosan öleli Martyt.
 - Remekül csináltad, öcsi- suttogja.- Nagyon szeretlek, tudod.
 Kint a szél megint bömböl, süvölt a havas égbolt alatt, és Tarker's Millsben az új év elsõ perce legendává lesz.