XII. FEJEZET
EGY LIFTESGYEREK, ZÖLD EGYENRUHÁBAN
Este tíz óra felé a készültségnek egy küldöttsége beállított az udvarra, és egy akkora rakomány szalámis kenyeret hozott magával, mintha száz éhező nemzetet kellene rövid idő alatt feltáplálniuk. Újabb utasításokat is kértek. A Professzor azonban dühös volt. Semmi dolguk itt, mondta, a Nikolsburger téren van a helyük, ott várják meg a telefonközpont összekötőjének rendelkezéseit.
- Ne légy már olyan undok - mondta Petzold. - Az ember elvégre tudni szeretné, hogy van-e valami újság.
- Már azt hittük, valami bajotok történt, hogy Traugott nem jött - mentegetődzött Gerold.
- Hányan maradtak a téren? - kérdezte Emil.
- Négyen - közölte Nagy Frigyes. - Vagy hárman.
- Lehet, hogy csak ketten - helyesbített Gerold.
- Ne kérdezd tovább - kiáltotta dühösen a Professzor. - A végén majd kisül, hogy senki sem maradt ott.
- Ne üvöltözz! - mondta Petzold. - Te nekem nem parancsolsz.
- Azt indítványozom - kiáltotta a Professzor -, hogy Petzoldot azonnal zárjuk ki a csapatból. A további munkában ne vehessen többé részt.
- Sajnálom, hogy épp miattam kaptok össze - mondta Emil. - Szavazzunk úgy, mint a képviselőházban. Nekem az az indítványom, hogy adjunk Petzoldnak szigorú megrovást. Mert arról persze szó sem lehet, hogy mindenki azt tegye, amihez épp kedve van.
- Hülyék! - mondta Petzold. - Hogy felvágnak! Magamtól is elmegyek, úgyis unlak benneteket. - S azzal még valami rettenetesen illetlen kijelentést tett, s elvonult.
- Ő bujtott fel bennünket, különben nem jöttünk volna ide - beszélte Gerold. - De Zerlett ott maradt a helyén.
- Egy szót se halljak többet Petzoldról - parancsolta a Professzor, aki időközben ismét teljesen visszanyerte nyugalmát; igaz, hogy jókora erőfeszítésébe került. - Ez az ügy el van intézve.
- S velünk most mi lesz? - kérdezte Nagy Frigyes. - Azt ajánlanám, hogy várjátok meg, amíg Gusztáv visszaér a szállodából - ajánlotta Emil.
- Helyes - egyezett bele a Professzor. - Nézzétek, ott jön épp a liftesgyerek.
- Az ám - mondta Emil.
A kapualjban állt a liftesgyerek, zöld egyenruhában, feje búbján egy kis zöld tányérsapkával. Hevesen integetett a társaság felé, majd lassú, kényelmes léptekkel bejött az udvarra.
- Hű, de jó kis egyenruha - mondta Gerold irigykedve.
- Gusztáv nevű kémünktől hozol hírt? - kérdezte a Professzor.
Az egyenruhás gyerek időközben a társaság elé ért.
- Róla - mondta. - Igenis róla.
- Hát mi újság? - kérdezte Emil izgatottan.
E pillanatban egy duda szólalt meg. A zöld liftesgyerek pedig ugrálni, táncolni kezdett, mint egy elmebajos, s veszettül nevetett.
- Te hülye - mondta -, hát nem ismersz meg? Ugyanis nem a liftesgyerek volt, hanem maga Gusztáv személyesen!
- Te levelibéka - szidalmazta Emil nevetve. A többiek is vigyorogtak. Az általános vidámság hirtelen úgy megnőtt, hogy az udvarban kinyílt egy ablak, egy női fej jelent meg benne, s egy nagyot kiáltva csendet kért.
- Óriási! - mondta a Professzor. - Elsőrangú! De maradjunk csendben, uraim. Gyere közelebb, Gusztáv, és mesélj!
- Példátlan cirkusz volt - mesélte Gusztáv. - Álmodni sem lehet szebbet. Tehát figyelem! Belopódzom a szállodába, megpillantom a liftesgyereket, amint épp lábát váltogatva áll a hallban, intek neki, hogy: gyerünk, komám, közelebb! Mire odaballag hozzám, én meg természetesen elénekelem neki a mi egész történetünket, a kezdetétől fogva, Emilről, aztán, hogy hogy találkoztunk, meg a többit. Persze a tolvajt sem felejtettem ki, s hogy itt lakik a szállodában, azt is elmondtam természetesen. S hogy iszonyúan vigyáznunk kell, hogy holnap visszaszerezhessük tőle a pénzt.
- Jó történet - mondta a liftesgyerek. - Van még egy egyenruhám, azt te most felveszed, s beállsz a helyettesemnek.
- De mit szól majd hozzá a portás? - kérdeztem tőle. - Nem fog murizni?
- Nem - mondta a liftesgyerek. - Meg fogja engedni. A portás tudniillik az apám.
- Hogy aztán mit adott be az öregúrnak, azt nem tudom, de tény, hogy öt perc alatt megkaptam ezt az egyenruhát, s bevezettek egy üres személyzeti szobába, azzal, hogy ott tölthetem az éjszakát, sőt még egy fiút hozhatok magammal. No, mit szóltok?
- Hányas szobában lakik a tolvaj? - kérdezte a Professzor.
- Neked semmi sem elég - morogta Gusztáv sértődötten. - Dolgom persze semmi sincs, csak arra kell vigyáznom, hogy ne legyek útban. A liftesgyerek azt gyanította, hogy a tolvaj a 61-esben lakik. A 61-es a harmadik emeleten van, tehát fellopództam, s rögtön nekiláttam a kémszolgálatnak. Feltűnés nélkül, természetesen. A lépcsőkorlát mögött leselkedtem, lábujjhegyen ide-oda surrantam a folyosókon. Egy félóra múlva kinyílik a 61-es ajtaja, s ki jön ki rajta?... A nagyságos tolvaj úr! Valami dolga volt... tudjátok már, hol! Tévedés kizárva, mert délután alaposan szemügyre vettem! Kis fekete bajusz, nagy, vékony, elálló fülek, amelyeken a holdfény is átsüt, a pofája pedig olyan, hogy ingyen sem kellene. Amikor visszajött arról a helyről... no, hát tudjátok már!... eléje állok, haptákba vágom magamat, s megkérdem: "Parancsol valamit az úr? Keresni tetszik valamit?"
- Semmit - mondja ő. - Azazhogy! Mondd meg a portásnak, hogy holnap reggel pontban nyolckor ébresztést kérek. 61-es szoba, el ne felejtsd!
- Abban megbízhatik a nagyságos úr - mondtam, s lelkesedésemben nagyot csíptem a saját lábamba. - Nincs az a pénz, hogy én ezt elfelejtsem. Pontban nyolc órakor meglesz a telefonébresztés. - Mivelhogy tudnotok kell, hogy a szállodában telefonon ébresztik a tagokat. A disznó pedig elégedetten bólogat, s bevonul barlangjába.
- Remek! - kiáltotta a Professzor. A többiek is szemlátomást elégedettek voltak. - Pontban nyolc órakor ünnepi menetben megvárjuk a szálloda előtt. Folytatódik a vadászat. Amíg el nem kapjuk.
- Ez az ügy már el van intézve! - kiáltotta Gerold.
- Köszönetnyilvánításoktól s virágadományoktól tartózkodni tessék - közölte Gusztáv. - Most pedig megyek haza. A 12-es szoba számára egy levelet kell a levélszekrénybe dobnom, ez ötven pfennig borravalót jelent. Nem rossz foglalkozás. A liftesgyerek mondja, hogy néhanapján tíz márka borravalója is összegyűl. Ő mondja... Holnap reggel pedig hétkor felkelek, intézkedem, hogy pontban nyolckor felébresszük az illetőt, s utána idejövök.
- Kedves Gusztáv, nagy hálával tartozom neked - jelentette ki Emil ünnepélyesen. - Most már semmi baj nem történhetik, holnap elkapjuk. Most pedig mindenki nyugodtan hazamehet, igaz-e, Professzor?
- Úgy van. Mindenki hazavonul, s jól kialussza magát. Holnap reggel nyolcra pedig pontos megjelenést kérek. Aki még tud egy kis pénzt szerezni, az ne mulassza el. Én most még felhívom kis Keddet, s megmondom neki, hogy a holnap reggel jelentkezőket állítsa ismét készültségi szolgálatba. Hátha hajtóvadászatra kerül sor, az ember sohasem tudhatja.
- Én meg Gusztávval a szállodába megyek - mondta Emil.
- Gyerünk, fiam! - kiáltotta Gusztáv. - Elsőrangú hely, remekül fogod magad érezni.
- Megyek telefonálni! - jelentette be a Professzor. - Aztán hazabillegek. Persze előbb hazaküldöm Zerlettet a Nikolsburger térről, nehogy véletlenül ott töltse az éjszakát. Tehát értitek?
- Igenis, rendőrfőnök úr! - nevetett Gusztáv.
- Holnap reggel pontban nyolckor találka itt - mondta Gerold.
- A pénzről ne feledkezzünk el - emlékeztetett Nagy Frigyes.
Búcsú. Férfiasan kezet fogtak egymással, egy részük hazafelé vette az irányt, Gusztáv és Emil a szálloda felé vonult el, a Professzor pedig a legközelebbi nyilvános telefonfülkébe, ahonnét fel fogja hívni kis Keddet.
Egy óra múlva már valamennyien az igazak álmát aludták. A legtöbben a saját ágyukban, ketten pedig egy üres személyzeti szobában, egy kis szálloda negyedik emeletén.
Volt azonban egyvalaki, aki ágy helyett apja karosszékében töltötte az éjszakát, vagy legalábbis annak egy nagy részét: kis Kedd. A világért nem hagyta volna el őrhelyét. Az összekötő őrs már rég hazament, de kis Kedd tovább virrasztott a telefon mellett. Addig virrasztott, amíg észrevétlenül el nem szenderedett a puha vánkoson. Álmában négymillió telefonbeszélgetést bonyolított le. Amíg csak szülei haza nem értek a színházból, s meglepetve látták, hogy a gyerek az ágya helyett egy karosszékben alszik.
A mama a karjába vette, s a szobájába szállította. Kis Kedd összerezzent, s álmában azt motyogta:
- Jelszó: Emil.
![]() ![]() ![]() |